Magyar Szó, 2001. szeptember (58. évfolyam, 199-224. szám)
2001-09-01 / 199. szám
2 KÜLPOLITIKA Szinte már hagyománnyá vált az orosz-kínai határon fekvő Hankaj körzetében, hogy a nyár utolsó napjaiban meg kell erősíteni a határőrizetet a kínai illegális határátléptők miatt, akik ritka, gyógyhatású gombákat és a Távol-Keleten hatalmas népszerűségnek örvendő ginszenggyökeret gyűjtenek az orosz területeken. Az NTV televíziós csatorna tegnapi híre szerint a határőrök arról számoltak be, hogy „a kínaiak úgy lépik át a határt, mintha hazajönnének’. Az elfogott határsértők azzal szokták magyarázni tettüket, hogy otthon nehéz munkát találni. A gombákért és gyökerekért viszont kilónként 250 dollárt is megadnak a kínai feketepiacokon. Az orosz határőrök egyébként igen szűkös anyagi feltételek mellett dolgoznak: a pénzhiány miatt nincs elég benzin, hogy btjárják az óriási kiterjedésű területeket, és kevés a bilincs is, az elfogott „gombászok” kezét gyakran kötéllel kell összekötözni. A visszatoloncolt határsértőkre Kínában általában börtönbüntetés vár. OROSZ-KÍNAI HATÁR Illegális gombaszedők NEMZETKÖZI NEVELŐ ЈДШ A hét témája: válság Szerbiában Jugoszláviával a világsajtó nem úgy foglalkozik, mint a Közel-Kelettel, amely hónapok óta, vagy Macedóniáival, amely hetek óta mindennapos témája a lapoknak. Inkább „hullámokban" ír róla, így sokat cikkeztek a jugoszláv hatalmi csúcson kirobbant válságról, jóval kevesebbet annak újabb fejleményeiről. Ezért heti sajtószemlénket a szokástól eltérően úgy készítettük el, hogy összefoglaltuk a szerbiai válságról korábban megjelent írásokat, megemlítettük, hogyan foglalkoztak az ehed fejleményekkel, és részletesebben ismertettük a jugoszláv helyzet ismerőinek tollából származó három hosszabb cikket. VÁLSÁG SZERBIA CSÚCSÁN Ezt a címet a Liberationból vettük kölcsön, amely az általunk vizsgált lapok közül a legrészletesebben foglalkozott a kirobbant válsággal. Megírta, hogy kitört a hatalmi harc a Milosevicot megdöntő, 18 pártból álló koalíción belül, elsősorban Kostunica „nacionalista demokrata' Szerb Demokrata Pártja és a „pragmatikus' Dindic „Nyugat felé forduló’ Demokrata Pártja között. Momir Gavrilovic meggyilkolásával kapcsolatban a SZDP felhívta a ügyeimet a szerb kormány tagjainak „maffiakapcsolataira", és a szervezett bűnözés ellenében mutatos tehetetlenség miatt kilépett a szerb kormányból. Elmondta, a viszály két szereplője közül Kostunica a népszerűbb, mellette szól, hogy sohasem paktált Milosevictyel. A szocialisták ugyan azt mondták róla, hogy pártja belefér egy minibuszba, de újabban növelte tekintélyét. Pártjának „fiatal farkasai" most arra biztatják, hogy szerezzen reális hatalmat Dindictyel szemben. Ehhez alapot ad a számára, hogy Jugoszlávia ugyan csak virtuálisan létezik, de támogatásra találhat a hadsereg és az állambiztonsági szolgálat konzervatív tagjainál. A lap szerint a viszályt rendkívüli választások nélkül rendezik. A válsággal foglalkozó többi médium a válságot elsősorban Momir Gavrilovic meggyilkolásával hozza kapcsolatba. A BBC szerint „joggal vetődik fel a kérdés, hogy a szervezett bűnözés a hatalom egyes részeinek védelmét és támogatását élvezi-e vagy, pedig Szerbia kormánya képtelen vele leszámolni". A The Guardian A gyilkosság veszélybe döntötte a belgrádi reformokat címmel ír a „népszerű konzervatív és nacionalista politikus’, Kostunica és a „pragmatikus’ Dindic viszályáról. A horvátországi Slobodna Dalmacija azt idézi Kostunicától, hogy „nem hajlandó tovább részt venni a kormány önámításában és Szerbia polgárainak megtévesztésében", Dindictől pedig, hogy „a belső politikai harcot az SZDE-ben, a médiakampányt és a piszkolódást megirigyelhetnék Milosevic leghírhedtebb médialikvidátorai is”. A római La Repubblica Kostunica pártja kilépett Szerbia kormányából és a pozsonyi Pravda A bűntett büntetlen maradt címmel szintén csak Gavrilovic meggyilkolásával magyarázza a válságot. A kérdést szélesebb alapról vizsgálók között a ljubljanai Dnevnik a válság lényegét a két párt közötti hatalmi harcban lága. A spanyol El Pais pedig azt írja, hogy „a szakítás elkerülhetetlen volt azóta, hogy Dindic Milosevics kiadta Hágának”. Szerinte Kostunica „karizmatikus elnök” ellenezte a Hágába szállítást, és csak az alkalmat várta, hogy szakítson „első számú politikai vetélytársával, a pragmatikus Dindictyel”, az már csak ürügy volt, hogy a szervezett bűnözés elleni harc nem hozott kielégítő eredményt. De a legkritikusabb hangot a német lapok ütötték meg. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint Kostunicának Gavrilovic meggyilkolása csak arra volt jó, hogy magát „legtisztábbnak” feltüntetve megpróbáljon véget vetni annak, hogy egyszerre volt hatalom és ellenzék. A Tageszeitung pedig tovább általánosítva arról ír, hogy a jugoszláv hatalom mostani képviselői „jól értenek a rendszer kritizálásához, de a korszerű kormányzáshoz már nem’. MEGLEPŐ HALLGATÁS Ilyen előzmények után elég meglepő, hogy e héten a külföldi lapok nagyon keveset foglalkoztak a válság újabb fejleményeivel, elsősorban a SZDE vezetőségének szerdán hajnalig nyúló ülésével. A francia lapokban szinte egész héten nem volt jugoszláv vonatkozású cikk. A Washington Post a héten csak szerdán közölt ilyen írást. Arról írt: Washington elhatározta, hogy támogatja azt a kezdeményezést, hogy oldják fel a Jugoszlávia ellen, a Biztonsági Tanács által 1998 márciusában bevezetett fegyverszállítási zárlatot. Még a természetszerűen nagyobb érdeklődést mutató lapok közül is csütörtökön - amikor az SZDE elnökségi üléséről kellett volna beszámolniuk - a ljubljanai Dnevnik fontosabbnak tartja Biljana Plavsic szabadlábra helyezését, a zágrábi Vjesnik azt, hogy Svilanovic jugoszláv külügyminiszter bocsánatot kért horvát kartársától. Még a podgoricai Vljesti is csak hírügynökségi jelentést közöl a SZDE üléséről, és többet foglalkozik azzal, hogy egy amerikai repülőgép lelövése kapcsán Washington ismét emlegeti a „kínai és szerb szakemberek hozzájárulását” az iraki légvédelemhez, így a válságra vonatkozó legfrissebb - csütörtöki - írások közül kénytelenek vagyunk megelégedni az olasz La Repubblicával, amely egy írásban beszámol Biljana Plavsic szabadlábra helyezéséről és egy másikban csak ehhez kapcsolódóan - Vladan Batic hágai szereplésével kapcsolatban ír a jugoszláv „hatalmi” válságról, Kostunica jugoszláv elnök és Dindic szerb miniszterelnök viszályáról, amely szerinte csak azért tört ki, mert Dindic Kostunica ellenében döntött Milosevic Hágába szállításáról. (A lap szerint Kostunica — akit a közvélemény 70-80 százaléka támogat — népszerűbb, mint Dindic, aki „ellen fordult a népszerűtlen gazdasági helyzet és szegénység.’) A másik írást pedig a Népszavában találtuk, amely Vélemény c. rovatában Juhász József történész, egyetemi tanár tollából a viszály gyökerét abban látja, hogy Kostunica „a legitim szerb kormányzat létrejöttével visszavedlett gyenge jogkörű szövetségi elnökké”. Következtetése pedig: „Kostunica tovább játssza majd a kormányzati-ellenzéki kettős játékot, mi pedig érdeklődve figyelhetjük, hogy mivel vág vissza Dindic.” POLITIKAI-MAFFIÁS LESZÁMOLÁS BELGRÁDBAN A válsággal kapcsolatos hosszabb elemzések közül azért vettük elsőnek a horvátországi National c. hetilapban a fenti címmel megjelent írást, mert a szerbiai viszállyal kapcsolatban úgyszólván az egyetlen, amely Dindic-ellenes hangokat üt meg. Ez a horvát hetilap ugyanis azzal vált ismertté, hogy nagy cikket közölt Dukanovic és Dindic kapcsolatáról a cigarettacsempészettel. Crna Gorában ebből még parlamenti vita is lett, Dindic azonban egy kézlegyintéssel elintézte az egészet. Most is ehhez az írásához visszakanyarodva azt állítja, hogy Gavrilovicot azért ölték meg, mert Kostunica tanácsadóinak adatokat szolgáltatott a szerbiai hatalom, személyesen Dindic kapcsolatáról a „surcini csoport” nevű maffiabandával, amely cigaretta- és lopottautó-csempészettel foglalkozik, többek között „lopott autókkal látja el a belgrádi rendőrséget”. A lap szerint „Zoran Dindic maffiakapcsolatai miatt mind kevésbé népszerű a közvéleményben”. Végkövetkeztetése pedig így hangzik: „Ezért a Gavrilovic meggyilkolásával kiváltott legújabb ügyet is a Dindic-Kostunica viszály megvilágításában kell nézni. És habár úgy vélték, hogy Kostunica Slobodan Milosevic igazi utódja - elsősorban sokkal kifejezettebb nacionalizmusa miatt -, ma már látható, hogy a sokkal európaibb Dindic hozzávetőleg inkább hajlamos Milosevic uralkodási módszereire, egyesítve a maffiát a politikával, illetve törölve a választóvonalat e két világ között. A belgrádi politikai és maffiás élet elemzői arra a következtetésre jutnak, hogy Szerbiában nem volt semmilyen revolúció, hanem csak evolúció." A REFORMÁTOROK ÉS NACIONALISTÁK HARCA A másfajta beállítottságú két hosszabb elemzés közül az első - a fenti címmel - a podgoricai Monitorban jelent meg. Arról szól, hogy Kostunica és Dindic között már előbb is volt néhány összecsapás, aminek gyökerét így látja: „A külföldi megfigyelők és diplomaták mindicben a fiatalság, az erő és élénkség (azokat a jellemvonásokat, amelyeket a miniszterelnök Szerbiának kíván az Európa felé vezető úton) képviselőjét látják, míg Kostunica gyakran ennek ellentéteként jelenik meg: mindig komor, sőt álmos, sötét, rosszul szabott öltönyökben, amelyek az általa vezetett tehetetlen föderációra hasonlítanak.” Ezzel összhangban ír Kostunica Amerika-ellenes hozzáállásáról, amely a szerb bűnök minden emlegetésében külföldi „sátánizálást” lát, a károsultak minden lépésében pedig szeparatizmust. Ő és társai „továbbra is szilárdan hiszik: a Nagy- Szerbia eszméje megvalósításának kísérletében az egyetlen hibás dolog az volt, hogy kommunisták, bürokraták és tisztek, nem pedig az igazi szerb hazafiak képviselték”. A másik cikk - a Reporter c. bányalukai hetilapé - nem foglal állást a válság egyik részvevője mellett sem. Ehelyett elemzi a válság kirobbanását, és abban a párhuzamos titkosrendőrség létrehozásának törekvését; a Kostunica-Dindic viszony előtörténelmét a Vuk Draskovic elleni közös háborútól napjainkig; a válság várható hatását elsősorban Crna Gora helyzetére, és találgatja, hogy lesznek-e előrehozott választások. Következtetése, hogy a szakadás elkerülhetetlen volt, mert „a SZDE Szerbia jövendő demokratikus fejlődése és a környezethez való viszonya minden kérdésében teljesen eltérő álláspontot valló pártok összessége. Az, ami egyedül összefűzte ezeket a pártokat - az előző rendszer iránti viszony nem tarthatott sokáig*. kt МкишХп) 2001. szeptember 1., szombat NAGY-BRITANNIAI SZÁJ- ÉS KÖRÖMFÁJÁS Ismét a hadsereg segít Északkelet-Angliában újra megjelent a járvány A brit kormány tegnap ismét a hadsereget hívta segítségül a kiújuló száj- és körömfájásjárvány elleni harcban, miután Északkelet-Angliában megint megjelent a brit állatállományt tavasz óta puisztító kór. A hadsereg, amely már a járvány előző, kora tavaszi csúcspontján is segített a tömeges kényszervágások végrehajtásában, a környezetvédelmi, élelmezésügyi és vidékügyi minisztérium (DEFRA) tegnapi közlése szerint megint tekapcsolódik a fertőzött és veszélyeztetett állatok vágásába és az állattetemek elszállításába. A brit kormány az előfordulások nyári mélypontjának láttán már abban kezdett bízni, hogy az eddig több mint 3,7 millió haszonállat leölését kikényszerítő, futótűzként terjedő száj- és körömfájás kifulladóban vár, de a Northumberlandben legutóbb ismét nagyobb számban felbukkanó betegség azokat a szakértőket látszik igazolni, akik szerint a járvánnyal még hosszú hónapokig együtt kell élnie az országnak - írta a Reuters. A hadsereg az új esetek előfordulása óta, néhány napja már készenlétben állt, és a DEFRA szóvivője tegnap közölte, hogy a kormány ténylegesen mozgósította a fegyveres erőket. A northumberlandi vidéken az utóbbi héten 16 telepen azonosították a kórt, s az országos gazdaszövetség (NFU) tegnapi nyilatkozata szerint az a tény, hogy ismét mozgósították a hadsereget, arra vall, hogy a kormány még sokkal több előfordulástól tart a térségben. A betegség első, februári felbukkanása óta eddig csaknem kétezer nagybritanniai farmot ért el a száj- és körömfájásjárvány. Mától vezénylik az északkelet-angliai Northumberland grófságbeli Hexham körzetébe a hadsereg logisztikai egységeit, hogy segítsék a helyi gazdák és a járványügyi szakemberek erőfeszítéseit a betegséget terjesztő vírus feltartóztatására. (MTI) OROSZORSZÁG Megkezdődött a német kárpótlás Ünnepi ceremóniát rendeztek tegnap Moszkvában abból az alkalomból, hogy a német kormány megkezdte a II. világháború idején koncentrációs táborba vagy németországi kényszermunkára hurcolt szovjet állampolgárok kártalanítását. Az „Emlékezés, Felelősség, Jövő” elnevezésű német alapítvány mintegy 400 ezer oroszországi túlélőnek fizet ki 1500-tól 15 000 márkáig terjedő kárpótlást a koncentrációs táborokban vagy kényszermunkán eltöltött idő hosszától, illetve nehézségétől függően. Az ünnepségen az orosz kormányt képviselő Valentyin Matvijev miniszterelnök-helyettes a jóakarat és a bocsánatkérés jeleként értékelte, hogy hosszú évek után Németország kárpótlásban részesíti a „III. Birodalom oroszországi áldozatait”. Hangsúlyozta ugyanakkor nincs annyi pénz, ami jóvátenné azt, ami az érintettekkel történ . A miniszterelnök-helyettes megerősítette, hogy a kifizetett összegeket semmilyen adó nem fogja terhelni Oroszországban. Cozma nem kap kegyelmet Ion Iliescu román elnök döntése Ion Iliescu román államfő jelezte tegnap, hogy elutasítja az 1991. évi véres „bányászjárásban" játszott szerepléért 18 évi szabadságvesztésre ítélt Miron Cozma kegyelemi kérvényét. - Nem lenne helyénvaló a kegyelem, már csak azért sem, mert több más ügyben is per folyik Cozma ellen, és ha újabb büntetést szabnának ki rá, le kellene töltenie azt a büntetését is, amelyet most esetleg elengednének neki - idézett a román Mediafax hírügynökség Iliescu nyilatkozatából. Ha Miron Cozma bűntelennek érzi magát, megvan a lehetősége törvényességi óvást kérni a főügyésztől, és kérni az ítélet hatályon kívül helyezését - tette hozzá Iliescu. Az államfő jelezte korábban, hogy tanácsot kér a legfelsőbb bírói tanácstól és az igazságügy-minisztériumtól, mielőtt dönt Cozma kegyelmi kérvényéről. Az AFP bírósági forrásokra hivatkozva jelentette, hogy különösen az igazságügy-minisztérium sietet lebeszélni az elnököt a bányászvezérnek adandó kegyelemről. A minisztérium e források szerint főleg azzal érvelt, hogy a kegyelmi döntés befolyásolná Cozma folyamatban levő pereinek kimenetelét. Mitterrand hagyta jóvá az első algériai kivégzéseket Tényfeltáró írás a párizsi Le Point hetilapban Francois Mitterrand, aki később államfőként eltöröltette Franciaországban a halálbüntetést, az algériai háború kezdetén az igazságügyi tárca vezetői posztján jóváhagyta az algériai ellenállókra kimondott első halálos ítéleteket, amivel hozzájárult az erőszak elszabadulásához. A Le Point című hetilap legújabb számában közölt tényfeltáró írás szerzői a korabeli dossziék átkutatásakor szereztek tudomást arról, hogy Mitterrand, Guy Mollet szocialista kormányának igazságügyi posztján az előterjesztett kegyelmi kérvények töredékét, 45 folyamodványból mindössze hetet támogatott. A hetilap szerint 1956 és 62 között 222 FLN-militánst küldtek guillotine alá vagy állítottak kivégzőosztag elé, s ezek az esetek adták meg a kezdőlökést az algériai Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) véres visszavágásaihoz, a bosszúakciók elszaporodásához. Mitterrand igen rövid ideig, 1956 februárjától 1957. június közepéig állt az igazságügy-minisztérium élén, akkor, amikor az algériai események menetében jelentős fordulat állt be. A kormány ebben az időszakban adott különleges felhatalmazást az algériai francia katonai hatóságoknak a polgári igazságszolgáltatás intézményeivel szemben, s a döntést ítélet nélkül hozott sommás kivégzések, tömeges kínzások és az elfogottak eltűnése követték. A dekrétumot Mitterrand írta alá. Mint a Le Monde egy májusi cikkében megírta: az igazságügyi tárca vezetője nagyon is tudta, hogy a francia hadsereg megengedhetetlen eszközöket alkalmaz az FLN gerillái és a velük rokonszenvező polgári lakosság ellen, de más miniszterektől eltérően ő nem mondott le hivataláról, mert nem akarta veszélyeztetni politikusi karrierjét. A néhai elnök életrajzírója, Jean Lacouture könyvében fel is idézte Mitterrand egy megjegyzését, amelyben elismerte, hogy „legalább egy hibát elkövetett életében, amikor kézjegyével szentesítette a dekrétumot. (MTI)