Magyar Szó, 2002. szeptember (59. évfolyam, 205-229. szám)
2002-09-01 / 205. szám
2002. szeptember 1., vasárnap FINISBEN A JELÖLTÁLLÍTÁS /Újabb erőpróba Több mint nyolcvan szervezet indul a magyarországi helyhatósági választásokon (Tudósítónktól) Budapest, augusztus 31. Tavasszal eldőlt a parlamenti mandátumok sorsa, most a helyi hatalom birtoklása a tét. Négy évvel ezelőtt mintegy kilencvenezer önkormányzati és több mint tízezer kisebbségi jelölt indult, választási szakértők szerint ezek a számok most nagyjából ismétlődnek. Mádl Ferenc köztársasági elnök 2002. október 20-ra tűzte ki az önkormányzati választások időpontját, e nap zárultával ismeretessé válik 3167 polgármesteri poszt betöltőjének személye, kiosztásra kerül közel 28 ezer helyi önkormányzati képviselői mandátum, és ha a kezdeményezés mindenütt sikeresnek bizonyul, várhatóan kétezer kisebbségi önkormányzat alakulhat. A parlamenti pártok mellett más pártok, valamint helyi szervezetek is indulni kívánnak: polgári egyesületek, polgári körök, más tömörülések, lakóközösségi szerveződések, hasonlóképpen természetesen több kisebbségi szervezet is. Az eddigi jelzések szerint a kisebb településeken zömmel független jelöltek rajtolnak majd, a városokban viszont alig lesz olyan induló, aki ne élvezné valamely párt vagy társadalmi szervezet támogatását. Az októberi választások alkalmasint újabb lehetőség az MSZP és a Fidesz számára a támogatottság megmérésére. A szocialisták magabiztosnak látszanak, a közvélemény-kutatási intézetek rendre jelentős előnyükről adnak számot. E pártnak egy kivételével minden megyében elkészült a választási listája, az MSZP egyben egyfajta generációváltást is sejtetni enged, hiszen több mint kétszáz fiatal képviselőjelöltet állít csatasorba. Egyelőre nem tudni, mivel rukkol elő a Fidesz. Sajtóinformációk szerint Pokorni Zoltán idővel visszatér a politikába, s talán ismét átveszi a frakció irányítását, Orbán Viktor viszont válaszút előtt áll: betölti-e pártja elnöki posztját, vagy a pártok felett álló polgári körök szervezését vállalja. Vagy mindkettőt. Erre azonban valódi válasz feltehetően csak a Fidesz jövő év tavaszán megtartandó kongresszusán fogalmazódik meg. Lazulóban a Fidesz és az MDF kapcsolata; a két párt a fővárosban és tizenegy megyében közös listákat állít, nyolc megyében viszont a Fórum önállóan méretteti meg magát. A napilapok folyamatosan köztik a választással kapcsolatos tudnivalókat, a különböző színű szavazólapokat hogyan kell kitölteni, a posta pedig a hét közepén megküldte az ajánlószelvényeket, a kopogtatócédulákkal tehát máris lehet „házalni”. A jelöltállítás szabályai egyébként szigorúan meghatározottak, általában a lakossági arányhoz kötöttek. A kedvezményezettek a kisebbségek: helyi kisebbségi önkormányzat akkor választható, ha azt legalább öt, magát azonos kisebbséghez tartozónak valló polgár kezdeményezi. Ilyen tekintetben külön érdemes lesz majd odafigyelni a cigányság hozzáállására, hiszen szavazótáboruk igen jelentős. Nos, hirtelenében létrejött egy választási szövetség, kilenc roma szervezet részvételével, bizonyos Kolompár Orbán irányításával, amely új összetételű Országos Cigány Önkormányzatot szeretne létrehozni, megtörve a Fideszhez húzó Lungo Drom és a Magyarországi Cigányok Fórumának egyeduralmát. Az újkeletű szerveződés mintegy négyezer képviselőt akar felvonultatni az őszi kisebbségi önkormányzati választásokon, ez azonban szemmel láthatóan nem zavarja Farkas Flóriánékat, akik Kolompárék „akcióját” és ígéreteit egyszerűen „választások előtti nagyotmondásnak” minősítették. Természetesen felfokozott érdeklődés övezi, ki lesz Budapest főpolgármestere. A jelenlegi, az SZDSZ támogatásával induló Demszky Gábor hivatalosan is nyilvántartásba vétetett, hasonlóképpen néhány nappal korábban Gy. Németh Erzsébet az MSZP részéről. A minap nyílt meg a Deák Ferenc utcában Schmitt Pál, a jobboldali pártok által támogatott független jelölt kampányirodája, a tősgyökeres budapestinek számító volt jeles sportoló baloldalról is számít támogatásra. Jelszava: közbiztonság, környezetvédelem, köztisztaság. Szinte azonos programmal indul Droppa György is, a Centrum Párt jelöltjeként, aki mellesleg a Duna Kör ügyvivője és a Zöld Demokraták társelnöke. S ne feledjük, indulni óhajt a MIÉP színeiben Csurka István is. Esedékes azonban egy másik népszavazás is. A Medgyessy Péter kormányfő által felkért bizottság azt javasolja, hogy jövő év tavaszán legyen általános voksolás Magyarország európai uniós csatlakozásáról. A Vörös Imre volt alkotmánybíró által vezetett testület tagja Dávid Ibolya, az Orbán-kormány, Vastagh Pál, a Horn-kabinet igazságügy-minisztere, Ádám Antal volt alkotmánybíró és Czuczai Jenő, a bruges-i Európa Egyetem tanára - megállapította, hogy a csatlakozás feltételeként módosítani kell az alkotmányt, az ugyanis nem rögzíti az EU-csatlakozási klauzulát. E népszavazás végkimenetele azonban egyértelműbbnek látszik, mint a mostani, önkormányzati. SINKOVITS Péter Schmitt Pál még berni nagykövetként az idei zürichi magyar bálon a Magyar Ház Alapítvány fontosságát hangsúlyozza Magyar Szó Putyin zsarolás miatt távozott a KGB-től Nem taxis lett, hanem államfő Vlagyimir Putyin orosz elnök üzleti körök zsarolása, és az 1991 augusztusi puccskísérlet miatt távozott annak idején a szovjet állambiztonságtól, a KGB- től. Az államfő erről életrajzi könyve közeljövőben ”Út a hatalomig” címmel megjelenő második kötetében beszél, amelyből pénteki számában idézett a Komszomolszkaja Pravda orosz bulvárlap. Az Oleg Blockij egykori katonatiszt, újságíró által írt életrajz első része tavaly jelent meg, ’’Vlagyimir Putyin - egy élet története” címmel. Az első rész addig követi nyomon Putyin életét, amíg megkezdte munkáját a leningrádi tanácsnál. Putyin elmondása szerint amikor drezdai KGB-s megbízatása után Leningrádba került, értelemszerűen nem fedhette fel valódi munkahelyét. Hivatalosan a leningrádi egyetem rektorának nemzetközi ügyekkel foglalkozó volt munkatársaként érkezett a városházára, mely intézménynél korábban az akkori reform-szellemiségű polgármester, Anatolij Szobcsak is dolgozott. Bizonyos személyek azonban felfedték kilétét, és azzal zsarolták, hogy kiszivárogtatják, ha nem dönt egyes kérdésekben meghatározott üzleti körök javára. Az elnök visszaemlékezése szerint már emiatt is jónak látta, hogy elhagyja a KGB-t, de a végső lökést az 1991-es puccskísérlet adta. Putyin dilemma elé került: ha nem teljesíti a puccsistákhoz csatlakozott főnökei parancsait, akkor esküjével, ha viszont igen, akkor lelkiismeretével kerül szembe. Döntését az sem befolyásolta, hogy szakítása az állambiztonsággal másfél hónappal a legkorábbi KGB-s nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő elérése előtt történt. Putyin még életrajza első kötetében beszélt arról, hogy ha győznek a puccsisták, és elveszíti munkáját a városházán, taxizni kezdett volna még Németországban vásárolt Volvóján. Az elnök közlése szerint így is életének egyik legnehezebb periódusa volt a KGB elhagyása, ami után - mint a jelek mutatják jó érzékkel - a politikát választotta. Putyin elnök a szibériai különleges alakulatok tagjaival Világközösséggé válhat-e az emberiség - ez a kérdés vetődött fel az utóbbi időben több formában és több fórumon. Mert a sajtó szereti emlegetni, valójában azonban mindenki tudja, hogy ezt a világközösséget csak meg kellene teremteni. Akkor létezne ugyanis, ha az emberiség képes lenne bármilyen közös akcióra. Ezt a közösséget pillanatnyilag csak az ENSZ testesíti meg. A világszervezet képviseli azt az eltökéltséget, hogy az emberiség közösen nézzen szembe a problémákkal és keresse a megoldást. Munkájának eredményét pedig az határozza meg, hogy ez a bizonyos világközösség mennyire létezik, amiből adódik a pillanatnyi helyzet: az ENSZ jellemnleg legfeljebb arra képes, hogy megpróbálja a köztudatba állítani az általa felismert problémákat, felhívja a figyelmet a megoldás lehetséges útjaira és módjaira és utána beletörődik, hatása nagyon korlátozott, mert az emberiség még messze van attól, hogy közösségként legyen képes cselekedni. Ezt a világszervezetet egy világégés megpróbáltatása és az az eltökéltség hozta létre, hogy az ember igyekezzen elejét venni a háborúk megismétlődésének. Nem is állíthatjuk, hogy e tekintetben nem volt eredményes: Biztonsági Tanács formájában létrehozta a nagyhatalmak közti együttműködésnek azt a formáját, amely a hidegháború idején sem szakadt meg teljesen; Közgyűlés formájában azt a testületet, amely legalább arra adott lehetőséget, hogy a világ népei kifejezzék véleményüket: 10 sürgős (24 óra alatt összehívható) rendkívüli ülésszakain megpróbálta befolyásolni a világválságokat, elsősorban a közel-keleti válságot, de a Szovjetunió magyarországi beavatkozását 1956-ban, az afganisztáni beavatkozását 1980-ban, az egyéb válságokat a kongóitól 1960-ban a namíbiaiig 1981-ben. 24 rendkívüli ülésszakával módot adott a világproblémák (a palesztin kérdéstől 1947-ben, az új gazdasági világrenden át 1980-ban az apartheidig 1989-ben) megtárgyalására. A koreai háborúnak nem tudott véget vetni, Irak Kuvaitból való kiűzésében csak az amerikai eltökéltség révén jutott szerephez, de 1948 óta végrehajtott 54 béketeremtő hadműveletével, olyan jelentős akcióival mint Namíbia és Kelet-Timor kérdésének megoldása, a salvadori, mozambiki, kambodzsai, angolai stb. polgárháborúban játszott szerepével jótékony hatással volt a világhelyzetre. Ind fontosabbá vált a világközösség nevében végzett tevékenysége a hidegháború megszűnése után, amikor igazából tudatosodott: nem elég csak elejét venni a háborúknak, az ENSZ- nek egész sereg más feladatot is vállalnia kell, ha be akarja tölteni rendeltetését. Igaz, hogy - mint mondtuk - itt még csak a problémák tudatosításának, az érdeklődés központjába állításának szakaszában van. De ezt a munkát nem szabad lebecsülni. Nem csak azért, mert joggal mondta nagy költőnk: ha egy eszme a világba hatol, könnyebb a világot megsemmisíteni, mint belőle ezt azt eszmét kiölni, hanem azért is, mert láttuk már ennek a véleménynek a gyakorlati igazolását is: a Szovjetunió el sem tudta képzelni, hogy felbomlásának folyamatát indítja el, amikor Helsinkiben - a határok sérthetetlensége elvének elismeréséért cserébe - beleegyezett az emberi jogok előtérbe állításába. Az első számú eredmény már világosan látható: az ENSZ érvényt szerzett annak az eltökéltségének, hogy a világértekezleteket olyan munkaformává teszi, amelyen nem csak a diplomaták, hanem 30-50 ezer ember együtt elgondolkodik a közös gondokról, hogy utána a részvevők a világ minden részébe elvigyék a problémákkal való birkózás kolektív eltökéltségét. Így lettek (elsősorban a hidegháború utáni korszakban, mert szükség volt arra, hogy a hidegháború idején 279 vétóval megbénított Biztonsági Tanács végre ténylegesen működni kezdjen - a békeküldetések kétharmada is 1991 után következett - és ezzel maga a világszervezet lehetőséget kapjon átfogó problémákkal való foglalkozásra) - ezek a világértekezletek a világközösség első — nagyon is szerény, de érezhető - megnyilatkozásának formái, újabban annak a törekvésnek a hordozói, hogy „emberi arcot kapjon a globalizálódás”. A riói környezetvédelmi világértekezlet 1992 júniusában 108 államfő részvételével, négy nemzetközi konvenció megteremtésének eredményével; a bécsi emberi jogi világértekezlet 1993 júniusában az ENSZ emberi jogi főbiztosa posztjának megteremtésével; a kairói népesedési világértekezlet 1994 szeptemberében a családtervezésnek alapvető emberi joggá nyilvánításával; a koppenhágai társadalmi fejlődési világértekezlet 1995 márciusában 117 állam- és kormányfő részvételével, annak a világ köztudatának előterébe állításával, hogy „a szegénység felszámolása erkölcsi, társadalmi, politikai és gazdasági kényszerítő parancs”; a nők helyzetének szentelt pekingi világértekezlet 1995 szeptemberében 15 konkrét elképzelés - programok, szervek, pénzügyi források a nők helyzetének javítására - elfogadásával; a lakáskörülményeknek szentelt isztambuli világértekezlet 1996 júniusában, amelynek eredményeként 90 ország hozott idevonatkozó jogszabályokat stb. így jutottak elaz utóbbi hónapokban szervezett világértekezletek egész sorával: az ENSZ által a fejlődés pénzeléséről, az AIDS-ről, a gyermekekről, egyik szerve, a FAO által az élelmezésről szervezett világértekezlettel) a most Johannesburgban ülésező világértekezletig. Az ENSZ tevékenységének korlátait is tudatosították azonban ezek az akciók. Eddig is voltak az ENSZ-nek olyan kudarcai ebben a hidegháború utáni korszakban, mint a ruandai vagy a srebrenicai vérengzés eltűrése. Ezekben a hetekben is el kellett tűrnie olyan kisebb kudarcokat, mint az, hogy július végén beszüntette csecsenföldi megfigyelőinek ténykedését, mert nem képes többet tenni a helyzet rendezéséért; nem tudott hatással lenni az izraeli-palesztin viszályra, augusztus elején még a dzsenini menekülttáborba való izraeli behatolásról is csak olyan semmitmondó jelentést volt képes elfogadni, amelyről a Human Rights Watch nemzetközi emberi jogi szervezet azt állapította meg: „nem von le következtetéseket a tényekből, jogilag nem minősíti a tényeket és nem szólít fel a bűncselekmények megbüntetésére stb. Most pedig közvetlenül egy nagy erőpróbának a napjait éli, amikor az USA a Nemzetközi Büntetőbíróság kérdésében az országok többségével szemben a saját álláspontját akarja a világra kényszeríteni. Ezek a problémák abból erednek, hogy az ENSZ- nek nem áll módjában az országokkal szemben saját álláspontját érvényesíteni, tehát, ha ez az álláspont, valamelyik nagyhatalom álláspontjával ütközik, eleve kudarcra van ítélve, más esetben akkor érvényesülhet, ha megszerzi a tényleges hatalommal rendelkező nagyhatalmak hozzájárulását. Lényegesek azonban azok a korlátok is, amelyeket éppen az említett világértekezletek tudatosítottak: az emberiség még messze van attól, hogy közösségként lépjen fel, amely a problémák tudatosításánál, a lehetőségek számbavételénél többet tehet a világ nagyon is lényeges problémáinak megoldására. Nem csak a johannesburgi értekezlet kapcsán kellett ezt elmondanunk, felhívni a figyelmet arra, hogy bolygónk megmentése, a civilizáció megmaradása szempontjából az emberiségnek tényleg nagy gondjai vannak és ma még olyan kevés lehetősége e gondok enyhítésére. Arra is szerettük volna olvasóink figyelmét felhívni, hogy az ENSZ-nek nagy akciói lesznek szeptemberben: a jövő héten megkezdődik a Közgyűlés idei ülésszaka, előtte pedig megtartják az ENSZ tanácskozását a világ társadalmi szervezeteivel, abban a reményben, hátha sikerül közelebb jutni a nagy célhoz, ahhoz, hogy az ember végre kísérletet tegyen problémáinak megoldására. BÁLINT István Szeptember az ENSZ hónapja M KÜLPOLITIKA 3