Magyar Szó, 2002. szeptember (59. évfolyam, 205-229. szám)

2002-09-01 / 205. szám

2002. szeptember 1., vasárnap FINISBEN A JELÖLTÁLLÍTÁS /Újabb erőpróba Több mint nyolcvan szervezet indul a magyarországi helyhatósági választásokon (Tudósítónktól) Budapest, augusztus 31. Tavasszal eldőlt a parlamenti mandátumok sorsa, most a helyi hatalom birtoklása a tét. Négy évvel ezelőtt mintegy ki­lencvenezer önkormányzati és több mint tízezer kisebbségi jelölt indult, választási szakértők szerint ezek a számok most nagyjából ismétlődnek. Mádl Ferenc köztársasági elnök 2002. október 20-ra tűzte ki az önkormányzati választások időpontját, e nap zárultával ismeretessé válik 3167 polgár­­mesteri poszt betöltőjének személye, kiosztásra kerül közel 28 ezer helyi önkormányzati képviselői mandátum, és ha a kezdeményezés mindenütt sikeresnek bizonyul, várhatóan kétezer kisebbségi önkormányzat alakulhat. A parlamenti pártok mellett más pártok, valamint helyi szervezetek is in­dulni kívánnak: polgári egyesületek, polgári körök, más tö­mörülések, lakóközösségi szerveződések, hasonlóképpen természetesen több kisebbségi szervezet is. Az eddigi jelzé­sek szerint a kisebb településeken zömmel független jelöl­tek rajtolnak majd, a városokban viszont alig lesz olyan in­duló, aki ne élvezné valamely párt vagy társadalmi szervezet támogatását. Az októberi választások alkalmasint újabb lehetőség az MSZP és a Fidesz számára a támogatottság megmérésére. A szocialisták magabiztosnak látszanak, a közvélemény-kutatá­si intézetek rendre jelentős előnyükről adnak számot. E pártnak egy kivételével minden megyében elkészült a válasz­tási listája, az MSZP egyben egyfajta generációváltást is sej­tetni enged, hiszen több mint kétszáz fiatal képviselőjelöltet állít csatasorba. Egyelőre nem tudni, mivel rukkol elő a Fi­desz. Sajtóinformációk szerint Pokorni Zoltán idővel vissza­tér a politikába, s talán ismét átveszi a frakció irányítását, Orbán Viktor viszont válaszút előtt áll: betölti-e pártja elnö­ki posztját, vagy a pártok felett álló polgári körök szervezé­sét vállalja. Vagy mindkettőt. Erre azonban valódi válasz fel­tehetően csak a Fidesz jövő év tavaszán megtartandó kong­resszusán fogalmazódik meg. Lazulóban a Fidesz és az MDF kapcsolata; a két párt a fővárosban és tizenegy megyében közös listákat állít, nyolc megyében viszont a Fórum önálló­an méretteti meg magát. A napilapok folyamatosan köztik a választással kapcsola­tos tudnivalókat, a különböző színű szavazólapokat hogyan kell kitölteni, a posta pedig a hét közepén megküldte az ajánlószelvényeket, a kopogtatócédulákkal tehát máris lehet „házalni”. A jelöltállítás szabályai egyébként szigorúan meg­határozottak, általában a lakossági arányhoz kötöttek. A kedvezményezettek a kisebbségek: helyi kisebbségi önkor­mányzat akkor választható, ha azt legalább öt, magát azonos kisebbséghez tartozónak valló polgár kezdeményezi. Ilyen tekintetben külön érdemes lesz majd odafigyelni a cigány­ság hozzáállására, hiszen szavazótáboruk igen jelentős. Nos, hirtelenében létrejött egy választási szövetség, kilenc roma szervezet részvételével, bizonyos Kolompár Orbán irányítá­sával, amely új összetételű Országos Cigány Önkormányza­tot szeretne létrehozni, megtörve a Fideszhez húzó Lungo Drom és a Magyarországi Cigányok Fórumának egyedural­mát­. Az újkeletű szerveződés mintegy négyezer képviselőt akar felvonultatni az őszi kisebbségi önkormányzati választá­sokon, ez azonban szemmel láthatóan nem zavarja Farkas Flóriánékat, akik Kolompárék „akcióját” és ígéreteit egysze­rűen „választások előtti nagyotmondásnak” minősítették. Természetesen felfokozott érdeklődés övezi, ki lesz Bu­dapest főpolgármestere. A jelenlegi, az SZDSZ támogatásá­val induló Demszky Gábor hivatalosan is nyilvántartásba vé­tetett, hasonlóképpen néhány nappal korábban Gy. Né­meth Erzsébet az MSZP részéről. A minap nyílt meg a Deák Ferenc utcában Schmitt Pál, a jobboldali pártok által támo­gatott független jelölt kampányirodája, a tősgyökeres buda­pestinek számító volt jeles sportoló baloldalról is számít tá­mogatásra. Jelszava: közbiztonság, környezetvédelem, köz­­tisztaság. Szinte azonos programmal indul Droppa György is, a Centrum Párt jelöltjeként, aki mellesleg a Duna Kör ügyvivője és a Zöld Demokraták társelnöke. S ne feledjük, indulni óhajt a MIÉP színeiben Csurka István is. Esedékes azonban egy másik népszavazás is. A Medgyessy Péter kormányfő által felkért bizottság azt javasolja, hogy jövő év tavaszán legyen általános voksolás Magyarország eu­rópai uniós csatlakozásáról. A Vörös Imre volt alkotmánybí­ró által vezetett testület­­ tagja Dávid Ibolya, az Orbán-kor­­mány, Vastagh Pál, a Horn-kabinet igazságügy-minisztere, Ádám Antal volt alkotmánybíró és Czuczai Jenő, a bruges-i Európa Egyetem tanára - megállapította, hogy a csatlakozás feltételeként módosítani kell az alkotmányt, az ugyanis nem rögzíti az EU-csatlakozási klauzulát. E népszavazás végkime­netele azonban egyértelműbbnek látszik, mint a mostani, önkormányzati. SINKOVITS Péter Schmitt Pál még berni nagykövetként az idei zürichi magyar bálon a Magyar Ház Alapítvány fontosságát hangsúlyozza Magyar Szó Putyin zsarolás miatt távozott a KGB-től Nem taxis lett, hanem államfő Vlagyimir Putyin orosz elnök üzleti körök zsarolása, és az 1991 augusztusi puccskísérlet miatt távozott annak ide­jén a szovjet állambiztonságtól, a KGB- től. Az államfő erről életrajzi könyve közeljövőben ”Út a hatalomig” címmel megjelenő második kötetében beszél, amelyből pénteki számában idézett a Komszomolszkaja Pravda orosz bulvár­lap. Az Oleg Blockij egykori katonatiszt, újságíró által írt életrajz első része ta­valy jelent meg, ’’Vlagyimir Putyin - egy élet története” címmel. Az első rész addig követi nyomon Putyin éle­tét, amíg megkezdte munkáját a le­­ningrádi tanácsnál. Putyin elmondása szerint amikor drezdai KGB-s megbízatása után Le­­ningrádba került, értelemszerűen nem fedhette fel valódi munkahelyét. Hiva­talosan a leningrádi egyetem rektorá­nak nemzetközi ügyekkel foglalkozó volt munkatársaként érkezett a város­házára, mely intézménynél korábban az akkori reform-szellemiségű polgár­­mester, Anatolij Szobcsak is dolgozott. Bizonyos személyek azonban felfedték kilétét, és azzal zsarolták, hogy kiszivá­rogtatják, ha nem dönt egyes kérdé­sekben meghatározott üzleti körök ja­vára. Az elnök visszaemlékezése szerint már emiatt is jónak látta, hogy elhagyja a KGB-t, de a végső lökést az 1991-es puccskísérlet adta. Putyin di­lemma elé került: ha nem tel­jesíti a puccsistákhoz csatla­kozott főnökei parancsait, ak­kor esküjével, ha viszont igen, akkor lelkiismeretével kerül szembe. Döntését az sem befolyásolta, hogy szakí­tása az állambiztonsággal másfél hónappal a legkoráb­bi KGB-s nyugdíjhoz szüksé­ges szolgálati idő elérése előtt történt. Putyin még életrajza első kötetében beszélt arról, hogy ha győznek a puccsisták, és el­veszíti munkáját a városházán, taxizni kezdett volna még Né­metországban vásárolt Volvó­­ján. Az elnök közlése szerint így is életének egyik legnehe­zebb periódusa volt a KGB el­hagyása, ami után - mint a je­lek mutatják jó érzékkel - a politikát választotta. Putyin elnök a szibériai különleges alakulatok tagjaival V­ilágközösséggé válhat-e az emberiség - ez a kérdés vető­dött fel az utóbbi időben több formában és több fórumon. Mert a sajtó szereti emlegetni, valójában azonban mindenki tudja, hogy ezt a világközösséget csak meg kellene te­remteni. Akkor létezne ugyanis, ha az emberiség képes lenne bármilyen közös akcióra. Ezt a közösséget pilla­natnyilag csak az ENSZ testesíti meg. A világszervezet képviseli azt az eltökéltséget, hogy az emberiség kö­zösen nézzen szembe a problémák­kal és keresse a megoldást. Munkájá­nak eredményét pedig az határozza meg, hogy ez a bizonyos világközös­ség mennyire létezik, amiből adódik a pillanatnyi helyzet: az ENSZ jellemn­­leg legfeljebb arra képes, hogy megpróbálja a köztudatba állítani az általa felismert problémákat, felhív­ja a figyelmet a megoldás lehetséges útjaira és módjaira és utána beletö­rődik, hatása nagyon korlátozott, mert az emberiség még messze van attól, hogy közösségként legyen ké­pes cselekedni. Ezt a világszerveze­tet egy világégés megpróbáltatása és az az eltökéltség hozta létre, hogy az ember igyekezzen elejét venni a há­borúk megismétlődésének. Nem is állíthatjuk, hogy e tekintetben nem volt eredményes: Biztonsági Tanács formájában létrehozta a nagyhatal­mak közti együttműködésnek azt a formáját, amely a hidegháború ide­jén sem szakadt meg teljesen; Köz­gyűlés formájában azt a testületet, amely legalább arra adott lehetősé­get, hogy a világ népei kifejezzék vé­leményüket: 10 sürgős (24 óra alatt összehívható) rendkívüli ülésszaka­in megpróbálta befolyásolni a világ­válságokat, elsősorban a közel-keleti válságot, de a Szovjetunió magyaror­szági beavatkozását 1956-ban, az af­ganisztáni beavatkozását 1980-ban, az egyéb válságokat a kongóitól 1960-ban a namíbiaiig 1981-ben. 24 rendkívüli ülésszakával módot adott a világproblémák (a palesztin kér­déstől 1947-ben, az új gazdasági vi­lágrenden át 1980-ban az aparthei­dig 1989-ben) megtárgyalására. A koreai háborúnak nem tudott véget vetni, Irak Kuvaitból való kiűzésé­ben csak az amerikai eltökéltség ré­vén jutott szerephez, de 1948 óta végrehajtott 54 béketeremtő had­műveletével, olyan jelentős akcióival mint Namíbia és Kelet-Timor kérdé­sének megoldása, a salvadori, mo­zambiki, kambodzsai, angolai stb. polgárháborúban játszott szerepével jótékony hatással volt a világhelyzet­re. Ind fontosabbá vált a világ­közösség nevében végzett tevékenysége a hideghábo­rú megszűnése után, amikor igazá­ból tudatosodott: nem elég csak ele­jét venni a háborúknak, az ENSZ- nek egész sereg más feladatot is vál­lalnia kell, ha be akarja tölteni ren­deltetését. Igaz, hogy - mint mond­tuk - itt még csak a problémák tuda­tosításának, az érdeklődés központ­jába állításának szakaszában van. De ezt a munkát nem szabad lebecsül­ni. Nem csak azért, mert joggal mondta nagy költőnk: ha egy eszme a világba hatol, könnyebb a világot megsemmisíteni, mint belőle ezt azt eszmét kiölni, hanem azért is, mert láttuk már ennek a véleménynek a gyakorlati igazolását is: a Szovjetu­nió el sem tudta képzelni, hogy fel­bomlásának folyamatát indítja el, amikor Helsinkiben - a határok sérthetetlensége elvének elismerésé­ért cserébe - beleegyezett az emberi jogok előtérbe állításába. Az első számú eredmény már világosan lát­ható: az ENSZ érvényt szerzett an­nak az eltökéltségének, hogy a világ­értekezleteket olyan munkaformává teszi, amelyen nem csak a diploma­ták, hanem 30-50 ezer ember együtt elgondolkodik a közös gon­dokról, hogy utána a részvevők a vi­lág minden részébe elvigyék a prob­lémákkal való birkózás kolektív eltö­kéltségét. Így lettek (elsősorban a hi­degháború utáni korszakban, mert szükség volt arra, hogy a hideghábo­rú idején 279 vétóval megbénított Biztonsági Tanács végre ténylegesen működni kezdjen - a békeküldeté­sek kétharmada is 1991 után követ­kezett - és ezzel maga a világszerve­zet lehetőséget kapjon átfogó prob­lémákkal való foglalkozásra) - ezek a világértekezletek a világközösség első — nagyon is szerény, de érezhe­tő - megnyilatkozásának formái, újabban annak a törekvésnek a hor­dozói, hogy „emberi arcot kapjon a globalizálódás”. A riói környezetvé­delmi világértekezlet 1992 júniusá­ban 108 államfő részvételével, négy nemzetközi konvenció megteremté­sének eredményével; a bécsi emberi jogi világértekezlet 1993 júniusában az ENSZ emberi jogi főbiztosa poszt­jának megteremtésével; a kairói né­pesedési világértekezlet 1994 szep­temberében a családtervezésnek alapvető emberi joggá nyilvánításá­val; a koppenhágai társadalmi fejlő­dési világértekezlet 1995 márciusá­ban 117 állam- és kormányfő részvé­telével, annak a világ köztudatának előterébe állításával, hogy „a sze­génység felszámolása erkölcsi, társa­dalmi, politikai és gazdasági kény­szerítő parancs”; a nők helyzetének szentelt pekingi világértekezlet 1995 szeptemberében 15 konkrét elkép­zelés - programok, szervek, pénzü­gyi források a nők helyzetének javí­tására - elfogadásával; a lakáskörül­ményeknek szentelt isztambuli világ­értekezlet 1996 júniusában, amely­nek eredményeként 90 ország ho­zott idevonatkozó jogszabályokat stb. így jutottak el­­az utóbbi hóna­pokban szervezett világértekezletek egész sorával: az ENSZ által a fejlő­dés pénzeléséről, az AIDS-ről, a gyermekekről, egyik szerve, a FAO által az élelmezésről szervezett világ­értekezlettel) a most Johannesburg­ban ülésező világértekezletig. A­z ENSZ tevékenységének kor­látait is tudatosították azon­ban ezek az akciók. Eddig is voltak az ENSZ-nek olyan kudarcai ebben a hidegháború utáni korszak­ban, mint a ruandai vagy a srebreni­­cai vérengzés eltűrése. Ezekben a hetekben is el kellett tűrnie olyan ki­sebb kudarcokat, mint az, hogy júli­us végén beszüntette csecsenföldi megfigyelőinek ténykedését, mert nem képes többet tenni a helyzet rendezéséért; nem tudott hatással lenni az izraeli-palesztin viszályra, augusztus elején még a dzsenini me­nekülttáborba való izraeli behatolás­ról is csak olyan semmitmondó je­lentést volt képes elfogadni, amely­ről a Human Rights Watch nemzet­közi emberi jogi szervezet azt állapí­totta meg: „nem von le következteté­seket a tényekből, jogilag nem mi­nősíti a tényeket és nem szólít fel a bűncselekmények megbüntetésére stb. Most pedig közvetlenül egy nagy erőpróbának a napjait éli, amikor az USA a Nemzetközi Büntetőbíróság kérdésében az országok többségével szemben a saját álláspontját akarja a világra kényszeríteni. Ezek a problé­mák abból erednek, hogy az ENSZ- nek nem áll módjában az országok­kal szemben saját álláspontját érvé­nyesíteni, tehát, ha ez az álláspont, valamelyik nagyhatalom álláspontjá­val ütközik, eleve kudarcra van ítél­ve, más esetben akkor érvényesül­het, ha megszerzi a tényleges hata­lommal rendelkező nagyhatalmak hozzájárulását. Lényegesek azonban azok a korlátok is, amelyeket éppen az említett világértekezletek tudato­sítottak: az emberiség még messze van attól, hogy közösségként lépjen fel, amely a problémák tudatosításá­nál, a lehetőségek számbavételénél többet tehet a világ nagyon is lénye­ges problémáinak megoldására. N­em csak a johannesburgi ér­tekezlet kapcsán kellett ezt elmondanunk, felhívni a fi­gyelmet arra, hogy bolygónk meg­mentése, a civilizáció megmaradása szempontjából az emberiségnek tényleg nagy gondjai vannak és ma még olyan kevés lehetősége e gon­dok enyhítésére. Arra is szerettük volna olvasóink figyelmét felhívni, hogy az ENSZ-nek nagy akciói lesz­nek szeptemberben: a jövő héten megkezdődik a Közgyűlés idei ülés­szaka, előtte pedig megtartják az ENSZ tanácskozását a világ társadal­mi szervezeteivel, abban a remény­ben, hátha sikerül közelebb jutni a nagy célhoz, ahhoz, hogy az ember végre kísérletet tegyen problémái­nak megoldására. BÁLINT István Szeptember az ENSZ hónapja M KÜLPOLITIKA 3

Next