Magyar Szó, 2003. február (60. évfolyam, 26-49. szám)

2003-02-22 / 44. szám

2003. februárszombat ■ A hét szentje ■ Szent Péter apostol székfoglalása Ünnepe: február 22. Jézus első földi helytartója először szíriai székhelyén, Antióchiában szervezett keresztény egyházközséget. Péter székfoglalásának ünnepét e napon Rómában már a 4. századtól megünne­pelték, hogy kifejezzék a Péter apostolra alapo­zott egyház egységét. A Szent Péter-bazilikában "Szent Péter székét", egy ősi pápai trónszéket tisztel a hagyomány. Őrzésére G. Bernini művészkeze csodás bronzereklyetartót készített. Az oltár fölött, a 191 383 kilós ereklyetartó előtt két nagy bronzangyal strázsál, fölötte két pufók angyalka tartja a pápai hármas koronát és a kul­csokat. Két oldalt ezt a trónszéket négy egyház­atya (Szent Ágoston, Szent Ambrus, Szent Ata­náz és Aranyszájú Szent János) méltóságos bronzszobra támogatja. A kutatók megállapítot­ták, hogy e trónszéken nem Szent Péter, hanem évszázadokon át utódjai ültek az ő tekintélyével és méltóságával, méghozzá 313 óta, amikor Nagy Konstantin császár a katakombákba menekült, és üldözött egyházat szabaddá tette. A Vatikáni Levéltár dokumentumainak egy részét feloldották a titkosítás alól Nevezetesen a Szentszék és Németország 1922. és 1939. közötti, a nácizmus időszakára vonatkozó le­véltári iratokról (600 ezer oldalt kitevő, 800 aktáról) van szó. Sergio Pagano atya, a Vatikáni Titkos Levél­tár prefektusa elmondta, hogy a Levéltár minden­képpen támogatni akarja azokat a kutatásokat, ame­lyek a két világháború közötti időszakot érinti, külö­nös tekintettel az Eugenio Pacelli alakjára vonatkozó dokumentumokra. Köztudott, hogy Pacelli, a későb­bi XII. Piusz pápa a két világháború között németor­szági nuncius volt. Véleménye szerint nem valószínű, hogy olyan dokumentumok kerülnek napvilágra, amelyek lényegesen megváltoztathatják a történet­­írás által már kialakított képet. Jóllehet jelenleg sen­ki sem tudja, hogy mit tartalmaz a több száz nagyméretű boríték a benne lévő sokmillió doku­mentummal, mert ezeket egyenként alapos vizsgálat­nak kell majd alávetni. Nem zárhatunk ki tehát felfe­dezéseket, ám nem is tételezhetjük fel, hogy azok szükségszerűen bekövetkeznek. (VR/MK) Egyperces elmélkedés Ha az ember vét a barátjával szemben, nem elég azt a szívünk mélyén sajnálni, föl kell keres­nünk a barátunkat, és bocsánatot kell kérnünk tőle Ugyanígy, amikor az ember vét az Úrral és az egyházzal szemben, és szembehelyezkedik a hittel, a reménnyel vagy a szeretettel, nem elég azt szívünk mélyén sajnálni, ez túl könnyű lenne. Külső jelet is kell adnunk a bocsánatkérésnek. Nincs tett, mely nagyobbá tehetné az embert, mint az, ha be tudja látni hibáit, és bocsánatot kér értük. Ez az alapja minden barátságnak, és ezért e vallomás miatt ez a szentség az Úrral való barátság szentsége. ■ J.C.BARREAU M/mfia vallas@magyar-szo.co.yu VALLÁSI ROVAT 7 A béna és a béna tömeg Évközi 7. vasárnap Jézus igehirdetői tevékenysége, gyógyító és bűnbocsátó hatalma egyszerre jelenik meg a törté­netben (Mk 2,1-12), amelyet a mai vasárnapi szent­misén olvasunk. Jézus tanítóként tér vissza Kafarnaumba, de már nem a zsinagógában tanít, mint Izajás tekercsének felolvasásakor, hanem egy házban. Az érdeklődés iránta, a "vidéki" sikerek után, igen nagy. Mintha mégsem lenne igaz, amit maga mondott, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában. Vagy mégsem? A tömeg bízik gyógyító hatalmában, ezért viszik hozzá a bénát. Márk ebben a leírásban egy palesztinai házat téte­lez föl a történet helyszínéül, Lukács a "cserepek" említésével római házra gondolt. A hivatalos ma­gyarázat szerint a beteget a tömeg miatt viszik a tetőn keresztül Jézushoz, de feltételezhető az is, hogy a démon megtévesztésére irányuló kísérlet áll a tető megbontása mögött. Az írástudók, akik ellenzékként szinte mindig jelen vannak Jézus nyilvános fellépéseinél, most nem fogalmazzák meg nyilvánosan kritikájukat Jé­zus bűnbocsátó kijelentése miatt. Csak Jézus lát be­le gondolataikba. A ki nem mondott kritikára azonban gyógyításával ad gyakorlati választ. De ez­zel egyben kiprovokálja a kérdést az ellenzékből ,meg a követőiből: honnan lehet ilyen nagy hatal­ma? Az eredmény láttán - Márk szerint - dicsőítik az Istent, Máté szerint félelem fogta el őket, Luk­ács szerint pedig azt kiabálták "Csoda dolgokat lát­tunk". A bűnbocsátás és a gyógyítás párhuzamba állí­tásának alapja, hogy a szemita felfogás szerint a be­tegség igazi oka nem fiziológiai, hanem teológiai, valamilyen bűnnek a büntetése. Ha ezt nem tud­juk, érthetetlen lesz számunkra a történet. Azért is fontos ezt tudatosítanunk, hogy Jézusból nehogy ingyen doktort csináljunk, aki csupán szociális és emberbaráti céllal praktizált. Jézus gyógyításai ugyanis prófétai jelek, amelyek megfelelő helyze­tet teremtenek az igehirdetésre és tanításának ki­fejtésére. Ezért a gyógyító csodák történeteit nem tudjuk leválasztani a hozzájuk kapcsolódó tanítás­ról. A kettőn talán a redakció végeredménye, de az biztos, hogy az evangélisták a csodát nem tanítása mitizálására találták ki. Jézus azért tanít, hogy gyó­gyítson és azért gyógyít, hogy tanítson. A kettő ösz­­szekapcsolásával válik világossá, hogy hathatós sza­vával Isten meglátogatta népét az Emberfia által. A tömeg bénaságát az Isten dicsőítése oldja fel. Mint ahogy a bűntől való szabadulás sem egyszerűen egy tehertől szabadítja meg az embert, hanem ké­pessé teszi arra, hogy felszabadulva lelki bénaságá­tól újra képessé váljék Isten dicsőítésére. A törté­netben nem csak a beteg, a tömeg is megszabadul bénaságától. A csodadoktorok, mindig azt ígérik a beteg­nek, a lehetetlen helyzetből is meg tudják gyógyí­tani. Jézus soha sem csak az adott betegségre kon­centrál, hanem a beteg embert akarja testestől­­lelkestől meggyógyítani. Ez azért figyelemre mél­tó, mert alapvetően vallásos társadalommal áll szemben, amelyben a szó hagyományos értelmé­ben, mindenki vallásos volt. Más azonban vallásos­nak lenni, és más személyes, konkrét élményt sze­rezni Isten irgalmáról. Aki megtapasztalta a béna kiszolgáltatottságát, az tudja, emberileg mit jelen­tett neki a gyógyulás, hogy számára Jézus az Isten küldötte volt. Az ókori Keleten nemigen fogadtak el egyetlen elméleti tanítást sem, amely nem volt képes bizonyítani gyakorlati hasznát. Jézus nem pusztán gondolkodó vagy szónok, hanem Isten küldötte. Kötelessége tehát, hogy megmutassa Is­ten irgalmának jeleit is. Beszédes tanítás, hogy ne csak értelmezzük, hanem újra teremtsük, amit Jé­zustól tanultunk. ■ BENYIK György Megszabadulhatunk-e a bűntudattól? (1.) "Milyen jó, hogy a fiatalok megszabadultak a bűntudattól!" - mondta felsóhajtva egy középkorú asszony, miközben már a harmadik szelet habostorta után nyúlt. Vajon ki lehet-e törölni a bűntudatot az ember lelkéből, ha valaki gátlástalanul átadja magát az él­vezetnek? Mielőtt válaszolnánk, vizsgáljuk meg, mi is a bűntudat? Vajon a szűk látókörű nevelés erősza­kolta rá az emberre, vagy mégis van valami ésszerű funkciója egyéniségünk kialakításában? Erre a kér­désre a mindennapi gyakorlat válaszol a legjob­ban. A pszichés megbetegedések gyógyítása közben a jó szakember gyakran rádöbben, milyen sokan szenvednek a súlyos bűntudattól, melynek kezdeti jeleit alig lehet felismerni. Sokszor erős szívdobo­gás, álmatlanság, migrénes fejfájás vagy valamilyen furcsa tünetek (tisztasági mánia, bezártság miatti félelem) miatt fordulnak orvoshoz. Csak hosszabb kezelés után lehet rájönni, hogy ezek a tünetek bűntudatot takarnak. A bűntudat figyelmen kívül hagyása nem vezet gyógyuláshoz. Sokkal fonto­sabb elismerni: íme, ilyenek vagyunk mi emberek. Gondolatban ugyanis nemcsak szeretünk, hanem gyűlölünk is, nemcsak ajándékozunk, hanem elve­szünk, lopunk is. Nem akarunk másokat boldoggá tenni, hanem önzően magunkhoz ragadjuk a jót. Belső énünk egyik fele legszívesebben kizárna mindenkit, és önmagának szeretné megszerezni a föld javait. Vajon rosszak vagyunk ilyen vágyaink miatt? Lelkiismeretünk egyértelműen azt mondja, hogy IGEN. A lelkiismeret hangját nem lehet meghallani, ha - jelképesen szólva -, betapasztjuk a fülünket. Más esetben pedig azt tapasztaljuk, hogy hatalmas bíróként emelkedik az ember fölé, és megkeseríti életét. Nem szabad tehát lebecsülnünk, de túlbe­csülnünk sem a lelkiismeret hangját. Tulajdon­képpen örülnünk kellene annak, hogy van lelkiis­meretünk, mert ez annak a jele, hogy van ben­nünk egy szerkezet, amely útmutatóul szolgál, ha megtanulunk figyelni rá. A lelkiismeret olyan be­lénk épített iránytű, amely segít a döntéseinkben. Ha azonban kiegyenlítjük lelkiismeretünket Isten­nel, ha Isten helyére tesszük, akkor éppen olyan bálványt csinálunk belőle, mintha ugyanezt a pénzzel vagy a szenvedélyekkel tesszük. Aki kizáró­lagos hatalmat ad a lelkiismeretnek, az félelmében nem mer kezdeményezni, nem mer dolgozni, mert bármihez fog, lelkének kínzó börtöne még szorítóbban nyomasztja. Más szóval, aki azzal kí­nozza magát, hogy egyetlen hibát se vétsen, hogy abszolút ártatlan, tiszta és feddhetetlen legyen, az végül súlyosan megbetegszik, mert ilyen követel­ményt egyszerűen nem lehet teljesíteni. Aki a hiba lehetősége miatti félelmében szinte ki sem mer lépni az életbe, annak tragikus bezártsága még csak fokozódik, mert lelkiismerete ezt a menekü­lést is a szemére veti. I­KB (Folytatjuk) Február 5-én Csókán is megalakult egy Kolping Család. A Kolping Család tagjainak töre­kedniük kell hitük szerint élni, hivatásukban helytállni, családjukról gondoskodni, valamint felelős polgárként részt venni a közéletben. A csókái alakuló gyűlést imájával Pósa Gyula sza­­jáni atya, a Jugoszláv Kolping Szövetség egyházi elnöke nyitotta meg. Jelen voltak még Király Ti­bor atya, a Jugoszláv Kolping Szövetség elnöke és Deák Róbert, a Kolping Szövetség projekt-koor­dinátora. A csókai Kolping Család elnökévé Erits Istvánt, titkárává pedig Marx Istvánt választották. ■ Angol tanfolyam egy bánáti plébánián, Sándoregyházán (Ivanovo), február 14-én ünne­pélyes diplomaosztás zárta azt a három hónapos angol tanfolyamot, amelyet a helybeli római ka­tolikus plébánián Mellár József atya szervezett meg az ifjúság kezdeményezésére. Azok a fiata­lok, akik 2001 nyarán eljutottak a franciaországi Taizébe, Roger testvér közösségébe, átélték azt, hogy nyelvtudás nélkül milyen nehezen kommu­nikáltak a világ különböző részeiből érkező társa­ikkal. A tanfolyamot maguk a résztvevők fizették, a fűtés és a megvilágítás költségeit viszont az egy­házközség fedezte, ■ SMS-sel a világ békéjéért. A temerini fiatalok Valentin-napi találkozóján a helyi lelkipásztor megbeszélte az ifjúsággal, hogy szombaton este a 7 órakor kezdődő ifjúsági szentmisén a bérmá­lásra készülő fiatalok a hívekkel közösen imád­kozzanak a békéért. A lelkipásztor ajánlotta, hogy SMS-sel a világ békéjéért­ üzenettel jelez­zék egymásnak a mobiltelefonon, hogy meg ne feledkezzenek a közös imáról. ■ Pádén a Kolping Család ma 10 órai kezdettel szemináriumot szervez az ifjúság részére. Erre az eseményre, valamint a Kolping Család megisme­résére minden fiatalt szeretettel várnak. ■ A csókai Pax Romana havi összejövetelét a helybeli Szentháromság-templom melletti hit­­tanteremben tartja meg február utolsó péntekén 18 órai kezdettel. ■­­ Felújítják a szilágyi templom csatornarend­szerét. A helyi közösség a szükséges anyagiakat részben a helyi járulékból, illetve adományokból és községi segélyből teremti elő. A munkálatokat március elejére tervezik. ■ Betörtek a Jézus Szívéről elnevezett apatini templomba. A tolvajok elemeitek több kegytár­gyat, továbbá egy képet, amely a keresztúti ájta­­tosság egyik állomását ábrázolja. A rendőrség gyors beavatkozásának köszönhetően az ellopott tárgyakat megtalálták a temető kápolnájában. A zsákmányt a betörők valószínűleg később szeret­ték volna értékesíteni. ■ Magyarok is, bolgárok is ünnepelnek Sándoregyházán. Néhány évi gyűjtés után reális­nak tűnik a nagyon megrongálódott sándoregy­­házi templomtető, valamint a csatornahálózat ja­vítása. A munkálatokat tavaszra tervezik. Pancsova községtől, továbbá a falutól, a helyi já­rulékokból kaptak/kapnak anyagi támogatást. A költségek javát azonban a hívek adományából kí­vánják fedezni. Nincs meg még az összes pénz, de számítanak a hívek idei adakozására és min­den jóakaratú ember segítségére. A templomte­­tő javítását azért szeretnék az idén befejezni, mert a helybeliek az idén ünnepük a bukovinai székely magyarok idetelepítésének 120 évfordu­lóját, valamint azt, hogy a bolgárok 135 éve tele­pedtek le a mai bánáti falu területére. ■ ■ Munkatársak: BOTH M. Kornélia, HORVÁTH Katalin, ISTVÁN Márta, MELLÁR József, VERÉB M. Gizella A vallási rovatot az Agapé Kiadó megbízásából Szabó Judit szerkeszti

Next