Magyar Szó, 2003. március (60. évfolyam, 50-75. szám)

2003-03-01 / 50. szám

2003. március 1., szombat E­lnézést kérek hű olvasóimtól, hogy egy mon­dat erejéig ismét korábbi írásaim anyaországi utóéletével foglalkozom, de nem tudom megállni, hogy közhírré ne tegyem: a Medgyessy Pé­ter országértékelő beszédéről két héttel ezelőtt írt elemzésem nem állt meg az „ezüstnél”, hanem már hétfőn élre állt a Magyar Nemzet on­line kiadásának az utolsó tíz nap legtöbbet olvasott cikkeit tartalma­zó ranglistáján (s maradt is az élen csütörtökig, ami­kor a tíz nap elteltével annak rendje-módja szerint le kellett kerülnie a listáról). Persze mi egy cikk utóélete mindazon nagy horderejű események közepette, amelyek ismét megrengették a magyar közéletet! Gondolok itt első­sorban a „megkerült” szabad demokraták mímelt fel­háborodását kiváltó kényszerű kormányátalakításra, amire kényszerűen sort kellett keríteni, miután a ka­binet (egykori gimnáziumi tanárom, a kis Csimi sza­­vajárásával élve) „E lemér­ésen” könnyűnek találta­tott. Hullott a Forgács (és a Kiss), s ezzel végérvénye­sen bebizonyosodott, mekkora égbekiáltó hazugság volt Medgyessy részéről úgy tenni (holott nevezetes beszéde idején már megjelent az Utolsó Figyelmez­tetésben a­­ nem - Kiss-botrányról szóló beszámoló), mintha az ő kormányuk erkölcsi piedesztálról ítél­kezhetne a magyar politikai élet szereplői felett. Mintha mindaz derült égből villámcsapás lett volna, ami az elmúlt napokban-hetekben kiderült a szociál­­liberálisokról, mintha nem pattanna ki már jó ideje szinte minden nap egy újabb Kiss- vagy éppen Nagy­botrány. Szánalmas volt látni és hallani, miképp igyekezett minden valamit is számító kormányoldali személyi­ség sajtóértekezletek vagy spontánnak álcázott médi­aszereplések garmadája során bebizonyítani, mennyire összhangban volt a jogállamisággal mind­az, amit Elemér tett, s hogy minő magasztos csele­kedet volt részéről a lemondás, hisz az, hogy a rész­­tulajdonában levő ügyvédi iroda sok-sok állami milli­ót markolhatott fel a kancelláriájától (vagyis lénye­gében saját magától) kapott zsíros megbízások jóvol­tából, legfeljebb a jó erkölcsbe ütköző cselekedet. Szánalmas volt látni magát az exkancelláriaminisz­tert is, aki egyre azt bizonygatta, mennyire tiszta a lel­kiismerete (kedves Kiss úr, pont az a baj, hogy Ön- Önök még ezek után is tisztának érzik!), s melléke­sen: kötelességének érezte, hogy lemondjon, miután az ügy nyilvánosságra került, hiszen az nem egyezett erkölcsi értékrendjével! Ez már sok volt azon ismerő­söm gyomrának is, aki „ősidők” óta a szociálliberális oldal szavazója és felháborodottan jegyezte meg: - Vagyis ha az ügy netán nem került volna nyilvá­nosságra, akkor nem ütközött volna az erkölcsi ér­tékrendjével! És szánalmas volt látni-hallani Elemér legközvet­lenebb munkatársát, (Keller) Lászlót, aki nyomban bejelentette, a történtek ellenére ő­ továbbra is kizá­rólag az előző kormány „gyanús” ügyeinek kivizsgálá­sára koncentrál majd, valamint Elemér főnökét, Pé­tert, aki kedves elvtársainak rögvest kijelentette, nem óhajt tovább foglalkozni az üggyel, mert nem hagyja magát eltéríteni programja végrehajtásától. Kíváncsi lennék, hány kormányközeli személyiség tulajdoná­ban levő cég, gyár, ügyvédi iroda vagy egyéb szerve­zet hasonló „kistafírozását” tartalmazza e program nyilván szigorúan titkos része! Nem mondhatom, hogy valami nagy elégtétellel tölt el, amiért Medgyessyék közvetve immár a nagy­­közönség előtt is beismerni kényszerültek, hogy saj­nos igazam volt az egy hónapja megjelent (a kiseb­bik kormánypárt egyik választási jelszavát kölcsönve­vő) Lop-stop! című írásomban. Természetesen nem sorolom fel ismét, milyen, a Medgyessyék hatalomát­vétele óta kipattant „gyanús” ügyekről számoltam be ebben (s nem azért, mert csupán a jéghegy csúcsá­ra” volt terem rámutatni, vagy mert az igazán érdek­lődők könyvtári vagy internetes archívumokból könnyen előkereshetik, hanem), mert azóta is tör­tént jó néhány hasonló. Három hete adta hírül a sajtó, micsoda felzúdu­lás követte nemcsak az ellenzék, de még a szabad de­mokraták részéről is, amiért visszavonták Szász And­rás, a Postabankot sok-sok millióval „megkönnyebbí­tő” emlékezetes Nádor-ügy szökésben levő fővádlott­ja elleni körözést! Aztán kipattant a két APEH-bot­­rány, melyek során napvilágra került, hogy az adóhi­vatal nemzetbiztonsági átvilágításon át nem esett külső céggel „menttette” lemezre az adótitkot képe­ző adatokat (és bizony csak a felettébb naivak hiszik immár, hogy ha ilyesmi megtörténhet, akkor azokat valóban „hét lakat” alatt őrzik), illetve, hogy turistai­rodáktól követeltek információt arról, mely kliense­ik fizettek be drága utakra (érdekes mód a Med­­gyessy-klán kubai útját szervező irodát „elfelejtették” megkérdezni). De említhetnénk Elemér minisztertársainak el­lentmondásos ügyeit is: (Csillag) István gazdasági és közlekedési minisztériuma is juttatott vagy harminc­­milliócskát annak a Pénzügykutató Rt.-nek, ahon­nan a „boss” a miniszteri bársonyszékbe avanzsált, (László) Csaba pedig tucatnyi milliós végkielégítésé­nek a Pénzügyminisztérium részére való visszatéríté­séről igyekszik megfeledkezni (amit onnan a három évvel a diadalmas come-back előtti távozásakor vett fel). S nyomban akadt sok „fontos” ember, aki meg­védte őket, hogy hát az egyik esetében volt közbe­szerzési pályázat, a másiknál meg hát eltelt három év, szóval hát „minden törvényes” és erkölcsös, köz­ben pedig Andrew Lloyd Webber nyilván arra gon­dol, ha magyar környezetben írhatná újra az Evitát, leghíresebb betétdalának refrénje úgy hangzana:­­ Don’t cry for me, glass-pocket law! (Ne sírj hát értem, üvegzseb-törvény!) S az emberben önkéntelenül felderengenek a két ciklussal korábban regnált első szociál-liberális kor­mány korrupció (gyanú­ s esetei, melyekről Vágó Ist­ván egykori vetélkedőjének stílusában elmondhatták: - Márta segítségével bemutatjuk... Csakhogy az ő különdíjukat nem Brunner, ha­nem Tocsik Márta mutatta be rendkívül­­siker­esen... S hogy (Horn) Gyuláék (Suchman) Tamás veze­tésével milyen sikerrel végezték a keresztvíz alatt pri­vatizáció nevet elnyerő országkiárusítást, arról máig legendák keringenek. Mindebből a közönséges adó­fizető polgár csak annyit tud, az APEH többek között azért is sanyargatja rendíthetetlenül, mert kellenek a forintok a (sokak szerint korántsem véletlenül) el­­baltázott privatizációs szerződésekbe foglalt kötele­zettségekre, például az áramszolgáltatók államilag garantált évi nyolcszázalékos hasznára vagy a Buda­pest és Kiskunfélegyháza között Európa legdrágább autópályáját üzemeltető konzorcium elmaradt hasz­nának fedezésére. Utóbbi a jelek szerint rövidesen méltó jutalmat is kap majd, hogy Szegedig vagy a szerb határig folytassa az autópálya-építést. S hogy mindezt mivel érdemli majd ki, azt bizony e sorok írója sem tudhatja, hisz nyilván nem ő tartja majd a gyertyát a tárgyalásokon. De hadd figyelmeztessük idejekorán Pétert: ha az ezzel kapcsolatos szerződést aláírják, a gyanú árnyé­kát semmiféle súrolószer le nem sikálhatja róluk! De mi a csodáért bántjuk szegényt annyit, meg­van neki a maga baja! Az még csak hagyján, hogy Jac­ques barátja csúnyán leszedte róla a keresztvizet (mi­közben Gerhard beszédesen hallgatott), de már a kormányközelinek vélt sajtó is iszonyú rondákat írt kormányáról Elemér viselt dolgai miatt. Márpedig mind többen vélekednek úgy, nem véletlenül szivá­rogtak ki épp a „pártonkívüli” kancelláriaminiszter ügyei, mintegy üzenet gyanánt a szintén „pártonkí­vüli” főnökének, majd zúdított ezt követően a Nép­szava, a Népszabadság és a Magyar Hírlap olyan össz­tüzet a kormányra, hogy Elemért kénytelenek voltak habozás nélkül kilökni a kocsiból! Hogy a szocialisták soraiban tényleg megindult-e a hatalmi harc a kormányzati pozíciók újraelosztásá­ért, azt e pillanatban még nem láthatjuk tisztán. De felettébb úgy tűnik, hogy Péter értett az üzenetből: ezért ülhet majd Kiss székébe Kiss, hogy ezzel létre­jöhessen az „a változás, ami előfeltétele annak, hogy lényegét tekintve semmi sem változzon”... ZSIMONYI Zoltán Mártától Elemérig / MSZP-S REAGÁLÁS ORBÁN BEJELENTÉSÉRE „Kibújt a blöff a zsákból” - így minősítette Juhász Gábor, az MSZP frakcióvezető-helyettese pénteki bu­dapesti sajtótájékoztatóján azt a bejelentést, amely szerint Orbán Viktor elvállalja a Fidesz elnöki tisztségét. A frakcióvezető-helyettes szavai szerint az ellenzéki párt átszervezésére irányuló színjáték harmadik felvonásához érkezett. Mint mondta, abban egyetért Orbán Viktorral, hogy a Fidesz kidolgoz „egy, a mai magyar gazdasági helyzettel őszintén szembenéző programot”, de többet je­lentett volna, ha ebből elhagyják a „gazdasági” jelzőt, és a jelenlegi helyzettel néz­nek szembe. A politikus hozzátette: így elkerülhető lenne, hogy a Fidesz a biztonságos NATO-szövetségi rendszerrel szembeni félelemkeltést és kétkedést fogalmazzon meg, illetve hogy „kétértelmű, kétlelkű” állásfoglalások szülessenek az uniós csat­lakozással kapcsolatban. Nincsenek veszélyben az inflációs célok A Magyar Nemzeti Bank elnöke az olajárról és forint árfolyamról A Magyar Nemzeti Bank elnöke szerint az olajárak emelkedése nem veszélyez­teti az inflációs célokat, és azok tarthatók a jelenlegi árfolyamok mellett. Ezt Járai Zsigmond az AP-DJ hírügynökségnek adott interjújában fejtette ki. A forint árfolyama jelenleg a sávon belül van, és Járai megfelelőnek tartja a mostani, euróhoz viszonyított 245-ös fo­rintárfolyamot. A bank 5,2 százalékos inflációt tervez 2003 végére, 2004 decemberére pedig 4 százalékot. Januárban az árak 4,7 száza­lékkal emelkedtek. „A célok teljesítését nem veszélyeztetik az olajárak” — fejtette ki, hozzátéve, hogy a központi bank az inflációs előrejelzést az igen borúlátó hordónkénti 38,1 dolláros olajáron kal­kulálta. Járai szerint átmenetileg az olajá­rak ugyan még magasabbak is lehetnek, de reményei szerint alacsonyabb szinten fognak stabilizálódni. A bankelnök ezzel szemben a laza költségvetési politikában és a bérpolitiká­ban látja az inflációs célokat fenyegető veszélyeket. Bízik a bankelnök abban, hogy a kormány tartja magát a költségve­tési hiány mérsékléséről tett ígéretéhez, de szerinte „aggodalomra ad okot” a költ­ségvetési hiánynak és a béreknek a növe­kedése. „Tudjuk, hogy a kormány elköte­lezte magát a deficit mérséklésére, ám a kormány mozgástere szűk. Ugyanez a helyzet a bérek tekintetében is. Nem­ va­gyunk meggyőződve arról, hogy a ma­gánszektor a bérek növekedését a terve­zett alacsony szinten tartja” - mondta. A bankelnök megjegyezte, hogy a magas infláció és a laza költségvetési po­litika kitolhatja Magyarországnak az eu­­róövezethez való csatlakozását, amely a központi bank eredeti terve szerint 2007- ben történne meg. A bankelnök a 2008- as évet sokkal reálisabbnak tartja tekin­tettel az eurózónához való csatlakozás­hoz kötött szigorú inflációs és költségve­tési követelményekre. Járai emlékezte­tett arra, hogy csatlakozó országok min­degyike az eurózónához való mielőbbi csatlakozásban érdekelt, ám az Európai Unió igen kemény lesz az euró bevezeté­séhez szabott kétéves alkalmazkodási időszak (ERM2) betartatásában. „Az EU világossá tette, hogy a két év lerövidítésé­re nem lesz mód, de Magyarországnak szüksége is lesz erre az időszakra, annak lerövidítése értelmetlen lenne” - jegyez­te meg. Budapest, február 28. bejelentést valamivel korábbra várták, Orbán Viktor azonban nem maradt adós: a Hír TV-nek nyilatkozta pénteken reggel közölte, vál­lalja a Fidesz elnöjelöltségét. Ugyanak­kor aláírta a Fidesz átalakításáról szóló egyetértési nyilatkozatot. Mint ismeretes, Orbán 1993 áprilisa és 2000 januárja között volt a párt első embere, ekkor választották szét a minisz­terelnöki és a pártelnöki posztot. Ezt kö­vetően Kövér László, majd Pokorni Zol­tán vette át a párt irányítását, ez utóbbi temodásával Áder János ügyvezetőként tevékenykedett. Nyilatkozatában Orbán kifejtette, a Fidesz a belső szerkezet átalakítás mel­lett jelentős tagtáborozásra készül, s az új párt jelentős mértékben támaszkodik majd a polgári körökre. A májusi kong­resszusig pedig mindenképpen meg kell alakítani a különféle - tudományos, diák, nyugdíjas, munkavállalói stb. - ta­gozatokat. Kifejezte reményét, hogy idő­közben sokan mások is csatlakoznak a néppárttá átalakuló Fideszhez. (Mint el­hangzott, a tudományos tagozat meg­szervezésével már meg is bízta Pálinkás József volt oktatásügyi minisztert.) Az ex­­kormányfő egyszersmind bejelentette: felkért egy bizottságot az új párt alapér­tékeinek megfogalmazására. A Budapestre látogató Romano Pro­­dit, az Európai Unió bizottságának elnö­két fogadta Mádl Ferenc, a Magyar Köz­társaság elnöke is. Négyszemközti meg­beszélésük nyomán az elnöki hivatal sajtóosz­tálya csütörtökön éses közleményt tett közzé, mely szerint „a köztársa­sági elnök annak a vára­kozásának is hangot adott, hogy amennyi­ben a kedvezménytör­vény bármilyen formá­ban a bizottság asztalára kerül, a magyar fél érve­ire kellő figyelmet for­dítanak. Romano Prodi válaszában kifejezte meggyőződését, hogy a kisebbségi kérdés az uniós csatlakozással új, pozitív dimenziót kap, és utalt arra, hogy az Európai Unióban a ki­sebbségeknek ugyana­zokkal a jogokkal kell rendelkezniük, mint a többségnek”. A FIDESZ: LETISZTULT A KÉP Orbán vállalja az elnökjelöltséget Mádl és Prodi a kedvezménytörvényről Tudósítónktól ■ SINKOVITS Péter Atom Só______________________ kitekinto@magyar­szo.co.yu KITEKINTŐ 3 Az MDF Orbán bejelentéséről A Magyar Demokrata Fórum tiszteletben tartja a Fidesz döntését, hogy kit je­löl és kit választ majd meg a párt elnökének. Herényi Károly, a parlamenti képviselőcsoport vezetője arra a hírre reagált, mely szerint Orbán Viktor vállalja a Fidesz elnöki posztjára a jelöltséget. A frakcióvezető hangsúlyozta: a parlamenti demokráciában a pártok szerepe nélkülözhetetlen, alakítólag részt venni a közéletben -ellenzékben különösen­­ a pártokon keresztül vezet az út.­­ Ezzel a döntéssel Orbán Viktor hozzájárulhat ahhoz, hogy hatékonyabb le­gyen az együttműködés a felelős parlamenti politikusok és pártok között - fogal­mazott Herényi Károly.

Next