Magyar Szó, 2003. április (60. évfolyam, 77-102. szám)
2003-04-12 / 87. szám
8 KÖZÉLETÜNK kozeletünk@magyarszo.co.yu Még függőben az elképzelések Kishegyesi tervek Tavaly még a Baja-Becse-csatorna kiépítésének lehetősége tartotta lázban a kishegyesi tervezőket. Erről nem is mondtak le, de egy ilyen elképzelés megvalósítása nem kevés utánajárással jár. Különösen az bonyolítja a dolgot, hogy a leendő csatorna az országhatárt is átszeli, így mindkét ország megfelelő szerveinek szorgalmazniuk kell a kivitelezését. Csak ebben az esetben lehet ugyanis számítani európai segítségre is. A második dolog, amit tudni kell, hogy ha mindez meg is történik, a csatorna kiépítése évekbe fog telni. Ez a terv egyébként már a 70-es évek elején elkészült, de politikai okokból elmaradt az építés, annak ellenére, hogy a víz természetes eséssel jutna el egészen Becséig (nem lenne tehát szükség vízátemelő zsilipekre), segítséget nyújtana a dunai áradások elvezetésében a gyakran kritikus bajai szakaszon, és nem utolsósorban megoldódna a vízben szegény Közép-Bácska vízellátása. A TERVEK Sokkal közelebbinek és megvalósíthatóbbnak tűnik a község fejlődése szempontjából a csatornához hasonlóan fontos autóút menti korridor létrehozása, kilenc kilométer hosszúságban, a feketicsi csomóponttól a leendő kishegyesi csomópontig. Ebben a korridorban helyet kaphatna egy kisebb motel, s egy szintén kisebb bevásárlóközpont, a teherautók átrakodását szolgáló létesítmény, butikok, pénzváltó, telefon, vízcsapok, autójavítók, de egy rekreációs létesítmény is. Ez utóbbi elsősorban a Potok határrészben létesítendő mesterséges tó közelében lenne indokolt. Ezeknek a létesítményeknek, amelyek elsősorban az átmenő forgalmat hivatottak kiszolgálni, természetesen nem kell egy kilenc kilométer hosszú korridor. Talán a fenti tartalmaknál is fontosabb, hogy a kishegyesiek ezen a helyen szeretnék kiépíteni a leendő ipari kapacitásokat. Ezeknek megközelítése a gyors forgalomlebonyolítás szempontjából kétségtelenül előnyös lesz, és még külföldi befektetők számára is érdekes. A községnek a forgalom szempontjából kétségtelenül az autóútra kell támaszkodnia. A jelek szerint ugyanis ha végül is kiépül a gyorsvasút, a község a jelenleginél is kisebb mértékben számíthat a közlekedés és áruforgalom vasúti formájára. A lokáció jelentőségét kétségtelenül megnövelné az, ha itt haladna az Eszék-Zombor-Kishegyes-Aba-Kikinda regionális útvonal. A kelet-nyugat irányú útvonalak közül a vitára bocsátott tervezet a kishegyesiek javaslata ellenére a Zombor-Verbász-Szenttamás-Becse vonalat jelöli meg, ugyanúgy, mint a 20 évvel ezelőtt készült változat, amelynek több előnye van. A kishegyesi községen át vezető útvonal a legrövidebb az említett régiók összeköttetésében, a kijelölt vonalon létezik egy 25 méter széles földút, ami azt jelenti, hogy az útépítéshez nem lenne szükség kisajátításra. Egyébként az érintett községek többsége is ezt a változatot támogatja. A számítások szerint az útvonalat naponta több mint 2400 jármű venné igénybe. Az sem mellékes, hogy az adai község ipara és lakossága számára ez az útvonal lenne a legközelebbi csatlakozás az autóúthoz. HIDEGZUHANY Az autóút mentének területrendezési tervén dolgozó intézményben eleinte igen kedvezően fogadták a kishegyesi község fejlesztési elképzeléseit. Éppen ezért hatott hideg zuhanyként, hogy a nemrégiben vitára bocsátott tervezetben a hegyesiek javaslataiból egyetlenegy sem kapott helyet. Nem véletlen tehát, hogy a hét elején a községi végrehajtó bizottság ismét megvitatta a kérdést, és úgy határozott, hogy kitart az említett tervek mellett, mert azok nagymértékben elősegítenék a község gazdasági fellendülését. A terveket a napokban megtárgyalják a helyi közösségek is, és az észrevételeket összegezve megküldik az illetékes tartományi bizottságnak. Döntöttek arról is, hogy a községek és az érdekelt cégek képviselői májusban részt vesznek a bizottság ülésén, hogy érveikkel a helyszínen is alátámaszthassák elképzeléseik indokoltságát. Az biztos, hogy ami nem kap helyet a rendezési tervben, az 2021-ig nem is valósul meg, mert legközelebb csak akkor fogják a dokumentumot módosítani. Biztató azonban, hogy a községi illetékesek ezúttal a jelek szerint minden követ megmozgatnak annak érdekében, hogy megvalósuljanak a községi elképzelések. ■ PAPP Imre Már több mint egy hónapja nem jár át a Tiszán a pádéi komp. Nyomós oka van annak, hogy szünetel a forgalom a bácskai és a bánáti folyópart között. Az Ada és Pádé közti teher- és személyforgalmat lebonyolító nagy teherbírású járművet még 1974- ben bocsátották vízre. Azóta eltelt majd három évtized, a megbukott rezsim helyi hívei sajnos, nem fordítottak gondot a nélkülözhetetlen vízi jármű karbantartására, pedig a törvényes előírások értelmében hatévente el kellene végezni a részletes műszaki vizsgálatot, és elvégezni a szükséges javításokat. Egyre csak romlott a komp állaga, az úszóalkalmatosság fémburkolatát több helyen is kikezdte a rozsda, a hat kamra közül néhányba már beszivárgott a víz. A pádéi helyi közösségben Komáromi László tanácselnök tájékoztatott bennünket, hogy az alapos és teljes felújítás, a komp foltozása (30 négyzetméter fél centi vastag burkolólemezt cserélnek ki) április végéig befejeződik, addig is a polgárok türelmét és megértését kérik. A forgalmas átkelőhelyen az egyedüli tartós megoldást egy híd felépítése jelentené, de erre sajnos, a közeljövőben nincs kilátás. Az Adán tanuló diákok és az ott dolgozók szállítása a kompjárat szüneteltetése ellenére folyamatos. A komp vontatóhajója állandó járatot bonyolít le a két part között, a kerékpárosok ennek köszönhetően bármikor átjuthatnak a Tisza túloldalára és vissza. A Jugoregistar újvidéki mérnökei végezték el a műszaki vizsgálatokat, és az ő instrukcióik alapján fogtak hozzá a javításhoz. A munkálatok értéke eléri az egymillió dinárt. A pádéi helyi közösség egyedül képtelen lett volna ekkora összeget előteremteni, szerencsére mások is érdekeltek a komp üzemeltetésében. A költségekhez hozzájárult a csókai önkormányzat, az adai második helyi közösség és a tartományi kormány is. Kényszerpihenőn é ger A pádéi komp javítása április végéig befejeződik 2003. április 12., 13. szombat-vasárnap Újabb gyűlölködő falfirkák Újvidéken Lefesteni a falat, vagy bezárni a kocsmát? A héten az újvidéki Zsidó utcában található Kod Pantelije elnevezésű kávéház és lemezbolt mellékhelyiségében horogkeresztek és antiszemita feliratok jelentek meg. A tulajdonos, miután megjegyzését az antiszemita feliratok alá felírta a falra, lefényképeztette a Gradanski List fotóriporterével, s még aznap újrafestette a mellékhelyiség falát. Mivel az emberi jogokkal foglalkozó tévéműsorom sorozatlistáján szerepel az antiszemitizmus, úgy döntöttem, annak ellenére, hogy nem tudom felvenni a falfirkákat, elmegyek beszélgetni a tulajdonossal, mert reagálását nem mindennapinak ítéltem meg. Momcilo Slijepcevic, a kávéház tulajdonosa azt mondta, hogy ez a történet két hónappal ezelőtt kezdődött, amikor egy reggel óriási horogkeresztet fedezett fel a mellékhelyiség falán, valamint „White Power (fehér hatalom) Beograd” feliratot. Mivel nem tudtam, ki az elkövető, és nem tudtam vele személyesen megbeszélni ezt a dolgot, felírtam a felirat alá, hogy megkérem azokat az embereket, akiknek nincs semmi eredetibb ötletük, ne firkáljanak a falra, és kiváltképpen azokat a beteg embereket kérem meg, akik fasiszta és rasszista ideológiával bírnak, ne látogassák többé a kávéházamat. Erre a válasz a múlt héten érkezett meg, amikor egy este három vendég volt a kávézóban és ezek közül az egyik, miután elvégezte dolgát a mellékhelyiségben, megkérdezte, mi bajom van nekem a nacionalistákkal? Azt válaszoltam, hogy mint egészséges gondolkodású embernek, hála Istennek, van ellenük kifogásom. A beszélgetésünk szinte tettlegességig fajult, de az egyik vendég kivezette ezt az egyént, aki az átjáróban a magával vitt üveges italt a falhoz vágta. Mikor elmentek, a tulajdonos a mellékhelyiség mind a négy falát összefirkálva találta, horogkeresztekkel és „halál a zsidókra” feliratokkal. - Miért éppen az ön kávéházában jelentek meg ezek a feliratok? - Nem hiszem, hogy lenne valami összefüggés azzal, hogy ez az én kávéházam és pont a Zsidó utcában van. Sajnos, Újvidéken rengeteg szórakozóhely mellékhelyisége reklámtáblaként funkcionál, és ez ellen a tulajdonosok nem tesznek semmit. Én lefestettem a falat, mert nem szerettem volna, hogy a falfirkák alapján ítéljenek meg bennünket. Mit várhat egy új vendég, aki a mellékhelyiség falán azt olvashatja, hogy halál a zsidókra? Azt fogja gondolni, hogy ez a törzsgárda véleménye. Természetesen azért nyitottam meg ezt a kávéházat, hogy ebből éljek, de emellett, hogy egy egészséges rock and roll társaságot toborozzak a kávéház köré. Azt gondolom, hogy a rock and roll mellé nem illik a fasizmus és a rasszizmus ideológiája. Engem ezek a feliratok rettenetesen feldühítettek. Ha tudta, ki az elkövető és ennyire feldühítette annak tette, ráadásul plusz kiadása is volt a festés miatt, logikusnak tűnik a kérdés: miért nem jelentette fel az elkövetőt, hiszen a törvényeink szerint a nemzeti, faji és vallási gyűlölet szítása három hónaptól öt évig tartó börtönbüntetéssel büntetendő? Hallott már ön olyan esetről - kérdezi a gazda tőlem -, hogy valakit elítéltek ebben az országban azért, mert firkált a falra? Én nem félek attól, hogy szemtől szembe intézzem el az ilyen dolgokat. Sőt, ebben az esetben még az újságoknak is jelentettem a garázdálkodást. De azt hiszem, hogy a rendőrség rengeteg rosszat követett el ellenünk, és én nem bízom azokban az emberekben, akik néhány évvel ezelőtt még terrorizáltak bennünket. Ha lenne igazságosság, akkor lehet, hogy több ember lenne rács mögött, mint szabadlábon. Talán még ötven év sem lenne elegendő, hogy ezek után a nacionalista háborúk után kijózanodjanak az emberek. Azt gondolom, hogy nem nekem kellene ebben az esetben úttörőnek lennem. Nem hiszem, hogy meg tudom váltani ezt a társadalmat. Ha másképp lenne, nem zárnám be a hónap végén a kávézómat, és nem mennék el zöldségtermelőnek. 2000. október 5-e után - áll az emberi jogokkal foglalkozó nem kormányzati szervek évi jelentésében -, az állam maga nem élt diszkriminatív eszközökkel, de a legtöbb esetben tolerálta a nemzeti, etnikai és vallási gyűlölet szítását, vagyis nem üldözte, állította bíróság elé az elkövetőket. Az is igaz, hogy a naponta megjelenő újabb falfirkák kisebb problémát jelentenek, mint a személyhez szóló megfélemlítések, az ütlegek, mert azokat mindig le lehet festeni. De ez a gyűlölet kigyomlálásának egyetlen módja vagy van más is? Az biztosan nem megoldás, hogy mindenki úgy gondolkodjon, mint Momcilo, hogy nem neki kellene úttörőnek lennie a gyűlölet megfékezésében. Hogy másba kell kezdeni, ami még nem kezdett el rothadni. De a gyűlölet annál inkább testet ölt, minél több gyűlölködő falfirka „díszíti” a város falait. Méltán merül fel a kérdés: van-e remény arra, hogy a háborús bűnösök és haszonélvezők börtönbe zárása után végre a gyűlölet szítását is szankcionálni fogják? ■ ZSOLDOS Zsaklina Az összetartozás hirdetése Arne Engels a svájciak vajdasági látogatásáról Az Újvidéki Zenekedvelő Ifjúság, az Ökumenikus Szeretetszolgálat és a maradéki református gyülekezet vendége volt a minap a svájci Kreuzlingen kanton kamarakórusa, a zombori Iuventus Cantat vegyes kórussal együtt. Közös fellépésüket hosszan tartó tapssal köszöntötte a zsinagóga közönsége. Ezután beszélgettünk Arne Engeli csoportvezetővel, aki a svájci református egyház segélyszolgálatának projektumvezetőjeként, majd a gyülekezetek közösségének vezetőjeként járja a Balkán országait. - Tíz évvel ezelőtt jártam először Zomborban - kezdte Engeli úr. - Megláttam és megszerettem ezt a nemzeteket, kultúrákat, felekezeteket összekötő várost. Valahányszor visszatérünk Vajdaságba, nyílt szívű emberekkel találkozunk. Ugyanakkor látjuk a szükséget. Főleg a '90-es évek elején, Zomborban igazán jó volt az együttműködés a Vöröskereszttel is. Ezt kevés helyen mondhattuk el. A Juventus Cantat vegyes ifjúsági kórust is segítettük. A háborúkat, sajnos, nem lehetett megakadályozni, de legalább ne hagyjuk elveszni mindazt, ami szép, és ami ennek a vidéknek az egyedüli esélye: a multikulturalizmus. Ezt a gyöngyszemet ápolni kell. A legeredményesebben ezt a gyerekekkel, a fiatalokkal való foglalkozáson keresztül tehetjük meg. A Juventus Cantat tevékenysége támogatás hiányában megszűnőben volt tíz évvel ezelőtt. Ekkor hívtuk meg őket egy svájci és egy németországi vendégszereplés-sorozatra. Együttműködésünk végül is gazdagon gyümölcsözött: szerbül, magyarul, horvátul, angolul, németül adnak elő kórusműveket. Svájcban minden második évben szervezik meg számukra a fellépéseket. Számunkra az is fontos, hogy Svájcban az adományozók, a vendéglátó családok is lássák a kórus fejlődését. Emellett lélekben is közelebb kerüljenek hozzájuk, hogy legalább a morzsáit átérezzék mindannak, amit az itt élőknek el kellett szenvedniük. Ugyanakkor a fiatalokban is tudatosodott: létezik más lehetőség is, a háború nem megoldás. Ezért énekeltek még hangosabban a bombázás alatt, ha lehet ezt így mondani. Nem veszítették el a hitüket, s az élnivágyásukat. A volt jugoszláv térségben számos szomorú példával találkozott a svájci humanitárius misszió, de a jövőt illetően bizakodó. - Kreuzlingenből először jött velünk a kamarakórus és először tartottak Újvidéken és Zomborban közösen hangversenyt. Láthatta ön is, milyen felemelő volt a zsinagógában a hangulat, a szűnni nem akaró taps. Mindenütt hasonló fogadtatásban részesülünk. Zomborban emlékhangversenyt is adtunk Hajnal Szilveszter tiszteletére, aki tavaly hunyt el. A nevét viselő zombori gyermekkórus méltón ápolja alapítójának hagyományait. Egynapos székvárosi kirándulásuk alkalmával a zomboriakkal együtt a svájciak megtekintették a Fruska gora nevezetesebb helyeit. Karlócát, a krusedoli kolostort bizonyára nem feledjük, minden mással együtt. Maradékon, a nem tervezett látogatásunk során olyat tapasztaltunk, amit eddig talán soha. Itt mondom el, tíz pravoszláv vallású szerb zombori gimnazista is velünk volt. Hirtelenében egy igazi európai, multikulturális közösség volt együtt a maradéki, főnixmadárként megújult, ökumenikus tartalommal megtöltődött református parókián. Külön-külön és együtt énekeltünk, magyarul, szerbül, németül, angolul... Mit mondjak, nagyon megható volt. A köszöntők is ugyanennyi nyelven hangzottak el. Valamennyiben közös volt a szeretet, az összetartozás hirdetése. Az ilyen találkozóknak tartós az üzenete: a határok áthidalhatók, a kultúrák megférnek egymás mellett, kiegészítik egymást. Kilenc évvel ezelőtt voltam először Maradékon. Láttam a leégett imaház romjait, és gyűjtési akciót szerveztem. Az első adományozó egy kis katolikus gyülekezet volt a Bodeni-tó partjáról, Arbonból. Ez a svájci támogatás most hozta meg igazi gyümölcsét, amikor ilyen szívélyes vendéglátásban részesítettek bennünket. Ha szükségben nyújtunk egymásnak kezet, abból csak jó születhet. Gogol egy kedves idézete vezérelt mindig: „Nincs nemesebb annál, ha kezet nyújtunk a rászorulóknak”. A fiatalokkal való foglalkozást számos svájci program támogatja. -Jajcéban, a nyári szünet után tervezünk egy ifjúsági szemináriumot. Fiatalokat hívunk a volt Jugoszlávia utódállamaiból és Svájcból. A jövőben a fiatalok továbbképzésére helyezzük a súlyt. Zomborban is találkoztunk a fiatalok képviselőivel, elmondták, mire lenne szükségük, mi pedig megtanítjuk őket, hogyan kell projektumokat írni. Látjuk a mezőgazdaság nehéz helyzetét is, itt is segíteni próbálunk a fiatal vállalkozóknak. Svájcból jöhetnek ide szakemberek, de az itteni érdeklődő fiatalokat is szívesen látjuk nálunk. ■ STANYÓ TÓTH Gizella