Magyar Szó, 2003. december (60. évfolyam, 284-307. szám)

2003-12-01 / 284. szám

2003. december 1., hétfő Telitalálat az ötös lottón: rekordnyeremény Van telitalálatos szelvény az ötös lottón; Magyarország történetének rekordnyere­ménye körülbelül 5 milliárd 82 millió forintot jelent az egyetlen öttalálatos szelvény tulajdonosának - tájékoztatta a Szerencsejáték Rt. szóvivője az MTI-t szombat este. A nyertes lottószámok: 4,15, 46, 49, 59. Elmondása szerint a 38 hét halmozódást köve­tően kialakult rekordnyereményért a nyertesnek 90 napon belül kell jelentkeznie. „A nyereményt legkorábban a sorsolást követő harmadik hét keddjén, azaz de­cember 16-án utalja át a Szerencsejáték Rt.” - közölte a szóvivő, hozzátéve: ekkora összeget - amely után már nem kell adózni - csak átutalással fizetnek ki. Somorai László jelezte: a szerencsés nyertesnek a lottózókban is fellelhető, úgynevezett Nagy nyertes számot kell felhívnia és a Szerencsejáték Rt. illetékesével kell egyeztetnie, mi legyen a nyeremény átvételének az eljárása. A szóvivő leszögezte: a Szerencsejáték Rt.-ről nem kerülhet ki olyan adat, amely révén kiderülhetne, hogy ki nyerte meg a főnyereményt. Somorai László megjegyezte: a jövő héten körülbelül 60 millió forin­tot jelent majd az öttalálatos lottószelvény. GYŰLÖLETBESZÉD/HEGEDŰS-PER Támadások a bírák ellen A fejlemények a magyar jogrendet fenyegetik, figyelmeztet a főbíró Súlyos támadás ért a Hegedűs-perben eljáró tanács elnökén kívül az utóbbi idő­ben egy magas rangú fővárosi bírót, zaklat­ták a szegedi roma testvérpár kártérítési perében ítélkező bírónőt, és az ügyészség vádat emelt egy fővárosi kerületi bíróság el­nökhelyettesének támadója ellen - mond­ta az MTI-nek Lomnici Zoltán. „A bírák elleni támadások a jogrendet fenyegetik” - hangsúlyozta a főbíró annak kapcsán, hogy az Országos Igazságszolgál­tatási Tanács Hivatalától (OITH) bekéret­te és áttekintette az utóbbi időben történt esetekről szóló jelentéseket. „A néhány héttel ezelőtti felhívásom­ban foglaltakat ezek az esetek is jól illuszt­rálják” -jegyezte meg a főbíró. Lomnici Zoltán november 11-én felhívás­ban fordult a köztársasági elnökhöz, a kor­mányhoz és az Országgyűléshez, azt kérve, ítéljék el a bírák alkotmányos jogait sértő megnyilvánulásokat. Lomnici Zoltán a bírák sérelmére elköve­tett cselekmények kapcsán kijelentette: „Fon­tos, hogy a bíróságok ítéleteit bárki szabadon vitathassa, kritizálhassa, a szélsőséges megnyil­vánulások azonban veszélyesek, a verbális erő­szak könnyen átcsaphat fizikai erőszakba.” A jelentés megerősítette azokat a sajtó-­­ híreket, melyek szerint belőttek az ifjabb Hegedűs Lóránt ügyében másodfokon tár­gyaló és felmentő ítéletet hirdető tanács el­nökének otthonába - mondta a Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke. EU-ALKOTMÁNY Dzurinda: Győzelem! Diplomáciánk „óriási győzelmének” ne­vezte a szlovák miniszterelnök, hogy a ki­sebbségek kollektív védelméről szóló ma­gyar indítvány kiesett az Európai Unió alkot­mányának tervezetéből. Mikulás Dzurinda úgy vélekedett: jóllehet a kérdésben a nápo­lyi kormányközi értekezlet külügyminiszteri konklávéján kompromisszumos megállapo­dás született, a szlovák siker ezzel együtt is egyértelmű, mert a végső megoldás szerint a nemzeti kisebbség „kollektív jogainak nincs esélye az uniós alkotmányban". Dzurinda úgy látja: ha a kisebbségek kollektív jogairól az Unió alaptörvényében említés történik, az több európai országban mindenképpen a kisebbségek autonómiatörekvései előtt nyi­tott volna utat.­­ Nem hozott igazi áttörést, de kenyértö­rést sem az uniós alkotmány tervezetét meg­vitató nápolyi külügyminiszteri értekezlet, de a dolgok azért haladtak előre, így össze­gezte Kovács László külügyminiszter az EU- tagállamok és a csatlakozó országok kor­mányközi értekezletének újabb fordulóját. Templomrombolás Horvátországban Fejszével verte szét a magyar templo­mot a horvát pap. Szinte semmi nem maradt a határ közeli Darázs magyar ka­tolikus templomának berendezéséből, amelyet a helyi horvát plébános vert szét - tudatta az OBJEKTÍV Hírügynökség. Az enyészeté lett a többszáz éves szó­szék, az oltár, valamint az Úr asztala és a padok többsége. A 4000 lakosú faluban 100-150 magyar él. A horvátok és a ma­gyarok külön templomba jártak, de a magyarokét felújításnak álcázva kipakol­ta a plébános. A maroknyi magyar ki­sebbség elkeseredett, mint mondják, nem fognak egy olyan horvát templom­ba járni, amelynek papja fejszével felap­rítja és eltüzeli a templom berendezé­sét. Josip Kuzmic plébános nem tagadja tettét, mint elmondta, ezekre az ósdi dolgokra már nincs szükség, ha tud tá­mogatást szerezni, hamarosan új beren­dezést kap a magyar templom. A célja leginkább az lenne, hogy egy templom­ba járjanak a magyarok és a bonátok is, de nem érti, hogy a magyarságnak miért nem jó a horvát templom. A maroknyi magyar kisebbség úgy véli, a darázsi plé­bános asszimilálni akarja az itteni kis magyarságot. . N­em előzmények nélküli ugyan a magyar kormány, valamint a ha­táron túli magyar történelmi egyházak képviselőinek találkozója, a résztvevők mindegyike azonban igen fon­tosnak minősítette a most szombati, a bu­dapesti Parlament épületében egész na­pon át tartó tanácskozást. A Magyarságtu­dat és egyház az uniós csatlakozás küszö­bén elnevezésű konferenciát megnyitva Kiss Péter kancelláriaminiszter azt hang­súlyozta, hogy Magyarország uniós integ­rációjának az egész nemzet felemelkedé­sével kell együtt járnia, az ország tehát nem zárkózhat be határai mögé. Kiss szerint az állam és az egyház egymást erősítve és kiegészítve nyújhat jövőké­pet a magyarországi és a határon túli magyarok számára. Az eszmecserében - amelynek központi témája volt a hatá­ron túli magyar egyházak helyzete és kö­zösségépítési lehetőségköre - a kor­mány, valamint a Határon Túli Magya­rok Hivatalának tisztségviselői mellett részt vettek a Pázmány Péter Katolikus és a Károli Gáspár Református Egyetem illetékesei, úgyszintén tizenheten a ha­táron túli egyházak képviseletében. Vaj­daságból hárman érkeztek: Csete Sze­ntesi István református püspök, Do­­linszky Árpád evangélikus szuperinten­dens és Pénzes János katolikus megyés püspök. Az együttes gondolkodás fontosságát emelték ki mindannyian a konferenciát követő sajtótájékoztatón, így elsőként Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) kisebbségi ügyekért felelős politi­kai államtitkár, aki szerint kifejezett igényként jelentkezett az ilyen jellegű ta­lálkozók rendszeressé tétele, hiszen Ma­gyarország EU-csatlakozása nyomán még erőteljesebben megőrizendőek a közös értékek, a nyelv és kultúra megtartását il­letően együttesen kell feltérképezni az egyház lehetőségeit. Szabó jelezte, a kor­mány mindent megtesz a határon túli magyar történelmi egyházak megsegítése érdekében, s ez idővel konkrét költségve­tési tételként is megjelenik majd. Gulyás Kálmán, a MeH egyházi politikai államtit­kár szólt arról, hogy a tanácskozáson nem született ugyan valamilyen különle­ges megállapodás, a szándék ezúttal in­kább a párbeszéd elkezdését célozta, fon­tos részeként a magyar-magyar kapcsola­toknak. Szabó Árpád püspök (Unitárius Egyház, Kolozsvár) úgy vélekedett, hogy a magyar nemzeti értékek megtartásának céljából a templomok mellett olyan intéz­ményeket kell létrehozni (karitatív szer­vezetek, egyházi iskolák stb.), amelyek képesek új közösségi formák kialakításá­ra. Mindebben a nevelés az elsődleges szerep. Megjegyezte továbbá, hogy a fel­nőttek jelentős része egyszerűen nem ta­lálja helyét, képtelen megélni közösségi igényét, s hagyományos családi formák is felbomlóban. Ez utóbbi gondolatsort erősítette meg Erdélyi Géza is, mondván, a felnőttek társadalma belül kezd kiürül­ni (jellemzően jelentkezik az öngyilkos­ság, a depresszió), az egyháznak ezért - a kisebbségi sorsban igazán ismert legre­ménytelenebb helyzetben is - láttatnia kell a jövőt. A felvidéki református püs­pök szerint a komoly misszionálás idősza­ka érkezett el, a lélek ébresztéséé, ez pe­dig nem köthető választási ciklusokhoz és pártérdekekhez, hanem a mindezek fe­lett álló nemzetstratégia fontos részeként értelmezendő. A határon túlról érkező egyházi személyek szinte mindegyike kö­szönetet mondott a magyar kormánynak a nyújtott támogatásért, számol be a talál­kozóról Pénzes János, hasznos és jó len­ne, ha a segítség mérete fokozódna, an­nak érdekében, hogy a magyarság szülő­földjén maradhasson. A sort zárva Jakubi­­nyi György katolikus érsek (Gyulafehér­vár) a következőképpen fogalmazott: „Hálásak vagyunk a velünk való törődé­sért, mert mi, a határon túl, kettős (nem­zeti és egyházi) kisebbségben élünk. Az­zal, hogy az anyaország felvállal minket, ez a helyzetéből és a mi helyzetünkből adódik. De mindannyian keresztények vagyunk és magyarok, s reményteljesen elvárjuk, hogy a kölcsönösség jegyében a párbeszéd folytatódjék.” »SINKOVITS Péter Egyház és magyarságtudat A jövőképépítés feltételei a határon túli közösségekben - Tanácskozás a magyar fővárosban Tudósítónktól Budapest, november 30. Atartó kulfold@magyar­szo.co.yu KÜLFÖLD 3 Mit sem érnek az EU-s figyelmeztetések a választási évben A meg nem hallgatott tanácsok után felmerül a kérdés: csatlakozhat-e Románia 2007-ben az Unióhoz A sokadik figyelmeztetését kapta Románia az európai illetékesektől, de a hi­vatalos bukaresti fogadkozások ellenére szinte biztosra vehető, hogy válasz­tási évben vajmi kevés fog megvalósulni a Brüsszel által sürgetett szigorból. A legutóbbi intés Fabrizio Barboso, az EU bővítési ügyekért felelős új ve­zérigazgatójától hangzott el bukaresti bemutatkozó látogatása során. Az EU számos más illetékesének korábbi megállapításaihoz hasonlóan Barboso is a korrupció elleni határozottabb fellépést, a gazdasági reformok végrehajtásá­nak felgyorsítását és az igazságügyi reformot kérte számon román tárgyaló­­partnereitől. A Bukarest címére megfogalmazott számtalan figyelmeztetés állandó eleme az, hogy a nevezett feltételek teljesítése elengedhetetlen ahhoz, hogy Románia elérje hőn óhajtott célját, az ország 2007- ben történő felvételét az Európai Unióba. A mostani jó tanácsoknak az ad nyo­­matékot, hogy az Európai Bizottság legu­tóbbi jelentése megállapította: Románia esetében még nem lehet működő piacgaz­daságról beszélni. Ez a megállapítás jóval kisebb meglepetést okozott, mint az, hogy az Egyesült Államok az idén tavasszal az iraki háborúban vállalt román szerep ju­talmaként hivatalosan elismerte, hogy Ro­mániában már működik a piacgazdaság. Minden bizonnyal nem csak véletlen időbeli egybeesést jelentett, hogy az idén közzétett országjelentések összeállításá­nak végső szakaszában Adrian Nastase ro­mán miniszterelnök megvált kormányá­nak három olyan tagjától, akinek szemé­lyét korrupciógyanús ügyek miatt régóta támadta az ellenzék és a sajtó. Az „önként” távozók között volt Hildegard Puwak asz­­szony, az európai integrációért felelős mi­niszter is, ő arra nem tudott igazán elfo­gadható magyarázatot adni, miként jutott jelentős közösségi támogatáshoz pályázat útján néhány, a miniszter asszony férjének és fiának nevére bejegyzett cég. Az utolsó pillanatban hozott tisztáldo­zat nem segített, Románia nem kapta meg a piacgazdaság minősítést, ráadásul Fabri­zio Barboso továbbra is az elvégzendő leg­fontosabb feladatok között említette a korrupció elleni határozott fellépést. Emellett a makrogazdasági stabilitás fenn­tartását, további fiskális szigort, valamint olyan közigazgatási reformot sürgetett, ami lehetővé tenné, hogy Románia képes legyen a beígért, bőkezű EU-támogatások befogadására. Mind olyan feladat, aminek teljesítése nem tesz jót az adott pillanatban egyetlen kormányon lévő párt népszerűségének sem, Romániában pedig 2004-ben válasz­tások lesznek, s a viszonylag távoli időpont ellenére a román gyakorlatnak megfelelő­en néhány hónapja már javában folyik a kampány. A Romániában jelenleg hatalmon lévő Szociáldemokrata Pártnak (PDL) a közvé­lemény-kutatások szerint nem lenne sok félnivalója, hiszen minden felmérés - akárcsak a megelőző években - azt mutat­ja, hogy a biztos szavazók körében torony­magasan a kormánypárt vezet. A teljes képhez azonban hozzátartozik az is, hogy rendkívül magas - közel 40 százalékot ki­tevő - a választani egyelőre nem tudó bi­zonytalanok aránya, valamint hosszas hu­zavona után választási szövetséget kötött az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Demokrata Párt (PD), s ez a koalíció már az első felmérések szerint megnyerte a biztos pártválasztók 30 százalékának tet­szését. A jelenlegi kormánypárt legfontosabb feladatainak egyikeként azt fogalmazta meg, hogy Románia 2004 végére sikerrel befejezte a csatlakozási tárgyalásokat. Ma már ez egyre kevésbé látszik teljesíthető­nek, amit az is mutat, hogy a 31 tárgyalási fejezetből csak húszat zártak le ideiglene­sen. A függőben maradt fejezetek között vannak a legérzékenyebbek, köztük a me­zőgazdaságra, a környezetvédelemre, az igazságszolgáltatásra és a belügyekre vo­natkozó. Bukarest megnyugtatására Brüsszel már közölte: nem történik jóvátehetetlen baj, ha a csatlakozási tárgyalások lezárása áthúzódik 2005 elejére, ettől még a ro­mán csatlakozás 2007-ben megtörténhet. Erről biztosította a román kormányt Bu­karestben Fabrizio Barboso, majd nem sokkal később Jan Peter Balkenende hol­land miniszterelnök is, akinek országa a jövő év július elsején veszi át az EU soros elnökségét. A dátumokhoz való ragaszko­dás helyett mindketten azt hangoztatták, hogy nem is annyira a törvények elfogadá­sával, hanem azok végrehajtásával és be­tartatásával vannak gondok Romániában. A román kormány természetesen újabb ígéretet tett, s ugyancsak az eddigi román gyakorlatnak megfelelően bizony­ságát próbálta adni annak, hogy az EU- tagság érdekében a napi politikai megfon­tolásoktól függetlenül kész áldozatokat hozni az egész ország. Az államfő, a kor­mányfő, a házelnökök és Teoctist ortodox pátriárka országos fórumon kérte az ellen­zéktől: a választási évben ne támadják a kormányt a csatlakozást érintő kérdések­ben. A román belpolitika alaptónusát ed­dig jelentő kölcsönös bizalmatlanság azonban nem a legjobb előfeltétel ahhoz, hogy egy ilyen megállapodás működőké­pes is legyen Romániában. ELUTASÍTOTT MAGYAR-ROMÁN PÁRBESZÉD Ion Iliescu román államfő lényegében elutasítja a román-magyar együttlétezés alapvető kérdéseire vonatkozó párbeszé­det - írta hétvégi számában a Krónika című erdélyi közéleti napilap. A Kolozsváron megjelenő lap vezércik­két szignáló Bakk Miklós abból indult ki, hogy ha csak a nemzeti egység és a terüle­ti épség féltése vinné előre az országot, Romániával nem lenne baj. De - írta - ma többre, másra van szükség, és az integrá­ció egyre nehezebb feladataival szembesü­lő román politikai elit jórészt tudatosítot­ta is ezt a maga számára. Ha mégis a nemzeti egység és területi épség féltésének szólamait veszi szájára - mint tette Ion Iliescu csütörtökön a parla­­ mentben -, akkor annak mind.en bi­ zonnyal egyéb okai vannak. Ezek az okok könnyen kikövetkeztethetők: a ro­mán-magyar együttlétezés alapvető kérdé­seire vonatkozó párbeszéd elutasítását jel­zik. Ion Iliescu és mindazok, akiket ő kép­visel, úgy gondolják, hogy a román alkot­mány módosításával minden kötelezettsé­güket teljesítették a velük szemben megfo­galmazott kisebbségi kérdésekben. Min­den, ami e kereten túl van - így az autonó­mia is -, nem legitim törekvés, hanem ata­­visztikus politikai vágyálom. Ám a Krónika cikkének szerzője úgy látja, hogy a párbeszéd elutasítása most, december elseje előestéjén különös para­doxont eredményez: Gyulafehérvár megi­­dézését­­ igazi üzenetének megtagadásá­val. Annak a nevezetes Ill/l-es pontnak a semmibevételét, amely kimondja: „Teljes szabadság az összes együttlakó népek szá­mára. Minden nép saját nyelvén, kebelé­ből való egyének által fogja művelni, kor­mányozni magát, és törvénykezését ellát­ni; minden nép ama egyének számának arányában, akik alkotják, meg fogja kapni a jogot a törvényhozó testületekben és az ország kormányzásában való képviselet­re.” Annak tagadását tehát, hogy a romá­niai magyarság is rendelkezhet saját sorsa fölött, rendelkezhet azokkal az eszközök­kel és intézményekkel, amelyek kollektív önazonossága, nemzeti léte megőrzése céljából elengedhetetlenek. A Krónika értékelése szerint ebben a tagadásban a gyulafehérvári nemzetgyűlés történeti mitológiája - mely területféltő szólamokban kongatja a nemzeti szuvere­nitás üres hagyományát - a mai nemzeti közmegegyezésnek csupán pótléka. Mind­addig, míg a románság 1918-as határozata ki nem szabadul e folyamatosan táplált mitológiából, december elseje nem válhat tartós megbékélést eredményező, s a ro­mán államot a magyarság igényeire is sza­bó román-magyar kiegyezés kiinduló­pontjává. És mindaddig, amíg a féltés rej­tett szimbolikája elutasítja, hogy az 1918- ban épp a magyarok ellen megfogalma­zott határozat igazi, vállalt tartalma lehet ma, 2003-ban a megegyezés egyik kiindu­lópontja, a párbeszéd a közös múlt felett felemás, őszintétlen marad - szögezte le az erdélyi közéleti napilap. RMDSZ: ORSZÁGOS ÖNKORMÁNYZATI KONFERENCIA Mérleget vonni a romániai magyarság önkormányzati tevékenységének elmúlt négy évéről, megtervezni a közelgő válasz­tási kampányt - e két feladat jegyében kezdte meg munkáját szombaton Sepsi­­szentgyörgyön a Romániai Magyar De­mokrata Szövetség (RMDSZ) által szerve­zett Országos Önkormányzati Konferen­cia. Mivel Romániában a jövő nyáron hely­­hatósági választásokat rendeznek, az RMDSZ fontosnak tartja, hogy megfelelő módon készüljön fel a választási kampány­ra. Ehhez azonban alaposan elemezni kell az elmúlt esztendők eredményeit, tapasz­talatait, különösen az önkormányzati tevé­kenység területén. A sepsiszentgyörgyi fó­rum résztvevői ennek tükrében próbálják meghatározni a következő időszak elsőd­leges feladatait, különös tekintettel az eu­rópai uniós csatlakozásra való felkészülés­re.

Next