Magyar Szó, 2004. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

2004-09-01 / 205. szám

2 KÜLFÖLD kulfold@magyar­ szo.co.yu Milosevic hazugságnak minősítette az ellene felhozott vádakat Folytatás az 1. oldalról Milosevic­ - vádlóinak gyökeresen el­lentmondva - önmagát mintegy békete­remtőként igyekezett beállítani, és úgy vélte, a szóban forgó fegyveres konfliktu­sokban a szerb nép önvédelmi harcot ví­vott a belső lázadás és iszlám fegyveresek kívülről érkező támadásai ellen. Külső törekvésnek minősítette, hogy Boszniá­ban - állítása szerint iráni, szaúdi, liba­noni, afgán, marokkói fegyveresek rész­vételével, részben amerikai fegyverekkel - iszlám államot hozzanak létre, Hor­vátországból pedig kiüldözzék a szerb ki­sebbséget. Németországot külön említet­te, mint amely éveken át Jugoszlávia le­rombolására törekedett, és a Vatikánt is az erkölcsi hanyatlás vádjával illette. Vád­lói szerint viszont ő uszított háborúra, hogy megteremtsen valamiféle Nagy- Szerbiát a volt jugoszláv köztársaságok területén. A per első felvonása, a vádpontok is­mertetése és a tanúk felvonultatása már februárban befejeződött, és júliusban a védőbeszédet is meg kellett volna kezde­ni, de a politikus rossz egészségi állapota miatt azt többször elhalasztották. A tör­vényszék akkor úgy határozott, hogy Mi­­loševićnek augusztus 31-étől kell ismer­tetnie válaszát a 66 vádpontra. A védőbe­szédhez kapcsolódó tanúkihallgatások azonban a jövő hét elejénél korábban nem kezdődnek meg. Milosevic összesen 1400 tanú beidézését kérte, erre azonban aligha lesz lehetősége a védekezéshez rendelkezésére álló 150 tárgyalási nap alatt. Listáján mindazonáltal olyan nevek is szerepelnek, mint Bill Clinton volt amerikai elnöké, Tony Blair brit minisz­terelnöké és Gerhard Schröder német kancelláré - a beidézés azonban a bírók­tól függ, akik dönthetnek úgy is, hogy egy-egy szóban forgó személy nem áll kapcsolatban az üggyel. (MTI) Bush érdemeit méltatják a terrorizmus elleni harcban Az amerikai Republikánus Párt elnökjelölő konvenciójának első napja George Bush amerikai elnök érdeme­it méltatta hétfőn, a Republikánus Párt elnökjelölő konvenciójának nyi­tónapján a párt két népszerű politiku­sa, Rudolph Giuliani, New York volt polgármestere és John McCain arizo­nai szenátor. McCain - vietnami veterán, volt hadi­fogoly - olyan kipróbált vezetőnek nevez­te az elnököt, aki nem riad vissza a nehéz döntésektől és korunk legnagyobb kihí­vásával, a tenorizmussal szembesülve a helyzet magaslatára tudott emelkedni. Kijelentette, hogy az iraki háború egy sú­lyosabb fenyegetésnek vette elejét, mivel Szaddám Huszein exelnök rezsimje előbb-utóbb ismét tömegpusztító fegyve­rekre tett volna szert. Ne higgyék el, ha mást mondanak a külföldi bírálók, a po­litikai ellenfelek vagy egy képmutató fémrendező - jegyezte meg a szenátor, a Bush-kormány iraki háborúját gúnyosan bíráló 9/11 Fahrenheit alkotójára, Mi­chael Moore-ra utalva. A rendező a karza­ton ült az újságírók között, és a küldöttek fujjolása dacára, a helyzetet láthatóan él­vezve vidáman integetett az őt kipécéző kameráknak. A sok kérdésben különutas McCain szenátor George Bush vetélytársa volt 2000-ben a Republikánus Párt elnökje­löltségéért vívott küzdelemben, s az elle­ne folytatott lejárató kampány miatt vi­szonyuk hosszabb időre hűvössé vált. John Kerry, a Demokrata Párt elnökje­löltje rendhagyó módon felajánlotta neki az alelnöki posztot, de a szenátor Bush mellé állt, s mostanában gyakran elkíséri kampányútjaira. A sajtó feltételezése sze­rint elnöki ambíciókat táplál, és 2008-ban indulni szándékozik a Republikánus Párt elnökjelöltségéért. Giuliani expolgármester, aki népsze­rűségét a 2001. szeptemberi 11-i terrortá­madásokat követő határozott fellépésével vívta ki, beszédében a terrorizmus ellen harcoló Bush elnököt a náci Németor­szággal szembeszálló Winston Churchill brit kormányfőhöz, illetve a Szovjetuniót kifullasztó Ronald Reagan volt amerikai elnökhöz hasonlította. Arra buzdította az amerikaiakat, hogy a veszély idején, mint amilyen a mostani is, az elnökválasztáson ne a pártot nézzék, és ne azt, hogy a jelölt konzervatív-e vagy liberális, hanem azt, hogy alkalmas-e az ország vezetésére. Hála istennek, George Bush az ország el­nöke - mondta Giuliani, akinek ugyan­csak elnöki ambíciókat tulajdonítanak. „Még négy év!” - skandálta az ötezres tö­meg a Madison Square Garden sportcsar­nokban. A konvenció további napjain is a párt mérsékelt, liberális szárnyának is­mert alakjai kapnak rivaldafényt, így Ar­nold Schwarzenegger, Kalifornia állam kormányzója, illetve George Pataki, New York állam kormányzója. A szervezők, akik a sajtó szerint a Republikánus Párt mérsékelt arcát akarják mutatni a válasz­tóknak, hétfőn további két, New Yorkban jól ismert személyt is bevetettek George Bush mellett: Bernard Kérik volt rendőr­­főkapitányt és Edward Koch volt polgár­­mestert, aki 1978 és 89 között állt a város élén. A 2001. szeptember 11-i terrortáma­dások idején a New York-i rendőrséget vezető Bernard Kérik az elnök érdemé­nek nevezte, hogy Amerika ma kevésbé sebezhető, mint három éve volt. Nagy meglepetést okozott a konvenci­ón megjelent Edward Koch volt polgár­­mester, aki kijelentette, hogy világéleté­ben demokrata párti politkus volt, az idén azonban George Bushra fog szavazni. A konvención számos küldött csepül­­te a demokrata párti elnökjelöltet, John Kerry massachusettsi szenátort. Heather Wilson új-mexikói képviselő szavai sze­rint az országunk nagy küzdelmében olyan főparancsnokra van szüksége, aki világítótorony, nem pedig szélkakas. A törvényhozó arra a republikánus párti vádra utalt, amel szerint Kerry folyton váltogatja véleményét a fontos politikai kérdésekben. (MTI) Putyin az orosz olajexport növelését ígéri Orosz-német-francia csúcs a terrorfenyegetések árnyékában Vlagyimir Putyin orosz elnök az al-Ka­­ida nemzetközi terrorhálózathoz fűződő kapcsolatokkal vádolta meg a csecsen szeparatistákat Jacques Chirac francia el­nökkel és Gerhard Schröder német kan­cellárral a dél-oroszországi Szocsiban tar­tott tegnapi találkozója után, amelyen megállapodtak biztonsági együttműkö­désük erősítéséről. Putyin szerint az a tény, hogy a két Tupoljev gép felrobbantását egy, az al- Kaidá­hoz kötődő vállalta magára, bizo­nyítja: a csecsenföldi „destruktív elemek” kapcsolatban állnak a nemzetközi terro­rizmussal. Az Iszlámbuli Brigádok nevű iszlám csoport azt állította az interneten, hogy tagjai hajtották végre a terrorakciót a csecsen felkelők támogatására. Schröder közölte, hogy a német biz­tonsági szolgálatok segíteni fogják orosz kollégáikat a csecsen terrorizmus elleni harcban. Putyin védelmébe vette a vasárnapi csecsen elnökválasztást, amelyet függet­len megfigyelők merő színjátéknak bélye­geztek, és amelyet Brüsszel is bírált Wa­shingtonnal együtt. Schröder és Chirac azonban megértést mutatott. Mindamellett Chirac és Schröder - az EU-elnökséggel összhangban - szorgal­mazta a csecsen konfliktus politikai ren­dezését az Oroszországi Föderáció kebe­lén belül. A trojkatagok egyetértettek abban, hogy Iránt meg kell gátolni atomfegyver előállítására alkalmas urán előállításá­ban, szigorúan be kell tartania a Nemzet­közi Atomenergia-ügynökség előírásait. A terrorfenyegetések háttérbe szorították a csúcs eredeti főtémáját: az Európai Unió és Oroszország közötti közös terek létrehozását. Putyin ígéretet tett az orosz olajtermelés és -export csaknem 30 mil­lió tonnával való idei növelésére.(MTI) Robbantás Moszkvában Autóba rejtett pokolgép robbant tegnap este Moszkva északi részén, nyolc ember meghalt, tizennyolc megsérült. A bomba egy parkoló Zsi­guli gépkocsiban robbant az orosz fő­város központjához közeli Rigai pálya­udvar mellett lévő metróállomásnál. Az Eho Moszkvi rádió helyszínen lévő tudósítója biztosnak mondta, hogy tenorcselekmény történt. (MTI) Itat Szó Kivégez­ek Irakban tizenkét nepáli munkást Kivégezték az Irakban túszul ejtett ti­zenkét nepáli munkást egy iszlámista cso­port tegnapi köleménye szerint. A ki­végzést az al-Kaida terrorhálózathoz kö­zel állónak tekintett Anszár asz-Szunna csoport jelentett be. Az internetes honlapon - újabb je­lentések szerint -videofelvételt is közzé­tettek, amelyen írható, amint egy álar­cos férfi elvágja a földön heverő egyik, bekötött szemű úsz torkát. Egy másik felvétel pedig az mutatta be, hogy egy­ fegyveres tarkón lövi a másik tizenegy túszt (MTI) ­ Emlékezés a „vágóhídra”­ ­ avagy a második világégés évfordulója kapcsán felmerült kényszerű gondolatok ezeken 65 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuját az előtte is sokat hányatott (és so­kakat szenvedésnek kitett) bolygónk legnagyobb „vágóhídja”, azaz 1939-ben a mai napon a Wehrmacht Lengyelország elleni támadásával tört ki a második világháború. Noha egy kaliforniai magániskolában úgy tanítják, hogy­ ez a világégés 1939-től 1942-ig tartott (nem tudni, hogy a jól értesült szerzők mire alapozzák újszerű elméletüket, de tény, hogy az iskola - amikor megszólták - kikérte magának), az em­beri faj ezen ocsmány felvonása sajnos teljes hat esztendőt vett igénybe (hivatalosan az 1945. szeptember 2-i japán kapitulációig tartott). A történelemkönyvekből (hacsak nem Kaliforniában írták) azt is megtanulhatta már mindenki, hogy ez volt a világvég egyik legsikerültebb főpróbája, az első, az egész Földre kiterjedő fegyveres konfliktus, amelyben 61 állam vett részt, és amelyben 40 or­szág területén, minden óceánon és három kontinens légterében folytak harcok. Összesen 110 millió katona állt fegyverben, a sohasem pontosított és pontosítható „végeredményt" pedig 50 millió áldozatban állapították meg. Előzményei az első világháborúig nyúlnak vissza, mivel ez a központi hatalmak szá­mára vereséggel zárult. Nem érték el céljukat, a világ területi újrafelosztását, így az 1919-es versailles-i békét már a korabeli politikusok is inkább csak fegyverszünetnek tekintették. Hogy mégis hogy ért be háborúvá ezen a „jó táptalajon”, azt napestig le­hetne fejtegetni, a lényeg akkor is változatlan marad: vitathatatlan minden akkori ve­zető politikus és kormányzataik felelőssége, még ha sokkal jobban is hangzik „a min­denért Hitler a hibás” típusú földsimítás. A casus belli a danzigi kérdés lett. Az 1919-es versailles-i békeszerződés a német la­kosságú Danzigot (a mai Gdanskot) a Nemzetek Szövetségének védnöksége alá került „szabad várossá” nyilvánította, amelyet Lengyelországgal Németországot kettészakító­­ korridor kötött össze. A várost bekapcsolták a lengyel vámrendszerbe, külkapcsolatait­­ Varsó közvetítésével intézte. Berlin a város átadását követelte, amiről a lengyel kor­­ít­­mány hallani sem akart, bízva a garancianyilatkozatban, amelyet 1939 márciusának vé­­­é­gén a brit kormánytól Párizs nevében is kapott... A mondvacsinált ok tehát adott volt, kellett még egy ehhez illő színjáték. A táma­dás díszletét az augusztus 31-i konzerv-hadművelet szolgáltatta, amikor is lengyel egyenruhába bújtatott SS-katonák megtámadtak több német vámházat és határ men­ti rádióadót. Eme gleiwitzi provokációként elhíresült „cseles” húzásnak azóta számos csodálója és szabadalmaztatója akadt; legutóbb éppen Irak esetére alkalmazták, mely­nek vélt tömegpusztító fegyvereit használták fel tömegbutításra. A horgot akkor is, most is sokan gondolkodás nélkül bekapták, szem elől tévesztve egyebek között A. J. P. Taylor (A második világháború okai c., 1960-ban írt könyvének provokatív fejtege­tései annak idején hatalmas vitát robbantottak ki) brit történész egyik figyelmezteté­sét, mely szerint: „Minél befolyásosabb és minél magasabb pozíciót tölt be egy ember (pl. miniszterelnök, tábornok, király), annál valószínűtlenebb, hogy igazat mond.” Taylor szerint különben Hitler elvben és elméletben semmivel sem volt erkölcste­lenebb, mint a többi korabeli politikus, csupán tetteinek gonoszságával tett túl vala­mennyin. Politikájában sem volt semmi eredeti, de komolyan vette azt, amiről mások csak beszéltek, és mindent szó szerint vett és tett. Ugyanolyan fekete-fehér, jó-rossz síkon rezonált mindenre, mint a jelenünk vas­­ököl-politikáját szorgalmazó George W. Bush, aki szintúgy szó szerint tesz és vesz min­dent, és büszkén esküszik a Bibliára, mert belőle meríti a bölcsességet, nyilván azok­ból a sorokból, hogy: „...Józsue elment és kiirtotta az anakitákat a hegyvidékről... Egyetlen lélek sem maradt meg, magát Hacort pedig felgyújtották... E városokból a zsákmányt is, a jószágot is mind magukkal vitték Izrael fiai, az embereket pedig kard­élre hányták az utolsó szálig, egyetlen lelket sem hagytak élve...” George W. állítólag időközben rádöbbent, hogy „a háború következménye a halál, ... hogy az általam hozott döntések veszélybe sodorhatnak embereket. Ez a nehéz ré­sze ennek a munkának, még akkor is, ha az ember tudja, hogy igaza van”. Ugyanak­kor azonban - mint a Time-nak adott interjújában elmondta - arra is rádöbbent, hogy „Annyira szeretem ezt csinálni, hogy szeretném folytatni a munkámat.” ■ GIMPEL Tibor T­izenöt ember életét vesztette, 35 pedig megsebesült Beér-Seva dél-izrae­li városban tegnap autóbuszok ellen palesztin öngyilkos merénylők által elkövetett kettős pokolgépes merényletben. A sérültek száma meghalad­ja a nyolcvanat. A két autóbusz csaknem egyidőben robbant fel Izrael déli részé­nek legnagyobb városában, a polgármesteri hivatal közelében. Az egyik járművet teljesen szétvetette a detonáció, a másik pedig lángba borult. Ezek voltak a leg­véresebb merényletek Izraelben tavaly október 4-e óta, amikor az észak-izraeli Haifa egyik tengerparti éttermében egy palesztin nő felrobbantotta magát 23 ember halálát okozva. Legutóbb az idén március 14-én robbantottak öngyilkos palesztin merénylők izraeli területen, Asdod kikötővárosban, tíz embert ölve meg. A Hamász jelentkezett a merényletek elkövetőjeként. A szélsőséges palesz­tin szervezet a robbantásokat megtorlásnak nevezte azért, hogy az izraeli hadse­reg az idén tavasszal végzett a szervezet alapítójával és szellemi vezérével, Ah­med Jaszin sejkkel, majd a Hamász új vezetőjévé választott Abdel-Aziz Rantiszi­­val is. A terrorizmus elleni küzdelem teljes erővel történő folytatását ígérte Ari­el Saron izraeli miniszterelnök a véres robbantásos merényletek után. Tűzoltók a kigyulladt busznál 2004. szeptember 1., szerda

Next