Magyar Szó, 2005. május (62. évfolyam, 101-125. szám)
2005-05-10 / 107. szám
10 KÖZELKÉP kozelkep@magyar-szolo.hu ■ A NAP TÉMÁJA« ■ Igen, egészségi szempontból és testi épségük miatt is ■ Nem, mert szabadságukat korlátozzuk □ Az éjfél utáni két órát tartom elfogadhatónak Helyesli-e az éjféli „zárórát” a fiatalkorúak számára? 10% Éjféli záróra a kiskorúaknak Lejár a diákok éjszakai dorbézolásának az ideje? Amennyiben a többség óhaját tartják szem előtt, akkor az illetékesek komolyan kezükbe veszik a fiatalok megzabolázását. Legalábbis a közvitát követő eredmények szerint ez lenne várható. A fiatalkorúaknak az éjféli órák után felnőttek felügyelete nélküli nyilvános helyen tartózkodásának betiltásáról a múlt év végén cikkeztünk először, amikor Bunyik Zoltán tartományi oktatási titkár a titkárság ez évi egyik terveként bejelentette ennek tartományi törvénytervezetbe, a későbbiekben meg a köztársasági szervekkel törvényben való megfogalmazását. A tartományi illetékesek már tavaly úgy vélekedtek, hogy semmi sem indokolja divattá válását Vajdaságban is annak, hogy a kiskorúak éjfél után a városban vagy a szórakozóhelyeken tartózkodjanak szülői felügyelet nélkül. Szerintük törvénnyel kellene ezt szabályozni, és a szülőt, valamint a gyereket is megbüntetni, ha nem tartják magukat hozzá. Meglátásuk szerint a tartomány városaiban és falvaiban minden aktivitás, amiben a kiskorúak részt vesznek és ami számukra hasznos, az elvégezhető éjfélig. Egy ilyen törvény rendelkezésének betartásával átrendeződhet a művelődési élet, a sportélet, a szórakozás és számos más rendelkezés is ezzel összhangban készülhetne el. Vegyes érzelmekkel fogadták a hírt a polgárok. A kiskorúak nemtetszéssel, a szülők pedig a szigorítás mielőbbi bevezetésében reménykedtek. Azután pár hónapra elcsitultak a kedélyek. A probléma időszerűsége miatt azonban csakhamar ismét napirendre került, de ez alkalommal már a köztársasági illetékes saját ötleteként Mint ismeretes, Szerbia-szerte a szórakozóhelyeken, sőt az iskolák környékén, meg magukban az oktatási intézményekben is nemcsak éjszaka, de fényes nappal egyre több, sajnos, halálos áldozatokat is követelő összetűzések történtek a diákok körében. Az elharapózó erőszak megfékezésének egyik eszközeként maga a köztársasági oktatási miniszter, Slobodan Vuksanović kezdeményezte a kiskorúak éjfél utáni „zárórájának” bevezetését. Vuksanović tapintatosan nyúlt a témához. Tapasztalta már, hogy országunkban a jelenlegi körülmények között egy ilyen kezdeményezést nem lehet másként kezelni. Azonnal külföldi példákkal támasztotta alá, miszerint Moszkvában a kiskorúaknak 22.30-tól 6 óráig tilos nyilvános helyeken tartózkodniuk, továbbá Amerikában is csak 23 óráig lehetnek kint a fiatalok, pedig ott csak 21 évesen válnak hivatalosan nagykorúvá. Más európai országokban még szigorúbb intézkedéseket foganatosítottak, így van, ahol napközben sem lehetnek egyedül a gyerekek az utcákon vagy nyilvános helyeken. Március végén lapunknak nyilatkozva a fiatalok éjszakai mozgásának korlátozását illetően arra is kitért a miniszter, hogy bár személy szerint helyesli a szigorítás bevezetését, hisz ha Európa része kívánunk lenni, akkor az életnek ezen a területén is alkalmazkodnunk kell Európa és a világ normáihoz, mégis közvitára bocsátotta a elképzelését, és - mint mondta - a többség akarata szerint fogja megtenni a következő lépést. Második hónapja immár, hogy bárki érintett és az ügyben kevésbé érdekelt véleményét elmondva bekapcsolódhatott az e témára szervezett vagy spontánul felmerülő vitákba. Pár nappal ezelőtt összegezték az általános és középiskolák vezetőségeinek véleményét is, ahol a szülők támogatását élvezve egyértelműen a szigorítás mellett voksoltak. Számos pedagógus és pszichológus véleménye is velük egyezik, hisz ők sem tartják hiábavalónak a külföldi törvényeket, melyek éppen azért vannak, hogy megvédjék a gyerekeket. A vélemények azonban nem ennyire egybehangzóak, hisz az ifjúsági szervezetek tagsága természetesen sorra tiltakozott. A Délkelet Európai Polgári Tömörülés, a Szerbiai Ifjúsági Koalícióba tömörülő nyolc civil szervezet és más releváns nem kormányzati szervek nyílt levelet intéztek a miniszterhez, melyben a szigorítás helyett inkább egy előrelátó stratégiai terv mielőbbi kidolgozását sürgetik, mely a társadalmunk útvesztőiben szerepüket nem találó fiatalok gondjait oldja meg. Hangoztatják, nem büntetni kell őket, hanem foglalkozni velük. És arra is fényt derítettek, hogy országunknak nemhogy nincs ifjúsági minisztériuma, de az egy kalap alá vett oktatásügyi és sportminisztérium hatalmas adminisztrációs apparátusában sem találni olyan részleget, ami ezzel foglalkozna. Napilapunk múlt heti körkérdése: Helyesli-e az éjféli „zárórát” a fiatalok számára? is e témához kapcsolódik. Az 562 beérkezett szavazat, mely a többszöri szavazók kiszűrését követően 305-re csökkent, igencsak azt tükrözi, hogy a többszöri voksolók egyértelműen ellenzik vagy szorgalmazzák a fiatalkorúak számára az éjféli „záróra” bevezetését. Négy válasz közül választhattak az olvasók. Egyikük sem mutatkozott érdektelennek, hisz a: Nincs véleményem válaszra senki sem szavazott. Olvasóink 59 százaléka helyesli, hogy a fiatalok egészségének szempontjából és testi épsége megőrzése érdekében bevezessék a szigorítást. A fiatalkorúak szabadságának korlátozásaként értékeli és ellenzi a szigorítást olvasóink 24 százaléka, mely a többszöri voksolók kiszűrése előtt még 33 százalék volt. Az éjfél után két óráig tartó határidőt tartja elfogadhatóbbnak a válaszadók 17 százaléka. Olvasóink többsége tehát egyértelműen a szigorítás bevezetése mellett voksolva várja a miniszter lépését. Vuksanović szerint a szigorítást nem törvény formájában kell életbe léptetni, amit azután nem hajtunk végre. Konkrét megállapodások és jogszabály formájában, a gyakorlatban is működő decentralizációval az önkormányzatok szintjén képzeli el annak bevezetését. Hogyan fog ez működni? Mindenesetre ügyes passz lesz a minisztertől, hisz sikerességéért a most még közkedvelt vagy az amúgy is népszerűtlen polgármestereket és képviselő-testületeket terheli a felelősség. ■ M.E. Tigriseket, medvéket, emukat, lámákat, kilenc majomcsaládot, néhány napig pedig egy hatalmas anakondát is vendégül látott Újvidék az elmúlt hetekben. A tájainkon nem éppen őshonos állatok a Medrano cirkusszal érkeztek városunkba a múlt hónap derekán, a vendégek vasárnap szedték fel a sátorfát. Gondjaikról, terveikről Sliva Milant, a Medrano főemberét kérdeztük. Beszélgetőtársunk vérbeli cirkuszos, annak idején, az 1700-as években egyik őse lépett be társulatba, ő már a hetedik nemzedékhez tartozik. Lánya, Valerija még csak nyolcéves, de már három cirkuszi számban vesz részt, gyermekbohócként a legkisebbeket szórakoztatja. A társulat első embere elpanaszolta, hogy a nemzetközi jelzővel működő cirkusz mozgástere mára már csak az ország városaira korlátozódott. Régebben, a bordó útlevél és a Marsall idejében egészen más volt a helyzet. Akkor bejárták az egész világot. Szerbián belül sem olyan világos a helyzetük mint régen, sok helységben az önkormányzati bürokrácia lépten-nyomon megkeseríti az életüket. Máshol, például Magyarországon elég csak egy községházi tolóablaknál befizetni a sátor felverésére kiszabott, valamint a kommunális díjakat, és máris kezdődhet a show. Nálunk viszont talpraesettnek kell lenniük a cirkuszosoknak, mindenféle módszert ki kell találniuk ahhoz, hogy a munkaengedélyt megkaphassák. A vidámparkok, cirkuszok lokációit az önkormányzatok nem határozták meg pontosan, a tevékenységet nem szabályozták, az engedélyek beszerzése jelenti a legnagyobb gondot a hazai cirkuszok vendégszereplésekor. Egyéb bajok is vannak, téli turnéjuk során több észak-vajdasági faluban például azért nem szervezhettek előadást a helyi művelődési egyesületek, iskolák termeiben, mert a lakosság és a gyerekek nem értenek szerbül, és a műsor, állítólag, nem lenne érdekes számukra! A tulaj Péterváradon nőtt fel, erős szálak fűzik Újvidékhez, ezért is szeretne éppen városunkban létrehozni egy állandó cirkuszt, a budapesti, a varsói vagy a moszkvai példájára. Slivának csupán engedélyre lenne szüksége a városi szervektől és a polgármester asszonytól, a projektum realizálásához egyetlen dinár segítséget sem kérne. A cirkusz épületében különböző művelődési rendezvényeket is megszervezhetnének, a létesítmény sok családnak megélhetést is nyújtana. Sliva ugyanis úgy gondolja, hogy azokból a szegény sorsú gyerekekből, akiknek szemlátomást nem megy az iskola és az életben is bukásra lennének ítélve, sikeres, saját megélhetést biztosító aristákat tudna faragni. Ezenkívül Újvidék állandó állatkertet is kapna, a városon múlik, hogy mekkora érdeklődést mutat majd a terv iránt. A tulaj szerint a Duna közelsége miatt a cirkusz megépítésére leginkább a Szabadság híd és a limáni park közti rész felelne meg. I szb Állandó cirkusz Újvidéken? Valerija még csak nyolcéves, de már a nála kétszer hosszabb kígyókkal puszilkodik Dávid Csilla Milan Sliva Amikor az asszony az ember fejére mászik... A medve és a tigris „munkaidőn kívül” Az ausztráliai futómadár Hajmeresztő mutatvány a trapézon 2005. május 10., kedd