Magyar Szó, 2005. május (62. évfolyam, 101-125. szám)
2005-05-11 / 108. szám
10 KÖZELKÉP kozelkep@magyarszo .co.yu D ■ ANAPTEMÁJAi A fasizmus szelleme Szerbiában I. Bíró Miklós, ismert újvidéki pszichológus kutatást végzett, hogy a fasiszta eszme terjedése Szerbiában 1989 és 2004 között miként alakult. Ez volt az az időszak, amikor világszerte térségünkre úgy tekintettek, mint egy fasizáló közegre, de legalábbis 2000-ig ez volt a jellemző álláspont. A kutató a tények alapján arra a megállapításra jutott, hogy az extrém nacionalista vagy fasizálódó népesség száma Szerbiában a szóban forgó időszakban hol növekedett, hol csökkent, attól függően, hogy a politikai körülmények, a politikai vezérek irányvonala milyen volt. Szerinte nem az egyén dönt a fasiszta eszmék mellett, hanem azt a vezetők gerjesztik, ők adják meg az irányvonalat, és mindig a politikai klímától függ, hogy tombol-e a fasizmus egy adott térségben, vagy lappang. A lakosság körében 1992-ben volt észlelhető az extrém eszmék túltengése, ugyanis ekkor a népesség 15 százaléka foglalt nyíltan állást és voksolt az extrém nacionalizmus mellett. Természetesen ennek kialakulására hatott, hogy előtte robbantak ki a balkáni háborúk, és az elképzelhetetlen volt a nacionalista eszmék táplálása nélkül. Bíró Miklós állítja, hogy nem az a leglehangolóbb, hogy hányan vannak olyanok, akik szélsőséges eszméket vallanak, hiszen mint látjuk, arányuk 15 százalékra tehető, hanem az a baj, hogy az úgynevezett tanakodó vagy ingadozó szavazók egy-egy adott esetben könnyen átbillennek az egyik vagy a másik oldalra. Márpedig az efféle tanácstalanok teszik ki a szavazók 70 százalékát. Amikor a szélsőséges eszmék politikája az irányadó az országban, akkor a töprengők közül szép számban akadnak olyanok, akik átállnak erre az oldalra, vagy amikor a demokrácia kerekedett felül ugyanitt nálunk, a tanakodók tömegesen átpártoltak a másik oldalra. Ebből egyértelműen az szűrhető le, hogy a fasizmus felszításáért, kialakulásáért, terjedéséért nem az egyén hibáztatható, hanem a politikai irányvonalat megadok. Az nem kétséges, hogy a fasizmus eszméje a kilencvenes évek elején vidékünkön újraéledt és a háborúk idején tombolt is, de sajnos meg kell állapítanunk azt is, hogy a bekövetkezett demokratikus változások után teljes mértékben nem sikerült legyőzni a szélsőséges eszmék hirdetőit. A fasizmus felett 2000 után nem arattak győzelmet a demokratikus erők - állapítja meg Nenad Canak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnöke. Bizony, némelyik párt egykor nyíltan ilyen eszméket hirdetett, manapság módosított valamit a szóhasználatán, ám a tetteikből egyértelműen következtethetünk arra, hogy mi is a valós céljuk. A szerb nemzeti szocializmus eszméi a múlt század nyolcvanas éveiben kezdtek kibontakozni oly módon, hogy a kommunista irányítási módot átvették, és azt fasiszta eszmékkel tűzdelték meg. A kilencvenes évek eseményei legalábbis arra mutattak rá, hogy bizonyos mozgalmak, politikai álláspontok kialakulása a nyolcvanas évekbe nyúlnak vissza. Canak úgy véli, hogy nálunk ez akkor olyan méreteket öltött, hogy egyértelműen azt mondhatjuk, a kollektív bűnösség tagadása itt nem érvényes. Azzal egyetért, hogy egy népre, vallási csoporta nem mondható, hogy kollektív bűnösök, de viszont bizonyos szerveződésekre, csoportokra, szervezetekre igenis nyugodt lélekkel ráüthetjük a kollektív bűnösség pecsétjét. Mert az ilyen szervezetek aktív szerveződéssel bizonyos cél eléréséért jöttek létre, és az is vitathatatlan, hogy gonosz szándék vezérelte őket. Márpedig azokat, akik a fasizmus eszméit tűzik ki maguk elé, mindenképpen üldözni kell, rács mögött, börtönben a helyük. Persze mindig a legvétkesebb az eszmei szerző, az, akinek az agyából kipattan az isteni szikra, de a követői se ártatlanok, sőt A szélsőséges nacionalizmus, a fasizmus Szerbiában nemcsak nemzeti alapon alakulhat ki, hanem más okok is kiválthatják, például a politikai kizárólagosság. Mert a nacionalizmus lényege a nemzeti szimbólumok és a nemzeti intézmények kisajátítása, ami Szerbiában a pravoszláv egyházat és a Szerb Tudományos Akadémiát jelentette, de eszmei hordozója volt a dolognak az állami bürokrata apparátus. S ez az utóbbi szította a politikai türelmetlenséget, azaz a politikailag másként gondolkodók üldöztetését Mindez azt eredményezte, hogy Szerbiában klasszikus értelemben vett többpártrendszer nagyon sokáig nem jöhetett létre, mert a kilencvenes években ez úgy nézett ki, hogy egy nacionalista kézen több kisebb nacionalista ujj létezett. Sajnos a 2000-es fordulat után a demokratikus tömörülés a régi rendszer értékeit nem tudta lebontani, és Canak szerint ez azt eredményezte, hogy mára Szerbia még inkább egypártrendszerű, mint ahogy a kommunista időkben volt. A politikai fasizmust, kizárólagosságot és üldöztetést mi sem szemlélteti jobban, mint Goran Svilanovic esete. Miután ő nyíltan és reálisan kifejtette, hogy Kosovóra vonatkozóan milyenek az ország esélyei, vagy inkább volt bátorsága a nyilvánosság előtt bejelenteni, Kosovóra milyen sors vár, ezt követően soha nem tapasztalt kampány indult ellene. Plakátok jelentek meg Svilanovicról, a fején albán süveggel, és az árulás szimbólumának kiáltották ki. Ez a mai Szerbia, ilyen a politikai türelmetlenség szításának a módszere, ha valaki a többség véleményével szembe mer szállni, az ezt kapja. Döntsük el mi magunk, hogy ez vajon politikai fasizmusnak nevezhető-e. ■ V. M. Az elmúlt hét végén (csütörtöktől vasárnapig) az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör Szendrey Júlia Kézimunkaköre tagjainak hozzáértő és odaadó szervezésében a Petőfi Sándor Általános Iskola helyiségeiben, valamint a kultúrkörben tartották meg a Vajdasági Kézimunka-kedvelők Szövetsége sorrendben VII. kiállítását. A rendezvény minden eddigi csúcsot megdöntött. Vajdaság 26 helységéből és a magyarországi Tiszaföldvárról összesen 36 kézimunkaszakkörből állítottak ki, de egyéni kiállítók is voltak. Összesen 1099 kiállító neve került be a kimutatásba, és ők több ezer kézimunkát hoztak. A felnőttek mellett általános iskolások kézimunkáit is meg lehetett tekinteni. A kisdiákok, összesen 67-en, hímzésekkel, fafaragásokkal, gyöngyfüzérekkel és gyöngyből készült más alkotásokkal vettek részt. A kiállítás több ezer látogatót vonzott. Nemcsak az óbecseiek tekintették meg, hanem szombaton és vasárnap valóságos népvándorlás volt Óbecse felé. Több tíz autóbusszal jöttek különböző vidékekről - többnyire a kézimunkacsoportok tagjai, de más érdeklődők is -, hogy megnézzék az értékes és csodaszép kézimunkákat. A kiállítás megtartásához az óbecsei Petőfi Sándor A. I. teljes épülete a szervezők rendelkezésére állt. Máté Ágota igazgatónő és az iskola személyzetének egy része derekasan kivette részét az előkészületekben. A kiállítás felállításában, a tárgyak elhelyezésében a kiállítóknak nagy segítséget nyújtott a szervező, a Szendrey Júlia kézimunkacsoport 60 tagja. Majd egy hónapon át Gyönyörű kézimunkák, sok látogató Az óbecsei Petőfi Sándor Általános Iskola és a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör volt a helyszíne a Vajdasági Kézimunka-kedvelők Szövetsége által szervezett VII. kiállításnak dolgoztak az előkészületeken, hogy azután órák alatt minden a helyére kerüljön, látványos és áttekinthető legyen a kiállítás. A megnyitóműsor színvonalas volt. Ebben az iskola pedagógusainak irányításával a tanulók vettek részt, és közreműködött a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör modern tánccsoportja. Versek, népdalok, népszerű dalok, továbbá ritmikus táncok és társastáncok egyaránt helyet kaptak a műsorban. Kiss Júlianna, a Vajdasági Kézimunka-kedvelők Szövetségének elnöke is örömmel állapította meg, hogy a szövetség - amely 1999-ben jött létre és 2000-től önálló bejegyzett szervezetként tartják nyilván - ma már 35 községből lassan félszáz kézimunka-egyesületet,szak Sulcz Erzsébet, a Petőfi Sándor MKK Szendrey Júlia Kézimunkaszakkörének elnöke Szerda László, a Petőfi Sándor MKK elnöke megnyitja a kiállítást Szamba a Petőfi Sándor MKK tánccsoportjának előadásában [iv. *V? i I . ö,” O ■ 1 an-'“. «L , - •1 J Atai fia 2005. május 11., szerda