Magyar Szó, 2005. május (62. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-11 / 108. szám

10 KÖZELKÉP kozelkep@magyar­szo .co.yu D ■ ANAPTEMÁJAi A fasizmus szelleme Szerbiában I. Bíró Miklós, ismert újvidéki pszichológus kutatást végzett, hogy a fasiszta eszme terjedé­se Szerbiában 1989 és 2004 között mi­ként alakult. Ez volt az az időszak, ami­kor világszerte térségünkre úgy tekin­tettek, mint egy fasizáló közegre, de leg­alábbis 2000-ig ez volt a jellemző állás­pont. A kutató a tények alapján arra a megállapításra jutott, hogy az extrém nacionalista vagy fasizálódó népesség száma Szerbiában a szóban forgó idő­szakban hol növekedett, hol csökkent, attól függően, hogy a politikai körül­mények, a politikai vezérek irányvona­la milyen volt. Szerinte nem az egyén dönt a fasiszta eszmék mellett, hanem azt a vezetők gerjesztik, ők adják meg az irányvonalat, és mindig a politikai klímától függ, hogy tombol-e a fasiz­mus egy adott térségben, vagy lap­pang. A lakosság körében 1992-ben volt észlelhető az extrém eszmék túl­­tengése, ugyanis ekkor a népesség 15 százaléka foglalt nyíltan állást és vok­solt az extrém nacionalizmus mellett. Természetesen ennek kialakulására hatott, hogy előtte robbantak ki a bal­káni háborúk, és az elképzelhetetlen volt a nacionalista eszmék táplálása nélkül. Bíró Miklós állítja, hogy nem az a leglehangolóbb, hogy hányan van­nak olyanok, akik szélsőséges eszmé­ket vallanak, hiszen mint látjuk, ará­nyuk 15 százalékra tehető, hanem az a baj, hogy az úgynevezett tanakodó vagy ingadozó szavazók egy-egy adott esetben könnyen átbillennek az egyik vagy a másik oldalra. Márpedig az effé­le tanácstalanok teszik ki a szavazók 70 százalékát. Amikor a szélsőséges esz­mék politikája az irányadó az ország­ban, akkor a töprengők közül szép számban akadnak olyanok, akik átáll­­nak erre az oldalra, vagy amikor a de­mokrácia kerekedett felül ugyanitt ná­lunk, a tanakodók tömegesen átpár­toltak a másik oldalra. Ebből egyértel­műen az szűrhető le, hogy a fasizmus felszításáért, kialakulásáért, terjedésé­­ért nem az egyén hibáztatható, hanem a politikai irányvonalat megadok. Az nem kétséges, hogy a fasizmus eszméje a kilencvenes évek elején vi­dékünkön újraéledt és a háborúk ide­jén tombolt is, de sajnos meg kell álla­pítanunk azt is, hogy a bekövetkezett demokratikus változások után teljes mértékben nem sikerült legyőzni a szélsőséges eszmék hirdetőit. A fasiz­mus felett 2000 után nem arattak győ­zelmet a demokratikus erők - állapítja meg Nenad Canak, a Vajdasági Szoci­áldemokrata Liga elnöke. Bizony, né­melyik párt egykor nyíltan ilyen esz­méket hirdetett, manapság módosított valamit a szóhasználatán, ám a tetteik­ből egyértelműen következtethetünk arra, hogy mi is a valós céljuk. A szerb nemzeti szocializmus esz­méi a múlt század nyolcvanas éveiben kezdtek kibontakozni oly módon, hogy a kommunista irányítási módot átvették, és azt fasiszta eszmékkel tűz­delték meg. A kilencvenes évek esemé­nyei legalábbis arra mutattak rá, hogy bizonyos mozgalmak, politikai állás­pontok kialakulása­ a nyolcvanas évek­be nyúlnak vissza. Canak úgy véli, hogy nálunk ez akkor olyan méreteket öl­tött, hogy egyértelműen azt mondhat­juk, a kollektív bűnösség tagadása itt nem érvényes. Azzal egyetért, hogy egy népre, vallási csoporta nem mondha­tó, hogy kollektív bűnösök, de viszont bizonyos szerveződésekre, csoportok­ra, szervezetekre igenis nyugodt lélek­kel ráüthetjük a kollektív bűnösség pe­csétjét. Mert az ilyen szervezetek aktív szerveződéssel bizonyos cél eléréséért jöttek létre, és az is vitathatatlan, hogy gonosz szándék vezérelte őket. Márpe­dig azokat, akik a fasizmus eszméit tű­zik ki maguk elé, mindenképpen ül­dözni kell, rács mögött, börtönben a helyük. Persze mindig a legvétkesebb az eszmei szerző, az, akinek az agyából kipattan az isteni szikra, de a­ követői se ártatlanok, sőt A szélsőséges nacionalizmus, a fasiz­mus Szerbiában nemcsak nemzeti ala­pon alakulhat ki, hanem más okok is ki­válthatják, például a politikai kizáróla­gosság. Mert a nacionalizmus lényege a nemzeti szimbólumok és a nemzeti in­tézmények kisajátítása, ami Szerbiában a pravoszláv egyházat és a Szerb Tudo­mányos Akadémiát jelentette, de esz­mei hordozója volt a dolognak az álla­mi bürokrata apparátus. S ez az utóbbi szította a politikai türelmetlenséget, azaz a politikailag másként gondolko­dók üldöztetését Mindez azt eredmé­nyezte, hogy Szerbiában klasszikus érte­lemben vett többpártrendszer nagyon sokáig nem jöhetett létre, mert a ki­lencvenes években ez úgy nézett ki, hogy­ egy nacionalista kézen több ki­sebb nacionalista ujj létezett. Sajnos a 2000-es fordulat után a demokratikus tömörülés a régi rendszer értékeit nem tudta lebontani, és Canak szerint ez azt eredményezte, hogy mára Szerbia még inkább egypártrendszerű, mint ahogy a kommunista időkben volt. A politikai fasizmust, kizárólagossá­got és üldöztetést mi sem szemlélteti jobban, mint Goran Svilanovic esete. Miután ő nyíltan és reálisan kifejtette, hogy Kosovóra vonatkozóan milyenek az ország esélyei, vagy inkább volt bá­torsága a nyilvánosság előtt bejelente­ni, Kosovóra milyen sors vár, ezt köve­tően soha nem tapasztalt kampány in­dult ellene. Plakátok jelentek meg Svi­­lanovicról, a fején albán süveggel, és az árulás szimbólumának kiáltották ki. Ez a mai Szerbia, ilyen a politikai türelmetlenség szításának a módszere, ha valaki a többség véleményével szembe mer szállni, az ezt kapja. Dönt­sük el mi magunk, hogy ez vajon poli­tikai fasizmusnak nevezhető-e. ■ V. M. A­z elmúlt hét végén (csütörtöktől vasárna­pig) az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör Szendrey Júlia Kézimunkaköre tagjainak hozzáértő és odaadó szervezésében a Petőfi Sándor Általános Iskola helyiségeiben, va­lamint a kultúrkörben tartották meg a Vajdasági Kézimunka-kedvelők Szövetsége sorrendben VII. kiállítását. A rendezvény minden eddigi csúcsot megdöntött. Vajdaság 26 helységéből és a ma­gyarországi Tiszaföldvárról összesen 36 kézimun­kaszakkörből állítottak ki, de egyéni kiállítók is voltak. Összesen 1099 kiállító neve került be a ki­mutatásba, és ők több ezer kézimunkát hoztak. A felnőttek mellett általános iskolások kézimunkáit is meg lehetett tekinteni. A kisdiákok, összesen 67-en, hímzésekkel, fafaragásokkal, gyöngyfüzé­rekkel és gyöngyből készült más alkotásokkal vet­tek részt. A kiállítás több ezer látogatót vonzott. Nem­csak az óbecseiek tekintették meg, hanem szom­baton és vasárnap valóságos népvándorlás volt Óbecse felé. Több tíz autóbusszal jöttek külön­böző vidékekről - többnyire a kézimunkacso­portok tagjai, de más érdeklődők is -, hogy megnézzék az értékes és csodaszép kézimunká­kat. A kiállítás megtartásához az óbecsei Petőfi Sándor A. I. teljes épülete a szervezők rendelke­zésére állt. Máté Ágota igazgatónő és az iskola személyzetének egy része derekasan kivette ré­szét az előkészületekben. A kiállítás felállításá­ban, a tárgyak elhelyezésében a kiállítóknak nagy segítséget nyújtott a szervező, a Szendrey Júlia ké­zimunkacsoport 60 tagja. Majd egy hónapon át Gyönyörű kézimunkák, sok látogató Az óbecsei Petőfi Sándor Általános Iskola és a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör volt a helyszíne a Vajdasági Kézimunka-kedvelők Szövetsége által szervezett VII. kiállításnak dolgoztak az előkészületeken, hogy azután órák alatt minden a helyére kerüljön, látványos és áttekinthető legyen a kiállítás. A megnyitóműsor színvona­las volt. Ebben az iskola peda­gógusainak irányításával a tanu­lók vettek részt, és közreműkö­dött a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör modern tánccsoport­­ja. Versek, népdalok, népszerű dalok, továbbá ritmikus táncok és társastáncok egyaránt helyet kaptak a műsorban. Kiss Júlianna, a Vajdasági Kézimunka-kedvelők Szövetsé­gének elnöke is örömmel álla­pította meg, hogy a szövetség - amely 1999-ben jött létre és 2000-től önálló bejegyzett szer­vezetként tartják nyilván - ma már 35 községből lassan félszáz kézimunka-egyesületet,­­szak­ Sulcz Erzsébet, a Petőfi Sándor MKK Szendrey Júlia Kézimunkaszakkörének elnöke Szerda László, a Petőfi Sándor MKK elnöke megnyitja a kiállítást Szamba a Petőfi Sándor MKK tánccsoportjának előadásában [iv. *V? i I . ö,” O ■ 1 an-'“. «L , - •1 J Atai fia 2005. május 11., szerda

Next