Magyar Szó, 2005. június (62. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-01 / 126. szám

2 KÜLFÖLD kulfold@magyar­ szo.co.yu Z­avargások törtek ki hétfőn a pakisztáni Karacsiban egy síi­ta mecsetben elkövetett rob­bantásos merénylet nyomán. A ható­ságok hat összeégett holttestet talál­tak egy gyorsétteremben, amelyet a zavargások során felgyújtott a feldü­hödött tömeg. A suta tiltakozók tö­mege lángra lobbantott számos gép­kocsit és épületet, egyebek között a Kentucky Fried Chicken (KFC) étte­remlánc egyik éttermét, amely szom­szédos volt a szóban forgó mecsettel. A tűzoltók és a rendőrök hat alkal­mazott összeégett tetemét találták meg tegnap a gyorsétterem üszkös, kiégett falai között A zavargások so­rán a tömeg felgyújtott több boltot három bankfiókot és három benzin­kutat is a Pakisztán déli részén fekvő kikötővárosban - közölte a karacsi rendőrség. Öt ember halt meg a hétfői öngyilkos merényletben: két merénylő, egy rendőr és egy civil. Az ország gazdasági központjának számító Karacsiban gyakran lobban fel a síita és a szunnita muzulmán felekeze­tek közötti viszálykodás lángja. A síiták vannak kisebbségben, többnyire az ő szentélyeiket érik a merénylők támadásai. A ké­pen: eltakarítják a törmeléket a mecset elől. ztat­ó Hodorkovszkij kilenc évet kapott George Bush amerikai elnököt aggasztja az orosz olajmágnás pere Kilenc évi börtönre ítélte Mihail Hodor­kovszkij orosz olajmágnást egy moszkvai bíróság tegnap, miután bűnösnek mond­ta ki őt nagystílű üzleti csalás és adóelke­rülés elkövetésében bűnszövetkezet élén. A YUKOS olajvállalat volt fejét a hét közül hat vádpontban mondta ki bűnös­nek a Mescsanye kerületi bíróság az íté­lethirdetés 12. munkanapján. Büntetésé­be beleszámítják az előzetes letartóztatás­ban töltött 583 napot, így hét és fél évet kell börtönben töltenie. Hodorkovszkij üzlettársa, Platon Lebegyev szintén ki­lenc évi börtönt kapott. Az elégedett ügyészség objektívnek és igazságosnak nevezte az ítéletet, amely csak egy évvel maradt el az általa kért maximális tíztől. Egyben megerősítette, hogy hamarosan újabb vádakat hoz fel Hodorkovszkij és Lebegyev ellen, pénz­mosás (bűnös úton felhalmozott milliár­­dok legalizálása) miatt. Hodorkovszkij védői útján tudatta, hogy hazai fórumon fellebbezi meg a rá - ártatlanságának minden bizonyítéka elle­nére - kirótt súlyos börtönbüntetést, amelyről a Kremlben született döntés, és amely szégyent hoz az orosz államra, bi­zonyítva: még nincs remény az igazság­szolgáltatás megjavítására a vezetők fo­gadkozása ellenére. Hodorkovszkij egyben köszönetet mondott azoknak, akik Vlagyimir Putyin elnök környezetében azzal érveltek, hogy csak felmentő ítélet adhatja vissza a társa­dalom hatalomba vetett bizalmát. Azok­nak viszont, akik a Kremlben azt szorgal­mazták, hogy minél hosszabb ideig tart­sák őt börtönben életereje, szabadságvá­gya, küzdeni akarása megtörésére, azt üzente: nem győztek, mert a szabadság belső állapot. Bár a bíróság elévülés miatt megke­rülte a fő epizódot (az Apatit műtrágya­­gyár 20 százalékának eltulajdonítását egy 1994-es manipulált privatizációs árverés útján), és ejtette az okirathamisítás vád­ját, a többi vád (adócsalás magánszemély­ként és a Yukos vezetőiként, egy műtrá­gyakutató intézet 44 százalékának fon­dorlatos megszerzése, az Apadi-pakett visszaadásáról hozott bírói határozat el­­szabotálása és csalásokat elkövető bűn­­szövetkezetek szervezése) is elég volt az összességében 9-9 évi börtön kiszabásá­hoz Hodorkovszkijra és Lebegyevre. Emellett a bíróság több mint 17 milli­árd rubel (600 millió dollár) adóhátralék kifizetésére kötelezte őket, helyt adva az adóhatóság keresetének, amely szerint a nagystílű adóelkerülést valósítottak meg négy általuk ellenőrzött s egy belső adó­­paradicsomban bejegyzett cég útján. Irina Kolesznyikova bírónőnek Ho­dorkovszkij az utolsó szó jogán azt felelte, hogy az ítéletet a politikailag befolyásolt bíráskodás emlékművének tartja. A Hodorkovszkij-per 11 hónapja alatt tönkretett Yukos közölte, hogy munka­társai az ítéletben az igazságszolgáltatás politikai eszközként való alkalmazásának tragikus példáját látják. A Yukos egyben bejelentette: a moszk­vai döntőbíróságon keresetet adott be fő termelőegysége elárverezésének érvény­telenítésére és az emiatt elszenvedett 324 milliárd rubeles (11,5 milliárd dolláros) kárának megtérítésére. A Yugansknefte­gaz az állami Rosneft olajcég kezébe ke­rült a Baikalimansgroup strómancég köz­bejöttével, amely a Yukoson számonkért 27,5 milliárd dollárnyi adóhátralék egy részének behajtását szolgáló, vitatott kényszerárverésen megszerezte a Gazp­rom gázmonopólium asszisztálásával. George Bush amerikai elnök tegnapi fehér házi sajtóértekezletén aggodalmá­nak adott hangot Mihail Hodorkovszkij orosz olajmágnás bírósági elítélése mi­att. Kijelentette: „Az volt a benyomá­sunk, legalábbis kormányom tagjainak, hogy már a per előtt bűnösnek találták őt.” Közölte, hogy aggodalmát kifejezés­re juttatta Vlagyimir Putyin orosz elnök előtt is. A kilenc évi szabadságveszést ki­szabó ítéletet Bush elnök nem minősí­tette, de jelezte, hogy az Egyesült Álla­mok szoros figyelemmel követi majd Hodorkovszkij perének fellebbviteli tár­gyalását. Amerikai lapok a pert a Kreml­­által távvezérelt, politikai indíttatású le­számolásnak minősítik. Tom Lantos amerikai képviselő a moszkvai bíróság előtt koncepciózusnak nevezte ítéletet, és közölte: határozati ja­vaslatot nyújt be a kongresszusban Orosz­ország kizárására a Nyolcak csoportjából (amelyben a hét vezető ipari hatalommal együtt kapott helyet). Orosz emberjogvédők és liberális ve­zetők szerint az ítélet jelzi: Oroszország­ban nem létezhet az államtól független, befolyásos üzleti struktúra, és szelektív jo­gérvényesítéssel nyomást gyakorolnak a civil társadalomra. (MTI) Mihail Hodorkovszkij A holokausztnak közösek a tanulságai Mósé Kacav izraeli elnök berlini felhívása A holokauszt tanulságainak közös levonására hívta fel a máso­dik világháború után született nemzedékeket Izrael államfője a német törvényhozásban mondott tegnapi beszédében. Móse Kacav a második izraeli elnök Ezer Weizman után, aki felszólalhatott a német Bundestag képviselői előtt. A hivatalos látogatáson Berlinben tartózkodó Kacav beszédében leszögezte: a náci korszak zsidóüldözései és gyilkosságai nem bocsáthatók meg, „a soá traumája mindörökké elkíséri a zsidó népet”. Kacav abból az alkalomból tartózkodik Berlinben, hogy a Német Szövetségi Köztársaság és Izrael 40 éve létesített egymás­sal diplomáciai kapcsolatot. Mindkét ország azt vallja, hogy a múlt miatt az izraeli-német viszony mindig is különleges ma­rad, ám Kacav tegnap azt javasolta: „Változtassuk át a múlt trau­máját jövőnek szóló reménnyé.” Az izraeli államfő szerint ugyanakkor antiszemita hullám is létezik, mégpedig most a legerősebb a második világháború óta. Megköszönte az európai kormányoknak, köztük a német­nek, az antiszemitizmussal szembeni fellépést, de Kacav szerint ezek a lépések nem elegendőek. A német múlttal való foglalko­zás célja nem az, hogy „sebeket tépjünk fel, és vádoljunk”, ha­nem emberi értékek közvetítése az ifjúságnak. „Milyen borzal­mas lenne, ha ez a nemzedék a nácik tetteit szórakoztató hor­rorfilmként fogná fel!” - állapította meg az izraeli elnök. Kacav a Reichstag felújított épületében beszélt. Az épületet 1933-ban a nácik hatalomra jutása után felgyújtották. Az eset megtorlásokra adott alkalmat a náciknak. „Itt, ebben az épület­ben kezdődött a tragédia, és a zsidó nép szisztematikus irtásá­hoz vezetett” - jegyezte meg Móse Kacav. Az izraeli elnök szerint a Közel-Keleten történelmi esély kí­nálkozik a­ békére. Kacav arra is kitért, hogy a fenyegetettség mi­att Izrael olyan lépésekre kényszerül, amelyek „a világ közvéle­ményében időnként értetlenséget váltanak ki”, ám Izrael nem fogja tűrni, hogy merényletek nyomán vér folyjon az éttermek­ben és az autóbusz-megállókban. Kacavot üdvözölve, a német parlament elnöke Németország és Izrael közös kötelezettségének nevezte az antiszemitizmus, a rasszizmus és az intolerancia elítélését. Wolfgang Thierse hang­súlyozta, hogy az antiszemitizmus és a szaporodó idegenellenes erőszakcselekmények minden esetben a demokrácia ellen is irá­nyulnak. (MTI) 2005. június 1., szerda Dominique de Villepin az új francia kormányfő Folytatás az 1. oldalról A francia külügyminisztériumban kö­zel-keleti tanácsadóként kezdte pályafu­tását 1984 és 1987 között, majd 1989-ig Franciaország washingtoni nagykövetsé­gének sajtóattaséja volt 1995 és 2002 kö­zött, Chirac első elnöksége idején, az ál­lamfő legközelebbi munkatársának szá­mított mint az elnöki hivatal főtitkára, majd 2002-ben külügyminiszter lett. Vil­lepin íróként is ismert: történelmi mun­kát publikált a napóleoni korról, és ver­sei is megjelentek. Dominique de Villepin kormányfői kinevezését a francia jobboldal néhány politikusa visszafogottan üdvözölte, a ba­loldal viszont provokációnak minősítette. Annick Lepetit, a francia Szocialista Párt (PS) szóvivője szerint „semmi megle­pő” nincs a volt belügyminiszter kor­mányfői kinevezésében, amely egyszerű­en a „Raffarin-csapat átrendezése”. Jean- Marc Ayrault, a szocialista parlamenti frakció elnöke kijelentette, hogy „egy rendszer válságát nem lehet borogatással gyógyítani”. Szocialista szenátorok sze­rint „olyan miniszterelnök (kinevezése), aki még soha nem méretett meg választá­son, a május 29-i szavazáshoz képest a de­mokrácia megtagadása”. Az ellenzéki zöldek nyilatkozatukban annak a véleményüknek adtak hangot, hogy Jacques Chirac megsérti a franciá­kat” Dominique de Villepin kinevezésé­vel. Ő „feltehetőleg a korábbi politikát folytatja a választók sokadik üzenetének ellenére”. Yves Contassot, Párizs zöldek által delegált alpolgármestere kijelentet­te, hogy a kormányfői kinevezés „igazi provokáció azokkal szemben, akik politi­kai váltást követeltek Franciaországban. Chirac tanúbizonyságot tett szokásos ci­nizmusáról, amellyel 30 éve untat minket különböző posztokról.” A konzervatív Jean-Louis Debré, a francia Nemzetgyűlés elnöke szerint Vil­lepin „a legjobb választás, mert össze tud­ja fogni a parlamenti többséget”. A kor­mányzó UMP párt képviselője, Nicolas Dupont-Aignan kijelentette, hogy az új kormányfő személye „új távlatokat nyit a kormányzati tevékenységhez, mert képes lesz összefogni a referendum után meg­osztott Franciaországot”. KOPPENHÁGA:­ A dán kormányfő visszautasította az európai alkotmány szö­vegének újratárgyalását, miután vasárnap a francia választók többsége nemet mon­dott a dokumentumra. Anders Fogh Ras­mussen tegnap kiadott sajtónyilatkozatá­ban leszögezte: Dánia azt akarja, hogy a 25 tagállam egyértelmű döntést hozzon az európai alkotmány ratifikálási folya­matáról a június 16-án és 17-én esedékes csúcsértekezleten. Ha pedig olyan dön­tés születik a brüsszeli csúcson, hogy foly­tatódik a ratifikálás, akkor ennek az álta­lunk ismert szerződés alapján kell történ­nie - szögezte le a dán miniszterelnök. (MTI/AFP/AP) Ú­jabb tömegközlekedési sztrájk bénította meg az olasz nagyvárosok forgal­mát tegnap. A Cobas, illetve a helyi szakszervezetek tagjai a táppénzelszá­molások szigorítása ellen tiltakoztak, míg a nagy szakszervezetekhez tar­tozó dolgozók ezúttal felvették a munkát. Milánóban ennek ellenére csaknem 70 százalékos volt a részvétel a tömegközlekedési dolgozók sztrájkján, ugyanakkor például a metró csak kisebb fennakadásokkal üzemelt. Rómában viszont délelőtt leállt a metró, gyakorlatilag alig lehetett buszt és villamost látni az utcákon - a fő­városban 40 százalékos volt a sztrájrészvétel­­, akárcsak Nápolyban, Bolognában, Firenzében, Genovában, Palermóban, de az olasz városokban a kötelezően előírt szolgáltatási minimumot mindenütt biztosították a sztrájkoló szakszervezetek. Az olasz városokban mindenütt lelassult a közlekedés, hiszen lényegesen megnőtt az autók száma. A képen: várakozó utasok a római utcán. ­ A boszniai szerb parlament elutasította a rendőrségi reformot A boszniai szerb parlament nagy többséggel elutasította hétfőn este a nemzetközi közösség által szorgalmazott rendőrségi reformot, amely pedig egyik legfontosabb feltétele lenne az Európai Unió és Bosznia-Hercegovina közeledé­séről tartandó tárgyalásoknak. A reform lényege az, hogy a rendőr­ség hatásköre országossá válna, kiterjed­ne egész Bosznia-Hercegovinára, túlnyúl­na a jelenleg két részre osztott állam bel­ső határain. Ez gyakorlatilag azt jelente­né, hogy egyetlen rendőrsége lenne a balkáni államnak a jelenlegi kettő he­lyett; külön rendőrsége van ugyanis a Muzulmán-horvát Föderációnak és a boszniai Szerb Köztársaságnak, s a kettő egymástól függetlenül működik. A nemzetközi közösség főmegbízott­ja, Paddy Ashdown a parlamenti voksolás előtt figyelmeztette a Banja Luka-i veze­tőket, hogy a reform elutasítása a boszni­ai Szerb Köztársaság további elszigetelő­déséhez vezethet, sőt a boszniai szerbek­nek nemzetközi büntetőintézkedések kockázatával is számolniuk kell, ha a Ban­ja Luka-i parlament elutasítja a rendőrsé­gi reformot. A boszniai háború (1992-1995) vé­gén a daytoni békeegyezmény ideiglenes jelleggel tudomásul vette az etnikumok közti háborúban létrejött boszniai meg­osztottságot, de követelményként szabta meg a két entitás, a Muzulmán-horvát Fö­deráció, illetve a boszniai Szerb Köztársa­ság folyamatos közeledését, illetve az or­szág későbbi egységesítését. Ebbe az irányba hatna a rendőrségi reform is. Az Európai Unió e reform végrehajtásához köti az integráció kérdéseiről tartandó tárgyalások felvételét Bosznia-Hercegovi­nával. (MTI/dpa)

Next