Magyar Szó, 2006. február (63. évfolyam, 24-47. szám)

2006-02-01 / 24. szám

2006. február 1., szerda ) Határon Túli Magyar Színházi Estek Budapesten Ma a kolozsváriak nyitóelőadása Budapesti tudósítónktól Tegnap Budapesten a Thália Színházban az Égtájak Határon Túli Magyar Kultu­rális Rendezvényszervező és Szolgáltató Iroda tartott sajtótájékoztatót. Amint azt Goldschmied József, az Égtájak program­­igazgatója elmondta, elsősorban azért, m­ert ma kezdődik a Vendégségben Buda­pesten rendezvénysorozat Határon Túli Magyar Színházi Estek címet viselő részé­nek tavaszi évadja. Ugyanakkor alkalom volt ez arra is, hogy az Égtájak Iroda strukturális változásairól is szó essék. „Az Égtájak Iroda tizenegy éve léte­zik. Ez idő alatt két jellemzője kristá­lyosodott ki: az együttlét és az összefo­gás” - hangsúlyozta a programigazga­tó. Dr. Schneider Márta helyettes állam­titkár a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nevében elmondta: 11 évvel ezelőtt a főpolgármesteri hivatal a millecentenáriumi rendezvényekhez kapcsolódóan kezdeményezte, hogy Budapest határon túli magyar fiatalo­kat is vendégül lásson. „Egy ötlet volt ez, egy rendezvény, a Vendégségben Budapes­ten ifjúsági találkozó, amelynek Schiffer Já­nos főpolgármester-helyettes volt az irányí­tója. Ebből az egy eseményből nőtt ki az a programsorozat, az az Égtájak Iroda, amit ma ismerünk. Már az első években érezhető volt, hogy hiánypótló tevékenységet folytat­nak a szervezők, így nőtte ki magát a szín­házi fesztivál is, az Égtájak Fesztiválsoro­zat is" - mondta a helyettes államtit­kár. Schneider Márta közölte: idén ja­nuár óta módosult az Égtájak Iroda st­ruktúrája. Az Irodát 2003-ig a fővárosi önkormányzat tartotta fönn, a part­nerszervezetek (az NKÖM, a HTMH) a programokra adtak anyagi eszközö­ket. De mivel a programsorozat messzemenően túlnőtte a fővárosi ke­reteket, országos intézménnyé lett, így szükségessé vált, hogy az állam mögéje álljon. Január óta pedig a Balassi Bá­lint Magyar Kulturális Intézethez tar­tozik az iroda. Dr. Schiffer János főpolgármester­helyettes Budapest Főváros Önkor­mányzata nevében elmondta: a kezde­tekkor azt szerették volna, ha a hatá­ron túli magyar fiatalok Budapestre lá­togatva ismerkedhetnek a fővárossal, az itt élőkkel, hogy természetes, embe­ri kapcsolatok keretében, ne pedig hi­vatalos formában jöjjenek létre a kon­taktusok. „A számok is azt mutatják, hogy elképzelésünk sikeres volt. Öt országból 200 fiatal vett részt az első Vendégségben Buda­pesten rendezvényen, ma pedig 18 ország­ból 650 fiatal tervezi, hogy a fővárosba lá­togat” - hangsúlyozta a főpolgármes­ter-helyettes. Szólt arról is, hogy 8-9 évvel ezelőtt a határon túli színházak budapesti vendégszereplései nem von­zották éppen sem a közönséget, sem a szakma képviselőit, de mára ez a hely­zet gyökeresen megváltozott. „Nemcsak bemutatkozásról van itt szó, hanem szerves kapcsolódásról, együttműködésről" - emel­te ki Schiffer János. Szabó Vilmos államtitkár a Minisz­terelnöki Hivatal nevében méltatta a rendezvénysorozatot a sajtótájékozta­tón. A 2005/2006-os évad tavaszi idé­nyében Határon Túli Magyar Színházi Estek nyitóelőadását a Kolozsvári Álla­mi Magyar Színház tartja február első napján. Tompa Gábornak, a színház igazgatójának elmondása szerint a Vendégségben Budapesten „nem csu­pán azt jelenti, hogy a határon túli magyar színtársulatoknak lehetőségük van bemu­tatkozni a fővárosban és időszakonként vis­sza is térni legújabb produkcióikkal, ha­nem azt is, hogy ez a rendezvény Budapest színházi életét is gazdagítja, és minden ol­daláról láthatóvá teszi azt a jelenséget, me­lyet én TeaTrianonként tudnék megfogal­mazni­. A sajátos megnevezés a neves rendező szerint azt jelenti, hogy léte­zik egy­ egyetemes magyar színházkul­túra, amelyben azonban nagyon nagy különbségek vannak a színházi kifeje­zőeszközök, a mentalitás, az anyagi háttér, a beszélt színházi nyelv között, de az anyanyelv mindezek ellenére összeköti a színházakat. A Vendégségben Budapesten prog­ramsorozatnak természetesen az idén szintén lesznek vajdasági szereplői is: április 27-én és 28-án a szabadkai Nép­színház magyar társulata érkezik a ma­gyar fővárosba a Futó por - Kosztolányi és a halál című irodalmi műsorával, amelyet Hernyák György rendezett. Május elején Szabadka másik hivatásos színpadi műhelye, a Kosztolányi Dezső Színház zárja az évadot: először Beckett Godot-ra várva című darabját mutatja be a társulat, Urbán András rendezésében, majd egy nappal ké­sőbb Shakespeare III. Richárdyrt, Szlo­­boda Tibor rendezésében. ■ MIHAJLOVITS Klára Szavazzon a Kétfarkú Kutya Pártra! É­szaki szomszédainknál megkezdődött a választási őrület, s talpon áll az egész ország. A két fő esélyes párt igazán véres választási küzdelme még csak most következik, de szerencsére vannak, akik szellemes mó­don oldanák meg az egész össznemzeti választási cirkuszt. Lapunk munkatár­sa Szeged utcáin bóklászva figyelt fel az alábbi „választási hirdetésekre”. Ki tudja, talán ők lesznek az igazi befutók. * Kép és szöveg: dzsolt Ilta, fia kitekinto@magyar­szo.co.yu KITEKINTŐ 3 A mindenkihez szólni, a mindenkit elérni és megközelíteni klasszikus mód­szere az olyan nagy néppártok, illetve gyűjtő pártok fő szószólóinak, mint ami­lyen a Fidesz és az MSZP. Rendkívül nehéz egyébként sikeres, a legszélesebb közönség számára is tetsző politikai beszédet vagy - jelen esetben - évértékelőket mondani egy olyan szétta­golt és heterogén közegben, mint ami­lyen a magyar társadalom. Ezért van az, hogy az ilyen nagy hor­derejű beszédek, mint amilyen Orbán Viktor szokásos évértékelője, vagy Gyur­­csány Ferenc jelenlegi miniszterelnök parlamenti év összegzése, sok esetben összemosódottaknak és hasonlóaknak tűnnek. Talán emiatt érdemes a különbsége­ket vagy néhány különböző formalitást kiemelni a saját párti dicséretek és a saját választók (ezen egyébként mindkét politikus a háromnegyed országot érti) vállveregetése he­lyett. A helyszín az első különbség: a Fidesz elnöke, avagy az ellenzék ve­zére a Magyar Polgári Együttműkö­dés Egyesület felkérésére értékelte az elmúlt egy esztendőt, a magyar politikai színtéren talán még kissé szokatlan forgatókönyvvel. Hiszen egy újnak ható fúziót láthattunk ar­ról, hogy miként lehet a mindenna­pi emberekkel közösen hétköznapi gondokat megtárgyalni, ezáltal nagy hangsúlyt fektetni az interakti­vitásra, és mindezt modern ameri­kai stílusú körítéssel fűszerezni. Gyurcsány Ferenc viszont a parlamentben beszélt, de nem­csak az elmúlt egy évről, hanem az egész négyévi kormányzati ciklusról, többek között arról, hogy szerinte az el­múlt négy év alapvető célkitűzései telje­sültek. Furcsa módon azonban a parla­mentben is megjelentek a mindennapi emberek, kikről a­­miniszterelnök hosszas méltató beszédet mondott. Volt közöttük orvos, polgármester, mezőgaz­dász és iskolaigazgató, míg Orbán Vik­tor meghívottai között egyetemista pá­lyakezdő, roma fiatalember, nagycsalá­dos anyuka és nyugdíjas szerepelt. A különbség azonban éppen ezek­nél a populistának ható elemeknél tűnt ki leginkább a két beszédből, hiszen míg Orbán Viktor vendégei a gondok­ról, súlyos megélhetési problémákról, munkanélküliségről, a fiatalok kilátásta­­lanságáról és az életkörülményeket ron­tó áremelkedésekről beszéltek, addig Gyurcsány Ferenc vendégei a parla­mentben, bár nem mondták el vélemé­nyüket, de valószínű, hogy életük egyik legmeghatározóbb dicsérethalmazát kapták. Ennek a lényege az volt, hogy tehetséges emberek sikeressé tették, il­letve teszik az országot. Míg a Fidesz elnöke az oktatásról, az egészségügyről, a fiatalok és a nyugdíja­sok helyzetéről lesújtó véleményt mon­dott, például, hogy nem lehet az egész­ségügyben dolgozókat arra kényszeríte­ni megalázóan kevés fizetésért, hogy jól végezzék a munkájukat kizárólag hiva­tástudatuk miatt, addig Gyurcsány Fe­renc pontosan azt emelte ki egészség­­ügyi vagy más területen, hogy tehetség­gel, odaadó módon, hivatástudattal sike­res lehet bárki. A parlamenti pártok egyébként a kö­vetkezőképpen reagáltak a miniszterel­nök beszédére: Varga Mihály a Fidesz so­raiból arra hívta fel a figyelmet, hogy ag­gasztó a munkanélküliség, és a kormány­nak inkább munkahelyteremtéssel kel­lett volna foglalkoznia, mint kormányp­ropagandával. Herényi Károly az MDF- ből elmulasztott lehetőségek éveinek nevezte a szocialista-szabad demokrata kormányzás négy évét, amely alatt eladó­sodott az ország. Kuncze Gábor a kiseb­bik koalíciós partner elnökeként arra hívta fel a figyelmet, hogy mindaz, ami létrejött, az emberek, azaz az adófizetők pénzéből alakult. A legfontosabb kér­dés, mint mondta, hogy vajon jól gazdál­kodunk-e az emberek pénzével. Végeze­tül Hiller István, az MSZP elnöke a par­lamenti politizálást emelte ki, utalván ezáltal az ellenzék vezérének más hely­színen tartott beszédére, és arra a kissé elcsépelt témára, hogy­ Orbán Viktor a parlamenten kívülre vitte a politizálást. Mindezeket figyelembe véve a két évértékelő kapcsán leszögezhető, hogy a két nagy párt egyre inkább az emberek, avagy a választók mögé szeretne bújni és velük együtt elmondani politikai észrevé­teleit. Ez valószínűleg azért lehetséges, mert az emberek rendkívüli módon kiáb­rándultak a politikai közéletből, és egyre nehezebben mozgósíthatók. Ha pedig pontosan tudnák, hogy hány évtizednyi hitelt vettek fel rájuk hivatkozva (élen járt ebben a jelenlegi kormány), akkor le­het, hogy még kiábrándultabbak lenné­nek. * TALPAI Lóránt A KÉT BESZÉD Mindenkihez szólni Léphafi Pál A Népszabadság hétvégi számában beszélgetést közölt Tölgyessy Péter alkotmányjogásszal, a Fidesz or­szággyűlési képviselőjével. A magyar politikai életet és pártokat „átvilágí­tó” interjút folytatásokban közöljük. (Folytatás a tegnapi számunkból) ■ Mi dönthet végül a két nagy tömb között?­­ Az életük körülményeivel módfe­lett elégedetlen választók idáig szerették leváltani kormányaikat, és most is jócs­kán találhatnak okot arra, hogy ezt te­gyék. A jobboldal heveskedése közepette hivatalba lépő MSZP, máig ható bajokat okozta, eltúlzott mértékű jóléti intézke­dések sorával konszolidálta hatalmát. Az eddigi kormányzati ciklusokat egybevetve alighanem a jelenlegiben született a leg­több döntés a gazdaság szükségletei elle­nére. A parlamentáris demokrácia meg­védésének ígéretével fellépő koalíció ér­vényben tartott számos, a Fidesz idején még az alkotmányosság durva megsérté­sének tartott megoldást. Vagy Orbán Vik­tor megállításának szándékával igazolva éppen maga teremtett veszélyes prece­denseket. A kormánypárti értelmiség folyvást európai baloldalt álmodik magá­nak, ám minden valóban jelentős moder­nizálódás ellenére az MSZP sok tekintet­ben még mindig káderpárt. ■ És a Fidesz? - Orbán Viktor a hagyományos ma­gyar sérelmi politizálás eszközeit hasz­nálva ellenzékből könnyen beszél. Foly- Nincs visszaút­ lást azt ígéri az embereknek, amit azok méltányosnak tartanának és nagyon sze­retnének. Hazánkban sokan hiszik, hogy egyszerű állami intézkedésekkel, nagyobb erőfeszítések nélkül hamarjában jobbra fordulhat az életük. A mértékeit vesztett or­szágban a realitásra való emlékeztetéssel a kormányoldal a választók reményeivel üt­közhet. Ugyanakkor alighanem létezik egy pont, amelyet átlépve az ígéretek szédel­géssé fordulhatnak. A Fidesz annyira sokfé­le közönséget óhajt elérni, hogy mondani­valójában és arculatában nyilvánvaló iden­titászavar, hitelességvesztés mutatkozik. Fellépéséből hiányoznak a friss ötletek, az új tehetségek. ■ Orbán Viktor szűk körben állítólag már célzott arra, hogy válságmenedzse­lésben igen jó. Valóban válság lesz? Szükség lesz megszorító intézkedések­re?­­ A volt miniszterelnök nyilvános megszólalásaiban mindenkor arról nyi­latkozik, hogy a radikális adócsökkentés által megugró gazdasági növekedés és foglalkoztatás bőséges forrást teremt majd a gondok többletterhek nélküli megoldására. Mégis az államháztartás ki­adási és bevételi oldala közt tátongó sza­kadékot bajosan lehet két lépésben átugrani. Az ország hitelezői és az Euró­pai Unió döntéshozói az új kormánytól nyomban hihető terveket várnak a hiány ütemes csökkentésére. Ha ezt nem kap­ják meg, a forint gyors értékvesztése olyan inflációt kelthet, ami alaposan le­értékelheti a magyarok jövedelmeit. ■ Orbán Viktorral mikor beszélt utoljára? A kormányzása idején nyílt ti­tok, hogy a tanácsadója volt, de azóta Medgyessy Péter is meghallgatta a véle­ményét. Gyurcsány Ferenccel milyen a kapcsolata?­­ Még soha nem voltam senkinek a ta­nácsadója. Viszont Németh Miklós óta va­lamennyi miniszterelnökkel korrekt be­szélő viszonyban álltam. Akadt kormány­fő, akit a barátaim közt tarthattam szá­mon. Orbán Viktorral kormányzása ide­jén összesen négy alkalommal beszéltem hosszabban, utoljára 2001 januárjában. ■ Nem érzi úgy, hogy a közéleti múltja arra kötelezi, halassza el a vissza­vonulást? - Csak akkor van okom maradni, ha belátható időn belül lehetőség nyílhat az értelmes cselekvésre. A hazai politika ’89-’90-ben minden bizonnyal a közvé­lemény előtt járt. Ellenben most már régóta kedvezőtlen hatások jönnek a politika felől. Még egy ilyen parlamenti ciklus, és tetemesen lemaradunk a rivá­lis országokkal szemben. Pártjaink váltig egymás hibáiból élnek. Az állampolgá­rok mindinkább csak a kisebbik rosszat választhatják. A kis pártok éppúgy része­sei a hibás szerkezetnek, mint a nagyok. A történelem olyan, mint a vasút, ritkán jön valódi irányváltásra lehetőséget adó váltó. A magyar pártszerkezet alapjai 1997 ősze óta változatlanok. A választá­sokig már bajosan léphet ki az ország a populizmus örvényéből. Ám a döntéssel egy újabb váltó érkezhet.

Next