Magyar Szó, 2006. november (63. évfolyam, 255-280. szám)

2006-11-01 / 255. szám

2006. november 1., szerda Rendőrök nélkül A Fidesz fáklyás felvonulást szervez november 4-ére A Fidesz fáklyás felvonulást tart no­vember 4-én Budapesten 16 órakor az október 23-i „brutális rendőrtámadás ál­dozataiért”, az emberi jogok tiszteletben tartásáért és a szabadságért; a „szolida­ritási menet” a Terror Házától az Asto­riáig tart majd - jelentette be Szijjártó Péter szóvivő keddi sajtótájékoztatóján. A felvonuláson, amelyen a Fidesz veze­tő politikusai és országgyűlési képvise­lői is részt vesznek, MTI-forrás szerint nem hangzik el beszéd, az embereket pedig arra kérik, hogy zászlókat és transzparenseket ne, viszont mécsest, gyertyát vagy fáklyát vigyenek magukkal. A politikus közölte: a rendezvényt be­jelentették a hatóságoknál, ugyanakkor tisztelettel arra szólítják fel a rendőrö­ket, hogy „a város nyugalma, a békésen ünnepelni szándékozó családok bizton­sága érdekében viperáikkal, gumilöve­dékeikkel, könnygázgránátjaikkal, sí­maszkjaikkal, azonosítást lehetetlenné tevő gyakorlóruháikkal együtt maradja­nak laktanyáikban”. A felvonulás nyu­galmára a Fidesz önkéntesei és rende­zői figyelnek majd. Kérdésre válaszolva közölte: mintegy­ 500 ezer résztvevőre számítanak, körülbelül annyira, mint amennyien a Fidesz október 23-i, Asto­riánál tartott nagygyűlésén jelen voltak. KÓSA LAJOS Állóháború Debrecen fideszes polgármestere szerint „belpolitikai állóháború” alakult ki az MSZP és a Fidesz között. Kósa La­jos kedden a Duna Televízió Reggel cí­mű műsorában úgy vélte, konszolidáció a jelenlegi kormánnyal nem lehetséges. „A politikai szituáció rossz, mert most olyan helyzet alakult ki, hogy senki nem bír hátr­álni, Gyurcsányt pedig nem le­het elfogadni demokráciában vezető­nek.” Az MTI szerint úgy­ fogalmazott, hogy „vannak határok, amit ha átlép va­laki, akkor tudnia kell a demokráciában, hogy kiírta magát a közéletből”. DÁVID IBOLYA A vizsgálat módja Az MDF elnöke szerint az ügyészség az egyetlen autentikus forrás a rendőri intézkedések arányosságának vizsgálata­kor. Dávid Ibolya erről a Magyar Tele­vízió Nap-kelte című műsorában beszélt kedden reggel. A pártelnök közölte: hi­ányolta, hogy hétfőn az Országgyűlés­ben az október 23-ai délutáni, esti rend­őri fellépésről szóló vitában nem esett szó az egyetlen autentikus forrásról. A műsorvezető kérdésére, mi a véleménye arról, hogy a miniszterelnök szakértői bizottsággal kívánja feltárni a történé­sek okait, úgy felelt: jogászként úgy­ íté­lem meg, hogy itt eredményre vezető megoldást csak az ügyészségtől lehet vár­ni, az összes többi pedig egyfajta politi­kai álláspontnak az igazolására alkalma­tos lesz, tovább nem fogunk vele lépni.” NEKH Új vezető Paulik Antal lett a Nemzeti és Etni­kai Kisebbségi Hivatal (NEKH) új ve­zetője, a megbízott elnök korábban a hi­vatal ágazati főosztályának élén állt - tá­jékoztatta az NEKH az MTI-t. Paulik az oktatási ügyek, valamint a szlovák és a lengyel kisebbség referense volt. A hiva­tal korábbi elnöke, Heizer Antal, aki 2002 júliusától kezdve töltötte be tiszt­ségét, október 15-én a külügyminiszté­rium állományába került. S BUDAPESTI LEVÉL Sorok az elmúlásról lép ez az ősz. Fák aranykoronája borul fölém a sétányon. Ropogva zizeg a száraz avar, ahogy a sírok között bo­torkálok. Bágyadt fények bölcs mosolya árad a táj rán­cos arcán. Izzó vörösek, lángoló sárgák, meleg zöldek üdvö­zölnek. Ünnepi hangulat a nagy átváltozás előtt. A Kerepesi úti temetőben nagyjaink szellemét faggatom az elmúlásról. Deák, Kossuth, Jókai, Mikszáth már az örök­kévalóságot gazdagítják. Halottak napja. Az elmúlás része az életünknek. Tudjuk, hogy az elmú­lást megújulás kíséri, a természet erre tanít. A mag áldozata ad új növényt. Tudomásul vesszük, elfo­gadjuk a mindennapokban, munkában, eseményekben a feladatok, örömök mú­lását. De az emberi elmúlás - a saját idő­beliségünk, az öregség, a kedveseink ki­lépése életünkből - fájdalmasan elfogad­hatatlan. Mindannyiunknak van halottja. Vala­ki, aki része volt életünknek, akinek em­léke lelkünkben ma is eleven kép. Akinek elvesztésével megtapasztaltuk a múlandó­ságot és szembesültünk a sajátunkkal is. Meg az élet végső kérdéseivel. - Ki vagyok én? - kérdi Karinthy hő­se az Atya birodalmába vetődve, s a hang válaszol: „végtelen számú álmaim közül az egyik.” Dicsőfi Endre (orvos, termé­szetgyógyász, író, tanító) a kérdésre há­rom választ ad: az ember szinte semmi­­ kozmikus szempontból egy marék anyag, porból lett, porrá lesz; az ember az a lény, aki lelkisége által saját sorsát beteljesíti; az ember szinte min­den - benne van a mindenség: a mikrokozmosz, a makro­­kozmosz, a teremtett és a teremtő, aki a végső valóság meg­tapasztalására képes. Az első a test, a második a lélek, a har­madik a szellem. A három világészlelés eggyé válik az emberben. Szellem és anyag rejtélyes játéka valósul meg, ahol a lélek közvetít. Embe­ri kiteljesedésünk e három központból indulhat. Egyik sem el­hanyagolható, mert a haladást a régi indiai tanítás szerint a kocsi, a lovak és a kocsis együtt valósítja meg. És egész lényünk rá van hangolva valamire, ami test-, érzelem- és értelemfö­lötti. Valamire, ami a kocsit, a lovakat és a kocsist irányítja. A sírok közt mélázva átéljük testi mivoltunk múlandósá­gát. De azt is, hogy lelkünk lényege az élmény, az átélés te­­ret-időt, okot-okozatot átalakít és cserélget játszadozva. Meg­idézi most a múltat, halottainkat. És hogy van „ott benn” még valaki, aki számára a nemlét átélhetetlen. Szellemi énünk szá­mára az idő ismeretlen. Azaz időtlen. Tere az örökkévaló. Gyarló emberlétünk az elmúlás és az öröklét szakadéka fö­lött egyensúlyoz, és kapaszkodik abba, mi fogható. Biztonság­ra vágyik. A Tartósság a közép jelképe a Ji Csing, a kínai ha­gyomány ősi irata szerint. Nehezen értelmezhető fogalom a folyamatosan fejlődni akaró, habzsoló világunkban. Ahol el­felejtettük az elengedés, a továbblépés, a gyász rítusait, elu­tasítjuk az öregséget, tabuvá vált a halál. Azt hisszük, tartós az, ami nem változik. Pedig az élet maga a változás. Minden mozgásban van. Nem az a tartós, ami az időnek ellenáll, hanem ami bölcsen változik vele, s közben lényegét nem veszíti el. „Amit életnek nevezünk, az állandó újjászületés. S amit ha­lálnak, az a létrejött formáknak a szüntelen széthullása. Meg­semmisülés nincs, csak örök átváltozás” - így foglalja össze Müller Péter az ősi hagyományok tanítását. S hozzáteszi a fájdalmas igazságot: emberi mivoltunk a születés és a halál drámája. Modern világunk azt sugallja, hogy ezt a drámát megúsz­hatjuk. Öregedve fiatalra szabathatjuk magunkat, a gyógyá­szat szerveket cserél, egészségessé varázsol, a genetika már be­tegség nélküli világot ígér. S ha mindez mégsem jár teljes si­kerrel, lefagyasztatjuk majd halott önmagunkat, a jövő csodá­itól új életet remélve. Az ember Isten trónjára tör? Földi öröklétet remél? Közben elfeledjük, hogy az egyre növekvő ránk szabott idő önmagá­ban öncélú unalom. Az idő, a tér, az élet - ami számunkra adatott - csak lehetőség, melynek értelmet, tartalmat mi ad­hatunk. Fogadjuk el az áldást, a halál, a halottaink tanítását. Míg a sírokra az emlékezés virágait visszük, idézzük meg lényüket, életük örömeit, kudarcait, tanulságait! Emelkedjünk életünk fölé, tekintsünk le a kicsinyességektől, halmozott kacatoktól lecsupaszított tájra! Mi az az érték, amit magunk mögött ha­gyunk? És mi az, amit lelkünkben magunkkal vihetünk? ■ SAMU Kornélia ES3S3&S Atajto kitekinto@magyar­szo.co.yu KITEKINTŐ 3 Szomorú azonosítás Nagy Imre sírját a Darázsfészek dosszié alapján találták meg Nagy Imre nyugvóhelyét a Darázsfé­szek elnevezésű titkos dosszié alapján azonosították 1988-ban - adta hírül egy tudományos konferencia kapcsán az MTI. A Belügyminisztérium 56 vihará­ban elnevezésű emlékülésén Pajcsics Jó­­zsef ezredes, aki 1988 nyarán a minisz­térium vizsgálati osztályának helyettes vezetője volt, elmondta: annak idején parancsban kapta a miniszterhelyettes­től, hogy kutassa fel a mártír miniszte­relnök sírját. Grósz Károly akkori minisz­terelnök 1988-ban kényszerült rá arra, hogy ígéretet tegyen, újra lehet temetni a forradalom mártírjait. Pajcsics József ezredes elmondta, hogy az akkori belü­gyi vezetésnek nem volt tudomása arról, hol temették el Nagy Imrét Kutatásai so­rán kiderült, hogy a miniszterelnököt ki­végzése napján, 1958. június 16-án a Koz­ma utcai kisfogház udvarán temették el mártírtársaival együtt. A sírhelyre hasz­nált bútorokat raktak, majd három év múlva, 1961 februárjában kihantolták a holttesteket, hogy Nagy Imrének és tár­sainak maradványait a 301-es parcellába vigyék. A temetői anyakönyv számára azt a hamis adatot adták meg, hogy egy bi­zonyos Párkánynánáson született nőt, Borbíró Piroskát készülnek eltemetni. Ez a „Borbíró Piroska” volt Nagy Imre - közölte Pajcsics. A kutatás során a 301-es parcellában először semmit nem találtak, mert ott - ahogy fogalmazott - „egy nagy dzsun­gel volt”. A kutatás során az ezredes az­tán engedélyt kapott arra, hogy a belügy titkos adattárában megnézhesse a Nagy Imre-per iratait. Ott bukkant rá a Darázs­fészek nevű dossziéra, amelyben két tér­képvázlat és egy kézzel írott jelentés volt. Ezek alapján sikerült végül rábukkanni a sírra. 1989 áprilisában kezdődött a forra­dalom mártírjai maradványainak a ki­­hantolása. A testek - eddig is tisztázat­lan okból - az arcukra fordítva feküdtek a sírban, a kezük pedig drótkötéllel volt átkötve. Pajcsics József beszámolója sze­rint az azonosítás során a hozzátartozók végig bizalmatlanok maradtak. Szeren­csés körülmény, hogy Nagy­ Imrének fennmaradt egy protézise. A mártír mi­niszterelnök szájpadlása olyan aszimmet­rikus volt, hogy csak a saját protézise passzolhatott ehhez. Ez volt a döntő mo­tívum az azonosításánál. ... és ma A sír régen... RÖVIDEN A NÉPESSÉGFOGYÁS Lassulóban Az év első nyolc hónapjában Ma­gyarországon lényegesen mérséklődött a népességcsökkenés üteme: a szüle­tések száma kismértékben emelkedett, a halálozásoké jelentős mértékben csökkent az elmúlt évvel összehason­lítva. Kevesebben kötöttek házasságot, mint egy évvel korábban; a népesség becsült lélekszáma augusztus végén 10 millió 67 ezer volt - derül ki a Közpon­ti Statisztikai Hivatalnak az MTI által közzétett tájékoztatójából. Az előzetes adatok szerint 2006 első nyolc hónap­jában 65 763 gyermek született, 87 537 lakos hunyt el, 30 962 házasságkötés­re került sor. I ERDÉLY Létszámriasztó Veres Valér szociológus szerint a magyarság teljes termékenységi arány­száma a Székelyföldön és a Partium­­ban a legnagyobb, a születések aránya általában a vidéki településeken ma­gasabb. Ahol kisebb a magyarok ará­nya, nem csupán az elöregedés és az el­vándorlás miatt csökkenhet a létszám: azokban a megyékben, ahol a magya­rok aránya 10% alatti, szinte minden harmadik gyermeket románként anya­könyveznek. A szociológus úgy­ véli, a romániai magyarság lélekszáma 2025- re mintegy 1,2 millió, 2050-re pedig megközelítőleg 990 ezer lesz. Kiss Ta­más, a Romániai Magy­ar Demokrata Szövetség ügyvezető elnöksége demog­ráfiai munkacsoportjának tagja szerint a romániai magyarság jelenlegi becsült lélekszáma 1 350 000 körülire tehe­tő. A népességfogyás ellenére (forrás: Krónika) a magyarul tanuló diákok száma emelkedett, többek között an­nak köszönhetően, hogy hozzáférhe­tővé vált a magyar nyelvű szakoktatás. I FÜLEK Lemorzsolódás Egyre kevesebb a középiskolás di­ák a felvidéki Füleken, sokan nem ta­nulnak tovább. A nógrádi városban je­lenleg két középfokú oktatási intéz­mény működik, ennek ellenére a diá­kok létszáma évek óta csökken, és kö­vetkezményeként az iskolák anyagi helyzete is romlik. Füleken az elmúlt év statisztikai adatai szerint (forrás: Új Szó) 212 diák végzett az alapiskolák­ban, de mindössze 128-an választották a helybeli középiskolákat. 55-en a gim­náziumban, 73-an pedig a szaktanin­­tézetben tanulnak tovább, a többi 84 alapiskolát végzett diák vagy egyáltalán nem tanul tovább - és így a munkanél­küliek, illetve a szociális támogatásra szorulók számát gyarapítja -, vagy a szomszédos városok iskoláiba nyertek feltételt. A tovább nem tanuló fiatalok nagy hányada roma. Ezen a helyzeten átképző, tanulásra ösztönző program kidolgozásával próbálnak változtatni a helyi oktatásügyi szakemberek. I ROMÁNOK MAGYARUL Tanfolyam A sepsiszentgy­örgyi Könczei Alapít­vány ösztöndíjat hirdet meg azoknak a román anyanyelvű személyeknek, akik magyarul szeretnének megtanul­ni. Az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szer­vezete által létrehozott alapítvány pá­lyázat útján 10 millió lejt tud költeni erre a célra. Ösztöndíjban azok a ro­mán anyanyelvű személyek részesül­hetnek, akik­ alacsony jövedelemmel rendelkeznek, vagy­ szociális problé­mákkal küzdenek. Az alapítvány ro­mán nyelvtanfolyamot is meghirdet. A Könczey Alapítvány tavasszal szerve­zett hasonló tanfolyamot, akkor a ma­gyar nyelvtanfolyamra 36, a román nyelvtanfolyamra pedig 41 személy iratkozott be.

Next