Magyar Szó, 2007. január (64. évfolyam, 1-25. szám)

2007-01-03 / 1. szám

2 KÜLFÖLD kulfold@magyar­ szo.co.yu RÖVIDEN ■ UJUNGPADANG Megvan, nincs meg... Továbbra sincs meg az eltűnt indo­néz utasszállító repülőgép. Indonéz tisztségviselők tegnapi közlése szerint tévesek voltak azok a korábbi jelenté­sek, amelyek szerint megtalálták a fe­délzetén 102 emberrel Celebesz (Su­lawesi ) szigete felett hétfőn eltűnt gé­pet. Illetékesek előzőleg azt mondták, hogy megtalálták az Adam Air légitársaság gépének roncsait, s hogy­ a gép sűrű esőben hegynek ütkö­zött. Egyes jelentések még azt is tudni vélték, hogy­ a szerencsétlenséget tizen­­ketten túlélték. (MTI/Reuters/AP/ AFP) ■JAKARTA Újabb hajószerencsétlenség Újabb hajószerencsétlenség történt hétfőn este Indonéziában, négy napon belül a második. Tizenöt ember vesztet­te életét, mert felborult egy kis hajó Bor­neo sziget közelében, tíz további sze­mélyt sikerült kimenteni a habokból. A múlt hét végén egy komphajó járt sze­­rencsétlenül Jáva partjai közelében, fe­délzetén több mint 600 emberrel. Min­tegy 200 személyt sikerült kimenteni, és eddig hatvan holttestet találtak. (MTI) ■JERUZSÁLEM Embermentő tevékenység Újonnan napvilágra került doku­mentumok arról tanúskodnak, hogy Angelo Roncalli bíboros, a későbbi XXIII. János pápa magyar zsidók ezre­it mentette meg a holokauszttól, ami­kor diplomataként dolgozott Isztambul­ban a II. világháború alatt. Roncalli nuncius­­pápai követ),segítőtársa Há­­im Barlasz volt, akit a Zsidó Ügynökség mentőbizottsága küldött Isztambulba. Mint Barlasz hagyatékából előkerült do­kumentumokból kiderül, Roncalli men­leveleket és hamis keresztleveleket ál­lított ki, amelyeknek révén 12 ezer zsi­dó menekülhetett el Magyarországról - idézte a Vatikán II. világháborús po­litikájának vezető izraeli szakértőjét, Ji­­chak Minerbit a The Washington Ti­mes tegnapi, internetes kiadása. (MTI) ■JERUZSÁLEM Részbeni eredménytelenség Libanonban Elismerte Dán Haluc izraeli vezérka­ri főnök, hogy hazája nem tudta elérni minden kitűzött célját a Hezbollah liba­noni szervezettel tavaly vívott háborúja során. Haluc a hadsereg háború alatti irá­nyításával kapcsolatos belső vizsgálatnak az eredményeit összegezve tegnap hang­súlyozta, hogy az izraeli haderő jelentős károkat okozott a síita szervezetn­ek a har­cok során, és megölte annak több száz - Haluc által terroristának minősített - tagját. A tábornok mindazonáltal elismer­te, hogy az izraeli hadsereg nem volt ké­pes visszaszorítani a Hezbollah által észak­izraeli célpontok ellen indított rakétacsa­pásokat. (MTI/AP) ­KELET-BERLIN Mecsetépítés A helyi lakosság több hónapja tar­tó tiltakozása ellenére lerakták tegnap a Kelet-Berlinben épülő első mecset alapkövét. Németország keleti felében az első mohamedán templom építésé­nek terve kiváltotta a helyi lakosok ha­ragját, akik szerint Berlin Pankow-He­­inersdorf városrészében csak néhány muszlimt él. (MTI/Reuters/dpa) statfió December volt a legvéresebb hónap Irakban Keresik a Szaddám Huszein kivégzéséről készített kalózvideó szerzőjét Újabb rekordot döntött december­ben az iraki erőszakos cselekmények kö­vetkeztében meghaltak száma; a bagda­di belügyminisztérium hétfőn ismerte­tett adatai szerint a 2006. esztendő utol­só hónapjában 1930 iraki vesztette éle­tét. A friss hivatalos statisztikák szerint tavaly összesen 16 273 iraki-14 298 ci­vil, 1348 rendőr és 627 katona - halt meg az arab országot elöntő erőszakhul­lámban, amely azt követően erősödött fel, hogy februárban támadás érte a sza­­marrai síita szentélyt. Megfigyelők sze­rint az iraki adatok messze elmaradnak a realitástól. Vizsgálatot rendeltek el az iraki ha­tóságok annak kiderítésére, ki készített mobiltelefonnal kalózfelvételt Szaddám Huszein felakasztásáról, és ki a felelős azért, hogy­ az felkerülhetett az internet­re. A november 5-én halálra ítélt volt diktátort szombaton akasztották fel Bag­dadban, a katonai hírszerzés egyik lak­tanyájában. Az akasztásról egy vala­mennyivel több mint két és fél perces, teljes videofelvétel került föl az internet­re a következő napon. A közepes mi­nőségű felvételből kiderül, hogy néhány tanú Muktada asz-Szadr síita radikális hitszónok nevét skandálta pár pillanat­tal Szaddám halála előtt, mások szidal­makat szórtak az elítéltre, és bosszúkiál­tások is felhangzottak. A sokkoló képek felháborodást kel­tettek az Irakban kisebbségben levő szunniták körében - az ő soraikból szár­mazott Szaddám Huszein - és más arab államokban is. (MTI/AP/EFE/Reuters /AFP) bTnTtón) fi f T (TfFvtI r U^VTVI LUK A ZÁSZLÓN, CSILLAGOK KÖZÖTT * Ki fér bele? Észbontó és lélekszomorító, de a csüggedésnél nincs rosszabb - Vajdaság helye az EU-ban Tudósítója jegyzete Most, hogy egyre inkább körülvesz bennünket az Európai Unió, és immár a határon túli magyarság többsége is EU- polgár lett, könnyű lenne átengedni ma­gunkat a nagy jugoszláv igazságtalanság miatti dühnek vagy a kis poros bácskai bú­nak: „sose jutunk be”, holott rég ott volt, kellett volna lennie a helyünknek, sőt 91 elején megvolt hozzá az ajándék jegyünk is. Különösen, ha azt vizsgáljuk, kik ju­tottak át újév hajnalán méltánytalanul is a tű fokán: nemzetközi pénzügyi szakér­tők szerint Horvátország már ma legalább kétszer olyan közel van az uniós normák­hoz, mint akár Románia, akár Bulgária. De ha továbbgondoljuk, és figyelembe vesszük, hogy Vajdaság száz évvel ezelőtt fejlettebb volt, mint az akkori Szlovénia, és hogy alig van olyan elmaradott vidéke, amilyenekkel Horvátország még sokáig küszködik majd, akkor-a tízmilliós „nagy országok” minden lenéző mosolya elle­nére - megállapíthatjuk, hogy Vajdaság­nak nem lenne nehéz uniós jelölt szint­re hoznia magát, és még kétmilliós tag­ként sem az utolsó helyen kullogna. Tartományunk azonban rég leásítot­ta magáról a kétszáz évvel ezelőtti „új hon­foglaló” mentalitást, amikor az újonnan felszabadult végekre özönlő tarkaság és iparkodás - meg a bécsi terjeszkedés - hi­hetetlen energiát oltott ebbe a vidékbe, és rövid idő alatt a birodalom szintjére emelte másfél évszázados alig­lét ellené­re. Mára azonban túl hosszú ideig tobzód­tak a visszahúzó erők, amelyek még azt is elhitették a lakosság jelentős részével, hogy jobb neki egy belgrád-bizánci poli­tikához szögezve sínylődnie a kizsákmá­­nyoltság posványában, mint saját lábára állva új és gyors fejlődéssel kitörnie a bal­káni mocsárból. Ezért van az, hogy még az utóbbit pre­feráló politikusok is a realitások talajához tapadva manővereztek, ahelyett hogy bát­ran - talán vakmerően - felmutatták vol­na a saját utat annak minden kemény munkájával, de ígéretes gyümölcseivel együtt. Vajdaságnak még csak azt sem ró­­hatta volna fel a világ, hogy bűnös nem­zetállami álmokat kerget. És ha lehet há­rom német és két albán többségű állam Európában, akkor miért ne lehetett vol­na akár két szerb többségű is, mindaddig, amíg a másik az egyiknek a példája nyo­mán úgyszintén nem csatlakozik a közös Európához!? Ehelyett most csak a tanulságokat ele­mezgethetjük, ugyanakkor a körülöttünk történtek derűlátó tolmácsolása révén kell keresnünk és megtalálnunk az esélyt a fel­zárkózásra. A legújabb bővítés egyértel­műen nem érdemi alapon dőlt el, hanem másfajta, bennünket nem is érintő meg­fontolások következtében. Ha belátjuk, hogy ez eddig is így volt, és - a formális akadályok ellenére - feltehetőleg ezután is így folytatódik, akkor nincs minden veszve. Az európai kék mezőkön ugyan továbbra is a csillagkoszorú közepén tá­tongó lukban éldegélünk, de ez a szaka­dék egyre kisebb, és egyre fölöslegeseb­bé válik­­ a csillagok számára is. A választások utáni szerbiai magyar po­litizálás egyik előremutató, fel- és kieme­lő színfoltja lehetne, hogy ne csak a ki­sebbségi sérelmek orvoslását célozza meg talán elérhető, minimális programokkal vagy netán olyanokkal, amelyek eleve el­lenérzést váltanak ki. Ehelyett hangosan és gyakorlatiasan az Európa felé vezető utat és törvényhozási javaslatokat kellene szorgalmazni, olyan módon és mérték­ben, hogy abban megkerülhetetlen part­ner legyen még az örökösen gőgös Belg­rád számára is. Váljunk sértett-bántott mostohagye­rekből tanárokká egy olyan iskolában, ahol még a tan­terv sem világos, nemhogy az oktató-nevelő munka célkitűzései! Mu­tassuk fel egy olyan jövőnek a vízióját, amelyet a mégoly patópálos petárpetro­­vicsok sem képesek lemondani! Az, aho­gyan a legnagyobb határon túli magyar kisebbség - saját belső megosztottsága és a többséggel vívott Don Quijote-i har­ca közepette - az unióban egyesült az anyanemzettel, útitervként motiválhatja a hasonlóan ízekre szakadt szerbség ra­cionális rétegeit is. A tőlünk függetlenül bekövetkezett, látszólagos történelmi igazságtalanságból is lehet - és kell, más választás nincs­­ erőt meríteni. A vajdasági és az itteni kisebb­ségi állapotoknál rosszabb helyzetekből is törtek már fel közösségek, ha voltak, akik akartak, tudtak és mertek. Hely min­dig van a nap alatt, csak az árnyéktól kell okosan menekülni. ■ PURGER Tibor 2007. január 3., szerda Véres szilveszter Az új évezred eddigi legvéresebb óévbúcsúztatóján van túl Nagy-Bri­­tannia, amelynek városaiban csúcs­­forgalmat bonyolítottak le a mentők és a rendőrök szilveszter éjszakáján. Londonban csak éjfél és hajnali négy óra között több mint 1500 se­gélykérő hívás futott be a mentőszol­gálathoz, négyszer annyi, mint egy átlagos éjszakán. London belvárosá­nak elegáns operanegyedében, a Co­­vent Gardenben két­­ illatozót élet­­veszélyesen megkéseltek, és a fővá­rosban összesen 45 embert kellett kórházba vinni különböző sebesü­lések miatt, többeket közülük válsá­gos állapotban. A csendes délnyugat-angliai für­dővárosban, a történelmi Bath-ban egy embert egyszerűen agyonvertek az utcán; a rendőrség négy­ személyt vett őrizetbe gyilkosság gyanújával. Az észak-londoni Islington kerü­let egyik mulatójában valaki lövöldöz­ni kezdett, hárman megsérültek, egyikük életveszélyesen. A londoni mentőszolgálat vezető­je a The Sunnak elmondta: az újévi hajnal „legforgalmasabb” időszaká­ban óránként 450­ hívás érkezett a központi segélyszámra. A legnagyobb brit bulvárlap sze­rint a 2000. évet köszöntő millenni­umi mulatozás óta nem volt annyi­ sé­rültje az újévi vigalomnak, mint 2006/2007 fordulóján. (MTI) Karadzic és Mladic Szerbiában bujkál Amerikai tisztségviselő lapinterjúja „Mladic Szerbiában tartózkodik, méghozzá régóta. Erre vonatkozóan szi­lárd, néhány hónapra visszamenő bizonyítékaink is vannak. Azt nem tudjuk, hol rejtőzik jelenleg, de úgy gondoljuk, változatlanul Szerbiában van. Karadzic időnként Szerbiában, a boszniai szerb entitásban és Montenegróban tartózko­dott. A legtöbb jel arra utal, hogy jelenleg ő is Szerbiában van" - nyilatkozta a Dnevni Avaznak Clint Williamson, a háborús bűncselekmények ügyével megbí­zott egyik amerikai tisztségviselő, hozzátéve, hogy letartóztásuk elsősorban a szer­biai hatalom kötelessége. Williamson hangsúlyozta hazájának azt az álláspontját is, miszerint a hágai nem­zetközi törvényszék mindaddig nem rekesztheti be munkáját, amíg a két nevezett vádlott nem kerül a színe elé. Egyben emlékeztetett arra is, hogy a törvényszéknek 2008-ig le kell folytatnia a megkezdett eljárásokat, 2010-ig pedig a fellebbviteli el­járásokat is. „Ha Mladic és Karadzic 2008 végéig Hágába kerülne, úgy meg kelle­ne engedni, hogy perüket lefolytassák. Ha ezt követően tartóztatnák le őket, ak­kor találni kellene a nemzetközi jogrendszerben egy testületet, amely ítélkezhet­ne felettük” - tette hozzá, és Washington szántára elfogadhatatlannak mondta azt, hogy Mladic és Karadzic felett Belgrádban vagy más hazai bíróságon ítélkezzenek. Egyben annak lehetőségéről is szólt, hogy a hágai törvényszék tevékenységét más hasonló testület folytathatná, s ez előtt szintén az ex-YU térségében és a Ruandában elkövetett háborús bűncselekmények eljárásait folytatnák le. (Beta) I legerősebb hadseregével rendelkezik, katonái a Szomáliai kormányerők segít­­­­ségével meglepő gyorsasággal kerekedtek felül az iszlámistákon. Ali Moha­med Gedi Szomáliai kormányfő tegnap azt mondta, hogy az etióp és a Szo­máliai kormányerők szétszórták az iszlám harcosokat, és nem várhatók ezen-­ túl nagyobb harci cselekmények az országban. (MTI/Reuters/AP/AFP) A ké­­pen: etióp katona a tengerparti Kismayóban Melesz Zenavi etióp kormányfő az etiópiai parlamentben felszólalva mond­­­­ta azt, hogy az etióp csapatok még „néhány hétig, talán kettőig” Szomáliá­ban maradnak, hogy a szövetségi kormány segítségére legyenek az ország stabilizálásában. Egyben sürgette a nemzetközi közösséget, hogy mihamarabb küldjön békefenntartókat az Afrika szarván fekvő országba, a szélsőségesek és a terroristák visszatérésének megakadályozása végett. Etiópia Afrika egyik

Next