Magyar Szó, 2009. november (66. évfolyam, 256-280. szám)
2009-11-30 / 280. szám
2009. november 30., hétfő N ovember 20-án nyílt meg Újvidéken a Most városi galériában az újvidéki Petőfi Sándor Általános Iskola rajztáborában létrejött alkotások kiállítása. A maszat mint képzőművészeti elem volt a kiinduló motiváció az itt kiállított művekben. A látogatók huszonnyolc alkotást láthatnak a galériában, ami egy válogatás a március 7-én és 8-án megtartott nemzetközi alkotótábor munkáiból. A kiállítást a belgrádi minisztérium képzőművészeti tanácsosa, Velimir Karavelic és a vajdasági minisztérium képzőművészeti tanácsosa, Dimitrije Kolarevic nyitották meg. Mindketten hangsúlyozták, az újvidéki Petőfi Sándor Általános Iskola immár ötödik alkalommal bizonyítja, hogy mennyire fontos a kreatív gondolkodás fejlesztése és a tehetséges tanulókkal való foglalkozás. A szervezőnek köszönhető, hogy az idei táborban a környező országokból meghívott résztvevők szaktudáscseréjére is volt lehetőség, és ez nagy lépést jelent a képzőművészeti pedagógia számára. Az itt létrejött alkotásokon keresztül megismerhetjük a mai rajzpedagógia helyzetét Szlovéniában, Horvátországban, Magyarországon, Boszniában és persze itthon is. Velimir Karavelic többek között megemlítette azt is, hogy a képzőművészet-tanároktól, -pedagógusoktól függ a holnap, azaz a jövő művészi szintje, minősége. Szerinte ez a kiállítás mutatja meg azt, hogy a rendkívül magas szintet csakis a jó szaktudású, kreatív tanárok képesek kifejleszteni a tanulóknál, és hogy egy rajztanár sokkal többre is képes, mint órákat tartani. Ilyen nemzetközi képzőművészeti tábor, amelyben egymás mellett dolgozik a tanár és a diák, nincs több Szerbiában, csak az újvidéki Petőfi Sándor Általános Iskolában. Argyelán Zoltán, az iskola igazgatója ezzel is bizonyította, hogy egy iskolaigazgató támogatása és nyitottsága milyen sokban hozzájárulhat a tehetséges tanulók felkutatásához és támogatásához. A megnyitón a vendégeket Rovic Erzsébet magyartanár üdvözölte. A műsorban fellépett az iskola diákja, Irina Josifovska, a már nemzetközileg is elismert csellista. A kiállítást és a tavaszi tábort a Tartományi Képviselőház támogatta. ■ BUTTERER-KISS Márta, festőművész és képzőművészet szakos tanár A maszat Képzőművészeti kiállítás a Petőfi Sándor Általános Iskola rajztáborának munkáiból Kolarevic Snezana, Újvidék Ata Szó üveggolyo@magyarszo.com ÜVEGGOLYÓ 9 EGY GONDOLAT „Néhány színvilágra váltott gondolat /most oly cudarul belém vágott: szeretném tengelyéből kiemelni / s odébb rúgni a világot! Az érzésnek lelke súlya ára / az érzésnek ezer titka van S itt toporgunk a semmiségeken pillanat-hitté boldogan” (Sz. Kunyó Leona: Ecsetek, tubusok között) Mezei Erzsébet, Zenta Az őskori és újkori kultúra Az újkori emberiség, különösen a legutóbbi száz év alatt, a munkakérdés megoldását gondolkozásának egyik legfontosabb céljává tette. Hogy semmi eredményt nem ért el, és a munka továbbra is az maradt, ami volt: rabság, kényszer, borzalom - annak oka igen egyszerű. Nem látta, hogy nem a munkánál kell kezdenie, hanem ott, ahol az élet minden tevékenysége értelmet nyer. Abban a pillanatban, amikor a munkának sikerülne ismét intenzív műveléssé lenni - vagyis ha ismét szellemi értékek realizálása lenne, az egész egy csapásra megoldást nyerne. A modern korban egyetlen munka tartotta meg intenzív művelésjellegét. A művész a modern korban az egyetlen ember, aki szellemi értékeket realizál. És a művészi munka az egyetlen, amely nem vált kínos rabsággá, sőt amely vonzó, izgató, szép és egész maradt. A művészi munkában az ember a szellemi értékeket közvetlenül megvalósítja, s így az anyai természetet közvetlenül műveli. Ez a munka minden egyéb munkának példaképes irigyelt álma. És egészen biztos, hogy amíg az élet minden területén ugyanazt a realizálást, amit a művész él, s nem sikerül megvalósítani, addig mindennemű munkareform, törvény, elmé- Izlet, kényszer teljesen hiábavaló. Nem bévkekérdés ez, nem a munkaidő kérdése, nem szociális kérdés, hanem egyes-egyedül az, hogy a művésznek az anyagi természettel való viszonya a szeretet atyai szelleme. Az ember - mondja Zarathustra - a természetnek vagy apja, vagy rablója. Az ember a szeretet szellemét vagy realizálja, s akkor a természetnek apja, vagy nem realizálja, s ak-kor a természetnek rablója. (Hamvas Béla: A hagyomány, Sei- *• t entia Sacra / részlet/) Ciglar Draguti, Horvátország