Magyar Szó, 2009. november (66. évfolyam, 256-280. szám)

2009-11-30 / 280. szám

2009. november 30., hétfő N ovember 20-án nyílt meg Újvi­déken a Most városi galériában az újvidéki Petőfi Sándor Általá­nos Iskola rajztáborában létrejött alkotá­sok kiállítása. A maszat mint képzőművészeti elem volt a kiinduló motiváció az itt kiállított művekben. A látogatók huszonnyolc al­kotást láthatnak a galériában, ami egy válogatás a március 7-én és 8-án megtar­tott nemzetközi alkotótábor munkáiból. A kiállítást a belgrádi minisztérium képzőművészeti tanácsosa, Velimir Ka­­ravelic és a vajdasági minisztérium kép­zőművészeti tanácsosa, Dimitrije Kolare­­vic nyitották meg. Mindketten hangsúlyozták, az újvi­déki Petőfi Sándor Általános Iskola im­már ötödik alkalommal bizonyítja, hogy mennyire fontos a kreatív gondolkodás fejlesztése és a tehetséges tanulókkal való foglalkozás. A szervezőnek köszönhető, hogy az idei táborban a környező orszá­gokból meghívott résztvevők szaktudás­cseréjére is volt lehetőség, és ez nagy lé­pést jelent a képzőművészeti pedagógia számára. Az itt létrejött alkotásokon ke­resztül megismerhetjük a mai rajzpeda­gógia helyzetét Szlovéniában, Horvátor­szágban, Magyarországon, Boszniában és persze itthon is. Velimir Karavelic töb­bek között megemlítette azt is, hogy a képzőművészet-tanároktól, -pedagógu­soktól függ a holnap, azaz a jövő művészi szintje, minősége. Szerinte ez a kiállítás mutatja meg azt, hogy a rendkívül ma­gas szintet csakis a jó szaktudású, kreatív tanárok képesek kifejleszteni a tanulók­nál, és hogy egy rajztanár sokkal többre is képes, mint órákat tartani. Ilyen nemzetközi képzőművészeti tá­bor, amelyben egymás mellett dolgozik a tanár és a diák, nincs több Szerbiában, csak az újvidéki Petőfi Sándor Általá­nos Iskolában. Argyelán Zoltán, az iskola igazgatója ezzel is bizonyította, hogy egy iskolaigazgató támogatása és nyitottsá­ga milyen sokban hozzájárulhat a tehet­séges tanulók felkutatásához és támoga­tásához. A megnyitón a vendégeket Rovic Er­zsébet magyartanár üdvözölte. A műsor­ban fellépett az iskola diákja, Irina Josi­­fovska, a már nemzetközileg is elismert csellista. A kiállítást és a tavaszi tábort a Tarto­mányi Képviselőház támogatta. ■ BUTTERER-KISS Márta, festőművész és képzőművészet szakos tanár A maszat Képzőművészeti kiállítás a Petőfi Sándor Általános Iskola rajztáborának munkáiból Kolarevic Snezana, Újvidék Ata Szó üveggolyo@magyarszo.com ÜVEGGOLYÓ 9 EGY GONDOLAT „Néhány színvilágra váltott gondolat /most oly cudarul belém vágott: szeretném tengelyéből kiemelni / s odébb rúgni a világot! Az érzésnek lelke súlya ára / az érzésnek ezer titka van S itt toporgunk a semmiségeken pillanat-hitté boldogan” (Sz. Kunyó Leona: Ecsetek, tubusok között) Mezei Erzsébet, Zenta Az őskori és újkori kultúra Az újkori emberiség, különösen a legutóbbi száz év alatt, a munkakérdés megoldását gondolkozásának egyik legfontosabb céljává tette. Hogy semmi eredményt nem ért el, és a munka továbbra is az maradt, ami volt: rabság, kényszer, borzalom - annak oka igen egyszerű. Nem látta, hogy nem a munká­nál kell kezdenie, hanem ott, ahol az élet minden tevékenysége értelmet nyer. Abban a pillanatban, amikor a munkának sikerülne ismét intenzív műveléssé lenni - vagyis ha ismét szellemi értékek realizálása lenne, az egész egy csapás­ra megoldást nyerne. A modern korban egyetlen munka tartotta meg intenzív művelésjellegét. A művész a modern korban az egyetlen ember, aki szellemi ér­tékeket realizál. És a művészi munka az egyetlen, amely nem vált kínos rabság­­gá, sőt amely vonzó, izgató, szép és egész­­ maradt. A művészi munkában az em­­­­ber a szellemi értékeket közvet­lenül megvalósítja, s így az anya­­­­­i természetet közvetlenül műveli. Ez a munka minden egyéb munkának pél­daképe­s irigyelt álma. És egészen biz­tos, hogy amíg az élet minden területén­­ ugyanazt a realizálást, amit a művész él, s nem sikerül megvalósítani, addig min­dennemű munkareform, törvény, elmé- I­z­let, kényszer teljesen hiábavaló. Nem bé­­v­kekérdés ez, nem a munkaidő kérdése, nem szociális kérdés, hanem egyes-egye­­dül az, hogy­ a művésznek az anyagi termé­szettel való viszonya a szeretet atyai szelle­me. Az ember - mondja Zarathustra - a természetnek vagy apja, vagy rab­lója. Az ember a szeretet szellemét­­ vagy realizálja, s akkor a természet­nek apja, vagy nem realizálja, s ak-­­­kor a természetnek rablója.­­ (Hamvas Béla: A hagyomány, Sei- *• t entia Sacra / részlet/) Ciglar Draguti, Horvátország

Next