Magyar Szó, 2010. november (67. évfolyam, 255-280. szám)
2010-11-01 / 255. szám
4 BELFÖLD belfold@magyarszo.com HETI KÖRKÉRDÉSÜNK Foglalkoztatja Önt a kivándorlás gondolata? Nem Igen ! ! (Már) nem Szerbiában élek 21.7 Szavazatok száma: 1163 39.6- 38.7 (A magyarszo.com olvasóinak szavazatai alapján) KAPCSOLÓDÓ KOMMENTÁRUNK Időben szóltunk Kényes kérdést feszegettünk múlt heti internetes körkérdésünkkel, ennél fogva az eredményhez kapcsolódó kommentárban valószínűleg egészen szubjektív és részrehajló véleményemnek adok majd hangot. Egy kisebbségi közösség esetében minden egyes elvándorló óriási érvágást jelent, és hosszú távon a kisebbség megmaradását, létét kérdőjelezi meg. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a legfrissebb példa, az újvidéki elsősök (hiányának) kérdése. Nincs elég gyerek, mondja a politikus, a pedagógus, az iskolaigazgató. Ez talán éppen az újvidéki magyarok számára jelent a legkevésbé újdonságot, hiszen a most legproduktívabb korosztály 80 százaléka a kilencvenes évek során elvándorolt innen. A körkérdésre válaszoló olvasóink többsége vagy elment már Szerbiából (21,7 százalék), vagy fontolgatja azt (38,7 százalék), míg a válaszadók nem egész 40 százaléka vallotta azt, hogy nem fordult meg fejében az elvándorlás gondolata. Bevallom, nekem sokszor fordult meg a fejemben az elvándorlás gondolata, legutóbb 1999-ben, amikor majd 3 hónapon át bombáztak minket, a férjemnek pedig többször próbálták kézbesíteni a katonai behívót. Sikertelenül. Az elvándorlás azonban sikerült, a határzárlat feloldásának másnapján elköltöztünk innen. És bár rendkívül minőségesnek tartottuk/tartjuk az ottani felsőoktatási rendszert, nem egész két évet bírtunk ki Magyarországon. Nem egy álmatlan éjszaka, rengeteg mérlegelés után döntöttünk úgy, hogy itthon mégiscsak jobb, meg hát a miloševići rezsim is megdőlt, nemsokára jobbra fordulnak a dolgok. A tízéves évforduló után ezen reményeinkhez, gondolom, felesleges bármilyen kommentárt fűzni, maradjunk inkább az elvándorlás témájánál. 2004-ben olvastam a Magyar Honvédelmi Minisztérium honlapján azt az elemzést, amely a mi régiónk jövőjére vonatkozik, és ha minősíteni akarnám, azt mondanám, hogy nem túl biztató. Az elemzés szerint ugyanis, amennyiben Vajdaságban ilyen mértékben folytatódik az asszimiláció, a magyarok elvándorlása, és a boszniai, horvátországi, koszovói szerbek betelepítése, 2050-re itt nem marad több mint 40 ezer magyar. Az ember gyors fejszámolást végez, 40 év, hát engem már valószínűleg nem érintenek túl személyesen a dolgok, de maga a folyamat... Rengeteg a kérdés: hány óvoda, általános iskolai és középiskolai tagozat nélkül maradunk, hány pedagógus marad munka nélkül... és a legfontosabb, hogy vajon elkerülhető-e mindez. A magyar intézmények leépítésével, a szórványról való hallgatólagos lemondással aligha. Mert ha ezt megtesszük, a reményt vesszük el azoktól, akik minden nehézség ellenére vállalták az itt maradást. Akkor ne értetlenkedjünk és ne mutogassunk másra, ha a szórványban élő magyar a választásokon belgrádi székhelyű pártra voksol. Mielőtt bárki megvádolná, hogy bármilyen párt politikáját szimpatikusnak tartanám, leszögezem: nem így van. Beállítottságomnál fogva elképzelhetetlen számomra bármelyik pártot kedvelni, így talán objektíven tudom megítélni a tevékenységüket, véleményezni az eredményeiket, és a vajdasági magyar pártok eredményei e téren nem túl kecsegtetőek. Vannak politikusok, akik el-eljárnak a végekre, tagokat toborozni, művelődési egyesületeket támogatni, és nincs is ebben semmi rossz. Csak éppen nem sokat ér. Az asszimilációs folyamatok lassításához, az elvándorlási kedv visszafordításához sokkal, de sokkal több kell. ■ HALÁSZ Enikő GYÁSZJELENTÉS Fájó szívvel jelentjük, hogy Mravec (Fodor) Borbála (1928-2010) 83. életévében elhunyt. Temerin, 2010. november 1. A gyászoló család GYÁSZJELENTÉS Fájó szívvel jelentjük, hogy szeretett édesanyám, testvérünk Samu Ferencné szül. Csabai Borbála (1935-2010) súlyos betegség után elhunyt. Temetése ma, november elsején, hétfőn 14 órakor lesz a péterrévei katolikus temetőben. Péterréve, 2010. XI. 1. Gyászoló lánya, Kornélia és a rokonság ilkmnfó Letartóztatások Szerbiában és Montenegróban A hétvégén már tizenhét személyt előállítottak a saját állampolgárok kiadatására vonatkozó megállapodás alapján A hétvégén tizenhét személyt tartóztattak le Szerbiában és Montenegróban annak a kiadatási megállapodásnak az alapján, amelyet a péntekről szombatra virradó éjjel írt alá Snežana Malovic szerbiai igazságügyi miniszter és Igor Jovović, Montenegró szerbiai nagykövete. A saját állampolgárok kiadatására vonatkozó megállapodást a bejelentettnél néhány nappal korábban írták alá, azonnal életbe lépett és máris letartóztatások sorozatát vonta maga után. Az előállítottak ügyvédjei tiltakoztak, arra hivatkozva, hogy ezek a letartóztatások törvényellenesek. Szerbiában tizenegy személyt tartóztattak le, az előállítottak egy részét háborús bűnök elkövetésével, a hat Montenegróban letartóztatott személyt pedig túlnyomórészt szervezett bűnözéssel gyanúsítják. A montenegrói rendőrség körözőlevelet adott ki Darko Saric drogbáró három munkatársa - Dejan Sekularac, Goran Sokolovic, Draško Vukovic - ellen. A letartóztatások folytatódnak, sajtóértesülések szerint Montenegró még 60 személy kiadatását kéri Szerbiától, Szerbia pedig további 12 személy kiszolgáltatására számít az említett szomszédos országtól. Božo Prelević belgrádi ügyvéd szerint nagyon jó, hogy aláírták a megállapodást, ám ez nagyon furcsa körülmények között történt meg. Nagyon rossz érzést kelt az ilyen éjjeli órákban történő szerződés-aláírás, s az, hogy ez a dokumentum egyáltalán nincs ratifikálva. Úgy gondolom, csak a két ország parlamentjében megtörtént ratifikálás után lehet ennek alapján lépéseket tenni. Addig azonban, ha csak ennek alapján járnak el, az nincs összhangban a törvénnyel. Prelevic szerint az is furcsa, hogy Montenegró részéről a dokumentumot a nagykövet, nem pedig az illetékes miniszter írta alá. Mint megjegyezte, azt sem tudni, hogy az illetőnek van-e felhatalmazása erre. Annak a véleményének is hangot adott, hogy valószínűleg azért került sor erre az együttműködésre, mert Brüsszelből rákényszerítették a két országot. Hozzátette, meggyőződése szerint Sáric letartóztatása sem Szerbiában, sem Montenegróban nem felelne meg egyesek érdekeinek. Goran Sokolovicot és Dejan Sekularacot - akik esetében fennáll a gyanú, hogy Sáric bűnbandájának a tagjai - egyszer már letartóztatták Montenegróban a szerbiai körözőlevél alapján. Akkor azonban rövid fogva tartás után szabadlábra helyezték őket, leszögezve, hogy nincs alapja a bűnvádi eljárás megindításának ellenük. A most letartóztatottak ügyvédjei tiltakoztak, azzal érvelve, hogy törvényellenes volt az előállítás. Goran Radić podgoricai ügyvéd szerint igen problematikus egy titkos megállapodás alapján eljárni, mert ennek tartalma sem a közvélemény, sem a letartóztatottak, sem az ügyvédjeik számára nem ismert. (B92, Beta) BÁCSFEKETEHEGY Megtartották a Záporka találkozót A tánc tisztelete A horgosi Bartók Béla Közművelődési Egyesület a Vajdasági Magyar Folklórközpont szakmai védnöksége alatt szombaton szervezte meg Horgoson a III. Vajdasági szólótánc fesztivált vajdasági és magyarországi táncosok részvételével. A főszervező Szécsi Zsolt szerint a fesztivál elsődleges célja hagyományaink megőrzése és széles körű népszerűsítése, a magyar néptánckincs minél több táncának improvizatív elsajátítása mellett a hagyományos értékrend alaposabb megismerése és a tánc tiszteletére való nevelés. A táncokat háromtagú zsűri értékelte: Mihályi Gábor, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője, valamint Demalcsik Zsuzsa és g.Demalcsik György, a Nyírség Táncegyüttes koreoográfusa. Első helyezést ért el Farkas Tamás és Csi- Bácsfeketehegyen a hét végén megtartották az V. Záporka találkozót, pH Judit, valamint Németh Antal és Almási Berta, a fogyatékkal élő gyermekek és fiatalok vers- és prózamondó versenyét. A Második lett Simoncsics Pál és Kálmán Luca, hat találkozóra az idén ötvenöt résztvevő érkezett Vajdaság minden részéről, mádik Maráz István, valamint Dobos Eszter. Kit- akik a magyar irodalomból, a magyar népköltészetből választott verssel löndíjat kapott Rumenyákovity Karlo és Szulovszki vagy prózával szerepeltek két kategóriában és három korcsoportban. A Szilvia, Sörfőző Andor és Lukács Petra, továbbá részvevők vendégei voltak Széles Izabella, Nkuya Somia és Szecsődi Ká- Kovács József. A közönségdíjat Horváth Evelin és Joly, a Megasztár című vetélkedő korábbi műsorainak résztvevői. . Szécsi Zsolt érdemelte ki HORGOS Elmulasztott lehetőség 2000. október 5-e egy elmulasztott nagy lehetőség volt - jelentette ki Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke a szombaton megrendezett Nyitott ajtók napja a parlamentben elnevezésű találkozón, amely ezúttal a Vajdaság tíz év után címet viselte. A házelnök szavai szerint 2000. október 5-én kiváló alkalom adódott arra, hogy Szerbia modern európai társadalommá alakuljon át, ami nem lett kellőképpen kihasználva, pedig az elvárások óriásiak voltak, főleg a gazdasági és szociális biztonság, de esetünkben a vajdasági autonómia kiépítése tekintetében is. Vajdaság készen állt felvállalni, hogy az európai fejlődés útjára terelje Szerbiát, viszont a másik részről hiányzott a befogadókészség és a határozott hozzáállás. Mint később kiderült, az autonómia volt a legnagyobb kerékkötő a szerbiai politikum részéről. Sajnos a politikai elit egy része még ma is az autonómia hallatán nagy idegenkedést, ellenállást tanúsít. Pedig Szerbiának az európai uniós csatlakozásai folyamatban Vajdaság az egyik kijátszható ütőkártyája, mégsem hajlandóak a tartományi fontosságú kérdésekhez úgy viszonyulni, ahogyan kellene. A vajdasági sajátosságok előnyeit előbb felismerték Brüsszelben és a régiók közötti együttműködés során a különböző régiókban, mint itthon, a szerbiai közéletben - nyilatkozta Egeresi Sándor a Magyar Szónak. Az összejövetel vendégei közül érdekes beszámolót tartott Vojin Dimitrijevic, a Belgrádi Emberi Jogi Központ igazgatója, aki a kisebbség és a többség viszonyáról szólva rámutatott, hogy azzal van itt gond, hogy Szerbia, mint kollektív társadalom, nem tudja elfogadni az embert úgy, mint individuumot, hanem csak úgy, mint a nemzeti kollektív részét. Pedig mindenkinek joga van rá, hogy eldöntse, hogy a kisebbséghez vagy a többséghez tartozik, szerb vagy magyar, ellenzéki vagy hatalmi párti, baloldali vagy konzervatív, vallásos vagy ateista. Ez választáson múlik csupán. Vladimir Goati, a Transparency Serbia civil szervezet elnöke szerint volt egy pillanat, amikor 2000 októberében Szerbia a helyes úton indult el, de a bimbózó demokráciát hamar letörték és visszafordították fejlődésében. Történt mindez 2003-ban. Goati úgy érzi, hogy sok baj van az országban, és mindegyiknek a gyökere a politikai pártokban keresendő. Az egypártú küldöttrendszerből többpárti küldöttrendszert alakítottak és mára mindenről a pártvezérek döntenek. A központosított hatalom az egyik oka annak, hogy nincs fejlődés tíz év óta, dívik a korrupció, pedig folyamatosan küzdenek ellene. Dr. Jovan Komáré, a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia tagja is hasonlóan vélekedett. Nézete szerint a tartományi adminisztráció önállósága, működése a pártkartellek csúcsvezetésének döntésétől és a köztársasági parlamentbeli többség kénye-kedvétől függ. Dimitrije Boarov újságíró, publicista Vajdaság gazdasági kiszolgáltatottságára hívta fel a figyelmet, mondván, hogy Vajdaság részesedése a bruttó társadalmi össztermékben folyamatosan csökken, pedig a termelésben és az adófizetésben való részvételünk évről évre növekszik. Az sem világos számára, hogy valóban a vajdasági költségvetésbe került-e a tartományi székhelyű cégek magánosításából befolyt összeg 50 százaléka, azaz mintegy 500 millió euró. I v.m. 2010. november 1., hétfő