Magyar Szó, 2010. november (67. évfolyam, 255-280. szám)

2010-11-01 / 255. szám

4 BELFÖLD belfold@magy­arszo.com HETI KÖRKÉRDÉSÜNK Foglalkoztatja Önt a kivándorlás gondolata? Nem Igen ! ! (Már) nem Szerbiában élek 21.7 Szavazatok száma: 1163 39.6-­ 38.7 (A magyarszo.com olvasóinak szavazatai alapján) KAPCSOLÓDÓ KOMMENTÁRUNK Időben szóltunk Kényes kérdést feszegettünk múlt heti internetes körkérdésünkkel, ennél fogva az eredményhez kapcsolódó kommentárban valószínűleg egészen szubjek­tív és részrehajló véleményemnek adok majd hangot. Egy kisebbségi közösség esetében minden egyes elvándorló óriási érvágást jelent, és hosszú távon a ki­sebbség megmaradását, létét kérdőjelezi meg. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a legfrissebb példa, az újvidéki elsősök (hiányának) kérdése. Nincs elég gyerek, mondja a politikus, a pedagógus, az iskolaigazgató. Ez talán éppen az újvidéki magyarok számára jelent a legkevésbé újdonságot, hiszen a most legproduktí­vabb korosztály 80 százaléka a kilencvenes évek során elvándorolt innen. A körkérdésre válaszoló olvasóink többsége vagy elment már Szerbiából (21,7 százalék), vagy fontolgatja azt (38,7 százalék), míg a válaszadók nem egész 40 százaléka vallotta azt, hogy nem fordult meg fejében az elvándorlás gondola­ta. Bevallom, nekem sokszor fordult meg a fejemben az elvándorlás gondolata, legutóbb 1999-ben, amikor majd 3 hónapon át bombáztak minket, a férjemnek pedig többször próbálták kézbesíteni a katonai behívót. Sikertelenül. Az elván­dorlás azonban sikerült, a határzárlat feloldásának másnapján elköltöztünk innen. És bár rendkívül minőségesnek tartottuk/tartjuk az ottani felsőoktatási rendszert, nem egész két évet bírtunk ki Magyarországon. Nem egy álmatlan éjszaka, rengeteg mérlegelés után döntöttünk úgy, hogy itthon mégiscsak jobb, meg hát a miloševići rezsim is megdőlt, nemsokára jobbra fordulnak a dolgok. A tízéves évforduló után ezen reményeinkhez, gondolom, felesleges bármilyen kommentárt fűzni, maradjunk inkább az elvándorlás témájánál. 2004-ben olvastam a Magyar Honvédelmi Minisztérium honlapján azt az elemzést, amely a mi régiónk jövőjére vonatkozik, és ha minősíteni akarnám, azt mondanám, hogy nem túl biztató. Az elemzés szerint ugyanis, amennyiben Vajdaságban ilyen mértékben folytatódik az asszimiláció, a magyarok elván­dorlása, és a boszniai, horvátországi, koszovói szerbek betelepítése, 2050-re itt nem marad több mint 40 ezer magyar. Az ember gyors fejszámolást végez, 40 év, hát engem már valószínűleg nem érintenek túl személyesen a dolgok, de maga a folyamat... Rengeteg a kérdés: hány óvoda, általános iskolai és kö­zépiskolai tagozat nélkül maradunk, hány pedagógus marad munka nélkül... és a legfontosabb, hogy vajon elkerülhető-e mindez. A magyar intézmények leépítésével, a szórványról való hallgatólagos lemondással aligha. Mert ha ezt megtesszük, a reményt vesszük el azoktól, akik minden nehézség ellenére vál­lalták az itt maradást. Akkor ne értetlenkedjünk és ne mutogassunk másra, ha a szórványban élő magyar a választásokon belgrádi székhelyű pártra voksol. Mielőtt bárki megvádolná, hogy bármilyen párt politikáját szimpatikusnak tartanám, leszögezem: nem így van. Beállítottságomnál fogva elképzelhetetlen számomra bármelyik pártot kedvelni, így talán objektíven tudom megítélni a tevékenységüket, véleményezni az eredményeiket, és a vajdasági magyar pártok eredményei e téren nem túl kecsegtetőek. Vannak politikusok, akik el-eljárnak a végekre, tagokat toborozni, művelődési egyesületeket támogatni, és nincs is ebben semmi rossz. Csak éppen nem sokat ér. Az asszimilációs folyamatok las­sításához, az elvándorlási kedv visszafordításához sokkal, de sokkal több kell. ■ HALÁSZ Enikő GYÁSZJELENTÉS Fájó szívvel jelentjük, hogy Mravec (Fodor) Borbála (1928-2010) 83. életévében elhunyt. Temerin, 2010. november 1. A gyászoló család GYÁSZJELENTÉS Fájó szívvel jelentjük, hogy szeretett édesanyám, testvérünk Samu Ferencné szül. Csabai Borbála (1935-2010) súlyos betegség után elhunyt. Temetése ma, november elsején, hétfőn 14 órakor lesz a péterrévei katolikus temetőben. Péterréve, 2010. XI. 1. Gyászoló lánya, Kornélia és a rokonság ilkmnfó Letartóztatások Szerbiában és Montenegróban A hétvégén már tizenhét személyt előállítottak a saját állampolgárok kiadatására vonatkozó megállapodás alapján A hétvégén tizenhét személyt tartóztattak le Szerbiában és Montenegróban annak a kiadatási meg­állapodásnak az alapján, amelyet a péntekről szombatra virradó éjjel írt alá Snežana Malovic szer­biai igazságügyi miniszter és Igor Jovović, Montenegró szerbiai nagykövete. A saját állampolgárok kiadatására vonatkozó megállapodást a bejelentettnél néhány nappal korábban írták alá, azonnal életbe lépett és máris letartóztatások sorozatát vonta maga után. Az előállítottak ügyvédjei tilta­koztak, arra hivatkozva, hogy ezek a letartóztatások törvényellenesek. Szerbiában tizenegy személyt tar­tóztattak le, az előállítottak egy részét háborús bűnök elkövetésével, a hat Montenegróban letartóztatott személyt pedig túlnyomórészt szervezett bű­nözéssel gyanúsítják. A montenegrói rendőrség körözőlevelet adott ki Dar­­ko Saric drogbáró három munkatársa - Dejan Sekularac, Goran Sokolovic, Draško Vukovic - ellen. A letartóztatások folytatódnak, saj­tóértesülések szerint Montenegró még 60 személy kiadatását kéri Szerbiától, Szerbia pedig további 12 személy kiszol­gáltatására számít az említett szomszé­dos országtól. Božo Prelević belgrádi ügyvéd sze­rint nagyon jó, hogy aláírták a megálla­podást, ám ez nagyon furcsa körülmé­nyek között történt meg.­­ Nagyon rossz érzést kelt az ilyen éj­jeli órákban történő szerződés-aláírás, s az, hogy ez a dokumentum egyáltalán nincs­ ratifikálva. Úgy gondolom, csak a két ország parlamentjében megtörtént ratifikálás után lehet ennek alapján lé­péseket tenni. Addig azonban, ha csak ennek alapján járnak el, az nincs össz­hangban a törvénnyel. Prelevic szerint az is furcsa, hogy Montenegró részéről a dokumentumot a nagykövet, nem pedig az illetékes mi­niszter írta alá. Mint megjegyezte, azt sem tudni, hogy az illetőnek van-e fel­hatalmazása erre. Annak a véleményé­nek is hangot adott, hogy valószínűleg azért került sor erre az együttműködés­re, mert Brüsszelből rákényszerítették a két országot. Hozzátette, meggyőződése szerint Sáric letartóztatása sem Szerbiá­ban, sem Montenegróban nem felelne meg egyesek érdekeinek. Goran Sokolovicot és Dejan Sekula­­racot - akik esetében fennáll a gyanú, hogy Sáric bűnbandájának a tagjai - egyszer már letartóztatták Monteneg­róban a szerbiai körözőlevél alapján. Akkor azonban rövid fogva tartás után szabadlábra helyezték őket, leszögezve, hogy nincs alapja a bűnvádi eljárás megindításának ellenük. A most letartóztatottak ügyvédjei tiltakoztak, azzal érvelve, hogy törvény­­ellenes volt az előállítás. Goran Radić podgoricai ügyvéd szerint igen proble­matikus egy titkos megállapodás alap­ján eljárni, mert ennek tartalma sem a közvélemény, sem a letartóztatottak, sem az ügyvédjeik számára nem ismert. (B92, Beta) BÁCSFEKETEHEGY Megtartották a Záporka találkozót A tánc tisztelete A horgosi Bartók Béla Közművelődési Egyesület a Vajdasági Magyar Folklórközpont szakmai véd­nöksége alatt szombaton szervezte meg Horgoson a III. Vajdasági szólótánc fesztivált vajdasági és magyarországi táncosok részvételével. A főszervező Szécsi Zsolt szerint a fesztivál elsődleges célja ha­gyományaink megőrzése és széles körű népszerű­sítése, a magyar néptánckincs minél több táncának improvizatív elsajátítása mellett a hagyományos ér­tékrend alaposabb megismerése és a tánc tiszteleté­re való nevelés. A táncokat háromtagú zsűri értékel­te: Mihályi Gábor, a Magyar Állami Népi Együttes­­ művészeti vezetője, valamint Demalcsik Zsuzsa és g.Demalcsik György, a Nyírség Táncegyüttes kore­­o­­ográfusa. Első helyezést ért el Farkas Tamás és Csi- Bácsfeketehegyen a hét végén megtartották az V. Záporka találkozót, pH Judit, valamint Németh Antal és Almási Berta, a fogyatékkal élő gyermekek és fiatalok vers- és prózamondó versenyét. A Második lett Simoncsics Pál és Kálmán Luca, hat­ találkozóra az idén ötvenöt résztvevő érkezett Vajdaság minden részéről, mádik Maráz István, valamint Dobos Eszter. Kit- akik a magyar irodalomból, a magyar népköltészetből választott verssel löndíjat kapott Rumenyákovity Karlo és Szulovszki vagy prózával szerepeltek két kategóriában és három korcsoportban. A Szilvia, Sörfőző Andor és Lukács Petra, továbbá részvevők vendégei voltak Széles Izabella, Nkuya Somia és Szecsődi Ká- Kovács József. A közönségdíjat Horváth Evelin és Joly, a Megasztár című vetélkedő korábbi műsorainak résztvevői. . Szécsi Zsolt érdemelte ki HORGOS Elmulasztott lehetőség 2000. október 5-e egy elmulasztott nagy lehetőség volt - jelentette ki Ege­­resi Sándor, a Tartományi Képviselő­ház elnöke a szombaton megrendezett Nyitott ajtók napja a parlamentben elneve­zésű találkozón, amely ezúttal a Vajda­ság tíz év után címet viselte. A házelnök szavai szerint 2000. október 5-én kiváló alkalom adódott arra, hogy Szerbia mo­dern európai társadalommá alakuljon át, ami nem lett kellőképpen kihasznál­va, pedig az elvárások óriásiak voltak, főleg a gazdasági és szociális biztonság, de esetünkben a vajdasági autonómia kiépítése tekintetében is.­­ Vajdaság készen állt felvállalni, hogy az európai fejlődés útjára terelje Szerbiát, viszont a másik részről hiány­zott a befogadókészség és a határozott hozzáállás. Mint később kiderült, az autonómia volt a legnagyobb kerékkö­tő a szerbiai politikum részéről. Sajnos a politikai elit egy része még ma is az autonómia hallatán nagy idegenkedést, ellenállást tanúsít. Pedig Szerbiának az európai uniós csatlakozásai folya­matban Vajdaság az egyik kijátszható ütőkártyája, mégsem hajlandóak a tartományi fontosságú kérdésekhez úgy viszonyulni, ahogyan kellene. A vajdasági sajátosságok előnyeit előbb felismerték Brüsszelben és a régiók kö­zötti együttműködés során a különböző régiókban, mint itthon, a szerbiai köz­életben - nyilatkozta Egeresi Sándor a Magyar Szónak. Az összejövetel vendégei közül érde­kes beszámolót tartott Vojin Dimitrije­­vic, a Belgrádi Emberi Jogi Központ igazgatója, aki a kisebbség és a többség viszonyáról szólva rámutatott, hogy az­zal van itt gond, hogy Szerbia, mint kol­lektív társadalom, nem tudja elfogadni az embert úgy, mint individuumot, hanem csak úgy, mint a nemzeti kollek­tív részét. Pedig mindenkinek joga van rá, hogy eldöntse, hogy a kisebbséghez vagy a többséghez tartozik, szerb vagy magyar, ellenzéki vagy hatalmi párti, baloldali vagy konzervatív, vallásos vagy ateista. Ez választáson múlik csupán. Vladimir Goati, a Transparency Serbia civil szervezet elnöke szerint volt egy pillanat, amikor 2000 októberében Szerbia a helyes úton indult el, de a bimbózó demokráciát hamar letörték és visszafordították fejlődésében. Tör­tént mindez 2003-ban. Goati úgy érzi, hogy sok baj van az országban, és mind­egyiknek a gyökere a politikai pártok­ban keresendő. Az egypártú küldött­rendszerből többpárti küldöttrendszert alakítottak és mára mindenről a párt­vezérek döntenek. A központosított ha­talom az egyik oka annak, hogy nincs fejlődés tíz év óta, dívik a korrupció, pedig folyamatosan küzdenek ellene. Dr. Jovan Komáré, a Vajdasági Tu­dományos és Művészeti Akadémia tagja is hasonlóan vélekedett. Nézete szerint a tartományi adminisztráció önállósága, működése a pártkartellek csúcsvezetésé­nek döntésétől és a köztársasági parla­mentbeli többség kénye-kedvétől függ. Dimitrije Boarov újságíró, publicis­ta Vajdaság gazdasági kiszolgáltatott­ságára hívta fel a figyelmet, mondván, hogy Vajdaság részesedése a bruttó társadalmi össztermékben folyamato­san csökken, pedig a termelésben és az adófizetésben való részvételünk évről évre növekszik. Az sem világos számára, hogy valóban a vajdasági költségvetésbe került-e a tartományi székhelyű cégek magánosításából befolyt összeg 50 szá­zaléka, azaz mintegy 500 millió euró. I v.m. 2010. november 1., hétfő

Next