Magyar Szó, 2011. június (68. évfolyam, 124-149. szám)

2011-06-11 / 133. szám

2011. június 11., 12., szombat-vasárnap ]ICTJIWWWM1MI^BWIIIIIJ Wüill)Wülllif[ICJCLia^s8SlBaa^e588888a8a»««­«i8888»S888a3888«i8g888a«88t» imlK HÉTVÉGE 19 Ki fogja pénzelni ezentúl a Petőfit? Bálond Márton Teodóra lett az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ új elnöke­­ Báthori József. Tavaly még jött a pénz 20 százalékos csökkenéssel, de idén júniusig egy párat sem kaptunk Tavaly már akadozott ez a korábban megszo­kott és jól bevált módszer, ugyanis 25 százalékkal csökkentették a város részéről a Petőfinek járó összeget. Még ehhez is tudtak alkalmazkodni va­lahogy, de idénre szinte minden ösz­­szeomlott. Ennek mibenlétét próbál­ja megvilágítani lapunknak Báthori József, a volt elnök, aki a közelmúltban lemondott tisztsé­géről, azért, hogy ezentúl titkárként könnyebben és jobban egyengesse a Petőfi útját és helyébe a mandátuma lejártáig, jövő februárig Bálint Már­ton Teodóra lépett. - Meggyőződésem, hogy a Petőfit a jövőben már csak vállalatként lehet vezetni a piacgazdál­kodás közepette, mert ezt követelik meg tőlünk a megváltozott körülmények. Amikor én három és fél évvel ezelőtt elvállaltam a ház vezetését el­nökként, az első évet az adósságok törlesztésére szántam, ami meg is valósult. A következő eszten­dőben felújítottuk az épületet, ajtókat, ablakokat cseréltünk, a harmadik évben pedig a csoportok átszervezését vállaltam fel. Minden a terv szerint alakult. Egészen addig, amíg a város részéről be nem következett a váltás. A korábban megszokott 70 százalékos pénzelés helyett tavaly már 25 száza­lékkal kevesebbet kaptunk és úgy kezdtek kezelni bennünket, mint civil szervezetet. Ránk nézve ez sértő, hiszen az egykori Petőfi Sándor Művelődé­si Egyesület idén ünnepli fennállásának 80. évét. Valamikor Újvidéken hét magyar egyesület mű­ködött, a Petőfit 1931-ben alakította meg az Ol­vasókör, majd 1953-ban jegyezték be művelődési egyesületként. Ezt tudván senki sem állíthatja ró­lunk, hogy mi civil szerveződés vagyunk. Tudjuk jól, hogy ez csak a pénzelés miatt történt így, azért, hogy pályáztassanak bennünket arra az alamizs­nára, amit alig-alig akarnak kifizetni. Tavaly no­vemberben adtuk át a pályázatot, márciusig nem történt semmit, én akkor a tartományi ombuds­manhoz fordultam segítségért, és érdekes módon ezt követően két hét alatt megszületett a döntés, hogy a tavaly odaítélt összegnek a 60 százaléka megillet bennünket és azt át fogják utalni. Ehhez képest június elsejéig egy para sem érkezett hoz­zánk. Ezért kellett lemondanom és most titkárként dolgozom a művelődési központban, így jobban el tudom látni azt a feladatot, amire rákényszerítettek, hogy pénz szerez­zek a háznak - adta elő a történetet kicsit elkeseredve Báthori, aki szerint a megváltozott hoz­záállás miatt az amatörizmust másként kell kezel­ni, s úgy kell irányítani a dolgokat, mintha egy céget vezetnének. A Magyar Nemzeti Tanács segítségét is számos alkalommal kérték. Onnan is próbáltak hatni az újvidéki városi vezetésre, és jobb­ belátásra bírni őket, de a dolgok ezután sem sokat változtak. A Magyarországról érkező támogatás fennakadá­sa is súlyosbította a helyzetet. Szerencsére mára kiderült, hogy a Bethlen Gábor Alapítványtól kaphatnak majd annyi támogatást, ami elegendő lesz a működtetés 25 százalékának lefedésére. A volt elnök szerint haladni kell a korral a ház által kínált tartalom tekintetében is. Az amatörizmu­­son, a barátkozáson és az összetartozáson kívül próbálták a tánc, az ének és az előadások mellett kiállításokkal, fotószekcióval gazdagítani a reper­toárt és igyekeznek minél több vendéget hívni a Petőfibe. Az­ újonnan megválasztott és kinevezett elnök asszony, Bálind Márton Teodóra friss szel­lemiséget hozott a művelődési központba. - Megtiszteltetés számomra ez a feladat, állok elébe, kihívásnak tekintem, bízok abban, hogy az itt működő csapattal sikerül majd ezt az intéz­ményt egy kicsit feléleszteni. ■ Lehet februárig tervezni? - Hogyne lehetne. Igaz, hogy most a nyári szünidő és a szabadságok ideje van, de augusz­tustól beindulunk és új programokat szervezünk, ami, remélem, elnyeri majd a lakosság tetszését. Igaz, hogy pénzügyi gondokkal küzd ez az intéz­mény, de ha sok-sok ötlet van, akkor abból vala­mennyit csak meg tudunk valósítani. Az a szán­dékom, hogy nem csak ismeretterjesztő előadások A korábban megszokott 70 százalékos pénzelés helyett tavaly már 25 százalék­kal kevesebbet kaptunk és úgy kezdtek kezelni bennünket, mint civil szervezetet Egy kicsit fel kell hívnunk a figyelmet magunkra és fel kell ráznunk az embereket. Mint gyakorló szülő azt kell, hogy mondjam, hogy a lakosság elfásult, hiába voltak itt eddig is nagyon vonzó műsorok, valahogy nem volt túl nagy az érdeklődés. Áldatlan helyzetben van az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ, mert nincs, aki pénzelje. Tavalyelőttig nem volt ezzel semmi gond, a várostól ér­kezett az intézmény működésére és fenntartására az állami pénz. Az volt a szokás, hogy 70 százalékban finanszírozták a művelődési központ működését, a fennma­radt 30 százalékot pedig megkeresték azok, akik vezették az intézményt, lesznek nálunk és nem csupán a gyerekekkel fog- Petőfi vonzáskörében lévőket, és ehhez kell igazítani lalkozunk majd, hanem a felnőttekkel is. Szereti a programjainkat. A gyerekek esetében azt tartom, nem elérni, hogy a Petőfi az újvidékiek számára hogy egy közösségen belül itt tudnak fejlődni, barát­ A Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ felújított épülete zárt ajtókkal várja az újvidéki magyarokat Oros András ul gyerekek esetében azt tartom­, hogy egy közösségen belül itt tudnak fejlődni, barátkozni, s az nagyon lényeges, hogy a családon kívül is van még hely, ahol jól érzik magukat és tudatosodik bennük, hogy odatartoznak fontos intézmény legyen, s ehhez arra van szük­ség, hogy gazdag és színes programokkal álljunk ki az emberek elé. Tudom, hogy sok reklámra van szükség. Egy kicsit fel kell hívnunk a figyelmet ma­gunkra és fel kell ráznunk az embereket. Mint gyakor­ló szülő azt kell, hogy mond­jam, hogy a lakosság elfá­sult, hiába voltak itt eddig is nagyon vonzó műsorok, valahogy nem volt túl nagy az érdeklődés. Ezért fontos­nak tartom, hogy együtt­működjünk a szülőkkel, a tanárokkal, az óvónőkkel és szervezzük a közönséget. Úgy látom, hogy az iskolai és az óvodai programokból hi­ányzik a nevelés és az iskolán túli foglalkozás, mert ez ma már nem divat. Szakköröket csak itt-ott tudunk felfedez­ni, noha roppant fontosnak tartom a gyerekek szem­pontjából. Az a meggyőző­désem, hogy ennél jobb hely nincs számukra a barátko­­zásra, az ismeretségi kör szé­lesítésére, de a gyermekek fejlődésének szempontjából is nagyon lényeges. Meg kell találni azt a tartalmat, ami az óvodástól a nyugdíjasig minden korosztályt ideköt, legyen az asztalitenisz, nép­tánc, népdal, film vagy akár gyöngyfűzés. ■ A kislányai szívesen járnak a művelődési köz­pontba? - Igen, az 5 és fél éves Emese és a 3 és fél éves Anna mindig nagy öröm­mel jön ide. Szeretik a gyerekjátékokat, a néptáncot imádják. Most az a nagy bánatuk, hogy megszűnt a néptánc. Ki kell deríteni, hogy mi minden érdekli a kozni, s az nagyon lényeges, hogy a családon kívül is van még hely, ahol jól érzik magukat és tudatosodik bennük, hogy odatartoznak. A saját gyerekeinkből indulok ki és azt fogom keresni, hogy milyen módon tudok minél több újvidéki magyart becsábítani a Pe­tőfi Sándor Magyar Művelődési Központba. ■ VARJÚ Márta

Next