Magyar Szó, 2012. szeptember (69. évfolyam, 203-227. szám)
2012-09-01 / 203. szám
4 KITEKINTŐ kitekimo@magyarszo.com Kleptokraták fáradhatatlan harca A választások és a nyelvtörvény • T í« rri I n rí -hirlÁc-tiÁnhi-Ál Egyelőre kudarcot vallott a Ponta-kormány azon próbálkozása, hogy eltávolítsa hivatalából a román államfőt. A jogállam erősebbnek bizonyult, mint arra a kleptokraták számítottak, ám utóbbiak tovább folytatják hadjáratukat - írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A román jogállam erősebbnek bizonyult, mint azt a kleptokraták várták. Kudarcot vallottak azok a kísérletek, amelyek az alkotmánybírák megfélemlítését és a választói névjegyzék utólagos manipulálását célozták. Traian Basescu elnök a héten visszatért bukaresti hivatalába, ahonnan 52 nappal korábban volt kénytelen távozni. Az utcán álló Ioan Ghise szenátor (PNL) tiltakozó feliratot emelt a magasba az államfői gépkocsikonvoj elhaladásakor, ezzel a szöveggel: „A nép döntött: levállatta az elnököt.” A népet azonban, amelyre a szenátor hivatkozott, nem érdekelte Basescu visszatérése. Nem tört ki a spontán népharag, amelyet szociáldemokrata és nemzeti liberális politikusok jósoltak, sem a káosz, amellyel Mircea Dogaru ezredes fenyegetőzött. Dogaru a leszerelt katonai káderek szakszervezetének (SCMD) az elnöke; ebben a szervezetben tömörülnek az egykori Szekuritate-ügynökök és a néhai kommunista elnyomó apparátus egyéb funkcionáriusai. Az SCMD júliusban megállapodást kötött a kormányzó pártszövetséggel (USL), amelyben a szociáldemokrata PSD és a nemzeti liberális PNL fogott össze. Az egyezmény előirányozta az alkotmánybíróságnak, az ügyészség korrupcióellenes ügynökségének, valamint a Szekuritate irattárát gondozó hivatalnak a feloszlatását. A megállapodás, amelyet a PSD nevében Victor Ponta kormányfő írt alá, részletes tervet tartalmaz arra, hogyan kell helyreállítani Romániában „a nép uralmát”, konkrétan mindazoknak az akadályoknak a felszámolásával, amelyek útjában állnak az USL hatalmának. Az államfő eltávolítását célzó második kísérletet jobb előkészítés előzte meg, mint az elsőt, amely zátonyra futott a 2007. évi népszavazáson. Első lépésként az új parlamenti többség, amely számos képviselő és szenátor átállásával jött létre, megnyirbálta az alkotmánybíróság jogköreit, leváltotta az ombudsmant (és saját emberét nevezte ki a helyére), valamint a törvényhozás két házának az elnökét. Ezt követően július 6-án a parlament fölmentette tisztségéből az államfőt, jóllehet nem lehetett rábizonyítani „az alkotmányba ütköző súlyos jogsértéseket”, amelyek indokolták volna menesztését. A Basescu leváltásáról szóló július 29-i népszavazáson a választásra jogosultak 46,2 százaléka vett részt, közülük 88,5 százalék támogatta az elnök leváltását. A központi választási bizottság megállapította, hogy az 50 százalék plusz egy főnél alacsonyabb részvétel miatt a referendum érvénytelen. Ahelyett, hogy ezt nyomban megerősítették volna, az alkotmánybírák - a kormány és az ideiglenes államfő durva nyomásának engedve - előbb szeptember 12-re, majd augusztus 29-re halasztották állásfoglalásuk meghozatalát. Végül 21-én 6:3 arányban érvénytelennek minősítették a népszavazást. Az alkotmánybírák két ízben nyilvánosan szembeszálltak a politikai intervencióval, legutóbb augusztus 24-én. Előzőleg Ponta törvénytelennek és igazságtalannak nevezte döntésüket, amellyel „ellentmondtak a demokratikus szabályoknak, az ország törvényeinek és a polgárok akaratának”. Crin Antonescu ideiglenes államfő pedig kijelentette: „hat politikai tiszt akarata” erősebbnek bizonyult nyolc és félmillió románénál. Az efféle nyilatkozatok - szögezték le a bírák - aláássák az alkotmánybíróság tekintélyét, ráadásul megsértik az alkotmány 147/4-es cikkét, amely kimondja: az alkotmánybíróság határozatai mindenkire nézve kötelezőek. A kormány rettenetesen csalódott volt a bírák karakánsága láttán. Az USL abban reménykedett, hogy manipulációkkal utólag csökkentheti a választói névjegyzékben szereplők számát, s így érvényessé teheti a népszavazást. Ion Rus belügyminiszter, akit 1,6 millió választónak a névjegyzékből való törlésével bíztak meg, inkább lemondott. Az ügyészség vizsgálatot kezdett durva választási csalás gyanúja miatt. Augusztus 14-én Ponta a The Guardiannek adott interjúban kijelentette: kész a „társbérletre” Basescu elnökkel, amennyiben tiszteletben tartja az alkotmányt. E kijelentés bejárta a világot, számos kommentátor pozitív jelzésként értékelte, holott Ponta ezzel csupán a kormányát külföldön bírálók vitorlájából próbálta kifogni a szelet. Miután azonban az alkotmánybíróság érvénytelenítette Basescu leváltását, a miniszterelnök az Antena 3 televízióban azt állította, hogy az angol újság kiforgatta a szavait. Valójában ő csupán arról beszélt, hogy el tudja képzelni a társbérletet egy olyan államfővel, aki tiszteletben tartja az alkotmányt. „Basescu úrról nem beszéltem” - így Ponta. A The Guardiannek adott interjú számos külföldi médiában megjelent a kormányfő cáfolata, amely a Basescu ellen vívott küzdelem új szakaszát harangozta be, csak a román közönségnek szólt. Az államfő visszatérése után Pontának és Antonescunak el kell döntenie, hogyan akarják megvalósítani tervüket. Ez pedig nem más, mint ahogyan Herta Müller irodalmi Nobel-díjas írónő a Der Spiegelnek adott interjúban fogalmazott „a soraikban lévő kleptokraták megvédése”. A román jogállam erősebbnek bizonyult, mint azt a kleptokraták várták. Kudarcot vallottak azok a kísérletek, amelyek az alkotmánybírák megfélemlítését és a választói névjegyzék utólagos manipulálását célozták. Traian Basescu ismét elfoglalta hivatalát a Cotroceni-palotában. Csakhogy az államfő és a független igazságszolgáltatás elleni abszurd háború, amely csaknem jóvátehetetlen károkat okozott Romániának, ezzel még nem ért véget. (Krónika) Sztrájkra fel, a nebulókért! Sztrájkkészültséget hirdetnek a szlovákiai pedagógusszervezetek, most, a tanév elején, figyelmeztetve arra, hogy továbbra is ők a nemzet napszámosai A szakképzettséget tekintve legszigorúbb ágazat a második legkisebb nominálbérátlagot mutatja fel, évek óta írunk róla, évek óta beszédtéma, évek óta választási ígérgetések halmaza hangzik el a témában. Összegezve: a pedagógusbérek alacsonyak, a pálya nem attraktív, s egyre több a pályára kerülő, nem odavaló ember, ideje lenne társadalmi közmegegyezésre jutni abban, hogy az oktatásügy alfája és ómegája a tanító. Az az ember, aki 45 percen át korlátlan királya a pályának, de aki néhányszor 45 percen át legalább akkora teljesítményt nyújt, mint bármelyik Hamlet vagy III. Richárd a színpadon, s keményen, interaktívan. Évek alatt elkopik a hangja, az enthuziazmusa, elfogynak az ötletei, felőrlődnek az idegei, a gyerekek mellett rengeteg fölösleges (oktatási hivatalok, tessék figyelni: teljesen fölösleges) adminisztratív és formális továbbképzési követelménynek vannak kitéve. A háború után a félig lebombázott iskolában a földön ülve indult a tanítás, amikor a hittanoktató föltette a kérdést: mi végett vagyunk a földön? S a nebuló kapásból válaszolt, mert elvitték a padokat. Mégsem lett a háború utáni nemzedék írástudatlan és hülye, megtanulta azt is, mi végett van a földön, mint ahogyan Nobel-díjasa-t a gyertyafénynél tanultak, és soR ceruzával deriváltak, de kés hámba törték az atomiét. Mögöttük hol emlegetett,edett tanáregyéniségek, akik a tudás szemetére, emberi tartásra nevelték őket. Nem azon múlik egy iskola sikere, mennyi a számítógép, milyen a berendezés, és kárpitozott székeket koptatnak-e a rakoncátlan kölykök. Még azon sem, hogy valamelyik iskolai szárny kopott, festésre szorulna. Alma materem legsikeresebb éveit ódon angol gótikus falak közt jegyzi, két, iskolának alkalmatlan, öreg épülettel. No és? Jöttek onnan atomfizikusok, csillagászok, szívsebészek, tisztességes hivatalnokok, konyhafőnökök. Tudással, Tartással. Meg pedagógusegyéniségek nyújtotta élményekkel. Az első helyen a tanító van - ha ezt tudjuk, akkor azt is, hogy az első helyen a gyerek van. A gyereknek egy rongylabda, egy fadarab, egy trikókkal kirakott grund, ahol nem tudod, hol van a „kint", maga a világ lehet. Ha a pedagógus eljátssza vele, hogy a száraz füves grund a Wembley, a fadarab a varázspálca, a helyi park Kacor király erdeje, ha az ibolyát nem a Wikipédián nézi meg, hanem az erdőben... Ne is soroljuk. Ki ne emlékezne kreatív, invenciózus tanárokra? Nem a levelező tagozattal, a tankönyvi közbeszerzésekkel, amit tudom én hány milliós informatikai tenderekkel kell kezdeni. Nem is az irányszámoknál, átlagoknál. A tanítónál. Ő felügyeli a számunkra legértékesebbet, ő vezetgeti nap mint nap valahová, s egyáltalán nem mindegy, hová, nem mindegy, hogyan, s az sem, hogy ezt a gyermek hogyan éli meg. Ha ezt nem veszi észre a szaktárca, újabb négy évig tartunk el egy fölösleges államigazgatási hivatalt. Közben hülyülnek a nebulók. Sztrájkra fel, talán ébresztőként hat! ■ LOVÁSZ Attila (Új Szó) Jlkuuta, 2012. szeptember 1., 2, szombat-vasárnap Ungvári tudósítónktól két fontos esemény helyszíne volt az elmúlt egy hétben a beregszászi Európa-Magyar Ház. Előbb az Ukrajnai Magyar Nemzeti Tanács (UMNT) fórumán aktuálpolitikai kérdésekről, a közelgő parlamenti választásról esett szó, majd a Kárpátaljai Határ Menti Önkormányzatok Társulásának (KHÖT) összejövetelén a nemrég elfogadott nyelvtörvény gyakorlati megvalósíthatóságát elemezték. Az UMNT ülésén Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke helyzetelemzésében rámutatott, kisebbségi szempontból az elmúlt két esztendő a kedvező folyamatok időszaka volt, s az október végi parlamenti választások fő kérdése az, folytatódik-e mindez, vagy megkezdődik a visszarendeződés. Gajdos István köszönettel kezdte mondandóját. Hála és elismerés illeti a szövetség aktivistáit, húzta alá, akik a nehéz időkben is elkötelezetten vállalják feladataikat, és tesznek azért, hogy a szervezet megőrizze pozícióit. Mindannyian méltán érdemelnek elismerést közösségmegtartó munkájukért - hangzott el szájából a dicséret. Az UMDSZ egyik ismérve, hogy nemcsak a problémák felvetésével és annak lobogtatásával foglalkozik, hanem szüntelenül keresi azok megoldását - hangsúlyozta. így cselekedett 2009 telén is, amikor két másik országos szintű kisebbségi szervezettel karöltve partnerségi megállapodást kötött Viktor Janukovics akkori államfőjelölttel, aki megválasztása után következetesen teljesíti is az abban foglaltakat. A sikerek között említette a magyar érettségizők felvételizése elé gördített akadályok elhárítását, az erőszakos iskolai ukránosítás enyhítését, a kisebbségbarát nyelvtörvény elfogadását, valamint a 2006-ban elveszített parlamenti mandátum viszszaszerzésének reális lehetőségét. Az ukrajnai országos magyar demokrata szövetség irányítója emlékeztetett azokra a nehézségekre, melyek abból kifolyólag adódtak, hogy az elmúlt két parlamenti választásokon elbuktak a magyar jelöltek. „Amellett, hogy nem volt lehetőségünk hallatni a hangunkat minket is érintő, életünket nagyban befolyásoló ügyekben, attól is megfosztottak bennünket, hogy a magyarlakta vidékek szociális-gazdasági fejlődését szolgáló projektekre forrásokat lobbizzunk ki - szögezte le. Azért is tartom nagy lehetőségnek a kormányzó Régiók Pártjával történt következetes együttműködést, mert garanciáink vannak arra vonatkozólag, hogy a régiós színekben mandátumot szerző kárpátaljai jelöltekkel összhangban kézzelfogható segítséget nyújthatunk a régiónak, különösképpen a magyarok által nagyobb számban lakott járásoknak." Az elnök nem titkolta, a parlamenti mandátum visszaszerzésében és a nyelvtörvényben rejlő lehetőségek minél hatékonyabb kiaknázásában segítséget remélne a budapesti vezetéstől. A KHÖT fórumán a nyelvtörvény ügyét vették különösen nagy körültekintéssel górcső alá. Tóth Mihály, az UMDSZ tiszteletbeli elnöke, a jogszabály egyik szakértői kidolgozója roppant fontosnak tartja, hogy Kárpátalján a magyar közösségek is tudjanak élni a páratlan lehetőséggel. Éppen ezért intéztek felhívást a magyar többségű, határ menti települések polgármestereihez, az érintett városi és járási önkormányzatok vezetőihez, hogy mihamarabb hívjanak össze tanácskozást e kérdésben, s tegyék meg a szükséges intézkedéseket a kedvező változások életbe léptetéséhez. A Kárpátaljai Határ Menti Önkormányzatok Társulása (KHÖT) szakmai tanácskozásán elhangzott, vannak olyan lehetőségek, melyeket azonnal, aránylag kis ráfordítással meg lehet valósítani, mint például a bélyegzők és feliratok kétnyelvűsítése, de vannak dolgok, mint mondjuk az egész hivatali ügyvitel két nyelvre állítása, vagy mindkét nyelvet jól beszélő közalkalmazottak foglalkoztatása, melyek hosszabb időt, és főként jelentős forrást igényelnek. Részletezte azokat a lehetőségeket is - bizonyítványok kétnyelvűsítése, a személyi okmányok két nyelven való kiállítása, az anyanyelvű névleírás engedélyezése, magyar nyelvű szavazólapok gyártása -, melyek kiaknázása nagymértékben függ bizony attól is, van-e az adott kisebbségnek, esetünkben a magyarságnak, kijevi szintű érdekképviselete. ■ DUNDA György Kettős veszély Egyszerre két irodalmi lapot sodor veszélybe Maros megyében a lakaté- okosságnak álcázott rövidlátás. A Látónak és a Vatrának a megyei könyvtár kötelékeibe való beolvasztási szándéka felér az erdélyi kortárs magyar, illetve román irodalom amúgy is igen foghíjas (ön)védelmi rendszere két bástyájának is az aláásásával, hogy aknázásról ne beszéljek. A megyei tanácselnök utolsó pillanatban visszavont - szerintem inkább csak elnapolt - határozattervezetének első számú hivatkozási alapja az a takarékosság, amely az egyre elhúzódó gazdasági válságban más megoldás híján bár- amikor könnyen elővehető, sőt választóknak és önkormányzati képviselőknek egyaránt el is adható. Csakhogy itt és most sem a néhány esztendeje tomboló pénzhiányról, ha- és nem mindenekelőtt a mindenkori hatalmi tényezőknek a művelődéshez, nemzetközibb szóhasználattal élve, a kultúrához - ezen belül az irodalomhoz - mint a közízlést, a társadalom szellemi gazdagságát, de frissességét is befolyásoló tényezőhöz való viszonyulásáról van szó. A Maros megyei példa ugyanis abba az idestova huszonhárom éve látható folyamatba illeszkedik, amelynek lényege, hogy központi forrásokból a kultúrára egyre kevesebb jut. Az egyre csonkább költségvetés, az anyagi ellehetetlenülés veszélye miatt volt kénytelen a művelődési tárca, illetve az írószövetség kötelékeiből kihátrálnia, és a lokálpatriotizmus pártfogó voltára is számítva, helyi/megyei önkormányzatokhoz átkérezkednie olyan lapoknak/folyóiratoknak, mint - az ábécé sorrendjében szólva - a Helikon, a Korunk, a Látó, a Művelődés, a Tribuna és a Vatra. Innentől kezdve az érintett önkormányzatokon múlik (majdnem) minden. Csakhogy a Maros megyei kettős lapbeolvasztást, egyben a megjelenés gyakoriságának csökkentését, értelemszerűen akár a megszűnést sem kizáró kezdeményező - miközben arra hivatkozik, hogy a hatáskörébe tartozó kulturális intézmények sajátosságainak mélyebb megismeréséért vizsgálja a rend-szert - éppen azt nem látja, hogy e két irodalmi lap, általában a kultúra akkor teremt igazi értékeket, ha finanszírozzák, és békén hagyják, hadd működjön. Vagyis, ha önjáró. És mint mindenütt a világon, nem anyagi értelemben nyereségorientált. ■ BENKÓ Levente (Krónika)