Magyar Szó, 2016. augusztus (73. évfolyam, 176-202. szám)
2016-08-08 / 182. szám
TO ÜVEGGOLYÓ uveggolyo@magyarszo.com Mmtt Tápai Renáta A sióagárdi öltözetkultúrával ismerkedhetett meg a Vajdaság tizenhat településéréről érkező mintegy húsz résztvevő a Vajdasági Magyar Folklórközpont nyári népművészeti kézművestáborában Szabadkán. A táborozóknak a Magyarországról érkező Vargáné Kovács Veronika hímzés- és csipkekészítő mutatta be a varrottcsipke-készítés, a rojtkötés és a fehér hímzés tudományát. - Régóta dédelgetett álmunk, hogy behatóbban tudjunk ismerkedni Sióagárddal Egyedi kultúrával rendelkezik, mind a hímzés, mind az öltözék területén. Az egyik témánk a varrott csipke, és jó látni, hogy a varrott csipke nem ismer határokat: felfedezhető Erdélyben férfiöltözeten is, sőt ugyanolyan, mint Sióagárdon a női öltözeten, de Veronika egy belgrádi kiállításon maga is felfedezett egy öltözéken azonos technikával készült csipkét, és arról is tudunk, hogy Bezdánban és Kupuszinán is léteznek olyan kenderből készült pendelyek, amelyek ilyen technikával vannak összedolgozva - mondta Raj Rozália, a WMF koordinátora. Hogy miért is az összedolgozva kifejezés a használatos, azt Vargáné Kovács Veronika magyarázta el nekünk: - A varrott csipke nem csipke néven indult mindjárt, hanem szél-összeerősítő varrás volt. Abba az időbe kell visszamennünk, amikor még nem volt varrógép, és nemezekbe, vastag vásznakba öltöztek az emberek. Ezeket is össze kellett varrni, és ezeknek erős, hurkolt, bogozott, csomózott öltéseknek kellett lenniük. Sokszor maga az összevarrás tovább tartott, mint annak az elkészítése, amit összevarrtak. A bal oldalt a jobb oldallal összevarrták, és ennek az összekötő résznek van egészen egyszerű változata és cifrázott változata is. Technikailag létezik hurkolt és bogozott változat, a hurkolt a hurokba öltést jelenti, a bogozott pedig csomókból áll, mi ez utóbbival foglalkozunk ebben a táborban. Ez olyan erős anyagot ad, szövetszerűvé válik, hogy szabható, vágható, és akkor sem bomlik ki - magyarázta Veronika, aki a varrott csipke készítésére szakosodott. Készített már ezzel a technikával alkalmi ruhadarabokat, mellényt, párnahuzatot is. A tábor idején alkalmi kiállítás is nyílt azokból a darabokból, amelyeket az előadó hozott, itt régi, Erdélyből származó ruhadarabokat is láthattunk, és azt is, hogy ez a technika hogyan alkalmazható a ma is hordható, elegáns ruhákon. Sióagárd textilkultúrájával 1980 óta foglalkozom. „Gyüttment” vagyok ott, nem onnan származom. Mint külsős csodálkoztam rá erre a hímzésre, majd ebből egy sok kiállítást megélt gyűjtemény született, és 11 éve működik a Sióagárdhoz tartozó Leányvár pincefaluban a Hímzésmúzeum, ami teljes keresztmetszetet ad Sióagárd viseletéről, hímzéseiről, szőtteseiről. A Hímzésmúzeum hungarikumként van bejegyezve, a gyűjteményről pedig könyv is íródott - hallottuk beszélgetőtársunktól. Ottjártunkkor éppen bogoztak az ügyes kezű táborlakók a kellemesen árnyas udvaron. Azt mondták, nem nehéz technika, de oda kell figyelni a számolásra. Két szerb ajkú érdeklődő is részt vett a táborban, egyikük Palánkéról - ő a folklórközpont tanfolyamainak egyik volt tanítványa -, másikuk Belgrádból érkezett, éppen a palánkai résztvevő ösztönzésére. - A palánkai Milana Knezevic barátnőm invitálására jöttem el, de Raj Rozáliát is ismerem már tíz éve. Nagyon izgatott voltam, hogy részt vehetek a táborban, én ugyanis a kézimunkák, a kézműves dolgok nagy szerelmese vagyok technikától függetlenül, gyerekkorom óta tanultam kézimunkázást a nagymamámtól. Szeretem megnézni és lehetőség szerint ki is próbálni, alkalmazni más kultúrák technikáit is. Az utóbbi húsz évben leginkább százöltéssel foglalkozom, ez a kedvencem - osztotta meg velünk élményeit a belgrádi Ljiljana Kokovic. Amíg az udvaron a többiek bogoztak, a folklórközpont egyik benti termében ceruzával a kezében, papír fölé hajolva találtunk Kolenák Ibolyára. Mint megtudtuk, a már meglévő minták alapján és az alapvető szabályok betartásával ő most éppen saját múltat tervez, s ehhez az oktató is áldását adta. - Megnéztem a sióagárdi díszítéseket, és amelyik része tetszik, azt használom fel a saját mintám kialakításához. Tetszik a borsólyukas hímzés és a levélminta, úgyhogy ezek mindenképpen belekerülnek - mondta Ibolya. A sióagárdi varrott csipke Egy különleges technikával ismerkedhettek meg a Vajdasági Magyar Folklórközpont nyári népművészeti kézművestáborának résztvevői Tápai Renáta Saját mintát tervez Kolenák Ibolya Vargáné Kovács Veronika hímzés- és csipkekészítő a bogozást tanítja Alkalmi kiállításon látható a varrott csipke A játék bűvöletében Az idén 30. alkalommal várja látogatóit a Mesterségek Ünnepe a budai várban Sok Kornélia kerek évfordulót ünnepel az idén a Mesterségek Ünnepe, 30. alkalommal mutatkoznak be a Budavári Palota környékén a mesteremberek, kézművesek. Három évtizeddel ezelőtt a Tóth Árpád sétányon született meg ez a rendezvény, kézművesvásárként. Pár év múlva egyszerre kicsinek bizonyult a hely a nagy érdeklődésnek köszönhetően, a szervezők jó érzékkel a Budavári Palota környékét szemelték ki új terepnek, s ez tökéletes helyszínnek bizonyult. Itt már programokat is beiktathattak, népzenei, népművészeti műsorokkal, fellépőkkel tették színesebbé a rendezvényt. A három évtized alatt szépen kikerekedett, s várja nemcsak az anyaországi, hanem a Kárpát-medencei magyarokat, sőt a világ minden tájáról érkező turistákat. Az idei rendezvény a nemzetköziség jegyében zajlik, ugyanis a régi meghívott nemzetiségek is szívesen visszajárnak, de újakat is vendégül látnak a magyar kézművesek mellett. Az idei év díszvendége Üzbegisztán lesz, emellett jövetelüket jelezték spanyol, török, kínai, jakutföldi, kazahsztáni, türkmenisztáni, kirgizisztáni, tádzsikisztáni mesterek is. Ez a rendezvény nem csak a felnőtt látogatókat köti le, családi programnak is kitűnő. A három évtized alatt több felnövekvő generációt neveltek a hagyományok tiszteletére, szeretetére. Talán nem is csoda, ha most a rendezvény témájának a játékot választották. Kitűnő alkalom ez arra, hogy a gyerekek és a felnőttek is megismerjék, vagy újra élvezhessék a régi népi és tárgyi játékokat. Ügyességi és logikai népi fajátékokkal készül Játéksziget nevű programjában az Apáról Fiúra Népművészeti és Kézműves-egyesület, amely a keleti felvezető sétányon várja a lurkókat. Megjelennek majd a vásári bábosok, lesznek utcaszínházi bemutatók, de nem feledkeznek meg a szervezők a kézügyességet fejlesztő népi játékokról sem. A fellépők műsoraiban is visszaköszön a játékosság, a népi játékok. De lesz bizonyosan sok-sok mese, gyermektáncok tanítása, közös táncolás, hangszerbemutató és elmondani sem lehet, mi maiden még. Annyi biztos, hogy ezen a pár napon jobban igyekeznek kényeztetni a gyerekeket, mint eddig bármikor. Nem mellékes, hogy a Budapesti Történeti Múzeumba ingyenesen betérhet a látogató a megváltott belépőjeggyel, a Várkert Bazár kiállításaira kedvezményt biztosítanak, a Magyar Nemzeti Galéria Picasso- és Modigliani-kiállítására pedig kombinált jegy váltható. Pillantsunk bele egy kicsit a programajánlóba is: augusztus 20-án, szombaton 11-től Korpás Évi és zenekara koncertezik Csiteri-csiteri csütörtök címmel, vasárnap pedig Szalóki Ági Körforgás című lemezének bemutatóját hallgathatják meg az Oroszlános udvar színpadán. A felnőtt közönségnek már az első napon két jó programmal kedveskednek, az Oroszlános színpadon lép majd fel Palya Bea Szokolay Dongó Balázzsal, majd a Sebő-együttes muzsikál. Ott lesz még az elkövetkező napokban a zentai származású Fábri Géza, majd Szalóki Ági, Berecz András és sokan mások. Az interneten már fönn van a teljes program a jegyárakkal és sok más információval. A szervezők frappáns jelmondatával zárom soraimat: Hagyomány, kézművesség, játék, zene, tánc! Ott a helyetek! Sok Kornélia 2016. augusztus 8., hétfő