Magyar Szó, 2018. július (75. évfolyam, 150-175. szám)

2018-07-18 / 164. szám

2018. július 18., szerda álta fia Több országban emelkedni fog a nyugdíjkorhatár Nálunk az emelés a nők esetében fokozatosan megy végbe A következő években több országban is emelkedni fog a nyugdíjkorhatár. A folya­mat összhangban van a várható élettartam emelkedésével, illetve ennek segítségével válhat anyagilag fenntarthatóvá a nyugdíj­­­rendszer. Számos országban zajlik a nyug­díjkorhatár fokozatos emelése - írja egy friss OECD-tanulmány. Ezt a folyamatot több tényező is indokolttá teszi, amelyek közül a legfontosabbak nyilvánvalóan a demog­ráfiai változások: egyrészt egyre nagyobb az idősek társadalmon belüli aránya, másrészt a születéskor várható élettartam is egyre emelkedik. Ezek a folyamatok anyagilag egyre nagyobb terhet rónak a nyugdíjrendszerre, hiszen egyre kevesebb aktív dolgozó kényte­len eltartani egyre több nyugdíjast. A korhatár emelése azonban segíti a rendszer pénzügyi fenntarthatóságát: a később visszavonulók tovább adóznak, emellett pedig - bár erről nem ildomos beszélni - kevesebb időt fognak nyugdíjasként leélni. Szerbiában is 65 évre emelkedett a koráb­ban alacsonyabb nyugdíjkorhatár. Az emelés a nők esetében fokozatosan megy végbe: az új korhatár a betöltött 62. életév (legalább 15 év szolgálati idővel). Az idő előtti nyugdíjba vonulás az öregségi korhatár és a szolgálati évek kombinációja. A nők esetében ez most a betöltött 56. év és 4 hónap és legalább 38 szolgálati év. A férfiak esetében pedig legalább a betöltött 57. életév és 40 szolgálati év. 2032- ben kiegyenlítődnek a nők és a férfiak nyug­díjba vonulásának feltételei. A hazai nyugdíjkorhatár egyébként nem számít magasnak, mivel az OECD sok tagál­lamában ezzel megegyező a korhatár. Sőt több országban már efölé emelkedik: példá­ul Dániában, Finnországban és Hollandiában is megszületett a döntés a korhatár további emeléséről. A kép azonban vegyes, mivel sok ország­ban egyelőre nincsen napirenden az emelés. Izland, Norvégia és Németország sem tervezi egyelőre a nyugdíjkorhatár emelését. Emellett olyan országok is vannak, amelyek szembe­mennek az árral: Lengyelországban elvetették a korhatár emelésének tervezetét, és végül a csökkentés mellett döntöttek. A nyugdíjkorhatár fokozatos megemelé­sével azonban nem oldható meg a legfőbb probléma: a különböző országok lakossá­ga egyre öregszik. A Világgazdasági Fórum (WEF) jelentése szerint nem csupán nálunk, de a fejlett világban is előbb-utóbb szembe kell nézni a fenntarthatatlan nyugdíjrendszer megreformálásával, miközben keresni kell a választ az olyan kérdésekre is, hogy mi lesz például az időskori megélhetéssel. ■ (G. B.) Nagy áldás a nagymamák gondoskodása Az unokák sokszor a legjobb pszichológusok és a legjobb hangulatjavítók Hivatalosan a nagymamák világnapja minden év július 13-ára esik. Igaz, hogy sokfelé, így nálunk is május első vasárnapján, az anyák napjával együtt szokás ünnepelni, ennek ellenére érdemes, bár kissé megkésve, ezen az oldalon is megemlékezni a nagymamákról. A nagymamák gyerekszemmel a vidámság, a nyugalom és a korlátlan süteményfogyasztás lehetőségének szimbólumai. Ők sütik a legfinomabb süteményeket, és ők veszik meg azokat a játékokat az unokáknak, amiket a szülők nem szeretnének, és sokszor csak nekik van türelmük századjára is megnézni ugyanazt a mesét, ha az unoka ezt szeretné. A nagymama nemcsak játszik a gyerekekkel és finomabbnál finomabb süteményekkel lepi meg őket, de egyben nagy segítséget jelent a szülők számára is. A nehezen megoldható gyerekfelügyelet, az elhúzódó munkaidő mellett nagy áldás, ha a szülők tudják, hogy a nagyi vigyáz a gyerekekre akkor is, ha ők csak későn érnek haza. Sokan mondják, hogy mivel a szülőé minden felelősség a gyerek nevelésével kapcsolatban, ezért akik igazán kiélvezhetik a kisgyere­kek társaságát, azok a nagyszülők. Természetesen ők is felelősséggel tartoznak a rájuk bízott gyerekek épségéért, de ezen túl nem kell Akik igazán kiélvezhetik a kisgyerekek társaságát, azok a nagyszülők például a csokoládéval kapcsolatban olyan szigorú szabályt betar­taniuk a gyerekeknek, mint a szülői házban. A nagymamák az unokáik társaságában újra feleleveníthetik fiatal­korukat, amikor ők voltak szülők, de most megengedhetik maguk­nak azt, hogy mindennek kizárólag pozitív oldalát élvezzék. Újra átérezhetik közelről, hogy milyen az, amikor egy kisgyerek ragasz­kodik hozzájuk, tőlük kér segítséget, és rájuk mosolyog, amikor jól érzi magát. Az unokák általában akkor érkeznek, amikor a nők életében radi­kális változások történnek: nyugdíjba vonulnak, ezáltal pedig csökken a társaságuk, a gyerekek felnőttek már és önállókká váltak, vagyis az eddig aktív életet élők ritmusa is lelassul. Sok emberre hat rosszul, ha már nem érzi annyira nélkülözhetetlennek magát, de éppen ezt a problémát orvosolhatja egy édes unoka. Szerencsére az ösztönöknek és a körülményeknek köszönhetően az unoka érkezése szinte minden nagymamára csodálatos hatással van. Új fordulatot vesz az életük, hiszen újra van egy olyan személy, aki feladatot és vidámságot visz az életükbe. Az unokák sokszor a legjobb pszichológusok és a legjobb hangulatjavítók egyben. Minden kétséget kizáróan a nagymamák a legkiválóbb bébiszitterek: mindig jönnek, ha szükség van rájuk, mindig szórakoztató játékokkal kötik le az unokákat, és egészen biztosan a legfinomabb süteményekkel Időseket érintő új felfedezés Kutatóknak először sikerült kimutatniuk, hogy egészséges idős férfi­ak és nők képesek ugyanannyi új idegsejtet növeszteni, mint a fiatal emberek. Felfedezésük az olyan degeneratív betegségek kezelésében lehet nagy jelentőségű, mint az Alzheimer-kór. A szakemberek között régóta vita folyik arról, hogy a felnőtt embe­rek növesztenek-e új neuronokat, számos korábbi kutatás azt sugallta, hogy a felnőtt agyban nem nőnek már újabb idegsejtek és nyúlványaik. A New York-i Columbia Egyetem kutatóinak a Cell Stem Cell című tudományos folyóiratban csütörtökön megjelent új tanulmánya ellent­mond ennek az állításnak. Maura Boldrini neurobioló­gus, a tanulmány vezető szerzője----------------------------------------------és munkatársai szerint felfedezé­sük azt jelezheti, hogy sok idős ember mind kognitívan (tanulá­si és emlékezési képesség), mind érzelmileg jóval egészségesebb marad a korábban feltételezettnél. Az amerikai kutatók 28 hirtelen elhunyt 14-79 éves ember agyá­nak hippokampuszát vizsgálták, valamennyien egészségesek voltak haláluk előtt. Ez volt az első alka­lom, hogy kutatók rögtön az elha­lálozás után vizsgálták az emberi hippokampusz újonnan kialakult idegsejtjeit és erezettségét. A szak­emberek megállapították, hogy a vizsgáltak nem szenvedtek sem elbutulásban, sem depresszióban, nem szedtek antidepresszánso­­kat, amelyek egy általuk végzett korábbi kutatás szerint az új agyi idegsejtek termelődésére hatással lehetnek. (MTI) A temerini Kókai Imre Általános Iskola 55 évvel ezelőtti korosztályának végzett tanulói jó hangulatban a napokban tartották találkozójukat. Állnak, balról jobbra: Gombár József, Kelemen Zoltán, Uracs Katalin, Vere­­bélyi Zoltán, Gőz József, Gara Márton, Majoros László, Kelemen Ilona, Kiss Rozália, Fekete Erzsébet, Zavarkó Márta, Bollók Borbála, Lepár János, Ádám Mária, Deák János, Varga Sándor, Dúsa László, Bohócki Zoltán, Oláh László, Horvát László. Ülnek: Kurcsnák Franciska, Pásztor Verona, Varga Somogyi Borbála, Jankovics Irén, Kovács Erzsébet tanítónő, Laskai Benjámin tanár, Magyar Erzsébet, Bohócki Margit, Szabó Gizella. nyugdijasok@magyarszo.rs NYUGDÍJASOK | . MAGYAR OTTÓ Az élet alkonyán Mikor kezed, lábad úgy fáj, majd’ leszakad, A hátad meggörbül az élet súlya alatt, Mikor bajodról tudsz már csak beszélni, Azt kérded magadtól: Érdemes még élni? Ha zimankós télben kicsi szobád hideg, Ha sok ismerős arc mind fásult és rideg, Ha a vérnyomásod naponta kell mérni, Megint csak azt kérded: Érdemes még élni? Amikor nem bírsz el már egy üres szakajtót, Amikor napokig nem nyitnak rád ajtót, Mikor a holnaptól rettegve kell félni, Újra csak azt kérded: Érdemes még élni? Amikor az idő ólomlábon halad, És megkeseredik a szádban a falat, Imádságodban sem tudsz semmit kérni, így sóhajtasz: Uram, érdemes még élni? Ha népes családodból egy szál magad maradsz, Amikor nem vetsz, és már nem is aratsz, A sorstól nem tudsz semmi jót remélni, Hát csoda, ha azt kérded: Érdemes még élni? Agyonhajszolt szíved akadozik s kihagy, Amikor rádöbbensz arra, hogy már senki se vagy, Szégyenkezve indulsz némi segélyt kérni, Keserűn fakadsz ki, Érdemes még élni? Ó felebarátom, megértem keserved, Méltányolom, hogy sokszor panaszra áll nyelved, Túl kemény fából faragták kereszted, Cipeled, vonszolod, minden tagod reszket. Mégis arra kérlek, próbálj meg remélni, Próbálj a Sorssal bátran szembenézni! Hiszen lelked még nem üres, kiégett, Vedd észre bátran körülötted a szépet! Vedd észre tavasszal, ha megjönnek a gólyák, Szél kaszálta fészkük hogyan igazgatják, Villásfarkú fecskék hogy hordják a sarat, Hogyan rakják fészküket az ereszed alatt. Ugye, hogy szíved nem csak hideg márvány, Vedd észre, mily csodás nyáron a szivárvány! Festő rózsabimbón hogy csillog a harmat, Örülj nyár reggelén a sok madárdalnak! Mosolyogj megértőn szerelmesek láttán! Te békédet is őrzi katona a vártán. Te érted is felkel Isten áldott napja, Érted is mond imát kis templomod papja. Tárd ki szívedet minden szépnek, jónak, Nyújts segítő kezet a rászorulónak! Adjál szeretetek mit majd viszonoznak, Mert hidd el, az emberek nem is olyan rosszak! Sütkérezz még kissé az őszi napsütésbe, Lapozgass csendesen az emlékek könyvébe! S ha majd a Sorssal meg tudtál békülni, A még hátralévőt könnyebb lesz leélni. (Elhangzott Temerinben az 55. osztálytalálkozón. Elmondta Laskai Benjámin osztályfőnök)

Next