Magyar Themis, 1872 (2. évfolyam, 1-55. szám)

1872-11-19 / 50. szám

• 1 '-11 ------- ■ " . 7-■ [UNK]—y--- —-rr-r*— Második évfolyam, 50. szám, Pest, nov. 19. 1872. Megjelenik minden kedden; a „magyar Tv/T­A A­T? Előfizetési árak: jogászgyülés“ tartama adatlaponként _L. helyben házhozhordással, vagy vidéken A kéziratok és megrendeld- ■ I 1 [ J | j 1­1% #1 H negyedévre . . 3 frt. sek bérmentve a kiadó-tulajdonoshoz ! ■ [UNK] [UNK] 1 H I évre .... 4 frt. ■L ^ egész évre ... 8 frt. Szerkesztői iroda: kalap-utcza & sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. Eladó-hivatal: kalap-utcza 6 sz. A BU­DA­PESTI ÉS KOMAROMI ÜGYVÉDI EGYLETEK KÖZLÖNYE, © s # magyar jogaszgyül­és napilap,­#. Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő: Dr. SIEGHUNI­ VILMOS. TARTALOM: Budget-tanulmányok. (Végo.)—■ Szemle. — A büntetőjog alapelvei. — Észrevételek Dr. Hoffmann Pál törványkönyvi tervezetére. Dr. Teleszky István úrnéi. — Törvényjavaslat a telepitvényekről. — „Tárcza“ A jog küzdelme. (V.) — „Vegyes közlemények.“ — Személyi hírek. — Egyleti közlemények.—­Különfélék. — Kivonat a „Buda­pesti Közlönyből.“ A negyedik magyar jogászgyülés elé terjesztendő indítványok előké­szítéséül az állandó bizottság f. hó 14- én tartott ülésében következő kérdéseket tűzte ki: A magánjogból: 1) A kötelező polgári házasság iránt alkotandó törvényben engedtessék-e a házastársak életében a házassági kötelék felbontása és ha igen, minő okokból? 2) Minő rendszere a házassági va­gyonjognak fogadtassák el az alkotandó magyar magánjogban ? A kereskedelmi és váltójogból: 3) Illese-e a kereskedő feleségét ke­reskedői hitelezők ellenében vagyonjogi igényeire nézve előjog és ha igen, minő mérvben és minő feltételek alatt? 4) Minő elvek állapittasanak meg a viszkereseti jog érvényesítésére, ha e jog külföldről érvényesíttetik belföldre? A büntető­jogból és eljárásból: 5) A sajtó számára szükséges szabad­ság megkívánja-e s tekintettel a közbiz­tonságra elegendő-e, ha a sajtó útján el­követett büntetésre méltó cselekvényekre az általános büntetőtörvények és bünte­tőjogi elvek kivétel nélkül alkalmaztat­nak, vagy pedig a sajtószabadság avagy a közbiztonság megóvására kivételek és pedig melyek teendők? c) Azon elv, hog­y az igazságszolgál­tatás a közigazgatástól teljesen elválasz­tandó, feltétlenül kiterjedjen-e a kihágá­sokra is, és ha nem, minő módozatok mellett teendő kivétel? A polgári eljárásból: 7) A közvetlen szóbeliség mellett a bizonyításnak mily rendszere fogadtas­sák el ? 8) A közvetlen szóbeli eljárásban mi­nő jogorvoslatok engedendők meg? Miután az állandó bizottság által ki­tűzött ezen kérdésekre nézve a bizottság által közvetlenül felkérteken kívül, bár­mely jogászgyűlési tagnak is jogában áll indítványt tenni, ennélfogva figyelmeztet­nek a t. jogászgyűlési tagok, hogy a mó­dosított alapszabályok 7. illetve 17. §-a értelmében csak oly indítványok kerül­hetnek tárgyalás alá, melyek indokolva és a gyűlés megnyitását legalább négy hónappal megelőzőleg az állandó bi­zottsághoz (alulírott czime alatt) beküldet­­­­nek. Ezek szerint — tekintettel arra, hogy a negyedik magyar jogászgyűlés ülé­seit az állandó bizottság határozatához képest 1873. évi június 2.3. 4. és 5-én tar­­tandóa — az indítványok végső beküldési határideje 1873. évi február elseje. Kelt Pesten 1872. évi nov. 15-én. Elnöki megbízásból : Dr. Siegmund Vilmos, a magyar jogászgyülés állandó bi­zottságának titkára. (Pest, kalap utcza 6. sz.) Budget-tanulmányok. VI. Felebbviteli törvényszékek. (F.) Egész igazságügyünk telve van viszásságokkal, — de hogy a legnagyobb anomáliák felebbviteli rendszerünkben találhatók, azt senki sem fogja tagadni. Itt van a külön álló semmitőszék, — de azon intézmény, melynek kedvéért az már körülbelül 4 évvel ezelőtt felállitta­­tott: a szóbeliség, törvénykezésünkben még mindig pium desiderium; itt a pesti k. tábla, melyhez— a mi páratlan a maga nemében — minden az egész országban felebbezett pernek fel kell vándorolnia. És ha a kir. tábla meghozta ítéletét, mi történik ? A legcsekélyebb pert is még egy­szer lehetvén felebbezni, a perek igen nagy része ismét vissza megy a kir. táb­lához és innen a legfőbb itélőszékhez, honnan újra átmegy a kir. táblához, és csak azután vissza az első folyamodás a­­birósághoz. Nem arczul csapása ezen rendszer minden modern igazságszolgál­tatási fogalmaknak? Hol van itt a jelen­leg — méltán — annyira hangoztatott egyszerűség, természetesség és gyorsa­ság? De eltekintve ettől, váljon megegyez­­tethető-e egy harmad és másodfolyamo­­dású törvényszék hivatásával — hogy ne mondjuk: méltóságával — az, hogy ide­jének nagyobb részét úgy­nevezett »csir­­ke-perek«-re fecsérelje? És ez így van. Mindenki meggyőződhetik a kimutatá­sokból, hogy ezen magas törvényszékek idejének legnagyobb részét a lehető legcsekélyebb és legegyszerűbb perek veszik igénybe. Pedig mily könnyű volna ezen dolgon­­ segíteni! A járás­bíróság illetőségéhez tar­tozó perek számára felebbezési bíróságul nálunk is épúgy mint más országokban, s tökéletesen elég volna az illető első folya­­­­modású tervszék. Ha pedig ezen kívül ki­­t mondatnék, még az, hogy két egybe­hang­­­­zó ítélet ellen nincs további felebbezés, akkor már ezen két szabvány által is nagy mennyiségű jeles munka­erő felszabadul­na a felebbezésnél. Ezen munka­erő pedig alkalmaztatván az első folyamodású bí­róságoknál, nem szorulna az állam azon dilettáns elemekre, melyek épen azért, mivel a központon túl­ sok jogilag képzett egyén vétetik igénybe, a vidéki törvény­székeknél a jelen év elejéig valóságosan grassáltak és még a törvényszékek újjá­szervezésénél sem voltak egészen mel­lőzhetők. Ezen elemet kell a rendezett igazságszolgáltatás érdekében kiszorítani a törvényszékekből és helyébe való­ban jogilag képzett egyéneket állí­tani. Az pedig leginkább úgy eszkö­zölhető, ha a fővárosba tömegesen össze­hordott jogi erőket ismét visszaadjuk a vidéknek. Ez után észrevehetőleg jobbá és megbízhatóbbá tétetnék az első folya­modású bíráskodás, ami nagy mérték­ben kárpótolná a harmadik instantia el­vesztését.­­ Különben van remény, hogy a felebbezés kérdésének megvita­tása nem sokára napirendre kerül, mi­után a jogászgyűlés állandó bizottsága által legújabban kitűzött kérdések közt a perovoslatok kérdése is helyt foglal. — Lássuk már most közelebbről a fe­lebbviteli bíróságok költségvetésének elő­irányzatát. (2.—6. czim.) A semmitőszék számára szükséglet 172.620 fttal van felvéve. Mű­­­ködik pedig itt 1 elnök, 1 alelnök, 18 bíró, 24 személyből álló jegyzői és foglalma­­zói, továbbá 9 személyből álló segédhi­vatali személyzet. A legfőbb itélőszék költségve­tésének előirányzata 379.188 írtban van felvéve. Működik itt 1 elnök, 6 tanácsel­nök, 42 bíró, 47 személyre menő jegyzői és fogalmazói, továbbá 17 személyből álló segédhivatali személyzet. A pesti kir. tábla költségvetésé­nek előirányzata 649.964 írtban van megállapítva, mely kir. táblánál működik 1 elnök, 1 alelnök, 10 tanácselnök, 128 biró, 77 személyből álló jegyzői és fogal­mazói, továbbá 41 személyből álló se­gédhivatali személyzet. A marosvásárhelyi kir. tábla költségvetésének előirányzata 124.370 ft. Működik itt 1 elnök, 3 tanácselnök, 25 bíró, 26 személyből álló jegyzői és fogal­mazói, továbbá 11 személyből álló se­gédhivatali személyzet. A képviselőház pénzügyi bizottsága mindezen összegeket levonás nélkül megszavaztatni véli. Ezen czimekben

Next