Magyar Themis, 1873 (3. évfolyam, 1-55. szám)

1873-09-11 / 40. szám

305 teszik. Apáthynak ezen a tervezet 65. czikkéhez csatolt indokolásban foglalt szavai helyesek oly annyira, hogy és ezért nem csak a 65., hanem a 66. és a 67. czikk is egészen felesleges, mint mindezek iránt az ipartörvény 62. és 63. §§-ai már teljesen hogy határozottaban és mindkét félre nézve előnyösebben intéz­kedik, mint a n. k. t., melynek szabvá­nyaihoz a tervezet simul. Mig t. i. a n. k. t. s utána a tervezet is a bíróság belátására bízza: váljon az egyik vagy másik fél kérelmére fontos okok miatt a szolgálati viszony a felmondási idő eltelte előtt is felbontottnak nyilvánit­­tathassék-e, addig az ipartörvény nélkül, hogy kizárná lehetőségét annak, a­mi szerint a biró egyéb fontos okok előadtával közbejárhasson, felsorolja azon eseteket, melyekben a szolgá­lati viszony felmondás nélkül úgy a főnök, valamint a segéd részéről biró közbejötte nél­kül azonnal felbontható. A tervezet 68. czikke végre csak­ugyan a dolog természetéből követke­zik és nem esik kifogás alá. XIV. (Kereskedelmi alkuszok.) Már a rómaiaknál *) találkoztak emberek, kik szerződések, kivált házas­sági szerződések, közvetítésével hivatás­szerűen foglalkoztak (proxenetae) s az akkori kereskedésnek természetéhez ké­pest bárminemű ügyletek közvetítésével is szabadon foglalkozhattak. A közép­korban szintén minden nagyobb keres­kedelmi piaczon működtek alkuszok, kiket azonban az abstract bizonyítási elmélet tanúskodásra alkalmatlanok­nak tartott. De a kereskedelmi forga­lom nem nélkülözhette a tanukat. Ezért egyik végletből a másikba csaptak át. Hogy a proxeneta tanú lehessen, „per­s­sona publicá“-nak nyilvánították, ki a felek érdekein fölül áll. Az alkuszok­nak ezen nyilvános jellege különben nem árthatott, mivel önkormányzatának teljes élvezetében a kereskedelmi rend maga jelölte ki és eskette meg az al­kuszokat. Természetes, hogy az alku­szok ilyetén fejlődött intézménye csak­hamar monopóliummá vált, és — itt van a hiba —­ a modern állam magá­hoz ragadta az alkuszok kirendelését. Francziaországban az alkuszok már 1572-ben lettek államhivatalnokokká. Az újkor az iparszabadság diadalát üli s határozottan ellene van az állami­lag engedélyezett alkuszi ipar kizáróla­gosságának. Az üzleti világ ellenszenv­vel viseltetik minden állami gyámkodás és gondviselés iránt, kivált ha azt csak oly feltételek alatt élvezheti, melyek kívánalmainak és érdekeinek meg nem felelnek. A hites alkusz közbenjárása a bizonyítást illetőleg bizonyos előnyöket biztosít — úgy mondják azok, kik ez intézmény további fenállása mellett kardoskodnak. De ez, mint látni fogjuk, nem áll. Azon további érv, hogy a hites alkusz fáradozásáért egyezkedés hiányában csak a törvényben megálla­pított illetéket követelheti, a gyakorlati életben mit sem nyom, miután az al­kuszi közvetítés a szabad foglalkozások közé tartozik. Csekély az előny, több a hátrány. Ezért az üzletvilág a hites alkuszokat, a­mennyire lehet, kerüli 2) nemcsak magában Németországban, hanem még Francziaországban is s belga törvényhozás megszüntette a hi­­­tes alkuszok intézményét tökéletesen, egyszerűen kijelentvén, hogy mindenki tetszés szerint lehet alkusz, ha arra magának pátenst vált s az arra sza­bott adót megfizeti. Dr. Herich Károly m. k. miniszteri titkár Szemle, Budapest, sept. 9. (—r.) A pesti kir. it­élő tábla fe­gyelmi bírósága f. hó 6-án Ráth Károly elnöklete alatt nyilvános fegyelmi tár­gyalást tartott. J. K. váczi aljárásbíró ugyanis a főügyészség részéről azzal vádol­­tatott, hogy két a rendőrség részéről neki átadott egyént csak beszolgáltatásuk tize­dik napján hallgatott ki. Ezen a személyes szabadságot sértő hanyagságért a főügyész­ség, melyet Dr. Löw Tóbiás helyettes fő­ügyész képviselt, vádlottat bűnösnek mon­dani és reá a másodfokú fegyelmi bünte­tést (feddés) kiszabni kérte. Vádló részé­ről felhozatott, hogy habeas corpus tör­vényünk nincs ugyan, s arra nézve sincs világos törvénybeli intézkedésünk, hogy a letartóztatott egyének 24 óra alatt kihall­gattassanak, amint ez az európai bűnvádi eljárások legtöbbjeiben meg van hagyva, de a fenálló gyakorlat szerint a viz­sgáló bírák kötelesek a kihallgatást rögtön eszközölni. Vádlott ezen szabályt nem kö­vette, mert a kihallgatásnak a tizedik na­pon történt felvétele rögtön eszközlöttnek nm mondható. Ezen kivül az ideiglenes tt • . • O bűnvádi eljárás, mely az igazságü­gymi­­niszterium részéről a törvényszékeknek ve­zérfonalul ajánltatott, szintén azt rendeli (42. §.), hogy a vádlott 24 óra alatt ki­hallgatandó. Vádlott ennek ellenében hosszasan védelmezte magát azzal, hogy a személyzet elégtelensége miatt nem győzi a roppant nagy mértékben meggyűlt mun­kát. A fegyelmi bíróság a főügyész­ség indítványához járult és vádlottat az ál­tala érvényesített enyhítő körülmények tekin­­­tetbe vételével az első fokú fegyelmi büntetésben marasztalta el, mely a rosza­­lásban áll. A német birodalmi kereskedelmi fő­­törvény­széknek 1872. évben kifejtett mun­kálkodásáról a „Jahrbuch für Gesetz­gebung, tanulságos Verwaltung und Rechtspflege“ visszapillantást közöl, mely­nek néhány adatát nem lesz érdekte­len reprodukálni. Ezen Lipcsében székelő legfőbb törvényszéknél az em­itett évben 1060 ügy volt elintézendő, melyek közül 56 darab illetéktelenség miatt elutasittat­­ván, maradt b­v4. Ezekből elintéztetett 883, elintézetlenül maradt 121. Felebbezés folytán megerősittetett 284, megváltoztatta­tott 176 semmiségi panasz folytán megerő­­sittetett 313, megváltoztattatott 110 ítélet. A mint látható, feltűnően nagy a megvál­toztatott ítéletek százaléka, és­pedig a fe­­lebbezéseknél az arány úgy áll, mint 5:8,­­ a semmiségi panaszoknál mint 1 : 3.­ A törvényszéknek van mindössze két elnöke és 17 tagja, egy-egy tagra tehát évenkint körülbelül 66, szavonkint pedig 5 per jut,tehát egy-egy pert átlagosan h­at napig tanul­mányozhat. Az évkönyv, melyből ezen adatokat meritjük — és általában a jogi szakirodalom — a birák ezen megterhelte­­tését roppant nagynak mondja, minthogy minden egyes esetnek utolsó forumbeli eldöntése kellő gondot és megfontolást igényel és mivel ezen törvényszék bírái a külföldi törvényhozások működését és a tudomány terén történő mozgalmakat ki­válóan vannak hivatva, sőt utalva, figyelem­mel kisérni. Az orvosok nemzetközi congressusa­­ a napokban tartatott Bécsben és egyik szakosztálya, mely kizárólag törvényszéki­­ és tébolydái orvosokból állott, a következő, — s szakmánkat is közelről érdeklő — kérdést­­ vette tárgyalás alá : „Mily eljárás biztosítja a megtébolyodottnak a leggyorsabb jogi ol­talmat?“ A szakosztály e kérdésre vonat­kozólag lényegben a következő határoza­tot fogadta el: 1.Minden nyilvános és magántébolyda a kormány által kinevezett központi té­bolyda-bizottság felügyelete alatt áll. Az intézetek feletti közvetlen felügyeletet az egyes tartományokban és kerületekben a tartományi, illetőleg kerületi tébolyda-bi­­zottságok gyakorolják 2. Valamely egyénnek nyilvános vagy magán­tébolydába való felvétele csak or­vosi bizonyítvány alapján történhetik. Ezen bizonyítvány minden a gyakorlatra jogo­sult orvos által kiállítható, de oly orszá­gokban, hol a psychiatria nem kötelező, egy törvényszéki vagy községi orvos ál­tal iidimálandó. A felvétel alapjául szol­gáló orvosi bizonyítvány nem lehet régibb 8 napnál. Ha valamely egyén felvétetett az intézetbe, ennek orvosi vezetője a pol­gári törvényszéket, melyhez az intézet tartozik, azonnal és 48 óra alatt a téboly­dai bizottságot értesíteni tartozik. Vala­mely intézetben levő beteg elbocsátását ennek gondnoka, rokonai vagy barátai bár­mikor kérhetik. Oly betegek, kik gondnok­ság alatt állanak, csak gondnokuk bele­egyezésével, kiskorúak pedig csak szüleik vagy gyámjuk folyamodására bocsáthatók el. A tébolydai­ bizottság különösen ügyel­jen arra, hogy oly egyének, kik már meg­gyógyultak, azonnal elbocsáttassanak. Az intézet igazgatója tartozik valamely egyén elbocsátása után 48 óra alatt erről az ille­tékes polgári törvényszéket és a tébolyda­bizottságot értesiteni. 3. Ha a törvényszék valamely tébo­­lyodottnak egy intézetbe való felvételéről, vagy pedig valamely tébolyodottnak egy magáncsaládban való létezéséről értesül és törvényes képviselőről nincs gondoskodva vagy ez távol van, azonnal nevezzen ki bizalmi személyt a beteg ügyeinek vitelére. Gondnokság alá helyezés csakis két tör­vényszéki orvos és egy bírósági tisztviselő által eszközlött vizsgálat alapján történhe­tik. Feltétlenül szükséges, hogy a törvény­­széki orvosok gyakorlott és megvizsgált psychiátricusok, a törvényszéki tisztviselő pedig jogilag és psychologiailag képzett le­gyen, tehát a bírósági tisztviselők maga­sabb­­ cathegoriáinak egyikéből vétessék. A kinevezett gondnok köteles törvénye­sen előírt teendőin kívül minden 6 hónap­ban orvosi jelentést bemutatni az illetékes bíróságnak. Mihelyt a polgári tör­vényszék az illető egyén meggyógyulásáról értesül, tartozik azonnal gondoskodni, hogy min­den polgári jogaiba haladék nélkül vissza­helyeztessék. Bűnvádi tekintetben a szakértői véle­mény valamely vádlottnak lelki állapota iránt csakis szakértők és sohasem a psychiatriában járatlanok által döntethessék meg.­ ­) 1. Endemann 780 1. *) 1. a „Magyar Polika“ f. e. 19$. számában fog­­l­alt szakavatott jeles czikket. *

Next