Magyar Themis, 1873 (3. évfolyam, 1-55. szám)
1873-09-11 / 40. szám
305 teszik. Apáthynak ezen a tervezet 65. czikkéhez csatolt indokolásban foglalt szavai helyesek oly annyira, hogy és ezért nem csak a 65., hanem a 66. és a 67. czikk is egészen felesleges, mint mindezek iránt az ipartörvény 62. és 63. §§-ai már teljesen hogy határozottaban és mindkét félre nézve előnyösebben intézkedik, mint a n. k. t., melynek szabványaihoz a tervezet simul. Mig t. i. a n. k. t. s utána a tervezet is a bíróság belátására bízza: váljon az egyik vagy másik fél kérelmére fontos okok miatt a szolgálati viszony a felmondási idő eltelte előtt is felbontottnak nyilvánittathassék-e, addig az ipartörvény nélkül, hogy kizárná lehetőségét annak, ami szerint a biró egyéb fontos okok előadtával közbejárhasson, felsorolja azon eseteket, melyekben a szolgálati viszony felmondás nélkül úgy a főnök, valamint a segéd részéről biró közbejötte nélkül azonnal felbontható. A tervezet 68. czikke végre csakugyan a dolog természetéből következik és nem esik kifogás alá. XIV. (Kereskedelmi alkuszok.) Már a rómaiaknál *) találkoztak emberek, kik szerződések, kivált házassági szerződések, közvetítésével hivatásszerűen foglalkoztak (proxenetae) s az akkori kereskedésnek természetéhez képest bárminemű ügyletek közvetítésével is szabadon foglalkozhattak. A középkorban szintén minden nagyobb kereskedelmi piaczon működtek alkuszok, kiket azonban az abstract bizonyítási elmélet tanúskodásra alkalmatlanoknak tartott. De a kereskedelmi forgalom nem nélkülözhette a tanukat. Ezért egyik végletből a másikba csaptak át. Hogy a proxeneta tanú lehessen, „perssona publicá“-nak nyilvánították, ki a felek érdekein fölül áll. Az alkuszoknak ezen nyilvános jellege különben nem árthatott, mivel önkormányzatának teljes élvezetében a kereskedelmi rend maga jelölte ki és eskette meg az alkuszokat. Természetes, hogy az alkuszok ilyetén fejlődött intézménye csakhamar monopóliummá vált, és — itt van a hiba — a modern állam magához ragadta az alkuszok kirendelését. Francziaországban az alkuszok már 1572-ben lettek államhivatalnokokká. Az újkor az iparszabadság diadalát üli s határozottan ellene van az államilag engedélyezett alkuszi ipar kizárólagosságának. Az üzleti világ ellenszenvvel viseltetik minden állami gyámkodás és gondviselés iránt, kivált ha azt csak oly feltételek alatt élvezheti, melyek kívánalmainak és érdekeinek meg nem felelnek. A hites alkusz közbenjárása a bizonyítást illetőleg bizonyos előnyöket biztosít — úgy mondják azok, kik ez intézmény további fenállása mellett kardoskodnak. De ez, mint látni fogjuk, nem áll. Azon további érv, hogy a hites alkusz fáradozásáért egyezkedés hiányában csak a törvényben megállapított illetéket követelheti, a gyakorlati életben mit sem nyom, miután az alkuszi közvetítés a szabad foglalkozások közé tartozik. Csekély az előny, több a hátrány. Ezért az üzletvilág a hites alkuszokat, amennyire lehet, kerüli 2) nemcsak magában Németországban, hanem még Francziaországban is s belga törvényhozás megszüntette a hites alkuszok intézményét tökéletesen, egyszerűen kijelentvén, hogy mindenki tetszés szerint lehet alkusz, ha arra magának pátenst vált s az arra szabott adót megfizeti. Dr. Herich Károly m. k. miniszteri titkár Szemle, Budapest, sept. 9. (—r.) A pesti kir. itélő tábla fegyelmi bírósága f. hó 6-án Ráth Károly elnöklete alatt nyilvános fegyelmi tárgyalást tartott. J. K. váczi aljárásbíró ugyanis a főügyészség részéről azzal vádoltatott, hogy két a rendőrség részéről neki átadott egyént csak beszolgáltatásuk tizedik napján hallgatott ki. Ezen a személyes szabadságot sértő hanyagságért a főügyészség, melyet Dr. Löw Tóbiás helyettes főügyész képviselt, vádlottat bűnösnek mondani és reá a másodfokú fegyelmi büntetést (feddés) kiszabni kérte. Vádló részéről felhozatott, hogy habeas corpus törvényünk nincs ugyan, s arra nézve sincs világos törvénybeli intézkedésünk, hogy a letartóztatott egyének 24 óra alatt kihallgattassanak, amint ez az európai bűnvádi eljárások legtöbbjeiben meg van hagyva, de a fenálló gyakorlat szerint a vizsgáló bírák kötelesek a kihallgatást rögtön eszközölni. Vádlott ezen szabályt nem követte, mert a kihallgatásnak a tizedik napon történt felvétele rögtön eszközlöttnek nm mondható. Ezen kivül az ideiglenes tt • . • O bűnvádi eljárás, mely az igazságügyminiszterium részéről a törvényszékeknek vezérfonalul ajánltatott, szintén azt rendeli (42. §.), hogy a vádlott 24 óra alatt kihallgatandó. Vádlott ennek ellenében hosszasan védelmezte magát azzal, hogy a személyzet elégtelensége miatt nem győzi a roppant nagy mértékben meggyűlt munkát. A fegyelmi bíróság a főügyészség indítványához járult és vádlottat az általa érvényesített enyhítő körülmények tekintetbe vételével az első fokú fegyelmi büntetésben marasztalta el, mely a roszalásban áll. A német birodalmi kereskedelmi főtörvényszéknek 1872. évben kifejtett munkálkodásáról a „Jahrbuch für Gesetzgebung, tanulságos Verwaltung und Rechtspflege“ visszapillantást közöl, melynek néhány adatát nem lesz érdektelen reprodukálni. Ezen Lipcsében székelő legfőbb törvényszéknél az emitett évben 1060 ügy volt elintézendő, melyek közül 56 darab illetéktelenség miatt elutasittatván, maradt bv4. Ezekből elintéztetett 883, elintézetlenül maradt 121. Felebbezés folytán megerősittetett 284, megváltoztattatott 176 semmiségi panasz folytán megerősittetett 313, megváltoztattatott 110 ítélet. A mint látható, feltűnően nagy a megváltoztatott ítéletek százaléka, éspedig a felebbezéseknél az arány úgy áll, mint 5:8, a semmiségi panaszoknál mint 1 : 3. A törvényszéknek van mindössze két elnöke és 17 tagja, egy-egy tagra tehát évenkint körülbelül 66, szavonkint pedig 5 per jut,tehát egy-egy pert átlagosan hat napig tanulmányozhat. Az évkönyv, melyből ezen adatokat meritjük — és általában a jogi szakirodalom — a birák ezen megterheltetését roppant nagynak mondja, minthogy minden egyes esetnek utolsó forumbeli eldöntése kellő gondot és megfontolást igényel és mivel ezen törvényszék bírái a külföldi törvényhozások működését és a tudomány terén történő mozgalmakat kiválóan vannak hivatva, sőt utalva, figyelemmel kisérni. Az orvosok nemzetközi congressusa a napokban tartatott Bécsben és egyik szakosztálya, mely kizárólag törvényszéki és tébolydái orvosokból állott, a következő, — s szakmánkat is közelről érdeklő — kérdést vette tárgyalás alá : „Mily eljárás biztosítja a megtébolyodottnak a leggyorsabb jogi oltalmat?“ A szakosztály e kérdésre vonatkozólag lényegben a következő határozatot fogadta el: 1.Minden nyilvános és magántébolyda a kormány által kinevezett központi tébolyda-bizottság felügyelete alatt áll. Az intézetek feletti közvetlen felügyeletet az egyes tartományokban és kerületekben a tartományi, illetőleg kerületi tébolyda-bizottságok gyakorolják 2. Valamely egyénnek nyilvános vagy magántébolydába való felvétele csak orvosi bizonyítvány alapján történhetik. Ezen bizonyítvány minden a gyakorlatra jogosult orvos által kiállítható, de oly országokban, hol a psychiatria nem kötelező, egy törvényszéki vagy községi orvos által iidimálandó. A felvétel alapjául szolgáló orvosi bizonyítvány nem lehet régibb 8 napnál. Ha valamely egyén felvétetett az intézetbe, ennek orvosi vezetője a polgári törvényszéket, melyhez az intézet tartozik, azonnal és 48 óra alatt a tébolydai bizottságot értesíteni tartozik. Valamely intézetben levő beteg elbocsátását ennek gondnoka, rokonai vagy barátai bármikor kérhetik. Oly betegek, kik gondnokság alatt állanak, csak gondnokuk beleegyezésével, kiskorúak pedig csak szüleik vagy gyámjuk folyamodására bocsáthatók el. A tébolydai bizottság különösen ügyeljen arra, hogy oly egyének, kik már meggyógyultak, azonnal elbocsáttassanak. Az intézet igazgatója tartozik valamely egyén elbocsátása után 48 óra alatt erről az illetékes polgári törvényszéket és a tébolydabizottságot értesiteni. 3. Ha a törvényszék valamely tébolyodottnak egy intézetbe való felvételéről, vagy pedig valamely tébolyodottnak egy magáncsaládban való létezéséről értesül és törvényes képviselőről nincs gondoskodva vagy ez távol van, azonnal nevezzen ki bizalmi személyt a beteg ügyeinek vitelére. Gondnokság alá helyezés csakis két törvényszéki orvos és egy bírósági tisztviselő által eszközlött vizsgálat alapján történhetik. Feltétlenül szükséges, hogy a törvényszéki orvosok gyakorlott és megvizsgált psychiátricusok, a törvényszéki tisztviselő pedig jogilag és psychologiailag képzett legyen, tehát a bírósági tisztviselők magasabb cathegoriáinak egyikéből vétessék. A kinevezett gondnok köteles törvényesen előírt teendőin kívül minden 6 hónapban orvosi jelentést bemutatni az illetékes bíróságnak. Mihelyt a polgári törvényszék az illető egyén meggyógyulásáról értesül, tartozik azonnal gondoskodni, hogy minden polgári jogaiba haladék nélkül visszahelyeztessék. Bűnvádi tekintetben a szakértői vélemény valamely vádlottnak lelki állapota iránt csakis szakértők és sohasem a psychiatriában járatlanok által döntethessék meg. ) 1. Endemann 780 1. *) 1. a „Magyar Polika“ f. e. 19$. számában foglalt szakavatott jeles czikket. *