Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 1. szám - Ellenmondások esküdtszékeink verdiktjeiben

A német birodalmi büntető­ törvénykönyv 56. §-a azt rendeli, miszerint a fiatal gonosztevők határozott idejű fog­ságra ítéltetés helyett határozatlan idejű nevelés végett j­a­vító intézetbe szállíttassanak. Büntető­ törvényjavasla­tunk­­ elfogadja ezen eszmét, a 83. §-ban azt rendelvén, miszerint az, ki a bűntett vagy vétség elkövetésekor 12. élet­évét már túlhaladta, s így bűnvád alá már vehető, de 16. évét még el nem érte, ha cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátással nem bírt, 20. életkoráig tartható nevelés végett javítóintézetbe helyezhető. Továbbá a 42. §-ban, hogy fogházra ítélt, de éltük 20. évét túl nem haladott egyé­nekre nézve a bíróság elrendelheti, miszerint büntetésüknek 6 hónapot túl nem haladó részét magánelzárásban, illetve, mennyiben ott dologház létez, abban töltsék ki. A büntető­javaslat ez által utat nyitott, melyen tovább haladnunk kell. A főmomentum, mely a 83. §. intézkedésé­nek határéveként a 16. évet jelölte ki, a törvénykezési orvostan köréből meríttetett s a bűncselekmény beszámíthatóságára vonatkozik; ez okozta úgy a német büntető­ törvénykönyv­ben mint javaslatunkban azon kitételt is,­­ ha cselekménye bű­nösségének felismerésére szükséges belátással nem birt­. Ámde nemcsak oly fiatal egyéneknél, kik cselekményük bűnös természetét nem ismerik, hanem és kiválóan azok­nál is szükséges az állam általi javítás és nevelés, kik ennek felismerésére kellő értelemmel bírnak ugyan már, de élet­viszonyaik folytán a bűntett környezetében elerkölcstelenül­tek. Kiket pedig az idézett kitétel az ily nevelés jótétemé­nyéből kizárna. Ezeknél is ugy saját mint a társadalom ér­dekében okvetlenül szükséges, hogy határozatlan idejű nevelés végett javító intézetbe szállíttassanak. Rendszerint oly egyénekből állanak, kik életüket a bűntettnek készülnek szentelni. Tettük belső rugója nem elfásult romlottszívüség, hanem — eltekintve a bűntett hatalmas toborzójától, a nyo­mortól — elhanyagolt vagy épen hiányzó nevelés és családi kapocs, rosz példa, könnyelműség, fáradság nélküli élet és könnyű módon való meggazdagodás utáni vágy. S azért ezeknél az állami büntetés fő czélja csak az ész és szív nemes­­ítése ; a büntetés főtényezői: tanító, lelkész, munka lehetnek csak. Ezeknél felesleges a magánzárkákban való elkülönítés által komoly lelki furdalásokat előidézni, de igenis mutatni kell nekik a gonosz életmód szomorú, s a becsületes életmód kellemes, boldogító oldalait. Legfontosabb a munkakedv ébresztése s azon remény felkeltése, miszerint munkás élet által a társadalomnak még hasznos és tisztelt tagjaivá lehet­nek s hogy szabadonbocsátás után támogattatni fognak, ha becsületes foglalkozást keresnek. Ezen tekintetek azok, melyek századunk javítási eszmé­jének egyik legszebb gyümölcsét érlelték, az állami javító intézeteket. Mily rendkívüli siker érhető el erélyes és emberszerető bánásmód mellett ily intézetekben, annak élő bizonysága a javító intézetek ama mintaképe, melyet Bretigneres de Cour­teilles és Demetz fiatal gonosztevők nevelése czéljából Tours mellett Mettrayban alapítottak. A mettrayi javitó gyarmat­nak hivatása oly fiatal büntevők befogadása, kiket a törvény javitó intézetbe elhelyezendőknek rendelt. S miután a bűn­tett ujonczai családi élet és nevelés hiányával szoktak lenni, az intézet alapításának eszméjét e néposztály helyes megíté­lésére fektették: oly intézetet alapítottak, melyben a letar­tóztatottak nevelést és családi tűzhelyet, társaikban testvére­ket, felügyelőikben szüleiket találják. 40—40 növendék együtt képez egy »család«-ot, mely egy »családapa« szigorú felügyelete alatt áll; e mellé a családbeli ifjak saját keblük­ből 2 tagot (freres ainés) választanak felügyelőtársaknak. Az intézet nincs körülzárva falakkal; minden útt nyitva áll, semmi nem emlékeztet fegyintézetre; valamint a növendé­kek egészséges, fris­s elégedettséget eláruló külseje miben sem emlékeztet fegyenczekre. De a növendékek között a ja­vulás testületi szelleme uralkodik, s mindenki jellemte­lenségnek s rút gyávaságnak tartaná megszökni az intézet­től. A »családok «-ban a szeretet szelleme leng; komoly czi­vódás majdnem ismeretlen, szövetkezve haladnak a javulás utján s minden növendék legnagyobb gyalázatnak tartaná magára nézve, ha az intézetben vagy később szabadonbocsá­tása után magaviselete által intézett családjának szégyenére válnék, vagy mint gonosz visszaeső közmegvetés tárgyává lenne. Hasonló nevelő s javító intézetek fiatal elitéltek szá­mára léteznek Londonban (City Prison, Holloway), Ham­burgban (Dr. Wickeren által állapítva) a Rajna tartomány­ban Boppardban a volt szt.-mártoni kolostorban, Szászhon­ban Waldauban, Bajorországban Niederschönenfeldben, a Lucastól alapított Val-d'Yeure-féle intézet s elkülönített osz­tályok ily czélra a laufeni, ambergi, zweibrü­ckeni stb. fegyintézetekben. Csak ily intézetektől várható a társadalom biztonlétét veszélyeztető bűnsereg apadása, feltéve itt is, hogy az in­tézeti bánásmód a czélnak megfelelőleg erélyes, de szelid, szem előtt tartva Plató mondatát: »Megrögzött gonosztevők ellen legyünk szigorúak, izgalmasak s elnézők könnyű vét­kesek iránt«. Ily intézet fiatal gonosztevőkre nézve a fekete föld, melyből a legjobb búza nő ki, a hernyó, melyből a legszebb pillangó rejlik ki. S ily intézeteknél még az is fi­gyelemre méltatandó, mit Spitzmüller igen helyesen meg­jegyzett, miszerint egy ily javító intézetből szabadon bocsá­tott fiatal ember mindenesetre még nagyobb félelmet érez a fogságbüntetéstől, mint oly egyén, ki már börtönbüntetést szenvedett, s tudja, hogy az ott a tömlöczben még­sem oly nagyon veszélyes, mint azt szabadságban képzelni szokták.") Adja az ég, hogy a büntető­javaslat által megpendített eszme nálunk is minél gyorsabb s minél egészségesebb meg­testesülést nyerjen. Ellenmondások esküdtszékeink verdiktjeiben. Mióta esküdtszékeink fenállanak, folytonosan panasz tárgyát ké­pezik azon ellenmondások, melyek a verdiktek egyes részei közt mutat­koznak. Már e lapok 1875. évi folyamában kimutatták, hogy a bíróság által az esküdtekhez intézett kérdések szerkezetében lelhető fel az anomália forrása. Nem lesz talán felesleges a Verhovay-eset alkalmá­ból újra szóba hozni a dolgot, hátha ki lehetne még irtani a meggyö­keresedett rosz praxist. A jogesetből, a­mint az a bíróság előtt fekszik, a ténykérdés kü­lönböző terjedelemben metszhető ki. A tiszta ténykérdés egye­dül arra vonatkozik, vajon a vádlott elkövette e azon tettet, a­melylyel vádoltatik; az ilykér feltett kérdés semmi tekintettel sincs arra, vajon a cselekmény foglal-e magában büntetendő cselekményt avagy nem. Nagyobb kiterjedése van a szélesebb értelmű ténykérdés­nek, mely odairányul, hogy valamely esetben meg­vannak-e azon tény­leges momentumok, melyek találkozásában a törvény valamely hatá­rozott büntetendő cselekmény tényálladékát látja. Ebben már benne van a jogkérdés egy része is, mert mihelyt kimondatik, hogy a cselek­mény a büntető­ törvény ezen és ezen §-a alá esik, már nagy részben el van döntve a jogkérdés is. Újabban a doctrina és külföldi törvényhozások azon meggyőző­désre jutottak, hogy sem a szűkebb, sem a szélesebb értelmű ténykér­dés nem választja el elég határozottan azon részt, mely a jogesetből az esküdtek bíráskodása alá esik. Úgy az egyik mint a másik módo­zatnak nevezetes hiányai vannak. Jelenleg tehát már eltekintenek az esetnek organikus felosztásától, és inkább korszerű felosztás van használatban, t. i. feltétezik a bűnösség kérdése, és értetik ez alatt a tények és az azok subsumitója feletti határozathozatal; a bíróságnál pedig meghagyatik a büntetés kiszabásának kérdése. Ezen reform kö­vetkezménye az, hogy az újabb felfogás szerint nem szabad az esküd­tekhez intézett kérdésekben előbb a ténykérdést feltenni, és aztán, el­tekintve a tényektől, a bűnösség kérdését, hanem csak a bűnösség kérdése tétetik fel, melynek azonban magában kell foglalnia a tárgya­lás alatt levő bűnügy conkret megjelölését és a büntetendő cselekmény törvényes ismérveit. A mi bíróságaink nem így járnak el, hanem három részre oszt­ják a kérdéstevést; felteszik a tiszta ténykérdést, ezen kívül a szélesebb értelmű ténykérdést és végül az abstract bűnösségi kérdést, mely utóbbiban a ténykörülményekre semmi tekintet nincs. 2) •'») .Spitzmüller J. :­­Javitó­­s fegyintézetek fiatalok számára.. .Blätter für Gefängnisskunde.. 12. köt. 1. füz. 90. lap. „vüzüdve arról. .) .. Meg vannak-e az esküdtszék tagja, hogy az .Egyetértés, czimü politikai napilap 1877. september tájá­ban .A királyi felköszöntő, felirattal Verhovay Gyula névjegyzéke! . cikkben, különösen annak a vádlevélben kiemelt pontja.tan és tételeiben

Next