Magyar Turista Élet, 1935 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1935-01-11 / 1. szám
BUÉK! Kezdetben vola a „Turista“, aki zöld növénygyűjtő bádogtáskával felszerelve, vagy egyéb „ürügy“ alatt látogatta a szabad, a hamisítatlan természetet. Azután lett az „Egyesület“, amely vidéki fellendítési és egyéb céljai mellett a turistásság fejlesztését is feladatai közé sorozta. Közben a turisták mind jobban megszaporodva, mind nyíltabban hangoztatták és mind világosabban kifejezésre juttatták a turistáskodás fontosságát, célját, előnyeit, mind világosabban látták maguk is, hogy ez a legegészségesebb szórakozás, a legjobb testápoló és erőfenntartó orvosság, szóval a testnevelés és testgyakorlás módja —• akár nevezik hivatalosan is „sportáginak, akár nem, hogy tehát ■ nem kell azt, titkolni, vagy takargatni sem. Végül jött azután a „Szövetség“ — kezdetben főleg mint államsegély!elosztó szerv,t Közben a mindjobban szájtól adó egyesületek mind több és több feladatot vállaltak magukra, mind., több munkát fejtettek ki, mind több eredményt is mutattak fel, de közérdekű működésük közben mind több olyan közös célú, vagy közös érdekű teendőjük is akadt, mely egységes, közös vezetést is igényelt, — hogy mást ne említsek: a munkaterületek elosztása, az útjelzési rendszer megállapítása, a menedékház kezelési és árpolitikai „kartellmegállapodásai“, a külföldi viszonosság, az utazási kedvezmények, a múzeum felállítása és a kiállítások, a diapozitív-raktár, a kalauzügy, a vezetőképzés és a közös érdekű ügyek egész sora, melyekhez legújabban a mintaterület és a jubileumi kilátó kérdése is járult, így hát a Szövetség munkaköre is mindjobban mélyült, tágult, úgyhogy ma már minden év végén, minden újév küszöbén, de különösen évi közgyűlésein nemcsak pénzügyi költségvetést, nemcsak „gazdasági“ tervet állapít meg, hanem az évi munkásság eredményével és a jövő év munkatervével is mind nagyobb mértékben foglalkozik. Az elmúlt év fő célja a tilos területek ellen való küzdelem, a turistaság megfojtása ellen való védekezés, pontosabban: az erdőtörvény körül való harc volt. Ennek legnehezebb és legveszélyesebb részén túlvagyunk s úgy látszik, hogy némi fogható eredményt máris elértünk (ami csaknem kizáróan vezérünk személyes érdeme), de ez a fő — ezenkívül megszereztünk olyan biztos alapot is, amelyet az elkövetkező évben igen szépen kiépíthetünk —, ha erős összefogással, szorgalmas kitartással és okos céltudatossággal tovább dolgozunk rajta, ha a sajtó és közvélemény felvilágosításával, sőt irányításával, önmagunk fegyelmezésével és továbbművelésével bebizonyítjuk a magyar társadalom és annak összes vezetői előtt, hogy a turistasággal érdemes törődni, hogy a turistaság fejlesztése nemzeti érdek. Természetesen e mellett be kell fejeznünk az egész országnak munka- és felügyeleti területekre való felosztását, folytatnunk kell a rohamosan nekilendült menedékházépítkezéseket, átjelzéseket is, elő kell készítenünk turistautak törzskönyvezését, a turistaőrségek és biztosi járások felállítását, folytatnunk kell eddig felállított intézményeink ápolását (múzeum, könyvtár, vezetőképzés, irodalmi és fényképpályázatok stb.), meg kell oldanunk a kalauzszerkesztésünk válságát, a turistáink által felfedezett, divatba hozott, mindjobban beépülő és így részünkre veszendőbe menő turistahelyek helyébe új területeket kell keresnünk, ezeket föl kell tárnunk és divatba hoznunk, a belső vándorforgalom érdekében fejlesztenünk kell a túrista utazási kedvezményeket (és utazási irodánk révén a meglevők jobb kihasználását is) — és végül, a most felsorolt és a meg sem említett túristák és egyesületeik összeségére, azok összekötő kapcsára, a Szövetségre vár, mint az 1935. év talán legemlékezetesebb vállalkozása: az aggtelek-jósvafői „Nagybaradla“ barlang kezelésének átvétele és hozzánk méltóvá való kifejlesztése is. Van tehát teendők és tervünk bőven, bízunk benne, hogy mind kivesszük részünket a munkából, hogy így el is tudjuk majd végezni mindazt, ami a mai viszonyok között elvégezhető és az 1935. évet is azzal a jóleső tudattal fogjuk bezárni, hogy megtettük kötelességünket és az elért eredmény is arányban áll a reá fordított munkánkkal. Úgy legyen! Zsembery Gyula. Szilveszteri tábortüzek a magyar hegyeken.. Mint minden évben, az elmúlt esztendő utolsó napján is éjfélkor a Dobogókő kilátótáján kigyuladt a hatalmas máglyatűz, messze lobogtatva lángját a magyar élniakarás és ébrenlét jeléül. A Himnusz és a magyar Hiszekegy szívbemarkoló hangja mellett köszöntötték egymást a tábortüzet körülálló turisták. A szokásos százesztendős jövendőmondó üdvözölte ezután szellemes strófákkal a jelenlevőket. Tréfás számok, tánc váltották föl egymást és nagyszerű hangulat uralkodott fenn Dobogókőn reggelig, azután sícsatolás következett és a behavazott hegyekbe útnak indultak a turisták először az új esztendőben. A dobogókőihez hasonló tábortűz volt a TIT-háznál, a Bálványoson, a Vaskapu-háznál, Várgesztesen, a Csúcshegyi menedékháznál, a Zsíroshegyi menedékháznál, Galyatetőn, Nagyvillámon, Csikóváralján és a Mátraházán. A tábortüzekkel szép hagyományt követnek minden esztendőben a turistaegyesületek. A háború utáni években először a cserkészek rendezték ezeket az ünnepélyeket, majd 1926-ban a MTE osztályai a cserkészekkel együtt raktak közös máglyát, amely a nagy élniakarás, a magyar hit és munka szimbóluma. Őrtüzek ezek a lángok, amelyek a magyar turista és cserkész éjt nappallá tévő őrt állását jelképezik. MAGYAR TURISTA ÉLET 2 ^ V ÖT A vas- és konyhafelszere A rj l Fi 1 J JL X XJL XV S_Vlési cikkek szaküzlete BUDAPEST, IV., VÁMHÁZ-KÖRÚT 12. SZÁM. Telefon: 84-6-24 = Kályha és tűzhely, sport és turista cikk, lakésberendezési tárgyak, zománc és alumínium edények nagy választékban Korcsolyák nagy választékban