Magyar Turista Élet, 1935 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1935-01-11 / 1. szám

BUÉK! Kezdetben vola a „Turista“, aki zöld növény­gyűjtő bá­dogtáskával felszerelve, vagy egyéb „ürügy“ alatt látogatta a szabad, a hamisítatlan természetet. Azután lett az „Egyesület“, amely vidék­i fellendítés­i és­ egyéb céljai mellett a turistásság fejlesztését is feladatai közé sorozta. Közben a turisták mind jobban megszaporodva, mind nyíltabban hangoztatták és mind világosabban kifeje­zésre juttatták a­ turistáskodás fontosságát, célját, előnyeit, mind v­­ilágosabban látták maguk is, hogy ez a legegészsége­sebb szórakozás, a legjobb testápoló és erőfenntartó orvos­ság, szóval a testnevelés és testgyakorlás módja —• akár ne­vezik hivatalosan is „sportáginak, akár nem, hogy tehát ■ nem kell azt, titkolni, vagy takargatni sem. Végül jött azután a „Szövetség“ — kezdetben főleg mint államsegély!­elosztó szerv,­­t­ Közben a mindjobban szá­jtól adó egyesületek mind több és több feladatot vállaltak magukra, mind., több munkát fejtettek ki, mind több ered­ményt is mutattak fel, de közérdekű működésük közben mind több olyan közös célú, vagy közös érdekű teendőjük is akadt, mely egységes, közös vezetést is igényelt, — hogy mást ne említsek: a munkaterületek elosztása, az útjelzési rendszer megállapítása, a menedékház kezelési és árpolitikai „kartellmegállapodásai“, a külföldi viszonosság, az utazási kedvezmények, a múzeum felállítása és a kiállítások, a dia­­pozitív-raktár, a kalauzügy, a vezetőképzés és a közös ér­dekű ügyek egész sora, melyekhez legújabban a mintaterület és a jubileumi kilátó kérdése is járult, így hát a Szövetség munkaköre is mindjobban mélyült, tágult, úgyhogy ma már minden év végén, minden újév kü­szöbén, de különösen évi közgyűlésein nemcsak pénzügyi költségvetést, nemcsak „gazdasági“ tervet állapít meg, ha­nem az évi munkásság eredményével és a jövő év munka­tervével is mind nagyobb mértékben foglalkozik. Az elmúlt év fő célja a tilos területek ellen való küzde­lem, a turistaság megfojtása ellen való védekezés, pontosab­ban: az erdőtörvény körül való harc volt. Ennek legnehezebb és legveszélyesebb részén túlvagyunk s úgy látszik, hogy némi fogható eredményt máris elértünk (ami csaknem kizá­róan vezérünk személyes érdeme), de­­ ez a fő — ezen­kívül megszereztünk olyan biztos alapot is, amelyet az elkö­vetkező évben igen szépen kiépíthetünk —, ha erős össze­fogással, szorgalmas kitartással és okos céltudatossággal tovább dolgozunk rajta, ha a sajtó és közvélemény felvilágo­sításával, sőt irányításával, önmagunk fegyelmezésével és to­­vábbművelésével bebizonyítjuk a magyar társadalom és an­nak összes vezetői előtt, hogy a turistasággal érdemes tö­rődni, hogy a turistaság fejlesztése nemzeti érdek. Természetesen e mellett be kell fejeznünk az egész or­szágnak munka- és felügyeleti területekre való felosztását, folytatnunk kell a rohamosan nekilendült menedékházépít­kezéseket, átjelzéseket is, elő kell készítenünk turista­utak törzskönyvezését, a turistaőrségek és biztosi járások felállí­tását, folytatnunk kell eddig felállított intézményeink ápolá­sát (múzeum, könyvtár, vezetőképzés, irodalmi és fénykép­pályázatok stb.), meg kell oldanunk a kalauzszerkesztésünk válságát, a turistáink által felfedezett, divatba hozott, mind­jobban beépülő és így részünkre veszendőbe menő turista­­helyek helyébe új területeket kell keresnünk, ezeket föl kell tárnunk és divatba hoznunk, a belső vándorforgalom érdeké­ben fejlesztenünk kell a túrista utazási kedvezményeket (és utazási irodánk révén a meglevők jobb kihasználását is) — és végül, a most felsorolt és a meg sem említett túristák és egyesületeik összeségére, azok összekötő kapcsára, a Szövet­ségre vár, mint az 1935. év talán legemlékezetesebb vállalko­zása: az­­ aggtelek-jósvafői „Nagybaradla“ barlang kezelésé­nek átvétele és hozzánk méltóvá való kifejlesztése is. Van tehát teendők és tervünk bőven, bízunk benne, hogy mind kivesszük részünket a munkából, hogy így el is tudju­k majd végezni mindazt, ami a mai viszonyok között elvégezhető és az 1935. évet is azzal a jóleső tudattal fog­juk bezárni, hogy megtettük kötelességünket és az elért ered­mény is arányban áll a reá fordított munkánkkal. Úgy legyen! Zsembery Gyula. Szilveszteri tábortüzek a magyar hegyeken.. Mint min­den évben, az elmúlt esztendő utolsó napján is éjfélkor a Dobogókő kilátótáján kigyuladt a hatalmas máglyatűz, messze lobogtatva lángját a magyar élniakarás és ébrenlét jeléül. A Himnusz és a magyar Hiszekegy szívbemarkoló hangja mellett köszöntötték egymást a tábortüzet körül­­álló turisták. A szokásos százesztendős jövendőmondó üd­vözölte ezután szellemes strófákkal a jelenlevőket. Tréfás számok, tánc váltották föl egymást és nagyszerű hangulat uralkodott fenn Dobogókőn reggelig, azután sícsatolás kö­vetkezett és a behavazott hegyekbe útnak indultak a turis­ták először az új esztendőben. A dobogókőihez hasonló tábor­tűz volt a TIT-háznál, a Bálványoson, a Vaskapu-háznál, Várgesztesen, a Csúcshegyi menedékháznál, a Zsíros­hegyi menedékháznál, Galyatetőn, Nagyvillámon, Csikó­­váralján és a Mátraházán. A tábortüzekkel szép ha­gyományt követnek minden esztendőben a turista­­egyesületek. A háború utáni években először a cserkészek rendezték ezeket az ünnepélyeket, majd 1926-ban a MTE osztályai a cserkészekkel együtt raktak közös máglyát, amely a nagy élniakarás, a magyar hit és munka szimbó­luma. Őrtüzek ezek a lángok, amelyek a magyar turista és cserkész éjt nappallá tévő őrt állását jelképezik. MAGYAR TURISTA ÉLET 2 ^ V ÖT A vas- és konyhafelszere­ A rj l­ Fi 1 J JL X XJL XV S_V­lési cikkek szaküzlete BUDAPEST, IV., VÁMHÁZ-KÖRÚT 12. SZÁM.­­ Telefon: 84-6-24 = Kályha és tűzhely, sport és turista cikk, lakésberendezési tárgyak, zománc és alumínium edények nagy választékban Korcsolyák nagy választékban

Next