Magyar Ujság, 1871. február (5. évfolyam, 26-48. szám)
1871-02-14 / 36. szám
36-ik szám. ____________Kedd, február 14._________________________ V-ik évfolyam 1871. Előfizetési ar helyben Egész évre 2 ft —kr. Fél évre mn „ — Negyedévre 5 „ — , Egy hóra . 1871 „MAGYAR ÚJSÁG IV o . /■ N' G. : HIRDETÉSEK egyedül csak Neumann B. 1-ső magyar hirdetés ügynökségi irodájába, kigyó-utcza 6. sz. vagy annak helyettesének Leopold Miksának adandók át. Beigtatás dij : 8 hasábos Petitsor 1szeri beigtatásnál 12 kr. többszörinél 9 kr. Bélyegd minden beigtatásért 30 kr. A nyilt térben 5 hasábos Petitsor 25 kr. Egyes példány ára 10 kr. ffic.fi ':rt rsa ,* • T-T 'JL JL'-v. •írt .ti Egész évre 20 ft —kr Fél évre . 1 ,' — Negyedévre 5 Egy hóra . 1 „ 70 „ Szerkesztőségi iroda : Megyeház-utcza 8-ik szám földszint, hova a lap bértartalmára vonatkozó minden iratok úgyszintén az előfizetési pénzek intézendők. Levelek s kéziratok vissza nem adatnak. Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Al a k o z á s o k: H.-Böszörményből Gál Mihály ur az ottani 48-as körben, a franczia köztársasági sebesültek részére 43 irtot gyűjtött s küldött be átadás végett szerkesztőségünkhöz. Pest, február 13. Európában általános békehangulat uralkodik. Francziaországban a választás eredménye békés szellemű, Poroszország szintén békét óhajt, s hogy ez valósággá válhasson, kész még a fölcsigázott feltételekből is engedni. A népek békét óhajtó áramlata nyomában következik a kormányok reactionárius mozgalma s miután nyilván bizonyos ideig ez lesz a divat, egyik másik állam kormánya máris úgy szervezkedik, hogy a boldog egyetértés ne zavartassék meg. A franczia nemzetgyűlés első ülését szerán fogja tartani nem mint hirdetve volt Poitiersben, hanem Bordeaux-ban, miután a helyváltoztatás Jules Simon jelentése folytán, miszerint a hangulat kedvező fordulatot vett,szükségtelenné lett. A nemzetgyűlés elnökségére legtöbb kilátása van Dufaures Grevynek, az új kormány alakításával pedig Thiers bízatnék meg s habár a béke élénken érzett szükség gyanánt nyilvánul is, Bismarck minden feltételei mégsem számíthatnak kivétel nélküli elfogadásra. Eddigelé 100 köztársasági választás jött tudomásra. A különféle pártelemek számát illetőleg biztosat még mindig nem lehet tudni. Az erre vonatkozó hírek mind csak feltevéseken alapulnak. Most ismét azt állítják, hogy a nemzetgyűlésben a monarchikus elem négyszer erősebb leend, mint a köztársasági. Még csak néhány nap s erről biztos tudomást fogunk nyerni. A választások eredményéről ma ismét újabb tudósítások érkeztek. Alpes maritimes megyében Garibaldi, Dufraix és Bergondie választottak meg. — Puy de Dôme megyében a republikánus bizottság választási névsora ezen jelmondattal: „Rend a szabadság által“ — egészen keresztül ment. Digne kerületben, hol az eredményt két kerületből még nem tudhatni, Michael Duchauffaut és Thiers választattak meg. Grenobleben a békés jelöltek névsora győzött (Breton Pál, Perier Kázmér, Chapel és Eymard.) Az ellenség által megszállva tartott megyékben a választások eredményéről következőket jelentik: Marne megyében Simon Gyula választatott meg. Aube megyében a hol öt követ volt választandó, hárman jelentek meg, úgymint: Gayot Amade, Perier Kázmér és Peirisot, Troyes polgármestere, kiket meg is választottak. Yonne megyében hol 6 volt választandó, öten választattak meg, köztük Charton Eduard 50,000 szóval; Jawal stb. Egy választó még bizonytalan. Haute Loire megyében a conservativ névsor ment keresztül. Vinoy 34,699 szavazatot kapott. Guyot Montpayroux nem választott meg. Kavalban a liberalunionisták névsora jutott érvényre. Ardennes megyében des Vignes, Chanzy tábornok, Philippeaux Mortimer stb. választottak meg. Algírban Gambetta és Garibaldi — Constantineban a republikánus névsor győzött. Toulouseban megválasztották : Gatién, Arnoult, Remusat Pál, Humbert, Proupere de Lassus. Egészben 6 legitimista, 2 orleanista, 6 és 10 köztársasági választatott meg. Marseilleban megválasztottak : Pelletan, Thiers, Gambetta, Trochu, Perier, Grevy és Tardieu, Havre kerületében conservativeket választottak. A Haute Rhin-ben megválasztottak: Keller, Dufort ezredes (Belfort védője), Grosjean, Tachard, Chauffour, Gambetta és Tisson. A kettős választások nagy száma a fegyverszünet meghosszabbítását teszi szükségessé, hogy az új választások eszközöire illessenek. Eddigelé 400 új választás lesz. A több helyütt megválasztottak közt van Thiers, ki 18 megyében választatott meg. Trochu hétszer, Changarnier négyszer, Gambetta Marseilleben, Algírban, és Oráuban, Favre Gyula Rhone és Aisne megyében választattak meg. A megválasztottak közül többen fogságban vannak , úgy mint Chapel hadmérnökségi százados Parisból, Bocher és De Witt, Páriában vannak elrekesztve. Mac-Alakon szolgálattevő tisztje, Harcourt és Perier Kázmér, kik kezesekül hurczoltattak el. Chauzy tábornok távirja Láváiból, hogy tegnap reggel 10 órakor utazott el Párisból, hol teljes nyugalom uralkodik. A választások eredménye még nem volt tudva. Leflotbk Bordeauxba érkezett s a hadügyminisztérium vezetését átveve. Daczára annak, hogy a béke már-már megállapítottnak mondható, a francziák sokkal többet tanultak a multba, hogy sem a jövő eshetőségeire ne számítsanak, így a franczia kormány elrendelte az 1871-i korosztálynak rögtöni fegyver alá hívását minden sorshúzás nélkül. A poroszok a hadikészülődéseket szintén tovább folytatják s a pótcsapatok Németországban útra készen állnak, hogy még e hó folytán elindulhassanak. A helyőrségi zászlóaljak kiszolgált katonák behívása által 150 emberrel szaporíttatnak. A németek nagyban készülnek a Parisba való bevonulásra, hogy az teljes pompával történjék meg. Az ezered zenekarai már a levonulási indulót tanulják, a katonák pedig egyenruhájukat csinosítják. Hol oly nagy a nyomor, mint Párisban, ott a nem díszes ruha is fényesnek fog föltűnni. Vilmos császár egy napi paancsban fogja tudatni a német hadakkal, hogy ellőttük Párisba vonulásuk előtt nagy hadiszemlét fog tartani. A londoni konferenczia, mint táviratilag értesülünk, elvben elfogadta a Fekete tenger semlegesítését. A többség Ausztria kártalanítása mellett a dunai bizottság hatáskörét a vaskapuig akarja kiterjeszteni s egyszersmind a folyambizottságot állandó, európai bizottság által helyettesíteni. Ausztria tisztítsa ki a vaskapui részt s ezért emelje fel a vámot, Anglia és Poroszország együttesen támogatják e tekintetben Ausztriát. A porta ellenben azt akarja hogy az európai bizottság csak 2 évig működjék, azután egy állandó a portától függő folyambizottság vegye kezébe az ügyek vezetését. Oroszország az osztrák combinatió mellett van. A konferenczia befejezése legközelebb várható. Belgiumban, úgy látszik, hogy az embereknek sok minden haszontalanna vesztegetni való idejük van, ami leginkább kitűnik abból, hogy katholikus bizotság alakult, mely keresztes háborút szervez Olaszország ellen. Toborzások Ausztriában, Francziaországban és Spanyolországban fognak történni; a gyülhely valamelyik sziget leend a Középtengeren. Ezek ugyan nem fognak sok vizet zavarni. Az új kinevezések. Oly sajátszeril időt élünk, mely a bizonytalanság aggodalmaitól igen nagy mértékben viselés. Kapkodás, lázas ingerültség, kedvetlenség észlelhető a politikai pártok azon részén , mely eddigelé csodálatos összhangot tanusított a jog eljátszásnak gyakorlati alkalmazása fölötti örömében. A közvélemény pozitív adatok hiányában kénytelen a fantázia ködalakjaival megelégedni — s hogy ez elégültséget kínosnak találja, igen természetes.Andrássy magaviselete érthetetlen, izgatott, — bizonyosan mert részkedvü s a reactionarius fordulat, melyet a bécsi kormánypolitika szekérrudja körül legutóbb észlelni alkalom nyílt, leverte kedélyét. Beust jön, Beust megy; egyik órában Andrássy a birodalmi kancellárság önkénytes jelöltje, a másikban Lónyai köt véd és daczszövetséget a conservativ elemekkel; — a harmadikban hírlik, hogy az üresen álló három magyar miniszteri szék ad normáln Habieunek — Iricsek fog beköltetni — s ki tudná elmondani, mit mindent föl nem vett, ilyet és ehhez hasonlókat a politikai nyúlszivüség és az érdekek labyrint szövetű hálózata. És nem tagadjuk, ez átalános izgalom közepette, mely mint egy ismeretlen erejű elemek haotikus egyvelegének fenyegető előhírnöke jelent meg hazánk politikai láthatárán, jól esett nekünk látni, hogy az általunk követett „paulo majora canamus“ — politika nem ok nélkül irigyeltetik. Ha már egy Habietinek- Iricsek minisztériumnak kinevezése, Széchen londoni vendégszereplése és Sennyei bárónak Bécsbe hivatása oly hatással lehet e kártyavár-alkotmányosságra, és a jobboldal politikai következetességére, hogy fog az beilleni az elmaradhatlan zivataros napok keretébe ? Ily körülmények közt természetesnek találtuk hogy Andrássy úr sietett elejét venni legalább egy oldalon az aggodalomnak s keresztülvitte a hivatalos „Budapesti közlöny“ tegnapi számában közzétett kinevezéseket. Ezek szerint vallás és közoktatásügyminiszterré dr. Pauler Tivadar egyetemi tanár, belügyminiszterré Tóth Vilmos belügyi államtitkár , horváth és slavon tárczanélküli miniszterré pedig gr Pejacsevits Péter neveztettek ki. Sajátkép csak a két első szék jöhet számba, mert az utolsó tiszteletbeli hivattoztás inkább, és közigazgatási fontossága alig több a semminél — de annál nagyobb,hogy úgy mondjuk végtelen fontosságú a két első szék betöltése. Alig borult a sír szemfedője Eötvös báró porhüvelyére, siettünk tüzetesen kifejteni azon nagy elvi szempontokat, melyeket mi a közoktatásügyi és cultustárca betöltésénél követendőknek tartunk. Megtette ezt velünk együtt a saját szempontjából minden egyes tagja a sajtónak ; de amennyi megnyugvást azon jelenségből meríthettünk, hogy jobb és baloldali sajtó egyaránt a szabadelvűség és fö ívilágosultság alapjára helyez- Mcedett kép oly kíméletlenül szétdulta ez fegyüttes kifejezés által ösztönszerűleg is elköltött reményeinket Pauler Tivadarnak kultuszminiszterré való kinevezése. Megmondjuk miért. Először is alkotmányellenesnek talál- juk azt, hogy egy parlamentáris országminisztere a parlamenten kívülről vézessék. E szokás gyakorlása mellett a parlament könnyen keveredhetik oly helyzetbe , minőben jelenleg a bécsi I reichsráth van az ő Habietinek — Iri- I esek minisztériumával, látnia kellvén, s mint szövetkezik a pártokon fölüli elemekből szedett kormány a nagybirtok és a papság képviselőivel a parlament ellen. Másodszor, mert ha megnyugvást menthetnénk is Pauler Tivadar urrokonszenves egyéniségéből, ismert jellemességéből és tudományosságából sok oly kellékre nézve, melyek e tárcza betöltésénél sok tekintetben irányadók lehetnek — nem meríthetjük ugyan a megnyugvást azon legfőbb kellékre nézve, melyét mi is, s az egész,, sajtó -velünk együtt mint olyat hangsúlyozott, t. i. a szabadelvű irányra és a kor követelményeinek megfelelt) belső meggyőződésre nézve. Pauler Tivadar úr igen szép, egy életpályát dicskörrel besugárzó föladatnak szentelte életét s ez az ifjúság oktatása volt. Oly pálya, mely mig óriási mértékben befoly a közéletre, immediative nem tartozik a közélet sorompóin belül vont kerethez — s melybe az élet delén túl belépni a mily szokatlan, ép oly tövises föladat is. Már egymaga azon körülmény, hogy Paller úr, akit szertelen ambitióval s nem vádolhat legnagyobb ellensége sem, s elfogadta e nehéz hivatalt — mutatja, hogy ég lelkében a vágy közoktatásügyünk fejlesztése és javítása után — de sok, igen sok jel mutat egyúttal arra is, hogy e téren vagy együtt fog haladni azon ösztönszerűleg reactionárius elemekkel, melyek őt, mint a pesti „katholikus“ egyetem elsőrendű tanárát átölelve tartják," nem lesz elegendő ereje kibontakozni e karok öleléséből, melyek tulajdonosai minden pillanatban „frustrát“ kiáltanak más irányú működésére. Az eredmény így is, amúgy is egy nem kielégítő, sőt végeredményében igen szomorú is lehet. Valljuk meg, a kilátás, melyet szemeink előtt eltakarni e pillanatban kevésbé vagyunk följogosítva, mint bármikor, legkevésbé sem kecsegtető-Mit várhatunk el Pauler Tivadartól az egyetem reformálásának kérdésénél?— Attól a Pauler Tivadartól, ki az egyetem tanári karának kebelében mindig az ultramontán és reactionárius többségnek vezére gyanánt szerepelt. Mit várhatunk a korkövetelmények érvényre emelésénél az oly férfiútól, aki nagy tudománya és mély buvárlatai daczára, mint büntetőjogász — a halálbüntetés föntartása mellett kardoskodik ? Mit várhatunk a kath. felső klérus autonomikus túlkapásainak rendes mederbe vezetésénél — egy oly cultusminisztertől, ki mint a papok barátja és bitorolt hatalmuknak jogositója ismeretes a tanári székről egy negyed század óta? Ha Pauler kineveztetésében nem ta- lálhatunk megnyugvást, még kevésbé találhatunk ilyet Tóth Vilmosnak belügyérré történt előlépteté- sében. Ha igaz a szentírás e mondása : „Gyümölcseiről ismerhetitek meg a fát“ — úgy e második kinevezés a legrikítóbb színben tünteti föl az Andrássy-kormány morális érzületét úgy, mint törekvésének veszedelmes természetét. Tóth Vilmos így avanekozott az eszközből ez é rá. Az ugrás tehát elég nagy és eléggé természetellenes. Tóth Vilmos arról ismeretes a házban, hogy a nemzeti jogokat a kormány mindenhatóságának iparkodott mindig alárendelni. Valóságos kis Brutus volt, ki tőrdöféseit ostentátióval osztogatta- Színész ■— ki mindig osztalékra játszott s mint az eredmény mutatja, — sikerrel-Hollós László-A dH-as kór holnap szerdán este1 órakor tart értékeletet helyiségében. Oktatásügyünk. Azon miniszterváltozások közt, melyek úgy látszik nálunk is oly könnyű épp mennek mint Ausztriában, hol ha jól számítottuk, pár évtized alatt most már a 37.-dik rendbeli minisztérium kezdi kísérleteit tenni, egyik legkevésbé sem kellemes meglepő esemény, hogy az oktatásügyi miniszter személyében ismét ott találjuk a vallásügyi minisztert is, holott most lett volna alkalom e két szakma külön választásán, illetőleg a vallásügyi minisztérium megszüntetésére, melynek megszüntetése nélkül a catholica vallás munkába vett autonómiája is tökéletlen fél rendszabállyá növi ki magát, mert az egyház ismét csak az államkormány befolyása alatt marad. Külön kell pedig választanunk a vallásügyet az oktatásügytől, mert nyolczszáz éves tapasztalunkra hivatkozhatunk, hogy az egyház szolgái nem jó befolyást gyakoroltak a köznevelésre és nem gyakorolhatnak jó befolyást soha, mert ők egészen magukénak tartják a növendékek, a polgárok testét s lelkét, holott az a hazáé, az államé s magáé a szabad polgáré mindenekelőtt. Az államnak, a társadalomnak ugyanis oly értelmes munkás tagokra van szüksége kik saját érdekeiket a társadalom, a haza érdekeivel szoros kapcsolatba hozván, tehát mások káros terheltetése nélkül mozdítják elő, t. i. élet és munkaképesek, holott azon növendékek, kiket az egyház az ő czéljai szerint képez ki, nem nyernek oly értelmi, oly szakképzettséget minő jelen világi dolgokhoz szükséges, nem hozhatják szoros kapcsolatba saját ügyeiket, saját érdekeiket az állam a társadalom ügyeivel s igy nem is mozdíthatják elő azokat a társadalom javára. Ily polgárok a társadalomnak csak terhére élnek , ha születési előjogaiknál fogva földi vagyonokkal bőven meg nem áldattak. Az államnak, a társadalomnak pedig önfentartási kötelessége, hogy minél több oly honpolgárokat neveljen, kik kellő értelmi szakképeztetés után munkásságuk által a társadalom érdekeinek a köz anyagi s szellemi vagyonosságnak gyarapításában szorgalmas tényező részt vesznek. Mert minél többen vannak kik ehhez kellő szak vagy munkaképzettséggel nem bírnak, annál gyengébb, annálinkább desorganisált a társadalom s annál inkább ki van téve a legnagyobb rázkódtatásoknak. A vallás és hit dolga különben sem tartozik a tudományok körébe: más dolog hinni, más dolog tudni valamit. Sőt az u. n. bevett vallások alaptételeiben sok olyan állítás fordul elő, mi összeütközik a jelenkori tudományossággal. Ez adott okot arra a római klérusnak s pápának hogy kárhozatot mondjon — mert a dogma tételeit kétségbe vonnia nem szabad— a tudomány legújabb vívmányaira s a társadalom viszonyaira átalában. Az egyház emberei számos esetekben megtiltják hinni azt, mit a tudomány kézzel foghatólag bebizonyít és parancsolják elhinni azt, mit a tudományok hihetlennek tartanak s igy ne csodálják ha valahára elválasztatik az egyház az iskolától, a lelkész a tanítótól, a vallás a közoktatástól, mint oly összefértetlen tényezők, melyek egymás működését korlátolják. Az államnak szüksége van saját embereire s pedig a néptanítók azok. Legyen ezek ügye különválasztva a vallás ügyétől, mely a lelkészeké. A lelkész legyen egészen saját egyházáé, saját felekezetén ne függjön az államtól semmiben, de ne is csüggjön azon teherképen. Tartsák el hivatalnokaikat a felekezet tagjai, mint eltartja az állam az ő embereit, kiknek munkakörét aztán ő határozza meg. Ne keverjük tehát össze a közoktatás ügyét, ezen tisztán világi ügyet a vallás ügyével, mely tisztán az egyházat, a felekezeteket illeti. Nem is kívánhatjuk hogy egy bármely felekezet embere egyforma buzgósággal, egyforma felelősséggel vigye a más felekezetek ügyeit. Az egyházépítésekre s főpapi dotatiókhoz adott milliókra pedig szüksége van az államnak, a közoktatásnak. Az oktatásügy hazánkban az egyház, illetőleg a katholikus egyház nyomása alatt úgyis annyira eltörpült, elferdült, hogy annak hiányait kipótolni, tévedéseit helyreigazítni különben sem elégséges egy maga az oktatásügy minisztérium. Az oktatásügyi miniszternek sürgős feladata, hogy kezet fogva működjön nem a kath. klérussal, hanem az ipar és földmivelési s kereskedelmi kormányzattal, nem a túlvilági dolgok beemlékelésében, hanem a jelen világi érdekek kielégítésében, nem csak a fi hanem egyszersmind a leánygyermekek oktatását is mindig ideértve s nemcsak az elméleti, hanem egyszersmind a gyakorlati oktatás, a szakképzés terén is, mert csak így teheti a nép munkátlan s pályátlan százezreit munkás, iparos, értelmes, élelmes néppé. Ám jelölgessék ki, akkor amielőtt ily tanulmányok elsajátítására időt nyerhetnek a növendékek, jelölgessék ki az egyházak s felekezetek buzgó hívei azon utakat módokat, melyek boldoguláshoz vezetnek a másvilágon. A társadalomnak, az államnak mindenekelőtt főkép oly polgárokra van szüksége kik jártasok azon munkákban, melyek által önszükségleteiket mások kára nélkül kielégíthetik e rögös földön. Ezek számára a földmivelés ipar s kereskedelem minisztériumának feladata: eszközölni egy-egy kis tért, egy kis kertet, majorságot, egyegy műhelyt, gépet, egy kis gyűjteményt s múzeumot gyakorlati vagy szakképzési térül. Ezen minisztérium feladata, hogy a konzulok segélyével megmutassa azon utakat, melyeken világpiaczra küldhetik a növendékek vagy felnőttek a termelendő iparczikkeket, iparnövényeket s melyeken beszerezhetik a külföldről igényelt czikkeket. A katholikus klérusnak nem volt, nem is lehet feladata ipartanodákat állítani, a földmívesből kellően kiélni nem tudó nemzetet iparos és kereskedő nemzetté nevelni, pedig ez s nem más most az kormány s a közoktatás egyik legfontosabb feladata, ha nem akarja hogy népünk az óriási államterhek súlya alatt összeroskadjon. A közoktatási miniszter teendőit tehát nem hogy elősegítené, de csupán gátolhatja a vallásügy kezelése s azon befolyás mit reá a klérus ezutt gyakorol, mig viszont a felekezetesség buzgó hivei profanáivá látják mindnyájunk tulvilági érdekeit, a jelenvilági érdekkel egybevegyitettesök által. Ezért csak sajnálnunk lehet, hogy ezen nem épen amabilis confusió továbbra is fentartatik t. i. a közoktatásügy az egyház befolyása nyomása alól ki nem szabadittatik. Sajnálnunk kell a művelt államok irányában e téren is kiáltó hátramaradásunkat annyival inkább, mert a társadalom az állam követelései kérlelhetlenek. Ezek gyakorlati élet és munkaképes növendékek neveltetését igénylik. Igénylik, hogy minden gyermek nyerjen némi kiképeztetést s hogy minden gyermek kit az állam közoktatásban részesített, képes legyen már ifjú éveiben is legalább élelmét s ruházatát becsülettel kiérdemelni. És ezen igények, ha ezeknek a jelen közoktatási minisztérium kellő mérvben meg nem felelhet, az idők nagy eseményei által mindinkább oly követeléssé fokozódnak, melyek végveszélybe dönthetik a társadalmat, az államot. Kubínyi Lajos, Giardinetto. A mai bécsi lapok ép oly módon nyilatkoznak a mi Pauler Tivadar és Tóth Vilmosainkról, mint nyilatkoztak a magyar lapok a Zricek és Habietinekekről. Csakhogy megvan egyszer a paritás! * * * Németh Bérczi egyik perczről a másikra várja kinevezését miniszterelnöknek s azután rögtön maga mellé veszi Oláh Miklóst —, csak azért, hogy a nemzetiségek illőképen legyenek képviselve, mert igy aztán lesz a miniszterumban: német, oláh, horvát tót és szlovén (Szlávy). A magyar nemzetiség akkor is csak a német által volna képviselve.* * * Egyébiránt mondják, hogy Andrássy azért sietteté annyira Pauler Tivadar kineveztetését, mert Sennyei és Haynald nagyon intrigáltak oda fent ultramontán értelemben. Meg akarta tehát nekik mutatni, hogy ultrammontán embert ő is tud kineveztetni. Meg is mutatta.