Magyar Ujság, 1871. március (5. évfolyam, 49-74. szám)

1871-03-01 / 49. szám

biztosítja, akkor mi viszont tartozunk az ő bi­rodalmának integritását híven, a mi eskünk­höz, a­mely törvényeinkben nyert kifejezést, fentartani. De ha bekövetkeznék az, mit a t. képv. ur mondott, és mitől isten mentsen meg, akkor Magyarország —­s ezt daczára azon szemrehányásnak, hogy mi a nemzet önérzetét le szoktuk hangolni. (Úgy van­ bal­­felől) őszintén kimondom , mert a legújabb kor nem a mellett tanúskodik, hogy a nyu­godt, biztos alapon haladó államok jövője kompromittáltatik, hanem hogy az elbizako­dottság idézi elő a rögtöni és súlyos megvál­toztatásokkal járó veszélyeket, mondom őszin­tén kijelentem azt, hogy ha a t. képv. ur hite teljesülne, akkor szomorú helyzetbe fogna jönni az ország; azon helyzetbe, melybe nem egy örökös jut, a­ki kapzsi örömmel várja a rokonától reá jövendő örökséget és elfeledi megtapogatni saját üterét, a miből pedig meg­győződnék, hogy a kór, mely a rokont meg­ölte, a közös elődről az ő vérébe is átment, s hogy közös sors fogja őt érni azzal, kinek örökségét várja. Végül ismételvén, hogy a kormány tisztán czélszerűségi és financziális szempontokból nem pártolja a kisebbség különvéleményét , annak elvetését kívánja. Szólásra nem lévén senki följegyezve Györffy G­yula a kisebbségi különvéle­mény előadója indokolta még egyszer s utoljá­ra a különvéleményben foglalt módosítványt. Beszéde legnagyobb részében a miniszter­­elnöknek és pénzügyminiszternek e tárgyban mondott beszédeit veszi Konczkés alá. Beszé­dét a következő szavakkal fejezi be : „Hollán Ernő tisztelt államtitkár úr beszé­de nem volt egyéb mint illustratiója a honvé­delmi miniszter úr azon tételének, hogy a mi módosítványunk a honvédség harczképességét nem hogy előmozdítaná, hanem csonkítaná. Ily állítás után tisztelt ház, igen természetes, hogy az államtitkár úr, ki ezen tételnek meg­magyarázására volt hivatva, körülbelül úgy magyarázta, hogy ne adjunk ágyút a honvéd­ségnek mert a honvédség csak úgy fog érni vala­mit, ha ágyúja nincs, mert akkor győzhetetlen lesz,ha pedig ágyúja lesz,akkor nem ér semmit, s az ellenség által bizonyosan legyőzetik. Csak az ily eszmejárás ismerete után lehet megmagya­rázni azt, hogy a t. miniszter úr egyik szavá­val dicséri a jelen honvédséget, s azt mondja : a jelen honvédség tisztes érdeme már most is olyan eredményt mutat fel, hogy a hozzákö­tött reményeknek megfelel; másfelől ellenben azt mondja, hogy a honvédség a közös hadsereg nélkül egy hétig sem bírná megoltalmazni az ellenségtől Magyarországot. Ha ez azon vára­kozás, melyet önök a honvédséghez kötöttek, akkor valóban nem sokat vártak a honvéd­ségtől és igazuk van azon képviselőknek, kik azt mondják , hogy nekem egészen más fogalmam van a honvédség hivatásáról, mint nekik, mert az ilyet csak azon honvédségről lehet állítani, melyet önök alkottak, melynek fogalmát az 1868-iki törvényben önök terem­tették, midőn a „Landwehr“ szót magyarra fordították. De nem lehet így beszélni azon honvédségről, mely két császárság hadseregei elleni csatákban szerzette nevét s fogalmát s melynek öntudatát a mostani honvédségbe ön­teni forró óhajtásaim közé tartozik. A jelen vita t.­ház csak arról nyújtott ta­núságot, mi különben meggyőződésem volt, hogy a most uralkodó politika a 48-ból névleg átvett, valósággal pedig eltörpített egyéb in­tézmények közzé akarja sorozni a honvédséget is. Most már a kormánytól nyert nyilatkozatok után mindenki tisztában lehet az iránt, hogy a honvédséget is csak névleg akarják visszaállí­tani, nem akarják azt, hogy abból jövőre ma­gyar hadsereg legyen. Vannak bizonyára, kiket ez is kielégít, kik talán ezt is nagy nyereségnek fogják tartani, de ne vegyék rész néven, de más részről van­nak, kik a honvédség iránti ez eljárást kese­rűséggel tekintik és a­kik ebből következtetve, nemcsak a honvédség jelen szervezete, hanem ez intézmény iránt viseltetett őszinte jó­akarat iránt nagyon kevés bizalmat éreznek. Monda­nom sem kell te­hát, hogy én ez utóbbiak közé tartozom. Ajánlom a kisebbség javaslatát el­fogadás végett. (Tetszés nyilatkozat a balol­dalról.) Holnap a központi előadó tartja a párbeszé­det s ez után következik a szavazás. Ülés vége egy negyed 3-kor. _______­­ — Tegnapi országgyűlési tudósításunkból tévedés folytán kimaradt Degré Alajos beszédének fölemlítése. — Kötelességünknek tartjuk azt visszaadni hű kivonatban, megje­gyezvén, hogy Degré Péchy Tamás után szólt: Degré Alajos : I. Napóleon híres hadjárata után egy munka jelent meg ily czím alatt: „Napoleon kein Feldherr“ von N. N. kais. kön. österreichischer Unterlieutenant“ — (Derült­ség.) Szóló azt hitte, hogy adoma, de mióta Pulszky Ágostot a honvédekről hallotta nyi­latkozni, kezdi hinni, hogy esik ugyan létezett oly bátor k. k. unterleutenant, ki ezt a mun­kát meg merte írni. (Derültség.) Többen vannak az ellenzék padjain, kik nem csak a mitrailleusökkel, de kartácsokkal szálltak szembe. A­mi azt illeti, hogy az ellen­zék bizalmatlanságot szít a közös hadsereg ellen, megjegyzi, hogy e bizalmatlanság magva már benne van a seregben, mert míg a magyar katona idegen földön, idegen vezényszó alatt áll, bizalomra számítni nem lehet. Igaz, hogy a közös hadsereg a mi vérünk s testünk, de hát miért nem engedik, hogy e vér Magyar­­ország ereiben folyjon : ez természetellenes helyzet, mert ha mexikói kaktust ültetünk Árvába, ott el fog satnyulni, míg eredeti hazá­jában erdővé nő. (Helyeslés balról.) Andrássy gr. azon megjegyzésére, hogy nagy hiány van a honvédtisztekben, felhozza, hogy több jeles tiszt folyamodott a honvédség­hez, de nem vétetett fel. Ha ez igy van, miért panaszkodnak tehát hogy nincsenek tisztek ? A hadsereg szellemére nézve megjegyzi, hogy ki oda a „vorschriftmässig“ szellem ellenére mást akart bevinni, az életével játszott, hogy mennyire megmételyezi e szellem az embert, egy eclatans példát hoz fel, mely szerint egy előkelő család tagja néhány év alatt oda sü­­lyedt, hogy midőn atyját politikai vétségért kötélhalálra ítélték, pezsgőzött és atyja birái­nak egészségére ivott. (Felkiáltások: Szörnyű­ség ! Zaj. Ki volt az ?) Egyébiránt pártolja a kisebbség módosítvá­­nyát. (Helyeslés.) Külföld, Francziaország. A nemzetgyűlés, hogy a béke­tárgyalások folyama alatti időközt kel­lően érvényesítse, nyolcz albizottságot tevő enquet bizottságokra oszlott, hogy Francziaor­szág jelenlegi helyzetéről hiképet nyújtson. E bizottságok legfontosbikai kétségkívül azok, melyek Francziaország pénz é­s hadügyével foglalkoznak. A pénzügyi bizottság, melynek elnöke Perier, működését azonnal megkezdő s a prefectekh­ez sürgős felelet adás végett a kö­vetkező négy kérdést intéző : 1. Mennyiben járult a megye a nemzeti védelem kormánya által tett kiadásokhoz ? Mennyit fizetett s mennyit tartozik még fizetni ? 2. A kiadások összegéhez a megye mennyi­ben járult rendkívüli adóztatás, kölcsön, be­ruházások, önkényes aláírások stb. útján ? 3. Mü­ly kereskedelmi kiadások s eszközök vonatkoznak arra? 4. Mily természetűek s mennyire rúgnak a franczia hatóságok által tett requisitiók ? Néhány nap előtt Párisban számos Orsini féle bombát találtak. A­mint a „Liberté“ je­lenti, ezek kisebb fajtájuak s számuk 7000 tesz. Ezek a prefectura épületébe vitettek. A vizsgálat folytán kitűnt, hogy az Orsini bom­bák készítésére a pénzt a fenállott torlasz bi­zottság szolgáltatta. Legújabban a rendőrség által ismét 2000 nagyobb fajta bomba fog­laltatott le. Ezek hasonlítanak azokhoz, me­lyeket kevéssel a beaury-i ütközet előtt ta­láltak. Chopin rendőr prefektus néhány pél­dányt mutatványul elküldött a rendőri fő­nöknek. Penhoaf a vogesi hadsereg új főparancs­noka működését azzal kezdé, hogy a garibal­di­ánusok s az önkénytes csapatok feloszlatá­sát elrendelé. A vogesi hadseregnél osztálypa­rancsnokok Jouffroy d‘ About s Basserolles, dandár parancsnokok Noddet s Malaret ezere­­desek lettek. Ezek állomásaikra már elutaz­tak s a parancsnokságot átvették. Az új franczia minisztérium tagjainak kora következő : Thiers 74, Dufaure 73, Larcy 65, Favre 62, Leflo 61, Simon 57, Lambrecht 52 s Picard 50 éves. A Brémában belebbezve volt franczia tú­szok egy versaillesi e hó 24-én kelt távirati rendelet folytán szabadon bocsájtattak. Ennek következtében a fogva tartott német tudósí­­tók is visszanyerték szabadságukat. A „Daily T­elegr­aph“-ban Pári­sból febr. 24-ről olvassuk: Leflo tbk. távolléte alatt a hadügyi dolgok vezetésével Susanna Ibk, a tüzérség főnöke bízatott meg. Oyenne államtit­kár Lambrecht távollétében a földművelés­i kereskedelmi ügyeket vezeti. A tengerészeti ügyeket pedig Polhuan visszatértéig Chaille fogja kezelni. Nagy tevékenység fejtet­t ki, hogy a köz­lekedés Páris s Rouen közt helyreállíttassék. Néhány nap múlva Rouen-Havre-Dieppe­s Bézons-sur-Seine vonalon a közlekedés meg­nyílik; az egyedüli akadályt a bézonsi híd ké­pezi. A versailles-i alkudozásokat nem a legjobb szemmel nézik, de azok lényege oly mély ti­tokban tartatik, hogy a köztudomásra jutott hírek csupán üzérektől származottaknak mon­datnak. A tőzsdén tegnap nagy izgatottság uralkodott s azon hírre,hogy Thiers Bordeaux-t elhagyó, az árak jelentékenyen alább száll­tak. Tegnap a rakpartokon nagy élénkség ural­kodott. Az „Esther“ gőzhajó Londonból egye­nesen Párisba jőve, a St. Nicholas kikötőben kötött ki, hozván lisztet, burgonyát, besózott húst, halat, szalonát, vajat s sajtot. E gőzhajó megérkezte egész ünm­pély volt. A Szajna vi­zén hónapok óta más hajót nem lehetett látni mint ágyunaszádokat s kis ladikokat betegeket szállítva. A párisiak a legnagyobb érdekelt­séggel szemlélték az „Esther“ kirakodását. Az összes franczia csapatok száma, melyek a háborúban való részvéttől megfosztottak, a következők: Poroszországban van 420,000; Bourbaki hadserege 100,000 ; a párisi seregek, kik a fegyvert letették 200,000; nemzet örök 110,000 ; mozgó örök 100,000; a holtakat, se­besülteket s eltűnteket 120,000-re téve, az összes szám 1,050,000. Az idő kellemes, verőfényes meleg nap. Összejártam a boulevárdokat, nyilvános helye­ket és kávéházakat. A beszélgetés tárgya a németek valószínü bevonulása , habár a lapok ma reggel jelenték is e lehetőséget, daczára en­nek nem igen akarnak ama föltevésnek hitelt adni. Több orvos barátommal találkoztam s ezek azt jelentik, hogy a gyermekek s csecsemők még mindig betegeskednek a tej­hiány s an­nak roszasága miatt. Juarez levele. Bordeauxban a napokban „Alsace c Lorraine“ czimű lap indult meg, mely ki­válóan Elsass­s Lotharingiának Francziaor­­szágtól való elszakítása ellen harczol. A hoz­zánk beküldött 3-ik számában Juarez-nek egy levelét olvassuk, mely csak a fegyverszü­net megkötése után jöhetett Párisba s habár későbbi keletű is, érdekességét mind a mellett is megtartá. A levél Cuernavarában kelt 1870. decz. 17-én, melyben néhány rövid bevezető sorok után a mexikói köztársaság elnöke eze­ket mondja: „És mégis, ha szemeinket elfordítjuk a pusztítás és rombolás e jeleneteitől, ha a jelen fájdalmas benyomásától megszabadulunk és a bizonytalan jövőbe vetjük vizsgálódó tekinte­tünket, meg leszünk győződve, hogy ezen borzasztó katastropha, mely Francziaországot elnyelni látszik, ellenkezőleg nem más mint MAGYAR ÚJSÁG 1871. MÁRCZIUS 1. feltámadásának jele. Mert ez ország nagy poli­tikai életre ébred, mely nélkül egy nemzet, ha az irodalom,tudomány és művészet terén akár­­mily magas fokon áll is, soha sem több akár sekrestyében, elzárt emberi nyájnál, a zsarnok­ság ezen poklába, melynek eltörlésére ba­rátim és én Mexikóban már 15 év óta törek­szünk. És ki kételkedhetik Francziaország végle­ges diadalában ha diadalmaskodni akar, vagy­­ inkább győzedelmeskedni akarni tud ? Mondom :ha akarni tud, mert jóllehet­­ a meg nem szállt tartományokból érkező hírek, a körülményekhez képest kitűnő erélyt és ha­zaszeretetről tanúskodnak, még­sem tudok bizo­nyos szomorú félelemtől megszabadulni, mely megszáll, midőn a franczia katonák tulajdonai és lényeges hibái felett gondolkozom, kik ren­dezett csatákat szeretnek, hol bátorságuknak tanujeleit adhatják, de kik keveset érnek a nép­katonaság ellen, a valódi védelmi háború­ban, mely a győző ellenében a leghatályosabb. Bizonyos, hogy azon 150 és 200 ezer em­­bernyi sereg, melyet a hírneves Gambetta polgár rögtönözve alkotott, ezen nép csudálatos tevékenysége, és az idegen foglalás okozta szé­gyen által túlcsigázott hadiösztönei segít­ségével, két, három ügyesen vezényelt csatában a német foglalást ellensúlyozhatják. De ez csak lehetőség , és nem bizonyos, mihez még sok kívántatik. És azon ve­szélyes állapotban , melyben Francziaország most van, a közjónak tartoznak azzal hogy mindazon eszközöket, melyek a legyőzetésnek csak a legkisebb lehetőségét is hagyják fen, félre dobják, mert ennek következményei ki­­számíthatlanok. Ha oly szerencsés volnék, hogy Francziaor­szág sorsát most én vezetném, és úgy járnék el, mint eljártam kedves hazámban 1863— 1867-ig, hogy a megszállót egészen hatalmam­ba kerítsem. Nem kellenek nagy tömegű seregek, me­lyek lassan mozognak, nehezen élelmeztethet­­nek egy pusztított országban és melyeknél de legkisebb szerencsétlenség után a bátortalanság­nak tág kapu nyílik. De 15, 20, 30 ezernyi hadtestek, melyek egymás közt portyázó csapatok által vannak összekötve, hogy szükség esetére egymást gyorsan segíthessék, melyek az ellenséget éjjel nappal nyugtalanítják , embereit ölik , éle­lem szállításait elveszik és rombolják, nem hagyják sem nyugodni, sem aludni, nem hagy­ják sem élelmi, sem lőszerhez jutni, a megszál­lott országban kiterjeszkedni nem engedik és végre vagy feladásra kényszerítik, körülfog­ván, vagy hogy pusztított seregeit futásban le­gyen kénytelen megmenteni. Ez Mexico felszabadulásának története, ezt ön ismeri. És ha a nyomorult Bazaine, csá­szára méltó szolgája, alávaló árulásának gyü­mölcseit akarja élvezni, jobban, mint akárki meg lehet győződve a függetlensé­gi guerillák legyőzhet fenségéről. De más kérdés is veti fel magát,mely rettentő egy egy összpontosított országra nézve, mint Francziaország. Tarthatja-e Páris magát addig, míg fel­szabadítására egy erős sereg jön segítségére ? És ha Páris az éhség vagy más nyomor ál­tal a megadásra kényszeríttetik ? A lapok s politikai levelek mindig vissza­térnek e pontra, mely ugy látszik a né­­met-franczia kérdés gordiusi csomója: Fogja-e Páris magát tartani ? Tegyük fel, hogy Páris Sedan és Metz sor­sát fogja osztani, vájjon Páris Franczia­­ország-e ? — Politikai tekintetben negyven év óta: igen. De ma, midőn a katonai érdekek minden más tekintetet háttérbe szorítanak, mennyiben fogja e Páris eleste egész Francziaországét ma­ga után vonni ? És ha még a porosz király is a tuileriákban tartaná udvarát, melyre még mindig a bonaparti bűz ragad, mennyiben bá­­tortalaníthatná ezen szemfényvesztés azon két vagy három millió polgárt, kik a talaj védel­mére az ország egyik végétől a másikig fel vannak fegyverkezve ? Nem ült-e Maximilián négy évig a mexi­kói trónon ? és ennek daczára is lakott bűnéért a queretaroi marsmezőn, míg a nemzeti jog felsége diadal­masan vonult Montezumába. Ezen négy év alatt, mikor az egyedüli tör­vényes hatalom a Rio­ Grandetól a Sacra­­mentoig bolyongott, sokan az ellenállás ellen edzettek kétkedtek törekvéseink eredmé­nyében és tagadták a jövőben való felsza­badulást. A­mi engem i­llet, én — és ez egyedüli ér­­­demem támogatva néhány megtörhetlen hazafi által, mint Porfirio Diaz, Escobedo, Alvarez, Ortega, stb. soha sem ingadoztam. Valahányszor kedélyem annyi kedvezőtlen körülmény láttára, annyi elpártolttól körülvé­ve, mély szomorúságnak rabja jön, mindjárt elfordultam és megemlékezvén azon halhatat­lan szavakra : „Senki sem esett el, mig egy áll fenn,“ jobban mint valaha vágyódtam a harcz után, mely kegyelem és irgalom nélkül a be­tolakodtak ellen volt vívandó a végsőig. Isten törekvéseimet megkoronázta valamint azokért, kik közül annyi derék életével fizette meg közhitünket a hazában és a köztársaság­ban . Ép úgy fest Francziaországgal, azt su­­galla reményem. Ugye, Bonaparte eleste óta, minden szabad népé. Ezen igazságtól a mexi­­cói demokraták annyira vannak áthatva, hogy hatszáz volt függetlenségi katona, azok közül tehát, kik 5 évig vettek részt a Bazaine és Dupin bandái ellen vitt igazságos harczban, Vera­ Cruzban hajóra szállnak és New-Yorkba mennek, honnan azután fel­fegyverezve és minden szükségessel ellátva a dicső Garibaldi hadtestéhez akarnak csatlakozni. És én büszkességgel kijelentem : A mexikói légió méltó lesz arra, hogy az újjáalkotott franczia hadsereggel az egyetemes köztársaság szent ügyéért harczoljon és meg­haljon. Egészen az öné Benito Juarez, csészeti nyilvános előadásait a gyakorlatban, különös tekintettel a fák nemesítésére, nyeré­sére és szabályos képzésére vasárnap, márczius 5-én kezdi meg Rákos-Palotán, ha t. i. az időjárás megengedi. Az indulás Pestről a­­ há­rom­negyed órai vasutvonatlal történik. — A budai választók összeírása a vá­lasztás végett márczius 20-án kezdetik meg, és ápril 3-án szándékoltatik befejeztetni.­­ A magyar történelmi társulat már­czius 2-án csütörtökön délután 5 órakor a m. tudom, akadémia Kisfaludy termében választ­­mányi ülést tart, mely alkalommal folyó ügyek tárgyalásán kívül, Ipolyi Arnold fogja felol­vasni Foltényi János társulati tagnak érteke­zését Anonymus koráról és kilétéről uj adatok nyomán. Figyelmeztetjük az érdekes felolva­sásra a történelem minden rangú barátait. — Nagy szerencsétlenség történt teg­nap a budai gőzsiklónál. Egy szegény munkás a pálya közepe táján dolgozgatott, mivől­ a két kocsi megindult. Nem tudván idejekorán elmenekülni az egyik kocsi oly erővel szorí­totta a falnak, hogy belei kidőltek és azonnal halva maradt — A rég török már nagyban dolgoznak az újpesti kikötőben. És pedig azért, mert a gőz­hajózást a társaságok márczius első napjaiban már megnyitni szándékoznak, ha t. i. ezt a jégzajlás megengedi. Ma még igen nagy jég­darabok úsznak le, a viz pedig tegnap más­fél lábat nőtt. — A budapesti m­. gyorsír ét-egylet f. évi márczius 5-én (vasárnap) d. u. 2 és fél órakor évi közgyűlést tart a pesti fő­reáltanodában. — A belvárosi ipartanodában a második félévi tanfolyamra fölvétetni kívánó iparos se­gédek és tanonczok beiratása márczius 20-ig történik minden hétfőn, csütörtökön és szom­baton esti 7 órától 8-ig. A fölveendő tanon­­czok iparos főnökeik által aláírandó nyilatko­zatot tartoznak bemutatni s viszont az igazga­tóság részéről fölvételi jegyet kapnak otthoni maguk igazolhatás­a végett. A beirottak szoro­san köteleztetnek minden vasárnap délután, s a kitűzött hétköznapi esti előadásokon való pon­tos megjelenésre. Pest, 1871 február 27-én. Az igazgatóság. / — Heurékát kiált Lonkay Antal a M. A. mai számában, jelezve hogy az „Ungarischer Volksbote“ czímű haldokló német —ultramon­­tán hetilap szerkesztésére is. Romeiser József ura, volt „szerencsés“ megnyerni. Mi­után Romeiser urnak épen szakmájába vág a temetés, hisszük, hogy minden nagyobb nehéz­ség nélkül keresztül fog esni rajt. A nemzeti színház műsora 1871. már­czius hó 1-től 6-ig. Szerda „Egmont“ Csütör­tök „Dinorak“ Péntek „Közönyt közönynyel“ Szombat „Zsidónő, vagy Hamlet“ Vasárnap „Nők az alkotmányban“ 3-szor Hétfő „Velva“ Új betanulással 1-ször, Raabe Hedvig k. a. vendégjátékául. — A pesti jótékony „Concordia“ egylet ma este hangversenynyel összekötött estélyt rendez a lövölde teremében, melyen egyúttal a sorsjegy nyeremény-számok is kihúzatnak. Fővárosi krónika. Pest, febr. 28. — Lukácsi­ Sándor megkeresett ben­nünket annak közzététele iránt, hogy gyümöl­­ yűvészet. — Úgy látszik, a Mosonyi Mihály „Ál­mosának“ vezérkönyve csakugyan elveszett, különben már olvasnunk kellett volna e te­kintetben valamiféle dementit. N­em az a leg­nagyobb baj itt, hogy épen az „Álmos“ parti­túráját érte ez a szerencsétlenség, mert hiszen ez operának sikert csak a vérmes Mosonyisták ígérhettek, hanem az a tudat, hogy ilyesmi megtörténhetik valamely más pótolhatlan be­csű s egyetlen példányban meglevő művei is. Ismételjük a szerencsétlenség ez esetben nem oly szörnyűséges. Az Álmos szerepeit már Radnótsáy idejében kiosztották egyszer, a ta­gok jobbára be is tanulták, instrumentátió és alkotás tekintetében elismeréssel is szólt róla minde­nki, de az első összpróba hatása annyira „álmos“-nak bizonyult be, miszerint fölhagy­tak az előadás szándékával is. Jegyzetek a múltból. 1849. márcz. 1. Windischgrätz Egerfor­­moson Klapka seregét megtámadja, hogy a Dembinski főhadától elvágja. Klapkának azon­ban sikerül seregét az Eger folyón átvezetni s Poroszlón át Szőkére halad, a nélkül, hogy az osztrákok által üldöztetnék. Közgazdaság. Mai üzlet. Pest, február 28. A búza forgalom több mint 20,000 mérő volt; megrendelés külföldről jelentékeny mérvben nem történt. Hivatalosan jegyzett szerződések: Búza: tiszavidéki 400 m. 85 egy negyed m­s 5 frt 92 és fél krl; 600 m. 83 frt rozzssal szórt 5 frt 55 kr; 200 m. 85 fns 6 frt 15 kr; 1350 m. 85 és fél fns 6 frt 25 kr; 1900 m. 85 és fél fns 6 frt 15 kr; 400 m. 85 egynegyed fns 6 frt 24 kr; 600 m. 86 fns 6 frt 25 kr ; 800 m. 86 fns 6 frt 27 egy fél kr; 400 m. 87 fns roz­zsal szórt 6 frt 35 kr; 650 m. 84 egy fél fns 6 frt 5 kr; 200 m. 84 fns 5 frt 90 kr mind 3 hóra; 400 m. 82 egy fél fns 5 frt 40 kr; 2000 m. 82 fns 5 frt 52 egy fél kr mindkettő kész­pénzért. Pestmegyei 600 m. 83 egy negyed fns 5 frt 95 kr ; 1000 m. 85 fns 6 frt 15 kr, mind­kettő 3 hóra az északi pályánál. Mind v. m. Rozs: 400 m. 79 — 80 fns 3 frt 45 kr az északi pályánál. 1000 m. 79 — 80 fns 3 frt 50 kr a raktárban. 400 m. 78—80 fns frt 45 kr, mind készp. Zab . 600 m. 50 fns 2 frt 30 kr, 3000 m. 50 fns 2 frt 25 kr, 2000 m. 50 fns 2 frt 25 kr mind készp. Az érték­tőzsdén: M. vasúti köres. 106.10, m. sorsjegyek 92.60, p. keresk. bank. zálog. 90.25, lánczhid záloglev. 90.50 frton fi­zettetnek. P. közúti vasút 289, IV. kibocs. 61.50 vétetik. Osztr. hitelrészvények a zárlat­nál 252.10 frt mellett lanyha. P. kereskedelmi bank 656 frton keresett. Szálloda 139, orsz. gőzhajózás 39.50 fizettetik. Ferencz-józsefvá­­rosi lak. 49 vétetik. terézvár. iparbank 29 frton keresett. Napoleon 9.86 és fél, arany 5.82, tallér 1.82 és háromnegyed vézetik. Folyó évi márczius hóban az ezüst-árkeret­­pótlék valamennyi, ennek beszedésére jogosí­tott és e jogot igénybe vevő vasutakon a ma­gyar korona területén 20 perczenttel lesz szá­mítandó. Budán, 1871. febr. 25-én. M. k. vasúti és hajózási főfelügyelőség. A földmérői szigorlatok tartására, s ezek alapján földmérői oklevelek kiállítására kitűzve volt 3 évi határidő a lefolyt év végével lejár­ván, a vallás­os közoktatásügyi m. kir. minisz­térium e határidőt — a folyvást jelentkezők tekintetéből — folyó 1871-ik évi január 1-től számítandó még két évre kiterjesztette. Folyó évi martius hó 1-én hevesmegyei Maklár helységben postahivatal fog életbe lépni, mely a levél- és kocsi-postai szolgálattal foglalkozand, és összeköttetésben lesz az Eger és Füzes-Abony közt naponkint kétszer köz­lekedő kariolposta által. E postahivatal kézbesítési körét következő helységek és puszták képezik: u. m. Maklár, Andarnak, Deménd, Kerecsend, Nagy-Tállya helységek és Pázmánd puszta. Utolsó posta. A „Rappel“ a párisi érsek levelét, melyben a lakosságot böjtölésre hivja föl, nagyon különösnek találja­„Valóban — mond az említett lap — csak egy pap jöhet ily gondolatra. A pá­risi érseknek eszébe jut s arra szólit föl bennünket, hogy böjtöljünk s hogy ne együnk húst s a szent böjtben követen­dő utasításait mindegyik templom ajta­jára fölszegezteti. Kár figyelmen kívül hagyni, hogy a böjtből csak most ver­gődtünk ki, s most újra kezdjük s ne együnk marha s juhhúst. A jámbor püs­pök egy hónap előtt nyilván megengedte volna, hogy együnk húst . A fegyverszünet megkötésekor Arago Florenczbe utazott. Ez utazással össze­köttetésben van Garibaldi lemondása, a nizzai zavarok s végre Savoyából a Bis­marckhoz intézett semlegességi kérvény. Aragonak tulajdonképeni küldetése az volt, az olasz kormány szándékát kipu­hatolni, vájjon nem volna- e hajlandó Nizza s esetleg Savoya átengedéséért Francziaország javára interveniálni, a­mely esetben azok tartását Francziaor­szág vállalná el. Mint most már tudni lehet, az indítvány nem fogadtatott el. Felelős szerkesztő Ilelly Tim­úCZ. Táviratok. Bordeaux, febr. 27. Egy Hugo Victor, Louis Blanc és más 30 republi­kánus képviselő által aláírt kiáltvány ezeket mondja : Mi eleitől fogva sem­misnek és érvénytelennek tartunk min­den tényt és szerződést, valamint min­den szavazást és plebiscitumot, mely ál­tal terület engedtetnék át. A köztársa­ság az elszásziaknak és lottringieknek örökre visszakövetelésüket ígéri. Gam­betta és Rochefort nem írták volt alá. — A „France“ megc­áfolja az állítólag Toursra elrendelt fosztogatás hí­rét. E republicánus hírlapok a nemzetgyűlés­ben a békeszerződés felett névszerinti szavazást követelnek. Brüssel, febr­ 28. Az „Etoile bei­ge“ Párisból febr. 27-ről tudósít. Ma éjjel általános riadó vezetett, a nemzet­őrség tömegesen fegyveresen kivonult, hogy a poroszok bevonulásának ellen­szegüljön. — Sajnos események várha­tók- A poroszok valószínűleg szerdán vonulnak be. London, febr- 28. Az alsóház teg­napi ülésében Gladstone Otway interpel­­lációjára felelve mondja: Bernstorf a békepontozatok aláíratását tudatta, de nem bírt hivatalos tudomással a feltéte­lekről- A kormány nem fog megfeled­kezni ígéretéről és oda fog hatni, hogy azok mérsékeltek legyenek, de jelenleg többet nem mondhat. Az általános sza­bály tiltja a katonai győzelmek feletti ünnepélyeknél az attackiék jelenlétét, a kormány tehát a brit katonai attackékat utasította, hogy a német csapatokat Pá­risba teendő netaláni diadalmi vonu­lásuknál ne kisérjék. Bécs, febr. 28. A „N. Fr. Presse“ jelenti Bordeauxból 27-éről. Thiers és kísérői holnap reggel érnek ide. — Va­lósul azon hir, hogy Cocchin megy Rómá­ba követül. Páris, febr. 27. A „Journal officiel“ jelenti: A Bastille téren történt republi­cánus tüntetés folytán a zendü­lők meg­ragadtak egy rendőrügynököt és a Szaj­nába dobták, hol megfalt. Egy törvény­­­széki hivatalnoknak, ki őt meg akarta menteni, szintén kaszárnyába kellett me­­leülnie, hogy hasonló sorst elkerüljön. Nemzeti színház. Szerda, márcz. 1-én adatik : E g m o n t, dráma 5 felv.

Next