Magyar Ujság, 1871. március (5. évfolyam, 49-74. szám)
1871-03-26 / 71. szám
csoportozatra nézve, de talán ennyi elégje jövő czikkemben folytatom a vizsgálatot s kezdem a második csoportoza részvétele indokainak nyomozásával. Pest, 1871. márczius 27. Dietrich Ignácz: Giardinetto. Eddig csak márczius 15-ike volt híres nemzeti évkönyveinkben ; ma márczius 27-ben kitörülhetlen betűkkel véste magát történelmünkbe. E két kelet úgy áll egymással szemközt mint a vallásos világban az isten és az ördög, mint a közéletben a jó és a gonosz, mint politikai életünkben 48 és 67, vagyis Kossuth és Deák. Amennyi öröm van kötve amaz első népemlékéhez, annyi gyász fűződik az utóbbihoz " Vésd jól emlékezetedbe e mai napot, szegény, megcsalt , elárult magyar nép, mai nap törölte ki az országgyűlési többség törvénykönyveinkből a jogok jogát — a jogegyenlőséget. Hiában küzdött ellene az ellenzék, híjában tiltakozott ellene még a jobboldal néhány végkép el nem fásult tagja is ; híjában hallata ékes meggyőző szavát a 48 egyik tiszteletreméltó veteránja, Vukovics Sebő, a vr is szavazat törvénnyé emeltetett. Úgy akará a kormány, úgy akará Deák. * * # Tizenhárom szónyi többséggel győzött az osztrák párt a nemzeti párt felett. Tizenhárom fatális szám, valamelyiknek meg kell halnia. Reményem hogy e dicsőség a kormányt érendi, még mielőbb ideje jutna e reactionárius törvényt életbelépteink . • És hát Deáknak csakugyan nem volt bátorsága megdaczolni Talián Náczival! Mint előre megmondom, eljött szavazni mint egy közönséges mamméjuk. Eddig sem volt valami nagy fogalmam a hírhedt vezér bátorságáról — de most már pláne ....* & * Ami azonban a mai napot nevezetessé teszi, nem a tulajdonképi virilis szavazatot tartalmazó 34-ik szakasz 13 szavazatnyi többséggel történt elfogadtatása — mint inkább az utána következett szakasz, mely a virilis szavazat mikénti alkalmazását tárgyalja s mely szakasz a szavazásnál ünnepélyesen megbukott. Tehát megbukott maga a törvény is? Dehogy a mi kormányunk nem riad vissza semmiféle eszköztől, még a világos alkotmányi sértéstől, az erkölcsi erőszaktól sem, mikor egy osztrák elvet kell diadalra juttatni. Néhány perccel a bukás után Tóth Vilmos miniszter módosítvány alakjában újból indítványba hozta a leszavazott §-t és a mammelukok erre is rámondták az Ament. Ezen nem csodálkozom , de hogy Csernátony Lajos magára vállalta a missiót a kormánynak ezen eljárását helyeselni, sőt azt mint valami nagyon ügyes parlamenti „fogást“ meg is dicsérni — ezen még most is bámészkodom, ámbár nem először történik, hogy a balközép emberei saját művöket saját kezeikkel lerombolják. Előbb mondanak szép ficziókat, azután szép rendben retirálnak. Talián Náczi, az 1860-ai árviz alkalmával sem volt több vizünk, mint jelenleg, midőn a Tisza árvizétől magunkat birtoknak hivén, tetemes mennyiségű laposokat bevetettünk, oly területeket, melyeket előbb a zsombékoktól kitisztítván, örök ár költségével tettük az r.zlőtt semmire sem használható földet használhatóvá. Kiemelendő az, hogy bátran lehet állítani, miszerint bízva a Tita szabályozás jó eredményében, Marmaro-tól Titelig a gazdászati erő felhasználása azért vitetett át a házakról a laposakra, mert a magaslatok általában szike ■ sek, vagyis szántás-vetésre alkalmatlanok lévén, a zsombikraentes terek, addig és annyi idő alatt, míg a szik magát föl nem adja, alkalmasoknak bizonyulnak be ezen használatra, mig a házak csak legeltetésre lévén fölhasználhatók. — Hirlapilag hívom azért föl az Országos Tisza szabályozó társulatot azért, mert itt számtalan esetek fordultak, fordulnak, és fordulandnak elő, midőn egyesek maguk tulajdon birtokukat védőleg vagy gátakat emelnek, vagy titokban vagy nyilvánosan a más által, vagy a Tisza szabályozási igazgatóság által emeltetett gátakat elhányják, felnyitják, s egyesek egymásnak, s ezereknek oly károkat okoznak, minek becsértéke föl sem vehető, és meg sem is téríthető. Nagy bűn, nagy, és örökös felelősség sulyosodik azokra, kik a Tisza árterének szűk korlátok közzé szorításával akarták , akarják e szilaj folyót szabályozni, holott két oldalról csak fél-fél mértföldnyi tért föláldozva, s ártérnek, (mit úgy is megszokott a nép őszi kaszálónak használni) hagyva legalább a nagy részt biztossá tehették volna, igy pedig minden tavaszon rettegnünk kell, a gát átszakadástól a föld árjától, az összetoluló eső és hó vizektől süt. Nagy bűn fekszik azokon, kik a józan okosság parancsolta és igazság útjáról oda terelték a vizek szabályozása ügyét, hogy az nem országos költségen, hanem csakis a közelről érdekeltek költségén, és részmunkát tevő,legtöbbnyire külföldi nyerészkedők által hajtatik végre, holott az elvitathatlan szent igazság, miszerint a vizek szabályozása általában nagyon is nagy országos érdek. Mindy Péter: Megyei élet. Szristoffi megye. Sz. Hargita márcz. 21. Midőn ezen felhívásomat, felszólalásomat hir- szpilag teszem közzé, arra kényszeritve vagyok azon okon, mert mint a tiszavidék lakosa , a minden évtizedben előforduló számosabb áradások, töltés átszakítások, az úgynevezett földárja, a percről perczre szemmel tapasztalható víz szaporodások által a Tisza vidéki gazda közönségnek milliomokra tehető kárait, évek óta gyűjtött vagyoni állásuk semmivé tételét észlelvén, meggyőződtem arról, hogy a Pesten székelő „Tisza-szabályozási igazgatóság“ áll e tárgybani számtalan kérelmek, folyamodások figyelembe nem vétetnek, és a status adósságok, s a 19 nemű adók nyomásai alatt roskadozó és a tiszaszabályzási terheket nyögő s viselő tiszai gazdák nyomora az ezt enyhiteni köteles felsőbbség által megvizsgálásra sem méltatnak, és a vállalkozóknak serege, kik a részidőben tett hiányos munkák által ezen nyomort tetemesen elősegítették — nyert százezrek mellett felelősségre sem vonatnak. óhajtottam volna a tiszavidéki lakosság nevében az alkotmányosság védpajzsa alatt panaszomat egyenesen a tényleges magyar minisztériumhoz adni be, de miután látom azt, hogy az egy húron pendülő bureaucraticus öszefüggés lánczolatában áló, csakis a közös ügy érdekeit pártoló kormánynál orvoslást nem találok , egyenesen önnél , mint független magyar napilapnál hirlapilag teszem közzé megjegyzéseimet. Kérdem 1-ször, mi oka annak, hogy a sok ezerekbe kerülő, azonban az árhoz mérve nagyon csekély s igy csak kiseb vizekhez alkalmmas zsilipek helyes idős alkalommal fel nem használtatnak ? Az alkalmazott gátőrök erre már azért sem használhatók fel, mert azoknak felső rendelet nélkül a zsilipekkel elbánni is tilos. 2. Mi oka annak, hogy tavaszkor, midőn a jég a Tiszáról s a mellékfolyókról indulóban van , a főbb mérnökök s hivatalnokok a Tisza mellett nem láthatók. Nagyítani nem akarom a veszélyt, de azt bátran merem állítani, hogy a 78000 holdat tevő tsza-polgári határban magában 19— 20000 hold őszvetés van jelenleg víz alatt, és a tavasz vetésre használni szokott föld szintén több ezer hold víz alatt fekszik. A nyomor ls nem írható, a kétségbeesők száma felette nagy, azonban a Danaidák bordájába a boldog közös ügy kasszájába Bécsbe folyó adók behajtása hivatalos szigorral,pontossággal erélyesen folytattatik. Figyelembe veendő az, hogy az ügy állását akkor jelzem, midőn itt a felső szabolcsi öblözetben a töltések a Tisza árját feltartóztatták, s e szerint töltéseket átszakító árvíz jelenleg nincsen, s bátran merem állítani, hogy Országgyűlés. A képviselőház 319. ülése márcz. 27-én d. e. 9 órakor. Elnök: Somsich Pál. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Elnök jelenti, hogy Ocskay Rudolf Nyitramegye Verbó kerületének képviselője lemondott. Csanády Sándor Nagy Bégány község 91 lakosának a franczia ügyben felterjesztett kérvényét mutatja be. Popovics Zs. Világos község kérvényét. Vukovics Sebő Palánka község több lakosának magán kérvényét. Szüllő Gr. több pozsonymegyei község, Lónyay Gábor Tolcsva város, Királyi Pál kiskikindai lakos, Szakácsi Dániel pedig Tokaj város kérvényét mutatják be . Almásy Sándor a következő interpellációt intézi a közlekedésügyi miniszterhez: Felvilágosítást kérek az iránt, miként történhetik az, hogy folyó hó 26-án az állami vaspályán Füzes-Abonytól Ludasig jegyet váltván, onnét Pestig után fizetvén, a fizetésről szóló elismervény nyomtatott számlája német nyelven vagyon kiállítva. Irányi Dániel pedig a belügyérhez intézett következő interpellációt: Interpelátió a belügyminiszter úrhoz. Dr. Wenkheim Béla belügyminiszter úr 1867-ben rendeletet intézett Pest városához, mely szerint nyomtatványok csak a polgármester előleges engedelme folytán árulhatók az utczán. Minthogy ezen rendelet törvényesen soha nem létezett, de az 1848 : XVIII t. sz. által világosan és örökre eltörlött előző vizsgálat részbeni helyreállítását foglalja magában, s ezen kívül az iparszabadsággal is ellenkezik: interpellátiót intéztem e miatt tavaly Rajner Pál akkori belügyminiszter úrhoz. Azonban többféle okok s különösen a miniszter úr huzamos betegsége miatt tőle feleletet nem kapván. A mostani t. belügyér úrtól kérdem : Törvényes és fennállónak tekinti-e az említett rendeletet s ha igen, mely törvényre alapítja azt ? A másik interpelláló így szól: „Raspe nevű, németországi iparos segéd, aki előbb Németországban azután Ausztriában állítólag izgatás miatt néhány heti fogságra ítéltetett, tavaly Pestre menekült s itt valamely osztrák hatóság megkeresésére az akkori belügyér tudtával a városi kapitány által elfogatván, miután pár hétig Budán a katonai bőrtelben őriztetett, Lajthai Brukba kísértetett, ahol osztrák csendőrök által vették. Miután ezen eljárást egyrészt Magyarország önállásával, másrész a politikai menekülteket illető menjoggal ellenkezik, nem késtem ez iránt Rajner Pál belügyminiszter úrhoz interpellációt intézni , melyre azonban ő különféle okok és főleg huzamos betegsége miatt nem felelvén. A jelent. belügyminiszter úrtól kérdezem: helyesli-e hivatalbeli elődének ez ügybeni eljárását, s hajlandó-e az erre vonatkozó irományokat a t. ház asztalára letenni ? Kérem ezen két interpellációt a belügyminiszter úrral közöltetni. Elnök felkéri a házat, hogy a 25-ös bizottság kiegészítése végett holnapra szavazáshoz készüljön. Napirendre térvén a ház, folytattatik a községi rendezésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Vidliczkify József úgy van meggyőződve, hogy az a tér, melyre a kormány a virilis szavazatokkal helyezkedett, a Bach-rendszerbeli osztrák trvények és institutiók tere. Pártolja a kisebbség módosítványát. Brennerberg Mór (szász képv.) ámbár meg van győződve, hogy a virilis szavazatok általi választási módozat a szabadelvűség követelményeinek nem felel meg — miután az egyetlen czélszerű korlát mégis, azt elfogadja. Csáky Tivadar gr. jobboldali a virilis szavazatokat e törvényben el nem fogadhatja, s mintha úgy van meggyőződve, hogy politikai okok a virilis szavazatok behozását illetőleg a községeknél nem léteznek, a kisebbség véleményére szavaz. Bobory Károly a képviselet eszméjét viszszaviszi az alkotmányosság első elvére, mely valamint az államnál, úgy a községnél sem lehet más, mint hogy uralkodjék a közakarat. Itt pedig csupán az érdeklettek személyei és jogai jöhetnek tekintetbe, de nem jöhet tekintetbe az érdek tárgya. Községekben a köz- akarat kifejezésének természtes orgánuma a polgárok összes szavazata. Miután a 48-kis törvények ezt az intenziót fejezik ki, a tárgyalás alatti törvényjavaslat virilis szavazait pedig illiberálisnak, veszedelmesnek tartja, annak elfogadásához nem járulhat. Török Sándor (soproni) pártolja a virilis szavazatokat. Autásssy Sándor: T. ház ! Midőn ezen törvényjavaslatot látom, mely a községekben a virilis szavazatokat megalkotni akarja, melyek eddig nem léteztek, és melyek nélkül a legnagyobb egyetértéssel és lehet mondani példásan folytak a dolgok, azon gondolatra jövök, hogy ezen virilis szavazatokat, miután azok egy arisztokratiát napítnak meg a községben, nem mást akarnak elérni, mint azt, hogy a múlófélben levő arisztokratiának legyen valahol támasza. Más indokát nem képzelhetem ezen retrogádlépésnek, melynek egy államban sincs pldája t. i. annak, hogy azoktól elvegyék a szavazati jogot, kik azzal eddig bírtak. De erős hitem és meggyőződésem, hogy ha bár törvényhozás oly törvényt alkot, mely a közszellem ellen van, az nem lesz életre való, s azt nem fogják tiszteletbeli tartani, mert egy megért eszmét, mely egyszer életbe lépett, megdönteni, megrontani semmiféle hatalom sem képes. Ezt a tapasztalás mutatja, ezt a történelemből tudhatnék mindnyájan. Én abból példákat előhozni nem akarok, mert rövid akarok lenni, egyet azonban mégis meg akarok említeni.Az 1848-iki törvények kimondták az egyenlőséget, kimondták a democratikus elvek életbeléptetését; ennek folytán tanácsosaink, osztályfőnökeink minisztereknek, államtitkároknak s így tovább elneveztettek, a szerint, hogy ki minő hivatalt viselt, és nem hiszem, hogy akadt volna, ki komolyan vissza ne utasította volna akár az excellentiás, akár a nagyméltóságos, akár a nagyságos czímet; ennek daczára azonban a tisztelet, a becsülés irányukban oly sokban megvolt, hogy nem tudom mikor fog visszakerülni hasonló mérvben, mert a democratiának azon tulajdonsága megvan, hogy az embereket az emberekért szokta tisztelni és becsülni, nem pedig a czimekért. Most újból behoztuk az excellentiás, nagy méltóságos, nagyságos s efféle czimeket (Felkiáltások: dologra!) Ez is a dologhoz tartozik, és kérdem előmozdította-e ez a democraticus eszmék élős beléptetését ? Korántsem. Megadják az excellentiás és nagy,ságos czimet, kivált ha folyamodványnyal lő valaki, még két fokkal nagyobb czimet is ad, de magában kineveti, sőt egymás közt szintén nevetnek, midőn egymást nagyságolják. De ha ezen czimeket nevetéssel és gunynyal tekintjük is, nem oly közömbös a nemzet ez iránt, midőn a jogegyenlőség rovására alkotmányos jogai megelőrbiztatnak. Ha ezen intézkedés törvénybe jön, ezáltal felköttetik az ingerültség egymás ellen azon népben, mely eddig a legjobb egyetértésben élt, s ha a közmondás azt tartja, hogy „átok verte meg a magyart, hogy az soha együtt nem tart“ ezt nem arra a kaszra lehet mondani. Most azonban uraim, oda is be akarják hozni azt. Ezen törvény azonban, mint mondom, soha sem fog testté és vérré válni az országban. A megyerendezésnél behozták a virilis szavazatokat, ott az ingerültség mindig meglesz azok közt, kik azt gyakorolják a körülményekhez képest, hol szelídebben, amint azt mint mondom, a körülmények magukkal hozzák, de ott még egy mód van a kibúvásra a virilis szavazatok gyakorlása alól, mert valaki szavazhat is, nem is. De itt ezen törvényjavaslat elfogadása által a konkolyt hintik a községekbe anélkül, hogy ezek a szavazás alól kibújhatnának, mert önök azt mondják, hogy fele a legfőbb, adófizetőkből, fele pedig a választókból lesz. Ézt ennélfogva ezen törvényjavaslatot veszélyesnek tartom. De veszélyesnek tartom azért is, mert retrográd irányú és elvesz oly jogokat a polgároktól melyeket azok eddig mindig gyakoroltak, mig alkotmányunk volt. Ez pedig a históriában mindig megboszulja magát. (Helyeslés a balon.) Vukovics Sebő. T. ház. Nem kételkedem, hogy a tanácskozás jelen előhaladt stádiumában felszólalásom a t. ház unalmával fog találkozni és ha valamely közönséges civilis vagy criminális törvényről volna szó, azt hiszem, hogy be lehetne fejezni a tárgyalást, de a jelen törvényjavaslatot oly organikus műnek tartom, mely nagy hatással lesz egész alkotmányos életünkre és mely alkotmányunkat alapjában megingathatja. T.ház mi gyakran szeretjük kiemelni, hotgy parlamentáris kormányunk van. Én bátor vagyok e tekintetben kételkedni, mert én azt hitem, hogy valóban parlamentáris kormányunk nem lehet addig, míg a maga teljes, valódi értelemben levő parlamentünk nem lesz. Valódi parlamentünk pedig nem lesz addig, míg az egész alkotmánynak alapja, hasisa, míg az egész nemzet nem lesz a teljes alkotmányosság és önkormányzat elvén rendezve; a mostani törvényjavaslat pedig épen az alkotmánynak ezen alapkövébe vág bele. Te hát! Vannak idők, nem szenved kétséget, a politikai életben, mikor nem lehet sok remény hogy új népjogokat, szabadságokat lehessen szerezni. Én azt hiszem hogy oly időben annál nagyobb azon kötelesség, hogy a terő, a már leírt jogokat, a nemzetnek már biztosított szabadságait őrizzük meg és minden lehető módon védjük meg a megcsonkítástól. Mi a jelen időben tekintvén azon fellegeket, melyek elborították Európának politikai egét, kétségkívül ilyen körülmények között élünk és én megvallom annál inkább csodálkozom azon, hogy a kormány ahelyett, hogy védelme alá vette volna a népjogokat és szabadságokat, oly eclatáns lépéseket tesz hátrafelé, milyeneknek jelei adták a jelen törvényjavaslat beterjesztése által. Minapában más szakasz alatt a kormány vezetése alatt a t. ház méltóztatott a belügyminisztert arbiterjoggal felruházni minden kérdésben, mely a község és megye között felmerülhet. Egy másik §-ban , a községeknek önkormányzati jogát merő illusióvá méltóztatott lealacsonyítani. Egy harmadik szakaszban a települési szabadságot faggató rendszabályokkal korlátolni méltóztattak. És most a nemzet által annyira felkarolt és bizalommal bírt jogegyenlőséget méltóztatnak felforgatni. A jogegyenlőségnek e téren nem csak az az értelme, hogy mindenki tehetség, érdem és közbizalom útján elnyerhesse a közélet minden állomásait, hanem megfordítva az is, hogy senki képesség, érdem és közbizalom nélkül ne nyerhessen el fokozatot a közpályán, csupán azért, hogy születési vagy vagyoni rangja van. (Így van balfelől.) T. hát! Nem szenved tehát kétséget, hogy a jelenben előttünk fekvő javaslat által meg lesz rövidítve a nép azon jogában, mely biztosítva volt neki a 48- ki törvények által. De bátor vagyok megjegyeni azt, hogy ezen reactionális tendentiákban a kormány túlment még a 48-ki törvényeken is amennyiben nem csak a 48-ki törvények egyik lényeges elvét sérti meg hanem a 44-ki törvénynek elvét is, mely az átalános hivatal képességre fektetve van. (Helyeslés balfelől.) Ezen elv szintén megdönteti i. Midőn ily fontos, mert legyen az kedvező vagy nem, mindenesetre fontos, változtatásra hív fel bennünket a kormány, azon kell csodálkoznom, hogy egyátalában semmi legkisebb okát élénkbe nem terjesztette ezen szándékának, és e szerint azon kénytelenségbe helyezett bennünket , hogy tapogatózzunk és hogy némikép sejtenünk kell az indokokat, melyek a kormányt ezen térre vezették. Nagyban véve azt hiszem, hogy két szempont foroghat fenn, melynél fogva a népnek valamely már megadott joga visszavonatik. Az első például az, ha észrevétetnék az ország népében hűtlen magaviselet, vagy ragaszkodás hiánya a haza és az alkotmány iránt. De alkalmazható-e ez a magyar népre ? Én nem kívánok visszamenni a 48 — 49-es időszakra, tudom, hogy vannak számosan a teremben, kik nem szeretik ha ezen időszak emléke felidéztetik. Hanem bátor vagyok kérdezni, vájjon 1850 óta a magyarországi nép nem követ- t te-e híven azon férfiakat, kik időközben és azóta a nemzet ügyeit képviselik és vezették. Talált-e azon hatalom, mely Magyarország nemzeti életének kioltására törekedett, talált-e szövetségest Magyarország népében, amint remélette találni, és a mire törekedett. Magyarország népe követte azon férfiakat, kik a hazafiság útján vezéreltek és okot a gyanúra és hűtlenségre nem adott, és a ragaszkodás hiányát nem tanúsította. És önök lennének azok, kikben azon szándék van, hogy a magyar nép jogait megrövidítsék ? Önök, kik sokszor azzal dicsekedtek, miszerint a nép az által hogy önöket többségbe helyezte, az önök politikáját helyben hagyta ? Én azt hiszem tehát tehát, hogy politikai büntetés, politikai hoszúállás ezen kérdésben nem foroghat fönn. Lehet egy másik ok, melyből a t. kormány ezen népjogszorító és úgyszólván revocáló javaslatot terjesztett elő t. i. a vagyonbátorság iránti gondoskodás A vagyonbátorság nem szenved kétséget, igen fontos elv, igen nagy érdek a társadalomban és az országban, és azt merem mondani, hogy az élet bátorsággal együtt jár a vagyon bátorsága is, mert e világon életet vagyon nélkül biztosítani nem lehet. De kérdem azt tehát, hogy vajon a miniszernek előterjesztése nem vezet-e inkább az ellenkezőre, vajon nem veszélyezteti-e inkább a vagyon bátorságot, sem hogy azt biztosítaná. Én azt hiszem tehát hogy a vagyonbiztosság össze van kötve sőt ugyanazonos egy másik kérdéssel t. i. a béke, rend és a polgárok osztályai közti egyetértés kérdésével, mert amidőn a béke és egyetértés felbomlik, akkor kétségkívül megingattatik a vagyon is. Vizsgáljuk ezen kérdést, alkalmazván ezen elveket a jelen kérdésre. Természetes állásában a dolognak vagyonos osztálynak kellene, hogy jó példaadással, tehetséggel a közügyek buzgó részvételével és a közbizodalomnak elnyerése által biztosítsa magának befolyásának hatását a közügyekre, így szerezvén meg a közügyekre való befolyását a vagyonos osztály kétségkívül jótékonyságot gyakorolna, de midőn ez így történik, mint önök most javaslatukban előterjesztik, hogy bizonyos osztály létezhetik az országban, amelynek nincs szüksége sem tehetségre, sem érdemre, sem közbizalomra, és mégis döntőleg foly be a közügyekre, én azt hiszem, hogy ezáltal, tekintve az emberi természetnek sajátságos érzelmeit, okvetlenül önök támasztanak ellenszenvet ez osztály ellen a nép többi osztályaiban. Ezen ellenszenv folytán súrlódás támad, a súrlódás által pedig gyakran rendetlenség és egyidőtlenség keletkezik.Azt hiszem tehát,hogy a redetlenség közepett sokkal kevesebb a vagyonbátorság, mint volna a rendnek és harmóniának fentartása alatt. (Helyeslés.) T. hát ! A miniszter úr előadta a minapában a maga jeles beszédében, hogy ezen virilis szavazatnak felállítása által nem történik legkiebb sérelem sem a jogegyenlőségben, mert ő szerinte minden ember előtt nyitva áll az itt vagyont szerezni, és ő tovább menvén okoskodásában elő is számított néhány eszközt, mely eszköz által vagyont szerzhetni. Ő azt mondá, munka, szorgalom, iparral minden ember szerezhet vagyont, de itt megállott és most már tisztelettel kérem a miniszter urat, ki még igen fiatal ember s ez kétségkívül még több ok arra, hogy gratulálhassak neki állásának ily korban való eléréséhez, de azt hiszem mégis, életében tapasztalta azt, hogy munka, ipar s szorgalom nem vezet mindenkor vagyonszerzéshez ; sokszor a legnagyobb munka, szorgalom s ipar mellett a legbecsületesebb ember szerencsétlenség által üldözve, megbukik. (Helyeslés balfelől.) Ellenben bizonyosan fogja tudni a miniszter úr, hogy e három nevezett eszközön kívül más eszközi is vannak a vagyonszerzésnek, eszközök, melyek kevésbé férnek össze jellemmel és becsülettel, főkép korunkban, mikor — mint miniszter úr is tudja — nagy visszaélés űzetik kalandos speculatiókkal. (Úgy van balfelől.) S mindezeket a miniszter úr promiseue kívánja egy testté alakítani, hogy ezek uralkodjanak a közügyek fölött? Azt mondta a miniszter úr törvényjavaslatának egyik pártolója, hogy ez eddig is így volt törvényen kívül, miért ne lenne ezentúl is igy törvény, szerint ? Azt mondotta, hogy ez nem aristocratia, és ez utolsó állítással én tökéletesen egyetértek. Ez nem aristocratia, a valódi aristocratiában van valami vonzó, valami tiszteletgerjesztő, de ez nem egyéb, mint pénz jó vagy rész módon! kasta (ügy van ba felől.) Ez a mi honunkban most e törvényjavaslat által behozatni szándékoltatik. Szüllő képviselő úr azt mondotta, kire hivatkozni eddig is már bátor voltam és azt hiszem, nincs megsértve azáltal, hogy többször történik reá hivatkozás, mert ez hitem szerint nem decouragement egy fiatal képviselőnek — azt mondta hogy e kaszt eddig törvény nélkül is bírta e befolyást. Már most tehát, ha ez valósággal így volna, föltéve, de meg nem engedve mint szokták mondani — akkor miért nem folytatja e befolyást ezentúl is törvényen kívül ? Miért kell egy osztályt a törvénynek különös pártfogás alá venni, miután az e befolyást törvényen kívül is gyakorolta? Miért kell miatta a törvényt pártossá tenni egyik és mostohává egy, másik osztály iránt? (Helyeslés balerői.) Én tehát az egyenlőséget a maga egész kiterjedésében megőrizni kívánom, c.» nem óhajtom, hogy kedvezmény adassák egyik osztálynak a másik fölött, és kevésbé jó bánásmód nyilvánuljon valamely osztály iránt. De ha találkoznék valaki, ki szükségesnek látná, hogy hazánk lakosainak valamely osztálya a törvény különös pártfogása alá helyeztessék, akkor azt hiszem, hogy aki ezt kívánná annak a törvényjavaslatot meg kellene fordítania s azt kellene mondani, hogy a képviseletnek fele része álljon választott képviselőkből, fele pedig a legkevesebb adót fizetőkből (Helyeslés a szélső balról) mert az nem szenved kétséget, hogy ha valamely osztályt különös pártfogás alá kellene venni, ezt a legszegényebb osztálylyal kellene tenni. Miniszter úr igen categorie bánt velünk azonnal beszéde elején, azt jelentvén ki, hogy a kormány a törvényjavaslathoz ragaszkodik. Ő ezáltal mintegy pártjának minden okoskodását minden érvét előre jelentette ki, kimondotta, hogy bármit mondjunk mi, sőt — és ezt teljes elismeréssel kell kijelentenem — bármit mondjanak a másik oldalról is, az már nem talál helyet a megbízálásban, mert a határozat el van már töheive. Tehát én azt gondolom, hogy a miniszter úr, mint alkotmányos miniszter , hibázott midőn így nyilatkozott. Emlékeztetem arra, hogy a ház másik oldalán nemcsak i.t. Sitnyay Gábor képv. ur fejtette ki helyesen, hazafiasai, h hogy mennyire reakczionárius lépés rejlik ezen törvjavaslatban és fölhívom, vessünk vissza rövid pillantást azon jeles beszédre, melyet mindnyájan örömmel hallottunk Csengery Antal t. barátomtól. Én ezen beszéd folytán ösztönözve érzem magam megjegyezni azt, hogy ha meggyőződésem ezen törvények roszaságáról legkevésbbé ingalmust volna, meggyőződésemet megerősítette volna Csengery t. hepv. ur beszéde. Mert ő oly óvatossággal és oly kétkedéssel vette oltalma alá a törvényjavaslatot — nem ugyanezen kérdést illetőleg, hanem egy előbb előforduló szakasznál, t. i. a miniszteri arbiterséget illetőleg hogy elegendő rés nyílott a miniszter úr előtt ezen beszéd következtében arra, hogy jól fontolja meg állását e törvényjavaslattal szemben és iparkodjék jól megítélni azt, nem volna-e helyesli, alkotmányos állásával megegyezőbb ezen törvényjavaslatot illetőleg a törvényjavaslat eme pontját visszavonni és megnyugtatni az általa nyugtalanított kedélyeket. T. hát! Még másra is vagyok bátor figyelmeztetni, ami Csengery J. képv. ur jeles beszédében előfordult, s azt mondta, hogy ezen törvénynek egyik része ellen, épen az ellen, amely ez oldal megtámadásának tárgyát képezte, találunk antidotumot ugyanazon törvény másik részében, antidotumot kell keresni. Hisz ez annyit tesz, hogy első részében méreg van, mert antidotum csak mérleg ellen szükséges. A nyilvánosság, tehát nem szokott antidotum lenni, inkább arra szolgál, hogy a törvénynek jóságát mintegy felvilágosítsa a nagyközönség előtt. Azon különös összeütközések közt, melyekbe némely t. képviselő urak a másik oldalról, kik ezen törvényjavaslatot véde- mezték, estek, nekem feltűnt Hoffmann igen t. képviselő úr egyik állítása. Amint mondom, Csengeri J. képviselő úr a nyilvánosságot állította fel olyannak, mely némikép képes lesz megvédeni az országot ezen törvény rész következései ellen. De hogyan okoskodott Hoffman képviselő úr ? Ő azt mondta, hogy ő ellenezte a virilis szavazatokat a törvényhatóságoknál, de itt pártolja. Gondolom ezt mondta. Már most méltóztassanak alkalmazni Csengeri Antal igen t. képviselőtársamnak állítását Hoffmann Pál t. képviselő úrnak ezen állítására. Ha Csengeri J. képviselőtársam állítása szerint a nyilvánosságban kell keresni ezen törvény ellen némi óvszert, akkor hogyan van az hogy ő — Hoffman úr — ellenzi ezen intézüs.Adósi ott, hol a gyógyszer antidotuma nagyobb, mert kétségkívül a törvényhatóságoknál a nyilvánoság ngyobb, és elfogadja ott, hol ezen antidotumnak t. i. a nyilvánosságnak valóban szűk mértéke foroghat fenn csak. így lévén a dolog t. ház, bátor vagyok t. barátomat a belügyminiszter urat emlékeztetni egy esetre, mely egy igen constitutionális országban történt ezelőtt 3 évvel t. i. Angliában. 1867-ben az akkori minisztérium, mely Tory minisztérium volt, egy nevezetes törvényt vitt keresztül, a mely által a tettleges hatalom egészen a nép kezébe ment át, t. i. a reform b 11, a melynek elvei majdnem ugyanazonosak a suffrage universelle]. És hogyan vitte ezt keresztül? Tony niszterium léven, arról nem kételkedett, hogy a radicális felekezet okvetlenül pártolni fogja javaslatát, hanem félt a maga pártjától. Hogy Qui vehette tehát rá a Tory pártot, hogy ráálljon a house hold suffragere, amit nem úgy kell fordítani, hogy ház utáni szavazat, hanem általános családi szavazat. Tehát arra a gondolatra jutott, hogy tüstént ezen záradék után , úgy hríják ott a §-okat, záradék, amelyben ezen általános szavazat kiterjesztése jelentetik ki, adassák egy másik hozzá, amelyben az legyen mondva : „azonban mindazok, akik ennyi és ennyi occupatioval vagy birtokkal bírnak két szavazatot kapnak.“Ez nagyon megtetszett a Tory pártnk és ennek kedvéért elfogadta a lényeges záradékot is. Már most mikor a parlament elé került a dolog, ezen új második záradék, mely az elsőnek ugy szólván megszorítása és egy uj privilégium megadása volt, oly nagy zajt ütött, hogy a ministerium azonnal kijelentette hajlandóságát, hogy a közvélemény MAGYAR ÚJSÁG 1871. MÁRCZIUS 28.