Magyar Ujság, 1871. március (5. évfolyam, 49-74. szám)
1871-03-07 / 54. szám
képezi. Nagyon különös volna, ha ily érdekes ügyben épen azok hallgatnának, kiket legközelebbről illet a dolog , a kötegyáriak. A hazai közönség bizonyára tartózkodni fog attól, hogy véglegesen döntő ítéletet mondjon — mirólünk, meghallgattatásunk nélkül. Ezen körülmény indít a felszólalásra. Köte-Gyán községe, amelyben vallási és egyházfelekezeti féltékenységnek vagy versenyzésnek tulajdonkép helye sem volna, mivel a lakosság tisztán reformált vallásunkból áll, községi egyetértő határozattal kimondotta azt, hogy iskoláját községi jelleművé átalakítani kívánja, ez által remélvén az 3868 : 38 t. czikk jóléteinek élvezéséhez juthatni. Ugyanekkor elhatározta, miszerént az iskola javadalmazására szolgáló földek a megválasztott iskolai szak kezelése alá adassanak. Itt azonban egy kis baj jött közbe. Nálunk t. i. mindazt, mi „egyházi“ czim alá foglalható, a lelkész szokta intézgetni, — ha neki úgy tetszik, néhány kedvére való presbytérnek is hozzájárulásával.Ezek aztán néhány tekintélyes nagy úr és főpapnak kezére adják az úgynevezett hitfelekezeti autonómiát vagy öntörvényhozási hatóságot. A tanítók is csak addig jók, addig nem csapatnak el hivatalaikból, míg ezen autonóm utaknak politikai és egyéb érdekeik szolgálatában állanak. Ily türhetlen állapottól menekülni óhajtva, kívánunk mi — nemcsak egyháztagok,de honpolgárok is lévén — a hazai törvények által biztosított jogaink birtokába jutni, természetesen megfelelő kötelességek teljesítésének magunkra vállalása mellett. Nem csuda tehát, ha megbotránkozással vettük köt egyáni reform, lelkész urnák s vele együtt a n.-szalontai esperes urnák ellenünkben történt fellépését, melynél fogva említett községi határozatunk megmásitására, érvénytelenítésére, legjobb szándékunk meghiúsítására — erőszakolva és ellenkezve — mindent elkövettek. Szolgabiróság elé idéztették az iskolai szék tagjait s el is marasztaltatták, az iskolai vagyonalapot pedig némi, általunk hitelesnek el nem ismerhető okmányok alapján, visszaitéltették az egyház részére. Igaz ugyan hogy ezen hamis keresettől, az iskolai szék fölebbezése folytán, a semmitőszék elmozdította az autonomikus urakat s fentarta a községi ide vonatkozó határozat érvényét. Mindezeknél pedig mi ugyan megkívántuk és helyén találtuk volna azt, hogy a megyei tanfelügyelő úr hivatali kötelessége szerint támogatta volna ügyünket. De, mint önmaga is bevallja, ezt nem tette, így tehát semmiféle erőszakos foglalást nem tett. De igen is, erőszakolást követett el a helybeli lelkész saját hívei ellen, kiket nem ő tart, de kik az ő hivatalának fentartására fizetnek, — és fizetni fognak sokkal örömestebb nálánál méltóbb, a község s a köznevelés érdekeit híven támogató, a zaklatásig menő félszeg „buzgalom“ által a népet nem keserítő lelkipásztor számára. Ha tehát valaki erőszakos vagyonfoglalást tett, azt nálunk, a község tudomására, csakis a lelkész s az őt támogatott esperes, az úgynevezett egyházi felsőbbség tették. Ennyiből áll a dolog érdeme. Ez iránt kívántam. szerkesztő úr baráti jóindulatára támaszkodva , felvilágosítani úgy Tisza Kálmán országgyűlési képviselő mat, mint az ügyeink iránt szíves érdekeltséggel viseltető hazai közönséget. Tisztelő polgártársa Grovnik Tivadar, Országgyűlés. A képviselőház 302. ülése márcz. 6-kán d. e. 9 órakor. Elnök: S o m 8 si ch pár. ■ A jegyzőkönyv hitelesíttetik. — Kérvények — Joannescu Döme Biharmegye Vaskohi és több más községének kérvényét mutatja be jegyzőjük, Papp József ellenében. Kiss János szathmármegyei Milota község 28 polgárának kérvényét az ismeretes franczia porosz ügyben. Matkovich Tivadar veszprém megyei Balatonfő-Kajár 58, Mező Szt. György 67, Enying 45, Lajos Komárom 78, Kenese 218 és Szilas Balás 66 polgára részéről hasonló kérvényt. Csailády Sándor Nagyvárad város 105 és Hajdú Böszörmény 121 polgára részéről hasonló kérvényt. Ghiczy Kálmán a komáromi tanitó egylet kérvényét. Madarász József a franczia-porosz ügyben 3 oláhszilvási, 9 erődi, 11 esztergomi és 45 kunhegyesi lakos kérvényét. Henszlmann Imre ugyanez ügyben a mohácsiak részéről. Schvarcz Gyula a Szigetvár vidéki tanító egylet kérvényét. Bebesin Vincze a franczia ügyben Torontálmegyei Ghera község kérvényét mutatják be. Táncsics Mihály három dolog iránt kénytelen intézni a kormányhoz interpellációt és pedig először a pesti szervita zárda egy telekrészének a kormány által történt megvásárlása, másodszor az üllői után megvett telkek mirefordítása iránt, és végül az egyetemi könyvtár ügyében. Az interpelláció kiadatik az illető minisztériumnak. Széll Kálmán bemutatja a pénzügyi bizottságnak jelentését 12 hozzá intézett határozati javaslat és indítvány tárgyában. Kinyomatik. Ürményi Miksa pedig a kérvény bizottság tárgyában tett hasonló jelentést. Szintén kinyomatik. Szitányi Bernát számos trencsénmegyei község kérvényét mutatja be, melyben a Vágh szabályozását országos költségen kérik eszközöltetni. Következik a — Napirend — (A közlekedési minisztérium költségvetetése.) Paczolay János a Berettyó és a Kőrös szabályozásának terve ellen élesen kikel, s Tisza Kálmánnal hosszasabban polemizálva igazságtalannak mondja, hogy míg a kormány , és a ház az alvidéki vizek szabályozására 1 milliókat költ, a felvidékről teljesen megfeledkezik. Felemlíti, hogy a Vág és Garam szabályozását már az 1765-iki országgyűlés elrendelte s a minisztérium e még mindig fönálló törvény rendeletét arra sem érdemesítette, hogy csak egy mérnököt kiküldött volna. Ily eljárás és ily szűkkeblüség mellett a felvidék nem lesz más, mint coloniája az alföldnek. Kívánja hogy a ház maradjon meg határozatánál és mindaddig, mig valamennyi vizszabályozási terv elkészítve nem lesz, per excerptum ne szavazzon meg semmi költséget. Simonyi Lajos dr. Paczolaynak felel, felvilágosítván őt, hogy itt nem egyes vidékeknek megmentéséről, hanem arról van szó, hogy a kérdéses folyam hajókázhatóvá tétessék. Kéri a házat, fogadja el Tisza indítványát, melyet már a kormány is magáévá tett. Trefort Ágost pártolja a módosítványt. Táncsics Mihály csupán egy eszmét kíván megpendíteni, mert az ember nemcsak pénzzel él, hanem munkával is. Föleleveniti ugyanis, hogy töröltessenek el a regálék s akkor e folyók szabályozását mindenki a saját ügyének fogja tekinteni. Tisza Kálmán Paczolaynak felel. Nem a személye ellen felhozottakra felel, mert neki tökéletesen mindegy, mit tart róla Paczolay, hanem felel a dolog érdemére nézve. Kénytelen rászólását kimondani a fölött, hogy Paczolay az ország különböző részeit egymás ellen izgatja Nem látná igazságosnak, hogy azért mert az ország bizonyos vidékén lakók elmulasztották megtenni azt, ami egy más vidéken megtörtént, azaz elmulasztották elkészíteni a terveket, azon másik vidék, hol ez megtörtént, háttérbe szoríttassék. Itt szó sincs a Körös, vagy más víz szabályozásáról, hanem oly medermunkálatatokról és átvágásokról, melyek a hajózás érdekében szükségeltetnek. Ismételve kéri határozati javaslatának elfogadását. Paczolay J. személyes kérdésben szót kér kijelentvén, hogy őt izgatással vádolni nem lehet. Ő Tisza személyével épen oly keveset törődik, mint Tisza az övével, ami a rászólást illeti és a személyes vagy helyi érdekek vádját, szóló nagy zaj közt, melyben végszavai el is vesznek, fölemlíti a debreczen-szathmárszigeti vasútvonalat, melynél ő, mint concessionárius a kamatbiztosítást a legmagasabb fokra emeltetni nem kérte. Tisza Kálmán: Annyi joggal, mint az előttem szóló én is kérhetnék szót személyes kérdésben, de miután én abból, hogy az igen. elnök úr elnézte egy előttem szólónak a szabályok megsértését, részemre jogot nem akarok vindikálni, elállok a szótól. Elnök: Tessék kérem a szabályokat megolvasni : a személyes kérdést illetőleg a mondott szavak megmagyarázása oly jog, hogy én akkor, ha azt valamely képviselő igénybe veszi, nem járhatok el oly szigorral (Helyeslés jobbról.) Harkányi Frigyes, miután itt ezúttal egy nagy folyó hajókázása tétetik lehetővé és 850.000 holdnak mentesítése forog szóban, elfogadja az indítványt. Gorove István szintén Paczolaynak felel. Sajnálja hogy e tárgyban tett jelentését még csak elolvasni sem tartotta méltónak, mert így nem választott volna oly utat, melylyel az ügyet igenis meg lehet buktatni és szóló ellen vádakat emelni. Ott a Körös és Berettyónak oly értelmű szabályozásáról, mint Paczolay ennek tulajdonított, említés sincs. Ott csak medermunkálatokról és a hajóztatás előmozdításáról van szó. Fölemlíti hogy ily munkálatokat már csak azért is szükséges eszközölni, mert itt az utak 4—5—6-szor annyiba kerülnek, mint a, Paczolay által képviselt vidéken. Kéri a kitétel'„rdegszavazását. (Helyeslés ) Ez megszavaztatván Tisza Kálmán a miniszter azon kijelentése mellett, hogy minapi nyilatkozatát hajlandó jegyzőkönyvbe is vétetni, eláll határozati javaslatától. A 6-ik rovatnál (szól az állam kezelése alatt nem álló folyók szabályozásának előmunkálataira és a kivitel előmozdítására segélyképen 200.000 frt.) Ivacstrovics György a következő határozati javaslatot nyújtja be. Miután a 1764—5. sz. 19. §-a a Garam folyónak országos költségen leendő szabályozását megrendelte. Miután ezen folyó menési és sejtmérési munkálatait a volt magyar királyi helytartótanács eszközölte is. Miután annál kevésbbé fontos folyamok az országgyűlés által már is szabályozás alá vetettek, mégpedig hasonlóan országos költségen, indítványozzuk, mondja ki a ház miszerint a Gai-on folyónak úgy politiális felügyeleti, valamint országos költségen leendő szabályozása a kormánynak meghagyatik, és erre szükséges előleges költségek a kormány kezelése alatt nem álló folyókra megszavazott 200.000 frt. költségből fedeztessenek. Máttyus Aristidnak legkisebb kifogása sincs az ellen, hogy a Garam épúgy mint az ország többi folyói szabályoztassanak. Elvben tehát a határozati javaslatot nem ellenzi, de kifogást mégis kell ellenében tennie, s ez az, hogy indokául az 1764-iki törvény hozatik föl. De szívesen járul egy oly határozati javaslathoz, mely azt kívánja, hogy a kormány utasíttassék a Garam tanulmányozására. Paczolay szerint az idézett törvény eltörölve nincs, azt tehát a kormánynak foganatosítnia kell. A horvátországi vizek rovatánál Paresetics Sándor a következő határozati javaslatot nyújtja be : Mondja ki a ház, hogy a vukovári védpartok és partok megvédésére nagyobb védművek szükségesek, ennélfogva a t. közi. miniszter urat utasítsa oda, hogy az 1872. évi előirányzatban a védművek kiépítésére nagyobb összeget fordítson. Szapáry Gyula gr. nem tartja czélszerűnek, hogy e czélra minden előtanulmány nélkül nagyobb összeg forditassék. Egyébiránt a kormány e pontot tanulmányozni fogja. Paresetics nincs megnyugodva, mert így Vukovárt a Duna folytonosan elsöpréssel fenyegeti. A határozati javaslat nem fogadtatatott el. A fiumei kikötő tervének elkészítésére és előmunkálatokra: 300.000 ft. Gorove István kijelenti, hogy a p. v. bizottság által e pontnál fölemlített nehézségek már el vannak hárítva, s a tervek már megérkeztek és vizsgálat alatt vannak, s legközelebb a háznak beterjesztetnek. (Helyeslés.) Várady Gábor, miután ezen tárgyban kívánt a miniszterhez kérdést intézni, megnyugvását jelenti ki a felvilágosítás fölött. Elfogadtatik. Kiss János a vízépítési czímnél a következő határozati javaslatot terjeszti be : Tekintettel azon nagymérvű árvíz által okozott elemi csapásokra ,amelyek által a haza népének nagy része jujtatott — határozza el, miszerint: Utasíttatik a pénzügyi bizottság, hogy az árvizek által megrongált víz-védtöltések helyreállítása és a károsultaknak országosan eszközlendő felsegélhetése végett az ezen évi rendkívüli szükséglet közé pótlólag vegyen fel bizonyos összeget, és azt terjessze a ház elé . Elnök azt feleli rá, hogy ez nem napirenden levő tárgy. A vasutépítészeti igazgatóság tiszti fizetéseiről szóló pontnál Just J. kénytelen felszólalni s kifejezni abbeli meggyőződését hogy ő átalában nem barátja annak, hogy az ország a saját költségén maga építtet vasutakat, s azokat fentartsa és kezelje. Mert tudjuk, rendesen az állam a legroszabb gazda és a legroszabb iparos is. Úgy szeretné, ha az állam kamatbiztosítás nélkül eladná a vasutakat. («Oröve István miután ez észrevétel a vasúti politika keretébe tartozik , szívesen fogadja ugyan figyelmeztetését, de praecis nyilatkozatot nem adhat. Simonyi Ernő mint az egész közlekedésügyi javaslat tárgyalásánál mindenütt, úgy itt is egy s ugyanazon nehézséggel találkozunk, t. i. egy megállapított terv hiányával. Őszintén kijelenti, hogy az általános tárgyalásnál a vasutakra vonatkozólag nyert felvilágosítások nem elégítették ki. Olyanféle volt a miniszter válasza, mint a német oráculumé. „Ich bin dein Vater Zeftzes, und sage dir nur dieses. (Derültség.) Szóló az egyedüli helyes módnak a teljes őszinteséget és nyilvánosságot tartja. Vasút építésnél diplomatiai titkot nem képzelhet. Szóló így folytatja: Ha azonban a miniszter úr mégis azt hiszi, hogy vannak ily nehézségek, melyeknek napfényre hozatala kárt okozhatna, ebbe én egyelőre belenyugszom. De egyenesen kijelentem, hogy ha e hó vége előtt nem fogunk tökéletesen kielégítő felvilágosítást kapni, én interpelláció formájában e kérdést ismét fel fogom hozni. Máskép áll a dolog a hatvan-miskolczi vasúttal. Ez az állam kezében van. Az állam átvette már több mint egy éve és azóta kezeli. (Halljuk !) Erre nézve tehát azon nehézségek nem léteznek. Én azt mondottam a kázban£ hogy úgy vagyok értesülve, miszerint ott a munka hiányos ; a miniszter úr pedig úgy adja elő a dolgot, hogy „a képv ur azon meggyőződésben van, hogy ezen pályának jelenleg is vannak hiányai.“ Nem az a kérdés, hogy én azon meggyőződésben vagyok-e , hanem én ezt kérdéskép intéztem a miniszter úrhoz és a miniszter úrnak kell azon meggyőződésben lennie, hogy vannak-e ott hiányok vagy nincsenek, és eziránt felvilágosítást kell adnia a házban. Mi azt illeti, hogy én azt kívántam volna, hogy azon mérnökök, kik a vasutat építették, felelősségre vonattassanak , ezt én nem kívántam, mert tudom, hogy a társulat mérnökei építették, ezeket pedig a miniszter felelősségre nem vonhatja; de kívántam azt, hogy felelősségre vonja azon mérnököket kik a vasutat collaudálták és az állam részére átvették. Nem akarom mondani, hogy ők hibáztak, de tudni akarom, hogy ők-e a hibásak vagy pedig azon híres szaktudósok, kik az építési mintát csinálták. Az forog kérdésben, vajon a vállalkozók kiépítették-e a vasutat úgy mint azon nagyon híres és mindenféle országokból összehozott szaktudósokból összeállított „Baudirectio“ előírta vagy nem ? Megfeleltek-e a szabványoknak vagy nem, és ha megfeleltek, czélszerűek- e azon szabványok vagy nem ? Ha az egyik vagy másik kisül, első esetben, ha a mérnökök nem collaudálták helyesen, a miniszter úr tudni fogja, mikép intézkedjék. A második esetben, ha az építészeti igazgatóság hibás lett volna itt is, mint hibás volt mindenfelé másutt, azt gondolom, a miniszter úr nem fogott volna ez évre ismét 366.000 frtot javaslatba hozni oly intézmény fentartására, mely csak költségbe és zavarba hozta a magyar vasút építészetet. Erre nézve tehát meg kell vallanom, hogy a miniszter úr felvilágosítása egyáltalán nem volt kielégítő, valamint nem volt kielégítő a miniszter úr azon nyilatkozata sem, miszerint a Károlyvár-fiumei vasút szerződését nem akarja a ház elé terjeszteni. Ez oly szerződés, mely a ház tudta híte nélkül köttetett ! Ily eljárásnak pedig eddig a vasutaknál, a fiumei kikötőt illőleg párja nincs. Gorove (közbeszól.) Epen most tett eziránt nyilatkozatot. Simonyi Ernő. Ezt tehát megígéri, de megtagadta a másik terv előmutatását. Pedig 20 milliót kiadni, anélkül , hogy a szerződés törvényhozásnak bemutathatott volna, erről kénytelen azt hinni, hogy a dologban g valaami olyan van, s azért nem akarják napvilágra hozni. Nem is tudja szóló megérteni, mint szavazhatta meg e nélkül a pénzügyi bizottság e tételt. Kívánja a károlyvár-fiumei vasút szerződésének beterjesztését. (Helyeslés.) Gorove István a Naplóra hivatkozva kijelenti, hogy a ház határozata következtében nem érezte magát följogosítva a kérdéses szerződést beterjeszteni. Egyébiránt, ha a ház ezt kívánná (igenis!) ez ellen nincs észrevétele. Ghyczy Kálmán a házszabályok alapján is kéri a szerződés beterjesztését. Várady G. hivatkozik tavalyi határozati javaslatára, mely rend 1s. Ivályi Dániel nem oszthatja egyetemességben azon elvet, hogy az állam a vasutak építésére és kezelésére alkalmatlan lenne. Hivatkozik, mint ellenpéldákra, Belgiumra és Poroszországra. Ő tehát abban nem elvi kérdést lát, hanem a körülményektől teszi függővé annak eldöntését, mi tanácsosabb a kettő közül. De igenis vannak a kezelésnél, különösen a minisztérium részéről hibák, így átalános a panasz azon lassúság ellen, melylyel a minisztériumban a vasúti kérdések eldöntetnek. Ezen kell segíteni mondja szóló. És ezen leghelyesebben lehetne véleményem szerint akként segíteni, hogy ha e tekintetben utánoznék a magántársulatokat, melyek midőn az igazgatóságnak bizonyos szélesebb hatáskört engednek, egyúttal egy igazgató tanácsot állítanak fel, amely igazgató tanács azon kérdéseket sokkal jobban fogja eldönteni, melyek az igazgatóra magára nem tartozhatnak, sokkal gyorsabban mint a minisztériumnak azon közegei, melyek azzal meg vannak bízva. Az én véleményem tehát oda járul, hogy a miniszter úr igyekezzék a létező bajon segíteni azáltal, hogy a maga kebelében a maga felügyelete alatt egy vasúti igazgató tanácsot állítson fel mielőbb. Egyúttal egy másik eszmét leszek bátor megpendíteni arra nézve, miképen lehetne az államvasutak jövedelmét növelni. Tudom hogy vannak külföldön oly nagy vállalatok, melyek a maguk hivatalnokait a jövedelem bizonyos részében részeltetik. Mi nálunk is, amint tudomásom van róla , az igazgató maga kap egy bizonyos tantemet, de ez felfogásom szerint nem elegendő. Nem csupán az igazgatót kell reszeltetni ily jövedelmi jutalékban. Beszéltetni kell általában a tiszti kart (Helyeslés balfelől.) Ez így van Francziaországban a keleti vasútnál. Itt a jövedelemnek 15 perczente osztatik fel az összes tiszti kar közt. És ezen társulat igen jó hasznát,eredményét tapasztalta ennek. Ezeket a t. miniszter úr figyelmébe ajánlva most egy határozati javaslatot, fogok a t. ház elé terjeszteni. (Halljuk!) Méltóztatnak emlékezni, hogy tavaly, midőn egy vasúttörvény tárgyalásakor azon indítványt tettem, mikép köteleztessék magában az engedélyokmányban azon társulat arra, hogy a 3. osztályú személyszállító kocsikat is fűtesse. Hollán Ernő akkori államtitkár úr azon biztosítást adta a háznak, hogy e rendelkezés a kormány által vasmelyi vasútra kiterjesztetett, mindazonáltal mint hallom ezen intézkedés legalább mostanig nem általános. Én tehát a kormánynak s a kormány közegeinek a házban tett ilyen ünnepélyes biztosításait mindig a legnagyobb bizalommal szoktam fogadni, de midőn az ellenkezőt kell tapasztalnom, nem veszi nekem rész néven a t. miniszter úr, hogy ha magamnak egy határozat által kívánok biztosítékot szerezni arra nézve, hogy azon ígéret valóban teljesíttetni is fog. (Helyeslés a balfelől) s azért engedje meg a t. ház, hogy a következő határozati javaslatot becses figyelmébe ajánljam, és annak elfogadását kérjem. Határozati javaslat: „A közmunka és közlekedési miniszter oda utasíttatik, hogy minden magyarországi vaspálya valamennyi osztálybeli személyszállító kocsinak fűtése iránt a jövő téltől kezdve intézkedjék.“ Szükségtelen azt bővebben indokolnom, mert indokolja az maga magát. Hogyha meggondoljuk, hogy a harmadik és miután negyedik osztályú kocsik is vannak, az azon osztályú kocsikon utazó közönség épen az, mely a legroszabbul van ruházva, s mely következőleg a legnagyobbekintetre érdemes. Gorde István: E kérdés tisztába nem hozathatik, míg a kormány meghatározni képes nem lesz, minő rendszer szerint eszközöltessék a fűtés. Az államvasút megteszi a kísérletet, a ha eltalálja a legjobb módot, akkor a kormány annak életbeléptetését el fogja rendelni. Csanády Sándor. A miniszter úr azt mondotta, hogy azokon nem intézkedett a kormány a vagyonok fűtése iránt, mert nem talált még oly módot, mely a czélnak megfelel. Szabadjon erre nézve megjegyezni, miszerint máris divatban van az első osztályú kocsik fűtése. Tehát nézete szerint addig is, míg egy czélszerű mód feltaláltatnék, igénybe lehetne venni és használni lehetne az általam említett kocsikon használt módot. Nekünk különös kötelességünk gondoskodni arról, hogy szegényebb osztályú polgártársaink ne legyenek kitéve azon kellemetlenségeknek, amelyeket előállíthat azon körülmény, ha utazások közben vagyonjaikat nem fűtik. Szaló azért az Iványi által beadott határozati javaslatot pártolja. A többség a határozati javaslatot nem fogadja el. Vállyi János felhívja a ház figyelmét arra, hogy a vasúti felügyelőség nem tanúsít kellő figyelmet a vasutak építésére, miből pedig kár háramol az államra, felhívja a figyelmét a szathmár-debreczen-szigeti vasútra. Rászalja az építkezés könnyűvérűségét, melynél fogva e nedves talajban már most süppedni kezdenek a sínek és slipperek. A második hiba, hogy a szükséges vízfolyásokra figyelemmel nem voltak. Ez ismét a felügyelőség rovására esik. A harmadik hiba a Szamos hidjában van, mely felette keskenyre hagyatván s a viz lefolyásának elég teret sem engedvén nagyobb mérvű áradást eredményezett. E hiányokból kénytelen azt következtetni,hogy a kormány nem teljesítette a szükséges felügyeletet. Ezeknél fogva a következő kérdést intézi a miniszterhez: Az 1868-dik XIII törv.ez. 5. §-a, megjegyezvén, hogy ezen törvényczikk az északkeleti vasútról szól,azt mondja : Az engedélyesek kötelesek a vonatozási munkálatokat az engedély keltétől számítandó három hét alatt megkezdeni, az engedélyezett vonalak építését az engedély keltétől számítandó 6 hó alatt foganatba venni, s azokat, még pedig a debreczen-szathmár-némethi-tekeháza-szigeti vonalat 1870- ik évi October hó 1-ig a tekeházacsapi vonalrészt 1871-ik évi május 1-ig a többi, 2. §-ban megnevezett vonalakat pedig 1871. évi October 1-ig befejezni és a forgalomnak átadni. A törvény világos. Mi volt annak oka, hogy a már 1870. é. okt. 1. megnyittatni kötelezett tekeháza-szigeth-szathmári vonalrész meg nem nyittatott, hol lehet ennek oka, és minő intézkedéseket méltóztatott tenni e tekintetben, hogy az általam előbb jelzett nehézségekkel szemben, melyek az építkezési vonalon felmerülnek, s a melyeknek kipótlására sok idő igényeltetik, az 1871-ik évi május 1-ig megnyitandó vonalrész meg fog-e nyittatni, vagy nem, és általában minő kilátások vannak arra, hogy ezen vonalrész minél előbb megnyittathassék ? Midőn ezen kérdésemet intézem, lehetetlen hogy ne kérjem az igent, miniszter urat, hogy minden tőle telhető erővel igyekezzék oda hatni, hogy az ezen vidékre, és abból folyólag az országra hárult tetemes hátrányok minél előbb kiigazítassanak és hogy mód nyújtassék a veszteségnek legalább némileges visszapótlására. Egyszersmind nagyon kérem a tisztelt miniszter urat, hogy ezen vonalnak minél előbbi megnyitását hathatós lefolyásával kieszközleni méltóztassék. Gorove István a megnyitásra vonatkozólag kijelenti, hogy a czél elérése iránt mindent elkövet, a pálya pedig meg nem nyittatik addig, míg a hiányokon nem segítnek. Vállyi a felelet első részére megnyugvását fejezi ki, de a másodikra nem. Kiss János midőn épen a vasútépitészeti igazgatóságnak szándékoltatik 357.177 főt megszavaztatni — fejtegeti azon kötelességeket, amelyekért fönáll. Nem szavaz meg egy krajczárt sem e czélra. (Beszédéből a tér szűke és a közlendők halmaza miatt holnap közlünk tüzetesebb kivonatot.) Papp Zsigmond felvilágosítással szolgál Vályinak az északkeleti vaspálya iránt. Ez kiadatott Strousbergnek. A vasút a Tisza balpartjára volt tervezve, de áttétetett a jobbra, anélkül hogy ezt érdemesnek látta volna a ház elé terjeszteni. A vasút nincs készen, oka pedig, hogy a kormány nem ügyelt föl a vállalkozókra. Miután pedig ez a Strousberg, mint tudva van, egyszerűn odább állt, kérdi a kormányt, kivel fog a kormány ez iránt alkudozni? Hieronymi Károly (osztálytanácsos) A kormány átadta egy részvénytársulatnak. A törvény nem intézkedett arról, hogy a Tisza job, avagy balpartján vezettessék. A minisztérium pedig 2, 3-szor felelt a szathmármegyeiek kérvényére. Papp Zs. ismétli, hogy ő mulasztással vádolja a múlt kormányt. A vasútépítés rovatánál Péchy Tamás felvilágosítást kér a minisztériumtól, a déli vasúttársaság,a kassa-oderbergi vaspályatársaság szerződései végül pedig az Ottlét van Mons bankárház ügye iránt? Gorove István ámbár ez ügy közvetlenül nem tartozik hozzá, fölvilágosításkép megjegyzi, hogy az jelenleg a belga igazságügyminisztérium kezében van. Csernány Lajos. Azt kérdi, mikor jött a miniszternek ez értesülése, régebben - a vagy újabban? Gorove István egyebet nem felelhet, mint hogy ez ügyet az igazságügyminisztériumnál szóba hozza, s annak eredményét közli a házzal. Péchy Tamás a nyilatkozat ez utóbbi részével meg van elégedve. A károlyvár-fiumei vasútnál Simics Ignácz a Zengg városa által Ogulintól Zenggre vezettetni kért vasút tárgyában interpellál. Gorove. E vasút initiálása nem a magyar kormányt illeti ugyan, de készséggel hozzájárul, mihelyt a kezdeményezés amonnan megtörténik. Magyarország topographiai térképének másolására 14,000 frt. Ghyczy Kálmán kérdi, mennyi folyt be ekkorig már a vasúti kölcsönből, hogy tudja magát a ház a kiadások iránt tájékozni? Gorove: A jelentés ez iránt már nyomtatás alatt van, s szét fog közelebb osztatni. A III. czímnél az előadó jelenti, hogy arra nézve, hol legyenek rakpartok és raktárak, Wahrman külön indítványt adott be. Királyi Pál e tárgyalásnak a szabályozás idejére való elhalasztását indítványozza. Simonyi Ernő egyetért Királyival. Sem szóló, sem más nem tudta, hogy e tárgy ma itt szóba kerül. Ez igen fontos kérdés, melyet itt hamarjában eldönteni nem lehet. A rakpart elhelyezésének kérdését szerinte mellékesnek tekinteni nem lehet, sem azt hogy az magánvállalkozás útján, avagy máskép jöjjön-e létre. Ne mondjuk ki tehát, hogy Budán nem lehet építeni. Kéri a jelentést napirendre kitüzetni. Csáky Tivadar úr. osztja Simonyi felfogását. Csengery Antal nem látja okát mert kellene a háznak az esetben kivételt tennie. Gorove I. kéri a házat, hogy fogadja el az előterjesztést úgy ahogy van. Szavazásnál a többség a szerkezet elfogadása mellett nyilatkozott. A közraktárak rovatánál felszólalt Házmán Ferencz. Hosszabb beszéd kíséretében kéri a házat, pártolja e tekintetben beadott hat javaslatát, és utasítsa a minisztert hogy e tekintetben minél előbb előterjesztést tegyen. Gorove István a maga és a két miniszter nevében kijelenti, hogy a szóban forgó hat javaslat ellen semmi ellenvetése nincs. De egy bizonyos fokig szabad kezet kér magának és az országnak fentartatni. Simonyi E. a miniszter e nyilatkozatát úgy érti, hogy ő elfogadja e határozati javaslatot oly feltétellel, hogy a minisztérium tegyen amit jónak lát, így fölöslegesnek látja a határozati javaslatot. Gorove e határjavaslatból csak azt veszi ki, hogy az a kormányt utasítani kívánja, hogy ily raktári szervezet létrehozását elősegítse. Zsedényi E. csak fentartással fogadhatja el a határozati javaslatot. Tisza Kálmán nem látja át, hogy e javaslat elfogadásával a kormány megkötné a saját kezeit. Tehát elfogadását javasolja. Hozmann Ferencz ismételve kéri a házat, fogadja el határozati javaslatát. Szavazásnál a többség elfogadta. Következik a rendelkezési alap fölötti tárgyalás . Simonyi Lajos báró nem szavazza meg a rendelkezési alapot. A többség megszavazván a 200.000 frtot, az ülés eloszlik. MAGYAR ÚJSÁG 1871. MÁRCZIUS 7. Külföld. Bepontolatok, melyek egy részről Bismarck-Schönhausen Otto gróf, a német császárság kanczellárja, ő felsége a német császár s porosz király teljes meghatalmazottja, Bray-Steinburg Otto gróf, a bajor király állami külügyminisztere, Wächter August br. a würtembergi király külügyminisztere, Jolly Gyula, a badeni nagyherczegségi fejedelem államminisztere, mint a német császárság képviselői s másrészről Thiers a fran-