Magyar Ujság, 1871. március (5. évfolyam, 49-74. szám)

1871-03-07 / 54. szám

képezi. Nagyon különös volna, ha ily ér­dekes ügyben épen azok hallgatnának, ki­ket legközelebbről illet a dolog , a köte­­gyáriak. A hazai közönség bizonyára tartóz­kodni fog attól, hogy véglegesen döntő ítéletet­­ mondjon — miró­lünk, meghallgattatásunk nél­kül. Ezen körülmény indít a felszólalásra. Köte-Gyán községe, a­melyben vallási és egyházfelekezeti féltékenységnek vagy ver­­senyzésnek tulajdonkép helye sem volna, mivel a lakosság tisztán reformált vallásunkból áll, községi egyetértő határozattal kimondotta azt, hogy iskoláját községi jelleművé átalakítani kívánja, ez által remélvén az 3­868 : 38 t. czikk jóléteinek élvezéséhez juthatni. Ugyanekkor elhatározta, miszerént az iskola javadalmazá­sára szolgáló földek a megválasztott isko­lai szak kezelése alá adassanak. Itt azon­ban egy kis baj jött közbe. Nálunk t. i. mindazt, mi „egyházi“ czim alá foglalható, a lelkész szokta intézgetni, — ha neki úgy tet­szik, néhány kedvére való presbytérnek is hozzájárulásával.Ezek aztán néhány tekintélyes nagy úr és főpapnak kezére adják az úgyneve­zett hitfelekezeti autonómiát vagy öntörvény­hozási hatóságot. A tanítók is csak addig jók, addig nem csapatnak el hivatalaikból, míg ezen autonóm­ utaknak politikai és egyéb érdekeik szolgálatában állanak. Ily türhetlen állapottól menekülni óhajtva, kívánunk mi — nemcsak egyháztagok,de honpolgárok is lévén — a hazai törvények által biztosított jogaink birtokába jutni, természetesen megfelelő kötelessé­gek teljesítésének magunkra vállalása mellett. Nem csuda tehát, ha megbotránkozással vettük köt e­gyáni reform, lelkész urnák s vele együtt a n.-szalontai esperes urnák ellenünkben tör­tént fellépését, melynél fogva említett községi határozatunk megmásitására, érvényteleníté­sére, legjobb szándékunk meghiúsítására — erőszakolva és ellenkezve — mindent elkövet­tek. Szolgabiróság elé idéztették az iskolai szék tagjait s el is marasztaltatták, az iskolai vagyonalapot pedig némi, általunk hitelesnek el nem ismerhető okmányok alapján, vissza­­itéltették az egyház részére. Igaz ugyan hogy ezen hamis keresettől, az iskolai szék fölebbe­­zése folytán, a semmitőszék elmozdította az autonomikus urakat s fentarta a községi ide vonatkozó határozat érvényét. Mindezeknél pedig mi ugyan megkívántuk és helyén talál­tuk volna azt, hogy a megyei tanfelügyelő úr hivatali kötelessége szerint támogatta volna ügyünket. De, mint önmaga is bevallja, ezt nem tette, így tehát semmiféle erőszakos fog­lalást nem tett. De igen is, erőszakolást köve­tett el a helybeli lelkész saját hívei ellen, kiket nem ő tart, de kik az ő hivatalának fentartá­­sára fizetnek, — és fizetni fognak sokkal örö­­mestebb nálánál méltóbb, a község s a közne­velés érdekeit híven támogató, a zaklatásig menő félszeg „buzgalom“ által a népet nem ke­serítő lelkipásztor számára. Ha tehát valaki erőszakos vagyonfoglalást tett, azt nálunk, a község tudomására, csakis a lelkész s az őt tá­mogatott esperes, az úgynevezett egyházi fel­­sőbbség tették. Ennyiből áll a dolog érdeme. Ez iránt kívántam­­. szerkesztő úr baráti jó­indulatára támaszkodva , felvilágosítani úgy Tisza Kálmán országgyűlési képviselő mat, mint az ügyeink iránt szíves érdekeltséggel viseltető hazai közönséget. Tisztelő polgár­társa Grovnik Tivadar, Országgyűlés. A képviselőház 302. ülése márcz. 6-kán d. e. 9 órakor. Elnök: S o m 8 si c­h pár. ■ A jegyzőkönyv hitelesíttetik. — Kérvények — Joannescu Döme Biharmegye Vaskohi és több más községének kérvényét mutatja be jegyzőjük, Papp József ellenében. Kiss János szathmármegyei Milota község 28 polgárának kérvényét az ismeretes franczia porosz ügyben. Matkovich­ Tivadar veszprém megyei Ba­­latonfő-Kajár 58, Mező Szt. György 67, Enying 45, Lajos­ Komárom 78, Kenese 218 és Szilas Bal­ás 66 polgára részéről hasonló kérvényt. Csailády Sándor Nagyvárad város 105 és Hajdú Böszörmény 121 polgára részéről hason­ló kérvényt. Ghiczy Kálmán a komáromi tanitó egylet kérvényét. Madarász József a fr­anczia-porosz ügyben 3 oláhszilvási, 9 erődi, 11 esztergomi és 45 kun­­hegyesi lakos kérvényét. Henszlmann Imre ugyanez ügyben a mo­hácsiak részéről. Sch­varcz Gyula a Szigetvár vidéki tanító egylet kérvényét. Bebesin Vincze a franczia ügyben Toron­­tálmegyei Ghera község kérvényét mutat­ják be. Táncsics Mihály három dolog iránt kény­telen intézni a kormányhoz interpellációt és pedig először a pesti szervita zárda egy telek­részének a kormány által történt megvásárlása, másodszor az üllői után megvett telkek mire­­fordítása iránt, és végül az egyetemi könyvtár ügyében. Az interpelláció kiadatik az illető minisz­tériumnak. Széll Kálmán bemutatja a pénzügyi bizott­ságnak jelentését 12 hozzá intézett határozati javaslat és indítvány tárgyában. Kinyomatik. Ürményi Miksa pedig a kérvény bizottság tárgyában tett hasonló jelentést. Szintén kinyomatik. Szitányi Bernát számos trencsénmegyei község kérvényét mutatja be, melyben a Vágh szabályozását országos költségen kérik eszkö­zöltetni. Következik a — Napirend — (A közlekedési minisztérium költségvet­e­tése.) Paczolay János a Berettyó és a Kőrös szabályozásának terve ellen élesen kikel, s­­ Tisza Kálmánnal hosszasabban polemizálva igazságtalannak mondja, hogy míg a kormány , és a ház az alvidéki vizek szabályozására 1 milliókat költ, a felvidékről teljesen megfe­ledkezik. Felemlíti, hogy a Vág és Garam sza­bályozását már az 1765-iki országgyűlés elrendelte s a minisztérium e még mindig fönálló törvény rendeletét arra sem érdemesí­tette, hogy csak egy mérnököt kiküldött vol­na. Ily eljárás és ily szűkkeblüség mellett a felvidék nem lesz más, mint coloniája az al­földnek. Kívánja hogy a ház maradjon meg határozatánál és mindaddig, mig valamennyi vizszabályozási terv elkészítve nem lesz, per excerptum ne szavazzon meg semmi költsé­get. Simonyi Lajos dr. Paczolaynak felel, fel­világosítván őt, hogy itt nem egyes vidékeknek megmentéséről, hanem arról van szó, hogy a kérdéses folyam hajókázhatóvá tétessék. Kéri a házat, fogadja el Tisza indítványát, melyet már a kormány is magáévá tett. Trefort Ágost pártolja a módosítványt. Táncsics Mihály csupán egy eszmét kíván megpendíteni, mert az ember nemcsak pénzzel él, hanem munkával is. Föleleveniti ugyanis, hogy töröltessenek el a regálék s akkor e fo­lyók szabályozását mindenki a saját ügyének fogja tekinteni. Tisza Kálmán Paczolaynak felel. Nem a személye ellen felhozottakra felel, mert neki tökéletesen mindegy, mit tart róla Paczolay, hanem felel a dolog érdemére nézve. Kénytelen rászólását kimondani a fölött, hogy Paczolay az ország különböző részeit egymás ellen izgatja Nem látná igazságosnak, hogy azért mert az or­szág bizonyos vidékén lakók elmulasztották megtenni azt, ami egy más vidéken megtörtént, azaz elmulasztották elkészíteni a terveket, azon másik vidék, hol ez megtörtént, háttérbe szoríttassék. Itt szó sin­cs a Körös, vagy más víz szabályozásáról, hanem oly medermunkála­­tatokról és átvágásokról, melyek a hajózás ér­dekében szükségeltetnek. Ismételve kéri hatá­rozati javaslatának elfogadását. Paczolay J. személyes kérdésben szót kér kijelentvén, hogy őt izgatással vádolni nem le­het. Ő Tisza személyével épen oly keveset tö­rődik, mint Tisza az övével, ami a rászólást illeti és a személyes vagy helyi érdekek vád­ját, szóló nagy zaj közt, melyben végszavai el is vesznek, fölemlíti a debreczen-szathmár­­szigeti vasútvonalat, melynél ő, mint conces­­sionárius a kamatbiztosítást a legmagasabb fokra emeltetni nem kérte. Tisza Kálmán: Annyi joggal, mint az előttem szóló én is kérhetnék szót személyes kérdésben, de miután én abból, hogy az igen­­. elnök úr elnézte egy előttem szólónak a sza­bályok megsértését, részemre jogot nem akarok vindikálni, elállok a szótól. Elnök: Tessék kérem a szabályokat meg­olvasni : a személyes kérdést illetőleg a mondott szavak megmagyarázása oly jog, hogy én ak­kor, ha azt valamely képviselő igénybe veszi, nem járhatok el oly szigorral (Helyeslés jobb­ról.) Harkányi Frigyes, miután itt ezúttal egy nagy folyó hajókázása tétetik lehetővé és 850.000 holdnak mentesítése forog szóban, el­fogadja az indítványt. Gorove István szintén Paczolaynak felel. Sajnálja hogy e tárgyban tett jelentését még csak elolvasni sem tartotta méltónak, mert így nem választott volna oly utat, melylyel az ügyet igenis meg lehet buktatni és szóló ellen vádakat emelni. Ott a Körös és Berettyónak oly értelmű szabályozásáról, min­t Paczolay en­nek tulajdonított, említés sincs. Ott csak me­dermunkálatokról és a hajóztatás előmoz­dításáról van szó. Fölemlíti hogy ily munká­latokat már csak azért is szükséges eszközöl­ni, mert itt az utak 4—5—6-szor annyiba kerül­nek, mint a, Paczolay által képviselt vidéken. Kéri a kitétel'„rdegszavazását. (Helyeslés ) Ez megszavaztatván Tisza Kálmán a miniszter azon kijelentése mellett, hogy minapi nyilatkozatát hajlandó jegyzőkönyvbe is vétetni, eláll határozati ja­vaslatától. A 6-ik rovatnál (szól az állam kezelése alatt nem álló folyók szabályozásának elő­munkálataira és a kivitel előmozdítására se­gélyképen 200.000 frt.) Ivacstrovics György a következő határo­zati javaslatot nyújtja be. Miután a 1764—5­­. sz. 19. §-a a Garam folyónak országos költségen leendő szabályozását megrendelte. Miután ezen folyó menési és sejtmérési munkálatait a volt magyar királyi helytartó­­tanács eszközölte is. Miután annál kevésbbé fontos folyamok az országgyűlés által már is szabályozás alá vetet­tek, még­pedig hasonlóan országos költsé­gen, indítványozzuk, mondja ki a ház miszerint a Gai-­on folyónak úgy politiális felügyeleti, valamint országos költségen leendő szabályo­zása a kormánynak meghagyatik, és erre szük­séges előleges költségek a kormány kezelése alatt nem álló folyókra megszavazott 200.000 frt. költségből fedeztessenek. Máttyus Aristidnak legkisebb kifogása sincs az ellen, hogy a Garam épúgy mint az ország többi folyói szabályoztassanak. Elvben tehát a határozati javaslatot nem ellenzi, de kifogást mégis kell ellenében tennie, s­ ez az, hogy in­dokául az 1764-iki törvény hozatik föl. De szí­vesen járul egy oly határozati javaslathoz, mely azt kívánja, hogy a kormány utasíttassék a Ga­ram tanulmányozására. Paczolay szerint az idézett törvény eltö­rölve nincs, azt tehát a kormánynak foganato­­sítnia kell. A horvátországi vizek rovatánál Paresetics Sándor a következő határozati javaslatot nyújtja be : Mondja ki a ház, hogy a vukovári védpar­­tok és partok megvédésére nagyobb védművek szükségesek, ennélfogva a t. közi. miniszter urat utasítsa oda, hogy az 1872. évi előirányzat­ban a védművek kiépítésére nagyobb összeget fordítson. Szapáry Gyula gr. nem tartja czélszerű­­nek, hogy e czélra minden előtanulmány nél­kül nagyobb összeg forditassék. Egyébiránt a kormány e pontot tanulmányozni fogja. Paresetics nincs megnyugodva, mert így Vukovárt a Duna folytonosan elsöpréssel fe­nyegeti. A határozati javaslat nem fogadta­­tatott el. A fiumei kikötő tervének elkészítésére és előmunkálatokra: 300.000 ft. Gorove István kijelenti, hogy a p. v. bi­zottság által e pontnál fölemlített nehézségek már el vannak hárítva, s a tervek már megér­keztek és vizsgálat alatt vannak, s legköze­lebb a háznak beterjesztetnek. (Helyeslés.) Vár­ady Gábor, miután ezen tárgyban kí­vánt a miniszterhez kérdést intézni, megnyug­vását jelenti ki a felvilágosítás fölött. Elfogad­tatik. Kiss János a vízépítési czímnél a követ­kező határozati javaslatot terjeszti be : Tekintettel azon nagymérvű árvíz által okozott elemi csapásokra ,a­melyek által a ha­za népének nagy része jujtatott — határozza el, miszerint: Utasíttatik a pénzügyi bizottság, hogy az árvizek által megrongált víz-védtöltések hely­­reállítása és a károsultaknak országosan esz­­közlendő felsegélhetése végett az ezen évi rendkívüli szükséglet közé pótlólag vegyen fel bizonyos összeget, és azt terjessze a ház elé . Elnök azt feleli rá, hogy ez nem napiren­den levő tárgy. A vasutépítészeti igazgatóság tiszti fizeté­seiről szóló pontnál Just J. kénytelen felszólalni s kifejezni ab­beli meggyőződését hogy ő átalában nem barát­ja annak, hogy az ország a saját költségén maga építtet vasutakat, s azokat fentartsa és kezelje. Mert tudjuk, rendesen az állam a legroszabb gazda és a legroszabb iparos is. Úgy szeretné, ha az állam kamatbiztosítás nélkül eladná a vasutakat. («Oröve István miután ez észrevétel a vasúti politika keretébe tartozik , szívesen fogadja ugyan figyelmeztetését, de praecis nyilatkoza­tot nem adhat. Sim­onyi Ernő mint az egész közlekedés­­ügyi javaslat tárgyalásánál mindenütt, úgy itt is egy s ugyanazon nehézséggel találkozunk, t. i. egy megállapított terv hiányával. Őszintén kijelenti, hogy az általános tárgyalásnál a vas­­utakra vonatkozólag nyert felvilágosítások nem elégítették ki. Olyanféle volt a miniszter vá­lasza, mint a német oráculumé. „Ich bin dein Vater Zeftzes, und sage dir nur dieses. (De­rültség.) Szóló az egyedüli helyes módnak a teljes őszinteséget és nyilvánosságot tartja. Vasút építésnél diplomatiai titkot nem képzel­het. Szóló így folytatja: Ha azonban a miniszter úr mégis azt hiszi, hogy vannak ily nehézségek, melyeknek nap­fényre hozatala kárt okozhatna, ebbe én egye­lőre belenyugszom. De egyenesen kijelentem, hogy ha e hó vé­ge előtt nem fogunk tökéletesen kielégítő fel­­világosítást kapni, én interpelláció formájában e kérdést ismét fel fogom hozni. Máskép áll a dolog a hatvan-miskolczi vas­úttal. Ez az állam kezében van. Az állam átvette már több mint egy éve és azóta kezeli. (Halljuk !) Erre­­ nézve tehát azon nehézségek nem léteznek. Én azt mondottam a kázban£ hogy úgy vagyok értesülve, miszerint ott a munka hiányos ; a miniszter úr pedig úgy adja elő a dolgot, hogy „a képv­ ur azon meggyőző­désben van, hogy ezen pályának jelenleg is vannak hiányai.“ Nem az a kérdés, hogy én azon meggyőződésben vagyok-e , hanem én ezt kérdéskép intéztem a miniszter úrhoz és a mi­niszter úrnak kell azon meggyőződésben len­nie, hogy vannak-e ott hiányok vagy nincse­nek, és eziránt felvilágosítást kell adnia a ház­ban. Mi azt illeti, hogy én azt kívántam volna, hogy azon mérnökök, kik a vasutat építették, felelősségre vonattassanak , ezt én nem kíván­tam, mert tudom, hogy a társulat mérnökei építették, ezeket pedig a miniszter felelősségre nem vonhatja; de kívántam azt, hogy felelős­ségre vonja azon mérnököket kik a vasutat collaudálták és az állam részére átvették. Nem akarom mondani, hogy ők hibáztak, de tudni akarom, hogy ők-e a hibásak vagy pe­dig azon híres szak­tudósok, kik az építési min­tát csinálták. Az forog kérdésben, vajon a vál­lalkozók kiépítették-e a vasutat úgy mint azon nagyon híres és mindenféle országokból össze­hozott szaktudósokból összeállított „Baudirec­­tio“ előírta vagy nem ? Megfeleltek-e a szabvá­nyoknak vagy nem, és ha megfeleltek, czél­­szerűek- e azon szabványok vagy nem ? Ha az egyik vagy másik kisül, első eset­ben, ha a mérnökök nem collaudálták helye­sen, a miniszter úr tudni fogja, mikép intéz­kedjék. A második esetben, ha az építészeti igazgatóság hibás lett volna itt is, mint hibás volt mindenfelé másutt, azt gondolom, a mi­niszter úr nem fogott volna ez évre ismét 366.000 frtot javaslatba hozni oly intézmény fentartására, mely csak költségbe és zavarba hozta a magyar vasút építészetet. Erre nézve tehát meg kell vallanom, hogy a miniszter úr felvilágosítása egyáltalán nem volt kielégítő, valamint nem volt kielégítő a miniszter úr azon nyilatkozata sem, miszerint a Károlyvár-fiumei vasút szerződését nem­ akar­ja a ház elé terjeszteni. Ez oly szerződés, mely a ház tudta híte nélkül köttetett ! Ily eljárásnak pedig eddig a vasutaknál, a fiumei kikötőt il­­lőleg párja nincs. Gorove (közbeszól.) Epen most tett eziránt nyilatkozatot. Simonyi Ernő. Ezt tehát megígéri, de meg­tagadta a másik terv előmutatását. Pedig 20 milliót kiadni, anélkül , hogy a szerződés tör­vényhozásnak bemutathatott volna, erről kény­telen azt hinni, hogy a dologban g valaami olyan van, s azért nem akarják napvilágra hozni. Nem is tudja szóló megérteni, mint szavaz­hatta meg e nélkül a pénzügyi bizottság e té­telt. Kívánja a károlyvár-fiumei vasút szerző­désének beterjesztését. (Helyeslés.) Gorove István a Naplóra hivatkozva kije­lenti, hogy a ház határozata következtében nem érezte magát följogosítva a kérdéses szer­ződést beterjeszteni. Egyébiránt, ha a ház ezt kívánná (igenis!) ez ellen nincs észrevétele. Ghyczy Kálmán a házszabályok alapján is kéri a szerződés beterjesztését. Várady G. hivatkozik tavalyi határozati javaslatára, mely rend 1­s. Ivál­yi Dániel nem oszthatja egyetemes­ségben azon elvet, hogy az állam a vasutak építésére és kezelésére alkalmatlan lenne. Hi­vatkozik, mint ellenpéldákra, Belgiumra és Poroszországra. Ő tehát abban nem elvi kér­dést lát, hanem a körülményektől teszi füg­gővé annak eldöntését, mi tanácsosabb a kettő közül. De igenis vannak a kezelésnél, különö­sen a minisztérium részéről hibák, így átalá­­nos a panasz azon lassúság ellen, melylyel a minisztériumban a vasúti kérdések eldön­tetnek.­­ Ezen kell segíteni mondja szóló. És ezen leghelyesebben lehetne véleményem szerint ak­ként segíteni, hogy ha e tekintetben utánoznék a magán­társulatokat, melyek midőn az igaz­gatóságnak bizonyos szélesebb hatáskört en­gednek, egyúttal egy igazgató tanácsot állíta­nak fel, a­mely igazgató tanács azon kérdése­ket sokkal jobban fogja eldönteni, melyek az igazgatóra magára nem tartozhatnak, sokkal gyorsabban mint a minisztériumnak azon kö­zegei, melyek azzal meg vannak bízva. Az én véleményem tehát oda járul, hogy a miniszter úr igyekezzék a létező bajon segíteni az­által, hogy a maga kebelében a maga felügyelete alatt egy vasúti igazgató tanácsot állítson fel mie­lőbb. Egyúttal egy másik eszmét leszek bátor megpendíteni arra nézve, miképen lehetne az államvasutak jövedelmét növelni. Tudom hogy vannak külföldön oly nagy vállalatok, melyek a maguk hivatalnokait a jövedelem bizonyos részében részeltetik. Mi nálunk is, amint tudomásom van róla , az igazgató ma­ga kap egy bizonyos tant­emet, de ez fel­fogásom szerint nem elegendő. Nem csupán az igazgatót kell reszeltetni ily jövedelmi jutalék­­ban. Beszéltetni kell általában a tiszti kart (He­lyeslés balfelől.) Ez így van Francziaor­­szágban a keleti vasútnál. Itt a jövedelemnek 15 perczente osztatik fel az összes tiszti kar közt. És ezen társulat igen jó hasznát,eredmé­nyét tapasztalta ennek. Ezeket a t. miniszter úr figyelmébe ajánl­va most egy határozati javaslatot, fogok a t. ház elé terjeszteni. (Halljuk!) Méltóztatnak emlékezni, hogy tavaly, midőn egy vasúttör­­vény tárgyalásakor azon indítványt tettem, mi­kép köteleztessék magában az engedélyok­mányban azon társulat arra, hogy a 3. osztályú személyszállító kocsikat is fűtesse. Hollán Ernő akkori államtitkár úr azon biztosítást adta a háznak, hogy e rendelkezés a kormány által vasmelyi vasútra kiterjesztetett, mindazon­által mint hallom ezen intézkedés legalább mostanig nem általános. Én te­hát a kormánynak s a kormány köze­geinek a házban tett ilyen ünnepélyes biztosí­tásait mindig a legnagyobb bizalommal szok­tam fogadni, de midőn az ellenkezőt kell ta­pasztalnom, nem veszi nekem rész néven a t. miniszter úr, hogy ha magamnak egy határozat által kívánok biztosítékot szerezni arra nézve, hogy azon ígéret valóban teljesíttetni is fog. (Helyeslés a balfelől) s azért engedje meg a t. ház, hogy a következő határozati javaslatot becses figyelmébe ajánljam, és annak elfoga­dását kérjem. Határozati javaslat: „A közmunka és közlekedési miniszter oda utasíttatik, hogy minden magyarországi vas­pálya valamennyi osztálybeli személyszállító kocsinak fűtése iránt a jövő téltől kezdve in­tézkedjék.“ Szükségtelen azt bővebben indokol­nom, mert indokolja az maga magát. Hogyha meggondoljuk, hogy a harmadik és miután ne­gyedik osztályú kocsik is vannak, az azon osz­tályú kocsikon utazó közönség épen az, mely a legroszabbul van ruházva, s mely követke­zőleg a legnagyobb­ekintetre érdemes. Gord­e István: E kérdés tisztába nem ho­­zathatik, míg a kormány meghatározni képes nem lesz, minő rendszer szerint eszközöltessék a fűtés. Az államvasút megteszi a kísérletet, a ha eltalálja a legjobb módot, akkor a kormány annak életbeléptetését el fogja rendelni. Csanády Sándor. A miniszter úr azt mon­dotta, hogy az­okon nem intézkedett a kormány a vagyonok fűtése iránt, mert nem talált még oly módot, mely a czélnak megfelel. Szabad­jon erre nézve megjegyezni, miszerint már­is divatban van az első osztályú kocsik fűtése. Tehát nézete szerint addig is, míg egy czél­­szerű mód feltaláltatnék, igénybe lehetne ven­ni és használni lehetne az általam említett kocsikon használt módot. Nekünk különös kö­telességünk gondoskodni arról, hogy szegé­nyebb osztályú polgártársaink ne legyenek ki­téve azon kellemetlenségeknek, a­melyeket előállíthat azon körülmény, ha utazások köz­ben vagyonjaikat nem fűtik. Szaló azért az Ivá­nyi által beadott határozati javaslatot pár­tolja. A többség a határozati javaslatot nem fo­gadja el. Vállyi János felhívja a ház figyelmét arra, hogy a vasúti felügyelőség nem tanúsít kellő figyelmet a vasutak építésére, miből pedig kár háramol az államra, felhívja a figyelmét a szathmár-debreczen-sziget­i vasútra. Rászalja az építkezés könnyűvérűségét, melynél fogva e nedves talajban már most süppedni kezdenek a sínek és slipperek. A második hiba, hogy a szükséges vízfolyásokra figyelemmel nem vol­tak. Ez ismét a felügyelőség rovására esik. A harmadik hiba a Szamos hidjában van, mely felette keskenyre hagyatván s a viz lefolyásá­nak elég teret sem engedvén nagyobb mérvű áradást eredményezett. E hiányokból kényte­len azt következtetni,hogy a kormány nem tel­jesítette a szükséges felügyeletet. Ezeknél fogva a következő kérdést intézi a miniszterhez: Az 1868-dik XIII törv.­ez. 5. §-a, meg­­jegyezvén, hogy ezen törvény­czikk az észak­keleti vasútról szól,azt mondja : Az engedé­lyesek kötelesek a vonatozási munkálatokat az engedély keltétől számítandó három hét alatt megkezdeni, az engedélyezett vonalak építését az engedély keltétől számítandó 6 hó alatt fo­ganatba venni, s azokat, még pedig a debre­­czen-szathmár-némethi-tekeháza-szigeti vona­lat 1870- ik évi October hó 1-ig a tekeháza­­csapi vonalrészt 1871-ik évi május 1-ig a többi, 2. §-ban megnevezett vonalakat pedig 1871. évi October 1-ig befejezni és a forgalomnak átadni. A törvény világos. Mi volt annak oka, hogy a már 1870. é. okt. 1. megnyittatni kötele­zett tekeháza-szigeth-szathmári vonalrész meg nem nyittatott, hol lehet ennek oka, és minő in­tézkedéseket méltóztatott tenni e tekintetben, hogy az általam előbb jelzett nehézségekkel szemben, melyek az építkezési vonalon felme­rülnek, s a melyeknek kipótlására sok idő igényeltetik, az 1871-ik évi május 1-ig meg­nyitandó vonalrész meg fog-e nyittatni, vagy nem, és általában minő kilátások vannak arra, hogy ezen vonalrész minél előbb megnyittat­­hassék ? Midőn ezen kérdésemet intézem, le­hetetlen hogy ne kérjem az igen­t, miniszter urat, hogy minden tőle telhető erővel igye­kezzék oda hatni, hogy az ezen vidékre, és abból folyólag az országra hárult tetemes hát­rányok minél előbb kiigazítassanak és hogy mód nyújtassék a veszteségnek legalább némi­­leges visszapótlására. Egyszersmind nagyon kérem a tisztelt miniszter urat, hogy ezen vo­nalnak minél előbbi megnyitását hathatós le­fo­lyásával kieszközleni méltóztassék. Gorove István a megnyitásra vonatkozó­lag kijelenti, hogy a czél elérése iránt min­dent elkövet, a pálya pedig meg nem nyittatik addig, míg a hiányokon nem segítnek. Vállyi a felelet első részére megnyugvását fejezi ki, de a másodikra nem. Kiss János midőn épen a vasútépitészeti igazgatóságnak szándékoltatik 357.177 főt megszavaztatni — fejtegeti azon kötelessége­ket, amelyekért fönáll. Nem szavaz meg egy krajczárt sem e czélra. (Beszédéből a tér szűke és a közlendők halmaza miatt hol­nap közlünk tüzetesebb kivonatot.) Papp Zsigmond felvilágosítással szolgál Vályinak az északkeleti vaspálya iránt. Ez ki­adatott Strousbergnek. A vasút a Tisza balpart­jára volt tervezv­e, de áttétetett a jobbra, anél­kül hogy ezt érdemesnek látta volna a ház elé terjeszteni. A vasút nin­cs készen, oka pedig, hogy a kormány nem ügyelt föl a vállalkozók­ra. Miután pedig ez a Strousberg, mint tudva van, egyszerűn odább állt, kérdi a kormányt, ki­vel fog a kormány ez iránt alkudozni? Hieronym­i Károly (osztálytanácsos) A kor­mány átadta egy részvénytársulatnak. A tör­vény nem intézkedett arról, hogy a Tisza jo­b, avagy balpartján vezettessék. A minisztérium pedig 2, 3-szor felelt a szathmármegyeiek kér­vényére. Papp Zs. ismétli, hogy ő mulasztással vá­dolja a múlt kormányt. A vasútépítés rovatánál Péchy Tamás felvilágosítást kér a minisz­tériumtól, a déli vasúttársaság,a kassa-oderber­­gi vaspályatársaság szerződései végül pedig az Ottlét van Mons bankárház ügye iránt? Gorove István ámbár ez ügy közvetlenül nem tartozik hozzá, föl­világosí­táskép meg­­jegyzi, hogy az jelenleg a belga igazságügymi­­nisztérium kezében van. Csern­á­­ny Lajos. Azt kérdi, mikor jött a miniszternek ez értesülése, régebben - a vagy újabban? Gorove István egyebet nem felelhet, mint hogy ez ügyet az igazságügyminisztériumnál szóba hozza, s annak eredményét közli a házzal. Péchy Tamás a nyilatkozat ez utóbbi ré­szével meg van elégedve. A károlyvár-fiumei vasútnál S­i­m­i­c­s Ig­­nácz a Zengg városa által Ogulintól Zenggre vezettetni kért vasút tárgyában interpellál. Gorove. E vasút initiálása nem a magyar kormányt illeti ugyan, de készséggel hozzájá­rul, mihelyt a ke­zdeményezés amonnan meg­történik. Magyarország topographiai térképének má­­solásár­a 14,000 frt. Ghyczy Kálmán kérdi, mennyi folyt be ekkorig már a vasúti kölcsönből, hogy tudja magát a ház a kiadások iránt tájékozni? Gorove: A jelentés ez iránt már nyomtatás alatt van, s szét fog közelebb osztatni. A III. czímnél az előadó jelenti, hogy arra nézve, hol legyenek rakpartok és raktárak, Wahrman külön indítványt adott be. Királyi Pál e tárgyalásnak a szabályozás idejére való elhalasztását indítványozza. Simonyi Ernő egyetért Királyival. Sem szóló, sem más nem tudta, hogy e tárgy ma itt szóba kerül. Ez igen fontos kérdés, melyet itt hamarjában eldönteni nem lehet. A rakpart el­helyezésének kérdését szerinte mellékesnek tekinteni nem lehet, sem azt hogy az magán­­vállalkozás útján, avagy máskép jöjjön-e létre. Ne mondjuk ki tehát, hogy Budán nem lehet építeni. Kéri a jelentést napirendre kitü­­zetni. Csáky Tivadar úr. osztja Simonyi felfo­gását. Csengery Antal nem látja okát mert kel­­­lene a háznak az esetben kivételt tennie. Gorove I. kéri a házat, hogy fogadja el az előterjesztést úgy a­hogy van. Szavazásnál a többség a szerkezet elfoga­dása mellett nyilatkozott. A közraktárak rovatánál felszólalt Házmán Ferencz. Hosszabb beszéd kí­séretében kéri a házat, pártolja e tekinte­tben beadott hat­ javaslatát, és utasítsa a minisztert hogy e tekintetben minél előbb elő­terjesztést tegyen. Gorove István a maga és a két­ miniszter nevében kijelenti, hogy a szóban forgó hat­ javaslat ellen semmi ellenvetése nincs. De egy bizonyos fokig szabad kezet kér magának és az országnak fen­tartatni. Simonyi E. a miniszter e nyilatkozatát úgy érti, hogy ő elfogadja e határozati javaslatot oly feltétellel, hogy a minisztérium tegyen amit jónak lát, így fölöslegesnek látja a hatá­rozati javaslatot. Gorove e határ­­javaslatból csak azt veszi ki, hogy az a kormányt utasítani kívánja, hogy ily raktári szervezet létrehozását előse­gítse. Zsedényi E. csak fentartással fogadhatja el a határozati javaslatot. Tisza Kálmán nem látja át, hogy e javas­­­lat elfogadásával a kormány megkötné a saját kezeit. Tehát elfogadását javasolja. Hozmann Ferencz ismételve kéri a házat, fogadja el határozati javaslatát. Szavazásnál a többség elfogadta. Következik a rendelkezési alap fölötti tár­gyalás . Simonyi Lajos báró nem szavazza meg a rendelkezési alapot. A többség megszavazván a 200.000 frtot, az ülés eloszlik. MAGYAR ÚJSÁG 1871. MÁRCZIUS 7. Külföld. B­­epontolatok, melyek egy részről Bismarck-Schönhausen Otto gróf, a német császárság kanczellárja, ő felsége a német császár s porosz király teljes meghatalmazottja, Bray-Steinburg Otto gróf, a bajor király állam­i külügyminisztere, Wäch­ter August br. a würtembergi király külügymi­nisztere, Jolly Gyula, a badeni nagyherczegségi fejedelem államminisztere, mint a német csá­szárság képviselői s másrészről Thiers a fran-

Next