Magyar Ujság, 1871. június (5. évfolyam, 125-147. szám)

1871-06-03 / 126. szám

az 1852. évi november 29-diki cs. ny. parancs kiadatott, s midőn az osztrák polgári törvény­­könyv 1853. évi május 1-jén hatályba lépett, a fegyveres béke, s a fegyvertelen, lefegyverezett nemzet ellen intézett, és folytatott fegyveres had­járat, s a nemzet levertségének, vértódulásai­­nak s azsrnoki rendszer vérfagyasztó mive­­letei által felvert titkos politikai hullámzásoknak rettenetes emlékű kora volt, a midőn még az óriási veszteségek által elkeserített, gyászba borult, s az embertelen meggyaláztatások által részint elkábított, részint felbőszített nemzet a császári törvényhozás halmozott intézkedéseit figyelemmel nem is kisérte, nem is kisérhette, s erre érkezése, ideje nem volt, meghasonlott ke­délye pedig azokban a visszalökő erő hatásait érezte a sokféle sarc­olás, üldöztetés, gond, bá­nat, hatósági szokatlan és kihívó műveletek kö­zepette. A törvények meghozattak, de azokat a jele­zett időközben vagy senki sem olvasta és nem tudta, vagy pedig igen kevés egyén képezett e részben kivételt, a bíróságokat és ügyvédeket sem véve ki... A bíróságokra nézve elég legyen azt feljegyezni, hogy midőn véglegesen szervezve lettek már a kérdéses perek megindithatására kitűzött egy évi határidő t. i. 1854-ki máj. 1-je elmúlt... s igy a szervezés bizonytalanságai közt kevés figyelmet fordítottak a sok uj tör­vényre, s a népnek az ősiségi viszonyok eltörlé­séről értesítést nem adtak, de értesítés adásra soknál a szükséges hajlamok is hiányoztak; különben értesítést adni kötelesek sem voltak, mert törvényül meg volt írva, hogy mihelyt va­lamely törvény kellőleg kihirdettetett, senki sem mentheti magát azzal, hogy az neki tudomására nem esett; azt pedig tudjuk, hogy a törvény kellő kihirdetése, a birodalmi és az országos törvény és kormánylapokban tett kinyomatás által történt... ezeket pedig elvétve olvasta azon időben valaki. Bizonyosan lehet állítani, de szükség esetén bebizonyítható is volna, miszerint Magyarország népességének legnagyobb része, 99/100 rész­szel még kevés van mondva, az 1853. máj. 1-je és 1854. évi máj. 1-je közé esett időben az 1852. évi nov. 29-i császári nyilt parancs tartal­mát nem ismerte, s igy nem is tudta, hogy ha ezen végzetes egy év alatt a kérdéses pereket meg nem indítja, a per­jog örökre elévül stb. Mindazonáltal a császári törvényhozás kér­déses nyilt parancsa kötelező törvény lett és maradt, és aki egy év alatt pert nem indított — ebbeli joga elévült; valamint a zálogváltási pe­reknél még a kérdéses egy év alatt sem lehet pert indítani, ha a visszaváltási idő — vagy 32 év lejárt 1853. máj. 1-je előtt és ha ezen lejárt idők óta több mint 10 év múlt el. A császári törvényhozás csak magát látta, rendes, békés állapotban ítélte lenni az orszá­got — nem látta az embereket kiknek számára nem a viszonyokat, melyek között a kérdéses tör­vényeket kötelezőkké tette ... a gyászos törté­net, melynek általa a nemzet részese, tárgya lett, nála számot nem tett... holott történeti bizonyossággal állítható miszerint a kérdéses időközben a nemzet rendes és békés állapotban nem volt, hacsak a zsarnoki rendszer vas­vesszeje által kierőszakolt hallgatást és szintett vak engedelmességet rendes és békés állapot­nak nem tartjuk. Azon botláson mit a császári törvényhozás elkövetett nem lehet nagyon csodálkozni, mert érdeke a haza népe érdekeitől különböző lévén, tőle jót, igazságost, kíméletest várni nem is le­hetett. De annál inkább várhattuk a hazai alkot­mányos törvényhozástól, miszerint az ősiségi viszonyokra nézve elhagyja a császári törvény­­hozás által követett ferde irányt, és intézkedé­seiben azon hazafias szellemet fogja feltüntetni, mely az 1847/8. XV. t. sz. tartalma alapján, az időközben lefolyt nagy események kellő tekin­tetbe vételével varázsolja áldásosokká az ősi­­ségre vonatkozó törvényeket. A hazai törvényhozás, fájdalommal mond­juk — eddig e részben a közvárakozásnak ele­get nem tett, mert 1861-ik évben az országbírói értekezlet I. r. 20-ik §-ával az 1852. évi novem­ber 29-iki császári nyilt parancsot, az országgyű­lés intézkedéséig ideiglenesen fentartotta azon csekély kivétellel, a mi a 19-ik §-ban érintve van, holott ezen nyilt parancsot egy óráig sem kellett volna fentartani, hanem az ősiségi viszo­nyokat az 1847/8. XV. t. sz. alapjára visszahe­lyezni, azért hogy ezen alapon és szellemben érvényesíthesse a hazai kormány és az ország­gyűlés az ősiségi viszonyok teljes és tényleges eltörlésének történelmi nagy művét. A hazai kormánynak a nemzetnek — nem szabad figyelmével kikerülni az 1852-dik évi november 29-től 1854-ik évi május 1-ig lefolyt hír­óz ■'odk vn­liségét, s a honpolgárok akkori zilált, fel­iuti családi, közpolgári, és magánjogi viszonyait .... vissza kell emlékeznie az égő sebekre, melyek azon időben az osztrák tör­vényhozás magánjogi intézkedései számba vé­telét, megfigyelését lehetlennzék — és minden esetre, minthogy a nemzet élete nem nehány nap és nem nehány évhez van kötve, mint az emberé . . . illő hogy midőn törvényt fog hozni, melylyel az ősiséget véglegesen és tényleg el­törli — ezen törvény egyedüli alapja az 1847/8 . XV. t. sz. legyen, — hogy mindenki elégséges határidőt nyerjen, p. o. legalább is hat évet, perek indítására ... az 1852-ik évi nov. 29-iki cs. ny. parancs pedig a múlt, jelen és jövőre nézve semmisnek kimondassék azon bírósági ítéletekkel együtt, melyek ítéleti alapokat al­kalmazták . . . mert az ország rendkívüli körül­ményei közt volt a nemzetre erőszakolva és en­nélfogva a kitűzött egy év alatt a honpolgárok legnagyobb része tudomására sem esett — más­részről pedig általa a perinditás, törvényesen és észtanilag nem indokolható rövid idejű elé­vülési korlátok kigondolása által majdnem le­­hetlenné tétetett . . . Ilyen leendő intézkedés mellett aztán, akár lejárt a zálog visszaváltási határidő 1853-diki évi május hó 1-jéig, vagy az e részben alkotandó törvény meghozásáig, akár nem — s akár telt el 32 év akár nem ezen időkig — s ezen időktől akár tiz év járt le akár több, mindenesetre az illetőnek per­indítási jogának kell lenni, mert a magyar tör­vények szerint a zálogok eltéríthetők soha sem voltak száz és ezer vagy több év alatt sem, igy nem a közös osztály alá eső öröködési javak is, a­miért nem lehet igazságos a perindítás jogát már a múltra akármennyi időbeli elévüléssel le­hetetlenné tenni; a jó törvénynek ilyen esetek­nél visszaható ereje nem lehet — elég az, midőn az eddig el nem évüthetett jogok a jövőre nézve elévüthetőknek mondatnak ki, és elévülnek ha bizonyos határidő, p. o. hat év alatt a perek meg nem indíttatnak. Tárgyai az 1852. évi nov. 29-iki császári nyilt parancsnak egyenként is olyanok, melye­ket azon átkos emlékű kor zsarnok­­rendszeré­nek törvényeivel — a­mik már a kérdéses jo­gokat megsemmisítették — rendezni nem csak törvényhozási botlás volna, hanem a haza nagy­számú , részben érdekelt lakosai ellen elköve­tendő vétkes jog és vagyon elkobzást képezne. Az úrbéri veszteségekért a földes­urak or­szágos kárpótlást nyertek ; az ősiségi vesztesé­gekért, melyek pedig az úrbéri veszteségeknél nem csekélyebbek semmiféle kárpótlás nem fog esni, joggal megvárhatja tehát az illető érde­keltség, hogy ősiségi jogai érvényesítésére nézve egyszer mindenkorra és utójára, elégséges ha­táridőt nyerjen, és ebbeli jogát semmiféle ide­gen, és nem alkotmányos hatalom intézkedése ne ellensúlyozhassa. Az ősiség tényleges eltörlése alkalmával az országnak nem csak azon érdekeket kell szem­­ügyre venni, mely­ek teljesen fedezve vannak, ha az 1852. évi nov. 29-iki császári nyilt pa­rancs rendeletei törvényhozásunk által is végle­gesen kötelező törvényekké emeltetnek, de azo­kat is, melyek ilyen módon tetemes és soha helyre nem hozható veszteségekkel jogtalanul illettétnek. Az országhoz nem illik bizonyos érdekek megmentését és diadalát más igaz érdekek kellő kímélete nélkül eszközölni. Tudhatja mindenki hogy sok ember, sok család, sokféle körülmények közt van, egyiknél pénzhiány , másiknál betegség , harmadiknál szegénység, negyediknél távollét, ötödiknél az iratszerek hiánya stb. akadályozza a perek meginkib­álását, s ezért a perek megindítá­sára egy év igen kevés határidő , — mert a hiányzó levélszerek kikutatása, felkeresése és birtokba ejtésére, pénzszerzésre, a hazaté­résre, — a felgyógyulásra — és a szegénység­nek olyan állapotba helyezésére, hogy ősisége jogai megmenthetése végett cselekvési képessé­get nyerhessen, bizonyosan legtöbbnyire egy évi időköz nem elég, s azért kívánatos hogy legalább hat év legyen engedve a perek megindíthatá­sára. Az 1847. és 48-ik XV. tvez. 2-ik §-a szerint, amint már fentebb jelezve van, az ősiségi viszo­nyokból eredő perek megindítása eltiltatott és az ilyen már folyamatban volt pereknek folyta­tása felfüggesztve lett a legközelebbi ország­gyűlésig. Ezen ideiglenes törvényhozási intézke­désnek nem az volt czélja, hogy az ősiségi vi­szonyok által érdekelteket ősiségi jogaik érvé­­nyesíthetésétől az erre szükséges időtől végké­pen megfosza — de felhalmozása közt a köz- és magánjogi kérdéseknek nem látta a törvényhozás alkalmasnak az időt az ősiségi viszonyok érdemleges elhatározása s eldöntésé­re, s ezért a legközelebbi országgyűlésre utalta e tárgyat, s azt egy okos ember sem hiheti el, hogy a legközelebbi országgyűlés az ősiséget teljesen és tökéletesen olyan felfogások alkal­mazása mellett, s olyan rendkívüli, lázas viszo­nyok közt fogta volna eltörölni, minek az 1852 évi nov. 29-iki cs. ny. parancs §§-ai tartalmá­ban nyilvánulnak, és a minő rendkívüli és lázas viszonyok uralkodtak hazánkban az 1852 évi november 29-ke és 1854 május 1-je közé esett időben. Különben a nemzet ura önsorsának, azt fogja tenni e részben amit tetszik, de e sorok írója, ha egymaga marad is, arra szavaz hogy az ősiség teljes és tökéletes eltörlésénél az 1852. évi nov. 29-iki császári nyilt parancs tar­talma mint nem létező, figyelembe és irány­adóul ne vétessék, hanem alapul és irányul az 1847—8 XV. tcz. legyen használva és az ősi­ségi viszonyok által igénylőleg érdekeltek iránt éreztesse a törvényhozás azon kíméletet és jó­akaratot, melyet az ország minden igaz polgá­ra a nemzettől megérdemel. Egri­ Sándor, ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése június 2-án Elnök: Somssich Pál. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Kérdés­eket mutatnak be : Széky Péter az örvény-abádi tiszaszabályozási társulat érdekeltjei, Lónyay Gábor a magy. orsz. gazdasági egyesület részéről, melyek az állandó kérvénybizottsághoz uta­­síttatnak. Babes Vincze : Bátor vagyok a t. ház figyel­mét egy interpellátióra nézve igénybe venni. Csak azt bocsátom előre, miszerint ezt kény­szerből teszem, mert annak szüksége a hozzám érkezett számos levélből kitűnik, ugyanazért nem fogom hosszasan indokolni s egyszerűen felolvasom (olvassa az interpellátiót.) Hivatkozással a minapon e helyen több ol­dalról felhozott azon esetekre s illetőleg pana­szokra, melyek jogosult gyam­okoknak tekint­hetők legalább, miszerint a szegedi teljhatalmi királyi bizottság közegei által törvényelle­nes s a humanismust megsértő s kigunyo­­ló kínzások vizetnek véghez s miután Torontál­­megyéből legújabban vett értesítések szerint ott nem régen az történt légyen, hogy bizonyos Molnár nevű kir. biztosi ügynök egy román récsai igen tekintélyes falu nevezetű lakost, ki több évekig községi biró volt, s soha vizsgálat alatt nem állott, befogatván, borzasztóan meg­­kinoztatta, aztán pedig Klárira vezette s ottan a községház előtt egy élő fán megkötve két napig tartotta, s ismételve az összecsődült nép előtt megkinoztatta, olyannyira miszerint „e látvá­nyon elborzad a világ“ ; — s miután állítólag Ráday grófhoz közel álló egyének azt hireszte­tik, miszerint Molnár biztos urnák egyenes felha­talmazása volna ilyen tortúrára; egész tisztelet­tel kérdezni bátorkodom a miniszter urat : Intézkedett-e már, vagy szándékozik-e in­tézkedni minél előbb, miszerint a felhozott ese­tek s elterjesztett hírek felett szigorú részrehaj­­latlan s hamisítatlan módon vizsgálat tartas­sák, és bebizonyítások esetében a bűnösök szi­gorú fenyíték alá vétessenek, teljes megc­áfolá­­suk esetében pedig hazánk becsületét, valamint miveltségeinket is kompromittáló azon hírek az igazi tényállásnak nyilvánosan leendő kiderí­tése által megszüntettessenek ? Csak azt vagyok még bátor hozzátenni,hogy nem szokásom sürgetni az interpellatióra adandó választ, de ez esetet oly­annyira fontosnak tar­­tom, miszerint a választ minden ülésben sür­getni fogom, míg az ülésszak tart, azért kérem az elnök urat, hogy az interpellátiót a miniszter úrnak minél előbb átszolgáltassa. Kapp Gusztáv pedig az igazságügyminisz­­terh­ez intézi a következő interpellátiót. F. é. ápr. hó 26-án tartott ülésében jutott a képviselőház annak tudomására, hogy az igaz­ságügyi miniszter úr egy a talmácsi uradalom­nak néhány községei és a szász nemzet — ille­tőleg két bírái között a létezett úrbéri viszony fölött és a tulajdonjog fölött fenforgó, még a múlt év közepén a m. k. legfőbb itélőszékhez végleges eldöntés végett fellebbeztetett pert a periratokkal együtt f. é. januarius havában a m. k. legfőbb ítélőszéktől kikérte, s ezen pert ez ideig az illetékes bírósághoz vissza nem adta. I. Minő törvényre alapítja a miniszter úr jogosultságát ezen, vagy bárminemű más pert az illetékes bíróságtól elvenni, azt öt hónapon át vagy netalán még tovább az igazságügyi mi­nisztériumnál visszatartani, s igy az igazság­szolgáltatás törvényszerű menetét akadályozni sőt felfüggeszteni. II. Szándékozik-e a miniszter úr az említett pert haladéktalanul s minden netalán akadá­lyozó hozzáadás nélkül a m. kir. legfőbb itélő­székhez törvényszerű végleges eldöntés végett visszaadni. Ha netalán nem ? minő törvén­­nyel igazolja a miniszter ur ily nemű szándékát s eljárását ? Apponyi Albert gróf a főrendiházból áthozza az első folyamodású bíróságok rendezé­séről szóló t.-javaslat egy §-ának módosítása mellett a következő t.-javaslatoknak változatlan elfogadását tartósító jegyzőkönyvi kivonatokat. A t.-javaslatok ezek : a magyar földhitelintézet­ről, az első folyamodású bíróságok életbelépte­téséről, a királyi ügyészségről, a közbiztonság helyreállítása végett tett rendkívüli intézkedé­sekre szükséges póthitelről, a fiumei kikötő ki­építéséről, és az ezen czélra 1871-re megajánlott póthitelről, a határőrvidéki és Fiume kerületi tengeri kikötőkre pótlólag megajánlott összegek fedezéséről, a horvát-szlavonországi államutakra és folyókra 1869. évben fordított költségek meg­térítésére megkívántató póthitelről, és az állam költségén kiépítendő zólyom-beszterczei szárny­vonal kiépítéséről szóló t.-javaslat. Ordódy Pál az állandó igazoló bizottság­­részéről jelenti, hogy Kelecsényi Rafael a törvé­nyes 30 nap fentartásával, Hoos és Chorin Fe­­rencz pedig véglegesen igazoltattak. Széll Kálmán: A pénzügyi bizottságnak Pest városa által felveendő kölcsön bélyeg- és adó­­mentességéről szóló jelentését nyújtja be. Királyi Pál beterjeszti a közp. bizottság jelentését a pestvárosi nagy­körút és az azon építendő házak adómentességéről szóló 755. sz.­­j­avaslatról. Fulszky Ágost a közp. bizottság nevében benyújtja az amerikai egyesült államokkal a kivándorló egyének állampolgársága iránt kö­tött szerződésről, továbbá az uruguai, perui, chili és argentini köztársaságokkal kötött ke­reskedelmi szerződésről szóló­­javaslat iránt je­lentést. A gázrendőrségről szóló törvényjavaslat har­madszori felolvasásban a többség által elfogad­­tatik. A mai ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök, T. ház! A mai ülés napirendje ki van merítve. Ha méltóztatnak beleeg­yezni, hol­nap 10 órakor az osztályok fognak tanácskozni a hozzájuk utasítot tárgyakban, s talán képe­sek leszünk a központi bizottságban is tárgyal­ni a bevégzett dolgokat, hogy az a 12 órai ülés­ben jelentést tehesse. A 12 órai ülés tárgyai a következők lenné­nek: a bejelentéseken kívül még a kérvények­nek egy hátralevő listája, és a most beadott szerződések. Irányi Dániel Miután a holnapi ülésre úgy is csak kevés tárgy van kitűzve, engedelmet kérek a t. háztól, hogy azon határozati javasla­tomat, melyet a tornászat és fegyvergyakorlat iránt beadni szemcsém volt, holnap indokol­hassam , hogy a­ holnap napirendre tűzes­sék. A tárgy véleményem szerint ép oly fontos, mint sürgős. Én­­hajtom, hogy a t. ház, mint remény­em, e határzati javaslatot elfogadja, ak­kor a kormány a­z ünnapokat arra használja fel, hogy ennek iránián törvényjavaslatot dol­gozzék ki, és azt a jövő ülésszak elején benyújt­sa. Ennél fogva ürem és remény­em, hogyha különösen az indoklást elolvasni méltóztattak, kérelmemet teljesítni fogják. Elnök: A holnpi ülésben nem lesz kevés tárgy: először 12 órakor kezdődik, másodszor pe­dig van a kérvének egy lajstroma, a bejelen­tett szerződés,ezenkívül a főrendek egy üzenete, mely csekélyebb módosítást tartalmaz az első folyamodású birósgokra vonatkozólag. Almássy Sádor. T. ház! Én azt hiszem, hogy ámbár 3 tárgat sorolt fel a t. elnök úr, igen könnyen me lehet hogy mind a három tárgy bevégzése uán még elég idő marad fen hogy az Irányi kép­ ur által beadott határozati javaslatot, mint 4k tárgyat is felvegyük. (He­lyeslés balról.) Csanády Sádor: Részemről is kívánom, hogy Irányi t. hallom határozati javaslat tár­gyalása vétessék l. a holnapi napirendre. Elnök: Kivám a t. ház a határozati javas­latot holnap tárgyunk (Igen ! Nem ! Méltóztas­­sanak azok, kik­ívánják felállani. Megtörté­nik.) A többség na kívánja. Egyéb tárgya­z ülésnek nem lévén, a jövő Ülést holnap 12 óraor. Ülés vége 12 év 5 perczkor. MAGYAR ÚJSÁG, 1871. JUNIUS 3. XILFOLD. Prisi hirek. Május 28. Éjjel. A tegnapi táp-eső után szép verőfényes nap következett. A salsok nagyobb része egész na­pon át az utczáké volt, kíváncsian szemlélgetve a folyton szállitottogoly csapatokat. A foglyok közül soknak a fegvere a hátára volt kötve s igy vannak egymshoz fűzve. 10 ezer szorosan egybefüzött lova láttam elhaladni. Midőn a boulevard sark­ába érkeztek, két ember vonako­dott tovább menn s e végett azonnal agyonlö­vettek. A lakosságná most a fölkelés elnyomása után a megelégedő szelleme kezd mutatkozni. Ennek hatása mais nagy mértékben észreve­hető. Ma a távol foglyok szidalmazása nem volt oly számos s­eves, a mint azt várni lehe­tett volna. A legközelebbi napok alatt a közsé­giek nagy lármával fogattak el s több helyütt hallani lehetett e kiáltásokat: Le a gyilkosok­kal ! A lakosság legnagyobb része borzalommal van eltelve azon iszonyatosságok folytán, mik­nek következtében Páris vérrel borittatott el s romokba döntetett. A párisiak nem győznek eléggé csodálkozni azon pusztításokon, mik emlékeiken s vagyonukon elkövettetett. A fölkelők maradványai kis csapatokra osz­latva a l’ Ourcq csatorna mellett körül fogattak s két út állott előttük, vagy megadják magukat vagy meghalnak. A forradalmi emberek által tanúsított ily heves ellenállás még eddig isme­retlen volt. A papok már mutatkozni mernek. A templo­mok kinyittattak s látogattatnak. A papgyil­kosok ellen nagy az elkeseredettség. A versaillesiak által ejtett foglyok közt szá­mos aggastyán, kik alig tudnak járni. A fog­lyok nagyobb része szomorú külsővel bir, kik mint az ebek h­urczoltattak elő, hogy megöletes­­senek. A foglyok közt számos nő van nemzet­őri egyenruhában, soknak még fején van a chi­gnon, mig mások hajukat lenyiratták. Mily szá­nalomgerjesztő kép. Ma reggel egy angol a ro­­chechuart utczában elfogatott. A községiek so­rai közt harczolt. Moreau, a központi bizottság tagja, midőn a középületek fölgyujtásáról értesült, elhagyva a városházát, haza ment s Bonvalet-nak, a ke­rület parancsnokának irt, tudatva hogy nem akar részes lenni a pusztításban s arra kérte, hogy fogassa el. Jelenleg fogva van Versailles­­ban. Vermeesch, a „Pére Duchéne­ szerkesz­tője, úgy­szintén a Mére Duchéne név alatt is­mert kedvese, mint mondják, agyonlövettek. Sorsukról azonban bizonyosat még nem lehet tudni. Egyről másról biztos tudomást szerezni alig lehet, oly­annyira zavarban van minden. Az idegeknek Párisban újbóli üldözése va­lótlan. A csapatok által az egyesek föltartóz­tatnak s a torlaszok széthordására kényszerit­­tetnek. A megölt fölkelők számát nem lehet tudni. Tegnap a városháza melletti laktanyában a fölkelők agyonlövetése egész délután folyt. Minden sortűz után egy zárt kórházi kocsi jött ki, telve holtakkal. Tegnap láttam egy kezest, ki a mágas bör­tönből megszökött. Múlt kedden a golyók zápor­ként hullottak a börtönre. A foglyok azt kíván­ták, hogy bocsájtassanak ki. Végre is az igazgató engedett kérelmüknek,de tudata velük hogy a­mint a börtönt elhagyják, a künn rájuk várakozó tö­­meg által legyilkoltatnak. Több fogoly, a minta magast elhagyó, a fölkelők által kényszerittet­­tek a torlasz harczra. Közülök többen megölet­tek. Kitől e részleteket megtudtam, két nap s éjjel egy korcsma pinczéjében volt elrejtőzve. Tegnap azután szerencsésen haza érkezett. La Cecilia tbk. s neje ugyanazon torlasznál estek el. Midőn e sorokat irom, a szomszédházból zongora hangokat hallok. Az illető tánczdara­­bot játszik. Az örömnek ez az első jele, melyet hetek óta hallottam s ez mutatja e nép változó jellemét, mely a vérontás után azonnal az öröm­nek ad helyet. Május 29. Este. Mindenütt nyugalom uralkodik ; az idő na­gyon szép ; a boltok ismét kinyittattak ; a győz­tes csapatok a laktanyákat elfoglalták. Általánossá kezd válni azon meggyőződés, hogy Páris két hónapi szenvedéseit a szept. 4-ki kormány gyengesége által idézte elő. Ma reggel iszonyú híreket hallottunk. A rochechou­­art boulevard s utcza s a Delta kávéház köze­lében néhány sebesült elevenen eltemettetett. Jajgatásuk s kiáltozásuk az éj folytán borzalmat keltő volt. Nagyon tartanak hogy Párisban a holtak s sebesültek nagy száma következtében járványos betegség fog kitörni s nagyon félnek a következményektől. Vidal, a központi bizott­ság tagja, a luxemburgi kertben agyonlövetett. Treilhard, a közügyek igazgatója, a pantheon téren lövetett agyon, holtteste özvegyének, en­nek kérelme folytán átadatott. Pinczéjét átku­tatták, hová neje a pénzszekrényt rette, mely­ben 40 ezer frankot találtak, mely a központi bizottság által tett rablás utolsó összege volt. Mathieu, a község egyik tagja, múlt szerdán, a Neuf hídon fogatott el. 1,500,000 frankot talál­tak nála. Mint mondják egy kaput a versaille­­siaknak eladott.Arczczal IV. Henrik szobra felé fordították s agyonlőtték. Holttestét a Szajnába dobták. Okolovitch, ki sebesülten az elysée-i mező egyik kórházában feküdt, a sorezered egy tisztje által fölfedöztetett. — „Ön foglyom“ — mond a tiszt. — „A község fogat el?“ — kérdé Okolovitch. A monceaux parkba vitték s agyon­lőtték. Milliére, midőn a luxemburgi kertben el­fogatott, hevesen ellentállt s a katonákra revol­verével hat lövést tett. A pantheontérre vitték s ott agyonlövetett. A szajnai önkénytesek egyikétől a követke­zőkről értesülök: Grenier tbk. hadosztályából a Pradier dandár, mely a szajnai önkénytesekből, a vadászok 10. zászlóaljából s az 51 s 72 sor­­ezeredből állt, tábor­helyét a St. Vincent de Paul templománál vasárnap délelőtt 4 órakor hagyta el, elfoglalta az északi vasút pályaud­vart, fölszerelését megvizsgálta, reggelizett, el­hagyva La Chapellet, La Vilette-et s Bellevillet, nem sokára ezután a Pont de Flandre-hez érke­zett. Az 54. ezered első­­landára kora reggel megtámadta a torlaszt. A magaslatot iszonyú tüzelés közt elfoglalták. Az utcza kövezet fü­l­­szakgattatott, a nagy eső következtében az ut­­czák tele voltak sárral. Öt elfogott felkelő azon­nal agyon lövetett. Pradier dandára az első dandárt ezután felváltá, mely oly győzelmesen elfoglalá a bellevillei magaslatot s előre nyomu­lását folytatá. Az est beálltával a csapatok az utczákban jó állást foglaltak. A dandár 540 foglyot ej­tett, 10 vörös zászló, több ágyú­s mitrailleuse, számos puska s nagy mennyiségű élelmiszer ju­tott birtokába. A versaillesiak vesztesége cse­kély. Egy felkelő tüzér a Place des tétes téren eltévedt s a versaillesiak közé jutva, azt mond­ta a második csapat kapitányának: „Ágyúink már semmit sem használnak, adjon egy pus­kát.“ A kapitány azt viszonza: „Milyen mulat­ságos! kinek tart ön bennünket?“ — „Közsé­gieknek. A versaillesiak a túloldalon vannak.“ — „Ön csalódik. Mi versaillesiak vagyunk.“ — „Úgy tehát lőjjenek agyon.“ Kívánsága azon­nal teljesíttetett. Spanyolországi hírek. Madrid, máj. 21. A képviselők többsége elhatározta, hogy az ellenzék elnyomása végett jogaiban a legvég­sőig fog menni és sietett is bizottságot válasz­tani, melynek feladata a házszabályok azon czikkének módosítása, mely szerint, minden, az alkotmány módosítását c­élzó újításnak négy bizottságon kell keresztül mennie. Az el­lenzék másrészt abban állapodott meg, hogy a házszabályok minden újítását a módosítványok végtelen száma által fogja elhalasztani. Az e fölötti vita meg fogja előzni a válasz felirat tárgyalását, ebből kitűnik mennyire meddő lesz a jelenlegi ülésszak komoly törvé­nyek elfogadása és benyújtása tekintetében. Negyvennyolc­ nap múlt már el a trónbe­széd óta és még nem is kezdték meg a felirati vitát. Nem is lehet tudni, mikor fogják megkez­deni és azon ürügy alatt, hogy a ház még nem alakult meg véglegesen, a képviselők egy poli­tikai vagy gazdászati kérdést sem pendíthettek még meg. Ma ismét el van napolva, míg a ház­szabályok kérdése rendezve lesz. Addig is az ellenzék iparkodik a házszabá­lyokból hasznot húzni. Castellar tegnap az elnökséghez a következő indítványt adta be : „A cortesek az alkotmány által rájuk ruhá­zott jogokkal élvén, eljöttnek nyilvánítják azon időpontot, melyben a népnek az alaptörvény 33. szakaszának és következményeinek megsemmi­sítését javasolják, kijelentvén hogy Spanyolor­szágban a monarchia eltöröltetik.“ A tegnapi ülés igen élénk volt. Először Serrano marsal egy törvényjavaslatot olvasta­tott fel, melyben az állandó hadsereg létszáma 80 ezer emberben állapíttatik meg. Azután Contreras volt tök egy interpellátiót ad­ott be a több tisztnek és tábornoknak múlt november 16-ka óta történt gyors előléptetésé­re vonatkozólag, melyet semminemű baretté­­nyek sem igazolnak. Pinilla a kitüntetések sorozatának előter­jesztését kívánta, melyekben az alkotmányozó cortesek részesítettek, mert a jelenlegi királyra szavaztak. Nocedal jelentette, hogy holnap, hétfőn in­terpellálni fog a bask tartományokban uralko­dott törvénytelen ostromállapot és azon zsarno­­koskodások tárgyában, melyeket ez alkalom­mal Allende Salazar tbk. elkövetett. Morayta republikánus követ egy a „ Rege­neráción“ szerkesztője ellen hozott hihetetlen ítélet alkalmával, a hírlapírók ellen sajtóvétsé­gek miatt megindított perek sorozatát kívánja előterjesztetni. Ezen szerkesztő egy 10 sornyi entrefilet miatt 16 évi és 2 napi fogságra lön ítélve. A pénzügyér­ e tárgyra vonatkozólag kije­lenti, hogy ezen szigorú ítéletet nem a bírák, hanem az utolsó cortesek által elfogadott tör­vénykönyv intézkedései határozták meg. Garcia Lopez egy interpellációt jelent be a kormány „despotikus és zsarnoki“ eljárása tár­gyában, melyet a sajtó iránt követ. Végre Sanchez Ruano indítványt nyújtott be a törvényhatósági választások elhalasztását illetőleg. Ezen elnapolás, szónok szerint, az al­kotmány feltűnő megsértése és a király ennek aláírása által a nép és a trón közti viszonyt gyengítette, melynek szerződésben a király hű­séget esküdött. A belügyér azt felelte, hogy ezen elnapolást a nép közt bizonyos pártok műveletei által ter­jesztett nyugtalankodás indokolja. A „ Gazette“ ma egy függeléket tettt közzé, mely a papság újjászervezésének előirányzatá­ra vonatkozik. E szerint minden spanyolra az egyházi kötelezvények fedezésére évenként 10 reál és 27 centime vettetik ki. Francziaországban ezen adó 5 real és 24 cen­timet tesz fejenként, Belgiumban 4 reál 22 cen­timet és Portugálban csak 1 real 5 centimet. Moret pénzügyér érdekes jelentésében kimu­tatja, hogy némely tartományban az összes egyenes adó alig elégséges az egyházi kötelez­vények fedezésére, így esik például Leon, Pa­­lencia, Burgos, Soria és Santander tartományok­ban a papság fenntartási költségéből 20 reál évenkint egy-egy emberre. Morét azért indítványozza, állapíttassák meg egy legmagasabb dij 10 real 10 centimében és egy legkisebb 3 reálban mint az állam által vi­selendő teher az egyházi költségek fedezésére. Előbb azonban az egyházi és püspöki megyéket újra kellene beosztani.­­ Az öreg, az államtól nyugdíjjat hozó papok előnyben részesülnének, hogy a kincstár kiadásai kisebbek legyenek. A kormány e pontot illetőleg a szentszékkel a concordatum módosítása tárgyában alkudo­zásokba fog bocsátkozni. Ezen újítás kétségkívül jó, de a kincstár jelenlegi rész­helyzete mellett ki nem elégítő. A vasutak mellett a püspökségek számát könnyen lehetne 15-re leszállítani, a kanonokok három­negyedét és a collegiumokat mind megszün­tetni. A követek kamrája titkos gyűlést tartott azon kérdés tisztázása végett, jóváhagyassék-e Roque Barcia képviselő elfogatása vagy nem. E képviselő azzal gyanúsíttatott, hogy Prim megölésében részt vett. Bezáratása valószínűleg jóvá fog hagyatni. Becera a cortesekben indítványozta, hogy a marsal özvegye évenkint 12,000 dourot kapjon. Zorilla az Escuriálban hosszabb ideig be­teg volt és most palenciai jószágára megy. A manzaneriai alcade (biró) megöletett. Kö­zelebbi adatok még nem érkeztek. Geronában a carlista del Norteil czimü lap nyomdája felgyujtatott. Törökországi ügyek. Konstantinápoly, máj. 19. Szombaton a Corse nevű hajó tartó bevonu­lását a Bosporusba és Therapiába vitte az új franczia követet. V­o­g­u­é családja tegnap ér­kezett meg ide a rendes marseille-i hajóval. Ezen követ megérkezése most a legjelenté­kenyebb esemény. Vogué vasárnap óta Ali pa­sát, továbbá Angolország, Ausztria és Oroszor­szág követeit látogatta meg. A szultánnak hétfőn fog tisztelegni. A porta el nem titkolt megelégedéssel látja, hogy a romániai fejedelemségekben a rend pártja határozottan a helyzet ura marad és hogy­­ a mostani választások Károly fejedelemnek nagy­­­­­zerű többséget biztosítanak. Egyptomot illető-

Next