Magyar Ujság, 1871. június (5. évfolyam, 125-147. szám)

1871-06-30 / 147. szám

nem tartja veszettnek IX. Pius ügyét, a másik annak nyíltan hadat ü­zen , épen az ellenkező meggyőződésből. Amannak élén maga a csalhatatlanság nehéz vért­jébe öltöztetett Pius l emezén Döllinger áll. Amannak czélja: megtartani a régi hatalmat, újból megerősíteni és kitata­­rozgatni a centralizátió meglazult köte­lékeit -l­emeze, mint ezt a fenebb érin­tett ünnepélyes nyilatkozat ötödik pontja leplezetlenül bevallja, megszerezni a má­­knak romjain egy újabb hatalmat s megvetni egy újabb egyházi centralisá­­tiónak alapját. Őszintén és himetetlenü­l bevalljuk, hogy mi, valamint kérlelhetlen ellensé­gei voltunk az egyiknek — nem sze­retn­ék , ha népünk a Döllinger által hangoztatott elvek tetsző külszínétől csá­­bíttatva, vakon és meggondolatlanul be­leszeretne ebbe a másikba. Mert meg­győződésünk szerint nem sokat nyer a katholikus egyház azáltal, ha súlypontja Rómából áthelyeztetik pl. Münchenbe, s az olyan reformátió, mely egyes ca­­nonok és dogmák elvetésén s nem az egész egyházi szerkezet és szervezet gyökeres újjáalakításán alapszik — aligha lesz az a reformátió, melynek szükségét olyannyira érezzük. A keresztény katholikus tanitó-egy­­háznak vannak oly alapelvei, melyek­ben megnyugszik s meg kell hogy nyu­godjék minden állampolgár. E fönséges el­veknek, hogy fönnmaradjanak s az em­beriség egyetemét hivatásának betölté­sében kalauz gyanánt belső erkölcsi ala­pon vezérelhessék, nincs szükségük sem az ecclesia régens hatalmi túlsúlyára, sem egy erőszakosan olyanná tett központra, legkevésbé azonban, mint eddig volt, az egyháznak az állam fölötti praepotentiá­­jára. Nem arra van tehát szükség, hogy az egyház — bármily szabadelvű alapon is — újból elkülöníttessék, hanem arra, hogy az egyház, mint valláserkölcsi ta­nító — igyekezzék szorosan és elválaszt­­hatlanul egyesülni a hasonczélra törekvő állammal, — vagyis néhány rövid szóba összefoglalva, hogy az egyház most már igyekezzék nemzeti alapon szervezkedni. És ezért sajnáljuk mi, hogy oly nagy nevű­, tekintélyű és bátor szellemű fér­fiak, minek Döllinger, Friedrich, Huber stb. nem ez alapon indították meg a kath. egyházban az agitatiót. Szabad szellem­től áthatott nyilatkozataikat tiszteljük — x--------771"^a-—AiTroKan­ műköit­ő,g­enéstó püspökségnek, mely mint egyházfőnek Hazánkat, mint állampolgárok, alárendelni époly kevéssé szeretnők, mint nem sze­rettük ezt megengedni a római püspökkel szemben. Tartozunk azon „nemzeti egyház“ fo­galmának közelebbi megjelölésével, — melyet mi megalkottatni óhajtanánk. Mi „nemzeti egyház“ alatt olyan egy­házat kívánnánk értetni, mely sem tanai­ban, sem jogainak értelmezése körül más souverain hatalmat, mint a keresztény kath. felekezet egyetemét ne valljon és ne ismerjen, melynek papjai feloldoztas­sanak a hierarchikus rendszabályok és szeszélyek lenyűgöző vasvesszeje alul, s a családi életnek természetes és tartós kötelékeivel füzessenek a néphez, melyet tanítanak, s az államhoz, melynek papjai, a nemzet élő nyelvén teljesítsék az okta­tást és szolgáltassák ki mindazt, mit a r. k. vallás szentségnek ismer és tart, magától értetvén, hogy a nemzeti egyház kebelébe a legtökéletesebb harmóniával nemcsak beillenék, hanem csupán itt és igy érvényesülhetne helyesen és tökéle­tesen az u. n. kath. autonómia. E szervezet természetesen nagyobb mérvű reformokat, vagy legalább is re­formoknak tetsző külsőségi változtatáso­kat tenne szükségessé. De hogy e vál­toztatások, vagy engedjük meg, e refor­mok mennyire nem ellenkeznének sem a helyesen értelmezett két. kath. hitvallás­sal, sem átalában a vallás czéljaival — erről legközelebb. Hollós László: Megyei élet. — Eger, jun. 25. Városunkban és vidékén a legélénkebb eszmecsere tárgya most azon szó­váltás, mely az „Ellenőrben“ x. y. z. levelező és Kovách László képviselő között a hevesme­gyei törvényszéki helyiségek érdekében lefolyt. Mint ebből értesültünk K. L. úr azon esetben, ha megyénkre két törvényszék esnék, egyiket Eger­ből Gyöngyösre kívánná áttéreni. Sőt még tovább is ment, kijelentette azt is hogy még a székhá­zat is Gyöngyösre óhajtaná, s panaszosan em­líti, hogy hát bűn ez ? Hogy K. L. úrnak ezen fogadatlan protec­­tiója honnan ered ? Jól tudjuk, mert megjegy­zendő, hogy Gyöngyös városa nem K. L. úr ma­gyarázata szerint kéri a törvényszéket, hanem a 25-ös munkálat szerint Heves megyére esendő harmadik törvényszéket kéri, ami helyes, méltá­nyos. K. L. úrnak ezt a hívatlan buzgalmát ak­kor szerettük volna látni, mikor a hatvan-mis­­kolczi vonal épült, mikor Gyöngyös küldöttség­­processióval járt Pesten, hogy a vasút egyene­sen vitessék városuk elé, mikor K. L. ur min­den befolyást felhasznált s a vasút nem Gyön­gyösnek kanyarodott, hanem Vámos-Györknek, épen K. L. ur kapujába. K. L. ur a törvényszéket s székházat tulaj­­donképen nem Gyöngyösre, hanem Vámos- Györkre szeretné átültetni, s miután az önérdek alpha-omegája e szabály hogy : prima persona ego — ismerve K. L. ur ebbeli nemes tökélyét, nem rójuk fel neki bünül. Azon állítására K. L. urnak azonban, hogy a megye K. L. úrral egyetért e tekintetben, van szerencsénk a megyei bizottmánynak június hó 1-én tartott üléséből kelt s a minisztériumhoz küldött feliratát egész terjedelmében közzé­tenni: Nagyméltósága stb. Egerváros közönsége i. é. május 18-án tar­tott képviselői közgyűléséből Eger városának továbbá is törvényszéki székhelyül leendő meg­hagyása érdekében kérvényt nyújtott be nagy­méltóságodhoz s ezen kérvényt pártolás végett a mai napon tartott bizottmányi ülésünknek is bemutatta. Meglepett bennünket a kérvény, mert mi azt, hogy — azon esetre, ha Heves-Szolnok me­gyében csak két törvényszék s ezek közül az egyik Szolnokon lenne — a másiknak okvetle­nül Egerben kell felállíttatnia, annyira kérdés alá sem vehető postulatuninak tartjuk, hogy minden ezzel ciltakozó !?z.A.n­dtk­­rt.hi­­hetőségében szinte kételkednünk kell, tit, mely Eger városát mint törvényszéki szék­helyet mellőzte volna? Nem tűzte-e ki azt ilyenül maga az országgyűléshez benyújtott igazság- ügyminiszteri előterjesztés? Nem jelölte-e ki azt székhelyül az országgyűlési bizottság is ? Honnan származhatnék tehát e minden illetékes tényezők által elfogadott tervezet felforgatása ? De nem kutatjuk, mi adhatott okot és al­kalmat Eger városának az e tárgyban való sür­gős felszólalásra és kérelmezésre. E helyett in­kább sietünk neki azon igazságot kiszolgáltatni, hogy felszólalása nemcsak önnön érdekének, hanem egyszersmind magasb és általánosabb érdekeknek is sugallata. Midőn mi a f. é. márcz. 20-án tartott évne­­gyedes közgyűlésünkön méltóságodhoz intézett fölterjesztésünkben javaslatba hoztuk, hogy He­­ves-Szolnok megye területén három törvényszék szerveztessék, t. i. Egerben, Szolnokon és Gyön­gyösön , bár a Gyöngyösön felállítandó törvény­szék szükségességét minden buzgalmunk mel­lett is — hacsak a legfontosabb tekinteteket s a közigazságszolgáltatás érdekeit szem elől té­veszteni nem akarjuk soha — nem tehettük többre 70,958 léleknél, míg az egri törvényszék területének népessége nem kevesebbre ütött ki, mint 136,679-re, mert az egri, hevesi, pétervá­­sári és tisza­füredi járásbíróságok területi, né­pességi és közlekedési tekinteteknél fogva helye­sen csak Egerhez csatoltathatnak. Ha már most Heves-Szolnok megye területén csak két törvényszék s ezek közül az egyik Szol­nokon lenne, mely természetellenes tünemény volna az, ha­ a kisebb test — 38 község — vonná magához a nagyobb testet — 80 községet — vagyis, ha Eger helyett Gyöngyös lenne tör­vényszéki székhely! Mi ez­úttal is ragaszkodunk márczius 20-ai fölterjesztésünkhöz, s minden jogos érdeket az abban javasolt mindhárom törvényszék fölállí­tásával hisszük kielégíthetőnek ; de ha alterna­tíva áll előttünk, ekkor a már többször említett felterjesztésünkre hivatkozva, határozottan és föltétlenül Eger mellett kell nyilatkoznunk. Ezek folytán igen természetes, hogy Eger városának nagyméltóságodhoz már benyújtott kérvényét érdemileg mi is magunkévá tesszük, s midőn mellette pótlólag felszólalunk, hivatalos tisztelettel kérjük nagyméltóságodat, hogy e kérdést, ha csakugyan felvettetett az, a fonto­sabb és átalánosabb érdekek javára eldönteni méltóztassék. Kelt stb. A. X. — A c­sanádmegyei gazd. egyesületi f. hó 17-én Makón tartá ez évi közgyűlését. A gyűlés nevezetesebb tárgyai voltak: A fatenyésztési jutalmakra a kormány által kitűzött 200 frtnyi dijak kiosztása: Az első dijat 75 frtot nyerte Bereczki Máté nevelő úr, a másodikat 50 írttal Kosnás János megyei kertész, a harmadikat szintén 50 írttal Pachsa József batonyai kertész, a negyediket 25 írttal az apáczai faiskola felállítássa közül magát kitüntetett előbb apáczai, most h.-m.-vá­­sárhelyi tanító. Ezenkívül többen dicsérő elis­merésben részesültek. A kerti ipar emelése végett a kiküldött bi­zottság következő javaslatot nyújtott be, melynek életbeléptetésére a megyei közgyűlés határozta­tok felkéretni; minden községben a faiskolák ke­zelésére külön bizottságok alakítandók : több egymáshoz közel fekvő helyiségekre egy felügyelő neveztetik, kinek utasításait a köz­ségi bizottságok követni kötelesek: a faiskolákban egy 2/3 részben az ország­utak befásítására szolgálandó haszonfák, 1 * */3 rész­ben pedig nemes gyümölcsfák tenyésztendők. A faiskolákban az anyafák törpére ha­­gyandók. A gyümölcsfák a faiskolákból csak nemesítve adhatók el. Ezután az évi jelentés olvastatott fel az egye­sület működéséről, melynek nevezetesebb moz­zanatai a következők: Múlt év július 2-án tartott közgyűlés után gépek és gazdasági eszközök sorsoltattak ki az egylet tagjai közt, azután pedig állat­kiál­­lítás tartatott. Ez alkalommal dijakban és ér­mekben az egylet pénztárából 1415 forint 22 kr. — államdíjban pedig 300 főt osztatott ki. Julius 4-én Mezőhegyesen arató­gép-verseny, — octóber 7-én pedig Tornyán szántás-verseny tartatott. A kormánytól következő rendeleteket vett az egylet, melyekben részint intézkedett, részint vé­­leményes jelentéseket tett reá. A közgazdászati miniszter a sertés nemesí­tés előmozdítása végett felajánlotta, hogy ne­mes fajú sertésből annyi nemet és fajt bocsát az fcrgylftt, rp.riflpUrP'tf.A.CA tta-dixxxji itteni terü­­letre szükséges s azt ide is szállíttatja. Ez úgy dVÉ a 1/acÉrV‘ 1 * SÁAt k söÉfefctu­m­eg V,';'Él­vozni és az állatok elhelyezését eszközölni fogja. A példány-gazdaságok helyett az igazgató­választmány inkább óhajt egy gazdasági tanin­tézetet állatgyógyászati iskolával egybekötve Mezőhegyesen felállítatni, s ez iránt már felter­jesztést is tett a kormányhoz. A gyapjúmosás, tejértékesítés, trágyaszapo­­rítás, kender-termesztés, áztatás nélküli kender­­kikészítés, fülbélyegzés, szőlő-eke, gőz-eke, erdő törvényjavaslat, községi tenyész-bikák és sok más gazdasági érdekek részint minisztériumi felhívás, részint indítványok folytán az igazgató választmánynál úgy tanácskozás, valamint in­tézkedés alá kerültek. Az egylet tagjai ez évben 169-en voltak, sajnos hogy földmives gazda igen kevés, 23073 részvénynyel. Be kellett volna folyni 2305 írt­nak, de nem jött be több 1600 írtnál. Hátralék 705 frt. Bizony sok az.­­ Az egylet pénztára egyébiránt néhány száz frt készpénzt mutat fel. Gyűlés után, mely déli 12 órakor ért véget szokás szerint gazdasági gépek és eszközök sor­soltattak ki. Délután az Egyesület tagjai Gyenes István telkén adtak maguknak találkozót, hol állatki­­állítás volt. A 3 éves kanczacsikóra kitűzött 150 frt ál­lamdijt nyerte ifj Kutlik János T.­Bánhegyes­­ről,­­ a 2 éves kanczákra kitűzött egyleti di­jakat és pedig 200 frtot és 5 arany értékű ér­met Blázsovics János Batonyáról, a 100 frtos dijt és ezüst érmet a tornyai uradalom, 50 frtot és bronz érmet özv. Faragó Lászlóné Palotáról, saját nevelésű csikókkal. A félvér lovak csak érmet nyerhetvén, Baranyi János makói gaz­da kitűnő szép csikójáért csak ilyennel jutal­maztatott. Az üszőkre tűzött díjból az elsőt Földessy Károly makói uradalmi tiszttartó úr nyerte. Átalában a kiállított állatok legnagyobb ré­sze tanúskodott arról, hogy e téren vidékünk gyors lépésekkel halad, s évről-évre szebb pél­dányok állíttatnak ki. — Szombathelyen jul, hó elejével egy le­számítoló intézet lép életbe. — A gyöngyösi aratógép-verseny, mely június 29. 30 és jul 1-ére volt hirdetve, elha­­lasztatott jul. 6, 7 és 8-ára. A Miskolczon jul. 5. és 7-én tartani szándékolt hasonló verseny szintén elhalasztatott, legyen annyit mondani, hogy a községi tanács a reá ruházott megbízást nem teljesítvén, a „va­lóságos végrehajtása máig sem történt meg. Nyilván azért nem, mivel a község polgárainak közvéleménye még ekkorig nem birt kellő nyo­mást gyakorolni a községi tanácsra. Hanem ez sokáig nem fog váratni magára. Az 1864-dik évben már létrejövén a Vas­halom nevű ármen­­tesített téren tervezett községi fa­tenyész­de, a példának vonzó ereje hatni fog a többire nézve is. Mi becsületbeli tartozásnak mondjuk ezt — a községre nézve.“ Tán azt is lehetne mondani: a szerződéseket megerősítő hatóságnak köteles­sége azok végrehajtása fölött ellenőrködni. 9) A debreczeni gazdászati tanintézet­ről hivatalos adataink a miniszteri előterjesztés­ből vétettek. A tanári kar létszáma — a felső tanintézetnél a) igazgató s rendes tanár van : 5, b) rendkívüli tanár: 1, c) tanársegéd : 1; a földmives iskola, gazdaság- s kertészetnél; d) tanár s gazda­sági intéző : 1, e) tanársegéd: 1, f) kertész: 1; ös­­­szesen : 10. — 2. Tanulók száma: a) a felső tan­intézetnél: 52, b) a földmives iskolánál: 30. — A tanulók részére rendszeresített ösztöndíjak száma — a) a felső tanintézetnél: 200 fttal 4, b) a földmives iskolánál: 50 frttal 4; összesen : 1,000 frt. — 4. Földállomány a tanintézet hasz­nálatában — a) saját: 533­3—1200 négyszög­öles hold, b) bérelt: 2668/s hold; összesen 800 hold. — 5. A tanintézet saját jövedelme — a) tandijakból a felső tanintézetben: 1,100 frt b) élelmezési dij földmives iskolai tanonczoktól: 3,320 frt. c) a gazdaság terményeiből: 5,270 frt. d) az állattenyésztés termékeiből: 1,806 frt. összesen : 11,496 frt. — 6. A tanintézet évi költ­ségei — a) tanári személyes illetmények: 11,040 frt. b) elhasználási évi költség­­ fentartás: 20,336 frt. c) Vagyonszaporodást előidéző költségek: 10,120 frt.; összesen : 41,496 frt. — 7. Az inté­zet saját bevételeinek levonása után mutatkozó, az államkincstár által pótlandó hiány: 30,000 frt. — 8. Állatok az intézet tulajdonában — a) igás ló: 9 darab. b) ökör: 24 db. c) tenyész szarvasmarha: 13 db. d)juh: 206 db. e)sertés: 12 db. — A­kinek érdeke azt kívánja, hogy még bővebb ismereteket bírjon ezen intézetről, azt utasítjuk az intézetnek évi értesítője meg­szerzésére, vagy azzal közvetlenül az igazgató­val örülközzék. 10) A kolosmonostori gazd. taninté­zetről hiteles adataink e következők. 1. A ta­nári kar létszáma a) a felső tanintézetnél — igazgató s rendes tanár: 3. b) a földmives is­kola, gazdaság- s kertészetnél tanár s gazda­sági intéző: 1, összesen: 4. — 2) Tanulók szá­ma — a felső tanintézetnél: 36. — 3) A tanulók részére rendszeresített ösztöndíjak száma — a felső tanintézeteknél: 21 (­ kétszáz frt. 11 száz­ötven frt.); — évi szükséglet: 1,850 frt. Erre megjegyzi a min. előterjesztés, hogy: „a kolos­monostori intézet megnyilta évében csak egy évfolyamot leírván, úgy a tanulók mint az ösz­töndíjas helyek száma csak az első (1869/70 ik évi) tanfolyamra vonatkozik. — 4. Földállo­mány a tanintézet használatában — bérelt: 755 hold (1,200 négyszög­öles). — 5. A tanin­tézet saját jövedelme — a gazdaság terményei­ből : 1,090 frt. — 6. A tanintézet évi költségei — a) tanári személyes illetmények: 6,900 frt. b) elhasználási költség s évi fentartás: 12,800 frt. c) vagyonszaporodást előidéző költségek: 34,390 ft.; összesen : 54,090 ft. — 7. Az intézet saját bevételeinek levonása után mutatkozó, az államkincstár által pótlandó hiány: 53,000 frt. — 8. Állatok az intézet tulajdonában — igás ökör: 4 db. 11) A hradeki földmives iskola felől ada­taink : 1. A tanári kar létszáma — a földm. is­kola, gazdaság­ s kertészetnél a) a tanár­i gazd. intéző : 1, b) kertész: 1; összesen: 2. — 2. Föld­állomány a tanintézet használatában: 116 (bé­relt) hold. — 3. A tanintézet saját jövedelme — összesen: 2,500 frt. — 4. A tanintézet évi költ­ségei — a) a tanári személyes illetmények : 850 frt. b) elhasználási költség s évi fentartás 4,825 frt frt.; összesen 5,675 frt. — 5. Az állam­­kincstár által pótlandó hiány: 3,175 frt. 12) A kecskeméti földmives iskola pá­lyafutását az 1870—71-dik isk. évvel kezdi.* * 1 2) Hallgassuk ki most az illető minisztérium­nak ide vonatkozó véleményét. „A mi a felsőbb gazdasági szaknevelést illeti erről, az immár lé­tező négy felsőbb országos gazdasági taninté­zet u. m. a magyar-óvári, keszthelyi, debreczeni és kolozsvári (kolosmonostori) intézetek által — úgy hiszi a minisztérium — egy időre elegendő­képen gondoskodva lesz. Mindezen intézetek oly lábon vannak szervezve, hogy a felsőbb gazda szakképzettség megszerzése az ország kü­lönböző vidékeinek viszonyaihoz mérten is, min­denkinek lehetővé van téve. A tavaly (1868.) tervben volt, de az országgyűlés által elejtett felső-magyarországi felsőbb tanintézetet már a rendelkezésre álló tanerőkre való tekintetből is legalább egyelőre nem vélte a minisztérium újból felveendőnek. — Alsóbb intézetek, u. n. földmi­­ves isk­olák eddig a keszthelyi és debreczeni felsőbb tanintézetek mellett állanak fenn : egy uj önálló iskola szerveztetik épen a felvidék szá­mára, Hradeken. *) Ez nem történt meg. Az 1871-ki államköltségve­tésben már nyoma sincs; helyén áll a diószegi vinczel­­lér képezde. „Nem mulaszhatja el a minisztérium megem­líteni, hogy ha a felsőbb gazda­szaknevelés igé­nyeit egyelőre kielégítve hiszi, korántsem hiszi ezt az alsóbb gazdaképzést közvetítő földműves iskolákról. Ellenkezőleg: és ezekre kívánja jö­vőre különös figyelmet fordítani, s a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve, már­is megindíttatott a tárgyalás a gazdasági alsóbb szaknevelésnek a felsőbb népiskolákkal kapcso­latban fokozatos és tervszerű kifejtése czéljából.“ Így a földművelési­, ipar- s kereskedelmi minisz­térium. A mivel pedig ezen jó szándékában kezére dolgozik a közoktatás ügyéi­, annak bizonyítékai mintegy a következők lehetnek. 1) Az 1869. május 15-ről kelt miniszteri ren­delet a megyei tanfelügyelőket ilyen utasítással bocsátja el: „A tanfelügyelő az illető községek­nél hasson oda, hogy amennyire tehetségük en­gedi, a felsőbb népiskolákat mindenütt úgy szer­vezzék, hogy azokban a lakosság gyermekei minél inkább leendő életfoglalkozásukra képez­­tessenek; tehát a lehetőségig a lakosság túl­nyomó részének életfoglalkozása szerint e felső népiskolák egyszersmind földmives-, vagy szőlő- és gyümölcsfamives, vagy kertészeti vagy ipar­iskolák stb. legyenek.“ (Utasítás 16. §. q.) 2) Ezzel összhangzásban a községek szá­mára 1869. május 20-ról kiadatott miniszteri utasítás, a 13. §. b) 9. alatt így rendelkezik : „Minthogy a törvény, 55. §-ában, a mezei gazdaság és kertészet köréből való gyakorlati útmutatásokat, továbbá a testgyakorlatot minden népiskolában köteles tantárgyul rendeli; e czélra a község minden esetre tartozik az iskolának kertül alkalmas telket (ha lehet, legalább 2 holdat), és a gyer­mekek létszámához mért nagyságú testgyakorló tért adni. “ 3) „Oly népes és vagyonos községekben, melyek gymnasium név alatt már most is tarta­nak fenn felsőbb népiskolát helyettesítő taninté­zeteket, hasson oda — (a megyei tanfelügyelő), hogy ezek, mostani irányukat megváltoztatván, a lakosság többségének hasznára vagy felsőbb nép-, vagy polgári iskolákká ala­kíttassanak át.“ (Min. Utasítás, 17. §.) Csak egy baj érheti ezen közokt. ministeriá­­lis jó­akaratot, vagy legfelebb tán kettő u. m. első volna az, ha ezen jámbor óhajtásokból uta­sítássá fogalmazott üdvös eszmék az illetők által „valóságos végrehajtás“ czéljához el nem ér­keznek; második volna az, ha „túlzott vallási érdekséltség“ miatt megtörnék a tanfelügyelők buzgalma is. Okos emberek voltak ám a régi rómaiak, kik a törvények alkotásánál a paran­csoló módú igének nem enyhe, hanem szigorú alakját használták. Ilyen móddal fog sikerülni hazánkban az, hogy a népiskolai tantárgyak sorozatába felvétessék valami a megélhetés tudományából is. Figyelemre méltónak találjuk még itt kö­zölni egy szép műveltségű és gyakorlati gazdá­nak a negyvenes évekből megirott életrevaló jegyzeteit a gazd. tanintézetekre nézve. Erdé­lyi János ez (azon időben a gr. Károlyi család­nak jószágigazgatója), kinek ily ez, becses mun­káját: „Nemzeti iparunk“ 1843-ban Fényes E. szép jegyzetekkel bővítve adta ki. (Folytatás követk.) MAGYAR ÚJSÁG, 1871. JUNIUS 29. KÜLFÖLD. Franczia hírek. Paris, junius 24. A hadiszemle a bizonytalan idő daczára is holnap meg fog tartatni és a képviselők közt már osztják szét a számukra fentartott erkély­jegyeket. Bizton tudom, hogy a kormány nem ment minden aggodalomtól, nem mintha valami felkelési kísérlettől tartana, tudja hogy más napot választanának, hanem attól félnek, hogy a nép tüntetést rendez, mely a nemzetgyűlés és a hadsereg közt viszályt volna képes támasz­tani, vagy épen maga a hadsereg tüntetne. Versaillesban nagyon csodálkoztak a hiva­talos lapban közzétett azon rendeletén, mely szerint a semmitőszék Párisba helyeztetik visz­­sza. Ez világosan tanúsítja a kormány azon szándékát, miszerint Párist meghagyja főváro­sának. Ez különben még a jobboldal előtt sem titok, mely oly gyermekies makacssággal har­czol a dolog természetes rendje ellen. Más­részt nevezik a hivatalos lap azon nyomdahibáját, hogy a kölcsön 3 százalékra köttetik, midőn már régen tudják, hogy 5 re köttetett Meg nem fogható, hogyan lehet ily fontos dolognál oly hibát meghagyni. A választók körében kiegyezési hajlam mu­tatkozik, mely tegnap a turbigoi utczában tar­tott gyülekezetben feltűnően nyilvánult. Mindenekelőtt a leghivatalosabb alakban utasítottak vissza minden szövetkezést a régi re­publikánus ligával. Fennen és ünnepélyesen ki­jelentették, hogy a meghalt communetől és az élő internationaletől elválnak. E tárgyban a je­lenlevők közül egy Heligon nevű egyén szólalt fel, kinyilatkozván, hogy ez utóbbi intézmény alapítója és hogy mint ilyen, a régi kormány alatt elitéltetett. De folytatá, az intézmény ere­deti czélja helyett más után törekszik, miért ő is erélyesen visszautasítja azon hihetlen gaztet­teket, melyek az internationale nevét örökké oly szomorú nevezetességre emelték. A tegnap hallott mérvadó hangok mind ily értelemben nyilatkoztak. Louis Blanc a választási mn'­.O'Q I­mniryt a minutáproír­óit a szorosabb viszony létesítésére akarja alkalmazni, minthogy az utolsó idők eseményei e két osztály közt félreértett nézeteket hagytak fenn. Louis Blanc a névsorba két munkás felvételét akarja, kik commune ellenes nézeteiről ismeretesek. Va­lószínűleg Nachaud, egy régi kőmíves és Agricol Gerdiguier fognak megválasztatni. Etieime Arago, ki tegnap este szintén be­szélt, még tovább ment. Ő azt mondta, hogy mindenkit fel kell venni, ki a republikánus szint viseli. Sőt azt mondta, hogy ne a legfeltűnőbb nevek használtassanak, hanem azok melyek a népet leginkább csalogatnák. Az esteli gyülekezetek leginkább eszmecse­rére fognak használtatni, és a reggeliekben va­lószínűleg a névsort fogják összeállítani, mely azonban csak kedden vagy szerdán este fog véglegesen megállapíttatni. Ma a kiegyezési hajlam már annyira előre haladt, hogy nemcsak a mérsékelt radikális köztársasági pártok lapja fog fusionálni, ha­nem ezekhez még a 18 többé kevésbbé monarchi­kus lap is hozzá fog csatlakozni. Varban Chauvet-Charolais, a tengerészeti iskola régi növendékét kiáltják ki jelöltnek. A bonapartistikus izgatások Párisban egyre tágabb kört nyernek. Pietri és Hugelmann ide érkeztek. A lapok levelet közölnek Haussmann­­tól, ki a jelöltségről nem mond le, és sikerre látszik számítani. Ebben ugyan nagyon csalat­kozik. Nem lehet ugyan Haussmann úr értelmi­ségét kétségbe vonni, ez azonban ma már nem elég. A kereskedelmi körökben most élénk moz­galom uralkodik. Némely iparágak a rendelése­ket nem is képesek kielégíteni. A bukott kor­mány hívei azt mondják, hogy a befejezett há­ború a kereskedelemnek nem ártott volna. Mondják hogy az ipar a commune után nem lesz képes újra feléledni. Az ipar ezen feléledése nemcsak nagyon nevezetes, hanem a szellemi ébredést is maga után vonandja. A könyvkereskedések kirakataiban eddig úgyszólván csak a körülményekhez illő köny­vek láthatók, melyek közül kettőt felemlítek : u. m. „a commune emberei“ Jules Clére-től és „Páris ostroma“ ide értve a communeit is, Dal­­sémetól. A távirati huzalokat mindenütt helyreállí­tották. A hivatalnoki személyzet már ki van egészítve. Azt mondják, hogy a „Tricolore“ czímű or­­leanistikus lap holnaptól fogva újra meg fog jelenni. Ez az előzmények után nagyon valószí­nűtlennek látszik. Mac-Mahon marsall a keleti Pyrenés megye conservativ választóinak felszólítására egy le­vélben felelt, mely sem nem biztos elfogadás sem nem visszautasítás. A nemzetgyűlés több tagja pártolja jelöltségét. A demokraták azon­ban, kik Arago hazájában még mindig nagy párt felett rendelkeznek, meg akarják buktatni és Escarelt, a perpignani mairet léptették fel, ki nagyon gazdag lisztgyárnok. Ez elfogadta a je­löltséget és így heves harczot lehet várni. A tengeri alpesek megyéjében két üres helyre csak 18 jelölt van. Legfőbb kilátása van dr. Maucenak, ki Thiers régi barátja és a jú­liusi kormány alatt képviselőtársa volt. Laurier, Gambetta volt helyettese mint mond­juk Rhone és Var megyékben fog fellépni. Bé­­hir, volt kereskedelmi miniszterét Marseilleban a kereskedők léptetik fel, megválasztatása azonban kétes. Ellenjelöltje Clappier Sándor, Thiers barátja és iskolatársa, ki Marseillet már 1847-ben is képviselte Berlini levelek. Berlin, jun. 22. Nálunk jelenleg a tegnapi „Kreutztg.“ egy czikkével foglalkoznak mely a parlament cleri­­cális kisebbségének feliratára vonatkozik. Mai esti lapjában kimondja hogy e czikk nem eredt hivatalos körökből, de fenntartja továbbra is, hogy Antonelli bibornok a clerikális párt iránt nem nagyon kedvező, mely tényt a következők­ben fejezi ki: „Arról értesülünk, hogy a császári kormány a klerikális kisebbség helyzetét Rómában már hivatalosan megvitatta. Kérdezősködése folytán az államtitkár Antonelli bíbornok kijelentette, hogy ő a klerikális párt eljárását roszalja.“ Azon kedvező helyzetben vagyok, hogy né­hány szóval ecsetelhetem a rászalást, melyre a klerikálisok Rómában találtak. Néhány német levél azon hírt terjesztette, hogy Antonelli a clerikális párt főnökeihez küldött egy leveléről van szó. Ezen hírt azonban Mallinkrodt, a párt egyik tagja megc­áfolta. Tényleg­ tudják, hog­y Antonelli rászólását a német birodalom ideiglenes római követe,Taufls­­kirchen irányában beszélgetés közben fejez­te ki. Egy vidéki lapban megjelent névtelen jegy­zék későbben azt akarta elhitetni, hogy a bí­bornok kijelentését utólagosan enyhítette volna. Ez azonban csak óvakodási intézkedés volt. E dologban a „Kreuzzeitung“-nak kell hitelt adni, mely magát e kijelentésre felhatalmazottnak mondja. Ezen lap czikkéből másrészt kitűnik, hogy a­ porosz conservativek nem fognak többé a klerikálisokkal egyetértésben maradni, mi mindenesetre nagy jelentőséggel bír. A szerencsétlenségek a német vasutakon sajnálatot gerjesztő módon gyarapodnak és már sok egészségesen visszatért katona élete esett áldozatul. Lehetetlen, hogy a császári hatóság ily balesetek mellőzésére intézkedéseket ne te­gyen. A „commune“ történetéből. A Revue des deux Mondes érdekes leírását közli azon látogatásnak, melyet Rousse, a pá­risi ügyvédi egylet elnöke, Protot-nál a com­mune igazságügyi s Rignult rendőri megbízott­­jainál tett, hogy tőlük engedélyt nyerjen, misze­rint a fogva tartott túszokat meglátogathassa. Az elbeszélés oly érdekes részleteket tartalmaz, hogy megérdemli az utánközlést.

Next