Magyar Ujság, 1871. július (5. évfolyam, 148-173. szám)

1871-07-15 / 160. szám

szórta monarchikus eszméjét feleresztve fü­lbe­mászó csábigékkel, hogy igy feltá­lalva, a gyengébb kedélyű­ek előtt élvez­hető portékának látszassák. A Thiers-i mag azonban úgy látszik Francziaország földén ez időszerint ke­mény talajra talált. Íme, a végbement pótválasztások köztársasági értelemben ütöttek ki. A köztársaság híveinek sok, nagyon sok kedves reménykedésre lehet okuk e tünettel szemben, mely most Francziaor­­szágban oly határozott köztársasági győ­zelmet mutatott fel. Tehát mégis terjed a fény, a népfen­ség magasztos sugara előtt oszlik a sötét éjszaka, melyet a monarchismus minden szabadságot elfojtó árnya borított a ke­rek föld fele részére. A franczia pótválasztásokkal, daczára minden Thiers-i körmönfontságnak, Gui­­zot-i ravaszságnak, orleansi agitatiónak, a monarchismus súlyos vereséget szen­vedett. A bourboni és napóleoni uralom erő­szakos nyomásával megvakított franczia nép szeme nyílni kezd, és látni kezd. Pirulva kell látnia az első halvány sugárnál ismét, hogy földének népe mivé lett a monarchismus uralmával. Míg né­pének zöme, mint egy őserdő, melyen a cultura szele még át nem hatott, most is a neveletlenség s szándékos elbutitás rendszerében sinylik, másik részének el­­erkölcstelenitése, férfias erejéből kivet­­keztetése, egy szóval a dynastikus érde­kek alávaló szolgája és eszközévé való letörpitése, s lealacsonyitása a politikai feladat első pontja volt. A monarchismus pióczára szívta legjobb vérét, életerejét, s így otthon megsemmisítve, megfosztva életerejétől, egy másik monarcha hiú­dicsvágyának esett prédájául. Mintha a nép nem is egyébre született volna, — mint hogy most Bourbon, azután Napó­leon, majd meg Hohenzollern nevű­ em­bereknek Vendôme-oszlopot emeljen megörökítésére annak, hogy hány millió ember vérén piroslik dicsősége, emeljen pyramisokat a pháraoknak, izzadtsága s véres verejtékével, hogy hirdesse az örök időknek azt, miszerint a 19-ik szá­zad második felében már nem Napóleon­nak, hanem Hohenzollernnak hívják Eu­rópa félistenét, ki, midőn százezer derék harczos szánandó öntudatlan állapotá­ban, néhány hét alatt a föld kérge alá temetkezett, ő maga csakis a tisztes tá­volból szemlélve az őrült nép czélnélkü­li tusáját, épen vitte haza irháját, hogy azt most bemutassa Európának, mint 40 mil­lió nép egyedüli dicsőségét. Pirulva látja a népfenség legelső hal­vány fénye mellett mind­ezt a franczia nép. Látja és tapasztalja, hogy Sedán után, midőn eddigi ura gyáván elárulta, mint egy bolyongó elhagyatva állott, a fejére zúdított zivatarral szemben. Ekkor lépett elő a köztársaság és szelleme, ki­törve sírboltját, hova temetve volt, hogy elhagyott népét lábra állítsa, saját fensé­ge jogainak megismerésére, s önereje ki­fejtésére oktassa. Mint egy anya vette elére szeretett gyermekét, ápolva vérző sebeit, letörölve könnyeit, eszét s szivét a férfias önérzetre, nemes lelkesülésre su­galmazva. Oh ! de sokkal jobban meg voltak bénulva a nemzet inai, hogy sem egyszerre izmos erővel járni, sokkal in­kább el voltak romolva láz­idegei, hogy sem egyszerre körültekinteni képes lett volna. Mint egy nagy gyermek, ki jár­ni most tanul, elesett, felkelt s most már lépdel, a megpróbáltatásokban edzve, iz­mos s biztos irányt jelölnek. A pótválasztások megmutatták, hogy Francziaország népe nem lehet háládat­­lan azon jó anyához, mely őt elhagya­­tottságában istápolta, erejéhez segítette. Nem lehet háládatlan a köztársasághoz, mely visszaadta a nemzetet önmagának, visszaadta az emberiségnek. A háládat­­lanság több volna az anyagyilkosságnál. Nem is lehet azt érteni, hogy mi­dőn a köztársaság szelleme a bukás ör­vényéből kiragad egy nemzetet, mi in­dok vezetné őt vissza a monarchiához, mely ez vagy amaz alakban, épen oko­zója volt bukásának. Nem lehet érteni azok lelkiismeret­lenségük indokát, kik tele torokkal hir­detik, hogy e pillanatban, midőn a nem­zet újra ébredésének perczeit éli, csak a köztársaság lehet erejéhez vezető man­kója, de azutánra alávaló cselszövény­­nyel fű­zi nemzete felé a monarchismus hálóját. Hát a köztársaság, mely erejé­hez segíti a nemzetet, nem képes az általa adott erőben fen­ns tartani ? Miért tehát az a monarchikus cselszövény, me­lyet Thiers és társai a nyilatkozó nem­zet akaratával szemben nem szűnnek meg Francziaországra hálózni továb­bá is? Mily undorral kellett olvasnia Thiers­­nek, a franczia köztársaság végrehajtó fejének a pápához intézett legutóbbi levelét. Nemcsak hogy a hagyomá­nyos monarchikus szellem legélesebb kinyomását hordja magán, de egy nem­zet végrehajtó fejéhez nem illő leala­csonyító jelleg tükröződik azon át. — Nem szándékos demoralisáló igyekezet ez, melylyel a köztársaság fenségét a népek előtt elhomályosítani akarja? Ő az olasz egységet csak a kényszer szü­leményének tekinti, melyet elfogad most, e kényszer nyomására. Egyébiránt ki­látásba helyezi, annak idejében a fran­czia segélyt. Kétségkívül Francziaor­szág jövő monarchikus hatalmára szá­mítva, mely ősi czopfjához méltólag, a papismus karjaiban üdvözli egykori ha­talmának most még nem is pislogó mé­csét. Hogy miként veti magát ő szent­sége lábai elé Thiers, mint egy ü­gye­­fogyott dominikánus barát, ki vad fa­­natismusában, inkább őrjöngő, mint jó­zan eszű ember — ezen csak szóra­kozni lehet, mint a népfenség porba el­­ásásán, mely most az események ziva­tarában oly érdem­­tlen kezekbe került, milyen Thiersé, ki annak nagyságát s méltóságát úgy látszik, felfogni nem is képes. Mennyi gazdag tanúságot foglal pe­dig magában épen Francziaország törté­nete, mely Thiers és társainak a monar­chismus tehetetlenségéről annyi leczkét ké­pes nyújtani. Thiers és társai előtt még mindig az az alkotmányos monarchia áb­rándképe lebeg, melyet ő köztársaságnak képzel örökös elnökkel. Valamint az esz­me nem úl Thiers előtt, úgy ez eszme meg­testesülésének kísérlete sem lesz uj, ha csakugyan hozzáfognak. X. Károly el­űzése után 1830-ban, ugyanazon eszmék leple alatt vonult be Lajos Fü­löp a pol­gárkirály, a Tuilleriákba. Akkoron a vén Lafayette, ki egg korára elvesztette köz­­társasági érzékét, népszerűségnek s múlt­jának egész súlyával küzdött Lajos Fü­­­löpért, mint ez eszme képviselőjéért. A hírhedt „egalité“ fia, ki maga is Vahny és Gemappesi hős volt, igen alkalmas egyé­niségnek tűnt fel, az eszme képviselésére. A köztársaságiak megnyugvására La­fayette lépett elő, s míg a városházán a zaj egyre nőtt, a palais royalban ülő La­jos Fülöpnek mondá: „tudja ön, hogy én a legtökéletesebb kormányformának az Egyesült Államokét tartom“, — magam is én úgy gondolkozom, — volt rá a vá­lasz. „De képzeli ön azt, hogy e pillanat­ban Francziaországba azon kormányfor­mát át lehetne ültetni“—fordult erre La­jos Fülöp Lafayettehez. A vén hígvelejű, látszólagos zavarba jőve, más válaszra nem volt képes, minthogy: „Nem. A mi Francziaországnak most szükséges — folytatá tovább, — az egy népszerű trón, körülvéve köztársasági intézményekkel.“ Lajos Fülöp, ki valóban — Magam is úgy gondolkodom, mondá ravasz mosolylyal, ily intenziókkal lett Fran­cziaország trónjára ültetve. — A köz­­társaságiak az eszme csábító hatásának engedve megnyugodtak, s várták mi lesz a „köztársasági intézményektől körülvett népszerű monarchiából.“ Lafayette azt soha sem tudta meg, s a jó öreg úr lehet, hogy most is azon boldog ám­ot aludja, hogy Francziaország és népe boldog és megelégedett a köztársasági intézmények­kel körülvett népszerű trón árnyékában’1. Szegény Lafayette, mily hazug álmot ál­modik, melyet ficzamodott képzelete vitt le sírjába. Mi már tudjuk, mi lett a köztársasági intézményekkel körülvett trónból. Tud­hatja Thiers is, és vonhatna hazája javára belőle tanúságot. Mert nem ébredhetnek fel a halottak, hogy köztük Lafayette megcsalódott szel­leme dörögne Thiers fülébe: hagyj fel minden cselszövénynyel, igaza van Gam­­bettának, nincs többé pénzünk, hogy a monarchiát vele fizethessük. Íme megvan a tanuságos példa, csak jó akarat kell hozzá, s az utóbbi experi­­mentatióra szükség nincs. A népek nem arra valók, hogy eszmekísérlet­ezéstáblái legyenek. A történet ellenben elég példával szol­gál annak igazolására, hogy a köztársa­sági kormányforma, míg egyes lelkiis­meretlen dicsvadászok meg nem rendítet­ték, nemcsak a népszabadságnak volt biz­tos alapja, de a nemzetek emelkedése s jóléte fejlesztésére is, egyedüli emeltyű volt. Vajha ama lelkes s a történelem egyet­len időszaka, az amerikai függetlenségi harcz, mely az amerikai köztársaságot, e bámulandó művét azon világrész kitűnő egyéniségeinek megteremtette, több figye­lem s tanulmány tárgyává lenne az ó-vi­lágban is, mely a népszabadság ügye iránti önzéstelen tettekben s önfeláldozá­sokban oly gazdag. Thiersnek, kinek dicsvágya külön­ben jól ismert, mily könnyű módja lenne egy Washington nemes hírnevét megsze­rezni hazájában, ha az európai monarchi­kus légkörben impregnált érzéke, wa­shingtoni fogékonyságot nyerhetne a népszabadság eszméje iránt. Hiszen az amerikai függetlenségi harcz sem volt oly igen békés a monarchikus cselszövényektől, mint talán némelyek hinni hajlandók. A­mint a harcz sikere kedvező volt, mindjárt megjelent a mo­narchikus kísértet, s volt eset, hogy egy jól rendezett összeesküvés felaján­lotta Washingtonnak a koronát. De e férfiú, egyetlen a világon, előbbre tette a népszabadságot, mint a netán fölébred­hető nnhivságát és a koronaajánlóknak azt írta, hogy egy eset sem szomoríta el annyira, mint a közlött sorok tartalma, melyekből azt látja, hogy a hadsereg oly vélemény­nyel van, mely irtózatra ger­jeszt, s legszilárdabb visszautasítást ér­demel „száműzze ön — folytatá tovább — e gondolatot lelkéből s ne nyilvánítsa soha, se önindulatból, se mások megbí­zásából.“ Tegyenek tehát félre Thiers és társai is minden monarchikus cselszövényt, akar­ják igazán s ne csak interregnumnak a köztársaságot, Francziaország népe ép oly fogékony lesz a legnemesebbre, a szabad nép kormányformájára, mint az amerikai. Fogékony arra minden nép, hiszen a természetesség kormányformája, mely megszabadítaná Európát ennyi nyomorúság kutforrásától. X­X. MAGYAR ÚJSÁG, 1871. JULIUS 15. Giardinetto. Pater Virgili: Üdvözlek! Igazi lelki gyönyörrel olvastam a te nyilat­­kozványodat a mai „ Magyar Államban“, amely­ből kitűnik mennyi emberi méltóság mozog a te ajtatos*) szivedben. Zokon esett neked, s méltán, hogy saját or­gánumod azt írta rólad, hogy „az egyház részé­ről semmi megbízást vagy utasítást nem kaptál“ miért is büszkén kijelented, hogy te nem szoktál senkitől sem megbízást, sem utasítást kérni! Na ezt már szeretem, mert a férfierények legszebbike a bátorság, már­pedig ahhoz csak­ugyan iszonyú bátorság kívántatik, hogy valaki ilyesmit mondjon, mikor annak a valakinek a neve: Szilágyi Virgil! Nem szoktál megbízásokat és utasításokat kérni! Hát mit szoktál, ha ezt nem ? Itt mindenesetre nyomtatási hiba történt. Te hihetőleg azt írtad: Én nem szoktam maga­mat a vett megbízások és utasításokhoz tartani. És ez szent igaz. Megbízást kértél s fájda­lom, kaptál is a h. m. vásárhelyi választó­pol­gároktól, hogy az országgyűlésen a 48-as el­veket képviseljed, és képviseled Simor, Haynald és Forgách elveit! Utasítást és pénzt kértél és kaptál a kor­mánytól, hogy codexet készíts — és ime a pénz fel van emésztve, holott a codexből egyet­len paragraphust sem látunk! De legjobban azt szeretem manifestumodban, hogy azt mondod miszerint Poroszországban conspirator-korodban azért jártál, hogy ott az egyházi szervezetet tanulmányozd ! Oh ha én erre bizonyos leveleket idézhetnék! . . . Pater Virgili: Üdvözlek ! Te nagy és bátor férfiú vagy. Hód-Mező-Vásárhely büszke lehet a maga képviselőjére. Talján Náczi: Fővárosi ügyek. A fővárosi közmunkák tanácsából. Buda, júl. 13-án. Szapáry Géza alelnök az ülést d. u. 4 órakor megnyitván , bejelenti hogy Csengery Antal hosszabb időre Buda-Pestről eltávozott, továbbá hogy a műszaki osztály igazgatója Reitter Fe­­rencz egészségének helyreállítása czéljából 4 havi szabadságidőt kér; e szabadságidő aka­dálytalanul megadatik. Halácsi mérnök úrnak a vele kötött szerződés értelmében az általa Pest város térképéből be­szállított 217 db szelvénye után 5500 főt utal­ványoztunk ki, egyúttal a még hiányzó 47 db szelvényre nézve az általa kért határidő meg­hosszabbítás akként adatik meg, hogy 40 szel­vény még e hó folyamában 7 szelvény pedig augusztus havában okvetlenül be lesz terjesz­tendő. Simonyi Antal fényképész urnak, miután a zöldfa-utc­a sarkán levő házán egy fényirda felállításához az építési engedély már kiadatott, a nagyobbítási szerkezethez is meg volna adan­dó az engedély, de az önkényes és engedély nél­küli építkezés végett reá rótt bírságot lefizetni köteles. Az „Unió“ gőzmalomtársaság felfolyamodá­sának, a kötelességévé tett folyóira helyreállí­tása ellenében, — Peringer Ferencznek, a szom­­szédnéjának adandó kártalanítás ellenében, és Pajthényi Mária felfolyamodásának az engedély nélkül felállított istálló lebontása ellenében hely nem adatik, s az illető várostanácsi határozatok megerősíttetnek. Miután a műszaki osztály a II-ik nagy körút vonalára első ingatlanságok becslését már elké­szítő, ennek felülvizsgálatára dr. Podmaniczky Frigyes elnöklete alatt egy Preuszner József és Sebastiani Frigyes tanácstagok, Köffler és Wa­­sel építőmester urak és a műszaki és számvevői osztályok egy-egy hivatalnokából álló bizott­ság küldetik ki. A következő építési engedélyek a­kadályta­­lanul kiadhatók : Wieser Péternek, terézváros, nagy diófa-utcza 325/5 Remekházy Károlynak, Buda Krisztinaváros, kertész-utcza 36. és 37. sz. a. — Beck Mihálynak Ferenczváros, fe­­rencz-tér és főút sarkán 4. sz. a. — Merisz Já­nosnak Ferenczváros, Szvetena és Vendel ut­­czák sarkán 689/18. — Hann Máriának Teréz­város templom utcza 1. sz. a. — Koppi Anná­nak a Rombach utczában 619/12. sz. a. Gammel Ferencz és Julis H. társakkal a vá­rosligeti sugárúton levő 187. 188. 189/a sz. a. *­ E­t­hym o­­­og­i­a­i j­e­gyze­t. Ajtatos, hihe­tőleg ajtóból származik; t. i. olyan szív, melynek sok ajtaja van, amelyeken keresztül, mint vendéglő­ben, kényelmesen járnak be és ki a magas és ala­csony vendégek, n. m. liberalismu­s, ultramontanism­us, jobboldalismus és pénzcsinálismus. T. N. ingatlanság iránt 20200 frt vételárral kötött szerződés helybenhagyatik. A m. kir. belügyminisztérium Simonyi János felfolyamodásának, melyben engedélyt kért adatni, hogy a Józsefvárosban gólya utczában gyufagyárt állíthasson, helyt nem adott, mirel az illető Pest városa útján értesítendő lesz. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr fel­hívása folytán, azon albizottmányba, mely az országos (Eszterházy) képtárnak egy külön épületbe elhelyezésének kérdésével foglalkozik, a fővárosi közmunkák tanácsának képviselő­jeként Reitter Ferencz osztálytanácsos úr kül­detik ki. A Damjanich-utcza szabályozása folytán szükségessé vált, hogy a Török József háza előtti emelkedés eltávolittassék.­­ Miután azon­ban Török József oda nyilatkozott, hogy kész ezt ideiglenesen saját költségén fallal ellátni, három év múlva pedig egy minden igényeknek megfelelő új házat építeni, a fővárosi közmun­kák tanácsa ez ajánlatot elfogadhatónak tartja, oly megjegyzéssel, hogy köteles lesz 1-én a ház előtti emelkedésen által a gyalogút részére át­járásról gondoskodni és 2-szor köteles lesz a három év után eszközlendő új építkezés iránt té­­rítvényt kiállítani, mely ingatlanságán ki lesz tüntetendő. A szövetség­ utczának és ugyanannak a 3 dob- és király utczák közti részének szabályozási vonala csekély módosítással helybenhagyatott. Lutzenbacher Pálnak a Józsefvárosban, a sertéskereskedő és Csokonai utczák sarkán egy 8 lóerejű gázfavágógép felállítása, oly megjegy­zéssel engedtetik meg, hogy köteles ezen üzle­tét egy évi felmondás után bármikor, minden kártalanítás nélkül megszüntetni. Keleti Károly építési engedélye, Budán a fe­hérvári kapu előtti telken függőben tartatik s ki nem adható, mig a Tabánból a várba ve­zettetni tervezett uj ut vonala meg nem állapit­­tatik. Sperling Margita Pest városa utján értesit­­tetni rendeltetik, hogy a soroksári utczában 25.138. sz. a. fekvő telkén a szabályszerű épí­tési engedély kinyerése után akadálytalanul építhet. A budai Albrecht után fekvő Lónyay-féle te­lek szabályozásának és ezzel kapcsolatban 3 ot­tani lépcső helyreállításának kérdésében hosz­­szabb vita fejlődvén ki, a műszaki osztály terve­zete, mely szerint a lépcső felső része balra ka­­nyarulván a Wieser-féle telken vezettessék át a Leimel-féle útra, el nem fogadtatott. Miután azonban e lépcső mikénti előállítása Lónyay által tervezett új út kinyitása vagy ki nem nyitásától függ, erre nézve azonban a város nem nyilatkozik, az ügy oly felhívással küldetik vissza a városhoz, miszerint eziránt megállapodásra jutván, ehhez képest a lépcső felső részére tervet is készítsen, megjegyeztet­vén hogy e lépcső a nagy meredekségnél fogva, egyenesen fel nem vezettethetvén, talán czélsze­­rű volna azt terasse vagy Serpentine alakban felvezetni. Az új lépcső költségeit illetőleg a fővárosi közmunkák tanácsa azon nézetben van, hogy a helyreállítások, földmunkálatok és falak építé­sének költségei, egy bizonyos megállapítandó arányban a fővárosi pénzalap és Lónyay által viseltessenek, ellenben maguk a szükséges lép­csők a város által volnának előállítandók. A kinyittatni szándékolt hátulsó utczában szükséges támfal a város nézetének ellenére, nem egyenes, hanem a folyamodó által jelzett görbe alakban lesz előállítandó, mert a felső támfal nagy közelségénél fogva beomlástól kel­lene tartani. A jegyzőkönyv hitelesítésére Tavaszy és Stangl urak küldettek ki. Az ülés esti fél 8 órakor oszlott szét. Mellékletek az árvaügyek rendezése tárgyában. A belügyminiszteri karirat harmadik melléklete így hangzik: Munkafelosztás. Az elnök teendői. Az elnök az árvaszéki ülésekben elnököl, az ügyeket feldolgozás és előadás végett kiosztja, az előadandók sorrendjét megállapítja, intézke­dik, hogy az előadandó tárgyak rendszerint megelőzőleg a hivatalhelyiség kapujára kifüg­­gesztessenek, kimondja a határozatokat. Sür­gős ügyek elintézése végett rendkívüli ülések tartása iránt intézkedik, s az egész ügykeze­lésre felügyel. A központi árvapénztár megvizs­gálásában részt vesz, az árvaügyek állapotáról, nemkülönben arról, hogy a gyámhatóság alól hányan mentettek fel, ezek vagyona kiada­tott e ? s ha nem, miért ? továbbá arról, hogy a közelebbi évnegyedben hány árva és gondno­kolt fog a gyámhatóság alól felmentetni, s a vagyon kiadására van-e fedezet? negyedéven­­kint, az árvapénztárak mérlegéről pedig éven­­kint a bizottsági közgyűlésnek jelentést tesz, és a központi közgyám kiegészített kimutatásait szintén negyedévenként beterjeszti. Az árvaügyi közegek fegyelmi ügyeiben je­lentést tesz vagy véleményt ad. Akadályoztatása esetében az első ülnök ál­tal helyettesíttetik. Ülnökök teendői. Az ülnökök az árvaszék előadói, az elnök­ség által részükre kiosztott egydarabokat fel­dolgozzák, illetőleg azokra nézve az előadmá­­nyokat elkészítik, és az ülésekben vagy ülésen kívül előadják, a számvevőileg átvizsgált szám­adásokat minden szempontból újólag átvizsgál­ván, az iránt előadást tesznek. Minden érdemleges tárgy ülésileg tárgya­landó. A tiszti ügyész teendői. A tiszti ügyész az árvaszéki illésekben és tanácskozásokban részt vesz, az árvaszéki ha­tározatokat az árvák és gondnokoltak érdeké­ben hivatalból felebbezi, az árvaszék rendele­tére a számolni vonakodó gyámokat és gondno­kokat, vagy azok örököseit felhívási perrel szám­adásra kényszeríti. A gyámi és gondnoki számadásokból eredő és jogerőre emelkedett elmarasztalásokban fog­lalt összegeknek a maga utjáni behajtását esz­közli, és minden, az árvák és gondnokoltak ügyeit érdeklő törvénykezési esetekben is az árvaszék utasítása folytán hivatalból eljár. A perre utasítás esetei felett, valamint a szer­ződések és jogi ügyletek iránt véleményt ad, a közp.­pénztár vizsgálatánál jelen van s őrködik, hogy árvaügyekben a törvények és a rendele­tek, helyhatósági szabályok megtartassanak. Nyilvántartást vezet az ügykörére vonatkozó határnapokról. A számvevő teendői: A számvevő a hozzá utasított gyámi s gond­noki számadásokat megvizsgálja, szükség eseté­ben műértők alkalmazását indítványozza, s az eredményről jelentést tesz az árvaszéknek. Az árvaszéktől nyerendő kiküldetés folytán a községi árvapénztárakat a szolgabíró közbejöt­tével megvizsgálja. A központi árvapénztár vizs­gálatánál jelen van. A közgyámok változása al­kalmával kiküldetés folytán az árvapénztárak rendszeres átadását és átvételét a szolgabíróval együttesen eszközli. A rendszeres bevételek és kiadások felett nyilvántartást visz, s azok jegyzékét kellő idő­ben az árvaszéknek beterjeszti. A jegyző teendői: A jegyző vezeti az Ülési jegyzőkönyveket, szükség esetén helyettesíti az ülnököt, segéd­kezet nyújt a közgyámnak az árvakönyvek ve­zetésében. A központi közgyám teendői: A közgyám vezetendi és nyilvántartja az ár­vakönyveket. Az árvakönyv magában foglalja a törvény­­hatóság területén lévő összes árvákat. Az árvakönyv minden egyes árvára vagy gondnokoltra nézve külön ívből vagy táblázat­ból áll. E táblázatok községenként, betűrendben, kö­tetlen állapotban, kemény boríték alatt állítan­­dók össze. Az árvaság vagy gondnokoltság megszűntével a táblázat a többi közül kiveendő, s az illető iratokhoz csatolandó. Minden táblázat következő rovatokat tar­talmaz : a) Az árva vagy gondnokolt nevét, állapo­tát, születési évét, foglalkozását, tartózkodási helyét; b) a gyám vagy gondnok nevét, polgári állá­sát, lakhelyét, kinevezési idejét; c) az átadott vagyon minőségét, mennyisé­gét, értékét, biztonsági állapotát, (tűzkármente­­sítés) kezelési módját, tiszta jövedelmét; d) tartozik-e a gyám számadással vagy nem ? Mikor kell számolnia ? Mikor intéztetett el az időszaki számadás ? e) a gyámság és gondnokság ideje alatti ha­tósági engedélyek; f) a gyámság netaláni meghosszabbítása; g) a gyámság vagy gondnokság megszűnté­nek ideje törvényszerüleg vagy nagykárúsítás által; h) észrevétel-rovat, melybe a vagyontalan árvák tartási, ruházati és iskoláztatási költsé­geik és a források minő- és mennyisége jegyez­tetik fel. Az árvakönyv hivatalos órákban mindenki által betekinthető. Ezen árvakönyvbe a közgyám a jegyző se­gítségével minden intézkedést annak kelet- és számával együtt minden árvára nézve keír. E végből az ily egydarabok kiadás után hozzá küldetnek, reáírván az előadó: lássa az árva­könyv feljegyzés végett, a közgyám pedig oda­írja a feljegyzés megtörténtét. A közgyám (az árvakönyv alapján) az egyes árvák ügyében szükségesnek mutatkozó intéz­kedések végett az árvaszéki elnöknek előterjesz­tést tesz. Ezenkívül ő ügyel fel hivatalból az árvák ér­dekeire ; e végből utazásokat tesz, megvizsgálja az árvák nevelését, személyes ellátását és a va­gyonkezelést, az árva­vagyon és kölcsönök biz­tonságát. Az árvaügy kezelése körül tapasztalt hiá­nyokat, visszaéléseket, alapos panaszokat, vala­mint az árvák és gondnokoltak ügyeire nézve sérelmes, netalán az árvaszék vagy annak kö­zegei által okozott mulasztásokat s azon körül­ményt, ha valamely pénztár a fizetéseket ponto­san nem teljesítené, egybeállítván, azt az árva­­vaszék elnökének bemutatja, az viszont tartozik e kimutatást az egyes tételekre nézve tett intéz­kedések vagy akadályok felemlítésével kiegé­szítve (1. elnöki teendők) a bizottsági közgyű­lésnek bemutatni. KÜLFÖLD. Angolországi ügyek. London, jul. 7. A titkos szavazási törvényjavaslat fölötti vita a kormány minden erőlködése és iparko­dása daczára is oly lassan halad, hogy annak ez ülésszakban való befejezése még mindig két­séges. A képviselő kamara tegnapi ülésében, mely délutáni 2 órától fél hétig tartott, sem tett egyebet, mint a javaslat intézkedéseinek ellen­súlyozására c­élró indítványokat és ellenindít­­ványokat tárgyalni, minek következtében a vé­delemmel megbízott Forster államtitkár kény­szerítve volt a vita elnapolását kérni, képtelen­nek érezvén magát az első vizsgálatra észre nem vett nehézségeket megoldani és a tett ellenve­téseket visszautasítani. Ennek a törik nagyon örülnek, kik belátják, hogy a többség egy része is velük tart a hastings mellett. A javaslat egyik legközelebbi levelemben közölt ismertetéséből megérthette, hogy ezen intézmény a jelöltek neveinek a returning of­ficer előtt történő jelentés által helyettesíttetik. E jelentést az illető jelölt szüleinek és nyolc­ kellően igazolt választónak kell tennie. Mit kell azonban a „kellően igazolt“ alatt é­r­­teni? Várjon a bejelentés, ha a választók egyike nem bír a szükséges minőséggel, vagy ha vá­lasztási joga kétségbe vonatik semmis­e ? Ezek és ehhez hasonlók voltak a megjegy­zések, melyek Forster urat tökéletesen megza­­varták és melyek valószínűleg a hastings megtartását fogják eredményezni. A többség két tagja, James és Barley azon szakaszt akarták kitörölni, mely a törvénynek a municipális választásokra való kiterjesztéséről szól. Forster engedett ugyan, de az indítvány a szavazásnál egy különös vigyázatlanság követ­keztében megbukott. Parlamentünk a felkelés és ülvemaradás általi szavazást nem ismeri. Az elnök felteszi a kérdést, és a tagok felelnek a le a régi normán szé­les, igen helyett.

Next