Magyar Ujság, 1871. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)
1871-09-27 / 221. szám
221-ik szám. Szerda, 1871. szeptember 27. V. évfolyam. Szerkesztőségi iroda : Lipót utcza 11. szám, földszint, ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal, Lipót utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető mind a közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre . . . . 20 frt — kr. Félévre...................10 „ — „ Negyedévre . . . 5 „ — ! Egy hónapra ... 1 „ 70 „ Egyes szám ára 6 kr. Hirdetési díj: 8 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr.; többszörinél 11 kr Bélyegdíj minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábopetitsor 25 kr. Előfizetés a „Magyar Újság“- ra egy évre . . 20 forint — kr. félévre ... 10 „ — „ évnegyedre . 5 — „ egy hóra . . 1 „ 70 „ Az előfizetési pénzek A „MAGYAR UJSÁG“ kiadóhivatalához (Pesten, Lipót utcza 11. sz.) intézendők. Az előfizetést legczélszerűbben postautalványnyal eszközölhetni. Pest, szeptember 27. A francziák kezdenek mindinkább megbarátkozni azon eszmével, hogy a függőben lévő vám kérdése nagyon is messze van még a megoldástól, s e végett sietnek is a negyedik félmiliárdot előteremteni, hogy a hat megyét az idegen megszállás nyomásától megszabadítsák. A franczia területek a németek által való mielőbbi elhagyása már a legnagyobb fokú szükséggé lett, mert különben a két ország közt a gyűlölség csakhamar válsággá nőheti ki magát. Az orleansi herezegek hajlandók a megyei tanácsosi állást választás útján elfoglalni, mert ezáltal mindinkább nagyobb tért vélnek nyerni, miáltal végre is a legmagasabb polczot hiszik elérhetni. Aumale herczeg a többi közt választóihoz ezeket írja: „Az oisebeli választók ismét megnyitják előttem Lazám kapuit, midőn egyik képviselőjüknek megválasztottak. Tisztességnek tartanám, ha egy oly departement nyilvános életében résztvehetnék, melyhez a hála valódi tartozása köti stb. A béke- és szabadsági liga előkészítő gyűlésében Eitel nemzeti tanácsnok elnökké, Vogt tanár nagy tanácsossá, Cappius Vickod alelnökké választottak. Jelen vannak Lemonnier és Belanger (Páris), Sonnemann (Frankfurt), Googy (Baden), Mauromachi (Olaszország). Mazzini, Louis Blanc, Colle és Quinet levélben fejezték ki sajnálkozásukat meg nem jelenhetések fölött és helyeslik a gyűlés programmját. Gambetta is küldött levelet, melyben egyebek közt azt mondja, hogy Francziaországnak előbb nemzeti erejéhez kell jutni s előbbi befolyását elérni, mielőtt kosmopolitikus törekvésekhez csatlakozhatik. Az olasz budget a képviselők közt kiosztatván, e szerint 1871 re a betétesek 1,397,030,000, a kiadások 1,558,042,000 s így a deficit 161,012,000 frankot tesz. Olasz hírek szerint a kívülről gyakorolt nyomás következtében a papi rendek eltörlését tárgyazó törvényjavaslatban kivételi szabályzatok állapíttattak meg azon rendek javára, melyek idegen kormányok védelme alatt állanak. Az osztrák alkotmányzavarokról a „Nord. Alig. Ztg.“ ezeket írja: „A német elem oly sokszor bizonyult be az osztrák állameszme és egységi gondolat legfőbb képviselőjének, hogy a monarchia belmegszilárdulását illetőleg nem lehet aggodalom nélkül a lehetőségre gondolni, hogy épen ez elem lenne visszanyomva, hogy épen ez nem gyakorolna döntő befolyást hazája sorsára . . . s általános érdek, egész Európa szempontjából, melyben az osztrák monarchia oly fontos helyet foglal el, az ottani zavarok békés megoldása oly nagyon kívánatos, hogy a komor előjelek daczára senki sem akar ennek reményéről lemondani. S mily örömmel üdvözölnék azt Németországon, miután Gastein és Salzburg a német birodalom s a Habsburgmonarchia közötti viszonyt oly barátságossá s kedvezővé tette.“ A berlini nemzeti újság jelenti, hogy Remusat franczia miniszter Amim-nak a Lyonban a németek ellen intézett tüntetésekre vonatkozó jegyzékére azzal válaszolt, hogy a panasz teljes jogosultságát elismeri, és a kormány nevében megígéri, hogy ő mindent el fog követni, a németek védelmére és a kihágások megszüntetésére. Románia minden Duna kikötőjében a Törökországból érkező hajókra az ott uralgó cholera miatt 10 napi vesztegzár határoztatott. A belga király Wight szigetre érkezett. Az angol királyné egészségi állapotában veszélyes visszaesés állott be. A „Tagblatt“ jelenti: A bécsi ó-katholikusok beadványt készítnek a községtanácshoz, mely szerint a község birtokában levő Salvator-kápolnát nekik isteni tisztelet tartása végett engedje át. Alkotmány-alchimisták. Sokáig hitték az emberek, hogy aranyat lehet éhemire csinálni. Az alchimisták nagy mesterek voltak. Ők maguk tisztában voltak a balga hiedelem felett; de mikor az ember oly hajlandó a hiszékenységre, miért ne zsákmányolhatták volna ki a maguk javára. Mundus vult decipi, ergo decipiatur. A világ szereti, ha áltatják, tehát el kell bódítani. E tannak voltak ők követői, s utódaik mai napon is feltalálhatók — a kormányokon, mint alkotmány-alchimisták. Az osztrákbirodalomban most például azon törik fejüket, miként lehetne e birodalmat, melyet az erőszak s más alchimikus működés hozott létre, a népek saját hozzájárulásával fenntartani ? miként lehetne azt, amit a nép érdekellenes közreműködés hozott létre, átvarázsolni alkotmányossá, azaz miként lehetne a népet rábírni, hogy az összbirodalmi érdek javára mindenéről lemondjon. Az alchimisták nagy bűvészek voltak, ország-világ tudja. E szép tudományt a mi kormányunktól — mert hát többféle van — sem lehet megtagadni. Aranyat ígérnek ee mire előállítani; terjedelmes kohóik Bécsben, Pesten, Prágában működnek is : köveket tördelnek, melyekből az arany fog kovácsoltatni, a szabadság aranya — mint ők mondják. Hiszik-e ők ezt maguk ? Dehogy. Épen úgy tudják ők azt, mint más halandó, hogy amit az erőszak hozott össze, az sohasem lesz önkényt egymáshoz fűződő egész. Nyomj össze két kezeddel két követ, látszólag egygyé lesz, míg kezed erejével összetartod ; de amint elbocsátod, széjjel fog esni. Hiába, ha csak a természetes érdek ragasza együvé nem csatolja , széjjel fog hullni. Nézzük meg a történelmet, mi fűzte össze az osztrák uradalom alatt élő népeket ? Találjuk-e csak nyomát annak, hogy a népérdek a ragaszanyaga? Csehország ép úgy mint Magyarország, Lengyelország önálló független államot képeztek. Semmiféle belérdek nyilatkozványát nem észlelhetjük múltjuk, történetéből, mely azt fejezné ki, hogy ők egy osztrák birodalommá olvadjanak össze. De ha itt bővebben akarnók fejtegetni az okokat, melyek az öszbirodalmi alakulást előidézték, kimutathatnék, hogy épen ellenkezőleg ez országok népeinek szabadsági követelményei ellenére, annak megsemmisítésére lett ez öszbirodalmi államalakulás alchimistikai procedúrán át vezetve. De még eddig nem is volt történetíró, aki például Magyarország múltjából akarta volna kimagyarázni az osztrák birodalomba olvadás természetességét. Magyarország egész múltjában nincs egy gyökérszál, honnan fel lehetne vezetni e szükséget. Magyarország Lajos halála után királyt választott törvényes jogai értelmében. Midőn Ferdinandot, a habsburgi ház tagját választá, semmiféle előnyt nem kötött le részére, s önálló állami életéből, semmiféle érdeknek, mely e hazán kívül foglal helyet, áldozatot nem hozott, királyt választott, nem azért, hogy majd egy alkotandó osztrák monarchia szerény kiegészítő része legyen — hanem hogy az a törvények értelmében uralkodjék. Bizony soha sem gondoltak az akkori király választók arra, hogy magyar hazájok érdeke majdan egy birodalmi érdek alá helyeztessék; ők Magyarországot olyannak kívánták látni, amilyen volt, önálló, független államnak, melyet alapjában semmiféle esemény meg nem rendített. Hogy az alkotmány alchimistái idő haladtával miféle vegyészi műveleteket hajtottak végre rajta, azt ismerjük. A művelet napjainkban is folytattatik, s amit eddig az anyagi erő tüzénél olvasztottak-forrasztottak, most az alkotmány lombikjaiban szeretnék egygyé főzni a népérdek melegével. E czélból a bűvészi tudomány egész hatalma az ezerjóldvek kábító gőze, a szemkáprázat bűvereje, minden, de minden mozgásba hozatott. Magyarországon ez időszerint sikerült a művelet. Dualismus, paritás s más efféle szójátékokból megszületett az unitás, azaz egységes osztrák birodalom az életben, úgy a mint volt az absolutismus fénykorában, melynek egyik fele Magyarország, másik fele az osztrák tartományok. Csakhogy, mit az alchimistai theoria kigondolt, az mégis sok akadályba ütközik a gyakorlatban. A csehek és lengyelek — mint tudjuk — a deczemberi alkotmánynyal megáldott osztrák tartományokban, mint egyszerű osztrák birodalom egyik része szerepelni nem óhajtanak. A deczemberi alkotmány, mely állami jogaikat egyszerűen eltörölte, nekik nem kell, s így annak gyakorlati alkalmazásában részt sem vettek. Az 1867-ki országgyűlés meghozta a 12-ik t. czikket, a közös ügyek intézése módjáról, melyben kimondatik, hogy a „teljes alkotmányosságnak“ ő felsége többi országaiban is életbe kell lépni, mert a magyar országgyűlés delegáltjai csak azon országok alkotmányos utón lett küldötteivel fognak a közös birodalom közös ügyei felett tanácskozni. Ezen czikkely alapján az 1867-diki s az azóta tartott országgyűlés delegátusai a deczemberi alkotmány alapján álló reichsrath küldötteivel valóban tanácskozásokba is bocsátkoztak,ami annyit tesz, hogy a 12-dik t. czikk kívánalmainak elég volt téve, a teljes alkotmányosság őfelsége többi országaiban is kifogáson kívül állott, holott a csehek abban részt nem vettek, az ellen tiltakoztak, azt alkotmánynak soha el nem ismerték. Most fordult a koczka. Ő felsége többi országainak kormánya élén Hohenwarth gróffal elismeri, hogy a deczemberi alkotmány nem „teljes alkotmány“, s a cseheknek, kik azt soha el nem ismerték, igazuk van. A csehek értelmében leendő „teljes alkotmányosságra“ uj intézkedés létetik, a cseh államjog elismertetik s a deczemberi volt teljes alkotmány fenekestől felforgattatik. Igen, de ezen uj „teljes alkotmány“ pedig most e felsége többi országainak egy részét tevő német tartományoknak nem kell, a reichsrathba a követküldést megtagadták, a cseh tartománygyűlésből óvás mellett kiléptek, s az új teljes alkotmány most fog állani a csehekből, lengyelekből s némely szlovén tartományokból. „Jönnek-mennek“ — énekelné róluk Petőfy, mint az égi felhőkről. „Honnan jőnek? Hová mennek?“ 1867-től a csehek és szlovének mentek, a románok jöttek, mai naptól a németek mennek, a csehek és szlovének jönnek; nagyon is természetesen az 1867-dik év 12-diki államjog szerint „teljes alkotmányosságban“ mert különben Magyarország delegátusai velők szóba sem állanak. A helyzet amily mulatságos, ép oly komikus. A magyar 1867-ik évi 12-ikczikk ugyanis előírván „ő felsége többi országaira“ nézve is a „teljes alkotmányosságot,“ elfeledkezett arról, hogy egy commisiót bízott volna meg, melynek feladata lett volna „ő felsége többi országainak“ alkotmányos állapotáról tenni jelentést, megírván részére egyszersmind egy alkotmánytant, melynek bölcs alapelveit a jobb oldali kutforrásból merítve vehetnék irányadóul jelentés tételükre. Miután az a „teljes alkotmány“, mely eddig a jobboldaliak összekötő kapcsát képezte a lajtántúli tartományokkal, azon alkotmány hívei által, teljesen felforgatottnak állíttatik, s miután a jobboldal nem küldött ki olyan fentebb említett „alkotmány“ szemlélő közeget, mely e körülményt észrevenné, Giskra és társai, a decemberi alkotmány teremtői s szülei Pestre rándultak , megtudandók kollegáiktól ott a jobboldalon, hogy az alapjaiban felforgatott deczemberi alkotmánykérdésben mit lesznek teendők? Hát a deczemberi alkotmány túl a Lajthán, melynek alapján köttetett a 67-es alku, valóban fel van-e forgatva ? vagy a németek résztvétele nélkül a csehek szlovénektől képezett alkotmány „teljes alkotmány“ lesz-e, melynek küldötteivel a közös ügyek tárgyalhatók lesznek? ez aztán a kérdések kérdése, mely a 67-es alchimisták agyát egy kissé nyugtalanítja az aranyfőzés bűvös mestersége közepette! De régen megmondotta egy bölcs, s azóta a világon elismerve lett, hogy a hallgatás arany. A mi alchimistáink most e ragyogó aranynyal fizetnek híveiknek, s végtére is ki tagadhatja meg tőlök, hogy ők meg így is aranycsinálók. Ki ne ismerné fel a 67-es művelet folytán teremtett e szánandó helyzetet? Ország, haza biztosító alkotmányt ígértek, s ide függünk a levegőben, mint Mahomed koporsója, azt sem tudjuk, Andrássy vagy Hohenwarth körmei között ébredünk-e a holnapra. Pedig mint nagy száműzötteink előre megjövendölő, még most szélcsend volt, hátha a zivatar alapjában forgatja fel a tengert ? Aki elég bölcs volt arra, hogy egy ország bőrére alkut kössön, önállósága s függetlensége árán; aki Magyarország és az osztrák tartományok között létrehozta a reáluniót — az, ily kritikus időben mért nem áll elő, s ha „teljes alkotmány“ volt a deczemberi osztrák alkotmány, mely most felforgattatott, mért nem védelmezi, hiszen azzal paktált, azzal szerződött; ha pedig nem volt „teljes alkotmány“ — önhibáját vallja be, s álljon sarokba. De azt nem teszik, hanem szövetségesek után néznek. Az alchimista tábor természete ez, hogy retortájában minden elfér : ma decemberi alkotmány, holnap cseh alkotmány, holnap után, amit az események hoznak, s fizetnek azért, hol kongó aranynyal, hol a bölcs hallgatás aranyával, csak a szintéren maradhassanak. A jobboldali lapok legutóbbi hírei szerint, az osztrák alkotmányválsággal szemben már megtalálták szövetségesüket s ez az, „amit majd az idő és körülmények hoznak.“ Gratulálunk a jobboldalnak e szövetségért. Az idő,e vén bölcs nekünk is szövetségesünk. A jelenleg feldúlt viszonyok között, a könnyelmű s lelkiismeretlen paktálás s más efféle alkudozás közepette, mi is ettől várjuk hazánk elárverezett önállósága s függetlensége visszaszerzését, mert igaz a halhatatlan Buckle állítása, hogy az emberek minden látszat daczára, mégsem a föld hatalmasságaitól, hanem a szellem hordozóitól vezéreltetnek —már pedig hazánk önállósága s függetlenségének vezér szelleme mindig hatalmasabban lép előtérbe ... s az idő s a körülmények egyengetik útját. Szederkényi Nándor. — A „Pester Lloyd“ értesülése szerint azon felelet, melyet Pejacsevich Péter gróf, a horvát s szlavón miniszter a horvát tartománygyűlés elnapolása tárgyában Iványi által hozzá intézett interpellációra adni kíván, azért maradt el mindeddig, mert a miniszterelnök távolléte miatt a minisztertanács e felelet fogalmazványának megállapítását jónak látta Andrássynak visszajöttéig elnapolni. Az említett lap azt is hallja, hogy az itt levő horvát képviselők e kérdésben a magyar országgyűlés illetőségét, mely csupán horvát-szlavén belügyre vonatkozik, kétségbe vonják s e végett azt hiszik, hogy a horvát miniszter nincs is feljogosítva amaz interpellációra érdemlegesen felelni, hanem az Interpellátiót tevőnek adja egyszerűen tudtára, hogy a horvátországi bán s ezzel együttesen Pejachevich miniszter úrról csakis a horvát-szlavón tartománygyűlésnek tartoznak felelni s fölvilágosítást adni. Palachevich ennek folytán tegnap meglátogatta Váczon a miniszterelnököt, hogy a szóban forgó feleletre vonatkozólag nézetét megtudja ; az eredményt nem tudjuk, de mindenesetre jó volna ez interpellációt még ez országgyűlés elnapolása előtt elintézni. Baranya megyének küszöbön álló törvényhatósági szervezése tárgyában I. 1871. évi szept. 30-án d. e. 11 órakor Pécsen a „Pécsi olvasókörnek“ a lyceummal szemben álló helyiségében tartandó ellenzéki (balpárti) értekezletren, mint balpárt buzgó hive, ezennel meghivatik. Pécs, 1871. szept. 11-én. Pécs-Baranya ellenzékének központi bizottsága. Úgy értesülünk, hogy a fentebb hirdetett értekezleten jelen lesz néhány baranyai orsz. képviselő is, nevezetesen: Simonyi Ernő, Dietrich Ignácz, Henszlmann Imre és Vajda János. — A n Giornale di Fiume“ e hó 18-áról Kattaróból jelenti, hogy az albániai és montenegrói határon a török erődök folyton erősittetnek s a sánczbányásokra katonaság alkalmaztatik. Az erődítési munkát az egy őrnagy vezeti. Az erődök mitrailleusökkel láttatnak el. Az „ Obzor“ e hó 23-ai számában e lap élén Pejachevich Péter gróf horvát miniszterhez következő nyílt levelet közöl: „Excellentiád a legutóbbi Verőcze megyei nagygyűlés alkalmával és pedig a főispán lakásán az ebéd alatt azt mondá, hogy a horvát s szlavóniai nemzeti párt a cseh ellenzéktől választási izgatásokra 150,000 frtot kapott s párthiveink megbízatásaikat ez áron vásárolták meg ; sőt mi több, excellentiád még azt is állitá, hogy erre vonatkozólag, kezei közt számos bizonyíték van. Vájjon bír-e bizonyítékokkal vagy nem, azokat öntől elvenni nem lehet; nem követünk el tehát indiskretiót, ha önt fölszólítjuk, miszerint hozza nyilvánosságra e bizonyítékokat. Ha excellentiás két hét alatt nem bizonyítja be, hogy Horvátországban s Szlavóniában a nemzeti párt a cseh ellenzéktől vagy bárkitől 150.000 frtot vagy csekélyebb összeget kapott, kénytelenek leszünk önt excellentiádat hazudozónak s rágalmazónak tartani, ki az ő felsége által nyert czim s kitüntetésre méltatlan. — Zágráb, 1871. szept. 21. A nemzeti párt.“ — A zágrábi hivatalos „Narodni Novine 11 szerint a horvát ellenzéki conferentia, mely Mrazovicsnál tartatott meg, f. hó 22-én befejeztetett. Határoztatott: ő felségéhez egy küldöttséget meneszteni. Az újvidéki „Zastava“ azon kívánságát fejezi ki, hogy a Magyarországban lakó nemzetiségek a cseh nemzetiségi törvény értelme szerint elégíttessenek ki. Ennek folytán reméli is, hogy a szerb, román skót ajkú képviselők az iránt tanácskozni fognak, vájjon nem volna-e jó az országgyűléshez egy hasonló javaslatot benyújtani. A cseh lapok nagy megelégedéssel constatálják azon eredményt, melylyel Wedl és Giskra pesti küldetésük eljártak, különösen a „Narodni Listyíl fejtegetve az okokat, melyek a magyarok beleavatkozását előidézhetnék, — azt mondja, hogy a német alkotmánypártiak elmaradása a reichsrathból csak azon esetben adhatna alkalmat a magyaroknak a közbeszólásra, ha az alkotmánypártiak önhibájuk nélkül volnának akadályoztatva, vagy pedig, ha alkotmányos joguk gyakorlatában erőszakosan gátoltatnának. A brünni „Moravszki Orficert szintén megelégedését nyilvánítja a válaszszal, melyet a német küldöttek Pesten nyertek, s azt mondja: „Nem vagyunk oly esztelenek, hogy oly egyezményt akarnánk felforgatni, amely hasonló ahhoz, melyet mi is kötni akarunk.“ E nyilatkozattal ellentétet képeznek a „Politik“ izgatásai. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. Szept. 26. d. e. 12 órakor. Elnök :Somssick Pál. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Rannicher Jakab az erdélyi szász nemzeti egyetem kérvényét mutatja be. Vukutinovich Lajos hivatkozva Irányi Dánielnek a horvát-szlavén országgyűlés elnapolása tárgyában a horvát miniszterhez intézett interpellációjára, ugyane tárgyban a következő interpellációt intézi a horvát miniszterhez: 1. Volt-e a miniszter úrnak befolyása azon elhatározásra, melynél fogva a horvát-szlavén országgyűlés elnapoltatik. 2. Igenlés esetében, melyek azon okok, melyek őt arra indították ? 3. Hogyan igazolhatja miniszter úr ezen indokokat és ezen rendszabályait a kormánynak ? Közöltetik a miniszterrel. Csernátony Lajos: T. ház! Tudva van a t. ház előtt, hogy a királyi tetszvényjog megsértése folytán két képviselőtársunk interpellátiót intézett a vallás- és közoktatási miniszter úrhoz. (Halljuk.) Bocsánatot kérek, hogy ha nem beszélhetek hangosabban, de egészségi állapotom nem engedi, ennél fogva igen rövidre kell szabnom az interpellatió indokolását. Tudva van, ezt az előbbivel kapcsolatban mondva, az is, hogy azon interpellációk tárgyát illetőleg a t. miniszter úr micsoda biztosítást adott a háznak a múlt ülés alatt. Mindezen tudomás daczára a válasz az interpellatiókra mai napig sem adatott. Ezt lehetetlen hallgatással mellőzni. Az interpellatió joga épen oly joga a képviselőnek, mint minden más jog. Ezen jog el van ismerve minden alkotmányos ország parlamentjében, az nem kívántatik a minisztertől soha Angliában sem, hogy ha nem tartja helyén a választ bizonyos időben, arra kiterjeszkedjék, hogy miért nem válaszolhat; de az igenis megváratik minden parlamentban, hogy a tett kérdésre feleljen legalább annyit, hogy nem válaszol. Ez itt nem történt. Hogy miért nem tette azt a miniszter úr a mai napig, azt nem tudom, de annyi bizonyos, hogy az interpelláció joga kijátszatik, hogy ha kérdésre felelet nem adatik. Ennélfogva bocsánatot kérek a t. háztól, hogy ez interpellációt beadhassam, kérem azt felolvastatni. Jámbor Pál jegyző (olvassa): Interpellátio a vallás és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Van-e tudomása a miniszter úrnak a tényről, miszerint Schwarcz Gyula és Simonyi Ernő képviselő urak kérdést intéztek hozzá azon eljárást illetőleg, mely a törvényszegő püspökök irányában követtetett? S ha van tudomása az ismételve is hozzá intézett kérdésekről: nem helyesli-e a miniszter úr azon parlamentáris és minden alkotmányos országban érvényesült szokást, miszerint a nemzeti törvényhozás tagjainak közérdekű kérdésekre mindig válaszolnak a felelős kormány tagjai? S ha a tett kérdésekről tudomással bír, a