Magyar Ujság, 1871. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)
1871-09-16 / 212. szám
Szerkesztőségi iroda: Lipót utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. § 212-ik szám. Szombat, 1871. szeptember 16. V. évfolyam. Kiadó-hivatal: Lipót utcza 11. sz. földszintide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre . . . . 20 frt — kr. Félévre...................10 „ — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 „ 70 „ Egyes szám ára 6 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr.; többszörinél 0 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábos petitsor 25 kr. Pest, szeptember 15. Ausztriában tegnap nyíltak meg az országok gyűlései, miről már táviratilag jelentést tettünk mai (pénteki) számunkban. Közvetlen szomszédságában távirati kivonatban ismertettük Hohenwarth előterjesztését, melyet a bécsi „Abendpost“ ismertet. E javaslatok kerültek a tartománygyűlések elé, s a választási jogra, valamint a kerületek felosztására vonatkoznak. Röviden egybefoglalva többnyire a következő módosításokat tartalmazzák: A kereskedelmi kamarák és nagybirtokosok helyét a nagy iparosok és legtöbb adózók osztálya foglalja el. A városok és vidék közti képviseleti számarány ez utóbbi javára, egyenlőbbé tétetik. Minden választókerület csak egy képviselőt küld és az iparosoknál is, mint mindenütt, az egyenes választás hozatik be. A választókerületek a nemzetiségekre való tekintettel osztatnak fel. Csehország állami joga elismertetik és azt koronázással fogják szentesíteni. A cseh országgyűléshez intézett királyi leirat hivatkozik az 1870. aug. 31-ki pátensre, mely azon óhajt fejezi ki, hogy a cseh királyságnak az összbirodalomhoz való viszonyai és azoknak átvizsgálása az 1870. szeptember 25-diki leirat által biztosíttatván, minden oldalra kielégítő és méltányos szabályzatra fog vezettetni. Elismeri a cseh királyság jogait; a királynak abbeli készségét nyilatkoztatja ki, hogy ezen elismerést a koronázási esküvel megnyitandja; hangsúlyozza továbbá, hogy a király a többi királyságok és országok irányában az októberi diploma és az államalaptörvények által, és a magyar királysággal szemben a koronázási eskü által elvállalt kötelezettségek alól nem vonhatja ki magát; — ennélfogva megelégedéssel veszi tudomásul a cseh tartománygyűlés feliratát, melyben azon készség fejeztetett ki, hogy az ország jogigényei a birodalom hatalmi állásával, és a többi királyságok és országok jogosult igényeivel öszhangzásba fognak hozatni. Felhívja a tartománygyűlést, hogy a cseh királyság államjogi viszonyait a mérséklet és békülékenység szellemében vegye tanácskozás alá, hogy a koronának lehetőség adassék az iránt, miszerint az alkotmányvitát a többi királyságok és országok jogainak megsértése nélkül bevégezhesse. A leirat felemlíti végül, hogy a kormány a tartománygyűlés elé új választási rendet és a két nemzetiség védelme iránt tervjavaslatot fog terjeszteni. A franczia nemzetgyűlés holnap kezdi meg szünetelését. Thiers az újabban történt három püspöki kinevezést a törvénybulletinben jelentette be, mivel azt jelezte, hogy állami megerősítés szükséges a kinevezéshez. Mac-Mahon tanagy a vizsgáló bizottság előtt magára vállalta a felelősséget a hadseregnek Chalons-ból Sedanba való vonulásáért. A bonapartista lapok nem késnek e váratlan esetet az excsászárnak mentegetésére felhasználni. Az egykor sokat emlegetett német adományozási ügy berlini hírek szerint már közelebb el fog intéztetni. Eddig ugyanis a császár még nem határozta el magát, mikép oszsza ki a megajánlott négy milliót, mely összeg alig felel meg azon milliók felének, melyeket a császár adományozásokra kívánt volna fordítani. Adományzásban részesülnek: Frigyes Károly herczeg, Moltke gróf tábornagyok, — ez utóbbi kezdetben nem volt hajlandó elfogadni az adományozást, de később rábeszéltette magát; — továbbá Blumenthal, Voight-Rheetz, Stiehle, Goeben, Werder tábornokok ; Prankh bajor hadügyminiszter, Sukow würtembergi hadügyér, Bayer bádeni hadügyér; az államférfiak közül Delbrück és a bádeni Jolly miniszterek. Manteuffel, úgy látszik, szintén nem marad üres kézzel, habár felőle még hallgat a hír. Sz.pétervári távirat szerint Bismarcknak a gasteini találkozásra vonatkozó sürgönye — melyet a német követ adott át a kormánynak — a czárra kedvező benyomást tett. Az olasz lovasság újjászervezésére vonatkozólag a napokban rendelet fog közzétételni. A lovasság ezentúl 20 ezredből álland, melynek fele dzsidás, másik fele pedig könnyű lovasság lesz. A „római kör“ aláírásokat gyűjt egy Garibaldihoz intézendő levélhez, melyben felkérik, hogy a szeptemb. 20-i ünnepélyre jőjön Rómába. A „kath. érdekeket elősegítő egylet“ pedig egy aznap a liberálisok ellenében eszközlendő tüntetést készít elő. Konstantinápolyból írják, hogy a porta kész a legerélyesebb rendszabályokat foganatosítani Albánia ellenében. Trebizondeból két hadihajó érkezett Konstantinápolyba, hogy Aali pasa segítségére több rendbeli csapatokat szállíttassanak Albániába. — Görögországgal a porta kiegyezett. El akarja fogadni Tirkupis követet s a maga részéről Athénbe követet fog küldeni. A romániai fejedelem s neje már visszatért Bukarestbe. Két ítélet. ii. (Folytatás.) V . . . várostól körülbelül fél óra távolságnyira, egy meglehetős nagy és szerű erdő terül el. V . . . lakosai azt gyakori kisétálásra, sőt nyáron egy-egy kis kirándulásra is használták fel, habár nem a legjobb hirben állott is, és este vagy éjjeli időben senki sem ment volna szívesen rajta keresztül. Említett erdőben többször fordult elő rablás, és egy rablógyilkosság is követtetek el benne, anélkül hogy a gyilkos felfedeztetett volna. A szájról-szájra járó hír, mindezen eseteket megnagyobbítván, a legvéresebbre festé azokat. Gyakran kiküldött csendőri őrjáratok az erdőben a biztonságot teljesen helyreállították; mindenki veszélytelenül vonulhatott rajta éjjelenként is keresztül, de a rettegés annak daczára mégis megmaradt; és ki ezen utat egyedül volt kénytelen megtenni, sietett, hogy az est meg ne lepje ott. V . . . lakosai semmikép sem hagyták fejekből kibeszélni ama rögeszméjüket, miszerint az erdőben időről-időre még most is történnek rablások, habár egy idő óta ilyesmiről soha sem lehetett hallani semmit. Szorosan az erdő szélén egy magános major van, mely — egy meglehetős nagy kerttel körülvéve — egy lakóházból s több gazdasági épületből állott. Ezen épületek tulajdonosa egy öreg — G rohe nevű kertész volt, ki két felnőtt fiával mivelte a telket, sok főzelék-félét termesztvén benne, melyet a városban elárusított. Grohe meglehetős jómódú ember volt, kinek az első dunagőzhajózási társulat jövedelembiztosításának megszüntetéséről, ezen társulat által felvett előlegek megtérítéséről, a pécs-mohácsi vasút visszaváltási határidejének megváltoztatásáról és az első dunagőzhajózási társulat által fizetendő közadókról szóló törvényjavaslat tárgyában. A minisztérium 1870. évi május hó 9-én „a szabadalmazott első dunagőzhajózási társulat jövedelembiztosításának megszüntetéséről, továbbá ezen társulat jövedelmi adójának a magyar és osztrák pénzügyi kormányzat közti megosztásáról“ czímű törvényjavaslatot tett le a ház asztalára. Az állandó pénzügyi bizottság anélkül, hogy a törvényjavaslat érdemére nyilatkozott volna, azt az előterjesztett alakban nem vette tanácskozás alá, mert nem tartotta helyesnek és czélszerűnek azt, hogy egyszerűen törvénye pártatlanok volnának, úgy valamelyiknek közülük csupa kíváncsiságból is a bűntett helyére kellett volna sietni, legkivált, házuktól odáig alig tíz percznyi távolság lévén. A rendőrség a nép azon általános kívánalmának, miszerint Grohe és fiait fogja el, nem tehetett ugyan eleget, hanem azért maga sem volt minden gyanú nélkül irántuk, amiért is megfeszített szorgalommal kutatta át az egész erdőt főképen Grohe lakásának környékét. A nap elmúlt, anélkül, hogy a rendőrség a legcsekélyebb eredményt mutathatott volna feltett fürkészésekről. Másnap a rendőrség tehát újra elkezde a fürkészést, és ezen a napon szerencsésebb volt, mint az előbbin. A bűntény helyéről meglehetős távolságban, egy sűrű bokorban egy fejszét találtak, amelylyel kétségkívül a gyilkosság vizetett véghez, mert részben még vérrel volt borítva, s a meggyilkoltnak bajából is volt rá ragadva. A rendőrök a corpus delictit kabátjuk alá vetvén, azonnal Grohehoz mentek s anélkül, hogy az megmutatták volna neki, az öreg kertésztől egy fiatal fa lenyesése végett egy fejszét kértek. Grohe a kérelmet nem örömest látszott teljesíteni, keresett a házban, az istállóban, fiait kérdezte és azután röviden de észrevehető boszúsággal adá tudtára a rendőröknek , miszerint a kívánttal nem tud szolgálni, mert nem találja hamarjában. Midőn erre egy rendőr a vérrel borított fejszét kabátja alól előhúzva, Grohet kérdezé, vájjon azon fejszét nem ismeri-e tán, ez megijedve szólatlanul hátrált vissza. Erre aztán Grohet két fia azonnal elfogattak. Senki sem kétségeskedett a felől, hogy most Gerlach gyilkosai fölfedöztettek , és V. polgárai nem kevéssé voltak büszkék éles elméjükre, minthogy ők mindszát Grohes fiait jelölték ki a gabonakereskedő gyikosainak. Csupán egy fiatal Baum nevű ügyvéd volt más véleményen. Nézete szerint még nem volt bebizonyítva, hogy a A „Pesti Napló“ lojalitása. A „Pesti Napló“ mai számában idézetekkel iparkodik kimutatni, menynyire téves azon felfogásunk, hogy a minisztereket a parlament kebeléből kell választani. E czélból idéz néhány tételt Macaulayból is, előre bocsátván, némi gúnynyal, hogy őt talán csak mi is el fogjuk ismerni tekintélynek. Igenis, elismerjük Macaulayt tekintélynek, s épen azért állította tegnap Simonyi barátunk s állítjuk mi, hogy a kormány eljárása e kérdésben is imparlamentáris. S meggyőződtek volna ez állítás helyességéről a „Pesti Napló“ olvasói is, ha a „Pesti Napló“ csonkítás nélkül idézi a híres angol szerző szövegét. Miért méltóztatott kihagyni, kedves kollegánk, az idézett tételből másfél sort? Azért, mert abban a másfél sorban Macaulay oly definitiót ad a minisztériumról, mely egészen tönkrejuttatja Andrássynak „erélyes“, „szabatos“ és „találó“ válaszát. A „Pesti Napló“ által szánt szándékosan kihagyott másfél sor így hangzik: „The ministry is, in fact, a committee of leading members of the two Houses“.*) Magyarul: „a minisztérium, tényleg, a két kamarának vezértagjaiból álló bizottmány“ — és csak ezután következik az amit a „Pesti Napló“ idéz. Tehát csakugyan kell hogy a miniszter vagy képviselő vagy felsőházi tag legyen. Miért is fölkérjük a „Pesti Napló“-t, hogy jövőre védje s dicsőítse Aluhássyt *) Lásd: Th. B. Macaulay, History of England, 7-ik kötet, 247-ik lap (Lipcsei kiadás). nem csekély összege volt ingatlan zálogra is kiadva. Ezen Grohet és két fiát hozta a hír az erdőben történt gaztettekkel érintkezésbe, és csak igen kevés ember találkozott a városban, kik büntelennek hitték őket. Sokan nyíltan is kimondák, hogy vagyonát éjjelenként az erdőben szerezte, ámbátor még soha a legkevesebb sem bizonyult be ellene. Grohe csakugyan zárkózott kedélyű és mogorva természetű ember volt, az emberekkel való érintkezést, amennyire lehetett, kerülte, s csakugyan ritkán ment be a városba; magas egyenes alak volt, kit a rajta átvonult évek hosszú sora még nem bírt meggörbíteni. Apró szemei sűrű szempillák alól pislogtak elő. — Egész tekintete olyan leselkedő forma volt, s arcza nagyon ritkán derült ki egy-egy mosolyra. Két fia, név szerint Vilmos és Henrik, sok tekintetben apjuk hasonmásai , durva és indulatos természetű legények — szintén igen rosz hírben állottak a környéken. Ha verekedés volt valamelyik városrészben, úgy meglehetős határozottsággal lehetett állítani, hogy a két ifjú Grohe viszi benne a vezérszerepet. És azért általánosan rettegettek voltak, kiváltképen erőben senki sem mérkőzhetvén velük, Így viszont senki sem tagadhatta, hogy Grohe és családja igen szorgalmatosak valának. Kora reggeltől fogva késő estéig lehetett az öreget a kertben munkálkodva látni, továbbá igen egyszerűen és takarékosan élt, és igen könnyű lett volna vagyonát e két körülményből eredetinek magyarázni, de a közvélemény mindamellett makacsul ragaszkodott azon állításához, hogy vagyonát — mely mindinkább növekedett — más úton-módon szerezte; igy okoskodván: „Háza magányosan az erdő szélén áll, és miután este senki sem bátorkodik oda menni, nem tudhatni, hogy ilyenkor miféle foglalkozást űz ; ha tehát az erdőben valami rablást akar elkövetni, igen kényelmesen, menten minden meglepetéstől teheti azt.“ Habár Bedekovics bánnál tegnap a horvát ügyben értekezlet tartatott.■ Mint tudva van, jelenleg számos horvát kitűnőség időzik Pesten s Dr. Andrássy miniszterelnöknél tartott konferentiákban állapíttatik meg a Horvátországban követendő eljárás. Határozat eddig még nem hozatott, de körülbelül bizonyosnak mondható, hogy a horvát kormány személyzetében némi változtatások léteznek, a horvát országgyűlés pedig megnyittatik, a további lépések a horvát ellenzék által felállítandó programaitól tétetvén függővé. (P. N.) A cs. k. dimagőzhajózási társulat. A cs. k. dunagőzhajózási társulatnak igen jó ügyvéde s pártfogója találkozott az osztrák s magyar pénzügyőrségben. E két minisztérium, mintha Ausztria s Magyarország már teljesen egybe volna olvasztva, egyezményt kötött az u. n. Ausztria-Magyarország és a dunagőzhajózási társulat közt, mely szintén egy tekintélyes nagyhatalom, miszerint ők t. i. _a miniszter urak elengednék az állam kincstáraiból tett több mint 10 milliónyi előlegezést, ha a társulat méltóztatnék 2 és 3/4 milliónyi kerek összeget az osztrákmagyar pénzügyért uraknak illető 70 és 30 quóta arányban visszaszolgáltatni. Már maga az előterjesztés ezen közös ügyes alakja elegendő lehet hogy az ily kísérleteket a magyar országos törvényhozás méltó felindulással visszautasítsa s Magyarország jogait javait az ily ajárulékozgatásoktól megóvni őrizkedjék, még akkor is, sőt annyival inkább, ha az osztrák reichsrat készségesen elfogadja pénzügyminisztere javaslatát. Mi a cs. k. dunagőzhajózási társulat kiváltságait s az állambiztosítéktól leendő visszalépését illeti, mely utóbbi ürügy akar lenni az ajándékozásra, itt csupán eme kérdések felett kell a törvényhozásnak s a közvéleménynek ítéletet hoznia: 1. Volt-e, lehetett e valaha joga a bécsi kormánynak arra hogy Magyarország Dunáját, mint valamely önépített sinutat, egy társulatnak, mely épen a bécsi urakból alakult, évtizedekre odaajándékozza monopolizálás végett ? 2. Volt-e, lehetett-e államsegélyt méltányosan kérnie egy ily társulatnak Magyarországból, vagy épen Ausztriától is, holott oly fényes sikerrel működött miszerint saját üzleti tőkéjét 30 év alatt 100.000 írtról mintegy 50 millió írtra emelte ? Az első kérdést azt hiszszük nem kell vitatnunk, annyival inkább nem, mert ha tett is ily természetellenes ajándékozást évek óta nem lehetett valamely az erdőben elkövetett bűntényről hallani, V. . . . lakosai azért mégis azt hitték, miszerint az erdőben számos gaztett fordulhat elő, melyek az erdőnek elszigeteltsége miatt soha sem jönnek napvilágra. Egyik nap reggelén villámsebességgel futotta be V. város utczáit egy hir, mely általában nagy izgatottságot szült. Egy paraszt ugyanis, ki a szomszéd faluból az erdőn keresztül jött a városba, azon hitt hozá, hogy az erdőben valaki meggyilkoltatott. Ő maga látta a meggyilkoltat szorosan az út mellett feküdni. Azonnal jelentés létetett e bűntettről a hatóságnak, s egy fél óra elteltével már több rendőri közeg, számos kiváncsitól kisérve, ment ki az erdőbe a dolog megvizsgálása végett. A paraszt jelentése, fájdalom, igaznak bizonyult be. Körülbelül az erdő közepe táján, közvetlenül az út mellett találtatott a megöltnek hullája, melyben egy Ge rach nevű gabonakereskedőre ismertek. A szerencsétlennek feje állig, egy éles eszközzel tett egyetlen ütéssel volt széthasítva, úgy, hogy izmos karnak kellett lenni, mely ily hatalmas ütést tehetett, úgy szintén semmi kétség sem forgott fenn a felől, hogy itt rablógyilkossági eset forog fen, mert az órája, valamint tárczája és erszénye a meggyilkoltnak — amelyekben pedig rendesen nem megvetendő összeg szokott lenni — hiányzottak. Gerlách a falubon gabnát szokott összevenni, melyet aztán a városban, a molnárok, sütök és vendéglősöknek ismét eladott. V.-ben ismert egyéniség volt és úgy látszik, hogy most is odamenni szándékozott, a midőn is útközben az erdőben megtámadtatva meggyilkoltatott. A hulla megvizsgálására kiküldött orvos véleménye szerint ezen véres tett már legalábbi1—8 órával azelőtt — tehát vagy az éj folyamában, vagy pedig az előtte való nap késő estéjén — követtetett el. Miután a részletek mind a bécsi kormány, ezen ajándékozás a párisi békekötés által, mely a Dunát szabad folyamnak nyilvánította, érvénytelenné lett. Ezen érvénytelen jogalapra redukálandó tehát a bécsi kormánynak mindazon kegyes ajándékozása, melyet Magyarország főfolyama iránt tett u. m. St. Leon és Bernard Antal urak kiváltságai, kik 1819-ben kizáró szabadalmat nyertek, de csakis az osztrák Dunának s mellék folyóinak gőzösökkel hajózására. Azután 1828-ban Andrews John és Pritchard urak hasonló szabadalma, kik ezt 1830-ban a „cs. k. szab. első Dunagőzhajózási társaság“ czim alatti részvénytársulatra ruházták, mely 200 db. ötszáz frtos részvénytőkével kezdte meg nagyjövőjű üzletét. Ugyancsak ezen érvénytelen jogalapra redukálandó a bécsi kormány azon ajándéka, miszerint ezen társulatnak 1846- ban megengedte, hogy üzletét Magyarországra s mellékfolyóira is kiterjeszthesse, mint szintén az 1857 május 20-iki szerződés , miszerint a bécsi kormány a társulat számára 24 millió tőke után 1.920000 frt jövedelmet biztosított majdnem a század végig, 1880-ik évig. Mi pedig a társulat üzletének jövedelmezőségét illeti, miszerint az tulajdonképp soha sem szorult államsegélyre, bár még tavaly is úgy tudta összealkotni számadásait, hogy nem kevésb mint 945,420 frt 37 kr. hiányt mutat fel, ennyi segélyt kér az „államtól“ (értsd Ausztria és Magyarországot) a tények, a társulat üzleti tőkéjének óriás előléptei elég világosan szólnak. A császári királyi szabadalmazott első dunai gőzhajózási társaság ugyanis mint említők 100,000 forinttal kezdte volt üzletét. Első gőzöse „I. Franz“ 1830- ban 60 lóerővel kezdte meg működését Pest és Bécs közt. A társulatnak 1845- ben már a tengeren is jártak hajói, melyeket a Lloydnak átadott s ezeken kívül volt 28 gőzőse; 1850-ben már 49, 1855- ben 86, 1867-ben 138 gőzöse s 517 nagyobbrészt vasból készült vontató hajója volt. Ily példátlan mérvben gyarapodott a társulat üzlete részint a közlekedési igények s vágyak felébredése, részint az osztrák kormány pazarló segélyzése következtében. Mert bár már 8—10—12 milliót tett volt a társulat bevétele, a kormány mégis mindig segélyezte, illetőleg ajándékozgatta 1858-tól 1865-ig összesen 8.432,363 forint 78 krajcrár készpénzzel, aztán ennek 4 évi kamatjával, mely két millió 179,546 forint 93 krajcrát tesz. Ezenkívül nagy mérvben segélyezte az adóelengedések által. Megengedte ugyanis 1861-ben, hogy a társaság kereseti s jövedelmi adójából 73,687 forintot írhasson az állambiztositék terhére. 1867-ben ezen engedmény 101,959 forintra emeltetett s az 1866-kig jegyzőkönyvileg felvétettek, a hulla egy szekéren a városba vitetett. V.-ben az izgatottság óráról órára fokozódott. Egyáltalán Groh és két fiát vádolták a gyilkossággal, s a nép menthetetlen hibának tartotta a hatóság részéről, hogy azoknak rögtöni elfogatását nem rendelte el. V. . .. lakossága közül mindenki saját életét is veszélyeztetve gondolta, mindaddig, mig az egész Grohe család szigorú őrizet alá nem tétetik. A csendőrség még aznap Grohe házában szigorú házkutatást tartott, miután azonban a legkevesebb sem találtatott, mi csak a legcsekélyebb gyanúra is alkalmat szolgáltatott volna, tehát egyelőre azoknak befogatásáról le kellett mondaniok. Ez eset a városban kimondhatatlan nagy izgatottságot szült. Grohe váltig erősíté ugyan, miszerint sem ő, sem fiai, mind az előtte való estén, mind pedig az éj folytán el nem hagyták házukat; de mit lehetett azonban ily ember erő-esítésére adni, kiváltképen több körülmény lővén hozzá, melyek a világ szine előtt elég határozottan kimutatták bűnösségét. Míg t. i. a városban a bűntény fölött mindenki a legnagyobb felindulással telt el; míg a munkások csak a gyilkossági esettel akarván foglalatoskodni, majdnem minden műhelyben a munka szünetelt. Grohe fiaival nyugodtan dolgozott kertjében, mintha semmi sem történt volna, s mintha a bűntény őket a legkevésbé sem aggasztaná. Világos volt mindenki előtt, hogy ezen magaviseletükkel az ártatlanság látszatát akarták csak maguknak adni. Természetesnek találtatott az is, hogy a házmotozás semmi olyast nem eredményezett, mi terhekre esett volna, mert Groheék részéről semmi jóstehetség sem kellett hozzá egy ilyent előre tudni,a meggyilkolt tulajdonát képezett tárgyakat jó eleve elrejtette. Az erdőben vagy saját kertjében is eláshatta azokat,s a legnagyobb körültekintés mellett is alig képes valaki minden kis helyet gondosan átkutatni. Ha valóban év jövedelmének fölöslege 546,892 forint 60 krajcrár a társaságnál kamat nélkül hagyatott stb. stb. Szóval példátlan atyáskodást vitt véghez a bécsi kormány ezen társulat irányában, melynek részvényei többnyire épen a bécsi urak birtokában vannak s ha e jó urak önmagukat megajándékozni meg sem szűnnének is, Magyarországnak semmi érdeke, a törvényhozásnak semmi ürügye, a kormánynak semmi joga sincs ahhoz, hogy hasonló bőkezűsködést kövessen el. Azt mondják a miniszteri javaslat emberei, hogy a császári királyi szabadalmazott első dunahajózási társulat, ha az államgarantia kötelékei alól fel nem mentetik, ismét száz meg százezereket fog kérni évenkint subventió gyanánt. Természetes, mert számtételeit nem ellenőrizheti az állam, s mint a múlt évben,úgy most is kimutathatja, hogy 8—9 százezer deficitje van. De: tessék a tényeket nézni s a szerződéseket a szerint kijavíttatni. A társulat üzleti eredménye az, hogy koldulásai daczára is nagyobb árrá nőtte ki magát e társulat, mint minő az állam. Mert ugyan van-e Magyarországnak vagy épen Ausztriának is pénze, hogy egy hasonló erejű 50—60 milló tőkével bíró üzletet létesítsen például Faimében a tengeren, hol elég szabad tere volna a hajózásnak? Dehogy van. Magyarország 2—3 milliót sem volna képes egy fiumei Lloyd társulat megalapítására adni — pedig erre valóban országos szükséglet. Hiszen a pénzügyér most is kölcsönműveletben fáradoz. Ha tehát a társulatnak is alkalmatlan az államgarantia köteléke — ám oldja fel, fizesse vissza legalább a készpénzben élvezett 11—12 milliónyi segélyt s örüljön, hogy nagyra nőtt tőkéjével odább állhat. Más társulat, kivált, ha kizárólag Magyarország érdekeit fogja felkarolni, úgy sem fog hasonló jótéteményben részesülni. S ez is előny a császári királyi szabadalmazott dunahajózási társulat számára, saját érveivel, de ne vezesse olvasóit tévútra csonkított idézetek által, ami az irodalomban egyértelmű a ferdítéssel. Helfy Iognácz: Az állandó pénzügyi bizottság jelentése