Magyar Ujság, 1871. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1871-09-16 / 212. szám

Szerkesztőségi iroda: Lipót utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtat­nak el.­ ­§­­ 212-ik szám. Szombat, 1871. szeptember 16. V. évfolyam. Kiadó-hivatal: Lipót­ utcza 11. sz. földszint­ide intézendő a lap anyagi ré­szét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben ház­hoz hordva: Egész évre . . . . 20 frt — kr. Félévre...................10 „ — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 „ 70 „ Egyes szám ára 6 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 12 kr.; többszörinél 0 kr. Bélyegdij minden hirdetésért kü­lön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábos petitsor 25 kr. Pest, szeptember 15. Ausztriában tegnap nyíltak meg az or­szágok gyűlései, miről már táviratilag jelentést tettünk mai (pénteki) számunkban. Közvetlen szomszédságában távirati kivonatban ismertet­tük Hohenwarth­ előterjesztését, melyet a bécsi „Abendpost“ ismertet. E javaslatok kerültek a tartománygyű­lések elé, s a választási jogra, va­lamint a kerületek felosztására vonatkoznak. Röviden egybefoglalva többnyire a következő módosításokat tartalmazzák: A kereskedelmi kamarák és nagybirtokosok helyét a nagy ipa­rosok és legtöbb adózók osztálya foglalja el. A városok és vidék közti képviseleti számarány ez utóbbi javára, egyenlőbbé tétetik. Minden vá­lasztó­kerület csak egy képviselőt küld és az iparosoknál is, mint mindenütt, az egyenes vá­lasztás hozatik be. A választó­kerületek a nem­zetiségekre való tekintettel osztatnak fel. Cseh­ország állami joga elismertetik és azt koroná­zással fogják szentesíteni. A cseh országgyűléshez intézett k­i­r­á­l­y­i leirat hivatkozik az 1870. aug. 31-ki pátens­re, mely azon óhajt fejezi ki, hogy a cseh ki­rályságnak az összbirodalomhoz való viszonyai és azoknak átvizsgálása az 1870. szeptember­­ 25-diki leirat által biztosíttatván, minden ol­dalra kielégítő és méltányos szabályzatra fog vezettetni. Elismeri a cseh királyság jogait; a király­nak abbeli készségét nyilatkoztatja ki, hogy ezen elismerést a koronázási esküvel megnyi­­tandja; hangsúlyozza továbbá, hogy a király a többi királyságok és országok irányában az ok­­tóberi diploma és az államalaptörvények által, és a magyar királysággal szemben a koroná­zási eskü által elvállalt kötelezettségek alól nem vonhatja ki magát; — ennélfogva megelé­gedéssel veszi tudomásul a cseh tartománygyű­­lés feliratát, melyben azon készség fejeztetett ki, hogy az ország jogigényei a birodalom ha­talmi állásával, és a többi királyságok és or­szágok jogosult igényeivel öszhangzásba fog­nak hozatni. Felhívja a tartománygyűlést, hogy a cseh királyság államjogi viszonyait a mérséklet és békülékenység szellemében vegye tanácskozás alá, hogy a koronának lehetőség adassék az iránt, miszerint az alkotmány­vitát a többi ki­rályságok és országok jogainak megsértése nélkül bevégezhesse. A leirat felemlíti végül, hogy a kormány a tartománygyűlés elé új vá­lasztási rendet és a két nemzetiség védelme iránt tervjavaslatot fog terjeszteni. A franczia nemzetgyűlés holnap kezdi meg szünetelését.­­ Thiers az újabban történt három püspöki kinevezést a törvény­­bulletinben jelentette be, mivel azt jelezte, hogy állami megerősítés szükséges a kinevezéshez.­­ Mac-Mahon tanagy a vizsgáló bizottság előtt magára vállalta a felelősséget a hadsereg­nek Chalons-ból Sedanba való vonulásáért. A bonapartista lapok nem késnek e váratlan ese­tet az excsászárnak mentegetésére felhasz­nálni. Az egykor sokat emlegetett német ado­m­­ány­ozási­ ügy berlini hírek szerint már közelebb el fog intéztetni. Eddig ugyanis a csá­szár még nem határozta el magát, mikép oszsza ki a megajánlott négy milliót, mely összeg alig felel meg azon milliók felének, melyeket a csá­szár adományozásokra kívánt volna fordítani. Adományzásban részesülnek: Frigyes Károly herczeg, Moltke gróf tábornagyok, — ez utóbbi kezdetben nem volt hajlandó elfogadni az ado­mányozást, de később rábeszéltette magát; — továbbá Blumenthal, Voight-Rheetz, Stiehle, Goeben, Werder tábornokok ; Prankh bajor had­ügyminiszter, Sukow würtembergi hadügyér, Bayer bádeni hadügyér; az államférfiak közül Delbrück és a bádeni Jolly miniszterek. Man­teuffel, úgy látszik, szintén nem marad üres kézzel, habár felőle még hallgat a hír. Sz.­pétervári távirat szerint Bismarck­nak a gasteini találkozásra vonatkozó sürgönye — melyet a német követ adott át a kormány­nak — a czárra kedvező benyomást tett. Az olasz lovasság újjászervezésére vo­natkozólag a napokban rendelet fog közzété­­telni. A lovasság ezentúl 20 ezredből álland, melynek fele dzsidás, másik fele pedig könnyű lovasság lesz. A „római kör“ aláírásokat gyűjt egy G­a­­ribaldihoz intézendő levélhez, melyben felkérik, hogy a szeptemb. 20-i ünnepélyre jőjön Rómába. A „kath­. érdekeket elősegítő egylet“ pedig egy az­nap a liberálisok ellenében esz­­közlendő tüntetést készít elő. Konstantinápolyból írják, hogy a porta kész a legerélyesebb rendszabályokat fo­ganatosítani Albánia ellenében. Trebizondeból két hadihajó érkezett Konstantinápolyba, hogy Aali pasa segítségére több rendbeli csapatokat szállíttassanak Albániába. — Görögországgal a porta kiegyezett. El akarja fogadni Tirkupis követet s a maga részéről Athénbe követet fog küldeni. A r­o­m­­á­n­i­a­i fejedelem s neje már vissza­tért Bukarestbe. Két ítélet. ii. (Folytatás.) V . . . várostól körülbelül fél óra távolság­nyira, egy meglehetős nagy és szerű erdő terül el. V . . . lakosai azt gyakori kisétálásra, sőt nyáron egy-egy kis kirándulásra is használták fel, habár nem a legjobb hirben állott is, és este vagy éjjeli időben senki sem ment volna szíve­sen rajta keresztül. Említett erdőben többször fordult elő rablás, és egy rablógyilkosság is kö­vettetek el benne, anélkül hogy a gyilkos felfe­deztetett volna. A szájról-szájra járó hír, mind­ezen eseteket megnagyobbítván, a legvéresebbre festé azokat. Gyakran kiküldött csendőri őrjáratok az erdőben a biztonságot teljesen helyreállították; mindenki veszélytelenül vonulhatott rajta éjjelen­ként is keresztül, de a rettegés annak daczára mégis megmaradt; és ki ezen utat egyedül volt kénytelen megtenni, sietett, hogy az est meg ne lepje ott. V . . . lakosai semmikép sem hagyták fejekből kibeszélni ama rögeszméjüket, misze­rint az erdőben időről-időre még most is történ­nek rablások, habár egy idő óta ilyesmiről soha sem lehetett hallani semmit. Szorosan az erdő szélén egy magános ma­jor van, mely — egy meglehetős nagy kerttel körülvéve — egy lakóházból s több gazdasági épületből állott. Ezen épületek tulajdonosa egy öreg — G r­o­h­e nevű­ kertész volt, ki két fel­nőtt fiával mivelte a telket, sok főzelék-félét ter­mesztvén benne, melyet a városban elárusított. Grohe meglehetős jómódú ember volt, kinek az első dunagőzh­ajózási társulat jövedelem­biz­tosításának megszüntetéséről, ezen társulat által felvett előlegek megtérítéséről, a pécs-mohácsi vasút visszaváltási határidejének megváltozta­tásáról és az első dunagőzh­ajózási társulat által fizetendő közadókról szóló törvényjavaslat tár­gyában. A minisztérium 1870. évi május hó 9-én „a szabadalmazott első dunagőzh­ajózási társulat jövedelem­biztosításának megszüntetéséről, to­vábbá ezen társulat jövedelmi adójának a ma­gyar és osztrák pénzügyi kormányzat közti meg­osztásáról“ czímű törvényjavaslatot tett le a ház asztalára. Az állandó pénzügyi bizottság a­nélkül, hogy a törvényjavaslat érdemére nyilatkozott volna, azt az előterjesztett alakban nem vette tanácskozás alá, mert nem tartotta helyesnek és czélszerűnek azt, hogy egyszerűen törvénye p­ártatlanok volnának, úgy valamelyiknek közü­lük csupa kíváncsiságból is a bűntett helyére kellett volna sietni, legkivált, házuktól odáig alig tíz percznyi távolság lévén. A rendőrség a nép azon általános kívánal­mának, miszerint Grohe és fiait fogja el, nem tehetett ugyan eleget, hanem azért maga sem volt minden gyanú nélkül irántuk, a­miért is megfeszített szorgalommal kutatta át az egész erdőt főképen Grohe lakásának környékét. A nap el­múlt, anélkül, hogy a rendőrség a legcsekélyebb eredményt mutathatott volna fel­tett fürkészésekről. Másnap a rendőrség tehát újra elkezde a fü­rkészést, és ezen a napon szerencsésebb volt, mint az előbbin. A bűntény helyéről meglehetős távolságban, egy sűrű bokorban egy fejszét ta­láltak, a­melylyel kétségkívül a gyilkosság vi­zetett véghez, mert részben még vérrel volt borítva, s a meggyilkoltnak bajából is volt rá ragadva. A rendőrök a corpus delictit kabátjuk alá vetvén, azonnal Grohehoz mentek s anélkül, hogy az megmutatták volna neki, az ö­reg ker­tésztől egy fiatal fa lenyesése végett egy fej­szét kértek. Grohe a kérelmet nem örömest lát­szott teljesíteni, keresett a házban, az istálló­ban, fiait kérdezte és azután röviden de ész­revehető boszúsággal adá tudtára a rendőrök­nek , miszerint a kívánttal nem tud szolgálni, mert nem találja hamarjában. Midőn erre egy rendőr a vérrel borított fejszét kabátja alól előhúzva, Grohet kérdezé, vájjon azon fejszét nem ismeri-e tán, ez megijedve szólatlanul hátrált vissza. Erre aztán Grohe­t két fia azon­nal elfogattak. Senki sem kétségeskedett a felől, hogy most Gerlach­ gyilkosai fölfe­döztettek , és V. polgárai nem kevéssé voltak büszkék éles elméjükre, minthogy ők mindszát Grohe­s fiait jelölték ki a gabonakereskedő gyikosainak. Csupán egy fia­tal Baum nevű ügyvéd volt más véleményen. Nézete szerint még nem volt bebizonyítva, hogy a A „Pesti Napló“ lojalitása. A „Pesti Napló“ mai számában idé­zetekkel iparkodik kimutatni, meny­nyire téves azon felfogásunk, hogy a mi­nisztereket a parlament kebeléből kell vá­lasztani. E czélból idéz néhány tételt Maca­u­­layból is, előre bocsátván, némi gúny­­nyal, hogy őt talán csak mi is el fog­juk ismerni tekintélynek. Igenis, elismerjük Macaulayt tekin­télynek, s épen azért állította tegnap Simonyi barátunk s állítjuk mi, hogy a kormány eljárása e kérdésben is impar­­lamentáris. S meggyőződtek volna ez ál­lítás helyességéről a „Pesti Napló“ olva­sói is, ha a „Pesti Napló“ csonkítás n­é­l­k­ü­l idézi a híres angol szerző szö­vegét. Miért méltóztatott kihagyni, ked­ves kollegánk, az idézett tételből más­fél sort? Azért, mert abban a másfél sorban Macaulay oly definitiót ad a miniszté­riumról, mely egészen tönkrejuttatja Andrássynak „erélyes“, „szabatos“ és „találó“ válaszát. A „Pesti Napló“ által szánt szándéko­­san kihagyott másfél sor így hangzik: „The ministry is, in fact, a committee of leading members of the two Houses“.*) Magyarul: „a minisztéri­u­m, tényleg, a két kamarán­a­k v­e­­zértagjaiból álló bizottmány“ — és csak ezután következik az amit a „Pesti Napló“ idéz. Tehát csakugyan kell hogy a miniszter vagy képviselő vagy felsőházi tag legyen. Miért is fölkérjük a „Pesti Napló“-t, hogy jövőre védje s dicsőítse Aluh­ássyt *) Lásd: Th. B. Macaulay, History of Eng­land, 7-ik kötet, 247-ik lap (Lipcsei kiadás). nem csekély összege volt ingatlan zálogra is kiadva. Ezen Grohet és két fiát hozta a hír az erdőben történt gaztettekkel érintkezésbe, és csak igen kevés ember találkozott a város­ban, kik büntelennek hitték őket. Sokan nyíltan is kimondák, hogy vagyonát éjjelenként az er­dőben szerezte, ámbátor még soha a legkeve­sebb sem bizonyult be ellene. Grohe csakugyan zárkózott kedélyű és mo­gorva természetű ember volt, az emberekkel való érintkezést, amennyire lehetett, kerülte, s csakugyan ritkán ment be a városba; magas egyenes alak volt, kit a rajta átvonult évek hosszú sora még nem bírt meggörbíteni. Apró szemei sűrű szempillák alól pislogtak elő. — Egész tekintete olyan leselkedő forma volt, s arcza nagyon ritkán derült ki egy-egy mosolyra. Két fia, név szerint Vilmos és Henrik, sok tekin­tetben apjuk hasonmásai , durva és indula­tos természetű legények — szintén igen rosz hírben állottak a környéken. Ha verekedés volt valamelyik városrészben, úgy meglehetős hatá­rozottsággal lehetett állítani, hogy a két ifjú Grohe viszi benne a vezérszerepet. És azért általánosan rettegettek voltak, kiváltképen erő­ben senki sem mérkőzhetvén velük, Így viszont senki sem tagadhatta, hogy Grohe és családja igen szorgalmatosak valá­­nak. Kora reggeltől fogva késő estéig lehetett az öreget a kertben munkálkodva látni, továbbá igen egyszerűen és takarékosan élt, és igen könnyű lett volna vagyonát e két körülmény­ből eredetinek magyarázni, de a közvélemény mindamellett makacsul ragaszkodott azon állí­tásához, hogy vagyonát — mely mindinkább növekedett — más úton-módon szerezte; igy okoskodván: „Háza magányosan az erdő szé­lén áll, és miután este senki sem bátorkodik oda menni, nem tudhatni, hogy ilyenkor mi­féle foglalkozást űz ; ha tehát az erdőben va­lami rablást akar elkövetni, igen kényelmesen, menten minden meglepetéstől teheti azt.“ Habár Bedekovics bánnál tegnap a horvát ügyben értekezlet tartatott.­­■ Mint tudva van, jelenleg számos horvát kitűnőség időzik Pesten s Dr. Andrássy miniszterelnöknél tartott konfe­­rentiákban állapítt­atik meg a Horvátországban követendő eljárás. Határozat eddig még nem hozatott, de körülbelül bizonyosnak mondható, hogy a horvát kormány személyzetében némi változtatások léteznek, a horvát országgyűlés pedig megnyittatik, a további lépések a horvát ellenzék által felállítandó programaitól té­tetvén függővé. (P. N.) A cs. k. dimagőzhajózási­ társulat. A cs. k. dunagőzh­ajózási társulatnak igen jó ügyvéde s pártfogója találkozott az osztrák s magyar pénzü­győrségben. E két minisztérium, mintha Ausztria s Magyarország már teljesen egybe volna olvasztva, egyezményt kötött az u. n. Ausztria-Magyarország és a dunagőzh­a­józási társulat közt, mely szintén egy te­kintélyes nagyhatalom, miszerint ők t. i. _a miniszter urak elengednék az állam kincstáraiból tett több mint 10 milliónyi előlegezést, ha a társulat méltóztatnék 2 és 3/4 milliónyi kerek összeget az osztrák­magyar pénzügyért uraknak illető 70 és 30 quóta arányban visszaszolgáltatni. Már maga az előterjesztés ezen kö­zös ügyes alakja elegendő lehet hogy az ily kísérleteket a magyar országos tör­vényhozás méltó felindulással visszauta­sítsa s Magyarország jogait javait az ily ajárulékozgatásoktól megóvni őrizkedjék, még akkor is, sőt annyival inkább, ha az osztrák reichsrat­­ készségesen elfogadja pénzügyminisztere javaslatát. Mi a cs. k. dunagőzh­ajózási társulat kiváltságait s az állambiztosítéktól le­endő visszalépését illeti, mely utóbbi ürügy akar lenni az ajándékozásra, itt csupán eme kérdések felett kell a tör­vényhozásnak s a közvéleménynek ítéle­tet hoznia: 1. Volt-e, lehetett e valaha joga a bé­csi kormánynak arra hogy Magyaror­szág Dunáját, mint valamely önépített sinutat, egy társulatnak, mely épen a bé­csi urakból alakult, évtizedekre odaaján­dékozza monopolizálás végett ? 2. Volt-e, lehetett-e államsegélyt mél­tányosan kérnie egy ily társulatnak Ma­gyarországból, vagy épen Ausztriától is, holott oly fényes sikerrel működött mi­szerint saját üzleti tőkéjét 30 év alatt 100.000 írtról mintegy 50 millió írtra emelte ? Az első kérdést azt hiszszük nem kell vitatnunk, annyival inkább nem, mert ha tett is ily természet­ellenes ajándékozást évek óta nem lehetett valamely az erdőben elkövetett bűntényről hallani, V. . . . lakosai azért mégis azt hitték, miszerint az erdőben számos gaztett fordulhat elő, melyek az erdőnek elszigeteltsége miatt soha sem jönnek napvi­lágra. Egyik nap reggelén villámsebességgel fu­totta be V. város utczáit egy hir, mely álta­lában nagy izgatottságot szült. Egy paraszt ugyanis, ki a szomszéd faluból az erdőn ke­resztül jött a városba, azon hitt hozá, hogy az erdőben valaki meggyilkoltatott. Ő maga látta a meggyilkoltat szorosan az út mellett fe­küdni. Azonnal jelentés létetett e bűntettről a hatóságnak, s egy fél óra elteltével már több rendőri közeg, számos kiváncsitól kisérve, ment ki az erdőbe a dolog megvizsgálása végett. A paraszt jelentése, fájdalom, igaznak bizo­nyult be. Körülbelül az erdő közepe táján, köz­vetlenül az út mellett találtatott a megöltnek hullája, melyben egy G­e r­­­a­c­h nevű ga­bonakereskedőre ismertek. A szerencsétlennek feje állig, egy éles eszközzel tett egyetlen ütés­sel volt széthasítva, úgy, hogy izmos karnak kel­lett lenni, mely ily hatalmas ütést tehetett, úgy szintén semmi kétség sem forgott fenn a felől, hogy itt rablógyilkossági eset forog fen, mert az órája, valamint tárczája és erszénye a meg­gyilkoltnak — a­melyekben pedig rendesen nem megvetendő összeg szokott lenni — hiány­zottak. Gerlách a falubon gabnát szokott össze­venni, melyet aztán a városban, a molnárok, sütök és vendéglősöknek ismét eladott. V.-ben ismert egyéniség volt és úgy látszik, hogy most is odamenni szándékozott, a midőn is útközben az erdőben megtámadtatva meggyilkoltatott. A hulla megvizsgálására kiküldött orvos véle­ménye szerint ezen véres tett már legalább­i1—8 órával azelőtt — tehát vagy az éj folya­mában, vagy pedig az előtte való nap késő es­téjén — követtetett el. Miután a részletek mind a bécsi kormány, ezen ajándékozás a pá­risi békekötés által, mely a Dunát szabad folyamnak nyilvánította, érvénytelenné lett. Ezen érvénytelen jogalapra reduká­landó tehát a bécsi kormánynak mind­azon kegyes ajándékozása, melyet Ma­gyarország főfolyama iránt tett u. m. St. Leon és Bernard Antal urak kiváltságai, kik 1819-ben kizáró szabadalmat nyer­tek, de csakis az osztrák Dunának s mel­lék folyóinak gőzösökkel hajózására. Az­után 1828-ban Andrews John és Prit­chard urak hasonló szabadalma, kik ezt 1830-ban a „cs. k. szab. első Dunagőzha­­józási társaság“ czim alatti részvénytár­sulatra ruházták, mely 200 db. ötszáz frtos részvénytőkével kezdte meg nagy­­jövőjű üzletét. Ugyancsak ezen érvénytelen jog­alapra redukálandó a bécsi kormány azon ajándéka, miszerint ezen társulatnak 1846- ban megengedte, hogy üzletét Magyaror­szágra s mellékfolyóira is kiterjeszthesse, mint szintén az 1857 május 20-iki szer­ződés , miszerint a bécsi kormány a tár­sulat számára 24 millió tőke után 1.920000 frt jövedelmet biztosított majdnem a szá­zad végig, 1880-ik évig. Mi pedig a társulat üzletének jövedel­mezőségét illeti, miszerint az tulajdonkép­p soha sem szorult államsegélyre, bár még­­ tavaly is úgy tudta összealkotni szám­adásait, hogy nem kevésb mint 945,420 frt 37 kr. hiányt mutat fel, ennyi segélyt kér az „államtól“ (értsd Ausztria és Ma­gyarországot) a tények, a társulat üzleti tőkéjének óriás előléptei elég világosan szólnak. A császári királyi szabadalmazott el­ső dunai gőzhajózási társaság ugyanis mint említők 100,000 forinttal kezdte volt üzletét. Első gőzöse „I. Franz“ 1830- ban 60 lóerővel kezdte meg működését Pest és Bécs közt. A társulatnak 1845- ben már a tengeren is jártak hajói, melye­ket a Lloydnak átadott s ezeken kívül volt 28 gőzőse; 1850-ben már 49, 1855- ben 86, 1867-ben 138 gőzöse s 517 na­gyobbrészt vasból készült vontató hajója volt. Ily példátlan mérvben gyarapodott a társulat üzlete részint a közlekedési igé­nyek s vágyak felébredése, részint az osztrák kormány pazarló segélyzése kö­vetkeztében. Mert bár már 8—10—12 milliót tett volt a társulat bevétele, a kor­mány mégis mindig segélyezte, illetőleg ajándékozgatta 1858-tól 1865-ig összesen 8.432,363 forint 78 krajcrár készpénzzel, aztán ennek 4 évi kamatjával, mely két millió 179,546 forint 93 krajcrát tesz. Ezenkívül nagy mérvben segélyezte az adóelengedések által. Megengedte ugyanis 1861-ben, hogy a társaság kereseti s jövedelmi adójából 73,687 forintot írhasson az állambiztosi­­ték terhére. 1867-ben ezen engedmény 101,959 forintra emeltetett s az 1866-ki­g jegyzőkönyvileg felvétettek, a hulla egy szeké­ren a városba vitetett. V.-ben az izgatottság óráról órára fokozó­dott. Egyáltalán G­r­o­h é­­­s két fiát vádolták a gyilkossággal, s a nép menthetetlen hibának tar­totta a hatóság részéről, hogy azoknak rögtöni elfogatását nem rendelte el. V. . .. lakossága közül mindenki saját életét is veszélyeztetve gondolta, mindaddig, mig az egész Grohe család szigorú őrizet alá nem tétetik. A csendőrség még az­nap Grohe házában szigorú házkutatást tartott, miután azonban a legkevesebb sem találtatott, mi csak a legcse­kélyebb gyanúra is alkalmat szolgáltatott volna, tehát egyelőre azoknak befogatásáról le kellett mondaniok. Ez eset a városban kimondhatatlan nagy izgatottságot szült. Grohe váltig erősíté ugyan, miszerint sem ő, sem fiai, mind az előtte való estén, mind pedig az éj folytán el nem hagyták házukat; de mit lehetett azonban ily ember erő-­e­sítésére adni, kiváltképen több körülmény lővén hozzá, melyek a világ szine előtt elég határozot­tan kimutatták bűnösségét. Míg t. i. a városban a bűntény fölött mindenki a legnagyobb felindu­lással telt el; míg a munkások csak a gyilkossági esettel akarván foglalatoskodni, majdnem min­den műhelyben a munka szünetelt. Grohe fiaival nyugodtan dolgozott kertjében, mintha semmi sem történt volna, s mintha a bűntény őket a legkevésbé sem aggasztaná. Világos volt min­denki előtt, hogy ezen magaviseletükkel az ártatlanság látszatát akarták csak maguknak adni. Természetesnek találtatott az is, hogy a házmotozás semmi olyast nem eredményezett, mi terhekre esett volna, mert Groheék részéről semmi jóstehetség sem kellett hozzá egy ilyent előre tudni,a meggyilkolt tulajdonát képezett tár­gyakat jó eleve elrejtette. Az erdőben vagy sa­ját kertjében is eláshatta azokat,s a legnagyobb körültekintés mellett is alig képes valaki min­den kis helyet gondosan átkutatni. Ha valóban év jövedelmének fölöslege 546,892 forint 60 krajcrár a társaságnál kamat nélkül hagyatott stb. stb. Szóval példátlan atyáskodást vitt vég­hez a bécsi kormány ezen társulat irányá­ban, melynek részvényei többnyire épen a bécsi urak birtokában vannak s ha e jó urak önmagukat megajándékozni meg sem szűnnének is, Magyarországnak semmi érdeke, a törvényhozásnak semmi ürü­gye, a kormánynak semmi joga sincs ah­hoz, hogy hasonló bőkezűsködést köves­sen el. Azt mondják a miniszteri javaslat em­berei, hogy a császári királyi szabadal­mazott első dunahajózási társulat, ha az államgarantia kötelékei alól fel nem men­tetik, ismét száz meg százezereket fog kérni évenkint subventió gyanánt. Természetes, mert számtételeit nem ellenőrizheti az állam, s mint a múlt év­ben,úgy most is kimutathatja, hogy 8—9 százezer deficitje van. De: tessék a té­nyeket nézni s a szerződéseket a szerint kijavíttatni. A társulat üzleti eredménye az, hogy koldulásai daczára is nagyobb árrá nőtte ki magát e társulat, mint minő az állam. Mert ugyan van-e Magyaror­szágnak vagy épen Ausztriának is pénze, hogy egy hasonló erejű 50—60 milló tő­kével bíró üzletet létesítsen például Fai­mében a tengeren, hol elég szabad tere volna a hajózásnak? Dehogy van. Magyarország 2—3 mil­liót sem volna képes egy fiumei Lloyd társulat megalapítására adni — pedig er­re valóban országos szükséglet. Hiszen a pénzügyér­ most is kölcsönműveletben fá­­radoz. Ha tehát a társulatnak is alkalmatlan az államgarantia köteléke — ám oldja fel, fizesse vissza legalább a készpénz­ben élvezett 11—12 milliónyi segélyt s örüljön, hogy nagyra nőtt tőkéjével odább állhat. Más társulat, kivált, ha kizárólag Magyarország érdekeit fogja felkarolni, úgy sem fog hasonló jótéteményben ré­szesülni. S ez is előny a császári királyi szabadalmazott dunahajózási társulat szá­mára, saját érveivel, de ne vezesse olvasóit tévútra csonkított idézetek által, a­mi az irodalomban egyértelmű a ferdí­téssel. Helfy Iognácz: Az állandó pénzügyi bizottság jelentése

Next