Magyar Ujság, 1871. október (5. évfolyam, 225-250. szám)
1871-10-25 / 245. szám
245-ik szám. V. évfolyam. Szerda, 1871. October 25. Kiadó-hivatal: Lipót-utcza 11. sz. földszint. s ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, n. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. AGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztőségi iroda: Lipót utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Előfizetési Ar: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre . . . . 20 frt — kr. Félévre...................10 „ — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 „ 70 „ Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr., többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábopetitsor 25 kr. mefizetés a „Magyar Újság“-ra egy évre . . 20 forint — kr. félévre ... 10 „ — „ évnegyedre . 5 „ — „ egy hóra . . 1 .. 70 „ Az előfizetési pénzek A „MAGYAR UJSÁG“ kiadóhivatalához (Pesten, Lipót utcza 11. sz.) intézendők. Az előfizetést legczélszerűbben postautalványnyal eszközölhetni. Pest, October 24. Ha a ma érkezett híreknek hitelt adhatunk, az elhatározás tegnap megtörtént. Sokan ezt azon körülményből is igyekeznek kimagyarázni, hogy Andrássy Bécsből ma visszaérkezett. Lehet, hogy így áll a dolog, de ha a jelen viszonyokat tekintjük, azt fogjuk észrevenni, hogy a nagyobb válság még csak ezután következik. Hogy az elhatározás mily értelemben történt meg, erről ez ideig még semmit sem lehet tudni, de a homály nemsokára el lesz oszlatva, miután a leirat a cseh országgyűlésnek valószínűleg már elküldetett. A leirat szerkezetét illetőleg Hohenwart az ellenpárt kivonatai irányában engedékenységet tanúsított, további elhatározását azonban attól téve függővé, hogy a cseh országgyűlés mily magatartást foglaland el a leirattal szemben. Hohenwart tehát csak azon feltétel alatt engedett, ha sikerülene a cseh vezéreket a minisztertanács által a szerkezetben tett módosítások számára megnyerni. Midőn a leirat tegnap a minisztérium elé terjesztetett, az uralkodó azt indítványozá hangsúlyozni, hogy a magyar kiegyezés nem fog utólagos jóváhagyás alá vonatni, az arra vonatkozó törvények csak oly módon fognak megváltoztathatni, amint létrehozattak. Az ausztriai országok államjogi helyzete az alkotmány által van meghatározva. Az osztrák minisztérium tehát, amint az eddigiekből kitűnik, egész határozottsággal lépett föl s ha a csehek a leirat mostani szerkezete miatt vonakodnak majd a reichsrabba képviselőket küldeni, a válság, mely ma jóformán még véget sem ért, egész élességében újra előtérbe lépend. Nem szabad szem elől téveszteni egy fontos mozgalmat, mely a cseh kiegyezés által hozatott szőnyegre s ez az osztrák-német határozott fellépése s a nagy Németországgal való kacsingatása. Az egyes országok fővárosaiban zajos ülések tartatnak s mindenütt a német egység eszméje mellett hoznak határozatokat. A franczia hivatalos egy közleményt hoz, melyben visszautasítja a bonapartisták részéről elszórt azon rágalmakat, melyek szerint Thiers illetményeit csak azért fizetteti aranyban, hogy az agróból előnyt húzzon. A „Journal Officiels“ kijelenti , hogy Thiersnek 60,000 franknyi illetményes bankjegyekben fizettetnek ki, és megjegyzi,hogy a bonapartisták nem felejthetik el azt, hogy Francziaország a császárságnak köszönheti csak fájdalmas helyzetét,de a kormány nem védtelen, és tzelmeiket elnyomni tudja. — Hazugságaiknak nem sikerülend azokat, kik Francziaország szerencsétlenségének okozói, felcserélni azokkal, kik épen azon fáradoznak, hogy azt helyreüssék. Az „Independance“ tudósítása szerint alkudozások már folynak az iránt, hogy Francziaországból a német csapatok végleg hazahivassanak. A versaillesi minisztertanács elhatározta, hogy a kamara elé törvényjavaslatot terjesztene a Bonaparte család száműzetéséről. Különben a franczia kormány minden intézkedése azt mutatja, hogy a bonapartista mozgalmaknak nagy fontosságot tulajdonít. A „Times“ tudósítása szerint ez fölösleges, mert a franczia nép a Bonaparte családot szive mélyéből gyűlöli, s csak akik uralomra jutása által hasznot vélnek húzni, izgatnak mellette. Az ellenszenv nemrégiben nyilvánult, midőn Napoleon ha Valenceba érkezett, a pályaudvarnál nagy néptömeg tüntetést fejtett ki ellene, úgy, hogy csak a praefect közbejövetele által utazhatott tovább alig sértetlenül. Érdekes tudni,hogy a német „St. Petersburger Ztg.“ miként nyilatkozik a cseh javaslatról.„E kis népnek — mond az említett lap — mely alig számlál valamivel többet 4 millió embernél, hiúsága és egoismusa még soha sem lépett fel oly szemtelen módon, mint e javaslatban, melyben új alkotmányt akar Ausztriára erőszakolni. Már a magyarok vállalata sem volt ment minden túlterjeszkedéstől, hanem hogy a csehek most Ausztria nyugati felében a magyarokat kezdik majmolni s az itt aránytalanul nagyobb számú németeket akarják politikai vezényletük alá hajtani, s ez sokkal komikusabb, mint tragikus benyomást gyakorol. E népecskének, mely alig néhány évtizeddel ezelőtt fedeztetett fel, hiú pártvezérei teljesen félreismerték a kort és azt, hogy mi nem vagyunk a középkorban, midőn egy új néptöredék isolált életet folytathatott. ------A foederalismust nem lehet csak félig keresztül vinni; ez fajháborúra vezet, melynek vége és kimenetele belátatlan.“ A „Daily Telegraph“ berlini tudósítója az említett lapnak azt távírja, miszerint bizonyos, hogy a Gasteinban Ausztria s Németország részéről folytatott konferencziákban azon megállapodás jött létre, hogy az internazionale ellen erélyes rendszabályokat fognak használni. Olaszország szintén fölszólíttatott a hozzájárulásra, de ez e tekintetben nagy ellenkezést tanúsított s végre is a faggatások elöl ki akarván térni, azt válaszolá, hogy Olaszország izgatói, mint Mazzini, nincsenek az „Internazionale“lal összeköttetésben, sőt irányában ellenzéket képeznek. A párisi lapok közül a „Constit.“ Ausztriának végromlását látja a szláv elem praevalentiájában ; a csehek s lengyeleknek egykori birodalmuk helyreállítását illetőleg egy európai állam által sem fognak támogattatni. Oroszország, hiteles tudósítások szerint háború esetében az új hadszervezés folytán 1 mil. 653,393 embert 59,054 tiszttel képes sikra állítani; ebből a Kaukázusra 4071 tiszt s 163,211 közvitéz esik ; az ágyuk száma 2574-et tesz. A kozákok s nemzetőrsége számításba nincs fölvéve. Csupán a doni kozákok 64,000 lovast 116 ágyúval képesek sikra állítani. Az olasz király november második felében fog Rómába menni, hogy a télen át állandóul ott lakjék s a farsangon fényes estélyeket készül adni. Az angol királyné megtagadta az amnestiát az elfogott fémektől, mert ezek a hadsereghez tartoznak. Pénzügyi kérdések.^) .........mi,in II. Kium a stratégiai utak tárgyában emlékiratot fog terjeszteni a törvényhozás elé, melyben a közutakra 1872-ik évre pótlólag 280.000 forintot kér megszavaztatni. A közutak mielőbbi helyreállítása és jó karban tartása, mondja az emlékirat, ma már egy oly követelménye közlekedési ügyünknek, melyet legfontosb államérdekeink megsértése nélkül elhallgatni nem lehet, és amelyet úgy hazánk anyagi fejlődése mint pedig és főleg az ország nyugalma és biztonsága szempontjából, a lehetőségig kielégítni múlhatlanul szükséges. Figyelmeztet ezen emlékirat, hogy Poroszország a közelebbi hadjárat alkalmával nem lett volna képes 14 nap alatt 600.000 embert harczkészen a franczia határra állítani, ha czélszerűen berendezett közlekedési eszközökkel nem bírt volna . Magyarország észak és keleti oldalán 512 mértföld utat jelöl ki, jókarba helyhezés végett. Ezen 512 mértföld út közül 2021/2 államkezelés, 2571/2 a törvényhatóságok kezelése alatt van s csak 52 mértföld lenne egészen újból építendő. A terhek súlyát tehát a törvényhatóságok vinnék, de hogy ebben se legyen a törvényhatóságoknak semmi önállóságuk, ez esetben a minisztérium azon feltételhez kívánja kötni a segélyzést, hogy a törvényhatóságok a szükséges munkaerőt a kir. kormány e czélra kiküldött műszaki közegének rendelkezése alá bocsássák. Stratégiai szempontokból több mint 6000 négyszög mértföld területen csupán 512 mértföldet jelölni ki rendbehozás végett és csupán 52 mértföldnyi új utat tervezni, holott összes Magyarország feneketlen útjairól világszerte hires s mindezen nagyfontosságu teendőkhöz csak 280.000 forintot kérni és pedig tisztán 1872-ik évre csakis 150.000 frtot, holott az ország nyugalmát és biztonságát akarja megvédni a közmunka - közlekedési minisztérium . . . valóban oly eljárás, mintha itt a fődolog mégsem annyira az ország nyugalma és biztonsága, mintsem inkább azon kezdeményezés lenne, miszerint a megyéket e téren is teljesen saját hatásköre alá vonhassa a kormány. Gondolja-e a pénzügyér, hogy mai világban, midőn a védelmi erő fokozása aránylagos kezd lenni az abba fektetett pénzösszegekkel, megmentheti az országot az északról s keletről ugy látszik mindinkább fenyegető ellenséges hadser Tegnapi czikkünk 4-ik kikezdéséből néhány szó kimaradván kérjük azokat így olvasni: „a magyar fél is aligha tudhatja, mert ezt csak a másik fél tudja, mely természetes hogy nem fogja készségesen kiadni kezeiből az ellene szolgáló adatokat regektől évenkint, 150,000 frtnyi ilynemű befektetésekkel ? Gondolja-e hogy azon 4.306,219 írttal, melyet a közlekedési és közmunka minisztériuma 1872-ik évre Magyar-, Horvát- s Szlavonország összes kőutainak fentartására kér, oly karba helyezi kőutainkat, minek például azon poroszországi utak, melyeken 14 nap alatt 60.000 embert lehetett öszpontosítni ? Ezt egy „pénzügyér“ nem gondolhatja. Pedig ne feledje a magyar királyi pénzügyér, hogy még mindig háta mögött áll az a nagyhatalom, melyet tulajdonkép osztrák hadseregnek neveznek — az ő temérdek, kielégíthetlen követeléseivel szintén az ország vagyis „monarchia“ nyugalmának s biztonságának fentartása czimén. Kétségkívül kellő tudomása van a magyar királyi pénzügyérnek arról, hogy az „osztrák-magyar“ hadügyér a határőrségi erdőket szintén az említett czimen szándékozik pénzzé tenni. De biztos tudomása lehet arról is, hogy még csak a most hirdetett eladást sem lehet létesíteni, 1., mert 11,475 hold erdő termését, 533,832 szál fát,melynek tovaszállításához most évenként 300,000 szekér kellene, a helyszínéről 8 év alatt a mostani közlekedési utak s eszközök mellett a vevő, ha ingyen kapná, sem volna képes tovaszállítani, 2. mert annyi temérdek fáj, ily viszonyok közt nem is lehet méltányos áron egyszerre eladni, elhelyezni, holott a hadügyérnek a 8 évi termés ára nemde mind most egyszerre kellene. A hadügyér pénzművelete nem sikerülvén, pedig természetes, hogy az ő véletlen szükségeinek kielégítése végett legközelebb is a pénzügyéreket fogja megkeresni. A védelmi erő fokozásán kívül, mely könnyen elnyelheti az ország összes jövedelmét anélkül, hogy tényleg bebizonyulna : valóban fokozódott-e a véderő, mely után pedig oly forró vágygyal epedeznek az európai kormányok, mint a forró lázban sintődő betegek a fris víz után, ott van egy másik vágy, a felvilágosodás, az okulás, értelmesbülés vágya, mely után Európa népei kezdenek epedezni, s mely szintén csak pénz és ismét csak pénz által elégíthető ki. És a népek, melyek különben sem táplálnak hódítási vágyakat egymás irányában, melyek tehát méltán kárhoztatják a fegyverkezés rendszerét, „jogosan kívánhatják, hogy a pénzügy jelentékenyebb súlya a hadügyről mindinkább átmenjen a népnevelés ügyére. Kívánhatják ezt épen az ország nyugalmának s biztonságának tekintetéből is, mert elvégre a csatákban is nem a nyers erő, nem a fegyver, nem a közlekedési eszköz stb., hanem főkép az értelem bir döntő súlylyal, s hiában áldozunk milliárdokat a czifra hadsereg gépies sakkvonásainak pontos teljesítése végett, ha bernnek hiányzik a lélek, a kellő képzettség hivatásuk betöltéséhez. S hol veszi az ehez kellő pénzösszeget, ha t. i. a népek jogos kivánalma valahára teljes mérvben előtérbe léphet: a pénzügyér. A czifra, óriási hadseregek tartását csakis mostanában kezdték az „állam“ első szükséglete gyanánt elismerni a törvényhozó testek, mióta t. i. semmit nem képesek a kormánytól megtagadni. Nem rég, 1826-ban még Ferencz császár s király is saját bevételeiből adogált évenkint 7.402.317 frtot a hadseregre, s meghatározta, hogy: „a katonai szükséglet 38 millió frtot meg nem haladhat“ miszerint ezen czélra a kincstár részéről csak 30.597.000 frt s az is mint csak „pótlék“ (bár kissé nagyon is nagy „pótlék“) irányoztatott elő. S hová jutottunk most, amidőn a hadsereg elnyeli a népnevelés költségeit, elvonja munkájától s iskoláitól a nép fiatalságát, sőt felemészti még a saját fegyvereire, közlekedési eszközeire kellő költségeket is ?! Ezen aránytalanságoknak előbb-utóbb meg kell szűnniök, s a pénzügyér sokban enyhítheti azon erőszakos rázkódtatásokat, melyek ily rendszerváltozás alkalmával előtérbe léphetnek, ha a túlcsapongó kívánalmakat mindinkább medrébe szorítván, az erőszakkal háttérbe nyomott érdekeknek mindinkább tért enged, az államköltségvetések alkalmával — mikép azt a jövő évi költségvetésben fel nem találhatjuk. A század elején 1810-ben, midőn a pénzzavar szintén a hadseregre tett áldozatok következtében tetőpontját látszott elérni, az előbb említett uralkodó a nádorhoz egy iratot intézett, melyben hangsúlyozta, hogy a monarchia pénzzavarából, Magyarország áldozatkészséges hozzájárulása nélkül nem képes menekülni és evégett az országgyűlés által egy javaslatot szándékolt elfogadtatni, miszerint az egyházak, megyék szabad királyi városok 20 évre köteleztetnének bizonyos vagyonadó fizetése mellett a pénzrendszer (valuta) helyreállításához járulni. A javaslatban, melyet e czélra a m. kir. kamara készített, az egyház 20 éven át következendő fizetésekre volt felszólítva : esztergomi érsekség 250.000 frt, veszprémi 100.000 forint, nagyváradi 120.000 frt, kalocsai 100.000 frt, nyitrai 85.000 forint, pécsi 80.000 forint, zágrábi 80.000 frt stb. stb., melyek az akkori tiszta jövedelem 1/3 részének mondattak, s az apátságok, prépostságok és káptalanok jövedelmeinek ág-aival összesen 2.065.000 frtra rúgtak. A magyar törvényhozás nem fogadta el ezen javaslatot, mert tudta, hogy az osztrák valutát helyreállítani segélyezés útján Magyarország sem képes, hanem — csak — a bukás nyílt bevallása s a hadsereg létszámának leszállítása. De akkor Scipió nyílt tekintettel leült, s a jó tréfás öreg mosolyogni kezdett, összehúzott szemmel mondván: — Igen ő ismeri a politikát... he! he! he! Rajta . . . rajta! A kutya fejére tette kezét, s Scipió nagyon meg volt elégedve. — Friczi, mondá Schmidt apó, a kegyetek kutyája annyi aranyat ér, mint a mennyit nyom, igazi katona kutya. És reánk nézvén téve hozzá: — Minthogy oly igen jó kutyája* van, oda kölcsönzöm szánomat, de öt órakor visszahozzák, s vigyázzanak, nehogy kitörjék a nyakuk. Kijött velünk s kihuzó szánát a szin alól. Ekkor óhajtásom kétfelé oszlott, hogy jelentsem-e nagybátyámnak Scipiónak szerfölötti tehetségeit és hogy lecsússzam szánunkon Altenbergről, de midőn láttam Aden Jankót, Lépes Franczit s többi társaimat, egyiket elöl, másikat hátul, tolni s húzni, a legboldogabban nyargalván, nem állhattam ellent, hogy a csapathoz ne csatlakozzam. Schmidt ajtajából nézett bennünket. — Vigyázzanak, hogy le ne bukjanak! kiáltá még egyszer. Azután bement, mialatt mi a hóban egymás után mentünk. Scipió oldalunk mellett ugrált. Önökre bízom elképzelni örömünket, kiáltásunkat és kitörő örömünket,amíg a hegytetőre értünk. S midőn a magasban voltunk, Áden Jankó elöl, két kezével a meghajlott rácsba kapaszkodott, mi többiek hátul, hárman-hárman ültünk, Scipió a közepében s a szán megindult, hullámozván a kerékvágásokban, s áthaladva a'hátor Jászokon : minő lelkesedés volt ez. Ah ! az ember csak egyszer fiatal! Scipió amint a szán elindult, egy szökéssel keresztül ugrott fejünkön. Jobban szeretett ugrálni, szaladni, ugatni, s a hóban beheveredni valódi gyermekként, mint szánkázni. De mindez nem aka- / - TERÉZ ASSZONYSÁG. — Regényes korrajz. — Az első franczia köztársaság idejéből. Irta Erkmann-Chatrian. (Folytatás. Megérkeztünk a nagy utcza végére, Schmidt Ádám apó háza elé, II. Frigyes vén katonájához , ki egy kis nyugdijt kapott, hogy kenyeret, dohányt, s néha pálinkát, vegyen Schmidt Ádám az egész hét éves háborúban Szilézia, s Pomerania minden hadjárataiban részt vett, nagyon öreg volt már s testvére Rozina halála óta egyedül élt, a falu legutolsó szalma fedeles házában. Csak egy szobája volt alant és egy fent, két szelelő lyukkal. Oldalt volt egy szin, hátul egy disznóór, s a falu felé egy élő sövénynyel bekerített kertecske, melyet Schmidt apó nagy gonddal ápolt. Jakab bátyám szereté a vén katonát, néha látván őt előttünk elhaladni, az ablakon kopogva kiáltá : Adám jöjjön be! S ő rögtön belépett, tudván, hogy nagybátyámnak van igazi franczia cognacja, s azért hitte, hogy egy pohárkával megkínálja belőle. Tehát megállottunk háza előtt és Lépel Franczi, egy sövényre támaszkodva mondá nekünk : — Nézzétek ezen szánt. Fogadok , hogy Schmidt apó ide kölcsönzi, főkép ha Friczi merészen belép, kezét az öreg füléhez teszi, s mondja: „Ádám apó kölcsönözze ide a szánját. Igen, fogadok, hogy ide kölcsönzi, nem kell egyéb, csak bátorság. Elvörösödtem, fél szememmel a szánkát néztem, másikkal a kis alacsony ablakot. Társaim, a ház szegletén, vállamnál fogva toltak, mondván : — Menj be, ő ide kölcsönzi! — Nem merek, mondom halkan. — Nincs bátorságod, felesé Aten Jankó, a te helyedben én mindjárt belépnék. — Hagyjátok legalább, hadd nézzem meg jó kedve van-e. Ekkor a kis ablak felé hajoltam, s fél szemmel kandikálva láttam a kis széken ülő Schmidt apót, a tűzhely köve előtt, hol néhány üszék pislogott egy csomó hamuban. Háttal volt felénk, csak hosszú hátgerinczét, meghajlott vállát, kis kék vászon mellényét lehetett látni, mely nem ért le vastag szürke vászon pantalonjáig, oly rövid volt, fehér hajfürtjei a nyakára omlottak, kék gyapot sapkájának bojtja homlokára csüngött, nagy veres fülei elálltak fejétől, s roppant papucsai a tűzhely oldalához voltak támasztva. Cserép pipáját szivta, miáltal kissé domboruabb lett beesett arcza. íme mindaz amit láttam. Ez nem vonzott engem, s meg akartam menekülni, midőn társaim a folyosóba toltak, halkan mondván: — Friczi . . . Friczi ... ő ide kölcsönzi, légy bizonyos benne. — Nem! — Igen. — Én nem akarom. De Aden Jankó kinyitá az ajtót, s én Scipióval együtt a szobában voltam, a többiek hátunk megött lehajolva, kidüledt szemekkel nézvén, füleltek. Oh! hogy szerettem volna megszökni! Szerencsétlenségre lépel Franczi, ott künn félig betéve tartá az ajtót, csak az ő, s a háta mögött lábujhegyen álló Aden Jankó fejének volt nyílás rajta. A vén Schmidt visszafordult. — Nini! ez Friczi! mondá, felemelkedvén. Hát mi a baj ? Kinyitá az ajtót, mire az egész csapat megszökött mint a felrobbanó seregélyek. Egyedül maradtam. A vén katona egészen elbámulva nézett rám. — Mit akar hát Friczi ? kérdé, a tűzhelyről szenet véve, hogy kialudt pipáját meggyújtsa. Végre meglátván Scipiót, komolyan szemlélte nagy füstöket eregetvén. Kissé összeszedtem magam. — Schmidt apó, mondám, a többiek azt akarják, hogy kérjem el kegyedtől a szánját, hogy lecsússzunk Altenbergről. A kutyával szemben levő vén katona, hunyorított szemével és mosolygott. Ahelyett, hogy felelt volna, fülét vakará, sapkáját megemelintvén, kérdé : — Tiétek ez a kutya ? — Igen, Ádám apó, ez a nálunk levő aszszonyság kutyája. — Tyúh ! hát ez katona kutya, ismernie kell a gyakorlatot. Scipió feltartott fővel nézett minket, Schmidt apó, kivevén a pipát szájából, mondá : — Ez egy tábori kutya; hasonlít a vén Mihókhoz ; velünk volt Sziléziában. Ezzel felemelte pipáját s igy kiáltott: „Tisztelegj !“ Ez pedig oly erős hangon történt, hogy a kaliba viszhangzott tőle. Mily nagy volt meglepetésem, látni hogy Scipiót leül, első lábait előre fityegtetvén s magát valódi katonaként tartva! — Ha! ha ! ha! kiáltá a vén Schmidt, jól tudtam! Társaim visszajöttek, némelyek a félig nyílt ajtón kukucskáltak be, mások az ablakon. Scipió nem mozdult, s az épen oly vig mint előbb komoly Schmidt mondá: — Figyelem az induló vezényletére! Azután a dobot utánozva nagy fapapucsain hátra felé menvén, elkezdett kiabálni: — Mars! egy! kettő! Scipió meglepően komoly arcczal járt, hoszszu fület vállain s farka trombitaként felkonkorodva. Ez csodálatos volt, szivem szökdécselt. Künn a többiek mind zavartnak látszottak a csodálkozástól. — Állj ! kiáltá Schmidt, s Scipió megállt. Ekkor nem gondoltam többé a szánra, egészen büszke voltam Scipió tehetségére. Ó mint szerettem volna haza futni, s igy kiáltani nagybátyámnak : A mi kutyánk „tud execirozni!“ De Aden Jankó, Lepes Franczi s a többiek, az öreg katona jó kedvétől felbátorítva, bejöttek, s elragadtatva állottak, az ajtónak vetett háttal, sapkájuk karjok alatt. — Helyre, nyugalomra! — mondá Schmidt apó , s Scipió négy lábára lépett, lehajtván fejét s nyakacsigáját első lábaival megkaparván, mintha mondaná: Két percz óta csip egy bolha, de fegyverben nem merünk vakarózni! Néma lettem az örömtől ezeket látva, nem mertem hívni Scipiót, félvén, hogy megszégyenítem; de ő magától mellém húzódott szerényen, mi nekem nagy elégtétel volt; úgy képzeltem magam, mint egy tábornagy seregei élén, a többiek mind irigyen néztek rám. Schmidt apó meglepett arczcval szemlélte Scipiót; látszott, hogy visszaemlékszik a jó időkre ezredénél. — Igen, mondá pár percz múlva. Ez igazi katona kutya. De még hátra van annak tudása, várjon érte a politikához, mert sok kutya nem tudja a politikát. Ugyanekkor elővett az ajtó mögül egy botot s azt keresztbe tartván, kiáltá: — Várakozás a parancsszóra. Scipió már készen tarta magát. — Ugorj a köztársaságért! kiáltá a vén katona. Scipió szarvasként szökött át a boton. — Ugorj Hoche generálisért! Scipió ugrott. — Ugorj a porosz királyért!