Magyar Ujság, 1871. december (5. évfolyam, 276-299. szám)

1871-12-01 / 276. szám

téri költségvetések illető tételeinek tárgyalására elhalasztani. (Egy hang jobb felől: Helyes.) Ha­bár ez nagyon helyes is (Derültség.), mindazon­által nem tehetem, hogy a t. ház figyelmét egy rövid időre még igénybe ne vegyem, mert nem lehet észrevételt nem tennem a pénzügyi bizott­ság általános jelentésének két pontjára, mely két pontot a­z­ előadó úr is ezen alkalommal kü­lönösen hangsúlyozta. Az egyik észrevételem a vasúti kamatbizto­­sítás fejében fizetendő 9 millió­ért, a másik a ka­matozó kincstári utalványokra vonatkozik. A pénzügyi bizottság és az előadó úr is azt mond­ják, hogy a vasúti kamatbiztosítás nem impro­­ductiv kiadás s itt nem érték fogyasztás, nem egyéb, mint egyszerű előleg, mely annak idejé­ben az államnak kamatostól vissza fog térít­tetni. Inproductiv kiadásnak magam sem tartom a vasúti kamat­biztosítékot, mert elismerem, hogy az csakugyan egy része azon árnak, me­lyet az ország az engedélyezett vasutak élveze­téért, használatáért fizet. Nem ellenezném soha, nem is elleneztem tehát ezen kiadás teljesítését, mert az elkerülhetlenül szükséges, annyival is inkább, mivel azt az egyes társulatokkal kötött szerződések szentsége is biztosítja. De épen azért, mivel ily nagy összegeknek fizetése elkerülhet­­len, mivel ezek már eddig is nagy mérvben ter­helik az államháztartást és még számos éveken keresztül nagy mérvben terhelni fogják, tartom szükségesnek, hogy óvatosak legyünk más oly kiadások megszavazásában, a­melyek nem annyira mellőzhetlenek nehogy az utóbbiaknak netalán elhalasztható fedezésével utoljára annyi­ra kimentsük az állam pénzügyét hogy azokra ne legyen pénzünk a­mik elkerülhetlenek, ha­laszthatatlanok. (Helyeslés balról.) Azon állítását azonban a pénzügyi bizott­ságnak , hogy a vasúti kamatbiztosítás érték­­fogyasztással nem jár részemről alá nem írom. (Helyeslés balról) ezt állítani annyit tesz, mint azt állítani, hogy az ki 8% kamatra meghatá­rozott bizonyos fizetési határidőre szigorú köte­lezvény mellett kölcsönt vesz fel, nem fogyaszt­ja értékét, ha ezen kölcsön vett pénzt másnak oly feltételek alatt adja át, hogy az akkor fizes­se mikor fizethet, és 8 helyett csak 4°/0 kama­tot adjon. (Helyeslés balfelől.) Mennyire mehet a veszteség ez után kitetszik onnét is, hogy ha feltesszük azt, hogy még 10 évig fizetünk vasúti kamatbiztositást p. o. 10 millió­ért mi nem lehetetlen s ez összeget évenként úgy mint ed­dig 7% kamatra felvett kölcsönből fedezzük, akkor az a­mit az állam a 7 és 4%-kos kamat­különbözet mellett veszt, a 20 millió frtot meg­fogja közelíteni (Helyeslés balról.) A kincstári kamat utalványokat a pénzügyi bizottság és a­z. előadó úr úgy látszik az állam terhére felvett valóságos adósságnak nem is te­kintik, hanem azon véleményben vannak, hogy ezen kincstári kamatozó utalványok csak azon adóhátralékokat képviselik, melyek a törzs­va­gyont nem képeznek, és ha annak idején befoly­tak volna ugyan azon czélokra használtathat­tak, vagy használtathattak volna fel, a­melyekre most is felhasználtatnak. Tökéletesen igaza len­ne a­z. előadó úrnak, ha a minisztérium telje­sítené a törvényt, mely által a kincstári kama­tozó utalványok kibocsátására felhatalmaztatott, a törvény így szól: „Felhatalmaztatik a pénz­ügyi miniszter, hogy az államnak a díjak, bé­lyegek és illetékek hátralékaiból származó s nagyobbrészt jelzálogilag is biztosított követe­lései alapján a fedezendő összeg erejéig a szük­séghez képest időről-időre kincstári kamatozó utalványokat adhasson ki, melyek azon arány­­ban lesznek beváltandók, melyben az érintett biztosított követelések az állam­pénztárba be­folynak, — ha mondom a t. minisztérium ezen törvény folytán azon bevételeket, melyek a dí­jak, bélyegek és illetékek hátralékaiból éven­ként befolynak, azon arányban, melyben befoly­nak az állam pénztárába, a kincstári kamatozó utalványok visszaváltására és ekként a kincs­tári kamatozó alapján felvett adósságnak tör­lesztésére fordítaná, akkor állana az, mit a t. előadó úr mondott, hogy t. i. a kincstári kama­tozó utalványok alapjában csak azon adóhátra­lékok költetnek el, melyek ha annak idején be­folytak volna, hasonló czélokra lettek volna szintén fordítandók ; de a minisztérium kiadja most is, s kiadni szándékozik jövőre is mindazon összeget, melyet a kincstári kamatozó utalvá­nyokért bevett, s mindazon összegeket is, melyek a díjak, bélyegek és illetékek adóhátralékaiból pénztárába befolynak, s ezt azon körülmény bi­zonyítja, hogy a költségvetésben semmi összeg nem volt még fedezetül felvéve ezen adóhátra­lékokból a kincstári kamatozó utalványok visz­­szaváltására, sőt ezen kincstári kamatozó utalvá­nyok most mintegy 7 millió frtot lévén a pénzügyi bizottság javaslata szerint a jövő évben 11 millió­val szaporíttatni fognak a­nélkül,hogy ezen kincs­tári kamatozó utalványok visszaváltására az illető adóhátralékokból bármely összeg a költségve­tésbe fedezetül fölvétetnék ; az pedig csak két­ségtelen, hogy ha én elköltöm azon pénzt, me­lyet kölcsön vettem és elköltöm azon jövedel­met is, melyet ezen kölcsönnek visszafizetésére rendeltem, az én adóságom nem fogy, hanem valóságosan szaporodik. (Igaz! Úgy van! bal­felöl.) A kincstári kamatozó utalványok képében pedig a legterhesebb neme a függő adóságnak szaporodik, mert ezen kincstári kamatozó utal­ványoknak rövid lejáratuk van, mint a váltók­nak és bár­mikor, meglehet­őpen a legnehezebb körülmények közt tömegesen praesentáltathat­­nak kifizetés végett az állam­pénztárnál (Igaz ! Úgy van! balfelöl.) Most még a t. ház engedelmével csak né­hány szót kívánnék szólani a 1. barátom Szon­­tagh Pállal együtt beadott külön­véleménynek czéljáról. (Halljuk.) Nem czélja ezen különvéleménynek reerimi­­nálni a minisztérium ellen. A minisztériumnak jó szándékát az or­szág háztartásának kezelésében kétségbe nem vonjuk, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azon franczia közmondást sem, mely szerint még a pokolba vezető út is csupa jó szándékkal van kikövezve, és nem fogja kétségbe vonni senki, hogy a legjobb szándékkal is lehet hibás pénzügyi politikát követni. (Igaz ! Úgy van! balfelöl). Távol van tőlünk vélni azt, hogy azok­kal, mik különvéleményünkben foglaltatnak, ki van merítve már mindaz, mit pénzügyünk je­len állásáról, annak okairól és javítása módjá­ról mondani lehet; a ház bölcseségével szemben több lenne a vakmerőségnél, ha így véleked­nénk. Bevalljuk továbbá azt is, hogy habár nem osztozhattunk a pénzügyi bizottságnak pénz­ügyünk kedvező állapotáról kijelentett azon vé­leményében, melynek egy az általános jelentés­ben, mint az egyes költségvetésekben több té­telre nézve adott szavazatának kifejezést, mi pénzügyünk jelen állapotát komolynak igen ko­molynak, de ez idő szerint még kétségbe­ejtőnek nem tartjuk , és épen azért nem annyira azon néhány törlésért, melyet javaslunk, hanem azért szólaltunk fel leginkább, hogy a törvényhozás idejében figyelmeztetvén a fenyegető veszélyre, most még mikor ideje van, a képen intézkedjék, hogy a baj, mely most még orvosolható, orvo­solhatatlanná, a most még csak igen komoly pénzügyi helyzet időjártával kétségbeejtővé ne váljék. (Helyeslés.) Mint mondom, nem annyira azon egyes törlések, melyeket külön vélemé­nyünkben indítványba hoztunk, s amelyekre az előadó úr különösen reflectálni méltóztatott, teszik főczélját külön­véleményünk beadásának. Mi ragaszkodunk ugyan továbbá is különvéle­ményünkben a részletekre nézve kifejtett néze­teinkhez, és ezen nézeteinket annak idejében s a maga helyén támogatni is fogjuk , de fő czélja külön véleményünknek az, hogy a t. ház a költ­ségvetés tárgyalásának megkezdése előtt hazánk pénzügyi állapotának valódi állásáról kellőké­pen fölvilágosítva legyen. A t. ház határozni fog bölcs belátása szerint, de akár helyesli nézetünket, akár nem, mi külön véleményünk beadásával azon czélt elértük,hogy a t. ház, bármit határozzon, a létező tényállás­nak teljes ismeretével öntudatosan fog határozni és mi teljesítettük ezen kötelességünket, mely­­lyel, mint a pénzügyi bizottság tagjai, saját meg­győződésünknek és a tisztelt háznak tartoztunk. (Éljenzés.) Egyébiránt az egyes költségvetések tárgya­lásánál nézeteinknek előadását föntartván, a be­nyújtott költségvetést részletes tárgyalás alap­jául elfogadom. (Hosszas zajos éljenzés bal­felől.) Kerkápolyi Károly pénzügyminiszter h­osz­­szan felel a Ghyczy által elmondottakra; védel­mezi a pénzügyi bizottság által fölterjesztett jelentést és kéri a költségvetésnek átalánosság­­ban leendő elfogadását. A vita holnap folytattatik. Ülés vége 3 órakor. KÜLFÖLD. Brüsseli zavargások. A „Nord d. Alig. Z­­­g.“ a brüsseli eseményekről egy hosszabb czikket közöl s ezek okát a belga conservativ párt erkölcsi szétmállá­­sában találja. „Azon körökben — írja e lap — melyek conservativoknak tartattak s melyekben a clericalis irány volt túlnyomó, az erkölcsi rothadás ijesztő foka tűnik elénk. Egy teljesen csalárd vállalat vagy inkább kiváló vakmerő­­ségű és elvtelen nyerészkedésű­ egymással ösz­­szekötött szédelgő üzletek egész rendszere téte­tett ott lehetővé s állíttatott élére, mert a con­servativ notabilitás és clericális tekintély nim­­busa vette azt körül, melyen a bizalomteljes polgár s az ájtatos paraszt szeme át nem hatha­tott. És mégis kitűnik, hogy a bűnös speculatió mindjárt keletkeztekor a tulajdonképeni üzlet­embereknél és tőkepénzeseknél zárt ajtókat ta­lált. De a belga clericalis és úgynevezett conser­vativ társaság a már kezdetétől fogva kétes ügyet oly buzgalommal ragadta meg, a pápától kezdve az alsó papságig mindenki oly szentesí­téssel vette körül az üzletet, hogy kivált a pa­rasztságnak legkevesebb gyanúja sem lehetett s a majdnem felszentelt vállalatban megtaka­rított pénzével nagyban résztvett.­­ A lap azután kifejti, hogy a konservatív párt, midőn kormányra jutott, nemcsak nem szakított a kompromittált egyénekkel,hanem ellenkezőleg ezeket ültette a közigazgatás legfőbb hivatalaiba. A figyelemre méltó czikk így végződik : „Nem­rég időszerűnek tartottuk, Belgium sorsa iránt érzett részvétünket az által bebizonyítni, hogy az ország független sajtójának, — mely félre­érte bennünket — azon tanácsot adni bátorko­­dunk, miszerint egyidejűleg szálljanak síkra a communisták és ultramontánok ellen, kiknek lelki szövetségére és egyetértő eljárására utal­tunk. Akkor e szövetségben a harmadikat meg nem neveztük, mit ezennel pótolunk : a cor­­ruptiót.Ö­kön szólnak a közéletben s mintha a Beckerék, a Hellmesbergerék, Pattik játékát és énekét nem méltányolnák eléggé, mivel azok nem a mi földünk szülöttei. De már máskép áll a dolog, ha azon egyetlen mű­intézetünk karmestere, melynek a nemzeti zene fejlesztése is egyik fő­feladata, maga is az ellenpárthoz szegődik,ahoz a párthoz, mely előtt szent csak az, mi német, mig a magyar műzenének nem csak létét, de lé­­tezhetését is tagadja s minden tőle telhető mó­don akadályozza. Pedig ez az irány, melyet a Pesten élő német zenészhadhoz csatlakozva Hans Richter is követ s ez a törekvés az, me­lyet a „Főv. Lap.“ olyan buzgón kegyébe fo­gad. Nemzetiségi kérdéseinket más országéihoz hasonlítani akarni bolondabb dolog, semhogy sok szót kellene rá vesztegetni, hanem, hogy azt a méltán féltett kis nemzeti szellemet, melyet a mostoha idők daczára is megőriztünk, a „Főv. Lap.“ olyan se teszem se veszem formán bo­csátana Richter és comp. szelének, az már több a szokásos bolondságnál. — A „Magyarország és a Nagyvilág“ czimű­ képes hetilap tarka barka hirdetéseiben igen nagyra van képeivel, noha nem egy raj­­zára bizonyult be már hogy pávatollból eredt. Most egy hasonló körülményről ír egy külföldi előfizetőnk, ki az említett lapot is járatja. Össze­hasonlította e lap 40. számában levő s a gödi csatát ábrázoló képet az „Über Land und Meer“ czimű német képes lap 69-ik évi november 8-iki számában levő a Pompaples (Svajcz) melletti hadgyakorlatot ábrázoló képpel s a kettő teljes azonosságát találta, kivéve, hogy a Svajcziak bugyogója helyett a honvédeken szűk nadrág van. A beküldő nagyon csodálkozik azon, mit eddig nem tudott (mi sem) hogy a gödi vidék azonos a svájczi Pompaples-éval, hogy a falu tornya Gödnél ép úgy a hegy oldalán emelkedik, mint Pompaples-nél, hogy lovasságunknak ugyan oly egyenruhája van mint a svájczinak, de fő­kép örül annak, hogy honvédeink a köztársaság katonáihoz hajszálig hasonló harczmozdulatokat tesznek. Miután azonban mindezt nem igen haj­landó hinni, kiváncsi, hogy az illető lap szer­kesztője ült-e fel valakinek, vagy ő ülteti-e fel a közönséget. Mi az utóbbit hiszszük, különben miért is hallgatta volna el a rajzoló nevét. — Munkácsi Mihály,a geniális festészünk, a weimari nagyherczegi műtanodához kapott fényes feltételű meghívást Pauwel tanár helyébe. Munkácsi Düsseldorfból odautazott, s a műértő nagyherczegtől kitüntetéssel fogadtatva, jövő tavaszszal kezdi meg ottani működését. A telet még Párisban tölti, hol többrendbeli megrende­lésnek akar eleget tenni. — Halálozás. Vásárhelyi Dezső, Arad­­megye főjegyzője folyó hó 27-én hosszas beteg­ség után meghalt. — Kiváló elismeréssel jegyezzük fel e helyen is, hogy Szabadka városa, mint a la­punk élén olvasható nyugtából kitűnik, a hon­­védmenházra két­ezer frtot ajándékozott, Vácz város közönsége pedig, mely e kegyeletes czélra ismételve küldött nevezetes összegeket, újabb 151 frt 39 krral gyarapíta a honvédmen­­ház tőkéjét. Vajda városaink közül minél többen követnék e nemes példát s megemlékeznének róla a hangversenyek és tánczvigalmak rende­zői, kiknek ez idény kedvező alkalmat szolgál­tat a hazafias czél támogatására. — Andrásy Gyula gr. tegnap búcsúzott el itteni hivatalaitól, kik a távozása fölötti saj­nálkozásuknak ép oly őszinte kifejezését adták, mint örömüknek az uj miniszterelnökhöz inté­zett s még intézendő üdvözlő beszédeikben. — A­­­ebreczeni főiskola önképző köre az öngyilkossá lett Zsutay János hátrahagyott költeményeiből egy kötetet sajtó alá rendez. — A „hivatalnokok első h­ázépítő egy­lete“ e hó 25-én tartá alakuló közgyűlését és elnökké dr. Grubey Lászlót, alelnökké Jánosi Ferenczet, pénztárnokká Hamorszky Istvánt és ellenőrré Schmidt Károlyt választotta. — A szolgálaton kívüli fegyverviselés eltörlését, ha már a közös hadseregre nézve tel­­jesíthetlen óhaj, legalább a honvédséget illető­leg el lehetne rendelni. Sok garázdálkodásnak, sok polgári vér kiontásának volna ezzel eleje­­ véve. Csak legutóbb is Budán történt, hogy a „7 választófejedelemhez“ czímzett vendéglőben őt mulató honvéd összeszólalt az ott ülő polgári emberekkel s a vita folyamában szuronyaikkal rájok támadtak. A dulakodás közben a polgá­rok egyike, Weisz Pál pesti frakkermester sú­lyosan megsebesült s bizonyára társai is meg­emlegetik a honvédek hősiességét, ha egy vá­rosi őrjárat szerencsére nem vet véget a vereke­désnek. — Védkötelezetteknek. Buda város ta­nácsa a következő figyelmeztetést tette közzé: A­ki a legközelebbi avató bizottmányhoz, vagy a védkötelezettség alól ideiglenes, vagy tényle­ges szolgálat alól fölmentésért folyamodni szán­dékozik, tartozik azt egy uj, a magy. kir. hon­védelmi minisztérium által rendelt vagyonkimu­tatással fölszerelni, melynek mintája a kebelbeli népszámlálási hivatalnál ingyen szolgáltaik ki; ellenkező esetben folyamodását a kebelbeli igta­­tó hivatal kénytelen volna visszautasitani. — Nagymennyiségű csempészett szi­vart fedeztek fel a financzok az a­uteza egyik pinczéjében. A csempészek azonban ismeretlenek, mivel a pincze bérlőit maga a háztulajdonos sem ismeri. (?) — Az orsz. közp. védhimlő oltó intézet igazgatósága ismételve köztudomásra hozza, hogy a téli idény alatt is a kisdedek beoltása és a felnőttek újra oltása hetenkint kétszer u. m. vasárnap és csütörtökön déli 11—12 óra közt az orvosi egyetem ujvilág-utc­ai épületé­ben nyilvánosan és ingyen végeztetik. — Esküdtszéki tárgyalás volt ma a Szűcs Imre, kecskeméti főkapitány által . Csá­szár József a „Ludas Matyi“ munkatársa ellen emelt becsü­letsértési sajtóperben, melyre nézve a nevezett lap i. e. 29. számában foglalt „Pá­lyázat Kecskemét város főkapitányságára“ czí­mű czikk szolgáltatta a vád alapját. Vádló ügy­véde Ernyei Ferencz volt, vádlottat pedig Fü­­zesséri Géza védelmezte. A szokásos vád és véd­beszédek után az esküdtek 8 szóval 4 ellenében felmentették vádlottat, mire vádló 58 főt 72 ki­perköltségben marasztaltatott el.­­ Az egyetemi dalegylet decz. 6-án a zenekedvelők egylete helyiségeiben dalestélyt rendez, melynek műsora: 1. „Jegenyefa tetejé­be,“ népdal előadja a dalegylet. 2. a) „Sötét az éj,“ br. Orczy Bódogtól, b) „De szomorú ez az élet.“ Huber Károly zongora kísérete mellett énekli Blaháné Köles Lujza. 3. „A vadász bú­csúja“ Mendelssohntól, előadja a dalegylet. 4. „Változatok“ Mozart egy themája felett David F.-tól. Gáll János zongora kísérete mellett he­gedűn előadja Kiss Péter. 5. „Magyar dalárdák indulója Huber K.-tól, előadja a dalegylet. Kar­mester Kováltsik Annát. — Az országgyűlési ifjúság testülete deczember 3-án d. e. 11 órakor tartja az ország­házban az 1870-ik évi Ülésszaki zár-, illetőleg az uj ülésszaki alakuló gyűlését. — „Testvér“ czimmel Csáky Gyula gróf mint tulajdonos és Zombory Lipót mint szer­kesztő uj évtől kezdve politikai heti­lapot indí­tanak meg. — Megjelent „a földmivelési ipar- és ke­­resked. minisztériumhoz tartozó hatóságok és közegek 1871. évi tiszti névtára.“ Két (statisti­­kai és név s­­zimtári) részben. A minisztérium megbízásából szerkesztette Mihók Sándor. Ki­adja Tettey Nándor és társa. Színház. A Mirelli-botrányból Orczy-bot­­rány lett az által, hogy Orczy Bódog b. a bel­ügyminiszter nyilatkozata daczára — mely min­den önérzetes embert lemondásra birt volna — megtartotta állását. A­mit lemondásáról rebes­gettek, az rebesgetett hir maradt a mai napig s valószinüleg ezen túl sem ölt más alakot. Sejtjük pedig ezt nem csak abból a körül­ményből, hogy Orczy lemondása már most nem az önérzet, hanem gyávaság következménye volna­, mert hisz a férfias önérzet nem tűrt volna ez esetben pillanatnyi habozást sem, míg a gyá­vaság csak egyéb bekövetkezhető esélyek elől késztetné visszavonulásra , de még inkább meg­erősíti e nézetünket a hivatalos lap mai felszó­lalása, mely tudva, hogy a botrány kimentését hasztalan kisérlené meg, legalább úgy, a­hogy Orczy bárót igyekszik mentegetni. Hasztalan munka. Előbb találja ki a szerecsenfehérítő szappant. Hanem azért még­sem érdektelen ez a véd­­beszéd. Sőt egy és más dolog — már t. i. az, ami nem a tények világos ferdítése — szinte mulat­ságos is. Péld. „Az intendáns felszólíttatva fel­léptetése ügyében, a herczegné nevét egy euró­pai nevezetességű művésznő nevével cserélve össze, (igy!) megígérte felléptetését. A herczegné megjelent a próbán, „s mint halljuk“, gyengén énekelt, de korántsem oly gyengén, hogy scan­­dalumtól lehetett volna tartani. (Erre nézve ha­tározottabban nyilatkozik Reményi Ede, teg­nap közlött levelében.) Mindamellett az inten­dáns nem akarta felléptetni; azonban akkor adott szavára hivatkoztak s ő ezáltal csakugyan kötve érezte magát. (Részünkről egy perczig sem ismertük volna félre kötelességünket a nemzeti színház érdekei s a közönséggel szemben.) A­mit a hivatalos lap magáról az előadásról mond,az homlokegyenest ellenkezik a valósággal. A herczegnőt a mint kilépett, nem fogadták éles füttyök, sőt pártfogói tapsolták s a közönség dicséretes, az igazgatóságtól meg nem érdemlett türelmet tanúsított a harmadik felvonás végéig. Nem áll tehát, hogy a rosz fogadtatás nyelte el egyszerre az énekesnő hangjának egész skáláját, valamint ráfogás az, hogy a „journalistika“ a botrány előtt „a kürtölés trombitájával hirdette a herczegné szépségét és művészetét“ , s a botrány után, mintha ő maga teljesen ártatlan volna benne, egyedül Orczyra dobja a követ. Csak egyetlenegy lap volt az, melyből a recla­me a forrás megnevezésével át­szivárgott a többi lapba is és nem tudjuk, olyan nagy dicsé­retére válik e a védelmezett intendánsnak, hogy ő maga volt az, ki a szóban levő közleményt írója tollába diktálta. A­mit végre a hivatalos lap az „egypár lap­­puffogatásáról“ mond, azt talán szó nélkül is hagyhatnók, mert nem lehet szándékunkban a fővárosi összes hírlapirodalmat a „Budapesti Közlöny“ ellenében védelmezni. Csak azt je­gyezzük meg, hogy szerintünk a tisztes nénikét elkapta a tüze. Azt hiszi, hogy még egy hét előtti napokat él, mikor a kormány hivatalos lapja egyszersmind fungálhatott mint Orczy b­­leibjournálja. A belügyminiszter elég leplezet­lenül szólt s ezt jó lesz a hű csatlósnak el nem feledni. Részünkről sohasem késtünk elismeréssel fogadni az ügybuzgalmat, melyet Orczy b. — leginkább pályája kezdetén — tanúsított s annyi­val kevésbé van okunk, annak elhallgatására, hogy amaz igazgatóság iránt, mely a nyilvános és általános megrovás e módját eltűrte, többé tisztelettel nem viseltethetünk. A csorbát, melyet a Mirelli-botrány a nem­zeti színház érdekein ejtett,talán kifenhette volna, de az Orczy-botrány csak a mostani intendáns lemondásával fog véget érni. — Szegeden is roszul áll a magyar szí­nészet ügye s az ottani társulat igazgatója a helyi lap útján kijelentette, hogy ha a pártolás­hiány még rövid ideig tart, kénytelen lesz az előadásokat beszüntetni. Nekünk alkalmunk volt e társulat előadásait látni és csak sajnálat­tal értesülünk, hogy a város nem részesíti kel­lő támogatásban. — Medgyaszay Ilka, e Budapesten is kedes emlékű operette-énekesnő most Aradon van és szombaton tartja jutalomjátékát. — A debreczeni színházi bizottság elnö­kévé Komlóssy Imre választatott meg. Kivonat a hivatalos lapból. Köpenyei Barne Jenő, a horvát-szlavén országos kor­mány igazságügyi osztályának osztálytanácsosát a zág­rábi hétszemélyes tábla létszámon kívüli elnökévé kine­veztetett. A pénzügyminiszter Tusa Gyula fogalmazó­ gyakor­nokot a pozsonyi pénzügyigazgatósághoz Il-od osztályú pénzügyi fogalmazóvá, Papp Sámuel adóhivatali ellen­őrt adószedővé, Zsolnay Sámuel, Schneider Gergely és Selmeczy Géza adóhivatali tiszteket ellenőrökké ne­vezte ki. Pályázatok. A temesvári pénzügyigazgató­sághoz tartozó kubini határvám hivatalnál egy ellenőri állomás 5—6—700 frt fizetéssel és 150 frt lakpénzzel decz 15-ig betöltendő. — A nagyszebeni pénzügyigaz­gatóságnál egy III-ad osztályú számtiszti állomás 600 frt fizetéssel 3 hét alatt betöltendő. — A kassai posta­­igazgatóságnál egy fogalmazó postatiszti állomás 850 frt fizetéssel 3 hét alatt betöltendő. — A kőszegi 1I-ed osztályú pénzügyőri biztosi állomás 850 frt fizetéssel és 500 frt lótartási és irodai átalánynyal 14 nap alatt be­töltendő. — A pozsonyi adóhivatalnál egy III-ad­oszt. adótiszti állomás 600 forint fizetéssel 3 hét alatt betöl­tendő. KRÓNIKA. Pest, november 30. — A pesti népkörben vasárnap, decz. 3-án este 7 órakor K­u­b­i­n­y­i Lajos fog felol­vasást tartani „A találmányok történetéből.“ Ezután a fiatalság számára kezdődik a tánczmu­­latság. — Nagyobb képpel ritkán hangoztattak olyan badarságot, mint a­milyen a „Fővárosi Lapok“nak az a czikke, melylyel ma a germa­­nizáló törekvése miatt megtámadott Hans Rich­­tert szárnyai alá veszi. Boldog Anglia, — kiált föl — neki nincs műzenéje, sem valami különös népdalforrása s még sem retteg, hogy a sok ide­gen művész és hangverseny elfrancziásitja vagy elnémetesiti. Izmos angol marad, miután a zene nem képes azt a politikai vétket véghez vinni, hogy egy nemzetet a maga szellemi köntöséből kivetkőztessen. Szerencsétlen észjárás ez, ha nem üres szókapkodás. — Mintha bizony érvet faragott volna valaki az idegen hangver­­senyzők ellen abból, hogy nem a mi nyelvün­ MAGYAR­ UJSAG. 1871. DECZEMBER 1. Különfélék. —■ (A londoni koldusok) száma a múlt évben 117.000 volt, melyből 34.000 van csak do­logházban elhelyezve, míg a többi házon kívül kapja a segélyt. S mégis ha a szegénység és nyomor e bizonyítványát összehasonlítjuk az utóbbi évek megfelelő számaival az 1870-ikihez képest 17, a 69-ikihez 22 és a 68-ihez aránylag 18 ezernyi apadást találunk, mi nagyrészt a közben alakult jótékony egyleteknek köszön­hető. ” (Egy angol meetingen) egy szónok következőleg nyilatkozott a királynőről: „A nő, akinek feje most Anglia koronáját viseli, a mér­­­­tékletlenségnek adta át magát, s a lapok azon hite, hogy nem jól érzi magát, úgy értendő, hogy részeg volt“. E beszédet meghallgatta egy hivatalnok is és a szónok ellen felségsértési pert indíttatott, de a törvényszék felmentette az ille­tőt, mert „a nyilatkozat a szónok rész ízlésé­ről tesz ugyan bizonyságot,, de nem tartalmaz Felségsértést“. Jegyzetek a múltból. 1848. decz. 1. A honvédelmi bizottmány Bem tábornokot az erdélyi hadsereg fővezérévé nevezte ki. Kosztolányi Mór alezredes (2 zászlóalj gya­log, 2 szakasz huszár, és 3 ágyú), az ellenség­től megszállott Magyarfalvát Pozsonymegyében reggeli 5 órakor megtámadja s elfoglalja, ké­sőbb azonban a Morva túlsó partjáról irányzott ágyulövések s az ellenség előnyomulása miatt visszahúzódik, a Láb és Magyarfalva közti hi­dat elbontván, az átjárásokat eltorlaszolván. Veszteségünk 10 halott s 16 sebesült, az osztrá­koké 45 halott s 60 fogoly. közgazdaság­­ a­i üzlet. *■ W. XX fordult elő jelentékenyebb eladás vagy szer­ződés. Hivatalosan jegyzett árak : Búza: tiszavidéki 841/2 fns 7 frt 45 kr; 84 fns 7 frt 38­2 kr; 84 fns 7 frt 25 kr. Pestme­gyei 84 fns 7 frt 30 kr; 831/1 fns 7 frt 2 kr. R o z s 80 fns 4 frt 10 kr. Z a b . 50 fns 1 frt 90 kr. Szerződések ezen árak szerint köttettek. Az értéktőzsdén: Osztr. hitelint. élénk 319.80, magy. hitelbank 130.50, franco 97.75, pesti közúti vasp. 313, takarék- és hitel 560, külv. takarékp. 95, kőbányai serfőzde 550, Dräsche 136. Valuták változatlanok. Napóleon 9.27, arany 5.56, tallér 1.74. Utolsó posta. Zentáról a következő táviratot vet­­­tük: Zenta, nov. 30. Zenta városa részé­ről tegnap következő ellenzéki bizottsági tagok lettek megválasztva: Majoros István Babocs György, Keresztury György, Ke­­czely Mihály, Olajos János, Boderlicza György és Szárics Bertalan. A jobbolda­liak feltűnően kisebbségben maradtak. TÁVIRATOK. Róma, nov. 30. A kamarában Mordini és Pisanelli alelnökökké választattak. Páris, nov. 30 Beust gr. ide érkezett, ma Versaillesbe megy Thierst meglátogatandó s holnap este Londonba utazik. London, nov. 30. A „Times“ tudósítása szerint a pápa Rómát nem hagyandja el. Nincs remény, hogy az olasz kormánynyal való ki­egyezés létre jöjjön. Brüssel, nov. 30. A polgármester egy újabb proklamációja föl­hívja a lakosságot a város becsülete érdekében, hogy tüntetésektől tartsák vissza magukat. A jelenlegi kormány a visszalépésre hajlandó , s fölhívja párthíveit, hogy az új kabinet alakításához Thomsonnak segédkezet nyújtsanak. London, nov. 30. A walesi ág állapota ja­vult. Brüssel, nov. 30. A franczia kormány a bonapartistákat Angliában kiküldött bizalmi férfiak által figyelemmel kisérteti. Bécs, nov. 30. A „Tagblatt“ írja, hogy hír­lik, miszerint a reichsrath decz. 27 én nyittatik meg, mely a megalakulás után három hónapra indemnityt szavaz meg, s aztán január közepéig elnapolja magát. Többen az itt időző dalmátiai, istriai és görtzi képviselők közül kijelentették, hogy a reichsrath munkálataiban részt veende­­nek. A krajnai képviselők megjelenése kétséges. Brüssel, nov. 30. A boulevardok megnyitási ünnepélye alkalmából erélyes rendszabályok állapíttattak meg a rend fentartása érdekében. A király nem vett részt az ünnepélyen. Berlin, nov. 30. A „Kreutzig“ egy Rio-Ja­­neiróból érkezett táviratban írja, hogy öt elfo­gott német biztosíték letétele mellett szabadon bocsáttatott, kik aztán rögtön elhagyták Riót. Páris, nov. 29. Joinville és Aumale­ngek a nemzetgyűlésben helyeiket kijelöltették. A jobb­középen fognak ülni. Brüssel, nov. 29. A képviselők kamrájában Jakobs pénzügyminiszter kijelenté, hogy a mi­nisztérium Dedeker lemondását egyhangúlag elfogadta. Kerwyn miniszter egy interpellációra kijelente, hogy mindaddig megmarad a belügy­minisztérium élén, míg csak a kamara többsége őt cserben nem hagyja.­­ A kamra kijáratai­nál nagy néptömeg gyűlt össze, mely Bara­s több más szabadelvű képviselőt megéljenzett, és fenhangon követelte a minisztérium lemondását. Róma, nov. 29. A pétervári olasz követ, Marchese di Caracciolo tegnap utazott el, állo­mását az orosz udvarnál ismét elfoglalandó.­­ Az „Opinione“ szerint a kormány a vallási tár­sulatokra vonatkozó törvényjavaslatot a senatus elé szándékozik terjeszteni, mialatt a képviselők kamarája a pénzügyi előterjesztéseket tárgyalja. Felelős szerkesztő: Helfy Ifm­ácz. Nyílt tér. *) ^abbbdbb: ±jbbbbb:) Kumys-gyógymód Új életrendi (diutetikai) eljárás idült mellbetegségek és általános gyengeség-állapotok gyógyl­oasolására. Orvosi tanácsot és utasítást ad naponkint délelőtt 11-től 12-ig, május 15-ig. PESTEN, b­irdit/ittcxa 9.5. sx. a. Dr. MANGOLD HENRIK, gyakorló fürdőorvos Balaton-Füreden. *) E rovatban közléttekért a­ szerkesztőség nem vál­lal felelősséget.

Next