Magyar Ujság, 1871. december (5. évfolyam, 276-299. szám)
1871-12-03 / 278. szám
278 b.-ik szám. V. évfolyam. Vasárnap, 1871. deczember 3. Szerkesztőségi iroda : Lipót utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Tipót utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, n.m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben hoz hordva: Egész évre . . . . 20 frt — Félévre...................10 „ — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 „70 „ Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr.; többszörinél a kr. Bélyegdij minden hirdetésért Külön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábopetitsor 25 kr. Pest, deczember 2. Az osztrák minisztérium alig hogy meg tudott alakulni, egyik zavarból a másikba sodortatik. A lengyelekkel kiegyezést nem lehetett létrehozni, e kérdés tehát háttérbe szoríttatott. Előáll egy másik, szintén nem kevésbé fontos kérdés: az osztrák kormány nem tudja, vájjon képes lesz-e a rendhsratot összehozni s ha igen, határozatképes lesz. Egy másik zavart okozó körülmény az is, hogy a lajthántali s a közös kormánynál a pénzügyi tárcza még mindeddig sincs betöltve. A kettős ideiglenesség már is nagyon sokba került. Hogy ez állapotnak vége legyen, azt jelentik, miszerint a lajthántuli miniszter még a hó első felében ki fog neveztetni, s ez állásra Breszl volna kijelölve. Holzgethán pedig a lajthántuli pénzügyek vezetésétől fölmentetvén, a közös pénzügyminiszteri tárczát, veendi át. A Belga kormány nem akarván lemondani, hogy a zavaroknak eleje vétessék, a király maga szólította fel a minisztériumot lemondásra s az uj kabinetnek alakításával Theux gróf bízatott meg. A „Patrie“ hiteles forrásból arról értesül, hogy Thiers a nemzetgyűlés összejöttekor az első ülésben tartandó beszédében a következőket fogja indítványozni: 1. Hogy e téren a nemzetgyűlés ülésezési helye Páris legyen, e mellett fentartatik számára a jog, miszerint ülésezési helyét minden évben meghatározhassa; 2. Hogy a nemzetgyűlés ötödrésze megnjittassék és ezen megújítás évről évre, vagy minden két évben történjék; 3. Hogy az államtanácsosokból egy felsőház alakittassék. E második kamara 250 tagból fog állni, mely részint az államtanácsosok, részint az azokon kivül állókból választassák; 4. A kormány formát illetőleg indítvány fog tétetni, mely szerint a nemzetgyűlés a köztársaságot végleg elfogadná s Thiers hatalmát bizonytalan időre meghosszabbítaná. 5. Hogy a nemzetgyűlés a végrehajtó hatalmat azon joggal ruházza föl, a Bonaparte család tagjainak megtagadni az országba való jövetelt, ha e tilalmat szükségesnek látja. Szövetségi gyűlés revistapártja tegnap egy számosan látogatott gyülekezetben következő iskola programmot fogadott el: A népiskolák látogatása kötelező és ingyenes legyen ; egyházi rendek és azok tagjai a tanítói hivatalból kizárassanak, a szövetség jogosítva legyen, a népiskolák iránt támasztható igények legkisebb mértékét megállapítani. A mai országgyűlési ülésről kiváló fontosságánál fogva kimentő tudósítást óhajtván adni, kénytelenek voltunk a többi közleményeket közelebbi számunkra halasztani. __ ....^—— ■ «■■■i ....... .. Megyei élet. — Pestmegye tegnap befejezett közgyűlésén elhatároztatott, hogy a választókerületeknek könnyebb kezelés szempontjából egy választási jegyzőkönyvi blanquet küldessék. Gulner Gy. fe olvassa az elkészített jegyzőkönyvet s a közgyűlés azt elfogadja. A választási elnököknek tetszésére bizatik azt elfogadni vagy nem. Az ezután tárgyalt kisebbrendű ügyek közül kiemelendő: Dalmady Győző terjedelmes és részletes jelentést tesz a megyebeli árva és gondnoksági ügy 1870. évi választásáról, statistikai kimutatással. Lapunk e jelentésből egyes érdekes részleteket közölni fog, s ezért csak egy pár adat megemlítésére szorítkozunk. A megyében 32 ezer árva, 2959 vagyontalan és 651 nyomorék árva volt 1870-ben ; az árvaszék összeg vagyona 10,227,278 forint. — Örvendetes tudomásul vétetik. A Marczibányi Imre-féle alapítvány ügyében az ügyészi véleményes jelentés oda irányul, hogy a megye korábbi határozata fentartassék, a biztosítatlan tőkét előbb az örökösöknél biztosítani fogja, mielőtt a gondnokot bepereli. A közgyűlés az ügyész jelentését magáévá tette. A központi fenyitő törvényszék jelentése, a Del Adami Ágoston hivatalától felfüggesztett törvényszéki biró ellen fenyitő eljárás megszüntetéséről elfogadtatott. Miután még Somogyi Ferencz közp. törvényszéki biró lemondása sajnálattal tudomásul vétetett, a közgyűlés egyéb tárgyak hiányában feloszlott. ORSZÁGGYŰLÉS, Pest, decz. 2. A mai ülés a legérdekesebbek közé tartozik, akár a fölmerült beszédek természetének fontosságát, akár a hangnak azon komolyságát tekintsük, melyen a discussio folyt. Tóth Vilmos felel a munkaügyben Helfy Ignácz által hozzá intézett interpellációra, nem különben a nógrádi botrányt illető Plachy-féle interpellációra is. A felelet azt eredményezte, hogy Tisza Kálmán indítványt adott be a belügyminiszternek vád alá helyezése iránt. E mozzanatokat teljes részletességgel közöljük, hogy olvasóink tiszta áttekintést nyerhessenek a dolgok állásáról. A költségvetés tárgyalására csak későn került a sor, s a fönmaradt másfélórai időt Simonyi Ernőnek rendkívül sikerült s feszült figyelemmel hallgatott beszéde foglalta el.De beszédének csak első részét mondotta el ma, és folytatni fogja hétfőn, keddi számunk hozni fogja azt egészen. * A képviselőház ülése. Decz. 2. d. e. 10 órakor. Somssich Pál elnök meg nyitván az ülést bemutatja Kubinyi Rudolfnak Gömör megye rimaszécsi kerületében történt megválasztatásáról szóló jegyzőkönyvét. Tóth Kálmán Baja város kérvényét mutatja be, melyben a bajai tanítóképezdének államköltségen leendő felépítését kérvényezik. Bittó István igazságügyminiszter felel Vidlicskay Józsefnek interpellációjára. A kormánynak azon szándéka, hogy az uj bíróságok szervezetét január elsején, vagy legalább e hó első napjaiban életbeléptesse, változatlanul fenáll. A munkálat e tárgyban zajtalanul foly és e jelentés már sajtó alatt is van. Az interpellátió 2. pontját illetőleg az 1871. 31. t. sz. 31. §-ra utalja az interpellálót. Azt hiszi, hogy az igazságszolgáltatás hosszabb félbeszakítást semmiesetre nem fog szenvedni. Vidlicskay József megnyugszik a nyert feleletben. A többség a nyert feleletet tudomásul veszi. A munkásügy az országgyűlésen. Ezután Tóth Vilmos belügyminiszter állt fel, hogy feleljen az utóbbi napokban hozzá intézett interpellatiókra. Beszéde, melyet Helfy Ignácznak adott, egész terjedelmében következő: T. képviselőház! Három interpellatióra fogok a t. képviselőház engedelmével válaszolni, éspedig azon rendben, mint az interpellátiók történtek. Helfy Ignácz képviselő úr hozzám és tiszttársam az igazságügyminiszter úrhoz egy interpellate intézett több pesti munkás befogatása és több idegen kiutasíttatása tárgyában. Lesz szerencsém mindenekelőtt ezen interpellatióra válaszolni. (Halljuk!) Gyulai Ferencz és Rauch György pesti lakosok Pest sz. kir. város polgármesteri hivatalánál bejelentették, hogy egy népgyűlést akarnak tartani jún. 11-én a Rákóczy-téren. A szabad terek feletti intézkedés a városi hatóság hatásköréhez tartozván, a polgármester kijelentette előttük, miszerint nagy vásár ideje lévén, a népgyűlést ott megtartatni nem engedheti meg, s nem látja czélszerűnek a szabad terek ily alkalommal ilyeténi elfoglalása. Több bejelentés a népgyűlés megtartására nem történt , s daczára ennek június 14-én délután a sz. István téren több munkás felhívása folytán népgyűlés tartatott, melyben a város hatósága jelentése szerint izgató beszédek tartattak a monarchia fennállása, az alkotmány és törvények, a tulajdonjog s a vallás ellen, s végre a párisi commune működése magasztaltatott. Innen vagy 500-an katonailag sorakozva s fövegyükön fátyolt viselve mintegy jeléül, hogy a párisi commune-t gyászolják, kimentek a városligetbe, s ott nyilvános téren folytatták törvényellenes agitatiorokat és beszédeiket s onnan visszatérve a szentistván térre, itt hasonló modorban folytatták a gyűlést. Ekkor a városi hatóság a leginkább compromittáltak közül 43-at elfogatott, s ezek közül 5-t, kik idegenek voltak és kik semmiféle keresetet kimutatni nem voltak képesek, szokás szerint kiutasított. Harmincznyolcz ellenében pedig rendes vizsgálat illetőleg eljárás indíttatott meg. A befogottak közül néhányan hozzám felfolyamodást intéztek a végből, hogy én szabadon bocsáttatásukat rendelném el. Miután nem éreztem magamat hivatva a város autonóm jogkörébe beavatkozni, természetesen ezen szabadon bocsáttatást el sem rendeltem, de meghagytam a városi hatóságnak azt, hogy a vizsgálatot lehető gyorsasággal indítsa meg és fejezze be. A vizsgálat befejeztetett és az eredmény az lett, hogy a 28 befogott egyén, akik súlyosan voltak graválva, a királyi ügyésznek adattak át, ki ezeket a váczi fogházba kísértette. A többire nézve az igazságügyminiszter fogja megadni a választ. (Halljuk!) Bittó István igazságügyminiszter: T. ház! Amennyiben Helfy képviselő úr interpellációjának 3-ik része hozzám van intézve,bátor vagyok azoknak kiegészítéséül, miket t. kollégám a belügyminiszter előadott,még a következőket hozni a t. ház tudomására. Az elfogott 18 egyén augusztus II-dik felében, — gondolom 17-én vagy 18-án — adatott át a királyi ügyek igazgatójának. Az ugyanekkor átvett igen terjedelmes iratok azonnal tanulmányozás tárgyává tétettek, de minthogy időközben amint a belügyminiszter úr megjegyezte, ezen foglyok részint folytonosan észlelt kiszabadításukra való törekvések folytán, részint pedig mivel az itteni fogsági helyiségek akkori csekély számuk miatt nem voltak képesek az itteni szolgálatnak megfelelni, kénytelen voltam ezen foglyokat Váczra állami fogságba kísértetni. A vizsgálat mindezen körülménynél fogva szeptember 15-én kezdethetett meg, és folyt körülbelül 30 napon keresztül, minek oka nagyobb részt abban feküdt, hogy az illetők igen terjedelmesen vallottak, sőt egyikök, — ha jól emlékszem — Külföldi Viktor egymaga 8 napig vette igénybe a királyi ügyek igazgatóját, mert azt kívánta hogy minden egyes szava,melyet védelmében felhozott,e könyvbe vétessék fel.Midőn 30 nap elteltével a vizsgálat be lett fejezve, annak eredménye az volt, hogy kiderült, miszerint az egyletnek tagjai a külföldi munkás-egyletekkel Külföldy Viktor és Farkas Károly pedig a genfi internationállal és ennek közvetítése folytán a párisi „commune“-val levelezésben állván Magyarországon a törvény szerint fenálló kormányforma megbuktatásával az úgynevezett „népállamot“ akarták felállítani, melynek elérésére legalkalmasabb eszközül a katonaságnak esküszegésre leendő csábítása jelöltetett meg s egyik párisi levélben a budai citadellák elfoglalása is aláhtatott. A „nép állam“ elvei között pedig nyiltan hirdettetett a fenálló birtoknak közös gazdálkodás alá vonása, a nemességnek, papságnak és a vagyonos polgári osztálynak megsemmisítése, sőt az e részben a kiáltvány szavai szerint magának az istennek a trónusától való megfosztása. A földmunkások közül a szolgák utasíttattak ,a birtok jövedelmeit már most figyelemmel tanulmányozni, hogy adott alkalommal, a birtoknak közös gazdászat alá vétele alkalmával felvilágosításokat adhassanak. Pesten alakult úgynevezett „fejmunkások“ osztálya is, mely lázító iratok s kiáltványok terjesztését tűzte feladatul. Hasonlóan alakult úgynevezett „social club“ is, melynek feladata volt apostolokat nevelni, kik a vidéken a social democraticus elveknek propagandát csinálni voltak hivatva, ilyenek Pestről a központból ki is küldettek, kik munkaszüntetéseket (Stricke) rendezvén, lázítottak. A lefoglalt iratok szerint a pesti munkás egylet több vádlott tagjai levelezésben állottak Londonban és Genfben az International szövetséggel, New-Yorkkal, Bruxellessel, Zürichhel, Cairóval, Berlinnel, Braunschweiggel, Hamburggal, Eisenachhal, Reichenberggel, Gráczczal, Wienerneustadtal illetőleg az ott létező international agitátorokkal, Magyarországon pedig a fent körülírt elvek elérése végett fiókegyleteket alakítottak Ó-Budán, Új-Pesten, Kaposvárt, Szigeten, Oraviczán, Temesvárt, Aradon, Sárospatakon, Pozsonyban, Sopronban, Kolozsvárt és Eszéken. A letartóztatott huszonnyolc munkás ellen befejezett vizsgálatok szerint a vizsgálat alatt levők három osztályba sorozhatók és pedig az 1-ső osztályhoz tartoznak azok, kik a genfi internationalnak központi tagjai, s mint ilyenek magukat az international elvek elfogadására kötelezték, és a házmotozás alkalmával feltalált felvételi okmánynyal bírnak. Ilyen volt, kik közül egy időközben az orvosi látlelet tanúsága szerint előhaladott tüdő-gümőkórban meghalt. A második osztályhoz tartoznak azok, kik ellen bár nem bizonyult be okmányszerűleg, hogy a nemzetközi szövetségnek központi tagjai, de mégis a központi szövetség elveinek terjesztőivel , részint az elvek terjesztésében tevékenyen közreműködtek. Végre a harmadik osztályhoz sorozhatók azok, kik az egyletnek tagjai lévén ezen tüntetésekben és gyűlésekben részt vettek és kik a vezetők által a czél bérére mint eszközök használtattak fel és ezekre nézve, kik szám szerint 15-en voltak, a királyi ügyek igazgatósága a vizsgálat befejezése után azonnal elrendelte a szabadlábra helyezést. Ezen idő szerint tehát 12-en ülnek még fogva, kikre nézve az 1715. VII. 1723. IX. és 1790—1791. 56. törvényczikkek alapján a vádkereset levelek legközelebb a királyi táblához be fognak adatni és a királyi táblának mint illetékes bíróságnak lesz feladata, egyszermind azon kérdés felett is határozni, várjon ezen befogottak közül végérvényes ítélet meghozataláig szabadlábra helyezhetők-e néhányan és kik ? (Helyeslés a jobboldalon.) Helfy Ignácz: Mindenekelőtt a t. háznak szíves elnézését kell kikérnem, mert ma egy kis torokfájásom lévén, nem vagyok képes igen fenhangon szólani. (Halljuk!) Megvallom, hogy ennyi idő után, mint amennyit a t. belügyminiszter úr magának ezen felelet megadására engedett, én sokkal kimerítőbb választ vártam volna. A t. miniszter úr körülbelül, sőt sokkal kevesebbet mondott, mint amennyit az itteni rendőrség annak idejében az újságokba iktattatott, de én főképen még elvártam volna azt, hogy a t. miniszter úr nekem bebizonyította volna, hogy mennyiben alapos a rendőrség ama állítása; más részről pedig ne érte volna be azzal, hogy csak átalában egy tényt sorolt volna fel, amely egy távolabb fekvő városrészben történt, hanem előadta volna tüzetesen a dolog eredetét és fejlődését. Ezt előre bocsátva, engedje meg a t. mink úr, hogy egy megjegyzést tegyek. Ha nem csalódom, múlt máj. 16-án,mikor a t. miniszter úr Simonyi Ernő t. barátomnak egy hasonló interpellációjára válaszolt, azt méltóztatott kiemelni, hogy a rendőri eljárásban főérve a gyorsaság, először a végből, hogy az illető befogottak netán hiába szenvedjenek, másodszor hogy az elítélés, a büntetés rögtön történjék azért, hogy példa statuáltassék. Igen szép szavak ezek és miután a mindjárt rá következő hónapban egy hasonló eset állott be, én méltán megvártam volna a t. miniszer úrtól, hogy ezen szép és egy államban mindenesetre fontos elvet azonnal gyakorlatilag érvényesítette volna. (Helyeslés a szélsőbaloldalon) Mit láttunk azonban ? azt, hogy az igen tisztelt minister úr csak úgy elsikamlott e kérdés fölött, elmondván, hogy volt egy közgyűlés, mely ellen a polgármester tiltakozott ugyan, az azonban a munkások által mégis megtarattott, mondattak azután izgató beszédek s e miatt az illetők elfogattak ; de hogy miért maradtak körülbelül negyedfél hónapig ítélet nélkül fogságban, arra egy árva szóval sem reflectált a minister úr. (Zaj jobb felül) Távol legyen tőlem t. ház, védelem alá venni azon embereket, kik mint az.miniszter mondja azon beszédekben éltették a communet épen azon napokban, midőn azon vérlázító események folytak. Kik az állam felforgatásáról szólottak, bűnhődjenek, ha így van, de először ki hallotta ezen beszédeket ? Pesten igen sok ember van , igen sokkal találkozunk , én is, mások is, a tisztelt miniszter úr is, de azért én fogadni mernék, hogy nem találkozik senki Pesten, ki ezen beszédeket hallgatta volna, ha csak Thaisz Elek úr hivatalához nem tartozik. (Gúnyos felkiáltások balfelől: elég az!) Tehát mondom, miután én nem hallottam ezen beszédeket, jelen nem voltam, nem akarok védelem alá venni oly dolgokat, miről semmit sem tudok, fel akarom azonban tenni egy perezre, hogy csakugyan úgy történt a dolog, amint mondatott, tudniillik tartottak ezen beszédek, miknek folytán a rendőrség kötelességének tartotta az illetőket elfogni, hogy a közrendet biztosítsa. Ez legfölebb fedezi a rendőrséget, de nem menti ki a kormányt. Én nagyon fel tudom fogni, hogy a rendőrség oly rövidlátó, hogy nem lát egyebet, mint azon aprólékos dolgokat, mik körülötte történnek és megragadja nagy modón az alkalmat, hogy bebizonyíthassa szolgálatkészségét, de egy kormányférfitól sokkal többet követelek, és sérteni vélném a t. belügyminiszter úr műveltségét, értelmiségét, ha feltenném róla, hogy egy cseppet sem gondolkozott azon okokról, mik ezen mozgalmat előidézték (Helyeslés a baloldalon) és beérte azzal, mit neki tisztán csak a kapitányság mondott. Mert ne feledjük, hogy ugyanazon körülmény — mely némileg menti a rendőrségnek akkori szigorú eljárását, mit én szem elől akkor sem tévesztettem, midőn interpellációmat a t. miniszter úrhoz intéztem, hogy t. i. épen azon időpontban történt, midőn egész Európa, úgyszólván, fel volt riadva azon esemény által, melynek szomorú színhelye Páris volt, ugyanazon körülmény enyhítő vádlottakra nézve, mert ez természetes uton megmagyarázza, hogy miként rántottak be ezen mozgalomba. Föl nem merem tenni a t. belügyminiszer úrról, hogy fontolóra nem vette, hogyan származott, miként fejlődött ezen mozgalom ? s mert azt fel nem tehetem, megvártam volna tőle, hogy járjon el úgy, mint eljárt nemrégiben egy igen hatalmas és értelmes minister, Angolország miniszteri, ugyancsak a kérdésben. Nem kétkedem hogy az igent. belügyér úr ismeri Gladstonenak e tárgyban mondott híres beszédét, melyet Greenwichben tartott. S mily körülmények közt tartotta ezen beszédet? oly körülmények közt, midőn két hónapon túl tartott a munkás mozgalom New Castleban támogatva és izgatva és azon Internationale által, mely a continensen a rendőrséget oly ijedelembe hozta, de a mely Angolországban nyugodtan szabadon működik. Hogy fogta fel Gladstone ezen mozgalmat, holott neki bizony sokkal több oka volna tartani a munkát mozgalomtól azon országban, hol száz ezrenként hemzsegnek a munkások s mint nálunk, hol nevetséges tartani a munkás mozgalomtól,midőn tudva van, egyik fő bajunk épen az hogy igen kevés a munkáskéz? (Felkiáltások oh !oh ! Derültség.) Miképen fogta fel Gladstone ? Bevallotta az igazat , nem úgy fogta fel azt mint államfelforgató törekvést, hanem tanulmányozván a kérdést, úgy állította azt fel, mint a társadalmi jólét méltányosabb elosztására célzó mozgalmat (Felkiáltások: Dehogy ?), amely igen természetes irány benne van az emberi társadalomban századok óta, mióta csak fejlődik. (Felkiáltások: Nagyon szép !) Akkor rész néven kellene vennünk, hogy a szabadelvű világ századokon át küzdött, hogy a földmivelők felszabaduljanak, hogy a jogok egyenlőn, méltányosan legyenek elosztva. Ez nem forradalmi, ez nem felforgatási törekvés. (Felkiáltások: Hát mi egyéb?) Ezt az isten maga adta az ember természetébe. (Derültség: Oh! oh !) Bocsánatot kérek, én azt nagyon jól értem, hogy a virilis szavazatok megalapítói igen furcsának találják ezen elméletet. (Huszár Imre közbeszól: Én is annak tartom.) De bízom abban , hogy a részrehajlatlan szabadelvű emberek véleménye mellettem van. (Élénk ellenmondások jobb felől.) Nagyon nagy haszna lett volna Magyarországnak, hogyha kormányunk is így fogta volna fel a dolgot. (Halljuk, halljuk!) Mert ne felejtsük el (Halljuk, halljuk ! Zaj.) Engedelmet kérek, hadd fejtsem ki azt, mit mondani akarok. (Halljuk !) Mert ne felejtsük el, hogy jelenleg ezen mozgalom oly állapotban van, hogy egy kis erőszakkal elnyomhatjuk, — reméltem, hogy az nem fog többé alkalmaztatni; de tény az, hogy nincs az a hatalom a világon, mely megállítani bírjon egy mozgalmat, mely egy eszmén alapszik, és hogy e mozgalom egy eszmén alapszik, nem tagadhatjuk , elég körül néznünk. (Felkiáltások: Látjuk!) T. hát! Nem akarok itt leczkét tartani a munkás kérdésről, hanem, mert hasznosnak és szükségesnek tartom épen a közrend és csend érdekében, hogy hazánk munkásai meghallják, mikép fogják fel a szabadelvű emberek e kérdést. (Halljuk, halljuk !) engedje meg a t. ház, hogy e pontot egy kissé bővebben fejtegessem. (Halljuk!) Mindenki tudja, hogy a munkásmozgalom egyidejűleg született a gépek és különösen a gőzgépek feltalálásával; tudjuk, hogy első és igen természetes következménye annak az volt, hogy a gépipar elnyomta a kézipart, miáltal a munkások sorsa tetemesen s két szempontból gyökeresen megváltozott; nemcsak abban, hogy a kézi munka fogyott, helyébe a gép lépvén, hanem azért is,mert azon kevés munka, melyet a gépeknél alkalmaznak, sokkal nagyobb mennyiségű értelmiséget igényel, ritkán végezheti a gép mellett oly munkás, ki iskolákon nem ment keresztül. Tehát egyrészt csökkentette a közmunkásoknak alkalmazását, másrészről nehezebbé tette az állást azon kevesekre nézve, kik munkát kaptak. Ez alapja azon mozgalomnak, mely kezdődött századunk elején, fejlődött és fejlődik mindig tovább. Ezen csak egy módon lehet segíteni. Nem börtönökkel, nem elnyomással, az ipariskolában kell gyógyítani a bajt, s nincs Európában egy oly állam sem, mely oly szerencsés volna e részben, mint épen Magyarország. — És itt visszatérek arra, hogy Gladstone ezen híres beszédében azt mondta a munkásoknak, — nem fenyegette börtönnel, nem hitta össze Thaisz Elekjeit, hanem elősorolta nekik, hogy mennyi jót tesz velük az állam , mennyire szívére veszi a kormány az ő sorsukat; előadta, hogy milyen előhaladásokat tettek már a mozgalom kezdetétől fogva. — Fel lettek ruházva parlamenti joggal, az állam gondoskodott iskolákról, ahova az elszegényedettek gyermekei adassanak, biztosította őket, hogy néhány, 7—8 hónap múlva a törvényhozásra is jogos befolyást fognak gyakorolni a titkos szavazat útján. Ezen térre lép azon kormány férfia, ki körül van véve az országban millió munkással és egy oly fővárosban, melynek kebelében működik az Internationale. Mennyivel könnyebb a mi helyzetünk! Hiszen nálunk a munkások nevetségessé teszik magukat, mikor ezen theória alapján mozgalmat akarnak csinálni. Meg kell ezt magyarázni munkásainknak s ekkor nem kell börtön. Fogadni mernék, hogyha a t, belügyér úr ahelyett, hogy börtönbe csukassa őket, összehivatott volna egy meetinget, ha lett volna bátorsága erre, és ott megmagyarázta volna valaki nekik, hogy uraim önök Európát akarják utánozni , de egész Európában ezen mozgalomnak mért van helye? Azért, mert külföldön a gyáripar meggyilkolta a kézműipart, de nálunk ez még nincs így. Hiszen nálunk a kézműipar sokkal nagyobb mint a gyáripar. Tehát elesik magától a józan ok a mozgalomra. De miután tudjuk, hogy az eszmék haladását lehetetlen megakadályozni, lehetetlen azt természetesnek nem találni, hogy ezen eszmék behozattak a mi országunkba is. S épen mert a mi szegény munkásaink műveltségi stádiuma a legrosszabb, és a legveszedelmesebb, lehet csodálni, hogyha idejöve ezen eszmék, importálva idegenek által, a munkások tévútra vezettettek, fel nem világosítva senki által. Jött néhány külföldi közibük , elkezdette hirdetni Lassale theóriáit, anélkül, hogy tudták volna mit itt voltaképen Lassale, mert ha tudták volna, hogy a kiindulási pont épen Lassalenál az, hogy külföldön a gyáripar megölte a kézműipart, akkor munkásaink belátták volna, hogy tehát nálunk nincsen ok a mozgalomra. Engedje meg a t. belügyminiszter úr, hogy ezen kérdésben megkülönböztessek két dolgot. Itt először szó van egyénekről, kikben a személyes szabadság meg lett sértve, másodszor pedig szó van a munkásokról, mint társulatról : én nem úgy tettem a kérdést interpellatiómban, mint munkásokról; méltóztassék megnézni az interpellatiót. Nem ismerek el osztályokat, én honpolgárok mellett szólaltam fel, kiknek személyes szabadsága meg lett sértve alkotmányellenesen. Erre a miniszer úr semmit sem felelt, pedig felszólalásom épen erre vonatkozott, mert megsértve láttam ezáltal az egyenlőséget. Méltóztassanak elhinni, hogy ha Taisz Elek eszébe jutott volna 38 tekintélyes vagyonos polgárt bedobni egy sötét pinczébe, mindenki protestált volna ellene. De mert szegény munkások voltak , ezen eljárás természetesnek találtatik. (Tetszés a szélső balon, mozgás a jobb oldalon) Erre minister úr egy szóval sem reflectált. Ha tekintjük a munkásokat mint társulatot, kérdem a minister úrtól, miféle törvényhez kell, hogy tartsa magát valamely egylet ? Mindenki tudja, hogy az egyletekre nézve az általánosan kötelező törvényen kívül alapszabályaik irányadók. Engedje meg a t. ház, hogy a pesti munkás egylet alapszabályaiból néhány pontot felolvassak, (zaj), mely alapszabályokat a belügyminiszter igen jól ismer, mert ő írta alá azokat, mint államtitkár. Világosan ki van azokba mondva, hogy a kitűzött czél elérésére mily eszközök szolgálnak, így például a b. pont alatt az van: „minden törvényes eszközök felhasználása a munkás politikai és polgári jogainak elérésére. 2. A munkás osztály anyagi helyzetének javítására ezélzó törekvés productiv társulatok alakítása által. 3- er megvitatása azon napi kérdéseknek, melyek a munkás világra vonatkoznak, vagy ehez viszonyban állanak. 4- er tárgyalása az egyleti tagoknak felvilágosításával azon gazdászati törvényeknek, melyek a vagyon termelésére, megtartására és fogyasztására vonatkoznak.“ Legfontosabb a 8. pont, mely igy szól: „testvéries közlekedést eszközölni az idegen földön levő társulatokkal.“ Ezt a tisztelt belügyminiszter úr 1870-ben mint államtitkár a miniszter nevében aláírta, tehát vagy Tóth Vilmos miniszter megtagadja Tóth Vilmos államtitkárt, vagy pedig, ha nem tagadja meg, kérdem miként lehet bűnt csinálni abból, ha e szabályok alapján lévén Bécsből néhány ember és felolvasást tart a munkás-egyletben a productív társulatokról ? A rendőrség ettől megijedt. Igaz hogy azért ijedt meg, mert ez épen akkor történt, midőn a külföldről ama borzalmas dolgokat lehetett hallani, de a rendőrség ijedtsége magában nem ok arra, hogy a polgárok börtönbe vettessenek, legyen éber a rendőrség, hogy azon perekben, melyben a törvénysértés elkövettetik, az illetőket elfogassa, ez ellen senkinek sem lehet kifogása. De preventív fogság ellen tiltakoznom kell. Befejezem megjegyzéseimet azon kérést intézve a belügyminiszter úrhoz, ne szaporítsa az úgy is számos és bajos kérdéseinket oly kérdéssel, mely nálunk hála isten nem létezik és melynek létezési oka sincs , hanem fordítsa gondját arra , hogy elejét vegye annak, hogy Magyarországban legyen munkás kérdés, ami úgy fog megtörténni, ha a munkás kérdés fejlődésének nem állja útját, hanem ellenkezőleg azt irányozni