Magyar Ujság, 1872. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1872-01-13 / 9. szám

Úgy hiszem, azon törvényhozás, mely a nép- s nevelés és népoktatási törvényeket meg- • hozta,elvárhatja a közoktatási minisztertől és mind­azoktól, kik a törvény végrehajtá­sába befolynak, hogy szigorúan minden részrehajlás nélkül semmi személyes te­kintetet nem nézve, kötelességének fogja tartani ezentúl szorosan és pontosan végre­hajtani a törvényt. A­mire most a t. ház figyelmét bátor va­gyok felhívni, az alaki tekintetű. E költ­ségvetésben e czím alatt „Népnevelési szük­ségletek“ oly sok és fontos tárgy van, pl. hol nincsenek iskolák? hol kell ilyeneket építeni? hol kell a már felállított községi iskolát és mennyire segíteni ? mit kell ki­adni szegényebb sorsú és kiváló érdemeket szerzett tanítókra? — a­mit részemről he­lyeselek ; — azonkívül a tanítók számára nyitandó tanfolyam s úgy gondolom, hogy 7—8 oly tétel van itt, melyre én tiszta szí­vemből legkevésbé ez összeg háromszoro­sát, és ha lehet 10-szeresét szeretném hogy fordítsa az ország. Önmaga a 1. jobb­oldal ve­zérférfia Deák Ferencz képv. ur mondotta a napokban, hogy mind­azon pénz, mely a közoktatás és a nevelés ügyé­től megkiméltetik, keserűen fogja magát megboszélni, azért én e tekintetben azt óhajtanám, hogy a t. közoktatási miniszter úr jövőre támaszkodva azon adatokra, me­lyeket kapott, kérjen előirányzatában any­­nyit, a­mennyit azon statistikai adatok nyo­mán az oktatás szükséglete igényel. To­vábbá legalább főbb vonásaiban részletezze előirányzatában is költségvetését, hogy tudjuk azt, mi kell pl. külön-külön a ta­nodák felállítására, és mi a már létezők fentartására. Azért vagyok bátor a t. háznak a követ­kező határozati javaslatot elfogadás végett ajánlani. Jámbor Pál jegyző: (Olvassa a hatá­rozati javaslatot, mely így hangzik): „tekintettel azon sokféle, nagyfontosságú és mellőzketlen népnevelési kiadásokra, melyek a népnevelési szükségleteknél a miniszteri előterjesztésben is felsoroztatnak; tekintettel arra is, hogy az ország tör­vényhozása az elemi oktatás, a népnevelés iránti kötelességét csak akkor teljesíti, ha az azon czél elérésére megkívántató összeg irányoztatik elő; utasíttatik a közoktatásügyi miniszter, hogy jövőre mind az iskolai tanácsok, mind a tanfelügyelők által nyert és egyéb adatok alapján a népnevelési szükségletekre a­­z czélnak kellőkép megfelelő részletezett ösz­­szeget terjeszsze a ház elé. Fauler T. közoktatási miniszter nem el­lenzi, hogy e javaslat elfogadtassák, de oly módon hogy ezen tételen felül még egy átalános tétel is szavaztassék meg előre nem látott kiadásokra. Féody Tamás helyesnek, de kissé áta­­lánosságban tartottnak tekinti Madarász javaslatát, ezt főleg azért jegyzi meg, mivel Pauner a ház ily átalános határozatait nem igen szokta megtartani. De miután Pauler is késznek nyilatkozott ennek elfogadására, szóló is elfogadja, de a minisztertől több buzgalmat és ügyszeretet kíván. Hogy a kultuszminiszterben nincs sok ügyszeretet, példákkal illustrálja. Pl. a pénzügyi bizottságnak kellett tőle úgyszólva kicsi­karni a jelentéseket arra nézve, hogy mi történt a ház határozatai érdekében. Pauler kijelenti, hogy a pénzügyi bi­zottságnak nem kellett tőle a kérdéses jelen­téseket „kicsikarni“, mivel szóló még saját budgetjének tárgyalása előtt adta be azokat. Kerkápoly Károly pénzügyminiszter elfogadja Madarász Kát. javaslatát,de azon módosítással, hogy a miniszter megfelelő összeget terjesszen elő, a­mely összeg még azon évben hasznosítható legyen. Madarász József hozzájárul e módosí­táshoz, mire a ház elfogadja javaslatát. Schvarcz Gyula mindenekelőtt a tan­könyvekről szól, melyekre nézve már tegnap számos adatot hoztak fel. Ismerteti a tan­­könyvbiráló-bizottság helytelen eljárását s a monopóliumot, mely a tankönyvkereske­déssel szetik. Ezután az 1868. 38. t. c. né­mely szakaszának módosítását sürgeti, mely­re nézve már tavat tett javaslatot. Azóta a viszonyok nem változtak s mint a megyék felirataiból is kitűnik, a törvény ama szaka­­szait nem lehet végrehajtani mindaddig,mig az 5%-os pótadó kérdése s a tanfelügyelők, iskolatanácsok kérdése nem szabályozta­­tik. Ha azt akarjuk , hogy iskoláink végre kellő számmal jöjjenek létre, pe­dig azt akarnunk kell, akkor adjuk meg az eszközöket is. Ha az 5 százalékos pót­adó nem elégséges, pedig az nem elégséges, akkor az államháztartás maga fordítson arra oly összeget, hogy iskoláink kellő számban legyenek. Ha csakugyan az 5 százalékos pótadó megmaradna a községeknél, azok nem fognának e tekintetben többet tenni, mint eddig tettek, és mégis ha azt akarjuk, hogy több történjék e tekintetben, csak­ugyan az államnak kell legalább 12—20 milliót a községi iskolákra előirányoz­ni. Ilyen nagy kiadásra pedig az államház­tartás nem képes, de mégis szükséges az, hogy iskoláink kellő számokkal jöjjenk létre, és én nem látok más módozatot erre, minthogy az illető 5%-os pótadó kérdése a községi iskolák autonómiájával szemben tisztába hozassák. Szóló hosszasan fejtegeti az ebből eredő hiányokat s végül következő határozati ja­vaslatot terjeszt be: „A vallás- és közokta­tásügyi miniszter utasittatik, miszerint az 1868. 38. törvényczikk azon §§-ainak, me­lyek az eddigi tapasztalatok nyomán végre nem hajthatók, vagy végrehajtatásuk eseté­ben is a népiskolai oktatás érdekeivel tény­leges viszonyaink folytán ellentétbe jönnek, revisiójáról még ez országgyűlésen e ház elé törvényjavaslatot terjesszen.“ Pauler T. miniszter felel Schvarcznak. A törvény revisióját illetőleg, bár nem ta­gadhatja hogy a törvénynek vannak hiá­nyai, de nem tartja czélszerűnek sőt le­hetségesnek sem most újra fölvenni a vitát fölötte. Csenger­i Antal szintén az okokat fej­tegeti, melyek a törvény mostani revisiója ellen szólnak. Horn Ede az előtte szólt s a miniszter beszédére tesz észrevételeket. Az utóbbira nézve így szól. A miniszter úr beszéde kez­detén azt mondotta, hogy ő a felsőbb isko­lákban elfogadja a tanszabadságot. Ezt elfogadom én is. De ő azt mondta, a­mi az alsóbb iskolákat s főkép a tankönyveket il­leti, ő azt hiszi, hogy itt a tanszabadság­nak nem lehet helye, itt vigyázni kell, mert itt a jövő generatio oktatásáról van szó s a kormány kötelessége ügyelni, hogy jó tan­könyvek legyenek. Tegnap más vélemény­ben volt még a miniszter úr. Mert a­mi a tankönyveket illeti, el nem ismerte a kor­mánynak azon kötelességét, hogy arra fel­ügyelni tartozik, hanem azt hitte, hogy elég hogyha a miniszter úr azon meggyőző­désben van, hogy ez vagy ama püspök becsületes ember, tehát ez elég s nem kell többé beavatkozni. Minthogy a miniszter úr ma kinyilatkoztatta, hogy kötelességének tartja a tankönyvek felett szigorú vizsgála­tot tartani, s felügyelni, hogy ezek valóban a haladás és hazafiasság szellemében legye­nek szerkesztve, s a miveltség s tudomá­nyosság nívóján álljanak, remény­em, hogy ez év folytán emlékezni fog ezen mai utób­bi nyilatkozatára, s e szerint intézked­ni fog. — Szavazásra bocsáttatván a kérdés a ház elfogadja Mad­arász határozati javas­latát az indítványozott módosítással, ellen­ben Schvarcz javaslatát melőzte. Következik: „a népnevelési lapok" hét nyelven kiadása. Táncsics Mihály: Ha közoktatásunk oly fokon állana, milyenen nem áll, nem tarta­nám szükségesnek erről szólani. De közok­tatásunk nézetem szerint igen nyomorúsá­gos állapotban van. Ezt sokan fejtegették, tehát nem szükséges, hogy ismételjem azo­kat, hanem csak 3 pontra szorítkozom. Elő­ször nincsenek kisdedóvodáink, mert a léte­zők számát alig lehet említeni, a népnevelés alapja pedig a kisdedóvodák. A második az, hogy a boldogult közoktatási mi­niszter jelentéséből kitűnik , hogy 4000 községekben semmi iskola sincs. A harma­dik az, hogy serdülő ifjúságunk nagy ré­sze külföldi iskolába kénytelen menni tudo­mány szomjának kielégítése végett. Ez vi­lágosan mutatja közoktatásunk nyomorú­ságos voltát. Közoktatásunk haladásának nagy akadályai vannak, melyek leküzdése nélkül az nem is emelkedhetik akként a mint azt óhajtanunk kell.Egyik akadály az, hogy kath. papságunk kezeiben roppant fekvő javak vannak és mig ezen kérdés gyökeresen meg nem oldatik a kép, hogy a fekvő javak, melyek köznevelésre vannak szánva, arra is fordíttatnak, addig köz­oktatásunk sikeres előmeneteléről szó sem lehet. Szóló ezután áttér a nemzetiségi kérdés­re, mely élénk vitát támasztott .Papp Zsig­­mond, Péchy Tamás és Román Sándor hoz­zászólása után Irányi D. következő nyilat­kozatával ért végett. Irányi Dániel: T. ház! Csak a hét nyel­vű lapra nézve kívánok néhány tárgyilagos észrevételt tenni. Helyes eszmének tartom azt, hogy a különböző nyelvű tanítók kezé­be oly lap juttassék, mely őket ne csak a kormányrendeletekkel ismertesse meg, ha­nem melyből egyúttal tudomást szerezhesse­nek arról is, a­mi a nevelés terén történik. És hogy ez a legczélszerűbben azon a nyel­ven történik, melyet ért, magától értetődik. Egyúttal szükségesnek látom kijelenteni, hogy én a nemzetiségek egyenjogúságát melegen pártolom és a kormánytól is azt kívánom, hogy azon szellemben intézkedjék és járjon el. — A tétel megszavaztatik. Következik „Felnőttek oktatása 70.000 fit.“ Irányi Dániel: Tavaly a költségvetés hasonló czimének felmerülése alkalmával szabadságot vettem magamnak, figyelmez­tetni a t.közoktatási miniszter urat, illetőleg — miután a miniszter akkor beteg volt — minisztert képviselő államtitkár urat, hogy azon tárgyak közé, a­melyekért a felnőttek oktatásánál való tanításért jutalomdíj igér­­tetett, a számvetés elemeit is felvenni mél­­tóztassék. Nem tudom, hogy azon újabb rendeletében, melyet, mint remélem, a jelen tanévre a tisztelt miniszter úr kiadott, fi­gyelemmel volt-e ezen tárgyra is? Fauler Tivadar közoktatási miniszter: Azokra nézve, kik olvasni és írni tudnak, azon rendeletet bocsátottam ki, hogy a számvetés, történelem és a term, tanelemei oktatásában is részesítessenek. Schvarcz Gyula a felnőttek ok­tatásá­ra nézve ajánlatosnak tartja, a hadsereg közlegényeinek tanítását s indítványozza, hogy a közoktatás ügyei­ érintkezzék ez ügy­ben a közös hadügyminiszterrel.­­ A ház ezután megszavazza a tételt, valamint az iskola tanítók kiképezésére előirányzott 10.000 fit is. Következik: „Váczi siket néma intézet.“ P. Szathmáry K. két hiányt tapasz­talt különösen. Az egyik az, hogy ez inté­zet fölötte csekély alapítványnyal bir úgy, hogy a jelenkező szerencsétlenek nagyobb részét vissza kell utasítani. A másik hiány az,hogy nincs gondoskodva arról, miszerint e szerencsétlenek ha a tanfolyamot bevé­gezték, keresetet találjanak. Bobory Károly pártolja Szathmáry elő­adását, de meg kell toldania, miután itt a vakokról egyetlen szó sincs. A vakok kétségkívül még inkább sajná­landó növendékei az emberiségnek mint a siket­némák. A közkegyelet számukra in­tézetet alapított, mely körülbelül 40 év óta áll fenn Pest városában. Alapíttatott né­hány úgynevezett igazgató választmányi tag felügyelete alatt. Senki előtt sem képez titkot, s már e teremben is többször volt ró­la szó, hogy ezen intézet ügyei minden­esetre zavarban vannak. Tudjuk azt, hogy ezen intézet tanító és felügyelő személyzete közt szakadás áll fenn, minek folytán nem csak több rendbeli folyamodvány ju­tott már a t. kormányhoz, hanem maguk a növendékek is, egész a fejedelem trónusáig léptek panaszaikkal.Tudjuk azt is, azon igazgató-tanító, ki most az intézet élén áll, az igazgatótanács által letéve, de azóta ismét visszahelyezve jön. Tudjuk végre, hogy az igazgatótanács­nak összes tagjai, kivéve az elnököt, visz­­szaléptek azt állítván, hogy a becsület ér­dekében kénytelenek voltak az igazgató­­tanácsból kilépni. A tárgyalások folytak, fölszólaltam, fel­szólalás történt másokról is, nyilatkozat létetett az államtitkár úr által is. Ez ügy kétségkívül megérdemli a figyelmet és hi­szem, hogy a kormány nem mulasztotta el e tekintetben vizsgálatokat tétezni. Ennél­fogva ezen vizsgálatoknak eredményéről óhajtanám a közmegnyugtatás érdekében is, ha a kormány részéről felvilágosítás nyújtatnék. Pauler T. miniszter azt feleli, hogy a vakok intézetének országosítását Pest me­gye vette kezébe s a tárgyalások folynak. A mi az ott történteket illeti, a mennyiben a minisztériumhoz folyamodások intéztettek azoknak megvizsgálása elrendeltetett, t. i. Pest megye első alispánjára bízatott, hogy ez ügyben eljárván, jelentést tegyen és ha ez iránt a jelentés meg fog tétetni,a tapasz­talásokhoz képest fog intézkedni. Beöthy Lajos: A vakok intézetét kor­mányzó bizottság elnökétől úgy vagyok értesülve, hogy igenis a tárgyalások foly­tattalak, hanem ha a kelleténél tovább folynak, bizonyosan kijelentheti, hogy ezért a kormányzó bizottságot nem érheti semmi vád, mert sokszor a minisztérium részéről fölterjesztett irományok nyomán oly észre­vételek és nehézségek is léteznek, melyek már magukban a felterjesztett irományok­ban is megtalálhatnák c­áfolatukat. Szóló nem mondja, hogy ez intézet töké­letes, de elmondhatja, hogy az jobb bi­­rénél. — Ez után megszavaztatik az előirány­zott összeg. Következik: A felső népisko­­­­láknak egy gazdasági vagy iparosztálylyal­­ való kiegészítésére 100,000 fit, Szontágh Pál (csanádi) előadja a ki­sebbségi különvélemény indokait, helyek­nél fogva 25000 forintnyi törlést indít­ványoz. E tétel élénk vitára adott alkalmat. Schvnrcz Gyula az előirányzott össze­get ily czím alatt „polgári iskolák felállítá­sába és fentartására“ kívánja megszavaz­tatni. Podmaniczky Frigyes b. a kisebbségi véleményt támogatja s ez értelemben nyi­latkozik Szilády Áron is. Csengery Antal indítványozza, hogy csatoltassék 100,000 frt. a népnevelésre már megszavazott 700,322 írthoz oly utasítással, hogy ezen összegből azon köz­ségek, melyek felsőbb népiskoláikat gazda­sági tanfolyammal kívánják megtoldani, vagy melyek polgári iskolát állítanak, a­melyek az ily szakiskolákat is pótolják se­gélyezte­­senek. Fauler T. miniszter hozzájárul az indít­ványhoz, míg Tisza Kálmán a kisebbségi vélemény mellett szól, mert arra, hogy megszavazzuk az összeget, tudni kellene, hogy mire sza­vazzuk meg, ezen gazdasági tanfolyam irá­nyában pedig egyátalában kellő tudomás­sal nem bírunk. Ellene nyilatkozik Schwarz indítványának Csengery módosításával együtt. Madarász József hasonlókép ellene van az indítványnak, valamint a különvéle­ménynek is és Csengőd javaslatához csat­lakozik, vagyis hogy egy bizonyos része a polgári iskoláknál netalán felállítandó gaz­dasági és iparszakosztályok segélyezésére, a fenmaradó rész pedig oly községeknek segélyezésére fordittassék, melyek megtet­ték minden kötelességöket, de polgári isko­lák föntartására segélyt kívánnak.­­ A ház Csenged indítványa értelmében határoz. Paczolay János határozati javaslatot ad be, mely szerint elhatároztassák, hogy Ipoly­ságon ez év folyama alatt a vallás közok­tatási miniszter egy polgári iskolát állítson fel és ezen iskola felállításához szükséges felszerelésére pedig 12.000 forintot szavazott meg és az összegeknek a folyó évi költség­­vetésbe leendő felvételét mondja ki. Fauler T. közoktatási miniszter indítvá­nyozza, hogy ez úgy téré sék át a közokta­tási minisztériumhoz, hogy a beérkező ada­tok alapján határozhasson.­­ Többek hozzászólása után a pénzügyi bizottsághoz utasittatott az indítvány véle­ményadás végett. Lónyay gróf miniszterelnök indítvá­nyozza, hogy az osztályok a következő tör­vényjavaslatokat tárgyalják : A határőrvi­dék után viselendő közös költségek hozzá­járulása arányáról, — a köztörvényható­ságok közigazgatási kiadásairól, — az 1872-ki hadjutalék megajánlásáról, a hon­védzászlóaljak szaporításáról, a magyar ko­rona hadjutalékának az 1869-ki népszámlá­lási alapra leendő fektetéséről.­­ A ház elfogadja, hogy az osztályok vasárnap e törvényjavaslatok tárgyalásába fogjanak. Ezután Elnök kihirdeti a bizottságba történt választás eredményét, mely szerint Hajdú Ignácz lett megválasztva, ki az esküt azonnal le is teszi. Ezel az ülés véget ért. MEGYEI ÉLET. Sárosból. E szegény vidéken is él még a népek géniusza, mely a reárakott terhek alatt ugyan görnyedezve, de rendü­letlenül törekszik jogai számára utat törni. Nemkülönben ellensége ennek az isteni nyomorult arisztokratia, mely a szegény s buta nép vezetését kezeiből kiereszteni nem akarja. Közelgenek a választások, s ekkor ismét jó lenne felhasználni ezeket az arisztokratia emelésére ? — Ugye ? Igyekeznek is választott s kinevezett tisztviselők egyaránt megmutatni, hogy nem ők vannak a népekért, hanem ezek létez­nek ő érettük. Máris elkövetnek mindent, hogy a választás az ő érdekük szerint sike­rüljön. És az isteni jámbor szláv-ruthen nép türe­lemmel viseli etutelát. Megtanította annak viselésére a százados nyomás és butítás. Pedig ez ám kétélű fegyver, mert a buta nép, ha helyzetével megelégedve nem leen, nemcsak pro de contra is jó szolgála­tokat tehet azoknak, kik elnyomták, kivált ha figyelembe veszi azon izgatást, mely most némely politikai lapban mindennapi dolog. Az itteni arisztkratiára tehát elmond­­hatjuk, hogy: Quem deus punire cupit, ade­­mit et primo rationem s jó ha netalán jöhe­tő politikai conflagratióknál a múltak bűnei — büntetlenül fognak maradni. — Turóczm­egye köztörvényhatóságá­­nak az 1870. XLII. tezk. értelmébeni ren­dezése tekintetéből az egész megye 19 vá­lasztókerületre osztatván fel, megválasztat­tak a bíráló és igazoló választmányok s valamennyi választókerületben a választási határnap 1871. decz. 12-re tűzetett ki. A v­álasztások foganatositottak tettleg 18 választókerületben, csupán a stlavnicskai választókerület nem ejtette meg a válasz­tást, mivel az elnök bekövetkezett rendet­lenségek miatt a választást beszüntette. Az igazoló választmány 1871. decz. 13. megkezdvén működését, a törvényes 15 nap fentartásával 15 választókerületben feltéte­lesen igazolta a választásokat, 3 választó­­kerületben pedig a választásokat egészben megsemmisítette, törvényellenes eljárás in­dokából. A törvényes 15 nap alatt benyújtottak panaszok még két választókerületbeni fel-­ tételesen igazolt választási eljárás és ész-­­ revételek több más választókerületekben megválasztott tag választási képessége ellen. Ezen panaszokat és észrevételeket az iga­zoló választmány rendre elütötte ugyan, — kivéve négy választott tag elleni észrevételt, melyet elfogadott s ezen négy tag helyébe a választásnál negyedik helyen legtöbb sza­vazatot nyert egyéniségeket megválasztot­­nak jelentette ki az 1870. XLII. 32. és 33. §§-nak ellenére, — hanem határozatait az 1870. XLII. 38. §. daczára senkinek sem kézbesítette 1871. év végéig. Mind a mellett közgyűlés 1871. deczem­­ber 16-ról szóló meghívásokkal 1871. decz. 30 ra hivatott össze. Az 1870. XLII. tezk. 37—39-ik §§. azon­ban az uj köztörvényhatóság alakítása kö­rül a következő eljárást szabnak meg: Az igazoló választmány megbírálja a vá­lasztás napjától számítandó 15 nap alatt benyújtandó panaszokat és észrevételeket, ebbeli határozatait szabályszerüleg kézbe­­sítteti a panasztóknak s észrevételezőknek. A kézbesítéstől számítandó 15 nap alatt az igazoló bizottmány határozataival meg nem elégedők felebbezh­etnek a bíráló választ­mányhoz, mely az igazolás kérdésében vég­érvényesen dönt. Az ezen igazolási eljárás által megsem­misített választások helyett közgyűlésiig új választások rendeltetnek el; s ha mindezek folytán: 1. a választás valamennyi választókerü­letben végbement és 2. a választás alá eső bizottsági tagok i­s igazolva van, akkor hirdetendő új közgyűlés, melyben a megyei bizottság alakúlnak jelentendő ki. Ezeknél fogva a belügyér ur távsürgö­­nyileg felkéretett 1871. decz. 27. eme tör­vényellenesen egybehívott közgyűlésnek távsürgöny utjáni beszüntetésére, hanem eredménytelenül. Mivel ekkép mindezek daczára 1871.de­­czember 30-án tartatott meg az alakuló közgyűlés, tehát mielőtt a választás alá eső 60 bizottmányi tag háromnegyede a bíráló bizottmány által igazolva lett volna, sőt mielőtt ezen választmány csak működését is megkezdette volna, az új közgyűlés te­temes része óvást adott be a megyei bizott­mány ily törvényellenes megalakítása ellen és pedig annál inkább, mivel ezen alakuló közgyűlés egyúttal tisztújító közgyűlésnek lévén hirdetve 3 választókerület, melyben választás végbe nem ment volt a 39-ik §. szellemének ellenére, megfosztatott tisztjei­nek választásaim befolyástól. Mind a mellett az uj közgyűlés megalaki­tottnak kimondatott s a tisztujitás foga­natosíttatott 1871. dec. 30-án, a törvény rendeleteinek gúnyára. S mivel nem hisz­­szük, hogy a megyei bizottság többsége is az ország törvényén felül helyezhesse ma­gát, ezen törvényellenesség orvoslását a törvényhozó testületnél kívánjuk eszközölni. , 38 bizottsági tag. Törvényjavaslat a dohányjövedék tárgyában. (Folytatás.) F. Fejezet. A dohány forgalomról. A) Külföldi dohány forgalomról. A dohánynak külföldről beho­zatala. 98. §. Dohányt az illetékes pénzügyi ha­tóság engedelme nélkül külföldről belföldre sem behozni, sem azon átvinni nem szabad. A dohánynak külföldről behozatalára az engedély csak az ezen engedélyben része­sülőknek közvetlen használatára és szük­ségletüknek megfelelő mennyiségben ada­tik meg. A beviteli engedély az engedélyezettek­nek egy évre szolgál fedezésül, a­mennyi­ben abban rövidebb időtartam nincs ki­tűzve. Ha ezen idő alatt a dohány el nem hasz­náltatnék, akkor az engedélyezettek köte­lesek azt a pénzügyi hatóságnak bejelen­teni, s az engedély meghosszabbításáért folyamodni. A vám- és illetékmentesen be­hozható dohány mennyisége. 99. §. Azon utazóknak, kik öt bécsi fon­tot túl nem haladó dohánymennyiséget visznek magukkal, megengedtetik, hogy azt előleges engedelem nélkül is a vámhi­vatali eljárás és illeték fizetés alá vet­hessék. Magával hozott vagy mutatvány külde­­ménykép levélpostára az országon átvitel végett feladott két lat dohány vagy 2 drb szivar azonban vám- és illetékmentes. A külföldi dohány tartásáról. 100. §. Azon dohányt, mely külföldről hozatott be, sem az ezen dohány behozata­lára engedélylyel bírónak lakásához tartozó helyiségeken kívül tartani, sem azt mások­nak különös engedelem nélkül átengedni nem szabad. Ha a külföldi dohánynak behozatalára­­ engedélylyel bíró egyszersmind kereskedést t­áz, ez esetben az ezen engedelem mellett behozott dohányt, iparüzletéhez tartozó he­lyiségeiben nem tarthatja. A kincstári raktárakból nem származó külföldi dohány megadóztatásra nézve más bizonyíték nem fogadtatik el, mint a do­hánybirtokos nevére kiadott bárcza. Külföldi dohánynyal való keres­kedés. 101 §. Külföldi nyers vagy gyártott do­hánnyal kereskedés belföldön tiltva van. B) A magyar korona országaiban termesz­tett dohánylevelek forgalmáról. Kereskedés belföldi dohánynyal. 102. §. A magyar korona országaiban termelt nyers dohánylevelekkel! kereskedés csak a pénzügyminiszter különös engedélye folytán gyakorolható. Ezen engedély által azon jog szereztetik meg, hogy a kivitelre termelt nyers dohány levelek az illető engedélyezett termelőtől, s a­mennyiben ezen dohány­ már más engedé­lyezett kereskedő birtokában léteznek, ettől megszerezhető s az országból kivihető, vagy­ e czélra más engedélyezett kereskedőknek átengedhető; időközben azonban ezen do­hány az erre kijelölt és a törvényes feltéte­leknek megfelelő raktárakban tartandó. A dohány­kereskedési engedély megadásának feltételei. 103. §. A dohánynyal kereskedésre en­gedély adatik mindenkinek az általa kije­lölendő súlymennyisége és kivonata, szerint egy, egész öt évi időtartamra, a­ki: a) ezen törvény kihirdetése óta elkövetett csempészetért vagy jelen törvény áthágá­sáért elitélve nem volt, b) igazolja, hogy azon dohánymennyiség felvételére, melyért az engedély kéretett, elégséges és törvény 56. §-ban kijelölt fel­tételeknek megfelelő raktárakkal bármi czím alatt bír; c) szükséges biztosítékot nyújt az iránt, hogy a dohány tartása és szállítása alkal­mával a fennálló szabályokat megtartandja, s azoknak megszegése esetében a kivetendő pénzbiróságot lefizetni képes leend. Ezen biztosíték, mely készpénzben, érték­papírokkal kelt árkeret szerint, vagy pedig telekkönyvi bekeblezés által nyújtható, a kereskedésre engedélyezett dohány súly­­mennyisége után következő fokozat szerint szabatik meg, és pedig : 5000 mázsáig 3000 frt. 5.000 m. felül 10.000 mázsáig 4000 frt. 10.000 m. felül 20.000 mázsáig 6000 frt. 20.000 m. felül 50.000 mázsáig 8000 frt. 50.000 m. felül­­ 10.000 frt. Azok azonban, a kik ismert személyi s vagyoni viszonyaiknál fogva a dohánynyáli kereskedés iránti szabályok megtartása tekintetében elégséges biztosítást nyújtanak, a biztosíték letételétől felmenthetők. A dohánykereskedők feletti fel­ügyelet, 104. §. A dohánykereskedők a dohány elhelyezése és szállítása tekintetében hiva­talos felügyelet alatt állanak, és rájuk néz­ve szinte a 62—68, 70—83 §§. határozatai érvényesek. A kereskedési engedély elvesz­téséről és rendszegési bírósá­gok­ró­l. 105. §. Dohánykereskedők, kik az enge­délyezettnél nagyobb mennyiségben, vagy más raktárakban, mint a­melyek bejelen­tettek, dohányt tartanak, dohánykereske­désüket elvesztik, s az illető dohánynak minden mázsájától s minden hétre, melyen keresztül ezen törvényellenes tartás tör­tént, egy forint rendszegési birság alá esnek. Hasonló rendszegési birság következik be, ha a kereskedők dohányukat raktáraik­ban az engedély lejárta után tartják. A dohán­y­ker­es­kedők dohánymu­­tat­ványaikról. 106. §. Ha dohánykereskedők raktáraik­ban mutatványcsomókat tartani akarnak, azokat a pénzügyőrség által megjelentetni, pecséttel ellátni és a raktárkönyvben szám és súly szerint nyilvántartani kötelesek. A közraktárak iránti felügyelet. 107. §. A beraktározás és kiraktározás valamint a hivatalos felügyelet iránt jelen törvényben hozott határozmányok (75., 83. és 106. §.) a közraktárakra nézve is érvé­nyesek. C) A kincstári dohánygyárakból és raktá­rakból származó dohány gyártmányokkal­ forgalomról. A kincstár által megbízott do­hányárusokról, s azok köteles­ségeiről. 108. §. A kincstári gyárakban készített, avagy eladási raktárakból származó do­hányt csak azok árulhatják, kik az illetékes pénzügyi hatóságok által a nagyban áru­lással, vagy a fogyasztók részére való rész­letes eladással megbizattak, és pedig csak azon helyen és azon dohánynemekre, me­lyekre az engedély szól. A dohányárusok kötelesek a reájuk ru­házott üzletet nyilvános boltokban avagy­­ eladási raktárakban gyakorolni. Az eladási hely czímtáblával ellátandó és­­ ismerhetővé teendő. Az órákat, melyek alatt a dohányárus eladási helyiségét nyitva tartani tartozik, az illetékes pénzügyi igazgatóság fogja te­kintettel a helyi viszonyokra meghatározni, és az engedélyben kitenni. Dohány változtatás nélküli ke­zelése. 109. §. A dohányeladóknak tiltva van a kincstári gyárakból és lakh­elyekből szer­zett dohánynemeket átalakítani, azokat megnedvesíteni, vagy bármi más anyaggal vegyíteni. A mérték-, súly- és árszabási té­telek megtartása. 110. §. A dohányárusok kötelesek a meghatározott mértéket és súlyt szorosan megtartani. A dohányt a pénzügyminiszter által megállapított eladási árszabásban fog­l­­alt áron fölül eladni tilos,­­ és a­mennyi­­­­ben bizonyos dohány nem feltétlenül, vagy­­ kedvezményi áron csak bizonyos egyének­­­nek, vagy bizonyos feltételek alatt adathat s­tik el másnak, kire nézve a meghatározott­­ feltételek nincsenek kiterjesztve, eladni nem­­ szabad. Az árulási engedély és az ár­szabás kifüggesztése az árulás helyisé­gben. 111. §. A pénzügyi hatóságtól nyert do­­hányárulási engedély és a nyomtatott do­hányárszabás minden árulási helyiségben látható helyen kifüggesztendő. Ha kívántatik, a vevőnek mind a két ok­mány elémutandó. A dohány­gyártmányok meg­szerzéséről. 112. §. A dohányárusoknak ü­lt­atik a dohánygyártmányokat más kincstári lak­­helyekből, vagy más bizományostól meg­szerezni, mint a melyekhez és a kikhez e végre utasítva vannak. D­o­h­án­ygyártm­ányok árulása k­á­véház­akb­an vendégl­őb­e­n sat. 513. §. Kávéházak, vendéglők és más nyilvános helyek tulajdonosai vagy bérlői tartoznak, ha vagy maguk vagy segédeik által vendégeinek dohánygyártmányokat eladni kívánnak, maguknak arra különös engedélyt szerezni. VI. Fejezet. A dohányra vetett fogyasztási illetékről. A fogyasztási illetékről áta- jában. 114. §. Azon dohánytól, mely a bel­­földö elh­asználtatik, fogyasztási illeték fi­zetendő. Ezen illeték, fizetési módjáról, 115. §. a) A kincstári raktárakból szár­mazó dohánygyártmányoknál, a fogyasz­tási illeték az eladási árban már benfog­­laltatik. b) A saját használatra engedély mellett termelt, vagy a 92. 1j. értelmében saját használatra kiadott dohányokért a fogyasz­tási illeték a 92. §. rendelete szerint vete­tik meg. c) A külföldről engedély mellett behozott dohányért a fogyasztási illeték — a vám­­díjazás alkalmával, engedélyi illeték czime alatt szedetik be, s annak összege a vám árszabásban foglaltatik. d) Minden esetekben, mikor a fogyasz­tási illeték (engedélyi illeték) jövedéki ki-I hágások esetében a bíróság kiszabása alap­jául vétetik, ezen fogyasztási illeték. a) külföldi nyersdohányért és gyártmá­nyokért a vámszabásban kitett illeték ösz­­szegekkel; b) belföldön termelt dohánylevelekért és belföldi vágott dohányért bécsi fontonként 80 krral minden másnemű belföldi dohány­gyártmányért a vámárszabásban dohány­gyártmányokra szabott engedélyi illeték összegében állapittatik meg. D­o­­­ogi kez­esség. 116. §. Azon dohány, mely belföldön termeltetett vagy készítetett, vagy külföld­ről behozatott, zálogul szolgál az arra eső fogyasztási illetékért. A fogyasztási illeték fizetése iránti kötelezettség. 118. §. A fogyasztási illeték fizetésére a 91. és 92. §§-ban már érintett egyéneken kívül köteles mindenki: a) a ki dohányt a kincstár, vagy annak bizományosai raktárából vesz; b) a ki dohányt külföldről behozat; c) a ki az állam kizárólagos rendelkezé­sére fenntartott dohányt ettől oly cselek­­vény vagy mulasztás által elvonja, mely neki mint jövedéki rövidítés, bűntársaság vagy bűnrészesség, vagy mint rövidítési kí­sérlet beszámítható; d) a ki tudva olyan dohányra tesz szert, mely a kincstár kizárólagos rendelkezése alól törvényellenesen elvonatott. Személyes kezesség a fogyasz­tási illetékért. 118. §• Ezen kívül a fogyasztási illeté­kérti kezesség a következő esetekben áll be: a) ha valaki a ki a kincstári vagy jöve­déki felügyelet alatt álló raktárból dohányt fuvarozásra, s valamely jövedéki hivatalhoz állításra átvett és kötelezettsége szerint ki nem mutatja, hogy a dohány a kijelölt hi­vatalhoz állítatott, köteles a­mennyiben a sikkasztó kideríthető nem lenne, az elve­szett dohányért, a fogyasztási illetéket meg­fizetni, ha csak be nem bizonyítaná, hogy a hivatalhoz nem állított dohány előre nem látott esemény következtében semmi­sült meg. Ezen határozmány akkor nem alkalmaz­ható, ha a szállítás a kincstárral kötött szerződés alapján történt, a­melyben a hiányokért járó megtérítések meghatá­rozzák ; b) ha hivatalos felügyelet alatt álló ma­gánraktárakban elhelyezett nyers dohány­nál nem igazolható hiány fedeztetik fel, a beraktározott dohány tulajdonosa, közrak­tárakba elhelyezett dohány mennyiségeknél pedig a közraktár vállalkozó vagy vállalat kezeskedik a hiányzó dohányra eső fogyasz­tási illetékért, még azon esetben is, ha a jövedék bűnvádi eljárásra alapul szolgáló cselekmény vagy mulasztás ellene bebizo­nyítható nem lenne. Ily esetben a fogyasztási illeték a 115. §. d) pontjában kiszabott mérvben fizetendő. (Folytatás köv.) A helységek beosztása járásbírósá­gok szerint. (Folytatás.: XLI. RIMA-SZOMBATI KIR. TÖRVÉNYSZÉK. Túszéli kerület kiterjedése: 60 mértföld. Összes népessége : 173,438 lélek. A beosztott ki­r. járásbíróságok. Folyó Járásbiróságszék- A járás ki- Né­szám helye terjedése pes­mildekben ség1 Rimaszombat 13 35,2392 Rimaszécs 126°°oo 33,029 3 Rosnyó 1380000 36,0704 Tornaalja loeoooo 33,290 5 Nagy-Röcze 16 35,810 1­ Rimasz­om­bati kir. j­ár­ás biró­ság. Székhelye: Rimaszombat, Antaliak, Alsó Pokorágy, Alsó Szkálnok, Babaluska, Bakostelek, Baradna, Cserer­­csény, Dobrapatak, Esztrény, Felső-Poko­­rágy, Felső-Szkálnok, Fazekas-Zsaluzsány, Forgácsfala, Fűrész, Gyubákó, Hacsava, Hrussó, Keczege, Kiéte, Klenócz, Rakova a pusztákkal, Kraszkó, Likér, Lipócz, Luko­­vistye, Magyar-Hegymeg, Nyustya, Nagy- Szuha, Ostyán, Orlajtörék, Pápocs, Pon­­gyelok, Priboj, Rimaszombat város, (Bakti Szabadka puszta), Ráhó, Rima-Bánya, (Ri­ma Brezó, Rima-Lehota, R.-Zaluzsány, Ri­­mócza, Susány, Szelcze, J­ízelistye, Strizs, Tamásfala, Apáti pusztával, Tiszolcz város, Tóthegymeg, Válykó, Varbócz, Zeherje. 2) Rimaszécsi kir. járásbíróság. Székhelye: Rimaszécs, Ajnácskő, Almágy, A.-Balog,F.-Balog, Ba­logfala, A.-Bátka, F.-Bátka, Bellény, Béna, Bugyikfala, Czakó, Csíz, Csorna, Darnya, Derencsény, Détér, Dobfenek, Dobócza, Diliháza, Dúsa, Egyházas-Bért, Feled Gesz­­tes, Gesztete, Gortva-Kisfalud, Guszona, Harmacz, A.­Hangony, Iványi, Jánosi, Jene, Jeszte, Kerekgede, Kisgömöri, Majom, Már­­tonfala, Meleghegy, Padár, Pálfala, Péter­­fala, Perjéssé, S.-Püspöki, Radnót, Rakot­­tyás, Rimaszesz város és Csobánka puszta, Serke, Síd, Simonyi, Söreg, Susa, Szent- Simon, Szutor, Tajti, Tamási, Újfalu, Uraj, Uzapanyit, Velkenye, Zabar, Zádorháza, Z­ip, Gortva puszta. 3) Rozsnyói kir. járásbíróság. Székhelye: Rosnyó, Bettlér, Bedárka, Berzéte, Csetnek város, I Csúcsom, Dobsina város, Fekete Patak, I Fekete Lehota, Gacsalk, Genese, Geczel­­­­falva, Gócs, Hankova, Henczkó, Henczlova, I Nagy-Hnyilecz, Jólész, K.-H.-Hosszurét, i K.-H.-Várallya, Kun-Taplocza, Körös, Ma MAGYAR ÚJSÁG 1972. JANUÁR 13.

Next