Magyar Ujság, 1872. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1872-01-14 / 10. szám

gás már két annyi idő alatt fog elévülni, mint a­mennyi az utóbbi kihágáshoz az előbbeni elévülésből még hátra volt. A bíróság iránti biztosíték. 136. §. Büntetés esetében a kihágás tár­gya biztosítékul szolgál a bíróságra nézve. Ugyanaz. 137. §. Dohánycsempészet esetében a törvényszerű bírságra nézve biztosítékul nemcsak a kihágás tárgya szolgáland, ha­nem a tettes járműve és fogata s az elköve­tés bármi más eszköze is, s ez utóbbiak a­mennyiben a tettes a törvényszerű bírságot le nem fizetné, vagy nem biztosítaná, vagy pedig azt a kihágás tárgya nem fedezné, szintén lefoglalandók és árverés utján el­­adandók, a vételre a tettesnek előjoga fen­­hagyatván, ha megadja azon árt, melyet mások beígértek. Eljárás a büntetési igény alá vett dohánynyal. 138. §. A jövedéki bűnvádi kereset alá vett dohány, az átvételre s annak értéke megszabására hivatott dohányjövedéki hi­vatalhoz beszállítandó. A dohány értékének megtéríté­sér­­ől. 139. §. A­mennyiben a beszállított dohány a kincstár számára való felhasználásra al­kalmasnak találtatik, annak meghatározan­dó értéke a kincstár részéről a marasztalt fél által fizetendő bírságba beszámíttatik. Eljárás, ha a büntetési igény alá vett dohányjövedéki czélok­­ra nem alkalmas. 140. §. Ha a büntetési igény alá vett do­hány az érintett czélokra alkalmasnak nem találtatik, akkor az megsemmisítendő, a­mennyiben a tulajdonos azt, hivatalos fel­ügyelet alatt és a kiszabott bírság lefize­tése után, inkább külföldre kivinni nem akarná. A büntetés tárgyát képező kül­földi finom dohány elárverez­­t­eté­se. 141. §. A pénzügyminiszter a kihágás el­követésével terhelt fél folyamodására meg­engedheti, hogy annak a büntetés tárgyát képező külföldi finom dohány gyártmánya nyilvános árverés útján eladassék. A vevő a leütött vételáron kívül köteles a megjáró fogyasztási dohányilletéket és beviteli vám­díjat is a kincstár számára lefizetni. A vételárból a dohányilleték és a vámdíj levonása után még fenmaradó rész a ma­rasztalt fél által fizetendő bírságba beszá­míttatik. A pénzbírság elévülésének ha­tása a fogyasztási illetékre. 142. §. A büntetés végrehajtása vagy el­évülése meg nem szünteti a dohányfogyasz­tásra vetett illeték fizetésének kötelezettsé­gét, a­mennyiben az annak beszedésére szol­gáló feltételek fenforognak. A pénzbírságn­ak börtönre való átválto­ztatás­a. 143. §. Ha a pénzbírság az elmarasztalt­tól egészben vagy részben behajtható nem lenne, akkor a be nem hajtható összeg bör­tönre átváltoztatandó, akkép, hogy minden öt forint után egy-egy napi börtön essék. A börtönbüntetés azonban egy évet túl nem haladhat. 144. §. A jelen törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg. A beosztott kir. járásbíróságok. Folyó Járásbíróság szék- A járás ki- Né­­szám helye terjedése pes­mértf.-ben még 1 Gyöngyös 125559 47,013 2 Hatvan 67445 22,699 1) Gyön­gy­ösi kir. járásbíróság. Székhelye: Gyöngyös, Adács, Atkár, p. Tass, Detk, Domoszló, Gyöngyös , Gyöngyös-Halász , p. Encs, Gyöngyös-Oroszi, Gyöngyös-Pata, Gyön­gyös-Püspöki, Gyöngyös-Tarján, p. Fajzat Halmaj, Karácsond, Ludas, Márkáz, Nagy Füged, p. Kis-Füged, p. Tarcsa, Nagy- Rhéde, p. Kis-Rhéde, Saár, Sólymos, Szűcsi Ugra, Vámos-Györk, Veresmarth, Visonta, Visznek. 2) Hatvani k­i­r­ályi j­ár­á­s­bir­ó­s­ág. Székhelye: Hatvan, Apcz, Csány, Ecséd, Fancsal, Hatvan, p. Nagy- és Kis-Gombos, Hasznos, p. Alsó, Felső-Huta, Horth, Pásztó, p. Muzsla, Szent- Jakab, p. Filimes, Szurdok Püspöki, p. Kis Jobbágyi, Tar. (Folytatás köv.) A helységek beosztása járásbírósá­gok szerint. (Folytatás.: XLII. EGEI KIR. TÖRVÉNYSZÉK. Tvszéki kerület kiterjedése: 465877/10000 mértföld. Összes népessége : 121,073 lélek. A beosztott ki­r. járásbíróságok. Folyó Járásbíróság szék- A járás ki- Né­szám helye terjedése pes­­mildekben ség1 Eger 128667 39,8092 Heves 2^2712 53,4203 Pétervásár 1^4498 27,844 1­ Egri kir. járásbíróság. Székhely : Eger, Aldebrő, Bessenyő p. Tepély, Demend p. Pázmán, Dormánd, Eger, Egerszalók, Feldebrő, Felnémet, Felsőnána, Füzes Abony, p. Szikszó, p. Kis-Buda, Kaál p. Nagyút, Kápolna , Kerecseny, Kompolt, Maklár, Mező Tárkány, Nagy­tál­ly­a, Szar­­vaskeö, Szent-Mária, Szóláth, p. Szóláth, és p. Szalók, Tófalu, Vécs p. Tarnócza p. Bal­­püspöki és p. Félfalu, Verpelét, Borsodme­­gyéből: Felső-Tárkány. 2) Hevesi kir. járásbíróság. Székhelye: Heves, Áfány p. Szárazbeő, Boczonád p. Alat­­ka, Bőd, p. Bab, Erdőtelek, p. Felső-Telek, p. Tenk, p. Hanyi, Erk, Heves, p. Butelek, p. Csász, Kömlő, Kis-Köre, p. Hadház, p. Várfenék, Méra, p. Fogács, Nagy-Ivány, Pély, p. Hatrongyos, Poroszló, p. Magya­réz, p. Csapóköz, p. Fehérakla, p. Csasz­­lód, p. Báboly, Sarud, p. Hidvég, Tarna- Eörs, p. Miske, Tarna-Szent-Miklós, Tisza- Füred, p. Kócs, Tisza-Halász, p. Cserököz, Tisza-Igar, Tisza-Nána, g. Dinnyéshát, Tisza-Eörs, p. Eörs, Tisza-Eörvény, Tisza Szőllös, p. Domaháza, Vezekény, Zaránk, Zsadány. 3) Pétervásári kir. járásbíróság. Székhelye: Pétervásár, Aranyos, p. Butaj, Bakta, Bálla, p. Tar­­dona, Bátony, p. Tiribes, p. Alsó és Felső Lengyend, p. Kis-Bátony, Bátor, p. Kis- Bátor, Bekölcze, Bocs, Bodony, Csehi, p. Ördögfalva, Derecske, Dorogháza, p. Do­rog, Erdőkövesd, Fedémes, Füzes, Isten­mező, p. Szederkény, Ivád, Lelesz, p. Bo­lya, Maczonka, Mikófalva, p. Villó, Mind­szent, Nádujfalu, p. Felső-, Alsó-Iván, Pa­rád, p. Óhuta, Pétervásár, p. Vezekény, Recsk, p. Lak, Sirok, p. Kőkút, p. Rozsnak Szajla, Szék, p. Pósvár, Szent-Domonkos, p. Tipászó, Szent-Erzsébeth, Szűcs, Szuha, p. Szuhai Kuta, Terpes, Várasszó. XLIII. GYÖNGYÖSI KIRÁLYI TÖRVÉNYSZÉK. Törvényszéki kér. kiterjedése: 19 so(szioooo mértföld. Összes népessége: 69,712 lélek. Kivonat a hivatalos lapból: Lázmándy Károly komáromi törvényszéki jegy­zővé, Járosi Alajos, Virágh Lajos és Pósa Lajos budapesti váltótörvényszéki írnokokká, Rumlik György pozsonyi fővám­zedővé, Tóth József fo­­garasi kincstári ü­gyészszé, Hudoba Gusztáv nagy­bányai számü­gyi előadóvá, dr. Pisztory Mór győri jogakadémiai rendes tanárrá, Zachanás Gergely somkuti adóhivatali tisztté, Győrbiró, Béni és Papp Mihály pedig a m. szigeti illetőleg szatmári adóhi­­hivatalhoz segédtisztekké neveztettek ki. KRÓNIKA, Pest, január 13. — Az akadékoskodó időjárás közlekedés dolgában a harminc­as évekbe vetett vissza, csakhogy a vasúti vonatok és táviratok elmaradása most sokkal nagyobb bonyodalmakkal jár, mint akkor. A fővá­rosnak már annyira szükségletévé vált a gyakori posta­fordulat, hogy egy egy elma­radó vagy késedelmező vonat a legnagyobb zavarokat szüli. Tegnap és ma is úgyszól­ván elszigetelve voltunk. Az országnak alig volt olyan vidéke, honnan hirt vehettünk s a postahivatalt a kérdezősködök valóságos ostrom­zár alá fogták. Mára ugy látszik fel­szabadult egy pár vonal s a sodronyközle­kedés is egy-két irányban helyreállt. Hanem azért a postán tart a zavar, mert a felhal­mozódott szállítmányokat alig bírják ren­dezni.­­ Az egyetemen nagyrészt megint helyreállt a béke. A hallgatóság megbízott­jai előadták panaszukat a dékánnak s az ifjúság nevében követelték, hogy Lenhossék tanár vonja vissza sértő szavait. L. erre késznek nyilatkozott s kijelentette a küldött­ség előtt, hogy felindulásában ejtett szavai­nak nem kiván semmi becsmérlő értelmet tulajdonítani. Ezek után a tanár újból meg­kezdte félbeszakasztott előadásait.­­ A kormány folyvást növeli a lak­hiányt azzal, hogy felszaporodó hivatalai számára nem gondoskodik idején új házak emelésével, hanem a legkülönbözőbb s több­nyire a legczélellenesebb házakban helyezi el, így van ez Pesten, Budán egyaránt. A honvédelmi minisztérium hat külön házban van elszállásolva s most egy hetedikkel toldják meg a budavári Kanóczy-házzal, hová a nevezett minisztérium számvevősége fog költözni. Természetesen, mert a kor­mánynak sok a pénze és könnyűszerrel ki­árverezi a lakosokat. — A lák­ó-háznak országházzá ala­kítása részben a közmunkatanács engedé­lyétől is függ és sokan azt hiszik, hogy a kormány által kinevezett e közeg vétójogá­val élni fog. De hát hiszen a képviselőház 15-ös bizottságának is lesz valami beszélni valója. — A balközép néplapja közli ama s.­a.-ujhelyi választó képét, ki Besze János vesztegetési szándékát tudomásra hozta s érdem szerint elbánt a nagyságos kortessel. Egy fénykép után van rajzolva, a melyet az ottani ellenzék nyomba­n Lónyay veresé­ge után készíttetett s a nyilt arczu embert, mint állittják, elég Liven mutatja be. Kucs­mája köré van tűzve az a nevezete­sé lett három forint, melylyel a pénzügy­i fötör­­vényszék elnöke a lélekvásárlást megki­­sérte. — A kinek nem szabad magát­­ ef­o t­o g­r­a­fi­k­ozt­a­tni. Deák Ferencz tudvalevőkép 61-ben a pesti árvaházaknak ajánlotta fel arczképei jövedelmét. Ez a kö­rülmény egy kis érintkezésbe hozta ma a Deák-kört Pest városával. A Deák-kör ugyan­­is elhatározta, hogy Andrássynak albumot ad, melyben a klubb tagjainak arczképei lesznek. A vezérnek is le kellett volna tehát magát fotografiroztatnia, miután ez az al­bum csak új photográfiákat fog tartalmazni, hanem ekkor jutott eszébe, hogy ehez csak Pestváros engedélyével van joga. Nevében tehát a klubb albumkészitő bizottságának elnöke a tanács beleegye­zséért folyamodod s ez szivesen helyt adott a kérelemnek.­­ Az új törvényszékek se­hogy sem tudnak a kerékvágásba vergődni. Az átadásnak legfélebb január 14-kéig kel­lett volna megtörténni, hanem hát a kor­mány megfeledkezett az intézkedésekről, melyeket az átvételre nézve meg kellett volna tennie. Íme a törvényszéki letétekre nézve még csak egyetlen pénzszekrénye sincs az adóhivataloknak,s a pénzügyi igaz­gatóságok most a törvényhatóságoktól kénytelenek a pénzszekrények átadását kérni, de nem mindenhol juthatnak hozzá. A pesti törvényszéknél pld. a letéti pénztárt egyelőre a törvényszéki elnöknek kell he­lyettesítenie, miután az adóhivatal nem akarja a betett pénzeket elfogadni. — A városligeti artézi kút fúrása 109 ölnyi mélyre haladt s a kiemelt iszap 25—26® R. A munkálatok vezetője, Zsig­mondy mérnök jelentése szerint, költségei a már megszavazott 90.000 fton felül (mely­ből még 21.870 ft áll rendelkezésre) 13.129 ft 85 krra fognak rúgni. — Székács József superintendent állásáról lemondott. — Tisza Kálmán 200 fttal az irói segélyegylet alapitó tagjai közé lépett. — A budapesti Fröbel-nő egylet vasárnap f. hó 14-én d. u. 3 órakor, Király­­utcza 15. sz. a. gyermekkertjében első ren­des közgyűlését tartja. Tárgya: Jelentésté­tel az egylet eddigi működéséről; a tiszti­kar, választmány és felügyelőbizottság vá­lasztása. MAGYAR ÚJSÁG 1872. JANUÁR 14. — A jobboldalt kissé mozgásba hozta hogy a külügyminiszter minden be­jelentés nélkül Pestre jött. Ma sem tudni, miféle diplomácziai ügy hozta haza. — A „Pesti Napló“ szerint a honvédegyleti gyű­lésen akar részt venni. Mondjuk inkább, hogy a nemzeti színház valamelyik előadása miatt rándult át residencziájából. —A korcsolyázó egyiet jan. 18-ára csütörtökre tervezi jelmezes estélyét, mely a beállott enyhe időjárat miatt elmaradt. A tegnapi és mai hideg megint helyreállí­totta a jégpályát s a hőmérő apadásával nő a sportkedvelők reménye is. — A felnőttek oktatása e héten kezdődött a pesti városi főreáltanodában. Örvendetes jelenség, hogy az érdekeltség igen nagy s a hallgatók száma minden egyes szakban megközelíti a százat. A Zágrábott a betűszedők tegnap óta strikeolnak. Fizetés felemelését és a munkaidő leszállítását követelték, de az egyezkedési kísérletek nem vezettek ered­ményre. Egy távirat szerint ma tizenkettő közülök elfogatott s az egyleti pénztár el­koboztatok. Ez azonban még magyarázatra szorul. — Farsang. A „jótékony nőegyesü­let“ vasárnap, jan. 14-én rendezi sorsjáték­kal összekötött álarctos bálját a redoutban. A budapesti pinezér egylet tánczvigalma jan. 23-án lesz a redout termében. — Akholera Galatz és Tulcsában meg­szűnt, minek következtében a vesztegzárt is megszüntették. — Helyi hírek. Tegnap éjjel a Wel­­lisch-féle fakereskedés pinezéjében a sorok­­sári-utcza végén egy Jóska néven ismert napszámos megégett. A szerencsétlen pálin­kától lerészegedve égő pipával a forgács­csal tömött pinczébe ment lefeküdni; alvás­­közben a forgács a pipa tüzétől kigyult, s mire a tüzet észrevették, a napszámos halva marad. Tűzmentes pénzszekrényhez való db kulcs találtatott. A tulajdonos a városi főkapitányságnál, városháza földszint 17. sz. a. átveheti. — Uj hangjegyek Táborszky és Porsch zeneműkereskedésében megjelent: „Gyöngyök a magyar nép dalaiból“ szer­­keszté Tisza Aladár. 3. füzet, ára 80 kr. — „Estve“ romance zongorára Brinley Ri­ch­ardtól , ára 50 kr. — A központi gyógyszerészeti és művegyészeti vállalat igazgatói a múlt köz­gyűlés által kiküldött vizsgáló bizottság ha­tározata folytán, mely perbefogatásukat ha­tározta, a fenyítőtörvényszéknél az összes vizsgáló bizottsági tagok kihallgatását kér­vényezte. Nemzeti színház. Vasárnap jan. 14-én .Liliomfi.“ Irodalom és művészet. (A termé­szettudományi társulat) január 17-én, a jövő szerdán, d. u. 5 órakor a magy. tud. aka­démia heti üléstermében közgyűlést tart, melynek tárgyai: 1) Elnöki megnyitó beszéd. 2) Titkári jelentés. 3) Pénztárnoki jelentés. 4) Könyvtárnoki jelentés. 5) A vá­lasztmány előterjesztései. 6) Új válasz­tások. * A „Szombati Lapok“, Simonyi Ernő hetilapjának második száma ma jelent meg az elsőhez hasonló gazdag és kitűnő czikk­­s közleménysorozattal, összeállítása pedig sokkal tökéletesebb. Tartalma: A tör­vényhatóságok és bíróságok szervezése. — A Kákó-ház megvétele. — Szabad a vásár. (Néhány példa a bírói kinevezés új rend­szerének megvilágosítására. — Az Unió gőzmalom. — Belföldi szemle. — Az or­szággyűlési ügyr­end. — Országgyűlés. Ausztria. (Eredeti bécsi levél). — Külföld. (Olaszországi levél Turinból. A közhangu­lat Angolországban; eredeti levél London­ból. Francziaország; ered. párisi levél.) — A nagy vasúti szerződésről.— Tárcza. (Ves­sünk rá fátyolt, elbeszélés Degré Alajosról. Hétről-Hétre.) — Omnibus. Törvénykezés. Közgazdaság. Utolsó hitek. Táviratok. * A magyar tudományos akadémia III. osztálya jövő hétfőn, jan. 15-én 5 órakor tartja szakülését s azon Kenessey Albert, mint az utolsó nagygyűlésen megválasztott levelező tag fog széket foglalni „A kapasz­kodó hajózásról, vagy a lánczon és kötélen vontatásról“ czimű értekezéssel. Wartha Vincze polytechnikumi tanár, mint vendég fogja értekezését „A bor, czukor tartalmá­nak meghatározása optikai úton“ és „A czementek elegyítéséről“ előadni. Szegedi bünperek 22. Fazekas Gergely kecskeméti lakos ellen 1865. decz. 12-én elkövetett rablógyilkosság. 1865. évi decz. 12-én néhai Fazekas Ger­gely volt kecskeméti lakos, és birkakupecz, ki azon időben Ötvös Nagy Józsefnek a vá­roshoz közel fekvő tanyáján kertész volt, ezen tanyáról birkavásárlási ózdiból kora hajnal­ban elindult Kecskemétre,mely körülményről Spányik István és Borbély István, id. Lute­­ránus Balog András által, ki szintén birka­­vásárlás és eladással foglalkozott, előre értesítve, s ugyan ő általa arra is figyel­meztetve lévén, hogy Fazekas Gergelynek ily alkalommal sok pénze szokott lenni, őt az út melletti árokban leülve, azon czélzattal lesték, hogy pénzétől megra­bolják. Midőn Fazekas Gergely a kérdéses hely­re érkezett, Spányik és Borbély hozzá csat­lakozva, egy ideig beszélgetés közt kisérték tovább; e közben azonban Spányik egy kissé hátra maradt s botjával a kiszemelt áldozatnak fejére egy súlyos csapást mért. Ezt csakhamar Borbély István részéről is hasonló támadás követte, s midőn arra Fazekas Gergely eszméletlenül a földre ro­gyott, ne­hogy magához térve árulójukká váljék, ott is még néhány ütést mértek fejére. Ezután zsebeit kikeresték, s mivel tár­szájában csak 9 forint 50 krajczárt talál­tak, azt hívén, hogy a többi pénzét elrej­tette, ennek feltalálása czéljából felső ruháit és csizmáit is lehúzták, s csak midőn ezen kísérlet sem vezetett nagyobb eredményre, távoztak. Fazekas Gergely után nem sokára neje Somodi Julianna is útnak indult a szomszé­dos kertész Sulyok N. és ennek hitvese tár­saságában Keskemét felé, s útközben rémü­lettel találták fel vérében eszméletlenül he­verve a kirablottat. Ekkor még életben volt ugy­an,azonban an­nyira összevert állapotban, hogy szólni már nem tudott. Ruháiból,melyek a lehúzott csiz­mákkal együtt melléje voltak rakva, az ezüst mándli gombokat kivéve, semmi sem hiányzott, a­mi azt mutatta, hogy a rablók csak­is pénzt kerestek. Fazekas Gergely már végvonaglásban volt, midőn a városi kórházba vitetett, hol is néhány óra múlva — a nélkül, hogy a legkisebb felvilágosítást adhatott volna, meghalt. Másnap, vagyis decz. 13-án hiv. bonczolás alá vétetett,­­ ebből kitűnvén, hogy fején többrendbeli súlyos, tompa esz­közzel ejtett, és a koponyacsont teljes ösz­­szeroncsolását előidézett ütéseket szenvedett, ennek alapján szakértőleg megalapíttatott, miszerint a bekövetkezett halál indoka ezen ütések által előidézett agyszélhüdés volt. Ezen hivatalos okirat, továbbá özv. Fa­zekas Gergelynének előadása által Fazekas Gergely meggyilkolása és kirablása tehát tárgyi­lag kétségen kívül helyeztetett, — a tettesek felfedezése tekintetében azonban, mint ezt a kecskeméti városi tiszti ügyész­nek 753/865. számú kimerítő, s a tárgyi tény­állást minden részleteiben kifejtő jelentése mutatja, egyelőre semmi biztos nyom nem kínálkozott, s csak annyi volt ugyancsak e hiv. jelentés szerint megállapítható, hogy a tettesek amint lábnyomaik mutatják, ket­ten voltak, s hogy ezen nyomok az út melletti árokban is felfedezte­nek, a­miből már akkor azon következtetést vontak, hogy a rabló gyilkosok azon árokból lesték áldozatukat. Ezen hiv. megállapítás és következtetés teljesen megegyez vádlottaknak beismerő önvallomásukkal, s egyik bizonyítékát ké­pezi az előadott tényállás valóságának. A további bizonyítékokat vádlottak ön­vallomásai képezik, s ezekből az illetőknek egyéni bűnössége következőleg tűnik ki. 1- ső rendű vádlott Spányik István őszin­tén beismeri, hogy ő idősb Luteranus Balog András javaslata folytán előre elhatározta, miszerint Fazekast meg fogja rabolni, beis­meri , hogy ezen czélzattal várta őt Borbély Istvánnal az út melletti árokban, — beis­meri , hogy Fazekas Gergelyt hátulról oroz­va leütötte, s ezután még néhányat ütött botjával; végre beismeri, hogy a nála talált 9 és fiatot tőle elvette, s Borbélylyal, és id. Luteranus Balog Andrással megosztotta. 2- ed vádlott: Borbély István beismeri, hogy Spányikkal az árok szélén ült akkor, mikor Fazekas Gergely az után arra el­ment, hogy ennek megjelenésekor ő is hozzá csatlakozott, s egy darabig beszélgetés kö­zött kisérte­­ végre hogy jelen volt annak l a vezetése alkalmával, s a tőle elrablott pénz­ 2 frt. 10 krban részesült; ellenben tagadja azt, hogy Spányik vele a rablási tervet elő­re közölte, s hogy Fazekas Gergely tényle­ges bántalmazásában részt vett volna, azt mondván, hogy ötét Spányik István az ür­­gési tanyákra lopni hivta, s hogy a lopási terv nem sikerülvén, csakis pihenés végett, — minden egyébb czél nélkül — ült le az árok partra. — Ezen körülmények tagadá­sa azonban a felmerült tények és Spányik Istvánnak szembemondással is megerősí­tett vallomása által teljesen megczáfoltatik, jelesül 1. a rablási terv előleges tudomását ille­tőleg szemébe mondta Spányik vádlottnak, hogy Fazekas Gergely kirablása köztük elő­leges egyetértéssel lett megállapítva, s hogy az út melletti árokba azért telepedtek le, mert számítottak rá, hogy a nevezett arra fog el­menni, mely szembemondás nem csak azért érdemel teljes hitelt, mert Spányik István benne önmagát is, és­pedig, mint indítvá­nyozót súlyosan vádolván, nem gyanúsít­ható azzal, hogy érdekelt­ségből és önment­­ségére vallott ily módon,hanem azon indok­ból is biztos alapul fogadható el, mert vád­lottak különben is czimboraságban állván egymással, s egymás lelkületét jól ismerve biztosak lévén arról, hogy egyik a másiknak valamely bűn elkövetésére vonatkozó in­dítványát elfogadja, nem képzelhető, hogy épen jelen esetnél mintegy csel által akarta volna Spányik István vádlott társát egy oly büntet részesévé tenni, melynek sikeres ki­vitele előleges megbeszélést, és egyetértő közremunkálást igényel. Ezek mellett kitűnik 2-od vádlottnak elő­leges tudomása és rablási szándéka azon általa beismert tényekből is, hogy kora haj­nalban az út melletti árokba ült Spányik Istvánnal, s midőn Fazekas Gergely oda ér­kezett, ezzel tovább menni, és beszélgetni kezdett.­­ Ezen tények ugyanis egy részt meghazudtolják azon Spányik által külön­ben is megczáfolt állitást, hogy az Ürgésben lopni akartak, felette természetellenes do­log lévén, hogy valaki egy lopási terv meg­hiúsulta után, a­helyett hogy haza menne, az út szélére üljön le pihenni, sőt aludni; másrészről annyira beleillenek a rablási tervbe,­­ a kiviteli cselekményekkel annyira kapcsolatban állanak, hogy vádlott által történt véghez vitelüket csakis a rablási terv előleges tudomásából magyarázhatni meg. Ép ily tarthatatlan 2) vádlottnak azon vallomása, mely sze­rint tagadja, hogy ő Fazekas Gergely leve­résében és kifosztásában tettleges részt vett, mert erre nézve is dönthetlen bizonyítékokat képeznek: a) Spányik István vallomása, mely sze­rint ő először ütötte fejbe Fazekas Gergelyt, a további ütlegelés közben azonban 2-ed r. vádlott is legalább kettőt sújtott a nevezett­nek fejére. b) az orvosi látlelet, melyből kitűnik, hogy Fazekas Gergelynek koponya csontja több sulyos ütés által egészen össze volt roncsolva, s hogy mindkét keze fején véres ütési nyomok, mint önvédelem közben szen­vedett sértések voltak láthatók, mely jelen­ségek kétségtelenné tévén azt, hogy Faze­kas Gergely első csapás után nem rogyott össze, hanem védeni kezdte magát, s csak az ismételt súlyos csapásoknak lett áldoza­tává, sőt hátrahagyott özvegye vallomásá­ból az is kitűnik, hogy a szerencsétlen áldo­zat kezében a dulakodás eredményeként egy fürt haj is találtatott; mindezekből egy­szersmind azt is biztosan következtethetni, hogy a 2-ed r. vádlott nem volt tétlen szem­lélője bűntársa támadásainak, hanem azzal együtt ő is közreműködött azon egyén éle­tének kioltásában, a ki ha ily előzmények után élve megszabadul, fölismerése által mindkettőjöket veszélybe dönthette volna. 3- od r. vádlott id. Luteranus Balog András beismeri, hogy Spányik Istvánt ő figyelmez­tette Fazekas Gergely kirablására, azt mondván neki, hogy a nevezettet üssék agyon, s vegyék el pénzét, neki is jó lesz­­ belőle néhány forint, s továbbá beismeri,­­ hogy Fazekas Gergely agyonüttetése után az ettől elrablott pénzből ő is kapott osz­tályrészt, mely beismerések által kétségen kivül helyeztetett, hogy 3-szor vádlott vilá­gos szavakkal rablásra ösztönözte Spányi­­kot, s hogy midőn felbujtása következtében rablógyilkosság jött létre, az előre kikötött jutalom elfogadása által annak része­sévé vált. A felsorolt bizonyítékok által tehát Fa­zekas Gergely ellen 1856. é. decz. 12-én orozva elkövetett rablógyilkosság tárgyilag és alanyilag felderittetvén, abban vádlottak, és pedig Spányik I. és Borbély István mint közvetlen tettesek, idősb Litteratius Balog András mint bűnszerző, a hely és alkalom kijelölése által bűnsegéd bűnösöknek ki­mondandók, s özvegy Fazekas Gergelyné született Somodi Juliánna részére a meg­gyilkoltnak 40 főnyi vérdijjában, és saját beismerésük alapján 9 fit 50 kvnyi kár­térítési összeg megtérítésében, egyetemlege­sen elmarasztalandók. Tarka levelek. Tisztelt szerkesztő úr ! Régóta szerettem volna már olyan dráma-félét látni, melyben a bonyodalom okozói nem valamely akasz­tófa virágai, hanem például a társadalmi előítéletek, melyeket aztán egy-egy mártí­­romságot szenvedő áldozat szerepeltetésével kegyetlenül agyon lehet korbácsolni. Nekem azt mondta volt egy jobboldali honfi, hogy épen ilyen az a „Két jó barát“, melyet Jósika Kálmán úr írt, sőt az a kis dramolet-féle is mit tegnap ennek kapcsá­ban adtak a nemzeti színházban. Elmentem tehát oda — nem úgy mint fa­lusi társaim, kik ha együtt bejövünk Pestre, mindig csak az Orpheumba, meg isten tudná miféle alvilági színházakba mennek. De ám nem találtam a mit kerestem. Nem volt igaza a jobboldali urnak. Először ugyan jól indult a darab. Kor­bácsolta azon előítéletet, miszerint Európá­ban az úgynevezett nemes embernek nem il­lik s igy nem lehet becsületes kézimunka utján keresni kenyerét. De aztán ! . . . Nem is tudom hogy volt. Én legalább az első felvonás végső jelene­ténél azt hittem: be van végezve a dráma, mert hittem, hogy megtörtént a házasság tudtuladása Cézárnak. Az igaz, hogy megoldatlanul maradt több főkérdés, azaz: nem kapta meg jutalmát az ártatlanul szenvedő, sem büntetését az, aki megérdemelte. Hanem hát, kérem ez így volt a darab végén is. Szegény Szerdahelyi vagy Vervier Cézár, annyit dolgozott, annyit szenvedett, hogy alig bírta, pedig tetszik tudni jól megtermett ember s ime mi a vége? Feleki úr vagyis Motime báró, ki magát Cézár által leszaratja, neki testálja sze­relmesét. Már kérem a lássan. Ha én Cézár vagyok nekem az ilyen áldozat nem kell, már csak azért sem, mert tetszik tudni, hogy a házas életben, ha az 100 évre nyúlnék is, minden évet, minden órát elkeserítene azon emlé­kezet mely a férjnek azt mondaná: ennek az asszonynak te ölted meg kedvesét, a nő­nek pedig azt hogy: ezen ember ölte meg azt kiért te élted világában évekig kínlód­tál. S aztán még azt a gondolatot is meg­hagyná mindkettőben, hátha mégis jobb lett volna maradni ,­in statu quo ante.“ Jutalmat tehát nem kapott sem Cézár sem ez a szegény Valerie kin mégis látszott hogy nem Cézárhoz való, hanem Maxime bárónak olyan született párja, hogy akár a templomban is megeskü­dhetik vele. Cézár úrhoz meg inkább illik Clémence. Ez a Clémence az igaz hogy vaktában követte el a levél és pénzsikkasztást Maxime báró irányában. De azért ám még a pesti bíróság is megbüntetné. Ezt tehát annak a magasb társadalmi erkölcsöt papoló inté­zetnek, Thalia templomának, még inkább meg kellett volna büntetnie s mit kapott Clémence urhölgy cselszövényeiért ? Bocsá­natot! mielőtt bűnhődött volna. Ennek megbocsátani, azt a csúnya fúriát pedig ki leányát 200,000 frankon alól el­adni nem akarta, de annyiért az ördögnek is oda adta volna­­. I. La Fivre grófnét, Clémence anyját meg nem korbá­n aka­rom mondani meg nem büntetni, sőt végkép mellőzni! Ez már oly rendőrellenes, oly igazságtalan „elnézés“ melyet az írónak, kinek az ily büntetés csak egy pár csepp tentájába kerül, nem lehet megbocsátani. Ezen darabban tehát, biz én nem leltem meg a kellő társadalmi morált. S a másik­ban ? A miniszter előszobájában h­asonlag. Itt nem bűnhődik a bűnös t. i. az a ferde fonák osztrák ezopf, melyet az író ostorozni akar. Mert hiszen a szenvedő jutalmát nem a miniszter úr adja meg, pedig mai világban maga a miniszter az állam, ennek szolgái a legutolsó rendes s rendetlen dijas gyakor­nok is, hanem az a kis­lány, kit ez, az ő 50 kr napi dijából felnevelt s illetőleg az a jó isten, aki a koldusnak adott 20 krért 400 irtot küldött neki. Köszönöm szépen az ilyen morált. Erre nem illik reá, hogy: ki, mit, mivel, mikor, mi által tett jót vagy vétkezett, az arról, azzal, akkor azáltal leend megjutalmazva vagy megbüntetve. Pedig nekünk falusiak­nak az a morálunk. Ezt keressük Pesten a színházban és várjuk, hogy így leend az országházban is. Erdely János, gazda. Jegyzetek a múltból. Jan. 14. 484. Hunnerich vandálok ki­rálya Afrikában 4966 keresztényt kegyet­lenül kivégeztet. 1162. II. László magyar király halála. 1575. Ullmann Borbála, a csipkeverés feltalálónéja az érezhegyek közt meghal. 1688. Zrínyi Ilona a hősiesen védett Munkács várát Absolon Dániel árulása következtében Caraffának átadni kény­telen. KÖZGAZDASÁG. Heti szemle. Egész éven át nem volt a szokásos spe­kulálónak híre sem, mert nincs mit eladni, s a külföldről nem érkeznek megrendelések. A kölcsönpénz pedig méregdrága, e­­gy ki pl. gabonába, lisztbe fektetné kölcsönvett pénzét, annak tőkéjét rövid időn felemész­tenék a kamatok, mint felem­észték a műmal­­mok forgalmi tőkéit. Most tehát a malmok sem vásárolnak na­gyobb mennyiségeket üzlet végett s igy az egész forgalom e lefolyt héten alig ment annyira, mint máskor naponta. Búza: alig adatott el összesen több mint 80000 m, s nincs kedv sem az eladáshoz sem a vételhez. Rozs: 10—15 krral olcsóbban mint a múlt héten 8—10 ezer v. mázsa ada­tott el. Árpa: egyenlő árakon, a silányabbakra nézve 5—10 kr. árvesztességgel, 8—9 ezer mázsa. Zab : m. e. 6 ezer mázsa szintén 5—10 kr. árkülönbséggel kelt el. Tengeri: most már kezd szerepelni. Eladatott i. e. 10,000 mázsa, de ennek ára is visszaesett 10—15 krral úgy, hogy a mai napon következő árak állapodtak meg:: Búza, tavaszkor átadva 6.57 72—6.60 kr., rozs jan.—febr. 3.65—3.67 V2, tavalyi 3.82 72 — 3.85 kr.; bánsági tengeri máj.— jun. 409—410; zab jan.—febr. 1.90—1.91 táv. 1.93—1.94 kr. R­e­p c­z­e kevés jött forgalomba. Kevés termett s az olajgyártás nem igen fizeti ki magát a nagy adó s a petroleum olcsósága miatt. A beérkezett kisebb küldeményeket helybeli gyáraink vették meg 157/8—16 írtjával 1­ 50 fontonkint. Azonban már uj repezére is történtek szerződések és pedig a Bánságból, a Tisza melléki állomásokon 1372—14 írtjával, Debreczen vidékéről 121 / 3/4—13 írtjával. Mé­­renkint 83/4 írtjával kel a kéznél levő ká­­posztarepeze ; az olaj, pedig 29 72 — 30 frt. Gy­apju: i. e. 1000 mázsa egynyiretü hosszugyapju adatott el; elsőrendű erdélyi 119, bársági 90 frt. Szerződés köttetett Ká­rolyi gróf nyája gyapjúira 165—130—112 és 107 frtjával. A tatai káptalan gyapjúja 120 frt s egy arany, Huszár István nyája 122-121 frt. Hüvelyesekre nézve nincs kellő for­galom. Uj fehérbab 550—560 kr.; törpebab 610 kr.; tavalyi 480—500 kr.; tarkabab 472 — 43­4 frt Kendermag 3 frt 10—15 kr. 60 fontonkint. Szilvanemüek: élénken kerestetnek. Bosnyákországiak 1172— 1271, Szerbor­szági 11—12 frt. Lekvár Szlavonországi 13-137, frt. Méz: néhány száz mázsa adatott el. Bánságiak 23—237,, Somogymegyei és Szlavonországiak 217­—22 frt, tisztítva. Sertestül 1872—12 frt. Más terményekben csekély üzlet volt s az árak nem változtak. Gabonában ma nem fordult elő jelentékeny eladás. i c ti s t 0 Nyilt tér. *) ArleengelléB. "Sgg A Wheeler és Wilson­féle varrógépek Newyork­­ban­ tisztelettel jelenti, hogy ké­szítményei­nek árát leszállí­totta és hogy Pesten OHM u. 0. föképvise­­lőjénél, Jó­­zsef tér 15. szám, legjobb hírben álló családi varrógépei 70 írttól kezdve valódi minőségben beszerezhetők. Figyelmeztetjük a t. ez. közönséget, hogy minden más ajánlat valódi készítményünk­nek csak csaláson alapszik és intéssel va­gyunk lelkismeretlen gépkereskedők ellené­ben, a­kik nem ártalanak védbélyegünket meghamisítani. Képes árjegyzékek kívánatra kiszolgáltatnak és elküld­­nek. 5 9 3 R 9 6 9» h ■s^peSupd­ay *. E rovatban közlöttekért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. Táviratok: 2009. január 13.Reichsrathü­lés. Néhány kormányelőterjesztés után Herbst és társai egy alkotmánybizottság választását indítvá­nyozzák, azután kezdetét veszi a felirati vita. Az általános tárgyalásnál a felirati ja­vaslat ellen szónokokul fel vannak írva: Czerkawszki, Tomasek és Greutter. Czerkawski kiemeli, hogy a lengyelek a trónbeszédnek Galicziára vonatkozó pontját megelégedéssel fogadták; a lengyelek nem viseltetnek bizalmatlansággal a kormány iránt, de teljes bizalom korai lenne, míg a lengyelek a kormány szándékát egészen nem ismerik ; ezen kívül a feliratnak Gali­­cziát érdeklő tétele visszalépés a trónbeszéd analóg tételéhez képest, hasonlag nem ért egyet szóló a feliratnak az előbbi kormányról a galitiai kérdésnek a választási reformmák­ összekotyvasztásával és az iskolai törvé­nyek foganatosításáról szóló tétellel, s végül módosítványt jelent be. Kochanowsky (Bu­kovina) valamennyi bukovinai városnak alkotmányhűségét constatálja. Bukovina históriai jogai abban érik tetőpontjukat, hogy osztrákokul érzik magukat, és hiven ragaszkodnak a császárhoz és a birodalom­hoz ; a falusi lakosság is fogékony az újkor vívmányai iránt, csak a nagybirtokosok kis része­iz feder­alistikus ködképeket. Szóló tökéletesen egyetért a felirati javaslattal. Tomasek (Bukovina) a felirat alaphangjá­val egyetért, név szerint a­mennyiben a fö­deralistikus törekvések elhárítását foglalja magában, de Galicziának nem akarja, hogy különleges állás igértessék, sőt valamennyi országgal való egyenlő bánásmódot helyesel. Greutter a javaslat ellen,Weeber és Zeillner mellette szólnak, Herbst a felirat ellen emelt ellenvetések c­áfolatába bocsátkozik, mely tetszéssel fogadtatott. Bern, jan. 13. A német kormány kívá­­natának megfelelőleg a szövetségtanács el­rendelte, hogy az 1869-ki svájczi-német ke­reskedelmi, vám és irodalmi szerződés El­­szász Lotharingiára nézve is alkalmaz­­tassék. Berlin, jan. 13. A „Kreuzzeitung“ meg­­c­áfolja azon hírt, hogy a kultusminiszter már visszalépett volna. London, jan. 13. A walesi herczeg már kimehet a szobából. Felelős szerkesztő : Kelly Ignács.

Next