Magyar Ujság, 1872. február (6. évfolyam, 25-48. szám)

1872-02-14 / 35. szám

Szerda, Szerkesztői iroda: Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét Hetei minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmeritetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. itiadci.kivat mi: Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető inden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. HÁGTÁK ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. VI. évfolyam, 1872. február 14. Előfiaietési ár : Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre....................................20 frt — kr Félévre................... . . . . 10 ,, , Negyedévre..................................5 ” Egy hónapra..................................1 70 ” Egyes szám ára 10 kr. Birdetési ellj 1 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetését külön 30 kr. Nyilt tér: 6 hasábos petitsor 25 kr Pest, február 18. Politikai szemle. Berlini hírek szerint Bismarck és az angol kormány között összeütközés fenyeget, minthogy Anglia Helgolandon nagy erődítvényeket szándékozik létesíteni, mihez a szükséges anyagot már a szigetre szállították. Bismarck tiltakozik a megerődítés ellen, mert Németország meg nem engedheti az Elba torkolatának bezáratását; a londoni német nagykövet Bernstorff gróf e napokban utasításokkal ellátva már Londonba utazott. Az angol-amerikai viszályos ügyre vonatkozólag a ma érkezett táviratok kevés újat mondanak. Ez ügyben a „Herald“ mondja. Ha a kísérlet az Alabama-kérdést a genfi választott bíróság által megoldani meghiúsulna, akkor nem az Egyesült Államokra nézve lesz sietős dolog, a számlát rendbe hozni. Kihívás esetén hatalmunkba fogjuk vehetni Canadát. — Ugyanezen lap sajnálja, hogy a senatus elvetette a kegyelmezési törvényjavaslatot, s ezt a déli államok kihívásának mondja a jelen válságos pillanatban. A mi írben Angliára nézve háború esetén, tudniillik aggodalmak forrása, ugyanaz a dél az Egyesült Államokra nézve. Angolország szíthatná a déliek elégületlenségét és új felkelést idézhetne elő, melyet mi minden erőnk megfeszítésével sem lennénk képesek elnyomni. A „New-York Times“ mondja, az amerikai nép megegyez azon nézetben, hogy a diplomaták a lehető legjobb alapot lelték meg a nehézségek megoldására. Ha Anglia visszautasítja a megoldást, — Anglia teszi ki magát veszélynek, nem pedig mi. — A „World“ egyezséget javasol, mely szerint Anglia jelentékeny összeget ajánlana Amerikának, a szerződés azon részéről való lemondás fejében, mely az Alabama követelésekre vonatkozik. Amerika elfogadhatná az ilyen ajánlatot, anélkül, hogy méltósága csorbát szenvedne. Az összes lapok a fenforgó különbözetek békés megoldásában hisznek. Egy londoni távirat szerint külön küldetésben Caleb Cushin Londonba érkezett, ki a washingtoni szerződésnél mint közbenjáró működött, és azonnal Gladstone-nal érteke».**, -»g,_r jatszm, mestszeierjeno meghatalmazása van. Azon hír, hogy Bismarck Londonban és Washingtonban felajánlotta közbenjárását, nem erősíttetik meg. Biztosítják, hogy a német - franczia postaszerződés megkötésére vonatkozó tárgyalások befejeztettek. Az angol parliamentben már megkezdődtek a támadások a köztársaság ügyének tevékeny képviselője, Charles Dilke ellen. Az e hó 8-iki ülésen Millbank képviselő fölkelt, s azt kérdezte Dilketől, szándékozik-e a parlamentben a parlamenten kívül a királyságra, a czivillistára s köztársaságra nézve tett nyilatkozatait igazolni ? Millbank azonban még nem fejezte be szavait, midőn Brighton radikális képviselője, White, szavába vágott, s azon kérdést intézte az elnökhöz, megengedhető-e ily kérdés tétele, valamely képviselőhöz. Az elnök válasza úgy hangzott, hogy ez megengedhetlen, mire Millbank leült, nem a nélkül azonban, hogy ki ne jelentse, miszerint e dolgot még máskor szóba hozandja. Az alsóházban megerősíti Gladstone az indiai brit alkirály meggyilkoltatását egy muzulmán fegyencz által. Interpellate következtében mondja Gladstone, hogy az Alabama-kérdésben a két emlékirat közzététele az amerikai kormány iránti illem tekintetéből nem ajánlatos, a brit emlékirat mit sem tartalmaz az amerikai emlékiratban először megemlített kérdésekre vonatkozólag. Az „Echo" jelenti, hogy a brit kormány a Washingtonba küldött nyilatkozatra még nem kapott választ. Spanyolországban a dolgok nagyon élére vannak állítva. Minden pereben a forradalom kitörésétől tartanak. Ily körülmények közt az államcsínyek főmestere, Serrano azt indítványozta a királynak, hogy az országot ostrom állapotba helyezze. Madridból jelentik, hogy a király a legutóbbi miniszterválság alatt több pártvezér nézetét meghallgatván, ezek előtt határozottan kijelenté, hogy nem azért jött az országba, hogy 16 millió spanyol fölött akaratjuk ellen kormányozzon, hanem hogy minden erejéből jólétükért gondoskodjék. Ha arról győződik meg, hogy a feladat teljesítése lehetlenné van téve, akkor mint olasz herczeg tudni fogja, mi a teendője, s hazájába visszatérend. Ez volna a legokosabb, amit a spanyolok érdekében tehet. Németországban az iskolafelügyeleti törvény tárgyalása nagy érdekeltséget keltett. Erre nézve a „National Zty“ a következőket írja : A kormány kebelében meg vannak győződve arról, hogy a régi utakat el kell hagyni. E határozat azt jelenti, hogy a veszély nagy és nagynak tartatik, azonban csak az állam vezetésében hosszú éveken át követett hibák által lehetett fenyegetővé, s jöhetett ily közel, s ha az állam most nyíltan használni akar ennek elhárítására minden eszközt, amely keze ügyében van, úgy a német birodalom, mind a római üzelmek fölött, mind egyéb más fölött, mely azt támogatja, bizonyosan az fog tudni lenni. Se nem kormánypárt, se nem jobboldal, hanem Deákpárt. A jobboldal országszerte szervezkedik, miután központi bizottmányt alakított a fővárosban. Szervezkedik Deákpárt nevezet alatt, visszautasítva nemcsak a „kormánypárt“, hanem a Jobboldal*’ nevet is. Miért ? Nyilván azért, mert úgy az egyik mint a másik név igen népszerűtlen nmar azi urózdában. A kormánypárt nevezet azért, mert a nép, beleértve azon részét is, mely a 67-ki kiegyezést helyeselte, a kormány tetteivel megelégedve nincs; a jobboldal nevezet pedig azon oknál fogva, mert a nép tudja, hogy a jobboldal a kormányt mindenben támogatta és támogatja mai napig. Nem azért tehát, mintha bizonyos önállást akarna kifejteni, mert ha ezt akarná, ha arra képes lenne, eddig is tehette és tette volna azt, hanem mert reszeli azon neveket, s azt reméli, hogy a Deákpárt ez ég alatt sikerblend elvesztett hitelét helyreállítnia. Inkább egy ember után nevezi el magát, semhogy amaz elnevezések közül egyik vagy másikat választaná. Pedig hát amely párt vagy feleke- zet egy ember után nevezi magát, az ez által bevallja, hogy azon ember után vakon indul, azt kész vakon követni, a nélkül hogy tudná, hova vezeti. Amely párt vagy felekezet önállóan kiván gondolkodni és cselekedni, az elvek, tanok után nevezi magát és kiván neveztetni, nem pedig emberek után, ha még oly nagyok, vagy épen a párt vagy felekezet alapítói is azok, így pl. a helvét-és ágostai hitvallásnak hevét- és ágostai hitvallású keresztyéneknek nevezik magukat, visszautasítván a kálvinista és lutheránus neveket. De ám legyen, a jobboldal Deákpártnak kíván hivatni, nem kormánypártnak. Lássuk tehát, miben különbözik Deák politikája a kormány, illetőleg a jobboldal eddigi politikájától. Hogy Deák egyben másban ellent mondott egyik másik miniszternek, nem helyeselte pl. egyszer Lónyay önkényes magyarázatát az adókivetés tárgyában Pestre nézve, máskor Bittó igazságügyminiszter rendeletét az új bíróságok működése megkezdésének meghatározását,majd a pesti telekkönyvi ügyet illetőleg, az igaz, sőt az is igaz, hogy több ízben mérséklőleg lépett föl a jobboldal méltánytalan hatalmaskodásával szemben , de ezen önálló föllépése Pest belvárosa képviselőjének, ha nem saját választókerülete érdekében is, úgy legtöbb esetben alárendelt fontosságú ügyekben történt csak. Minden lényeges dologban ellenben pártolta Deák Ferencz a kormány indítványait és tetteit. Avagy — hogy csak néhány adatot idézzek — nem pártolta várjon a biróválasztási jognak a polgároktól elvételét s a kormányra való ruházását? ; Nem pártolta-e a legtöbb adót fizetők (virilisek) kiváltságát s a főispánok | túlságos hatalom körét a törvényhatóságok szervezéséről szóló törvényjai tl |a mnol . Nem hagyta és hagyja-e helyben a magyar hadsereg nevének az | évenkint hozott ujonczozási törvényekben sorhadi csapatokkal való fölcserélését ? Nem ellenezte és ellenzi-e ő is évről évre a 48-iki honvédeknek erkölcsi elismerésben részesítését az országgyűlés által? Nem helyeselte e gróf Andrássynak Csehország ügyeibe való avatkozását és kárhozattá váljon azon alkotmányellenes és veszélyes politikáját a kormánynak , melyet az Horváthország irányában követett és részben mai napig követ ? Hát a gyűlölt adónemek eltörlését pártolta-e, avagy sürgette e pl. a vallásszabadság megalapítását s a polg. házasság behozatalát ? Szóval, melyik fontosabb tette a kormánynak az, melyet Deák Ferencz ne helyeselt volna ? Pedig csakis a fontosabb tettek jöhetnek ám számba, midőn valamely kormány általános irányáról van szó, s nem kisebb jelentőségű ügyek. Miben nem Deák akarata szerint járt el tehát a kormány, miben nem Deákpárti a minisztérium ? vagy megfordítva: miben nem kormánpárti Deák Ferencz! Hogy, mint mondottuk, csekélyebb dolgokban néha eltért az ő nézete a minisztériumétól, az áll, de áll másfelől az is, hogy ilyenkor úgyszólván mindig az ő akarata szerint határozott a többség. S e két tényből két igazság következik; először, hogy a kormány általános irányát és minden lényeges indítványait, tetteit és eljárását helyeselte és helyesli Deák Ferencz ; másodszor, hogy tekintélye és hatalma a többség felett oly nagy, hogy egymaga képes a minisztérium akaratát meghiúsítani. De ha ez így van — pedig számtalan eset bizonyítja, hogy így van — akkor egy az: nem lehet az ő politikáját a kormány politikájától különválasztani, illetőleg avval ellentétbe helyezni ; másodszor a felelősségből is sokkal nagyobb rész nehezedik ő reá mint bárki másra, sőt mondhatni akkor a kormánynak úgy tettei mint mulasztásai, szóval a kormány politikájáért — a kormányon kívül — ő felelős leginkább. S e felelősség alól nem is fogja őt feloldani a történelem, mert meg vagyon írva, hogy akinek sok adatott, attól sok kívántatik is. Ám tessék Deákpártnak nevezni magukat uraim, ezáltal sem a felelősség súlya alól nem fognak menekülni, a múltra nézve, sem jövendőbeli szándékuk iránt a közönséget elámítani. A közönség tudja, hogy úgy önök mint Deák Ferencz maga is a kormány eddigi politikáját pártolta, azt pedig, hogy jövőre nézve más politikát akarnának követni, sem önök Ofrim TopiSst Foronoz no,m JHOlldjálA. Tehát maradnak akik eddig voltak, így pedig még saját pártjuk önállóbb embereinek sem kellenek többé. Mutatják azon kisérletek, melyek az ország különböző vidékein, a jobboldal kebelében történnek, egy új, önálló pártnak szervezése végett, itt reform, amott független párt nevezete alatt. Ezekről legközelebb mondjuk el véleményünket. Irányi Dániel. A zágrábi lapok után tegnap közlött kis közleményünk második bekezdése második sorából néhány szó kimaradván, azokat ezennel kipótoljuk. Jelesül ezen szavak után : „s az a különös“ — tétessék ! „mondják a kormánypárti lapok“ sat. Tegnapi számunkban, a balközépi lapok után, mi is azt a hírt hoztuk, hogy a balközépi kör az országházi bizottságba Tisza Kálmánt, Péchy Tamást, Gubody Sándort és Simonyi Ernőt választotta. Sietünk e téves közleményt oda kiigazítani, hogy a balközépi kör a negyedik tagra nézve a 48-as kört szólította fel választásra, s ez ennek következtében az építészeti szakban legjártasabb tagját, Henszlmann Imrét választotta meg, s arról a Deákkör elnökét értesitette. A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZÁJA. — 1872. február 14. — Az öngyilkosok. Az öngyilkosok folytonos szaporodása s a megdöbbentő mérték, melyben társadalmunk e veszélyes baja mostanság már jelenkezik, bizonyára nagyon igazolja ama munka keletkezését, mely e szomorú tárgyra vonatkozólag közelebb megjelent. Dobránszky Péter kolozsvári jogtanár vállalkozott rá s jó akaratán nem múlik, hogy műve, mely „Társadalmi bajaink, különös tekintettel az öngyilkosságra“ czím alatt közelebb hagyta el a sajtót, nem vet véget a szomorú állapotnak.Sok frázissal és nem egy téves vagy túlzott állítással találkozunk e műben, de maga a törekvés, melyet szerzője tanusít s a lelkiismeretesség, melylyel a rendelkezésére álló adatokat fölhasználta, teljes méltánylatot érdemelnek. Az öngyilkosság körül gyűjtött statistikai adatok azok, melyeket szerző észrevételeivel átvenni helyesnek tartottunk. Ez adatok úgymond, mindenekelőtt azon szomorú tényt constatálják, hogy az öngyilkosság minden európai államban nőttön nő, annyira, hogy míg a népesség évenkinti átlagos növekvése l.640/p-ot sehol sem halad túl, az öngyilkosság évenkinti gyarapodása 3—53% közt hullámzik, így Francziaország*''-«. 1836—1851 időközben az öngyilkossági elvv,ir 2340-ről 4454 -re sza^ Beleiuö°^an 1836—1859-ig teO rfd 243-ra Dániában 1836-1856-ig 241-ről 426 ra, Magyarország 1851—1854-ig 239-ről 365-re Erdélyben 1837—1854-ig 40-ről 90-re, az ausztriai birodalom német részeiben 1837— 1861-re 534-ről 829-re, Poroszország 1836 — 1861-ig 1836-ról 2185-re, Bajorhonban 1844—1856-ig 300-ról 428-ra, Szász királyság 1836—1858-ig 214-ről 491-re, Hannoverben 1848—1858-ig 183-ről 232-re. Az európai államokban, főleg a germán népek törzshelyein feletlen nagyobbodás észlelhető. Minden államok között azonban Erdélyország és Galicziában legnagyobb a növekvés, úgy, hogy az öngyilkosság fokozódóbb arányban nő, mint a népesség a legtöbb európai államban. 1856—62-ig számított átlag szerint egy millió lélekre következő öngyilkos esik: Francziaországban 111; átl. évi szapor. 33%, Belgiumban 47—61; átl. évi szapor. 3 (?), Anglia és Walesben 65; átl. évi szapor. 025%, Dániában 276; átl. évi szapor. l9°/0, Svédországban 71; átl. évi szapor. l4°/0, Norvégiában 94—100; átl. évi szapor. 053%, Lombardiában 154% ; átl. évi szapor. 081%, Határőrvidéken 31.g ; átl. évi szapor. 052%, Magyarországon 30; átl. évi szapor.------, Erdélyben 36; átl. évi szapor. 46%, Galicziában 45 ; átl. évi szapor. 3,%, Poroszországban 122; átl. évi szapor. 16%, Szász királyságban 245 ; átl. évi szapor. 30%, Ném. Ausztria 64 ; átl. évi szapor. 17%. Az öngyilkossági módokra nézve pedig arról tanúskodnak a tények, hogy az akasztás mind jobban terjed, úgy, hogy Francziaországban például 1835—1858 időközben a vízbeölés esetei 331%-ról 316%-ra sülyedtek, míg az akasztási esetek 299%ról .37,5°/o-ra emelkedtek. Az öngyilkosság, mint minden emberi cselekvény, testi vagy belszervezeti, majd kültermészeti és végre társadalmi tényezők közrehatásának a szüleménye. Mindezen uraló körülmények okszerű viszonyzatban állanak az öngyilkosság mint okozathoz, mely viszonyhoz a beható körülmények természetéhez képest változó és a megfelelő tényekben külsőleg is észlelhető, így,ha tekintjük az időt és évszakokat,melyekben az öngyilkosság elkövettetik, azt találjuk a Francziaország-,Belgium-, Dánia-, Szász- és Bajorország, valamint az európai nagyvárosokban (London, Páris, Berlin, Frankfurt stb.) tett tapasztalatok nyomán, hogy az öngyilkosság az egyes hónapokban a nappal emelkedik és sülyed. Vagyis június és július havában mindenütt a legtöbb öngyilkossági eset fordul elő, november, december és január havaiban pedig a legkevesebb. Ám szóljanak maguk a tények. — Következő öngyilkossági esetek fordultak elő: Francziaország 1851—60. Télen 203, őszszel 207, tavaszkor 280, nyáron 300. — Belga 1841—49. Télen 195, őszszel 229, tavaszkor 275, nyáron 301. — Dánia 1854 —56. Télen 188, őszszel 211, tavaszkor 264, nyáron 337. — Szászország 1847— 58. Télen 195, nyáron 217, tavaszkor 281, nyáron 307. — Ausztria 1851—54. Télen 171, öszszel 211, tavaszkor 280, nyáron 338. — Bajorország 1851—57. Télen 215, öszszel 226, tavaszkor 269, nyáron 290. London, télen 168, öszszel 244, tavaszkor 237, nyáron 351. Frankf, télen 216, őszszel 199, tavaszkor 270, nyáron 315. E szerint nem — mint gondolnék — a borús és ködös őszi napokban, hanem a verőfényes nyáron legnagyobb az áldozatok száma, kétségkívüli tanúságául annak, hogy az idő évszakonkint változó természetéhez képest, hatást gyakorol az öngyilkossági hajlamra. A meleg időjárás ugyanis elpuhítja az akarat ellenállási erejét, úgy hogy az ingerlő kísértetek több zsákmányt ragadnak ; a hideg ellenben edzi, aczélosítja az akaraterőt és így vértet ad a támadások ellen. Az idő azonban csak egy hatvány, mely fokozza az érő hajlamot, maga az öngyilkosság főkép az ezernyi társadalmi behatások körében nő nagyra. Annyi bizonyos, hogy az ép és erős akarat-erély felett nincs oly hatalma a hőmérsékletnek, mint az erkölcsileg már szétmállott akaratromok felett. Mint Bécsből jelentik, a sokat emlegetett vasúti üzlet mégis létre fog jönni s arra nézve a hitelintézet s az anglobank közt az egyesülés tegnap megtörtént s a részletek megállapittattak. — A „pesti népkör“ t. választmányi tagjai fölkéretnek, hogy a szerdán e hó 14-én d. u. 5 órakor a kör helyiségében tartandó gyűlésen megjelenni szíveskedjenek. Jókai Mór. — A főrendiház tagjai az elnökség által tisztelettel értesittetnek, miszerint a folyó hó 15-ikére hirdetett főrendiházi ülés, folyó hó 19-ikére halasztatott el. — A német bank még alakuló félben van s már is egy újabb bank alakitása van szóban a pesti pénzpiaczon „pesti bank“ czímmel. Az alapítók élén váltóüzlet áll.Az igazgatók már ki vannak szemelve. A „pesti bank“ tőkéje 5 millió forintot teend, melyre egyelőre 2 millió fog befizettetni. Bank alapítás s vasúti üzlet — ez a jelszó. A pesti ellenzék központi bizottmányának egyik tagjától a következő sorokat vesszük : Tisztelt szerkesztő úr ! A Ferenczvárosi ellenzéki értekezletről szóló tegnapi tudósításban a többi közt az áll, „hogy az összejöttek zokon vették és méltán, hogy az ellenzéki középponti választmány, melynek feladata volna a városrészekben az ellenzék összehívása és szervezése iránt a kezdeményező lépést megtenni, a Ferenczvárosi ellenzék tegnapi közgyűlésén nem is mutatta magát s ekkér a központban megállapított pártszervezési munkálat is csak magán uton lett beterjesztve.“ Ezen vád, a mennyiben a központi bizottmányt tárgyazza, alaptalan. A központi bizottmány az elfogadott alapszabályok értelmében az egyes városrészek gyűléseit figyelemmel kisérni tartozik ugyan, de azokon, mint bizottmány megjelenni nem tartozik. A „figyelemmel kisérés“ ugyanis csak annyit jelent, hogy egyik vagy másik tagja abban megjelenve, a történtekről a központi bizottmányt értesítse. Hogy pedig a központi bizottmánynak nem egy,hanem több tagja volt jelen a jelzett Ferenczvárosi ellenzéki értekezleten, az kétséget nem szenved. Az egyes városrészek ellenzékének szervezése közvetlenül nem a központi bizottmányt, hanem ugyancsak az alapszabályerry kutatásai szerint még a hétköznapok szerint is sajátszerűleg oszlanak meg az öngyilkossági esetek. Szombaton ugyanis, midőn rendesen a munkadíjt szokták fizetni, és a vasárnapi mulatságok vannak kilátásban, a legkevesebb eset fordul elő, hétfőn és kedden azonban, valószínűleg, mert az ünnepnapok élvei után a nyomor és kijózanodás annál súlyosabb, a legtöbb esik áldozatul: 1119%, hétfőn és kedden 157100.A nők ellenben vasárnap követik el a legtöbb öngyilkosságot,mely napon a kóborló oroszférj leginkább hagyja magára a nyomorban és gondok közt küzködő nőt. Jellemző különbséget találunk az öngyilkosok között nemeik szerint. Az öngyilkosságbani részvét aránya a két nem között nagyon egyenlőtlen, a férfiak 3—4, sőt néha 5-ször nagyobb számmal fordulnak elő az öngyilkosok közt, mint a nők. Sokan e tényből a nőnem átlagosan nagyobb erkölcsiségére hajlandók következtetni, azonban ha meggondoljuk, hogy a férfi természeténél fogva a nyilvános élet viharaiban él, vállalkozásokba bocsátkozik, melyek pillanatok alatt felemelhetik, de megint tönkre is tehetik ; elveket, világnézetet maga alkot magának, közelebb áll a csalódások és meghasonlások lesújtó esélyeihez, mint a nő, ki a családi élet többnyire felhőtlen légkörében, a régi erkölcsök békés uralmához van szokva, úgy hogy nemcsak a kétségbeejtő fejtörések és elvküzdelmektől távol áll, hanem ha néha-néha gondok rohanják is meg, tűrni és szenvedni tudó természetével könnyebben ellentáll a kétségbeesés ostromának. E tapasztalat alól egyetlenegy európai államban sem találunk kivételt. Francziaországban ugyanis a fineműek számviszonya a nőöngyilkossághoz 1 : 3.23 (1851—60) Dániában (1835—40) 1: 3.48. Szász királyságban (1847—55) 1: 3.62. Ba . Wi6 „muwou» WUan»ijorországban (1857—62) 1: 3.91. Belgium- i tett öngyilkosságoknál szabályszerűen ban (1840—49) 1 : 3.30. Svédországban (1847-55) 1: 4.39. E viszony a korokhoz képest változó ugyan, hanem sohasem olykép, hogy a nőnem öngyilkossági részvéte túlhaladná a férfiakét. Egyetlen kivételt csakis a 21—30 évesek képeznek, akik a nemi elfajulás csábjainak leginkább vannak kitéve ; minélfogva az elvesztett szűzi erények gyalázata és lélekfuró gyötrelme nagyon sokat a kétségbeesésbe hajt. A két nem különböző természete az öngyilkossági módok és eszközök megválasztásában is mutatkozik. Francziaországban 1852—61-ig tett észleletek alapján ugyanis 100 finomű öngyilkos közül 26% a hullámok közé temetkezett, 42—43% felkötötte magát, 14—15% golyót küldött a szívébe, 4—5% szúró vagy vágó eszközzel metszette el élete fonalát, 3% alázuhant a magasból,2% mérget vett, 6—7% kőszéngőzzel lehelte be a halált, 1% más eszközökhöz nyúlt. A nők azonban leggyakrabban választják a vízhalált (44— 45%), mert a víz minden különös önerőfejtés nélkül magától végezi gyilkos tisztét, kerülik a „csúnya“ akasztást (28.8%), a golyótól a legjobban félnek (0.6%), gyakrabban rohannak le a mélybe (5.5%), méregserlegből ritkábban veszik a halált (3.1 %), hanem szeretnek a puha párnák közt kőszéngőzben aludni elő örökre (14.2%). A férfiak eszerint leggyakrabban használják a kötelet, a nők a babák elnyelő örvényét. Ha Wagner azon állítása, miszerint az öngyilkosság indokai befolyással vannak az eszközök megválasztására is, igaz, akkor igen szomorúan jellemezné korunkat a tény, hogy az akasztás folyvást nő, mert ezt rendesen az életunt, korhely vagy kicsapongó emberek szokták választani, míg az u. n. „ideálisabb“ okokból elkövet nelvek értelmében — a központi bizottmány által kiküldött albizottságot illeti. Ezt a kötelességét pedig a központi bizottmány utolsó ülésében igenis teljesítette, utasítván az egyes városrészekre eső öt-öt tagját a központi bizottmánynak, illetőleg ezen ötös albizottságok elnökeit, hogy a maguk kerületeikben az ellenzéket szervezésre hívják, össze. S hogy ezt a Ferenczvárosi ötös bizottsága, illetőleg ennek elnöke, alkalmasint teljesítette, onnan következtetem, mert az értekezlet valóban meg is tartatott, és mert a párt elnökének épen az ötös bizottság elnöke választatott meg, aki tehát valószínűleg jelen is volt. Ezekből kitetszik, hogy a központi bizottmány nem mulasztotta el fölvállalt kötelessége teljesítését, és hogy e szerint a Ferenczvárosi elvtársaknak nem volt mit zokon venniük, ha ugyan — a „Magyar Újság“ tudósítóján kívül — valaki igazán zokon vette azt, hogy a központi bizottmány testületileg nem volt jelen amaz értekezleten. Mi egyébiránt annál kevésbé kívánható, mert a központi bizottmány, az elnökök és jegyzőkön kívül, mind csak oly tagokból áll, kik egyik vagy másik városrésznek ötös bizottságához tartoznak s igy saját városrészükben vannak a pártszervezéssel elfoglalva. Egyébiránt ha egyik másik más kerületben központi bizottmányi tag akart volna is a Ferenczvárosi értekezletre elmenni, arra az lett volna szüksége, ,hogy az ne csak a Ferenczvárosban, hanem a többi városrészekben, is vagy legalább a lapokban előre hirdettessék, ha már az egyes tagok külön nem értesittettek is . — ilyen hirdetményeket pedig én legalább nem láttam, nétholyagsam.r -funf Egy központi bizottmányi tag. Azon uraknak, kik a Besze ügy megvizsgálásával lettek az igazság- Ügyminiszter által megbízva, ajánljuk az alábbi sorokat, melyeknek hitelességét, úgy hisszük, kik sem merendik kétségbe vonni. Szemere Miklós ugyanis következőképen ír az „Ellenőr“ tegnapi számában : Még pár szó — Beszéről. S nem két három, de számtalan szemtanú után. — Besze állítása, hogy Ujhely emlitett hidjához Barthosz Tivadarral érkeztekor, szánkója a Matolayak által feltartóztatott volna — hamis állítás ! ő maga állitá meg azt, s leszállván róla, azonnal korteskedni kezdett; minek következtében az utczai nép által vele elkövetett többnemű, teljesen érdemlett meggyaláztatás mind úgy történt, miként az ellezéki ,lapjaink által eddig közölve volt, azon egyét kivéve, hogy földhöz ütve s fektében ütlegelve (ő maga is tagadja ezt, s ez egyben — mondom igaza van) nem volt, minél fogva a spártai háromszáz hősre irt epigrgippiot ily formán: „Die hospes Lónyaio, mete bic vidisse jacentem, dum dextris kortes legibus obsequebar“ el nem kiálthatta. A többi mind igaz azonban annyi mégis igaz, hogy kergetői egyike által hátulról lerántatván lábáról, térdre bukott, — no de újra talpra ugrott, tovább folytatta — nem: a szaladást, csupán — az újhelyi csendbiztos szárnyaitól fedezve — a tisztességes hátrálást az idősb Ajax módjára, kiről Homer apánk azt énekli, hogy visszanyomatván a trójai hősök által, nem férfiatlanul futva, de viszsza vissza agyarkodva olykor: „vadszamárként hátrált.“ Hátrált pedig Besze egész a szavazatszedő teremig, hol is igy kiáltá el magát szentori hangon „szánkámról leránmesebb“ (?) eszközök szerepelnek, minek például a golyó, tör, melyekkel a szerelmesek szokták rendesen boldogtalan ágyú fúriáit sírhalmok alá temetni. A nemzetiségi sajátságok szerint különböző öngyilkossági jelenségeket találunk különböző nemzeteknél. A német fajnál ugyanis legnagyobb mérveket mutat az öngyilkosság. Egy millió lélekre jön a germánoknál általában 100, románoknál 80., német 112 angol 65., franczia 105., szlávoknál 34., ausztriai szláv 47, skandináv 126., olasz 20., portugál 7, orosz 28. Átlagosan: 68. A germán faj túlnyomó öngyilkossági hajlamát az uralkodó protestáns felekezetiséggel hozzák okozatos összefüggésbe, mert a lelkiismeretes és mélykedélyű protestáns felekezetűeknél nagyobb lévén az önbírálat hajlama, elfajulás és ferde egyéni fejlődés mellett, könnyebben ragadják őket a nehezedő körülmények kétségbeesett tényre, mint a könnyűvérű románokat, kik különben is hagyomány- és megkövült vallási dogmákhoz tapadnak minden egyéni reflexiók és szellemi törődés nélkül; a szláv véralkat pedig annál kevésbé fogékony a független egyéni önbíráskodás és önelhatározás tényei iránt, mert a politikai és vallási viszonyok kettős nyomása alatt csakis idegen külelemeknek tanult és tud hódolni. Különböző jelenségekkel találkozunk a városokban is, mint a vidéken. Legout számítása szerint Párisban 646 öngyilkos jön egy millió lélekre, az egész országban átlagosan pedig 110. Koppenhágában egy millió lélekre 477 öngyilkos jön, egész Dániában 288, Berlinben 211 öngyilkos jön egy millió lélekre, egész Poroszországban 123. úgy látszik e szerint, hogy az öngyilkosság a városban gyakoribb, mint a vidéken, a nagyobb és népesebb városokban még gyakoribb mint a kisebbekben.