Magyar Ujság, 1872. március (6. évfolyam, 49-74. szám)
1872-03-07 / 54. szám
Csötörtök, Baerenztol iroda: Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bénniéntetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, VI. évfolyam. 1872. márczius 7. Elbilletés járt Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre...................................20 frt — kr. Félévre............................... . . 10 „ — „ Negyedévre......................................6 „ — „ Egy hónapra......................................1 „ 70 „ Egyes szám ára 10 kr. akcletéal dl is 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetését külön 30 kr. Nyílt tér: 6 hasábos petitsor 25 kr Pest, metro 7. 6. Politikai szemle. Az osztrák képviselőház tegnap esti ülésében folytatta a költségvetési vitát és elintézte a honvédelmi minisztérium bevételi és kiadási költségvetését. Lenz indítványára a cultus-költségvetés tárgyalása a közoktatási miniszter távolléte miatt ideiglen elhalasztatott, és azután még a pénzügyminisztériumi budget néhány cime intéztetett el a bizottság javaslata értelmében. A határozati javaslat tárgyalásánál, mely a kormányt az épület, kereseti és jövedelmi adó reformjára vonatkozó törvényjavaslatok előterjesztésére szólítja fel, Depretis p. A. miniszter tetszés közt kijelente, több képviselő részéről kifejezett kívánság folytán, hogy a kormány a ház újra összeülése alkalmával az egyenes adó reformjára vonatkozó tvjavaslatot fog előterjeszteni, melyben a kereseti és gazdasági társaságok illő tekintetbe fognak vétetni. Végre a kereskedelmi miniszter egy törvényjavaslatot terjesztett elő a Tarnovtól a magyar határig Sluchow mellett vonuló és Trychovtól Zagorzra elágazó vasútra vonatkozólag. Az osztrák országos főtörvényszék megerősítette a bécsi országos törvényszék határozatát Anton ókatholikus plébános vád alá helyezése tárgyában, egy m. é. nov. 1-én tartott egyházi szónoklata miatt, melyben a büntető törvénykönyv 303. §-ának áthágása foglaltatnék. A tárgyalás a jövő héten tartatnék meg. A belga külügyminiszter kijelente a kamara előtt, hogy a pápa melletti követ fentartása ép oly szükséges a vallási érdekekre nézve, mint az olasz udvar mellettié az anyagi érdekekre nézve. A franczia nemzetgyűlés újra megválasztotta elnökét és alelnökeit. Du Tempel interpellációja Francziaországnak a pápai székhez való viszonylataira vonatkozólag három hónapra elhalasztatott. A nemzetgyűlés balközépi pártja e ha 2 dikán értekezletet tartott Párisban, melyben elhatároztatott, hogy kezdeményezni fogják a végleges kormányforma megállapítására szükséges lépéseket. Erre nézve a módozatok titokban tartatnak, s a párt egyelőre csak egy új párt kezdeményezésével lép a világ elé, melynek neve lenne „nemzeti unió“ s melyhez a balközépen kívül csatlakoznának mindazok, kik a kormányt véglegesen támogatják. Ha ez új párt egy többséggel bíró kormánypárttá nőné ki magát, akkor a kormány tenne majd intézkedéseket, melyek közt franczia lapok nem indokolatlanul sejtik elsősorban a jelen nemzetgyűlés szétoszlatását. A washingtoni senatus nagy szótöbbséggel fogadta el Sumner indítványát, mely szerint héttagú bizottság küldetik ki megvizsgálására annak, hogy az Egyesült Államok az utóbbi háború alatt mily fegyvereladásokat tettek Francziaországnak. E kérdés különösen német lapok által pengettetik váltig s máris fontos nemzeti jelleget öltött. Sumner indítványa most egész terjedelmében megérkezett s abban a fegyver-eladásokra vonatkozólag érdekes részleteket találunk. Bizonyos Squire, egy new-yorki ház ágense, 1870. okt. 8-dikától kelt sürgönyében egy ír Remington úrnak, ki a nemzeti védelem kormányához közel állt: „A legnagyobb befolyásokat bírjuk, melyek minden követ megmozdítanak, hogy az eredményt megszerezzék.“ Remington Jules Cesté-hez, a toursi fölszerelési bizottság elnökéhez intézett levelében azt írja, hogy „az Egyesült Államok kormánya a száz üteg megvételére vonatkozó szerződést készségesen a felére redukálta, s hogy továbbá a 75.000 Springfield-féle fegyver helyett csak 40.000-et hajlandó eladni, s hogy a kormánygyárakban a töltények készítését nehéz volt kieszközölni, de az mégis kieszközöltetett.“ A különféle közleményekből az tűnik ki, hogy nemcsak, hogy eladattak fegyverek, de ilyenek a kormány gyáraiban is készíttettek. Az 1871-ben az Egyesült Államokból kivitt hadi szerek 10 millióra rúgnak s a hadügyminiszter csak 8.286,131-t vett át. Az ügyállás megvizsgálását tehát az amerikai kormány jó hírneve mellett az Egyesült Államok kincstárjának érdeke is követeli. Az orosz hivatalos lap ismerteti az államháztartás eredményeit. Az állami bevételek 1860 óta 314 millió rubelről 470 millióra emelkedtek, tehát csaknem 50%-nyi növekvés mutatkozik. Ez emelkedés azonban nem annyira az ország productív erejének fejlődéséből, hanem Lengyelországnak az általános orosz költségvetésbe történt fölvételéből származik, azonkívül a szeszes italok s a direkt adók is jelentékenyen fölemeltettek A kiadások 1863 óta 330 millió rubelről 459 millióra emelkedtek, azaz mintegy 42 °0-kal. Ezen emelkedés elsősorban a hadsereg szükségleteinek fokozódásából ered. Azon 110 millió rubel levonása után, melyet évenként az államadósságok kamatai fölemésztenek, a kiadásoknak 1863-tól 1872-ig történt fokozódásából 44 millió vagy 40% a katonaság szükségleteinek fokozására, 33 millió vagy 30% a közigazgatás újabb igényeinek kielégítésére, 10 millió vagy 21% az adóbehajtási költségekre esett s alig 10% jutott a productiv kiadások szaporitására. Az 1871. fogyasztási adók sem jó világot vetnek a birodalom közerkölcsiségi állapotára 1871-ben 190,010,849 rubel, azaz 24 és fél millióval több mint az előirányzatban fölvéve volt s 12 millióval több mint 1870-ben, folyt be a fogyasztási adókból. Ezen összegből egyedül a szeszes italok utáni adóra 142.215,028 rubel esik, míg asó csak 11.870,694, a dohányadó 8.346,082, a cukoradó 3.474,892 rubelt hozott. Oroszországban nagyon elkelnének a mérsékletességi törvények, miután a fentebbi kimutatás szerint, a szeszes italokkal való élés túlságosan elharapódzott az országban. Az országházból. — Márcz. 6. — Zúgó vihart, fát-gyökeret tépő orkánt kellene festenünk, ha a mai ülés képét akarnék adni. Nincs szinünk, nincs ecsetünk hozzá s ha meg is ragadhatnék egy-egy pillanatát a szembeállt elemek folyton változó, most apályt, majd meg dagályt jelző küzdelmének, csak egy perez, egy szónok, egy szó hatását volnánk képesek leírni, az egész ülés hánykodó fogalmát nem. Mi sem mondhat inkább halálos ítéletet e kormány és hazafiatlan, kegyeletet nem ismerő politikája fölött, mint az, hogy e szokatlan összetűzést a jobboldal és egygyé tömörült ellenzék között, a ház egy elhunyt jelesének úgyszólván sírja fölött idézte elő a kormányelnök, Lónyay gróf. Gonda László temetéséről volt szó, mely holnap délután három órakor fog végbemenni. Csanády Sándor indítványozta , hogy a ház e kivételes, gyászos alkalomból csak két óráig tartson ülést, mikép az elhunytnak meg lehessen adni a végtisztességet. De Lónyay gróf nem az az ember, ki egy perczet is fölhasználatlanul engedne, ahol hatalmának, önkényének megszilárdításáról van szó. A legdrágább ravatal nem eléggé szent neki, hogy utána ne nyúljon, ha hasznavehetőt lát rajta. A sírdombról is tép virágot, ha csak gomblyukába illik! Amiről már tegnap óta rebesgettek az országházon belül és kívül, hogy t. i. a kormány az ellenzék magatartásával szemben az országgyűlést permanensnek készül kinyilatkoztatni, annak szőnyegrehozására busásan látszott okot adni kormányelnökünknek ez az egy órai idő, melyet a kegyelet, a felebaráti részvét számára kért az ellenzék. Tekintve, hogy a háznak szerinte nincs ilyen vesztegetni való ideje, öt órára az ülés folytatását hozta indítványba. Ha már maga ez indítvány is képes volt felháborítani az ellenzéket, mely abban méltán látott épp oly durva mint eltürhetlen sértést, még inkább növelte ezt az elnöklő Perczel Béla föllépése, ki a rövid és tárgyához képest elég mérsékelt hangon folyt vitát a mamelukhad helyeslése közt azzal hitte elütni, hogy a házszabályokon erőszakot téve a névszerinti szavazást megtagadta. Ez a pillanat jelezte a vihar kitörését. A szenvedett jog és méltatlaság teljes hevével tört ki az egymást érő szónokokból s az igazság, a meggyőződés sújtó hangjai elől nem volt menekvés a szavazógép rejteke felé. Míg Madarász az erőszak által teremtett helyzetet tárta a kormány szemei elé, Simonyi Ernő kérlelhetlen következményeiben ismertette s a folytonos zaj, a hullámzó mozgás a kormány padjai körül bizonyíták, hogy az érvek bár eredménytelenül hangzottak el, sejtő félelmet keltettek nyomukban. S mi vigasztalót talált e műve után, ez erkölcsi halálos veresége közben a kormány és támogató pártja? Talán Ghyczy nyilatkozatában keresendő, talán Csanádi Szontágh Pál szavaiból olvasandó, akik szintén helyeslik a hazaszeretet kitűzte czélt,melyet az ellenzék tegnap nyíltan vallott, és csak a parlament méltóságát féltik eszközeitől ? Számba vettük, latolgattuk őt hosszú éven át. Tegnap hallotta a kormány, hogy a gyilok ellen megvédjük a nemzetet azzal az eszközzel, melylyel a halálos döfést felfogni bírjuk. A parlament méltósága — magunk mondottuk — szenvedni fog, de a kormány akarta, ám viselje terhét. Merénylete ellen nem pajzs a legyező s az erőszak tőre ellen nincs helye a védelem válogatásának. Az ellenzék leszavaztatott ma is. Az országgyűlés tehát este is fog ülésezni s a többség akaratától függ a nappali üléseket hosszabbítani óráról órára, mig a választási törvény nem lesz keresztülhajtva. Meglássuk mi czélt ért vele. Minket készen talál. Az ülés további folyamát illetőleg terjedelmes országgyűlési tudósításunkra utaljuk olvasóinkat. Ott meglelhetik azt a hahotakeltő pamphletet is, melyet Tóth Vilmos a képviselői incompatibilitásról szóló törvény czimén beadott. Pamphlet az, ismételjük, minőt nem ismer az alkotmányosság története, s melynek hallatára elpirult volna maga Deák Ferencz,ha következetesen nem tartaná távol magát ettől az egész vitától, melylyel a kormány és pártja csak szégyent halmoz a jogfosztott nemzetre, amelynek nevében Budán Bécsben közösen székel. — Újabb vasúti üzlet. A magyar kormány alkudozásokat folytat a déli vasútvonalak megvétele iránt. A társulat 110 millió forintot követel. A kormány még nem tett ajánlatot. Ha a vétel létre jön, az esetben a déli vasúthálózat két részre fog osztatni. A fővonal a buda-fiumei lesz a hozzátartozó szárnyvonalakkal, a többiek iparvasutak lesznek s ezek központja a pécsi kőszénbánya kerület lenne. — A napokban írtuk, hogy Somssich Pál, a képviselőház elnöke, a déli vasút társulat igazgató tanácsosi állásáról lemond. Mint egy kormánypárti lap mai esti számában olvassuk, Somssich azért mond le ez állásról, mert hosszabb idő után most arról győződött meg, hogy állásának nem felelhet meg, miután az igazgató tanácsi ülésekben nem vehet részt, s mint lelkiismeretes ember arra nem tarthat igényt. Különben e lemondás rövid idő múlva már azért is megtörtént volna, mert hírszerint, Somssich az országgyűlés befejezte után egy magasabb bírói állásra fogna kineveztetni. Egy bécsi lap azt újságolja, hogy a magyar országgyűlés ápr. 19-én fog berekesztetni s az uj ülésszak aug. hóban nyittatnék meg. — Yukanovics, a horvát báni helytartó, az összes hivatalnokokhoz szigorú rendeleteket intéz, természetesen mindenkit elbocsátással fenyegetve, ha erélyesen nem korteskedik. Horvátországban e szerint nagyon furcsa dolgok történhetnek a kormány tudtával. Pejacsevich László, kiről a napokban azt írtuk, mintha a nemzeti párthoz akarna átmenni, amint egy táviratban tudatja, e hit valótlan, hanem igenis kormánypárti marad továbbra is s a nasici kerületben fog föllépni. Pejacsevics Péter pedig majd Eszéken próbál szerencsét. A fővárosok rendezése. A fővárosban gomba módra tenyésző, és a kormány által hirdetésekkel és más indirect módon táplált német nyelvű lapok már megkezdették az izgatást a fővárosok rendezéséről szóló törvényjavaslat érdekében, mely szintén egyike lett volna azon javaslatoknak, melyeket elintézni s illetőleg beczikkelyezni még az országgyűlés jelen utolsó ülésszakának lett volna feladata, amelyre azonban a jelen körülmények között már alig kerülhet a sor. Magától érthető, hogy ez izgatás a kormány javára van viscenirozva, s az ellenzék, a miért a haza összes polgárai jogainak kötelességszerü védelméről nem hajlandó abdicálni s a capacitátió összes fegyvereit kimeríti a választási, törvényjavaslat végzetes tervezetének megváltoztatása érdekében , nem kevesebbel vádoltatik, mint azzal, hogy szántszándékosan akarja e kérdést megoldatlanul, a fővárost pedig rendezetlen s mintegy törvényen kívüli állapotban hagyni. Most ez az érv van napirenden s igen természetesnek fogja találni mindenki, hogy ha más jobbnak hiányában a német lapokat olvasó fővárosi polgárságot is ezzel tradálja és uszítja az ellenzékellen a kormánypárti sajtó: előre láthatni, hogy alkalmazni fogják azt a,, országgyűlésnek hátralevő napjai ralatt még szélesebb mérvben és mégarczátlanabb cynizmussal is, s azért nem lesz fölösleges a fönforgó kérdésre már most egyet mást megjegyezni részünkről. Ha a fővárosok rendezéséről szóló törvényjavaslati örökségkép kénytelen lesz a jövő országgyűlésre átszállani, ez baj, különösen a főváros adófizető polgárságára nézve, mely nolle velle kénytelen belenyugodni azon anomáliába, hogy a város pénzével és ügyeivel oly képviselőtestület rendelkezzék tovább is, amelynek mandátuma már másfél év előtt lejárt, amely újabb megbízatást senkitől nem nyert s amely eszerint egészben véve törvénytelen. De ki lesz az oka a törvényjavaslat lemaradásának, föltéve hogy az csakugyan kénytelen lesz az időnek elodázhatlan rövidsége következtében lemaradni ? Az ellenzék ? Hisz az nem initiálta e törvényjavaslatot, sem a tárgyalási napirend megállapítása fölött nem intézkedhetik. Az okot tehát a főváros polgársága józanul nem keresheti másutt, mint egyes egyedül, kizárólag a kormány mulasztásában. Már maga a törvényjavaslat oly későn terjesztetett be, hogy a megoldásra váró fontosabb kérdések mellett apodicticus bizonysággal előrelátni lehetett, miszerint annak beható és a kérdés fontosságát megillető komoly megvitatásához az országgyűlésnek nem lesz ideje. De még ez indokolhatlan késedelemmel csak ki lehetett volna valamikép békülni, ha magának a törvényjavaslatnak szerkezete és egész tendenciája nem lett volna annyira rosz és elhibázott — miszerint a főváros polgárságának jobboldali baloldali része egyiránt föltétlenül kénytelen volt azt elkárhoztatni, ellenében meetingeket összehívni, aláírásokat gyűjteni, és az országgyűlésnél kérvényezni. Ily körülmények között arról, hogy e kétségtelenül fontos törvényjavaslat könnyedén keresztülmehessen az országgyűlésen, többé szó sem lehetett. Másfelől természetes volt az is, hogy a munkálatnak gyökeres átdolgozáson kellett előbb keresztülmennie, hacsak a kormány egy általános ellenszenvvel találkozott intézkedési tervezetet reá nem akart erőszakolni a testvérfővárosra. Kérdjük, mennyiben vannak, mennyire haladtak e munkálatok ? — E kérdésre azonban egyenes feleletet aligha fog adni tudni bárki is a belügyministériumból. A dolog köztudomás szerint azon állapotban van jelenleg is, amelyben a ház elé terjesztetett. És most még az ellenzék ellen mer a kormánypárti fővárosi sajtó izgatni, azt hirdetvén, hogy a fővárosok rendezésének foganatosítását ez gátolja ? Hogy az ellenzéket illeti a felelősség, ha a kérdéses törvényjavaslat le fog maradni az országgyűlés jelen ülésszakának napirendjéről ? Csak megjegyezni kívántuk ezeket a német zugsajtó insinuatióira, anélkül hogy azoknak bármi csekély fontosságot is tulajdonítanánk. Mert meg vagyunk arról győződve, hogy nincs a fővárosnak egyetlenegy józanul gondolkozó polgára, aki a főváros jól felfogott érdekeivel összeegyeztetni tudná e kérdésnek elhamarkodott, szerencsétlen és olynemű megoldását, amely talán évek hosszú sorára vetné vissza magát a fővárost. Másrészt nem mernénk föltételezni a főváros józan polgárságáról annyi önzést — s hogy nevén nevezzük a gyermeket — akkora hazafiatlanságot, hogy az ország összes lakosságának, a haza egyetemének legfőbb érdekeit — melyek a választási törvényben nyernek kifejezést — háttérbe szoríttatni kívánná csak azért, hogy a főváros rendezése még ez ülésszak alatt foganatosíttassák. Nincs nemcsak renden, de — mint már fönőbb megjegyeztük — megbocsáthatlan mulasztás a kormány részéről, hogy e fontos törvényjavaslat tárgyalása valószínűleg elodáztatik — de ez elodázásban mégsem rejlik a fővárosra nézve akkora veszély, mint amekkora rejlhetik abban, ha megoldatik ugyan maga a kérdés, de úgy, hogy a megoldás módjával senki megelégedve nem lévén, az nem állapít meg mást, mint egy újabb ideiglenességet. csrását, de nem is tartozhatunk azok közé sem, akik a siker hatalma által elvakulva, jogérzetük fokozatos tompulását, álomkóros egykedvűséggel viselik. Kétségkívül nagy érdemei vannak Ráday grófnak, mert úgyszólván a haza becsületét homályositák a mindennapi rablások, melyek a zsarnok rendszer hatalomszolgáinak bűnös működése nyomán, a társadalom árnyékában felburjánzottak. Ezen fattyú kinövések lemetszésére, pénz és hatalom kellett, a mely két eszköznek bőven birtokában volt a gróf. Ez még nem az ő érdeme. Érdeme volt azonban, hogy aránylag kevés vérontással, úgyszólván madárhivókkal csalta lépre a jó madarakat, s a legrégibb, s legmélyebb bűnök rejtekébe sikerült behatolnia. Ezen gróf segédszemélyzetét is illető érdemek azonban koránt sem tartoznak azon egyedül a legmagasb, díjtalan hazafias érdemeket illető magasztos erények közé, melyek egy város, egy nép dicsőitési nyilatkozványinak oly alapja szolgálhatnának, mint a milyenben a gróf Szeged népének egy nagy része által részesült. A petitio, mit a szegedi polgárok a miniszterelnökhöz, a grófnak további Szegeden maradása érdemében benyújtottak, azon kikötéssel, hogy a gróf siettesse működésének befejezését, s hogy ne avatkozzék az igazságszolgáltatás személyes gyámkodást nem tűrhető menetébe; mondjuk, egy ilyen kérelem, mely a grófot mint királyi biztost, s nem mint legfőbb bírót, elismerésben részesité, épen elég volt a polgárok részéről; azonban a fáklyásmenet és egyéb fényes ovatiók, már fölöslegesek, sőt károsak voltak, a személyes hatalom emberének nagy megtiszteltetésére. Egy nagy befejezett mű, a honmentés munkájában tett nagy bevégzett szolgálatok érdemlik a hazafiús kitüntetés ezen nyilatkozványait. Nem akarunk azok közé tartozni, kik bármily tekintetekből igen gyakran gáncsolták a kir. biztos sikerdus működését, a mi ismét nagy részben előmozditá eme említett ovatiokat, de ha ezen túlhajtott elégtétel a gróf személye iránt immár megtörtént, legyen , ha nem elégeltük meg a kir. biztosnak kormánya által nyújtott azon elégtételt, mely őt leköszönése után általában újra megerősíti, s ha már a nép egy nagy része belement az egyeduralom rendszer keretébe illő királyi biztosnak, ezen igenis demokratikus jellegű alkotmányos tisztelet nyújtásba, úgy hisszük elértük a határt, ahol meg kell állapodnunk.A gróf úr követségre vágyódik; lehet, hogy mint tapasztalt szakembert meg is illeti az országgyűlésen való megjelenés, e kérdés megoldása a kormánypártot illeti; azonban a gróf épen nem azon választókerületet van képviselni hivatva, a melyben hívei e tekintetben mozognak. A gróf lehetett valaha még baloldali is, azonban kormánybiztosi működése épen nem illik bele a baloldali elvekbe, és ha Ráday gróf ma azt mondaná is — amit nem mondhat, — hogy ő, a deákpárti kormány hive, a kir. biztos baloldali lesz, még akkor sem lehet egy baloldali kerületnek a képviselője, mivel érdemeit oly elvek hű szolgálatában szerezte, amely elveket épen nem lehet az ellenzék elveivel összezavarni. Ezért figyelmeztetnünk kell politikai elvbarátainkat , hogy Ráday gróf lehetett igen jó királyi biztos, és a jelen félkegyelmű közösügyes rendszer gépezetének lehetett a leghasználhatóbb kereke, de mindamellett épen ezért nem illik bele a független férfiakat követelő, önálló magyar alkotmányért harczoló férfiak koszorújába. Ezért figyelmeztetjük pártfeleinket, hogy hagyjanak békét a személyes istenítésnek, s ne növeljék fejekre a kir. biztos személyét, a követválasztások idejére. Válaszsza meg ötét saját pártja, a kormánypárt, ha akarja. De meg vagyunk győződve, hogy ezt nem teendi, hanem minden befolyását annak kizsákmányolására fordítandja, hogy egy igen jelentékeny baloldali kerület szaporítsa a kormány mamelukk táborának sorait, mégpedig egy miniszteri osztálytanácsossal. Ez képtelenség volna. Több 48-at választó, csak egy óra hanem napi időköz is indítványoztatott e részről. Én tehát óhajtom hinni és remélni, hogy habár innen történt is az indítvány, a t. ház elhunyt tagja iránti kötelesség érzeténél fogva nem fogja ezen óhajt megtagadni, hogy lehetetleníttessék azon végrészvétünk és tiszteletünk nyilvánítása azáltal, hogy itt 3 óráig tartatván az ülés, anyagilag s testileg majdnem lehetetlenné tétessék az ottani részvét. Én nem tehetek róla, bármit határozzon a t. ház, de ezen óhajomnak kifejezést adni kötelességemnek tartottam. (Helyeslés a szélső balon). Elnök: Ha tehát méltóztatnak belenyugodni, holnap az ülés csak két óráig fog tartatni. (Helyeslés.) Lónyay Menyhért gr. miniszterelnök: T. ház ! Az ellen semmi észrevételt nem lehet tennem, sőt természetesnek találom a képviselő urak azon óhajtását, hogy elhunyt tagtársunknak végtiszteletében mindenki részt vehessen. (Helyeslés.) Azonban oly sürgős teendők halmaza fekszik előttünk, hogy bátorkodom kérni a t. házat, hogy 5 órakor ismét folytassa tanácskozásait. (Helyeslés jobbfelől. Ellenmondás balfelől.) Almássy Sándor: Én, t. ház, nem látom át, minő indokból követeltetik az, hogy azon egy órai mulasztásért a t. ház ismét összeüljön. Azt hiszem, azon kegyelet, mellyel az elhunytnak mindnyájan tartozunk, megengedi, hogy ezen egy órát feláldozzuk. Ha tovább akarják az üléseket tartani, adjanak be külön indítványt a maga rende szerint, de én azt, hogy ismét összeüljünk, nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőbalon.) Csanády Sándor: T.ház! Van a háznak egy határozata, mely kimondja, hogy az ülések reggeli 10 órától délutáni 3 óráig tartsanak ; a ház ezen határozatának érvényben kell lennie mindaddig, míg a háznak egy másik határozata ezt meg nem változtatja. Én ennélfogva csodálkozásomat fejezem ki azon, hogy a miniszterelnök úr nem tekintve a gyászos körülményeket, ily nagyszerű kárpótlást kíván az elveszett egy óráért, indítványát nem tarthatom elfogadhatónak. (Helyeslés a baloldalon.) Halász Boldizsár időnyerés szempontjából szívesen járul a miniszterelnök indítványához, hanem miután a regálék tárgyalása csak azért halasztatott el, hogy a pártok az iránt tanácskozhassanak, legalább addig, míg e fölött a tanácskozás tart, ne legyen ülés délután. Lónyay Menyhért gróf miniszterelnök a parlamentek történetében hallatlannak mondván, hogy valamely szónok, mivel az ülés ideje lejárt, másnap fejezze be megkezdett beszédét, indítványozza, hogy a házszabályok 160. szakasza szerint az elnök felhatalmaztassék tetszése szerint eloszlatni az ülést. Szontágh Pál (csanádi): Határozza el a többség azt, hogy ülést tart délelőtt, délután, éjfél előtt, éjfél után. Én ennek is hódolni kötelességemnek tartom, de hogy akkor, midőn egy elhunyt képviselőtársunk iránt a végtiszteletet akarjuk nyilvánítani, egyetlen egy órának elvesztése miatt, a jobboldal fegyvert kovácsol az ellenzék ellen, azt roszalnom kell. Henszlmann Imre: T. ház! Én e tárgyhoz egészen tárgyilagosan fogok szólni, és azt hiszem, hogy nekem épen lehet, mert először én egészségi szempontból akarok szólni, és másodszor a t. ház nagyon jól tudja azt, hogy én a házat nem szoktam untatni hosszas beszédekkel, a mostani tárgyalásnál sem szólaltam fel, hanem tehát tessék azt venni, amit Shakespeare mond Macbetjében: „I dare do all that may become a man who dares do more is none.“ Magyarul pedig azt teszi, hogy én mindent merek, mindent megteszek, ami férfiúhoz illik, ami nem illik nem teszem. Azt hiszem egészségi szempontból, ha mi oly hosszúra nyújtjuk az üléseket, hogy reggel 3—4 órát, délután is 4 órát ülésezünk, olyasvalamit teszünk, ami úgyszólván lehetetlen, azaz lehetetlen a czélnak megfelelni, mert lehetetlen a figyelmet annyira megfeszíteni, a tárgyalásokat oly sokáig figyelemmel kísérni. Ez mondom teljes lehetetlenség egészségi szempontból, másrészt pedig tudjuk, hogy itt néha oly hőség van, miként alig lehet kiállani. Ez is egészségtelen. És épen ezen egészségi szempontból felhívom Patrubány Gergelyt, képv. társunkat, legyen szives e tekintetben nyilatkozni és mondja ki nyíltan, hogy az egészséggel megfér-e reggel 3—4 órát és délután is 3—4 órát ülésezni. (Derültség és helyeslés a baloldalon. Fölkiáltások : Halljuk Patrubányt!) Patrubány Gergely bár egészségi szempontból ellene van a hosszú üléseknek, a törvényjavaslatot minél gyorsabban letárgyalandónak tartja. Almásy Sándor: A t. miniszterelnök felolvasta a házszabályok 160-ik §-át, mely így szól: Az elnök a ház akarata szerint megnyitja és eloszlatja az ülést, kitűzi a napirendet és a teremben kifüggeszti.A házszabály így szól szóról-szóra. A ház e jogát akként gyakorolta, hogy időről-időre meghatározta azon órát, meddig fog az ülés tartani (Zaj) Kérem Kovács László képv. urat ne szóljon beszédembe, azután tegye majd meg észrevételeit. (Kovács László: egy szót sem szóltam.) Én a házszabályokra hivatkozva szólok, ez volt az eddigi eljárás, s ez a helyes, melyet ha megváltoztatunk, mindennap vita keletkezik a felett, meddig tartsanak az ülések. Váljon gyakorlatibb eljárás lesz-e az? Nem. Váljon időkímélés lesz ?Egyátalában nem. Mert egynek tetszeni fog, hogy 12 órakor zárassék be az ülés, másnak, hogy 1-kor, harmadiknak, hogy 5-kor, és mindennap újra kell a felett határozni, hogy meddig tartson az ülés. Én indítványozni fogom, hogy 12 órakor, más, hogy 2-kor, más, hogy 5-kor zárassék be az ülés. Egyszer mindenkorra kell a felett határozni, mert ellenkező esetben mindig újra A Ráday ügy. Szeged, márcz. 3. Ideje lesz, hogy figyelmeztessük környezetünket a helyzet válságos voltára, melybe jogérzettünk a siker hatalma által elvakítva jutott. Nem tartozunk azok közé, akik derűre borúra ütik a nős Ráday működését és eljá ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése r márczius 6-án d. e. 10 órakor. Perczel Béla elnök megnyitván az ülést a jegyzőkönyv hitelesíttetik. Elnök: T. ház! Az elnökséghez egy gyászjelentés érkezett, mely szerint a halál ismét egy tagtársunkat kiragadott sorainkból. (Halljuk!) Gonda László, Békés városa képviselője e hó 5-én esti 7 órakor élete 41-ik évében meghalt. A boldogult buzgalommal és tevékenységgel tölte be azon helyet, melyre öt választóinak bizalma helyezte, s ennélfogva kérem a t. házat fejezze ki jegyzőkönyvileg sajnálatát tagtársának elhunyta felett. (Helyeslés) S miután e jelentés szerint a boldogult temetése holnap délután 3 órakor fog őszutczai lakásából megtartatni, a kérem t. házat méltóztassék ezen végtiszteletben részt venni. (Helyeslés.) Csanády Sándor: T. ház! Miután szándékunk, óhajtásunk részt venni elhunyt képv.társunk végtiszteletében, felkérem a t. házat, méltóztassék kimondani, hogy holnap az ülés 1 órakor ér véget. (Helyeslés a szélsőbalról; ellenmondás jobbfelől). Madarász József: T. ház! Én ugyan óhajtottam volna, hogy ezen indítvány nem ezen oldalról t. barátomtól, hanem önök közül, világosan kimondom a jobboldal padjairól történt volna. Emlékezhetnek önök, hogy midőn ilyenlás,csak