Magyar Ujság, 1872. március (6. évfolyam, 49-74. szám)

1872-03-26 / 70. szám

békés napokban a fokozatos haladás üdvös a szabadelvűségnek. Részéről Csernátony módosítását pártolja. Iszontagh Pál (csanádi) szintén az ál­talános szavazat ellen nyilatkozott s a tör­ténelemre hivatkozik, mely a­, ál­ános szavazatot sehol sem mutatta czélszerűnek. Anglia azért közeledhetik bátran az általá­nos szavazási jog felé, mivel ott a képvise­lők fizetéstelenek s föur, kereskedő, iparos és író egyaránt nemzeti alapon áll, bármely párthoz tartozik. Csernátony javaslatát fo­gadja el. Sziládi Áron nem általános szempont­ból tartja az alkotmányt megítélendőnek, hanem viszonyítani kell azt mindig a nem­zeti c­élokh­oz. Madarász indítványa az ál­talános szavazatjog, amely figyelemreméltó a népér­dek megóvására, és oly veszélyes volna főkép saját viszonyaink között, ahol az ország nem minden lakosa használja az alkotmányt nemzeti czélokra. Csernátony javaslatához járul­ Vécsey Tamás. Tagadhatlan tény, hogy a képv. háznak lehetőleg úgy kell alakulni, hogy a nemzet valódi reflexióját képezze ; ezen kívánat pedig el nem érhető akkor, ha a képv. ház alakításánál tétlenségre kárhoz­tat­ik a nemzetnek nem éppen legnagyobb osztálya. Midőn az általános szavazati jog mellett szólalok, fel, ki kell jelentenem, hogy itt írni olvasói nem tudás kérdését távolról sem fogom fel oly szigorú szempontból, mint Schwarz Gyula, mert én nem akarom az atyák bűnös mulasztása miatt a mostan élő generatiót büntetni, nem akarom az általá­nos szavazatot az írni olvasni tudástól füg­gővé tenni ; ki kell jelentenem továbbá azt, hogy Majoros J. képviselőtársamat nem va­­gy­­ok hajlandó a nők iránti minden hódola­tom és tiszteletem mellett is követni trou­­badonni szerepében; ki kell jelentenem még azt is, hogy a most érintett két megszorítá­son felül egyebet is szem előtt akarok tar­­tani. Nevezetesen nem akarok én oly álta­lános szavazatot, mely szavazásra jogosítja fel egyrészről az idegeneket, és azokat, kik másoktól függenek, másrészről a 20 éven aluliakat, a fenyíték alatt levőket, a kére­­getőket, a gonosztevőket, nemkülönben a vagyontalan, birtoktalan cselédeket. De ha ezen megszólításokat elismerem, másrészről kijelentem azt is, hogy szavazati jog gya­korlásánál a censust, bármily classics eredetű legyen is az, bár vezessék vissza Servius Tul­iusra elfogadhatónak nem tar­tom. A census az igazság szerint soha meg nem mérhető, nincs oly világi bölcsesség, a­mely meghatározza a vagyon azon mérté­két, melyen túl kezdődik a hazafiasság, ér­telmiség, becsületesség, és nem jelölheti ki senki nekem azon vonalat, a­melyen alul nem találunk valódi honfiúi érzeteket, a ha­záért bőn dobogó szíveket. (Helyeslés a baloldalon.) Az általános szavazatjog mellett remény­­em, hogy nemzetem valódi közvéleménye, igazi közakarata fog nyilatkozni, a­mely közvélemény és közakaratra főleg oly na­gyobb horderejű tárgyalásoknál mint mi­lyenek a magyar parl­amentben folynak, vélhatlanul szükség van. Az általános sza­­vazatjog mellett remény­em én azt, hogy a­ haza iránti szeretet, a közügyek iránti ér­dekeltség nagyobb fokra fog emekedni, sőt nehéz pillanatokban, melyekre készen kell lennünk, még az áldozatkészség is sokkal nagyobb lesz. T. Láz! Vájjon mit tett volna Magyar­­ország 1849-ben, ha alkotmányát nem ter­­jesztette volna ki oly sok ezerre, mint, a­hogy 1848-ban szabadelvűn kiterjesztette; vájjon hová jutott volna hazánk akkor a megtámadásokkal szemben, ha önök és apáink sokáig törték volna azon fejeket legyen-e az egy negyed telkes gazdának szavazata, vagy ne legyen, ha nem adták volna meg a népnek a szavazati jogot oly mértékben , mint megadták? Valóban töb­bé m­agyar ember nem beszélne e parla­mentben. És ne legyen jó próféta, de azt hiszem nem c­élódom, hogy még oly átala­­kulásoknak, oly viszontagságoknak néz ha­zánk eléje, miszerint az alkotmány sánczai­­ba bevett népet nem megszorítani kell; azon­­ férfiak számát kell szaporítani, kik az alkot- *­mányi édes magukénak vallják ca­tik éta-­j­ü­­ket és vérüket szivesen fogják a közös kincsért koczkáztatni. (Helyeslés a bal­oldalon). Az általános szavazat mellett én nem tartok azon megrázkódtatástól, nem tartok azon visszaesésektől, melyeket itt többen oly sötét színekben ecseteltek. Csal­ egy egyszerű példára figyelmezte­tem a képviselő­házat. Tekintsék az evang. egyházat, abban az általános szavazat­­og keresztül van vive, mert minden választás­nál az egyháznak minden önálló férő tagja szavazhat, és mutassanak nekem társadal­mai, melyben a szabadság mellett nagyobb rend, nagyobb törvényesség és az egyház alkotmánya iránt nagyobb szeretet remint­­koznék, mint épen ezen egyházban. (Élénk tetszés balról.) És ha a nép csakugyan oly elvetemült gonosz volna, mint a minőnek azt a pessimisták festik, akkor egy pillana­tig sem lenne nyugalmunk, mert hisz annál inkább felforgatná az államot, minthogy je­lenleg politikai száműzetésben szenved. Én a néptől nem tartok. A népnek vezetőitől függ minden, ha az értelmiség felhasználja maga­ befolyását, ha az értelmiség haza­fias irányban ad példát a népnek. Ha a sajtó­ igazi feladatának megfelel, akkor ne re­megjünk a nép el, az általános szavazat­­jogtól. Ugyan miért félnénk a néptől, mely­­lyel együtt kell élnünk, melyre úgy is bíz­zuk hazánk védelmét, bízzuk vagyonunk ol­­talábát akkor, midőn valamely képviselölt támogatásáról és szavazásáról van szó, e­lénk helyeslés balról.) Azt mondják némelyek, hogy különösen a közteherviselésre legyünk tekintettel. Én az államot nem tartóra aotia társulatnak, melyben kiki annyi szavazattal bírjon, a­mennyi adakozással járul az állami köz­­c­élokhoz. Nekütnk azért, mert adót fizetünk, semmi érdekünk sincs ezt polgári köteles­ségnek tekinteni, melynek alapja gyanánt a meglevő tényleges vagyon és jövedelem fogadtatok el, de azt, hogy valakinek azért, mert több adót fizet, több politikai joga le­gyen, és a másik azért, mert egy két kraj­­czárral kevesebbet fizet, elzárassék a szava­zási urnától, ezt sem a méltányossággal, sem az adózás természetével nem bírom m jegyeztetni. (Helyeslés balfelöl.) Hiszen utójára az is csak csalódás, hogy egyedül a census fölött állók vesznek na­gyobb mérvben részt a közterhekben. Az oly országban, hol az utolsó harapás bus is a.UrMvi­. tini' nfivo'fidóztatják' a­mindenféle' birtok átruházást, hol megadóz­tatják a szeszt, hol megadóztatják a nép­nek jóformán még álmát is, ha azok szá­mokkal találkoznak: lotto alakjában (De­rültség) n­­kem ne mondja senki, hogy a közteherviselés nincs tettleg életbe léptet­ve és utoljára, ha a közteherviselésnek ezen nehéz szerepét, melyhez még a közmunka járni,nem vesszük semmibe, hanem egyedül a directt adóztatást tartjuk szem előtt, akkor lehetünk nagyon veszélyesek, ak­kor előmozdíthatjuk bizonyos osztályok előjogait, de az egész nép érdekét szem elöl tévesz­tettük. (Helyeslés balfelől). Azt hal­ottam­ én itt többektől emlittetni, hogy az álalános szavazatjog mellett nem­zetségünk van veszélyeztetve. Ha azon szempont előtérben állana, ha engem valaki erről győződtetne meg, hogy először is a nemzetiségeket az eddigi törvény kizárja a szavazásból, és másodszor, hogy a­meny­nyiben kizárta volna, ha most azokat be­­veszszük, ezáltal a hazának ellenségeket alkotunk, akkor én tisztelettel meghajulok a capaeitatio előtt. De tagadom én, hogy a magyar törvénykönyvben csak egyetlenegy betű is volna, mely a nem magyar nemze­tiségeket kizárná a szavazásból. A magyar nemzet mindig megosztotta jogait minden más testvéreivel; arra találunk eseteket, hogy privilégiumot adott egyiknek vagy másiknak, csak arra nincs eset, hogy a ma­gyarnak adtak volna privilégiumokat. Az eddigi törvények tehát nem zárják ki a nemzetiségeket és ha kizárnák, a­mit én meg nem engedek, akkor azoknak bevétele a­ veszélyt nem csak hogy nem nagyítaná, hanem ellenkezőleg leszákítaná. (Helyeslés bal felöl.) Szóló aztán igy végzi beszédét: Ha be­bizonyítja nekem valaki azt, hogy a szava­zatijog kiterjesztés© által ezen majdnem 1000 év óta rend­­e államnak létezése veszé­lyeztetve van, akkor én ezen kívánattól nem csak elállnék, hanem másokat is attól való elállásra beszélnék rá, de azt nem fogja bebizonyítani senki, s nem is képes szerin­tem senki. Utoljára a nép, ha nem is tud a fensőbb politikához, de tudja azt, hogy mi az ő érdeke, s végre a nép érdeke, uraim, a hazának érdeke, és miután a haza érde­keit hordják önök is szívükön, s miután an­­nak érdekeit vagyunk kötelesek szóval és tettel előmorsditani, azért én az általános szavazatjog mellett szavazok. (Élénk he­lyeslés balfelöl.) Várady Gábor Csernátony javaslatára szavaz. — Szólásra még többen lévén följegyezve a vita — d. u. 2 óra lévén — megszakittatik. Az osztályok tárgyalásai miatt ma kivétel­kép nincs esti ülés.­ ­ ~ KÜLFÖLD. Az angol parlamentből. — márcz. 19. — Az angol parlamentben egy roppant za­jos ülés folyt le, mely sok ideig beszéd tár­gya leend. Ajánljuk az ülés lefolyásá­nak tart­mányozását a magyar kormány lapjainak, s akkor bizonyára nem fogják oly indokolatlanul azt kürtölgetni, hogy a Parlamentarismus tekintélye aláásatott,mert íme a par­amentek mintaképe ama zajos jelenet ált a legkevésbé sincs megrendítve. Londonl­an már napok előtt mrre járt, hogy Dsíki Károly a parlamentben az ural­kodóház civillistájának revisióját fogja in­dítványozn­i, mire a közönség rendkívüli nagy szám­mal foglalta el a karzatokat. A képviselői padok szintén telve voltak, s némely előzetes ügyek elintézése után átalá­­nos feltűnést idézett elő Bury­lord az elnök­höz intéze­t azon kérdésével, váljon össze­egyeztet­éstől­e Dilke Károlynak hódolati esküje, me­yet mint a par­lament tagja tett, azon nyilatkozattal, miszerint ő republiká­nus? E kérdést az ellenzéki padokról han­gos éljenzéssel fogadták, és Herbertet, a­ki több ízben napirendre térést indítványo­zott, mindannyiszor letorkolták, végre si­került a zajban elnöknek oda nyilatkozni, miszerint n­em az ő tiszte megítélni, mi egyez­­­zik meg s mi összeférhetlen az esküvel s éljenzés hangzott fel a túloldalról, midőn még azt is hozzátette az elnök, hogy ő­ppen nem látja megsértve a képviselői esküt azon interpellati­­v iránya által, melyet a nevezett báró tenni szándékozik. Ezután­­ijenzés és zúgás között felállott Dilke Káro­ly , a civilistára hívta fel a ház figyelmét, melyre vonatkozólag a király­nő trónra l­éptétől évről-évre számadásokat olvasott fel a királyi udvartartás bevé­telei és kiadásairól; előszámlálta továb­bá mindazon kiadásokat, melyek az em­lített idő óta ünnepélyekre, beigtatásokra, ruházatra, nyakékekre, kir. ajándékokra, „kitűnő egyének“ szállítási költségeire, a királyi cs­ád tagjainak eltemetésére, koro­názásra, a királynő utazásaira, épületekre, a különböző kir. paloták tatarozására, fel­szerelésére és bebútorozására, udvari czere­­móniákra, az udvari tisztség és szolgák öltözékére, a lord kamarás és czeremonia mesterre stb. fordittattak, kimutatta továb­bá évről évre azon roppant összegeket, me­lyek a lancasteri grófságból, a királynő magán fekvőségeiből, Cornvalis grófságból stb. bejönnek. Végül pedig hangsúlyozta azon veszélyt, mely abból keletkezhetnék, ha ily roppant vagyon halmoztatik össze a fejedelem kezébe. Álalános, úgymond, a vélelem az ország­ban, hogy a civillista jelentékeny nagy része czéltalanul pazaroltatik el s különösen tudja a nemzet, hogy vannak az udvar körül olyan sincennák, melyek ha a civillista tü­zetes revisió alá fog vonatni, lehetetlen, mi­szerint tovább is fentartassanak. Ő egyen­ként meg tudná nevezni ezen hivatalokat, ezt azonban nem teszi, mert meg van győ­ződve, hogy az ezeket jelenleg betöltő egyé­nek a legjobb hiszeműek s nem bennék, de a fennálló rendszerben keresendő a hiba. De nem nevezi meg ezen hivatalokat azért sem, mert meg van győződve, hogy jelen felszólalása elég okul fog szolgálni a civil­lista revisiójára. Szónok beszéde közben több ízben félbeszakíttatván az ellenzék zúgása által, végül átalános éljenzés közt fejezte be beszédét. Gladstone rögtön válaszolni kívánt Dilke felszólalásába s beszédét az ellenzék hangos tapssal kisé­rte, mig saját pártja igen lágy­melegen vis­ette magát, s csak akkor muta­tott némi él­énkséget, midőn a premier előtte szóló érvelé­seit éles bonczkés alá véve, őt a «nép' instr­net órának'“ nevezte. Beszéde fo­ MAGYAJUTJLAG 1872. MÁRCZIUS. 26.­ lyamában kimutatta a kormányelnök, hogy a civillista az egyes uralkodók trónralépté­­vel mindannyiszor gondosan revideáltatok s a kor kívánalmaihoz mért takarékosság­gal olyképen állapíttatott meg, hogy nem­csak nagy összegek takarittattak meg az ország számára, de megmentette egyszers­mind a monarchiát és a monarchia által ma­gát a nemzetet; szerinte ugyanis oly szoros az érdekközösség e kettő között, hogy lehe­tetlen őket komolyabb veszély nélkül egy­mástól elkülönözni. Anélkül tehát, úgy­mond, hogy tovább menne e szerencsétlen felszólalás tárgyának elemzésében, meg van győződve róla, hogy a ház a czélra elegen­dőnek fogja ítélni a vita eddigi folyamát s el fog állani minden további szószapori­­tástól. A miniszterelnök után Herbert kell fel üléséről Dilke felszólalásának támogatásá­ra, mire oly jelenet fejlődött ki, a­minőt számos évek során át nem látott már az an­gol parlament. Szónok ugyanis felállásakor csaknem átalános zúgással és közbekiáltá­sokkal fogadtatott, úgy hogy alig volt ké­pes szóhoz jutni, végre majdnem negyed­órás zavorgás után az elnök felszólalása után megkezdhette beszédét, mire a tagok nagy lármával és zörejjel százanként oda­hagyták a termet úgy, hogy a konservativ padokon mintegy 7—8 s a miniszteriális padokon legfelebb 50 tag maradt, kik szin­tén a megbotránkozás kifejezésével hagyták oda helyeiket, midőn szónok oda nyilatko­zott, miszerint ő sokkal jobbnak és észsze­rűbbnek tartja a republikánus, mint a jelen­leg fennálló monarchikus kampányformát. Guest képviselő felhívta az elnököt, számláltassa meg a jelenlevő tagokat, mi a képviselők folytonos jövésmenése között háromszor történt meg a­nélkül hogy 40 tagnál többet képesek lettek volna a jegy­zők összeszámlálni. Herbert ezután tovább igyekezett folytatni beszédét, mi a roppant zajban egészen elveszett, volt tombolás, jól kivehető fütyülés, sőt az elnöki emel­vény mögül vékonyan, vastagon kakasku­korékolás is. — Ekkor Cecil Eustache kép­viselő felkiáltott: „A karzaton idegeneket veszek észre,a mire a karzaton levők a nők kivételével eltávolíttattak s igy folyt tovább a ház ülése. — Herbert még tovább beszélt,, a zaj azonban nőttön nőtt, míg­nem Dodson képviselő figyelmeztette elnö­köt a ház méltóságát sértő amaz idegen han­gokra; elnök sajnálatát fejezte ki ez illetlen­ségek fölött, mire rövid csend állott be, mely alatt Herbert kijelentette,hogyha öt perczet enged neki a ház,ez idő alatt be fogja fejezni beszédét: a ház ebbe beleegyezett, midőn azonban szónok a kért időn túl is nyujtani akarta beszédét, pokoli zaj keletkezett s szónok még két pereznyi türelmet kérvén, elnök rendre utasította őt, ki a roppant lár­mában végre is le­ült. Végül Mandella fe­jezte ki még sajnálatát, Dilke fellépése fö­lött, mely a parlament méltóságteljes ma­gatartását ily szokatlan módon megzavarta. Ezután névszerinti szavazás rendeltetvén el Dilke Károly azon indítványa fölött, hogy a czivillista revisió alá vétessék, mel­lette szavaztak négyen n. m. Dilke, Herbert, Andersohn glasgowi és Lawson carlislei képviselők, ellene pedig 276-an, míg e kö­vetkező radikális tagok pártállást nem fog­lalván, nem szavaztak: Taylor, D'xon, Brigitt Jakab, Carter, Slingwort, Leath­am, Mia­­, Potter E., Potter B., Richard Henrik és White. Kivonat a hivatalos lapból. Dr. montedogói Albert Ferencz a­ heves- és külső-Szolnok megyei I. tanfelügyelői állomásra egyelőre ideiglenes minőségben, Szurekál József számvevőnek neveztetett ki. KRÓNIKA. Pest márczius 26. — Üdvözöljük a második szi­­nészkongressus tagjait. Társadalmas, de a jutalmat magában hordó munka az, mely nyelvünk apostolait ezúttal másodszor egye­síti az ország fővárosában. Egy év buzdító tapasztalatai szólnak a megkezdett munka istápolása mellett. Óhajtjuk, hogy egyetér­tésben és lankadhatlan jó erővel oldják meg feladatukat. — A herczegprimás egészségi ál­lapota folyton javul s a „Magy. All.“ táv­iratai szerint a kór lefolyása oly megnyug­tató, hogy már minden veszély megszűnt­nek tekinthető. — Tegnap az izraeliták far­sang­­­a s­tr­­­t. Most ugyan már nem igen ünnepük oly vidám jó kedvvel a Mordechai és Eszter napját,de azért még vannak elegen, kik a farsang utószüretét e napra halasztot­ták, így az biliig. Lloyd“ is. Olyan bolond dolgot mesél Deák Ferencznél tisz­telgő baloldali képviselőkről, Deák felele­téről stb., hogy bármely bohócz újságnak becsületére válnék. Az hogy komoly arczczal adja elő, bizonyítja, hogy nagy talentuma van a füllentésre és maga sem hiszi a mit mond.­­ A budai lövészegyletnek teg­nap egy kis házi ünnepélye volt. Évi köz­gyűlését tartván ugyanis, elnökének Ércz­­hegyi Ferencznek arczképét leplezte le, mely a nagy lövésztermet disziti. Az ünne­peltet Kimnach Vilmos köszöntötte fel rövid tartalmas beszéddel, mire zajos éljenzés közt a Hymnus Hangjai csendültek meg. Az ün­nepély végével a rendes évi közgyűlés vette kezdetét, melyben az újtisztválasztás is meg­­ejtetet­t.Fölövészmerderré egyhangúlag Ércz­­hegyi Ferencz, helyettesévé pedig Kimnach Vilmos választatott. Allövészmesterek let­tek: Szőke János, Grund Vilmos, Déván Károly, Kröwich Lajos; Ügyész : Horváthi József; gazda: Preisz József; pénztárno­kok: Strausz Ferencz és Straub Tivadar. Végül még 28 tagú bizottmány lett megvá­lasztva. — A nemzeti kaszinó ápril. 1-jén déli 12 órakor rendkívüli közgyűlést tart, a nemzeti színházi erkély kibérlése tárgyában. — A pest-budai nőiparegylet javára nagycsütööörtökön a nemzeti színház­ban előadandó darabok a következendők : aA miniszter előszobájában,“ „A bokréta,“ „A Strike“-ból e­gy felvonás s „El­yik olyan mint a másik“. Kéretnek a t. páholy bérlő uraságok, hogy ha netalán páholyaik iránt még fel nem lettek szólítva s azt igénybe venni akarják, szerdán estig az elnöknő la­kásán Küknél Ignáczné, Sándor­­ teza 10 sz. f az iránt rendelkezzenek. Csütörtökön a­­ színházi pénztárnál jegyek kaphatók.­­ —A természettudományi tár­­­­sulat köréből a következő szavakat vet­tük : Fölkérem mindazokat, kik a természet­­tudományi társulat könyvkiadó vál­lalatára még aláírni szándékoznak, szí­veskedjenek aláírási íveket a társulat tit­kári hivatalához (Pest, Stein-ház 1-ső eme­let) legkésőbb ápril 15-ig beküldeni, hogy ezután a nyomatandó példányok számától függő előintézkedések megtétethessenek. Pest, 1872 márczius 25. Szily Kálmán, titkár. — Egy orgyilkossági kísérlet tartja most izgatottságban a belváros la­kóit. Simonyi József gazdag magánzót va­sárnap esti 7 órakor hónapos szobájában (Deák­ Ferencz utcza 3. sz. a.) meglátogatta egy tisztességesen öltözött férfi, ki mintegy 50—60 éves lehet, és azon ürügy alatt, hogy Simonyi kétszerecsen utczai házát és budai nyaralóját meg akarja venni, ennek ajánla­tot tett. Simonyi kijelente, hogy egyátalán nincs szándékában fekvőségeit áruba bocsá­tani, de az ismeretlen majd magyarul, majd németül beszélgetve ismételve felhozta aján­latait és kihúzta az időt esti 9 óráig. Ekkor már megsokalta Simonyi a dolgot, és meg­szakítván a beszédet, székéről felkelt. Az ismeretlen erre mellen ragadta a házi­gaz­dát, az ágyra vető és rövid zsebtőrrel több szúrást ejtett Simonyin. Ez segélyért kiál­tott, mire a tettes tőrét ott feledve megszö­kött. A sebek nem veszélyesek. A rendőr­ség a személyleirás után kinyomozta a tet­test, ki Simonyinak egy távoli rokona. Neve Posch és a zöldfa utczában lakott. Midőn a rendőrbiztos Posch szobá­jába lépett, ez kezét, melyet dulakodás közben Simonyi megharapott volt, sietve zsebébe rejtette, mi a biztost gyanújában még inkább meg­erősítette, miért is fölhivá, hogy rögtön kö­vesse őt. Posch csak kabátja felö­lésére kért időt; ezt megnyerve, felhasználta ez alkalmat és revolverrel szivén lőtte magát. Élettelen hulláját a kórházba szállították. — Uj postahivatal. Ápril. 1-én Nyárádtő helységben Maros-székben újból egy magyar királyi postahivatal fog életbe lépni, mely a levél- és kocsiposta fel- és leadásával foglalkozik, és a hasonnevű pályaudvarral naponta négyszeri küldöncz­­posta járat által lesz összeköttetésben. E postahivatal kézbe ütési kerületébe követ­­k­ező helységek tartoznak: Cs.-Szt.-Iván, Cserged, Illenczfalva, Kis- és Nagy-Ke­­rellő, Kerellő-Szent-M­ilós, Kerel­ő Szt.­­Pál, Lőrinczfalva, Lukafalva, M. Dellő, M.­­Sópatak, M -Keresztül­, Nagy-Teremi, Nyá­rádtő, Szt.-Margitta és Vidrátszeg. Vasúti összeütközés. Az oszt­rák államvasu­t-társaság 82. számú tehervo­­nata a múlt éjjel Perbete és Udvard között a Bécsben jövő 7. számú személyvonattal összeütközött; a főmozdonyvezető súlyosan megsérült; a podgyászkocsi s a postakocsi a személyvonaton, valamint két teherkocsi a tehervonaton, melyek ökrökkel voltak megrakva, teljesen összezúzatott; a pályán való közlekedés meg van akadályozva. Az összeütközést az okozta, hogy a tehervonat a szokás ellenére a per hetes állomáson nem vesztegelt, hanem felvenni való teher hiá­nyában azonnal Udvara felé indult. E sze­rencsétlenség következtében a bécsi vona­tok hat órai késlekedést szenvedtek. A sze­­mélyvonat utasai Érsekújvárra visszaszál­­littattak. Emberélet szerencsére nem esett áldozatul. — Kincse­t leltek múlt héten a sik­lósi erdőben. Néhány favágó munka közben egy fazékra akadt, melyben 104 db arany volt. A pénz a hatóság kezébe került. — Helyi hirek. A lipót-utczai apá­­cza-templomban tegnap d. e. istentisztelet alatt egy koros férfi váratlanul roszul lett, s alig hogy az ajtóig szállították, meghalt.— Tegnap éjjel 11 óra tájban az üllői uton fekvő Strobenz féle gyárban az udvar hátsó részében levő raktár ismeretlen módon ki­­gyuladt, de a gyári munkások által nagyobb kár nélkül eloltatott. — Hudy Teréz szoba­leány tegnap reggel 5 órakor a kerepesi­­úti 15. számú ház kapuja alatt egy alg 3—4 hónapos leánycsecsem­őt talált. A lelenet a Rókus-kórházban ápoltatik, s mint ilyennek Pest városa közönségének vezetése s ellenőrködése alatt állánd. (10. §.) 9. §. A mint 200 alapítvány aláírva lesz, az alan­t alapítók közgyűlésre fognak ösz­­szehivatni, a társulatot alapitottnak kimond­ják, a részletes alapszabályokat megálla­pítják, a színházépítés ügyét kezeikbe ve­szik, s annak életbe s működésbe tétele iránt intézkednek. 10. §: A­mint a színház elkészült s életbe­lép, annak ügyei vezetésére egy két­tagú választmány választatik, melybe az alapí­tók 4, Pest városa pedig 3 tagot választa­nak. E két­tagú választmány képezendi a színház vezető orgánumát. 11. §. A választmány a színház műszaki vezetését vagy házilag kezelteti egy általa választott igazgató által, vagy a színházat vállalkozónak adja ki; ő maga a műszaki vezetésbe közvetlen be nem foly, de őrkö­dik a felett, hogy a színház rendeltetése el­lenére ne kezeltessék s anyagi érdekei ne veszélyeztessenek. 12. §: A választmány eljárása felett az alapítók ellenőrködnek. E végből évenkint legalább egyszer közgyűlés tartatik, mely­ben a választmány eljárásáról számot ad, a színház pénzügyi számadásait s mérlegét előterjeszti, mely számadások egy kikül­dendő 3-tagú számvizsgáló bizottmány ál­tal fognak megvizsgáltatni. Rendkívüli köz­gyűlésekre vonatkozólag a részletes szabá­lyok fognak intézkedni. 13. §. A közgyűlés határozza meg azon rendkívüli előadások számát, melyekbe az alapító és segélyező tagok szabad bemeneti jegyet kapnak, s meghatározza azok jöve­delmének bizonyos jótékony czélra leendő fordítását. Ezen előadások idejét a választ­mány határozza meg. 14. §. A választmány a 10. §-ban megírt módon hat évenkint újra választatik; a volt választmány újra választhatók. 15. §. Az alapító tagság élők közt át nem ruházható, s csupán halálozás esetére örö­kíthető el. 16. §. Az építésből netán fenmaradó pénz­összeg, mint a Pesti Magyar Népszínház törzsvagyona a választmány által mintalap­­i tartalék-tőke fog kezeltetni, s ehez fognak időnként csatoltatni a színházi üzlet fenma­radó jövedelmei is, mely összegek részint ezen színházi vállalat tisztes s nemes irá­nyának biztosítására, részint az országos magyar szint­gy támogatására fognak for­­dittatni. 17. §. A színház építése czéljából kibo­csátandó aláírási ivekre történendő aláírá­sok kötelezők ; az aláíró a befizetésre tör­vény utján is szorittathatik s ez az aláírási iv fejezetében megjegyzendő. Az aláírások­ból begyülendő pénzek kamatozás végett takarékpénztárba helyezendők el. 18. §. Jelen ideiglenes alapszabályok jó­váhagyás végett az illető minisztériumhoz két példányban felterjesztendők . A népszínház alapszabályai a nagybizottság tegnapi gyűlésében valahára megállapittattak. Legélénkebb vitát a pénz­beszerzési mód képezte, miután az indítvá­nyozott alapítás, segélyezés stb. ellenében többen részvények kibocsátását ajánlottak. A többség az első utat választó és ezzel rö­vid eszmecsere után az alapszabályok kö­vetkezőkép fogadtattak el: 1. §• Egy pesti magyar népszínház felál­lítására azon a telken, melyet szab. királyi Pest városa közönsége e czélra ajándékozott, társulat alakul, melynek czime : Pesti ma­gyar népszínházát alapító társulat. A társu­lat, miután a 9. §. szerint végleg megalakult, czimét a pesti kir. kereskedelmi és váltótör­vényszéknél be fogja jegyeztetni. 2. §. Az alapítandó népszínháznak leg­alább 2500 látogató befogadására kell al­kalmasnak lennie. 3. §. A népszínház feladata, hogy abban a magasabb trag­edia, magasabb vígjáték és nagy opera kivételével minden egyéb drámai művek előadassanak. Az előadás nyelve kizárólag magyar. 4. §. A színház felépítésének költségei előleges számítás szerint egyelőre 500 ezer forintra tétetnek, a­mely előirányzott költ­ség azonban a beszerzendő pénz kedvező eredményéhez s a mutatkozó szükséghez ké­pest magasabbra is emeltethetik. 5. §. A színház építésére és felszerelésére szükséges költségek következő módokon fognak beszereztetni: a) alapítványok, b) segélyezések, c) adakozások, d) sorsjáték és e) mű és műkedvelői előadások által. 6. §. A társulat alapító, segélyző és ada­kozó tagokból áll. Alapító tag az, ki leg­alább 200 forintot aláír és befizet. Segélyző tag az, ki a színház czéljaira 200 írton alul, legalább 10 frtot, adakozó pedig, ki ennél kisebb összeget aláír és befizet. 7. §. Az alapító és segélyző ta­gok jogai. Az alapító tagok képezik a társulat vezető és ellenőrködő (10. §.) és kik alapító oklevelet kapnak orgánumát Az alapító és segélyző tagok a társulat által évenkint e czélra rendezendő rendkívüli előadásokat díjmentesen látogathatják, s neveik, valamint az adakozóké is, az általuk adományozott összegekkel együtt a színházi emlékkönyvbe be fognak jegyeztetni. 81 §. Az alapítandó színház közintézet lesz, mely örök időre az alapító tagoknak) Művészet. (A hazai zeneművé­szekhez.) Mátray Gábor úr, a nemzeti zenede igazgatója következő felhívás köz­léséért keresett meg : A vallás- és közokta­tási miniszter úrtól a nemzeti zenedéhez közelebbi napokban érkezett leirat értelmé­ben a­z. évi világtárlaton Londonban a jelenleg élő magyarhoni zeneszerzők köze­lebbi évek alatt megjelent műveiknek folyó hónap 31-ig minél nagyobb számban bekül­­detése végett értesítjük a hazai t. ez. zene­szerzőket, kik munkáikat az említett londoni kiállításra szállíttatni óhajtanák, miszerint azok i. é. márczius hó 30 ig a „Nemzeti Zenede“ helyiségében is elfogadtatnak, s másnap a fönnemlitett miniszter úrhoz át­küldetnek. — A beküldők szíveskedjenek nevüket, szerzeményeik c­­ímeit, értékét és a megszerezhető­ helyét külön jegyzékbe foglalva ugyanott átadni. * “A j­ó hazafiak“ czímmel ismeretlen szerzőtől tegnap egy új négy felvonásos vígjáték került első előadásra a nemzeti színházban. Bár nem szívesen vállalkozunk a halálmadár szerepére, hosszú életet még sem jósolhatunk neki. Alapjában, fajzatá­­ban egyaránt kóros épület ez a vígjáték. Alapjában mert — ha egyátalán a politi­kai elvtelenség túlesik a vígjáték ostorozá­sára szánt „gyarlóságok“ határán, még in­kább az — a­mi sajátságos politikai viszo­nyaink között, a­hol csak nagyon óvatosan szabad a közelmúlt és részben a jelen ese­ményei közül kikapni egy ily themát, a kö­penyforgatók olyan tömeges fölléptetése s úgyszólván büntetlenhagyása mint a jelen vígjátékban, veszedelmes morál,fajzatában gyönge, mert szerkezetében, jelenetezésé­­ben és dialógjában a routine és ízléstelen­ség, a szellemes és lapos olyan vegyüléke, melynek hordónyi választóvízre volna szük­sége, hogy a kevés színaranyt salakjától megtisztítsa. Meséjét röviden vázolhatjuk : A kormány egy vasúti vonal megállapítása végett mérnököt küld ki az illető vidékre. A mérnök , Kovács Aladár (Lendvay) két pártra találja szálaivá a vidéket. Az egyik Bogoly, (Szigeti József) Farkas (Újházi) stb. pártvezérekkel, a másik Dombi (Feleki) és Fehér (Benedek) vezérlete alatt igyekszik a mérnököt a nekik kedvező vonal ajánlására bírni. Nyomorult fráterek ezek egytől egyig s a kormány iránti véleményüket attól teszik függővé, hogy melyik irányban viszi a vas­utat. Mintegy neutrális térre látszik állítva a Kolompos nevű egyén, de ennek meg min­den rész a­mi a kormánytól jön, legyen az akármilyen kormány. Mindegyik párt egy­­egy szép szempárt is állít a síkra a mérnök meghódítására, Katalint(Prielle asszony) és Arankát (Lendvayné asszony) s a két fél versengéséből kellene folyni a vígjátéki bonyodalomnak. (Kellene, mondjuk mert valójában nem úgy van. Némi bonyodalom csak az utolsó felvonásban két levél elcse­­rélése — e koptatott eszköz — következté­ben származik s megoldását külről nyeri.) A két párt közül egy sem győz. A mérnök egy 3-ik vonalt jelöl ki,melyen egy republikánus barátja (Molnár) — hogy minden néven ne­vezendő párt képviselve legyen, egy repub­likánus is szerepel a darabban — kőszénre talált. Aladár azonban mégis megnyeri Aranka kezét, mert a felség visszaadta aty­jának elkobzott félmilliónyi javait. — A da­rab ilyképpeni szerkezete a lehető leggyön­gébb. Mintegy másfél felvonáson át folyó expositio s aztán egy csak félig meddig odaillő mese, melynek szálai elnyúlnak a megyebeli főispánig is; kinek szájába szin­tén van adva pár szónyi „beszéd“, s mely női szivarzás, éji találkák, névtelen levelek stb. között vajúdik, mig a kifejlődés para­dicsomába jut. Két jelenete van,a­mely a si­vár képből előnyösen kiemelkedik, hol víg­játéki elevenséget és némi dialogizáló tehet­séget tapasztaltunk, az 1. felvonás estél­yje­­lenetében és a 3-dik felvonás párbeszédében. Dombi és buga között Élet és ügyes fordulat, különben minél kevesebb van a darabban s az erőlködés majd e majd amaz alakot tolai előtérbe, anélkül, hogy sikerülne azo­kat kidomborítva cselekvő és ne csak izgó­­mozgó személyeknek bemutatni, a második és harmadik felvonáson keresztül egész az unalmasság netovábbjáig vitetik. Az ízlés­telenség úgy egész jelenetekben, (csak a harmadik felvonás végjelenetéről emléke­zünk meg) mint egyes „szócserékben“ ha­sonló fokban nyilvánul s nem tudni érdemül vagy gáncsnak tudjuk-e be inkább a szer­zőnek, hogy ízléstelenségei nem eredetiek s a század elején divő német vígjáték iro­dalomban könnyű szerrel ki volnának kutathatók. Az előadás emelte a darabot,de a siker felszínére nem birta magával ra­gadni. A pálma Prielle asszonyt, Szathmári­­nét (Aranka anyját) a Lendvay-párt, Szigeti Józsefet és Felekit egyaránt megilleti. Jel­lemző volt Szigeti Imre is pár sornyi szere­pében. Jó maszkkal hatott Molnár, játéka ellenben darabos maradt minden jeleneté­ben. Újházi túlzott mint rendesen.­­ A má­sodik felvonás után (melyben a rendezőség csinos új bútort állított ki) szerzőt kitapsol­ták. „Nevében“ Paulay mondott köszönetet. Tehát még­sem olyan ismeretlen „a jó ha­zafiak“ szerzője? * Pap mint „Csikós.“ Aradon múlt szerdán ritka szini előadás volt. Bodnár Bandi, volt kunágotai plébános, lépett föl a „Csikós“ czímszerepében, miután ismerősei által megdicsért hangját nagyobb körben akarta bemutatni, mint a kunágotai oltár előtt. Az aradi lap így ír e föllépésről: Felekyné vendégszereplése óta annyi érde­keltséget nem keltett színházi előadás, mint szerdán a „Csikós“-é, Bodnár Bandi fellép­tével. Ő e téren, múltját véve — minden­esetre érdekes személyiség is, s ha ez ma­gában véve sokat tett ahhoz, hogy a színház zsúfolásig megteljék, hozzájárult ehhez azon körülmény, hogy városunkban majd min­denki ismeré magán körökből „nagyszerű“ baritonját, s így kiváncsi volt szini kísér­lete sikerére. — Megjelenésekor kitörő lel­kesedés, tapsvihar és éljenzéssel fogadtatott, s a néző közönség ekként lelkesülő jó nagy része alig-alig tudta bevárni, hogy egy-egy dalt elénekeljen, midőn ismét zajos nyilvá­­nulást adott tetszésének. A siker tehát, melyet a műkedvelő úr e felléptével aratott — e részben fényesnek mondható. Azt egyébiránt a szigorúabb ítélet is elmond­hatja, hogy erőtelje­s és igazán szép bariton hangja van, melyet a színpadon igen jól értékesíthet — természetesen, ha kellő ki­képzésére szorgalmat és gondot fordítand. Já­téka is elég jó volt, főleg ha tekintetbe veszszü­k az első debüt nehézségeit. * Táborszky és Porsch kiadásá­­­­ban megjelent két eredeti magyar dal (1.­­ „Kerekes András“, 2. „A csősz kincse“) [ zenéjét szerző Jeiteles Ignácz, ára 1 frt.­­ * S z i n i felhívás. A szabadkai szin­­i ügy-egylet igazgató választmánya ezennel felhívja a magyar színészet összes drámai és operette tagjait, hogy a­kik a jövő 1872­ 83-iki téli idényre a szabadkai szín­házhoz óhajtanak szerződni, küldjék be föl­tételeiket — ha lehet, fényképeik kíséreté­ben — ápril végéig a szintigy-egylet elnök­ségéhez Szabadkára, és Takács Ádám mű­vezetőhöz Bajára. * A „Pest-budai nőiparegy­­let“ javára f. h. hó 28-án, a nagycsüütör­­töki norma napon a nemzeti színházban előadás lesz, melyben az egylet iránti szí­vességből a színház első rendű művésznői és művészei működnek közre. * A­z o­r­sz. m­ag­y. k­ép­z­őn fi­vé­sz­e­t­i társulat 1872-ik évi közgyűlését ápril 7-ik napján délelőtti 10 órakor fogja megtartani. Tárgyai: 1. f­ő­igazgató vá­lasztmány jelentése a lefé­t évi működésé­ről. 2. A számvizsgáló biz­ottság jelentése. 3. A társulat vagyoni állapotának előter­jesztése. 4. A költségelőirányzat alagálapi­­táza. 5. A folyó évi számvizsgáló bizottság megválasztása. 6. A választmány által elő­terjesztett, vagy a közgyűlésen felmerülő indítványok tárgyalása. KÖZGAZDASÁG. Heti szemle. Az értéktőzsdén nincs határa a szédel­gésnek. Minél több nyereményt ígér vala­mely vállalat,annál kapósabbak részvényei, s minél közelebb áll valamely pénzintézet, annál inkább emelkedik agrója, kivált ha új meg új kölcsönök, vasutak stb. keletkezése hozatik hírbe. Természetes, hogy a legszerencsésebbek mindig a bécsiek. A bécsi pénzintézetek ál­lanak legközelebb a magyar kormány hitel - vasúti tervei létesítéséhez, hanem mivel a bécsiek összeköttetésben vannak pesti fiók­jaikkal,alárendeltjeikkel és társaikkal, ezek is részesülnek néha, némely kis osztalékban, ezek részvényei is kapósak néha, mint p. o. most azon intézeteké, melyek a bécsi bank­intézettel összeköttetésben vannak, mely az uj magyar kölcsönt kieszközölni szeretné. Most, kivált az uj év óta keletkezett 20 bank s nagy takarékpénztár, és a vidéken keletkező 70 takarékpénztár foglaltatja a tőzsde embereit. Magyar vasúti kölcsön 109 ft, jutalom­­kölcsön 10772—109 közt kevés forgalom­mal. Török vasúti részvények 79—79 ft 25 ft. Magyar földtehermentesitési kötvények 81,bordézsmaváltság 77 ft. Biztosítási papírok közül: Hunnia 217— 220, Pannónia 540—542 ft, Uuio 330 ft. Bankrészvények közül magy. átalános hitelbank 162-ről 16572 frtra ment. Fran­­cobung. I. kibocs. 1163/4, H-ik 109—10974 frt, Municipalbank 113 frt, földhitelbank 136 frt, budai keresk. 770 frt, pesti népbank 90 fr­t. Takarékpénztárak közül, melyek átalá­­ban a bank képességével bírnak az orszá­gos központi takarékpénztár 131—132— 13374 frt közt emelkedett; pestbudai 228— 230 frt; külvárosi 69—100 frt. Ferencz és Józsefvárosi 75—77 frt. Vaspályarészvények közöl most csak a közútiak kapósak u. m. pestiek 341—343 frt; budai 104 frt. Gőzvonatu pályák közül a keleti pálya részvényei fordultak elő 151 — 152 frt. Gőzhajózási részvények csak 90—92 közt mozogtak, mert a kormány segélyben nem sok bizalom van.

Next