Magyar Ujság, 1872. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)
1872-09-11 / 207. szám
országoknak együttműködő külön hadseregei által is sikeresen teljesíthető. Fényes példát lehet e végett felmutatni a legközelebbi évek történetéből. A német császárságban a porosz hadsereg mellett a bajor, szász és würtembergi királyságoknak külön hadseregei vannak, melyek a német császár főhadparancsnoksága alatt egyenlő elvek szerint vannak szervezve, egyenlő elvek szerint kezeltetnek, de az említett országok minisztériumainak administratiója alatt állanak, s költségvetésük az illető államok törvényhozása által állapíttatik meg. A győzelem, melyet a porosz hadsereg, az említett három hadsereggel egyesülve, legközelebb Francziaországban kivívott, a világtörténelemben említett legnagyobb győzelmeknek egyike. Ha ez megtörténhetett ott, mért lenne lehetetlen minálunk ? Magyarországnak tehát a pragmatica sanctio megsértése s a monarchia biztonságának veszélye nélkül lehet s kell, hogy legyen külön hadserege, mindemellett azonban vannak mégis a hadügynek bizonyos részei, melyek a fejedelem és főhadiparancsnok közösségénél, s a kölcsönös védelmi kötelezettségnél fogva közösek maradnak köztünk és ő felsége többi országai között akkor is, ha Magyarországnak külön hadserege lesz. Tartózkodva szólok e tárgyról, mert nem vagyok járatos a katonai ügyekben, de azt belátom, hogy miután akkor is, amidőn két fejedelem csupán egy háború folytatására szövetkezik, megszokott állapíttatni, hogy azoknak mindegyike, mily számú hadsereggel, s minémű hadi eszközökkel működjék közre, lehetetlen, hogy mehezsélhessék a magyar és osztrák államok külön véderejének kölcsönös ellenőrzése, mely nélkül a véderő egyrészrőli elhanyagolásának esetében a kölcsönös védelmi kötelezettség könnyen, és veszélyesen meghiúsíttathatnék; belátom, hogy az esetleges együttműködésre hivatott két hadsereg belszervezetének egyenlőnek kell lenni; belátom, hogy a minden részről jogosultnak elismert közös főhadparancsnokságnak okvetlenül kell bizonyos czélszerű szervezetének, tágas hatáskörnek, és megfelelő költségvetésének lenni, belátom, hogy a háború esetében együttműködő két hadseregnek kellő ellátása nagy előkészületeket, és sikerrel csak ÖsSzehangzólag eszközölhető intézkedéseket kíván, s ezeken kívül is lehetnek még a hadügy körébe tartozó más oly ügyek és tárgyak, melyeknek közös elintézése illetékes szakértők ítélete szerint a sikeres kölcsönös védelem érdekében akkor is, ha Magyarország külön magyar hadsereggel biránd, szükséges lesz Vannak ezek szerint úgy a kül, mint a hadügy körében bizonyos közös ügyek, melyeknek elintézését, habár az részben a fejedelem jogaihoz tartozik is, egészen a közös fejedelem teljhatalmára bízni nem lenne alkotmányszerű, másképen kell tehát a fejedelem jogköréhez kizárólag nem tartozó ily ügyeknek elintézéséről gondoskodni, s miután ezen ügyek közösen illetik úgy a magyar, mint az osztrák államot, ennél fogva, eltekintve a pragmatica sanctióból meríthető bármely érvelésektől, magának a dolognak természete szerint is csak közös egyetértéssel, és így kölcsönös tanácskozással és közös megállapodással intézhetők el, s nem is lehet azok elintézését mindegyik állam külön országgyűlésére bízni, mert a sürgős esetekben gyakran veszélyes időveszteségen kívül megtörténhetnek, hogy a két országgyűlés egymással homlokegyenest ellenkező határozatokat hozna, s igy positiv elhatározás oly esetekben is, melyek azt okvetlenül megkívánják, nem keletktzsék ; a feljebb érintett monon hunmey alakban együtt tanácskozó testület pedig bi imikép neveztessék vagy szerveztessek, mindig csak valami delegatioféle lesz, s szélt teszen föl a delegationak fennálló intézmény et javihatának, de elvileg elvethetenek nem tartom. A közös minisztériumok közül A közös pénzügyminisztérium egyszerű közös pénztári kezeléssé, a minél most sem sokkal több, úgy vélem, akadály nélkül átváltoztatható. A külügyi politika szükséges egysége mellett a közös külügyi minisztérium fennállása ellen nem szólhatok , s e tekintetben van a kiegyezési törvényben egy intézkedés, mely ügyi hitire méltó, az t. i., mely a közös külügyi nnisztert a két fél minisztériumával egyetértésben, s azok beleegyezése mellett leendő eljárásra kötelezi,s így a magyar országgyűlésnek is jogot ad arra, hogy a külügyeket illetékes sommá el vonva,azokra nézve irányt szabjon saját miniszteriuma elé, s azt ezen irány követésének elmulasztása miatt feleletre vonhassa. Azokra nézve, amik a hadügyben nézetem szerint közösek maradnak akkor is, ha Magyarországnak külön hadserege lesz, két expedites között választhat az ország, vagy fejedelmi teljhatalommal intézhetők el ezen ügyek, mint a német császárságban, vagy a közös hadügyminisztériumnak fenntartása által , s e tekintetben csak egy megjegyzést vagyok bátor önök figyelmébe ajánlani, jelesült azt, hogy , ha a kérdéses ügyeknek elintézése magára a fejedelemre, mint közös főhadparancsnokra bizatik , akkor is azoknak elintézésében más nevezet alatt, de mégis valamely közös közegek fognak eljárni, mert maga a fejedelem mindezen ügyeket közvetlenül nem intézheti el, hanem azoknak elintézését másokra bízni kénytelen, kik azután a fejedelmi teljhatalom köpönyege alatt, mindazokban, amikről különben a felelősségre most is, némileg czélszerűbb eljárási szabályok mellett pedig még inkább voható közös hadügyminiszter intézkedik, felelősség nélkül járandanak el. (Vége követ.) Ghyczy levele gr. Lónyayhoz Mélyen tisztelt barátom! Kaas Ivor volt nálam, meghozta szíves üzenetedet. Kevesen lévén még jelen barátaim közül, legczélszerűbbnek véltem, ezeknek megkérdezése nélkül, saját megállapodásom szerint válaszolni neked. Én nyílt kártyákkal szeretek játszani. Ha tehetek valamit a kérdéses irányban, azt csak egész pártom tudtával akarom tenni, s némi sikerrel csak is így tehetném. Az eljárás, melyet javasolsz, bizonyos titokszerűséggel jár, melyben nekem pártom háta mögött kellene valamely rejtélyes szerepet játszanom; ezt nem tehetem. Mint minden országgyűlések kezdetén és végén rendesen tenni szoktam, szándékom volt ez alkalommal is tisztelkedni nálad: sajnálom, hogy ezt most a hozzám érkezett közlemény folytán nem tehetem. Annyival inkább sajnálom pedig, mert úgy értesültem, hogy a trónbeszédben egy passus lesz hazánk közjogának megállapodottságáról. Szükséges-e ezen pasussal az országgyűlés kezdetén mindjárt üszköt dobni a pártok közé ? elkeseríteni a felirati vitát egy oly, nézetem szerint felesleges, s a többség általi elfogadása után is az ellenzéki pártokat semmire nem kötelező provocatióval, mely a közelebbi néhány hónapok története után a pártok mindegyikét eddigi programmjának merev fentartásására egyenesen kényszeríti? Méltóztassál ezt jól megfontolni, és kihagyatni, ha lehet, a trónbeszédből azon passust, melyről igen sokan fogják méltán vélhetni , hogy az a pártok között létező ellentéteknek nem kiegyenlítésére, hanem élénkítésére, al tandósitására irányzott szándékkal mondatik. Fogadd stb. Pest szept. 1. 1872. mélyen tisztelő barátod. Ghyczy Kálmán. — Az „Ellenőr“ közvetlenül Ghyczy Kálmán nyilatkozata után közzé teszi a következő levelet, melynek létezését Lónyay és barátjai oly határozottan és ismételve tagadták. E levélhez igen sok szó férne, de mi leérjük azon egy megjegyzéssel , hogy semmi sem tükrözi vissza oly híven Lónyay Menyhért grö kéjét, mint e levél tartalma. Íme gyönyörködjék benne az olvasó. Államhivatalnok vagy párttisztviselő? Egy igen sajátszerű, kormányunkat furcsa oldaláról jellemző eset járult azon kérdés eldöntéséhez, hogy váljon az államhivatalnok az országnak, avagy egy politikai pártnak szolgája gyanánt tekintetik-e nálunk. Egy jobboldali elveket valló régi hírlapíró társunk, Rózsaági Antal, ki a „Szabad Sajtó“ czimű kormánypárti politikai napilapnak főmunkatársa, a magyar kereskdelmi minisztériumnál elfoglalt fogalmazói állomásáról Szlávy József kereskedelmi miniszternek saját kezűleg irt ukázával felmondás, megrovás, és kártalanítás nélkül elcsapatott hivatalából — egy czikkért, melyet a fölnevezett lapba név nélkül irt e czimmel: „Lónyay gróf inog.“ Szlávy miniszter urnak e tényéhez, melyet a kormánypárti sajtónak tisztességes és független része a leghatározottabban kárhoztat és megbotránykozással vesz tudomásul, nekünk is van pár szónyi mondanivalónk, és pedig nem annyira Rózsaági Antal úrnak, kit a kereskedelmi miniszternek ez önkényes lépése tudtunkkal sem anyagilag sem máskép nem tesz tönkre, mint inkább az ország értelmiségének oly tekintélyes részét magában foglaló államtisztviselői kar érdekében. E drákói eljárás indoka az elbocsátó levélben akként van formulázva, hogy a miniszter nem tilthatja ugyan, hogy hivatalnokai ne politizáljanak, de nem tűrheti, hogy politikájukat a kormány ellen érvényesítsék. Vagyis más szóval, a miniszteri tisztviselőnek szabad önálló véleménynyel bírni a haza politikai helyzetét illetőleg, de csak úgy és akkor, ha ez az önálló vélemény olyan, amely a kormány intenzióival azonos. E felfogás szerint tehát Magyarországon állana tisztviselői minősítvénnyel csak jobboldali,vagy olyan egyén bír, aki a tisztviselői szék elfoglalásával eladni ígérkezik döbbent politikai meggyőződését. Vagyis más szavakkal az állami tisztviselőséggel járó anyagi és más előnyök egy politikai párt privilégiuma, vagy ellenkező esetben a lélekvásárlás ára. Az alternatíva bizony nagyon furcsa és nagyon elszomorító. Természetes, hogy nem képzelhető írott törvény, mely a miniszter és hivatalnokai közti viszonyt decretálja. Ez inkább a politikai illemérzék dolga és határozott intézkedés csupán a hivatalbeli titkok körül történhetik, melyeknek tiszteletben tartását hivatalnokaitól minden miniszter szigorúan megkövetelheti. A kormánypolitikával nálunk csak két államhivatal van azonosítva, t. i. a miniszteri és az államtitkári, mint amely amannak mintegy helyettesítője. A többi tisztviselő lefelé végrehajtó közeg. Szabadon választja meg és nevezi, vagy nevezteti ki helyeikre a miniszter azokat, akiket akar és ezeket nem kényszeríti , semmi és senki, hogy ez állomásokat elfogadják, ha nem akarják. Ezek a miniszter elhatározásának és a létező törvényeknek köteles végrehajtói, és egy olyan miniszter, aki állását fölfogni és az egyéni véleményszabadságot tiszteletben tartani képes, ezeknél nem tekinthet mást, minthogy teljesítik-e pontosan a reájuk bízott kötelmeket. Hivatalukon kívül mit csinálnak, föltéve, hogy e foglalkozás becsületes és hivatalbeli kötelességeik teljesítésével nem inconveniens, ez már nem tartozik a miniszterre. Ha ,:Italában áll ez, leginkább áll az olyan szakminisztériumokra, amelyek egyikében Rózsaági foglalatoskodott, s melyeknek a politikához úgyszólva semmi közük. Itt a szakképesség kell, hogy egyedül adja meg a minősítvényt, nem lévén külön tanszék a kereskedelmi tanodákban a jobboldali és baloldali számviteltanra, a polytechnikumokban jobboldali vagy baloldali mérnöki tudományokra. Ha Rózsaági ellen a hanyagság avagy a szakképtelenség hozatnék föl vádkép, ez elbocsátás bizonyos formaságok megtartásával tökéletesen igazolva lenne. De nem igy van. R. szorgalmas, szakképes tisztviselő volt; bűne, hogy szabad óráiban czikkeket irt, s azok közt egy olyat, mely elég szerencsétlen volt e miniszter visszatetszését vonni magára. És e körülményben teljes indokát látjuk azon megbotránykozásnak, melyet az eset az államtisztviselői körökben keltett. Ily eljárás, ily kíméletlen basaskodás mellett tisztességes embernek okvetlenül perkorrestálnia kell általában az államhivatalokat, melyek a műveit egyéni páriává sülyesztik alá, ily eljárás az államnak azon magas érdekét, melyet kitűnő, szakképes egyének megszerzésével mindenkor szemei előtt kell tartania, teljességgel veszélyezteti. Egyátalán nem lesz tehát fölösleges, ha az országgyűlés be fog avatkozni azon kérdés szellőztetésébe, ha váljon az államhivatalnokok az országnak, avagy a kormánypártnak tisztviselője is. — A bécsi lapok közük az 1873-ki közös hadügyi budgetet, mely összehasonlítva az 1. Központi vezetés 2. Felsőbb parancsnokságok 3. Csapatok 4. Katonai szekerészet 5. Katonai képző intézetek 6. Élelmezési raktárak 7. Ágy-raktárak 8. Ruházati igazgatás 9. Tüzérség 10. fereketiszeti kész-életraktár 11. Otasz-kesziet 12. Genie- és építészeti igazgatóság 13. Katonai földrajzi intézet 14. Katonai egészségügy 15. Ltlátásügy 16. Katonai fegyintézetek 10. Különböző kiadások 18. Természeti élelmezés 19. Legénység kosztja 20. Kanazat ágykészlet 21. Felszerelés 22. Altiszti szolgálati díjak összesen A delegativnak kell gondoskodni. 1873. 2.721,057 1872 volt. 2.445,860 1.962,477 24.041 j'o'/á 1 1.750,000 23.146,9b 1 8.537,534 1.413,000 6.700,000 l.ü7u,000 1.900,000 1.950,349 90.949,310 83.971,295 tehát 86 millió fedezetről 341,008 262,000 1.113,068 1.064,772 608,350 36,778 531,309 35,310 123,500 2.844,507 128,964 2.795,090 110,467, 29,500 109,000 29,500 2.866,651 2.302,640 394,905 341,525 3.280,862 10.301,942; 3.095,218 10.500,906 59,871 71,967 325,000 190,000 16.310,444 11.323,068 15.500,000 9.800,000 MAGYAR ÚJSÁG 1872. SZEPTEMBER 16 — A birodalmiban kellő igazolási okmányok nélkül tartózkodó izraeliták kiutasítása tárgyában az osztrák és orosz kormányok közt 1849. évi november 8-án kötött nemzetközi egyezmény, a közös külügyminisztérium által, a birodalom mindkét kormányának előleges beleegyezésével, az orosz császári kormánynak jelmondatván, ugyanez folyó évi oct. 15-én fog hatályon kívül lépni. ORSZÁGGYŰŰS: A képviselőház ülése szept. Délelőtt 10 órakor, 10-én. K - r elnök: Gubody Sándor. Körjegyzők: Apponyi Albert gr., Hedry Ernő, Lukáts Béla, Molnár Antal, Péchy Jenő. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén. Korelnök jelenti, hogy tegnap óta Pata Andor, Bakcsi Ferencz és Szepesy Gyula képviselők ellen adatott be kérvény s igy azok az igazolt képviselők közül kitöröltettek. Beadatott ezenkívül még egy kérvény Hers Károly ellen, ki amúgy is már a harmadik categóriába osztatott. Beadatott: továbbá Buttyán László, Csáky Tivadar gr., Máriássy Béla, Dékány és Szilágyi István választási jegyzőkönyvei. Ez mindenekelőtt szavazati jel után felszólítja a házat, hogy a ház elnökére adassanak be ü gyek. Molnár Antal körjegyző, olvassa a névsort : Almássy Sándor. Almássy Sándor: Nem szavazok. (Zaj jobbról: nem lehet, szavazni kell!) Deák Ferencz: A szavazóczédulák ki lévén osztva, azokat a körjegyző urak vegyék át. Aki nem akar szavazni, egyszerűen nem nyújtja be. A szavazás e szerint betűrendben történik. A negyvennyolcaspárt minapi kijelentése értelmében, mely szerint nem vesz részt a ház megalakulásában, nem szavazott. A szavazás véget érvén, a szavazatok öszszeolvastatnak, s az eredményből kitűnik, hogy a ház elnöki székére 303 beadott szavazat közül. Bittó István 209, Várady Gábor 84, Pauler Tivadar 1, Ghyczy Kálmán 2, Perczel Béla, Korismics László, Zsedényi Ede, Somssich Pál 1, Simonyi Lajos 1 szavazatot nyert, minélfogva Bittó István általános szavazattöbbséggel a ház elnökévé választatott. Három szavazat érvénytelen volt. Az első alelnökre összesen beadatott 300 szavazati jegy, ebből kapott Perczel Béla 207-et, Simonyi Lajos báró 84-et, Bánó József 4 -t, Bittó Béla et, Dániel Pál 1-et, érvénytelen 3, s így szavazattöbbséggel Perczel Béla választatott meg első alelnöknek- A második alelnökre összesen beadatott 282 szavazat, ezek közül Bánó József nyert 202 szavazatot, Tisza László 74 szavazatot, érvénytelen 3 szavazat; egyes szavazatot nyertek Pepesed Elek, Torma Károly és Simonyi Lajos ir. így tehát Bánó József választatott meg szavazattöbbséggel másodalelnöknek. A jegyzőkre beadott szavazatok közül Széll Kálmánra esett 195, Mihályi Péterre 195, Tombor Ivánra 189, Wächter Frigyesre 181, Szeniczey Ödönre 173, Kiss Miklósra 162. — E szerint a ház jegyzőivé megválasztottak: Széll Kálmán, Mihályi Péter, Tombor Iván, Wächter Frigyes, Szeniczey Ödön és Kiss Miklós. (Éljenzés). A háznagyra beadatott 276 szavazat, ebből esett Kovács Lászlóra 190, Jankovits Miklósra 78, 3 szavazat üres, Lónyay Menyhért grófra. (Nevetés). Az eredmény kihirdetése után szót emel Gubody Sándor korelnök, T. képviselő urak! A képviselőház minden hivatalnoka megválasztatván, az én korelnökségem is megszűnt. A ház alakulására vonatkozó előkészületi munkálatok sokkal terhesebbek voltak rám nézve, mint előre gondoltam volna s ennélfogva örömmel lépek le e helyről, hanem mégis bizonyos megelégedéssel, mert azon jutalmat viszem el keblemben, hogy képviselőtársaim a rövid elnökségi időm alatt tett gyengéim és ügyetlenségem iránt szives elnézéssel voltak (Éljenzés) s az nekem nagyon jól esett s ezt meg fogom tartani emlékemben. Magamat a t. ház kegyes jóindulatába ajánlom. (Éljenzés.) Deák Ferencz: Adja isten, hogy jövőben megint korelnöke legyen e háznak! Gthyczy Kálmán : Indítványozom, hogy a ház a t. korelnök urnak fáradozásáért jegyzőkönyvileg fejezze ki köszönetét. (Általános helyeslés.) Deák Ferencz: És a körjegyzőknek is. (Élénk helyeslés). (Gubody Sándor korelnök és a körjegyzők eljenzések közt elhagyják elnöki és jegyzői székeiket, melyeket a rendes elnök és a rendes jegyzők foglalnak el. Bittó Istvána jobboldal éljenzése közt elfoglalja az elnöki széket.) Mélyen tisztelt képviselőtársak! Nem egyéni hajlamomat, hanem kötelességérzetem sugallatát követem, midőn imént nyilvánított akaratuk előtt meghajolva, habozás nélkül lépek e helyre, melyet nagyérdemű elődömnek, Somssich Pál képviselőtársamnak — egészségi tekintetből történt sajnos visszavonulása folytán —megtisztelő bizalmuk számomra kimutatott. Mint a képviselőháznak két éven át volt alelnöke sokkal közelebbről ismerem én ezen állás nehéz feladatait, sokkal mélyebben érzem saját tehetségem parányiságát, hogysem aggodalom nélkül gondolhatnék a teher nagyságára, mely annak elvállalásával gyenge vállaimra nehezedik, de önök így akarták és én mint mindig, úgy ezúttal is készséggel engedelmeskedem parancsuknak, mert még egyrészről azt hiszem, hogy minél terhesebbek a szolgálatok, melyek a közélet terén követeltetnek tőlem, annál kevésbé szabad kitérnem azok eltt, másrészről nem csekély bátorítást merítek magamra nézve azon meggyőződésből, hogy most, miután a szavazatok többségével e díszes helyre emeltettem, a tisztelt képviselőház tagjait úgy összesen, mint egyenként hazafias jóindulattal fogják támogatni az ezen állással járó nehéz kötelességek beteljesítésére irányozandó törekvéseimet. Annyival biztosabban reményem és várom én önöknek pártkülönbség nélküli hazafias támogatását e törekvéseimben, minthogy a tanácskozások folyamának részrehajlatlan vezetése és az azokban a rendnek törvényeink és házszabályaink szigorú követése melletti fentartása képezvén elnöki tisztem legfőbb feladatát, az én czéljaim mindenben azonosak a képviselőház összeségének czéljaival és azon mindnyájunkra nézve közös érdekben öszpontosulnak, hogy a tanácskozások szabadságának sértetlen fentartása mellett biztosítva legyen egyszersmind azoknak sikere is, és megóva a parlamentnak — alkotmányos intézményeink e legbecsesbjének — tekintélye és méltósága. (Élénk tetszés.) És habár e célok teljes biztosítása szempontjából magam részéről sem vélem egészen hallgatással mellőzhetni azt, hogy a tapasztalás házszabályainkat sok tekintetben határozatlanoknak és hiányosaknak, és így azoknak átvizsgálását felette kívánatosnak tüntette ki, az önök alkotmányos érzületébe vetett bizodalmamnál fogva mégis erősen hiszem, ahogy addig is, míg módunkban lesz törvényes uton czélszerűen módosíttatni e szabályokat, a ház egyik oldalán sem fog hiányozni a parlamentáris discretio azon érzete, mely valamint a múltban a legélesebb elvi ellentétek mellett is lehetővé tette a szabályokkal számos nagy horderejű és üdvös törvények alkotását, úgy teljes hitem szerint most is képessé teend bennünket fontos feladatunknak megfelelni. (Tetszés jobbról.) E meggyőződésben és ily reménynyel foglalom el a számomra kimutatott elnöki széket ezen országgyűlés tartamára, mely ő felségének urunk s királyunknak legkegyelmesebb trónbeszéde szerint arra van hivatva, hogy a már lerakott alapokon folytassa a belső átalakulás megkezdett nagy munkáját, s a kor igényeinek és a nemzet érdekeinek megfelelőleg eszközölő fokozatosan államszervezetünk rendezését. Nagy tehát a feladat, mely reánk vár, mert kétséget nem szenved, hogy csakis annak czélszerű megoldása fogja a jogi és culturállamok sorába emelhetni hazánkat, és biztosítani annak hatalmi állását, sőt magát fenmaradását is, de istennek hála, bírjuk a siker minden feltételeit, mert míg önök díszes sorai nagy számát tüntetik fel a férfiaknak, kik a törvényhozási téren politikai bölcseségüknek és államférfiúi tapintatuknak sok fényes bizonyítványait adták, a kedvező viszonyok pedig biztos kilátást nyújtanak az ezen nagy munkához annyira szükséges béke állandóságára, más részről a hazaszeretetnek mindnyájunkkal közös érzelme biztos zálogul szolgál arra nézve, hogy bármi különbözők legyenek is közöttünk a felfogások az alapról és eltérők a vélemények egyes kérdések felett, d e különbségek bizonyára nem a helyzetünk által sürgősen követelt, és a nemzet által jogosan várt siker meghiúsítását, hanem csak az egyes kérdéseknek minden oldalról való megvilágítló alaposabb megvitatását fogják eredményezni mindenkoron. Midőn ezek után mélyen érzett hálámat fejezném ki a tisztelt képviselőháznak az érdemem, feletti nagy kitüntetésért, és a ház nevében köszönetet mondanék érdemes korelnökünknek és a körjegyző uraknak az alakulásunk körül oly készséggel és buzgósággal tett fáradozásaikért, —a házszabályaink értelmében ezennel megalakultnak nyilvánítom a képviselőházat, és azon mindnyájunk keblében élénk viszhangra találó óhajtással zárom be szavaimat : éljen a király, éljen a haza. (Hosszasan tartó élénk éljenzés.) Perczel Béla alelnök: Fogadja a t. ház magam és megválasztott tisztviselőtársaim nevében is legforróbb hálánkat azon kitüntető bizalomért, melyben minket részesíteni méltóztatott. A kötelesség teljes érzetével, és azon bátorító reménynyel kezdjük meg működésünket, hogy a t. ház a hivatalukat lelkiismeretesen betölteni törekvő választottaitól nem fogja megtagadni szives istápolását és jóakaratát, melyre oly nagy mértékben van szükségünk, s amelybe tiszteletteljesen piagunkat ajánljuk. (Élénk éljenzés). Elnök: Hogy rendszeresen működhessünk, szükséges azon bizottságok megalakítása, melyek a házszabályokban előnyük. Ilyen elsősorban a kilenc bíráló bizottság, továbbá a kérvényt, a gazdaságba naplóbíráló és a számvizsgáló bizottság megválasztása. Ha a tisztelt ház osztoznék kérelmemben, ezen öt rendbeli bizottságra talán holnap 5 különböző ládába egyszerre történhetnék meg a szavazás.(Helyeslés.) Másodsorban szükséges lesz a pénzügyi s vasúti bizottságokat megválasztani, s ha meg holnap marad idő, megalakíthatjuk sorshúzás útján a kilencz osztályt. Ha ménóztatunk ebben megnyugodni, akkor a holnapi ülés napirendjére ezen általam fölsorolt tárgyakat fognánk kitűzni. (Helyeslés.) Ghyczy Kamán azt kérdi az elnöktől, várjon a kérvényt, gazdasági, napló, bíráló és számvizsgáló bizottság tagjainak száma az marad-e, mely a múlt 0rszágos ülésen volt, vagy pedig eziránt változás történik. (Maradjon.) Felkérem az. ház tagjait, méltóztassanak holnapra mindezekre a szavazati jegyeket elkészíteni. Egyszersmind kérem, hogy azon képviselők, akik két helyen választottak meg, három nap alatt nyilatkozzanak az iránt, hogy melyik választást fogadják el. (Helyeslés.) Egyéb tárgya az ülésnek nem lévén, elnök az ülést 2/4 órakor feloszlatta. A nagyváradi országos határünnepély. — Saját tudósítónktól. — Negyedik nap. Olyan élénkségre, olyan nagy sürgés-forgásra, mint vasárnapra (szept. 8-án) volt, régen nem emlékeznek a nagyváradiak. Valami nevezetes nagy vásár alkalmával talán több vidékit láthat falai közt a nagy pereskedésnek örvendő város, de oly nagy számú mivelt, intellinges vidéki közönség, talán egy alkalommal sem öszpontosult még Nagyváradon. A jó idő igen kedvező volt a környék intelligentiáját összegyűjteni s igy a mai napra kitűzött nagy összelőadás sikerét — látogatottság dolgában— biztosítani. A Rhédei kert már délben, szokatlan élénkség színhelyévé lett. Három órakor pedig valódi ostrom alatt állott a nem igen nagy kerti helyiség. Minden bevezető utat kiváncsi, bámész tömeg tömeg lepett el, várva a dalárok kivonulását. A kis piaczon sorakoztak a dalárdák s ezernyi tömeg kíséretében, 3 óra után zeneszó mellett, zászlóik alatt vonultak ki a dalcsarnokba. Fényes és nagyszerű látvány volt . . . Négy órára már a nagy számú ülő padok szépen megteltek ugyannyira, hogy az élvezni kívánó közönség számát bátran tehetjük másfél ezerre, mely szám az előadás folyama alatt folyton növekedett. Fél öt lehetett, midőn a díszes dalcsarnokban felállított 400 főnyi dalát az ősz Erkel vezetése mellett elkezdte énekelni remek nemzeti dalunkat a Hymnust, melynek gyönyörű zenéjét, tudvalevőleg Erkel szerzi. Ihletség, ült a hallgatók arczán, nem volt senki, kit meg ne hatott volna a dalárok imposáns tömege által, jó katonai zenekíséret mellett előadott ima dal, melyben annyi fájdalom, annyi érzése az ég urához oly szívből fakadt esdeklés volt. A nemzeti dalt másfél ezer ember tapsvihara s lelkes éljene követte. Szünet után — mely alatt a K.Ferdinánd gyalogezred zenekara működött — Laebner Ferencz „Szövetség dala“, Liszt „Lel.