Magyar Ujság, 1872. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)

1872-09-03 / 200. szám

KÜLFÖLD. Garibaldi levele. Garibaldi a Rómában lakó Parbonihoz egy levelet intézett, mely a „Perseveranza“-ban jelent meg s igy hangzik : Caprera, aug. 20. Kedves Parbonim ! — Kérem, köszönje meg nevemben a Colosseum demokrata gyülekeze­tének, azon előzékeny bizalmat, a melylyel engem megtisztelt, a midőn véleményemet ki­kérte. Rómának önmaga, múltjának dicsősége és azon remények nevében, a­melyeket mi benne vetü­nk, valamint jövője nevében is, vezet­nie kell az olasz haza politikai mozgalmát. A kormány habozása már kifárasztott bennün­ket, és midőn végistenhozzádot mondunk Olasz­országnak, méltóan akarjuk őt hátrahagyni a re­­publikánus Rómához, nem hogy hódító legyen, de hogy ne rettegjen többé néhány kis Kain előtt, kik valóságos tüzigyíkok a despotismus különböző fávaival szemben, nem véve ki a szentszéket sem. Szeretnék látni hadseregét olyannak, a­minőnek lennie kellene két millió katonájával, készen előre nyomulni jobbra, vagy balra minden vakmerő igények ellen, sőt számot kérni a szomszéd hatalmaktól is régi és jelen tartozásaikért, mert e hatalmaknak még csak szándékuk sincs Amerika és Anglia példáját követni. És az olasz tengeri haderő ! Miért ne lenne hasonló legalább is a francziával ? Nincs-e ne­künk körülbelül két akkora kiterjedésű tenger­partunk és tengerészünk?Mire való tehát azon nagy habozás ? Tán azért, mert nem bírunk pán­­czélos hajókat építeni? Ez Európának elhízott gonosz szállítója, megszokva papjaival hoz­zánk jönni, hogy városunkat elfoglalja, nincse­­nek-e katonák e helyek megvédésére? Nagyon ért azon eszközök megszerzéséhez, melyest ál­tal a henyérek nagy tömegét megnyerni, kik Olaszország kicsinylői és ellenségei. Hatalmukba keríteni a jót anélkül, hogy felhagynánk követelni a jobbat, fenséges elv, melyet magáénak vallott a jeles Cairon­ is, ez az, amelyet alkalmazniok kell önöknek colos­­seumi gyülekezetekben, követelve az általános szavazatot. Igen, követeljék s szerezzék meg önök ezt! Az ős Róma fiai a hajdani fórum szellője által lelkesítve tartoznak megszerezni ifjabb testvéreiknek az általános bizottságok eme szentelt jogát, mely végezetre megad­ja a valódi szabadságot a kitagadott rabszol­gának. És a száz nővér visszhangozza s méltóan utá­nozza Róma nemes kezdeményezését. Üdv a testvéreknek s önnek ! Garibaldi József: A perui fölkelés. A legutóbbi posta részle­teket hoz ama fölkelésről, mely Peruban pár­­hét előtt egyszerre kitört, de néhány nap múl­va elfojtatott. Mint e tudósításokból kitűnik, Gutierrez tábornok, Balta elnök alatt hadügy­miniszter, tűzte ki a fölkelés lobogóját,­­ a kormányépület előtti tért gyalogsággal és tü­zérséggel megszállta, az elnököt fogoly gya­nánt egy laktanyába vitette, magát a kor­mány fejévé proklamálta és a fővárosban az ostromállapotot kihirdette. A lakosság nem kevéssé rémült meg a dolgok e hirtelen beál­lott fordulatára; először ugyanaz a hír terjedt el, hogy az elnök titkon egy kézre dolgozik a hadügyminiszterrel, míg utólag kiderült, hogy Gutierrez már régóta készült e csinyre. E­köz­ben a diplomatiai testület vonakodott elismer­ni az új kormányt, a hadsereg minden pilla­­natban fogyott a szökések következtében, s a hajóhad a magas tengerre vitorlázott, miután az erőszak ellen tiltakozott. A városban mint egy vihar előtti csend uralkodott, a bankok és más nagyobb c­égek bezárták üzleti helyi­ségeiket. Gutierrez legelőször is pénzt akart szerezni magának, s néhány bankárra egyen­­ként 50,000 dollárnyi kényszerkölcsönt vetett. Dawson, a londoni bank igazgatója, ellensze­gült, de fogságra vetett, míg a kívánt pénzt le nem fizette. A lapok nem jelentek meg, a polgárok nem n­éztek az utczán mutatkozni, szóval tökéletes rémkormány uralkodott. A laktanyákban több csendzavarás fordult elő, és Pardo, valamint több kiváló egyén a hajóhadra vagy a követ­­ségi palotákba menekült. A lakosság végre a legvégsőig elkeseredett. Gutierrez ezredes, a tábornok fivére, ki a hadügyi tárczát átvette, egy alkalommal dühös lármával és átkozódá­­sokkal fogadtatott, mire ő revolverével felelt, é­s ezzel megkezdődött a harcz. A tömeg körül lövések történtek, s pár pil­lanat múlva Gutierrez ezredes halva feküdt. A borzasztóan megcsonkított holttestet csak nagy bajjal sikerült a tömeg kezeiből kiragadni. Mi­dőn a dictator ez esetnek hilét vette, azonnal parancsot küldött a laktanyába, hol Balta el­nök fogva tartatott, hogy azt rögtön végezzék ki. Az elnök betegen feküdt ágyában, midőn a gyilkosok szobájába törtek. Ezek vezetője há­romszor lőtt rá revolverével, s minden golyó halálos sebet okozott, azonkívül a többiek szu­ronyaikkal összedördösték a holttestet. A mozgalom a városban ezalatt gyorsan elter­jedt, s valóságos népfelkelés fejlődött ki. Gu­tierrez belátta, hogy uralmának vége van, összehívta a hozzá még hű csapatokat, gya­log közéjök állt, s revolverrel kezében vissza­vonult a külvárosban fekvő Sataiina erődbe s ott ellentállt. Zavalles ezredes, az al­elnök, most a fölkelés élére állt; a kormány­ épületbe ment és átvette az ügyek vezetését, kabinetet nevezett ki, s a nyugalmat helyreállítá, úgy hogy Peru pár óra múlva ismét alkotmány­­szerű alkotmánynyal bírt.­­ A dictator egész estig daczolt, de végre be­látta, hogy még megmaradt hívei is cserben hagyják. Köpenybe burkolózott, arczát széles karimájú kalap alá rette, s egyedül elhagyta az erődöt. Már áthaladt a város főutczáján, midőn felismerték és üldözőbe vették; ő egy gyógyszertárba menekült, a nép utána rohant, s néhány pillanat múlva Gutierrez teste élette­len, a felismerhetlenségig eltorzított hústömeg volt, melyet a tömeg a főtérre hurczolt és egy lámpakaróra felakasztott. A dictator és két fivérének testeit végre a lámpa­karókról levet­ték, felhúzták a limai székes­egyház tornyára, a mintegy 100 lábnyi magasságból megint le­ KRÓNIKA. Pest, szeptember 2. — Időjárásunk, mely a mai nappal ismét a legszebb verőfényesre változott át, nem csekély mértékben ráijesztett a főváros azon lakosaira, kik a nyári hőség ellen a zöld­ben kerestek menedéket, ugyannyira, miszerint jó részük már be is költözött. Nem is csoda, mert a folytonos esőzés, a szél olyan novem­beri alakot adtak az időnek, hogy csak helyre. Szőllősgazdáink is apadt reménynyel néznek szölleikre, melyekben a rothadás anyaga erő­­sen gyűl. Különösen az utóbbi három nap volt e tekintetben kiállhatatlan, s ugyancsak pró­­pára tette azon ponyvasátorokat, melyek alatt a gyakorlatokra behívott tartalékosok a budai borosmajorban tanyáznak. Egyet a sátorok közül el is vitt a viz, úgy fogták el az ördög­árokban. — Szarvasmarha s­z­á 11­­­­ á s. A ma­gyar keleti vasútvonalon fekvő alsó-fehérme­­gyei Balázsfalva, küküllőmegyei Mikeszász, medgyesszéki Medgyes, Nagy-Selyk és Kis- Kapus, továbbá szabad kir. Nagy-Szeben vá­ros, Erzsébet- és Segesvár nevű vasúti állo­másokon, hivatkozva f. é. január 25-én 221. sz. a. kelt körrendeletre, a szarvasmarhák fel- és lerakása a fenálló 1859. évi „állatjárvány­­szabályrendeletek“ 44. §. 5. pontjában foglalt feltételek szoros foganatosítása mellett meg­engedtetett. — Óriási hordó készült el a napokban Promontoron. Latzkó borkereskedő készitteté Faber­ Henrik kádárnál. A hordó térfogata 1500 akó. Összeállításán 20 legény dolgozott s külö­nös állványokra volt szükség, hogy e nehéz munkát elvégezhessék. A hordó 64 dongából áll; hosszúságuk 17 l/s, szélességük 16 láb. A hordót 18 vasabroncs tartja össze, melyeknek szélessége 6" s vastagsága l/s". Az abroncsok összesen 36 mázsát nyomnak. Készítési ára az anyagon kívül 1050 frt volt. Az előállítási ár­ 4700 írtra rúg. — Megjelentek Nagyvárad is környék­beli útmutató, ára 50 kr. Továbbá a nagyvá­radi jogakadémiának vázlata története. Mindkettő Hügel Ottó kiadványa. — A budai várpalota ormáról és a Gellérthegyről vígan lobogó kétfejű sasos fe­ketesárga zászlók hirdetik, hogy a magyar ki­rály Magyarország fővárosában van. Tegnap esti fél 9 órakor érkezett ide az éjszaki állam­­vasuton.­­ Pest városa már eddig roppant nagy ösz­­szeget költött a vízvezetékre s az eredmény mégis az, hogy a lakosok pénzükért élvezhe­tetlen, rosz s piszkos vizet kapnak, mely a köz­egészséget veszélyezteti. Eduigelé csak nagy ritkán, elvétve lehetett néha egy-két nap tisizta vizet nyerni a vizvezetékből s most legújabban pedig úgy pezseg a viz, mintha csak szénsav volna benne. Nagyon kívánatos, hogy a ható­ság ez iránt már egyszer intézkedjék, mert az csakugyan nagy hanyagság, hogy a főváros­ban ilyet eltűrnek. — Táncsics Mihály a 40 as években egy egykötetes szépirodalmi irány­regény­t irt „Jám­­bori család‘‘ czim alatt. — Az akkori sajtóvi­szonyok azonban nem engedték, hogy a mű megjelenjen, a censura lefog aj­a az egészet s csak egyetlen egy példánynak sikerült elhagy­ni a sajtót. Miután e mű kéziratban sincs meg, a Táncsics műveinek kiadói azon tiszteletteljes kérelmet intézik, hogy a kinél az az egyetlen példány meg volna , szíveskedjék azt Táncsics Mihály nevére Tettey Nándor könyvkereskedé­sébe (váczi­ utcza „vastuskóhoz“) beküldeni.­­ A bourlevard munkálatok a váczi utón már annyira haladtak, hogy a te­rézvárosi oldalról tiszta fogalmat alkothat ma­gának mindenki a kilátásba helyezett rombo­lások és építkezések iránya felől. Ugyanez ol­dalon már rakják a közút vaspálya sínjeit, hogy a vaspálya mostani helyén is zavartala­nul munkálkodhassanak. A Margit-sziget orma előtt vezetendő második dunai hid lábczölöp­­jeit is verik úgy hogy még ez őszszel az alap lerakásához foghatnak. — A népszinházat illetőleg az „El­lenőrben“ a következőket olvassuk: — Mikló­si színtársulata sept. 15-én tanja utolsó elő­adását a budai színkörben, aztán pedig rögtön Pestre jön. Az igazgató ugyanis kibérelte a Hermin-téren levő Fürst-féle színházat, hol már szept. 16-ikától megkezdik a magyar előadáso­kat, s okt. 5-ig, minden este a magyar színé­szek játszanak, azontúl pedig november 1-jé­­ig hetenkint háromszor. Még mindig kérdés azonban, ha az ideiglenes színház készen lesz­­e novemberre, mert mint már említek, a város­ligeti gyermekszínházból kellene fölépíteni. Erre nézve pedig a városnak a tulajdonossal, Buzzi építészszel oly szerződése van, hogy az épü­let bizonyos az idők múltán a város tulajdona lesz ; ha azonban idő alatt a színház nem jö­vedelmezne, tartozik a városnak a kiszabott időig évenként 2060 frtot fizetni. A gyermek­­színház csakugyan nem fizette ki magát, Buzzi tehát eladta Miklóssynak s egyúttal folyamo­dott a városhoz, hogy a színházat elhordat­­hassa. A bizottság, melyhez ez ügy utasítva lett, meg is engedte az elhordatást, de csak a szerződési föltételek teljesítése mellett s e végből több ízben megidéztette a főügyész által Buzzitt, ki azonban egyszer sem je­lent meg. Most tehát a színház elhordatása be­tiltatott. —A k­ol­ozsváriuj egyetemhez hallo­más szerint következő urak fognának rendes tanárokat kineveztetni: Szabó Károly,Brassai Sámuel, Szabó Sámuel, Finák Henrik, Szász Béla, Groisz Gusztáv, Berde Áron, Haller Ká­roly. Egyébiránt az egyes kinevezéseket szeptember 10-dikén fogja hozni a hivatalos lap. — Xantus János derék hazánkfiát tudva­­levőleg, azon megbízással küldötte ki a vi­lágkiállítás magyarországi bizottsága, hogy etnographiai kimutatást gyűjtsön a kiállításra. Nem lesz érdektelen megtudni a „Nemere nyo­mán, mint fogadták Xantust a szászfáidon. A városi előjáróságoknak —mondja a „N.“ — minisztériumi rendeletben meg volt hagyva, hogy tegyék meg az előmunkálatokat, szedjék össze az adatokat és bocsássák Xantus rendel­­tetésére. Xantus Segesvárra érkezik, a pol­gármesterhez megy s kéri tőle az ethnographia készüléket. A polgármester erről nem tud sem­mit, a többi hivatalnokok secundum ordinem erről nem tudnak semmit. — Xantus mondja a hivatalos számot. Keresik s végre megtalálják az árva rendeletet, melynek teljesítésére sem­mi sem történt. Xantus eljön­ Brassóba, elmegy a főbíróhoz s itt a nóta de capo kezdődik, de valahogy még is előkerül a rendelet, melyet a magyar miniszter Magyarországon magyarul mert írni. Ha németül lett volna fogalmazva, talán csak tettek volna valamit, de így itt is csak annyit működtek ez ügyben, mint Seges­várt. Végre is Götthez utasították, ki olyan adatokkal rendelkeznék. Xantus útmutatót kért Götthez, de a szászoknak (kik Dobolyi Sándor szerint mindig kitűntek a magyar nemzet iránt hő és változatlan ragaszkodások által) a magyar minisztériumi biztos számára nem volt idejük — alkalmasint nagyon el vol­tak foglalva a közügyek buzgó s lelkiismeretes gondozása és kezelésével.“ — Horn Edének hírlapi candida­­tiója az egyetem nemzetgazdaságtani székére valóságos freneticus görcsöket idézett elő a „kitartottak“ testén. „Tanár ! egy ilyen petró­leumba mártott alkusz!“ — kiált föl az egyik. Consilium abeundi neki, nem egyetemi tan­szék ! A finánczkalendáriumcsinálónak! — mondja a másik. És szórja a lealázó gúny so­rát arra a férfiúra, kit szaktekintélynek ismert el a franczia akadémia és a mi jobboldali éhenkórászainkon kivül az egész tudományos világ. Nekik finánczkalendárium egy oly­an, melyre mint argumentumra hivatkoznak a franczia kamarában a miniszterek ! — A százság magyar érzelmeit dras­­zicusan jellemzi az eset, melyet a brassói „Ne­mere“ következőleg beszél el. Múlt vasárnap egyik elsőrangú vendéglőnkben bizonyos nép­énekesek előadása után néhány szász ifjú egy magyar kir. vasúti főmérnöknek, ki fütyülni merészkedett, fél szakállát kitépte. Két bele­­egyedő magyar telekkönyvi hivatalnok egyi­két több ízben földhöz verték, másikának pe­dig fejét 3 helyt behasították, úgy, hogy rög­tön ellepte egész testét a vér. Hihető, hogy az első sem vihette volna el szárazon, ha a túlmivelt finom gyilkosok meg nem ijednek a vér láttára. A második egyén már egy hét óta fekszik sebeiben s ki tudja, mikor hagyhatja el ágyát ? — „Az ellenzék küzdelme“ czimü munkára igen, szép számmal jönnek az előfize­tések, s a mi több, egy jobboldali előfizető a következő sorokat küldé Tó­völgyinek : „Uram! Én gyűlölöm önt, gyűlölöm pártját s az egész ellenzéket; itt küldök azonban tíz forintot öt példányra azon könyvből, melyet ön „Az ellen­zék véres küzdelme“ czímen ír meg, de köve­telem öntől, hogy amint jelezte, részrehajlat­­lan bíró legyen. Ezt legalább szeretném látni egy Tóvölgyitől, mert ha azon csakugyan gyá­szos tettekkel szemben, melyek pártunk becsü­letének gyilkosai által elkövettettek, ön szen­vedély nélkül tud írni, akkor visszavonom e szavamat, hogy: „Ön egy véres szájú fráter.“ — Skribistyei Rigyitzky Sán­dor huszárezredes, lovassági dandárparancs­nok és a Lipótrend tulajdonosa Mokrinban aug. 22-én meghalt. — Br. Nyáry Jenő igen hízelgő köszönő sorokat vesz Velencze város polgármesterétől a Covrer féle vári muzeum részére átengedett becses régiségekért, melyek leginkább a kő­korszakból valók s eszerint Velenczében a rit­kaságok közé tartoznak.­­ A Gellérthegy Pestre néző oldalát meglehet nemsokára díszes nyaralók fogják ékíteni. Legalább egy pesti építész folyamo­dást nyújtott be a városhoz 900 ölnyi telek át­engedése végett. Az illető bátor gyerek lehet, a­ki nem ijed meg sem a maga árnyékától sem citadelláétól. Különben, ha az első lépést meg­teszi, aligha marad követő nélkül. — N­a­g­y o­s­z­t­ály h­ad gy­ak­or­l­a­to­k lesznek i. h. 3.5. és 7-ik napjain Buda-Pest kör­nyékén, melyekben az itteni helyőrség és a honvédség is részt vesz a budai kőnyomatú lap értesülése szerint. — A k­egy­esren­di­ek, kiket rosz nyel­vek szerettek eddig magyar papoknak nevez­ni, tegnap ünnepelték meg rendalapitójuk,Ka­­losanci szt. József névünnepét. Megünnepelték pedig egy igazi ultramontán szellemű és n­é­­met nyelvű szónoklattal, melyet bék­és - mayer, budai káplán tartott. — Orczy br. mulat! Amint ugyan­is a „Hon'‘-ból olvassuk , mi miatt, mi miatt nem, a méltóságos báró a budai színkör derék igazgatójának nyakára tette kezét. A nemzeti színháznak tudvalevőleg sok lim-lomja van, a­mit ha Budán el nem használnak, itthon vagy elég, vagy szemétre kerül. Eddig úgy is volt, hogy kisegítették vele Miklósyt, de legújabban talán Barabás nagy úri határozatára a ked­vezményt megtagadták tőle, sőt a budai vár­színházat sem adják neki át. A nagyváradi dalünnepély rendező­bizottságát is méltózta­­tott Orczy hálónak megtréfálni. Blaháné, Hu­mann Alexa és Láng az ottani hangverseny­ben közreműködni fölkérettek, mit ők az igaz­gató előleges engedélyének kinyerésével meg is ígérnek. Most azonban, mikor menniük kel­lene, az igazgató azt mondja: itthon van önök­re szükségem, tehát maradnak. — Miklóssy Gyulát a budai színkör igazgatóját értesítette Házmán budai polgár­­mester, hogy ő felsége kihallgatásban fogja részesíteni. E kihallgatás alkalmasint a pesti magyar népszínháznak subventionáltatását fogja eredményezni. — A honvédmenház fölszerelésére Va­­dona János keszthelyi gyógyszerész a „Főváro­­rosi L.“-hoz 3 frtot küldött. Átvettem Vidats, János menházbizottsági elnök. — Bécsben a szept. 2 án az 1864. évi sorsjegyek húzásán a következő nagyobb nye­rők sorsoltattak ki. 3940 sor 73 számra esik a főnyeremény, 1412 s. 9 sz.-ra a második, 1412 s. 13. sz.-ra a harmadik, 189 s. 96 sz.-ra a ne­gyedik nyeremény. Továbbá kihúzottak még a következő sorozatok: 602, 691, 606, 1639. és 2742. — É r t e s i t é s. A lévai állami tanitóképez­­dénél 1872—3. tanévben a rendes tanfolyam III. osztálya is meg fog nyittatni. Az első osz­tályba oly ifjak vétetnek fel, kik 15. életévö­ket már meghaladták, s a reál vagy gymi. 4. osztályt jó sikerrel elvégezték, vagy pedig fel­vétt vizsgálatot kiállani készek; kik ingyen élelmezésben vagy egyéb segélyben részesülni óhajtanának, keresztlevéllel, hiteles iskolai, úgyszintén az illető községi hatóságtól kiállí­tott s a lelkészi hivatal által megerősített sze­génységi bizonyítványokkal ellátott s a lévai állami tanító­képezde igazgató tanácsához in­tézendő kérvényeiket alulírottnál mielőbb be­nyújtani iparkodjanak. A beiratás f. é. szept. 25. és következő napjain történik. Léva, aug. 28. 1872. Mikovich László igazg.­t. dobták az utczára, hol olajjal és szurokkal be­kenve, a székesegyház terén megégették. Ez vala vége a véres kezű dictatornak s négy napi uralmának. — A főharczok Callaóban vigattak; Callaóban és Limában több mint­­ 300 ember esett el. — Pardo elnöksége a posta elindulásakor biztosítottnak látszott lenni. MAGYAR ÚJSÁG 1872. SZEPTEMBER 3. Fölkérés. Folyó évi október hóban, több kilapiró által szerkesztve, „Országgyűlési N­apt­ár“ fog megjelenni, mely egyéb a most összeülő országgyűlésre vonatkozó közlemé­nyeken kívül — angol parlamenti évkönyv mintájára — az összes képviselők rövid élet­rajzát fogja tartalmazni. Hogy e rovatot minél teljesebbé tehessük, tisztelettel fölkérjük a meg­választott képviselők barátjait és párthiveit, hogy az illető képviselő életrajzi adatait az „Országgyűlési Naptár“ szerkesz­tőségéhez (Pest, egyetem-utcza szám Heckenast nyomda) mielőbb beterjeszteni szí­veskedjenek. Pest, aug. 31. Az „Országgyű­lési Naptár“ szerkesztősége. A nemzeti színházi bíráló bizottság je­lentése. A nemzeti színháznak a i. é. 1872-ik évre kitűzött népszínműi pályázatára, a­mint az már hirdetve is volt, 8 pályamunka érkezett be, tehát négygyel kevesebb, mint a múlt évben. Mindazáltal az idei pályázatot sikerültebbnek kell tartanunk, mivel, nemcsak, hogy a kitű­zött 100 frt díjat kiadatni véleményezzük, de a nyertes mű­ mellett egy második is van, mely előadási méltó, sőt egy harmadik, mely a bi­zottság figyelmét magára vonta. Ezek szerint első helyre jön a VI. szám „Az amerikai“, népszínmű 3 felv. jeligéje „Éget, mint a falánk.“ Érdekes mesé­­jü­k élénk menetű darab, mely midőn az ipa­ros osztály rangkórságos tagjait ügyesen gú­nyolja, élesen ostorozza, az úgynevezett ame­rikai párbajokat, — a mű egyik gyenge olda­la, hogy az amerikai gazdag rokonok ismeretes történetét használja, habár érdekesnek mond­ható új változatban ; másik az, hogy az expo­­sitió egy része a 3-ik és utolsó felvonás elejére került, hol az eseményeknek már rohanva kellene a vég­szél felé sietni, s hol az ily elbe­szélő rész már csak lankasztólag hat, de te­kintve a szerencsés alkotást, és nagy részben sikerült kivitelt, a művön átlengő egészséges kedélyt és derült hangulatot,­­ tekintve, az alakoknak s különösen egy két genre kép­nek határozott kidomborítását, szintúgy a szép és jól alkalmazott népdalokat s tekintve végre, hogy a mű az előadást illetőleg is színpadi si­kert ígér: szerzőjének 100 írt jutalmat egyhan­gúlag kiadatni véleményezzük. Második helyen a IV-ik számú művet „A pákász“ 3 fel. jeligéje: „Probandum est!“ előadásra méltónak tartjuk, kisebb szabású mű, mint­ az előbb­i főhibája az, hogy hősé­nek pák­ászsága nem áll drámai összefüggés­ben a da­rabbal, — mert ép úgy lehetne vén csikós, vén gulyás, vagy valami más kóborló mint, pákász; alakjai rém oly kiválók, cselek­­vénye nem oly érdekes, s végre lélektani ada­tai nem oly hívek, mint az előbbié de meséjé­nek kerekdedsége, átlátszósága, a gyors fej­lődés, az élénk menet — a magyar nép élet légkörében mozgó alakjai, sajátságos hőse és csinos népdalai ennek is sikert igérnek. Az V. számú „Az apostol“, népszínmű 3 felv. A kath. kaszinókat alapitó, a kofákat és cső­cselélt népet fanatizáló s a vallás dicsfényé­ben bütkérező társadalmi hajhászok és jel­­lemtelen kalandorok kigúnyolása; nagyon nép­szerű tárgy s szerzőtől a talpra esett inventiót senki se tagadhatja meg. Forma tekintetében is pár helyen ügyes kézzel oldotta meg fel­adatát, különösen az első felvonás sikerültnek mondható, de már a második hanyatlik, s a harmadik egészen szétfoly. Főhibája, hogy minden alakja csak egy színnel van festve, s a hősben semmi előnyös, semmi megnyerő tu­lajdont nem látunk, pedig az efféle emberek­nek birniük kell több kevesebb rábeszélő s megnyerő tulajdonnal, és csábítási hatalom­mal. Habár tehát az egész mű könnyedén odave­tett szénrajzna­k tekinthető, mindazáltal alap­eszméjénél fogva figyelemre méltó. S ezzel talán be is végezhetnék jelentésün­ket, de a közszokásnak hódolva, pár szóval a többi darabról is említést teszünk. A VII. sz. „Az utolsó vallomás“ népszínmű ” felv, jambus versekben irt nagy munka, de habár egy két ponton megcsillan is benne a drámai ér, e térén teljesen gyakorlatlan ke­zekre mutat. Első felvonása ígér ugyan vala­mit, de azután a megindított mese sehanyatlik, s a ma bölcsészeti tanokat hirdető czéltalan oratióvá laposodik, olyan stylusban a minőben a nép soha sem gondolkozik és beszél. Egy pár új népdala sikerült. A Viil­ik sz. „Legjobb otthon“ népszínmű 3 felv. Erőltetett meséjük és zilált szerkezet hir­telen papírra dobott ma a Berg-féle érzékeny tablouk fajából. Elsír két szakasza, polemizá­lás az amerikába vándorlás ellen a mi nálunk még nincs oly nagyon elterjedve, hogy ostoro­zása a munkát megérdemelje s a néző érdekelt­ségét lekösse, de a végre is a mesterségét megunó kis városi gazdag iparos nem Ameri­kába megy, a­hová készült, hanem Peste­n ott mint egy báb, pár érzékeny scena kedvéért megbukik, s a vígjáték minden ok nélkül sen­­timenstalis drámává fajul, hogy utóbb páratlan naivsággal ismét víg csattanással végződjék. A mű stylje egyébiránt népies zamata. III. sz. „A tárcza“ népszínmű 4 szakaszban. Van valami tervvázlata de annyi lélektani képtelenséggel tarkítva, hogy legjobb akarat­tal is első gyenge kísérletnek kell tartanunk. A tulajdonképi hős története a­z első sza­kaszban dvégződik, de meg van írva a 4. szakasz csak azért, h­ogy a cselédek is össze­házasodjanak. I. sz. „Honvéd huszárok, népszimü 3 fe. Jó szándékú, s mint neve mutatja hálás tárgy darab, de benne csak a szózat s az ismeretes népdal. Kosuth Lajos azt szente, hogy nincs elég regimentje, sat. Cselekvénye nagyon szegényes; a részek közt és a szereplő szemé­­yek közt semmi drámai összefüggés. Egyik jelenés toborzás, a másik táborélet, a harma­dik hazatérés, de bármily érdekes dologok is ezek magukban véve, együgyüen s formaérzék nélkül leirva, nagyon unalmasak, de még unal­masabbá válnak a végtelen hosszú párbeszé­dek s oly kényszerhelyzetek által, hogy a honvédhuszár saját kedvesét, ki vele egész forradalom alatt egy szakaszban szolgál s folytonos vele társalog, — meg ne ismerje. Il­ik sz. „Belira“ a szép czigány leány nép színmű 4 felv. gyermeki áradások raktára. Rémitő tragédia, melynek végén a főszereplők mind megöletnek s az egy életbe maradó meg­örül. A VI. számú jeligés levelbe a bizottság által felbontatván abból Szigligeti Eduárd neve tűnt elő, a többi jeligés levél pedig azonnal eléget­­tetett. A bírálásra fölkért bizottság meghagyásából. Pest 1872 sept. 1-én, Deák Farkas­­a bizottság jegyzője. KÖZGAZDASÁG. hl a­­ üzlet. Pest, szept. 2. Ma és tegnap összesen alig 25—30 ezer m. búza adatott el, következő hi­telesen jegyzett árakon: Búza: tiszavidéki 87 fns 7 frt 30 kr; 86 fns 7 frt 5 kr; 84s/* fns 6 frt 82 kr; 84 fns 6 frt 70 kr. Székesfehérvári 89 fos 7 frt 32x/1 kr; 83s/* fns 6 frt 82x/2 kr. Pestmegyei 84 fns 6 frt 75 kr . 85x/2 fns 7 frt. Bánsági 86 fns 6 frt 95 kr. 85 fns 6 frt 80 kr, mind idei búza 3 hóra v. m. Rozs 78—80 fns. 3 frt. 81 kr. készp. Ár­p­a; 70—72 fns. 2 frt. 80 kr. készp. Z­ab.50 fns. 1 frt 62x/2 kr. szintén. 50 fns. 1frt 72x/2 kr. készp. Az értéktőzsdén: Magyar hitelbank 125, 75, franco 116,75, takarék- és hitelegylet 137, pesti népbank 106 orsz. közp. takarékp. 125 fton fizetve, király serfőzde 239, pesti közúti vaspálya 378, budai közúti 110 frton véve, osztr. hitelr. 342,10-en zárva, kézművesbank 113, Gschwidt-féle szeszgyár 240 frton zárva. Valuták változatlanok. Napoleonhoz 8.75 arany 5.28, tallér 1.63. Sertés vásár (aug. 23—29). A külföldi szük­séglet csökkent, s ennek folytán a hangulat lanyhább. Jegyzett árak: magyar 350—450 fontos 32x/a—33x/2 kr, szerb 32—33 kr, kivitel 34 kr kész áru október közepére egy debrecze­­ni sertéskereskedő 950 drbot 33x/2 kijával adott el. Felhajtatott a héten 9510 drb, elhaj­tatott 9580 drb s igy az állásokban maradt 48,8000 drb. Bécsi börze, szept. 2. (Távirati tudósí­tás.) Hitelrészvény 341.80 Északi vasút — Államvasut 662.— — — — Lombardok 213.50 1860-ik 106 - 1864-ki 147.­ Ma­gyar jutalomsorsjegy —. —. Napoleondor 870.50 Magyar hitelrészvény —. — Galicziai 244.— Angol Ausztriai 326.25 — Franczia­­magyar. — Tramway 334.—. Magyar föld­hitelintézet —. U t m u t a i o. — Szeptember 3. — Nemzeti színház : „Tell Vilmos“, opera 5 felv. Budai színkör: „Trapezunti herczegnő“, operette 3 felvonásban. A Beleznay kertben új magyar daltársulat játszik minden este. A nagy komlóban Bakonyi daltársulata játszik. Állatkert a városligetben. Beléptidij 20 kr. Nemzeti múzeum. Mindennap más tárlat van nyitva. Országos képzőművészeti társulat. (Akadémiai pa­otának emelet, bejárat az akadémia utczából.) Na­ponta 2-ig nyitva van. A reduut terme 30 kr. dijért szemlélhető meg. Pest város közgyűlését minden szerdán d u. 4, Bu­da város pedig csütörtök d. u. 6 órakor tartja. Egyetemi könyvtár. Nyitva van naponkint 9—1 és 4—6 óra közt. Táviratok, Kuba, szept. 2. (Eredeti távirat.) Lu­kács Ignácz 48-as képviselő, éltének 63-ik évében meghalt. London, szept. 2. Dublinból jelentik, hogy az olasz csapatok Rómába bevonultak a pápa tiszteletére, s nagy demonstratiót idéztek elő. A „Daily Telegraph“ hirdeti, hogy Honduras­­ban felkelés ütött ki. Zágráb, szept. 2. Miksics főispán a zág­rábi megyegyűlést zajos jelenetei miatt felosz­latás­a végett egy küldöttség menesztetett a kormányhatósághoz, de az a főispán hatá­rozatára utasítá a küldöttséget. Genf, szept. 2. A békebiróság határozata ma vagy kedden el fog dőlni. Prága, szept. 2. A „Politik“ volt szerkesz­tője Hordliczka ma hosszasabb kihallgatás után letartóztattatott. Vízállás. Felelős semkesztn: E©Ity Ignác*,­ ­ szeptemb. Név szerint Oföl. K­i­t al. 1 i időjárás 2 Pesten .... 91__ száraz fa Pozsonyban . . 76—­— 1)a Marmaros-Szigeten 45—1—a Szathmáron . . 18—— a 1 Tokajban . . . 128—— » a Szolnokon . . . 108—— felhősn Szegeden . . . 1011—— a 1 Aradon .... ——09 a N.-Becskereken . 04 esős Bezdánban . . . 64—— fia Verbászon . . . —— Barcson .... —— Eszéken.... —— Mitroviczon . . —— Sziszeken . . .—— Zimonyban. . .— (i­ Orsován . . . ——

Next