Magyar Ujság, 1872. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)

1872-09-23 / 218. szám

Belgiumban, Francziaországban vagy épen An­gliában találunk. Ha közutainkat a vaspályákhoz viszonyít­juk, mondja a ,,Mérnök és építész-egylet“ egyik közlönye. Németországban minden mérföld vas­pályának 13­2, Francziaországban 14­/2 közút fe­lel meg, m­íg nálunk csak 2,7 m. 1. Aztán meg a forgalom még nem gazdagság. Statisztikai adataink mutatják, hogy a gaz­dasági termények forgalma évről­­évre kevesbedik, az első lázas roham, a ki­­egyezkedés boldogságos évei után, melyek foly­tán eladtuk, mit csak eladni lehetett. Most már tetemesen megapadtak a jövedelmi források, s ha termelésünk s iparunk fokozódni nem fog, lilá­ban a mesés gazdagság vagyis ama drágaság, mely miatt most kétszerte,háromszorta nagyobb számokban beszélünk, mint beszéltünk 48­0 előtt. A drágaság sem gazdagság. És el­ismerjük ugyan, hogy a korm­ányférfiak, ha most 2— 3-szorta magas­ számokkal lépnek elő a ket­tős államháztartás költségeinek fedezésére, még mivel sem mondanak többet, mint mondtak volna 48-ban, ha Magyarország számára 60—80, Bécs számára 15 — 20 milliót kértek volna. De ugyan mit mondtak volna ily kettős ál­lam költségvetésre a 48-ai törvényhozás embe­rei, feltéve, hogy az akkori szellemtől lennének áthatva — most is. Bizonyára nem azt, hogy „szavazzunk­" vagy is szavazzuk meg, hanem az ellenkezőt. Pedig ám a megszavazáshoz még véletlen távolban áll a szavazat valósítása is. Ez az, a­minek lehetőségében kétkedünk. Kétkedünk abban, hogy a rendes és rendet­len kiadások deficitje a 30 — 32 milliónál meg­áll, hacsak a pénzügyér’ egy újabb hitel és pénz­ügyi művelet által egy újabb 30—40 — 50 mil­liós adósságot nem csinál, vagy el nem zálogítja az állam vagyo­nait. Kétkedünk abban, hogy a kettős államház­tartás évről évre fokozott költségeit elbírjuk állambukás nélkül. Egyik minisztérium a haza nevében kér­t befektetéseket. Ígér a másik a birodalom leg­főbb érdekeit, emlegeti s mindkettő évről évre fokozza követeléseit, közgazdasági viszonyaink, rendkívül rosz termésünk tekintetbevétele nél­kül. Ide nőtte ki magát a közösügyes rendszer, a kettős államháztartás rendszere —k.— hasonlítjuk egy oly ország külképviseletének kiadásá­val, mely valóban dolgozik, mint például az amerikai Egyesült­ Államok követségei, úgy azt találjuk, hogy az egyes követek fizetéséből nagyon sokat meg lehetne gazdálkodni, s ez esetben egyik másik állomás nem lenne többé sine cura. De még egy más tekintetben is figyelmet kelt az Egyesült­ Államok kormányánál lévő osztrák követ fizetése. Amerika úgy a kereskedelem mint más tekin­tetben egyik legfontosabb követségi állomás, a íme, mily kedvező viszonyoknak kell ott lenni, hogy az ezen állomáson lévő osztrák követség dotatió mégis csak 22,300 frtra rúg, a­mit több sokkal kisebb és kevésbbé fontos országok követségek fizetései jóval túl ha­ladnak ! Ezek oly anomáliák, melyeken végre valahára segíteni kell. A külképviseletet illetőleg, még sok mindent föl­lehetne hozni, de ezúttal még csak azt jegyezzük meg, hogy Magyarországra, mely pedig a külképviselet költ­ségeinek fedezéséhez tetemes részben járul, semmi te­­kintet sincs. Ez egész ügyet az osztrákok dominálják. Arról Bécsben tudni sem akarnak, hogy egyes követ­ségekre magyarok neveztessenek ki, de még arra sincs tekintet, hogy minden egyes követségnél kellő számú magyarok alkalmaztassanak, hogy a magyar embernek külföldön dolga van a követségnél, ne tekintessék any­­nyira idegennek, hogy néha ügyes, bajos dolgának nem tud végére járni. E bajokat persze a delegációnak kellene orvosolni, de vájjon fog-e valamit tenni e tekintetben? — A közös külügyminisztérium által közzé tett államháztartási előirányzatban számokban kimutatva látjuk, hogy a diplomatia mennyibe kerül. Nagykövetségek fizetése: A londoni (Beust).............................. 78,100 frt, a követségi személyzete........................• • 17,400 frt, A párisi (Apponyi gróf) .... 78,100 frt, a követségi személyzet .............................. 15.600 frt, A pétervári (Langenau tbk) . . 64 2­00 frt, a követségi személyzet .............................. 23.000 frt, A törökországi.......................... 60,900 frt, a követségi személyzet ... . . 19 545 frt, A berlini (Károlyi Alajos grt.) . . 53,100 frt, a követségi személyzet.................... 18,205 frt, Az olaszországi követ.............. 39,400 frt, a követségi személyzet.................... 14,480 frt, A római követ.......................... 36,900 frt, a követségi személyzet.................... 12,750 frt, A perzsiai követ.......................... 26,300 frt, a követségi személyzet ...... 4,600 frt, A észak-amerikai .............................. 16 300 frt, a követségi személyzet .............................. 6,000 frt, Spanyol követ .................................... 29,900 frt, a követségi személyzet..................... 4,000 frt, Kisebb követségek fizetése: A belgiumi követ fizetése .... 17,700 frt, a követségi személyzet.................... 3,600 frt, A svéd követ .................................... 17,400 frt, a követségi személyzet.................... 2,800 frt, A bajorországi követ............... 16,300 frt, a követségi személyzet ............................. 6,500 frt, A dán követ................................ 16.000 frt, a követségi személyzet.................................... 3 600 frt, A brazíliai követ .............................. 15,750 frt, Az athéni követ.......................... 15,075 frt, a követségi személyzet.................................... 4,450 frt, A hollandia követ.................... 17,400 frt, a követségi személyzet .............................. 4,000 frt, A svájczi követ.......................... 14,250 frt, a követségi személyzet..................... 4,240 frt, A portugalli követ........................7,000 frt, a követségi személyzet .............................. 3,000 frt, A miniszteri rangban levő képviselők fizetése: A szászországi képviselők . . . 8,400 frt, a személyzet............................................ 4,400 frt, A würtembergi képviselő .... 8,400 frt, a személyzet............................................ 3,920 frt, összesen.................................... 812,605 frt, Andrássy Gyula mint közös kül­ügyminiszter fizetése.................................... 8,400 frt, s a szolgálati pótlék.......................................... 42,000 frt, A két miniszteri osztály­főnökök közül egynek­­egynek a fizetése 6300 frt s a szálláspénz 1,050 fr. E kimutatásból következtetést lehet vonni arra, hogy az egyes követségek, a külföldi kereskedelmi s más viszonyok követelményei szerint kellően vagy túl­ságosan vannak-e fizetve. Első­sorban is kifogás alá esik a római követség, hogy ez miért tartatik fenn, azt megállható okkal nem lehet indokolni, miután az olasz udvarnál lévő követ, azt a nagy összeg kiadását egészen fölöslegessé teszi. A római követség fen­tartására fizetett 49,650ért kidobott pénz, mely semmi hasznot nem hajt. Ha továbbá az osztrák diplomatia fizetését össze­— jobboldali martyr. Egy, Pestmegye tisztikarát és bizottmányát pulya rágalmakkal illető röpirat registrálásával foglalkoznak mostanában igen sokat a kormánypárti lapok. Ezt a röpiratot Csatár Z­igmond Örkényi jegyző írta, a­kit Pest megye több­­rendbeli türhetlen visszaélései miatt kénytelen volt hivatalából elmozdítani. Ecce homo­­­ime a martyr! — kiabálják a jobboldal közlönyei, bizonyosan nem tud­ván, ki az az egyén, a kit protectiójuk alá fogadnak. Ha ismernék, legfölebb csak helyeselhették volna Pest megye eljárását ez úri­emberrel szemben, a ki Madas Károly titulája alatt paczkázhatni vélt az egész megyével, s ki ellen a hivatalos visszaélés panaszai sem akartak véget-hosszat érni. Talán ha jobboldali kollegáink megtudják, hogy ez egyéni zugprókátoros­­kodás, vagyis egy járatlan örökös megcsalása miatt 14 napi börtönre ítélte két törvényszék, mely ítéletet, nem tudni minő befolyás által sikerült a legfőbb törvény­széknél 30 frtnyi pénzbírságra változtatnia, s ha meg­ismerkedni fognak Csatár Zs. úr több efféle strcklijei­­vel, nem elbocsáttatásán fognak sajnálkozni, hanem bámulni fogják azt a megbocsáthatlan türelmességet, melyet Pest megye ez emberrel szemben tanusitott, mindeddig meghagyván őt hivatalában. — Mire való a delegátió. A közös minisz­térium költségvetését illetőleg a három minisztérium, u. m.: a közös, osztrák s magyar kormány, hir szerint, abban állapodott volna meg, hogy az esetben, ha a kö­zös előirányzat változatlanul el nem fogadtatik, mi­niszterválságot csinálnak, azaz­­ állomásaikról lemon­danak. Ha e hír való, úgy mire való a költséges delega­­tionális apparátus, hisz azt olcsóbban is el lehet vé­gezni, egyszerűen kivetik, hogy ennyi kell, s azzal punctum. A forma más lenne ugyan, de az eredmény maradna. Az ily s más dolgok legjobban bizonyítják, hogy a delegátióra nincs szükség. — Új vasúti kölcsönök. Az újabb vasutak igazgatói, mint a „N. fr. Pr.“-nek írják, Pesten a múlt szerdán a közlekedési minisztériumnál értekezletet tartottak, melynek czélja lenne pénzt teremteni, hogy eme vasutak a csupán kezdetleges és már sem kielé­gítő felszerelést eszközölhessék. A közlekedési minisz­térium egy törvényjavaslatot terjesztett elő, miszerint A kormány felhatalmaztatnék ezen vasúti társulatok­kal új előlegeket adni. Az előlegek 30 év alatt lerovan­­dók és pedig 7’/s százalékos kamatok kamatjaival stb. Ezt azonban a vasúti igazgatók elfogadhatlannak nyilvánították. Hosszas vitatkozás után a többség abban állapodott meg, hogy a biztosítéki ösz­­szeg emelését kérjék, az engedély egész tarta­mára. Ezen alapon az új vasutak új értékpapírokat bocsátnának ki, melyért külön számadás mellett a kor­mánynak több mint 4% kamatot fizetnének. Már hogy elfogadhatja-e a törvényhozás a bizto­sítéki összeg emelését, vagy adhat-e a kormány ez új alapon p. o. az erdélyi és északnyugati pályának 4—4 milliót stb., azt majd csak a körülmények mutatják meg. Mindenesetre érdekkel várhatjuk , hogyan fog segíteni az erejükön túl vállalkozókon, a deficites kormány.­­ A ferenczvárosi kisdedóvoda köz­gyűlése tegnap reggeli 11 órakor ment végbe az óvoda helyiségeiben. Elnökké megválasztatott Vidacs János. — E választás a ferenczvárosi viszonyokat is­merő előtt a ferenczvárosi ellenzék fölülkerekedését jelenti. Érdekes tudni, hogy a tegnapi választó köz­gyűlést az óvoda régi elnöke Tavaszi Endre hívta ugyan össze s pártjával azon meg is jelent és elnökölt is, de midőn pártjának kisebbségét látta, annak kijelen­tésével, hogy az óvodának újonnan beírt és illetékeiket lefizetett tagjai szavazni nincsenek jogosítva, ott hagyta a termet. Az ottmaradtak aztán számra mint­egy 100-an Gyurmán alelnök vezetése mellett -za­vartalanul is teljesen szabályszerűen végrehajtották a választást, és megalakították a bizottságot, mely az óvodát három évre vezetni fogja. MAGYAR ÚJSÁG 1872. SZEPTEMBER 23. — Udvarhelyszék központi bizottmánya méltón akarván befejezni megkezdett művét, szomba­ton gyűlést tartott, s mint táviratilag jelentik, október 24 ére új választást tűzött ki. A kisebbség természe­tesen óvást adott be, de hogy lesz-e sikere azok után, miket a képviselőházban tapasztaltunk — bajos hinni. Tóth Vilmos nem az az ember, ki nemesebb intenziót volna képes tulajdonitani az országgyűlési többség határozatának, mint a mivel az birt, s ez tudvalevőkép nem más, minthogy Udvarhelyszék minden áron jobb­oldali székekbe ültesse követeit. Helyszínelésünk érdekében. A közmunka és közlekedési minisztérium 1867. évben Tóth Ágoston honvéd ezredest, főmérnöknek nevezte ki, és azt a topographiai intézetek tanulmányo­zása végett délnémet, Schweicz, Franczia és Poroszor­szágba küldötte. Később a geographiai intézet újjá­szervezése vé­gett összehivott vegyes-bizottsági tanácskozásba 1868. évben Bécsben és 1871. évben Antwerpenban tartott nemzetközi geographiai és Bécsben tartott nemzetközi fokmércei közgyűlésbe, mint a magyar kormány kép­viselője küldetett. Tóth Ágoston a szerzett tapasztalatok alapján az országgyűlés által engedélyezett hitel erejéig a topo­graphiai osztályt szervezte is. Hogy ezen intézet nemcsak hasznos, de ha az or­szág védelmi állapotát tekintjük, mulaszthatlanul szük­séges, belátta ezt az országgyűlés is, midőn költségeit készségesen megszavazta, hogy tehát ezen intézet to­vább­fejlesztése kívánatos, önmagától értetődik, mert nagyon is szükséges, hogy az ország tökéletes helyszíni rajzának valahára birtokába legyünk, nem is említve azt, hogy vasutak építése, folyók szabályozása, ország­utak építése alkalmával a rögtön szükségelt helyszíni rajzaként Bécsbe, és megint csak Bécsbe kell fordulni, és az onnét nyerendő hiányos innakaként évenkint ezereket kell a közönségnek adózni,­­ szükség legin­kább azért, hogy ismerjük hazánkat, csak kissé intelli­gens gazdának is, midőn egy birtokot rendezés végett kezébe vesz első dolga, hogy tervet készítsen; no, hanem minisztériumunknak tervekre szüksége nincs, a minisztérium terv nélkül dolgozik. És ezért ezen intézet is négy évi kísérlet után a pénzügyminiszter greiszler gazdálkodása következtében az alig megkezdett helyszínrajzi osztály megszüntette­­tett, a hivatal főnöke, a sok költséggel megutaztatott, s a miniszteriális hivatalnokok között ez idő szerint egyetlen, ki az intézetet szakértelemmel tovább fejlesz­teni képes lenne, rendelkezési állapotba tétetett a sze­mélyzet pedig az állam­nyomdához tartozó térképezési osztályba beosztatott. Az államnyomda a pénzügyminisztérium ressort­­jába esik, tehát nem szakértők rendelkeznek a szakkép­zett, s oda beosztott személyzet felett, az eddig szer­zett s az államnak 50—60 ezer forintjába került hely­­színrajzi szaktapasztalat füstbe megy, a közönség pedig roszabb állapotba kerül mint volt ezelőtt, mert a bécsi helyszínrajzi osztály a magyar állam helyszínrajzával, mely már úgyis óriási változatokon ment keresztül, nem törődik semmit, az állam azután egy bekövetkez­hető védelem esetén, helyszínrajzok vagy legalább is megbízható rajzok nélkül lesz, addig pedig ad majorem­berkapoly glóriám, majd csak hozzuk Magyarország helyszini rajzait is — Bécsből. Elek igazoltattak. R­á­z­s­ó Lipót választása meg­­semmisittetvén a tasnádi kerület új választásra fog fölszólittatni. Széll Kálmán beadja a pénzügyi bizottság jelen­tését, az általa eddig átvizsgált törvényjavaslatok tár­gyában, ki fognak nyomatni és szétosztatni, tárgyalásuk holnap megkezdetik. S­z­ő­g­yé­n­y­i László a központi bizottság részéről terjeszt be hasonló jelentéseket. — Molná­r Aladár a tanügyi bizottság jelentését a ko­lozsvári egyetem tárgyában. Következik a napirend, azaz : a hajó­építésre és felszerelésre szükséges tárgyak vámmentes behozata­láról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Átalánosságban elfogadtatik. A részletes tárgyalásánál Vár­a­d­y Gábor indít­ványozza, hogy e törvényben speczialitet soroltassanak elő mindazon hajó­­­építési czikkek, a­melyekre vámmen­tesség vonatkozik. Szlávy József miniszter az indítvány elvetését kéri, miután az a törvényjavaslat irányjártak gyöke­res megváltoztatását intentionálná. De különben is czéltalan, eredményre nem vezető intézkedés lenne. Nincs ok rá, hogy itt a miniszter túlkapásától kelljen tartani. — Kéri a javaslat elfogadását . . . Ghyczy Kálmán úgy látja, hogy mégsem oly csekélységekről van szó, mint minőnek a miniszter a dolgot előadja. Tagadja a miniszterrel szemben, hogy a vámtarifta be nem volna czikkelyezve, ha nem is for­mailag, de mindenesetre lényegileg. Tagadja, hogy mi­dőn a ház a vámtariffa megállapításán munkál, akár a miniszter iránt bizalmatlankodnék, akár a kormányzást nehezítené. Csupán kötelességét teljesíti, melyhez a nevetségesség szemrehányása egyátalán nem férhet. (Helyeslés.) Ajánlja Várady módosítását. Szavazásnál a szerkezet elfogadtatott. A napirend második tárgya a Portugalliával kö­tött kereskedelmi és hajózási szerződésről szóló tör­vényjavaslat tárgyalása. Báró Simonyi Lajos beszél tudósításunk be­­zártakor. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése szeptember 23 r­ikm­. Délelőtt 10 órakor. Elnök: Bittó Istvánt; jegyző : S­zél­l Kálmán és Mihályi Péter. Elnök Torda megye a XVI. szepesi város és Békés megye a virilis szavazatok eltörlését kérik. (Él­jenzés.) A szabadkai törvényszék elnöke átiratilag ér­tesíti az elnököt, hogy ifj. Tóth József s­kanizsai kép­viselő egy polgáron elkövetett sértés miatt vád alá he­lyeztetett. A mentelmi bizottsághoz adatik ki. Bakcsi Ferencz a belügyi és igazságügyi mi­niszterekhez intéz interpellatiót a volt székely huszár­családok tulajdon­joga feletti szabad rendelkezés érde­kében. — Kérdi: megbízottja illetékesen igérte-e meg, hogy a volt székely huszár­családok tulajdonukat visz­­szakapják és szándékozik-e a lóbeszerzési alapra nézve a tulajdonjog mellett a szabad rendelkezési jogot is ki­eszközölni. Gr. Péchy a kolozsvári bányaigazgatóság kérvé­nyét­ terjeszti be. Vidats János Kállay Zsigmond honvédfőhad­nagy magán­kérvényét nyújtja be. Degré Alajos a borsod-miskolczi kiházasító egyesület ügyében intéz interpellátiót a minisztérium­hoz, erélyesen követelvén: feleljen arra, mivel igazolja mulasztásait, hajlandó-e az irományokat a ház elé ter­­­jeszteni, és minő intézkedést szándékozik tenni e te­kintetben ? (Helyeslés.) Brennenberg Mór Kővárvidék érdekében ad be törvényjavaslatot. Sürgetvén, hogy a vidék törvény­széket nyerjen. Következik a bírálóbizottságok jelentése. Az I. bíráló bizottság megállapodása szerint a Taray Endre, Domahidy Ferencz, Elek Gábor és J­ó­kay Mór ellen beadott kérvények elvettettek és az illetők végleg igazoltattak. Az V. biráló bizottság jelenése szerint B­a­l­og­h János, Bogyó Sándor, E­r­n­u­s­t Sándor, S­ze­ni­c­z­e­y Ödön, Salamon Lajos s Vidats János véglegesen igazoltatnak. A VII. biráló bizottság jelentése értelmében P­é­­c­h­y Jenő, L­ü­k­ő Géza, K­i­s­s­u­t­h István, D­o­­m­a­h­i­d­y István véglegesen igazoltatnak. A IX. bizottság Szakáll Antal, B­ob­esk u KÜLFÖLD. Laboulaye Franciaország helyzetéről és a franczia pártokról. Laboulaye a második czikk-sorozatban — az elsőt a múltkor ismertettük — az uralomra törekvő külön­féle franczia pártokkal foglalkozik. Az 1870 diki há­ború mondja, ismét szerepet juttatott a legitimista pártnak. A legitimisták vitézül harczoltak a republi­kánus seregek sorai közt, a­ lakosság ezt elismerte, s en­nek jutalmául a legitimisták közül sokakat beválasztott a nemzetgyűlésbe, úgy hogy azok e testületben arány­lag sokkal nagyobb számmal vannak képviselve, mint magában az országban. A legitimisták azonban csaló­dásba ringatták magukat és azt hitték, hogy órájuk ismét ütött, s hogy az idősebb Bourbon-ág utolsó sar­jadékának reménye van, miszerint elnyerheti Franczia­­ország trónját. Chambord gróf azonban nemsokára meggyőződhetett, hogy ő egymagában áll, s ennek következtében visszavonult; valamennyi leveleiből és más egyéb irataiból is a lemondás szólt. A legitimista párt egyébiránt kevésbbé tud belenyugodni a sorsba, mint maga a „király,“ — ama pártnak az egyeduralom — vallás, és a legitimista elv — dogma. Chambord gróf visszatérése azonban a visszaesés forradalma lenne, s alig lehetne valami szomorúbb, mint a forradalom királyának neveztetni, azaz, az ellenforradalom királyá­nak lenni. A parlamentáris királyság — folytatja Laboulaye — huszonöt év előtt megbukott és az Orleans herczege­­ket magával rántotta a mélységbe, a­melyből alig fog­nak ki­vergődni. 1830-ban egészen természetes volt, hogy a franczia polgárság ama politikai szerepre utal­tassák, melyet Angliában az arisztokratia elfoglalt. Ma alig lesz lehetséges, az átalános szavazatjogot e kor­mánynyal kiengesztelni. A parlamentáris monarchia csak fegyverszünet lenne két forradalom közt. Egyéb­iránt az épen oly kevéssé lenne képes, mint a legitimista monarchia, Francziaországnak megadni az annyira szükséges kül­békét. Az ellenzék azt háborúra sar­kalná, vagy, ha ellentállna, megbuktatná, mint Lajos Fülöppel is történt. A császárságról és a sedani férfiúról Labou­laye szigorú, de igazságos ítéletet mond; csak azt lehet sajnálni, hogy a tapasztalt politikus ama véleményt, melyet Napóleonra vonatkozólag táplált, midőn a szel­­lemdús „Prince caniche“ satyrát irta, nem tartotta meg később is, hanem adacta tette, midőn a sorbonnei tanár­ságra áhítozott, s polgártársait a népszavazás alkalmá­ból felszólitá, hogy a deczember 2. férfiára szavazzanak. Most, midőn Napóleon megbukott, Laboulaye ismét előszedi régi fegyvereit, miszerint óvakodásra intsen ama uralkodócsalád ellenében, mely Francziaország szeren­csétlenségére ült a trónon. — Laboulaye végre néhány sort szentel a commune-pártnak is, „a tudatlanság, nyo­mor és az irigység eme nagy seregének“, s megjegyzi, hogy az elősorolt négy politikai párt közül a két első­től nem kell félni, mert azok csak akkor jutnának hata­lomra, ha a nemzetgyűlés melettek nyilatkoznék, a­mi pedig sohasem fog megtörténni. Félni csak a bonapar­­tistáktól és a forradalmároktól lehet. Ha — mondja — a nemzetgyűlés a legközelebbi ülésszak alatt nem álla­pít meg jogszerű kormányt, akkor Francziaország el­veszti türelmét s a legközelebbi választások alkalmával vörös republikánusokból és imperialistákból álló kam­rát küld Párisba, mely kamrának első ténye Thiers megbuktatása lenne. Erre polgárháború következnék, mely vagy azonnal, vagy a fejetlenség által kényura­lomra vezetne. Hogy mindezen zűrzavarból kibontakozhassunk, arra nézve csak egy mód van: a conservativ köz­társaság gyors meg­alapítása, vagyis a jelen­legi kormány megszilárdítása. Erre nézve első­sorban a bal­közép és a baloldal hivatvák, a­mely párt az utóbbi időben a mérséklet és lemondás csodálatraméltó bizonyítékait mutatta fel. Ma még lehetséges ugyan­azon versaillesi palotában, a­melyben kezdetét vette, a 80­ éves forradalmi korszakot befejezni. De ha nem,­­ akkor Francziaország még egyszer zsákmányául esik a pártok elvakultságának és önzésének. Anglia és az ő­ katholicismus. A lincolni püspöktől a „Times“ hasábjain egy rendkívül hosszú levél jelent meg, mely válaszul szol­gál a hozzá intézett meghívásra, hogy jelenjék meg

Next