Magyar Ujság, 1872. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)
1872-09-23 / 218. szám
Belgiumban, Francziaországban vagy épen Angliában találunk. Ha közutainkat a vaspályákhoz viszonyítjuk, mondja a ,,Mérnök és építész-egylet“ egyik közlönye. Németországban minden mérföld vaspályának 132, Francziaországban 14/2 közút felel meg, míg nálunk csak 2,7 m. 1. Aztán meg a forgalom még nem gazdagság. Statisztikai adataink mutatják, hogy a gazdasági termények forgalma évrőlévre kevesbedik, az első lázas roham, a kiegyezkedés boldogságos évei után, melyek folytán eladtuk, mit csak eladni lehetett. Most már tetemesen megapadtak a jövedelmi források, s ha termelésünk s iparunk fokozódni nem fog, lilában a mesés gazdagság vagyis ama drágaság, mely miatt most kétszerte,háromszorta nagyobb számokban beszélünk, mint beszéltünk 480 előtt. A drágaság sem gazdagság. És elismerjük ugyan, hogy a kormányférfiak, ha most 2— 3-szorta magas számokkal lépnek elő a kettős államháztartás költségeinek fedezésére, még mivel sem mondanak többet, mint mondtak volna 48-ban, ha Magyarország számára 60—80, Bécs számára 15 — 20 milliót kértek volna. De ugyan mit mondtak volna ily kettős állam költségvetésre a 48-ai törvényhozás emberei, feltéve, hogy az akkori szellemtől lennének áthatva — most is. Bizonyára nem azt, hogy „szavazzunk" vagy is szavazzuk meg, hanem az ellenkezőt. Pedig ám a megszavazáshoz még véletlen távolban áll a szavazat valósítása is. Ez az, aminek lehetőségében kétkedünk. Kétkedünk abban, hogy a rendes és rendetlen kiadások deficitje a 30 — 32 milliónál megáll, hacsak a pénzügyér’ egy újabb hitel és pénzügyi művelet által egy újabb 30—40 — 50 milliós adósságot nem csinál, vagy el nem zálogítja az állam vagyonait. Kétkedünk abban, hogy a kettős államháztartás évről évre fokozott költségeit elbírjuk állambukás nélkül. Egyik minisztérium a haza nevében kért befektetéseket. Ígér a másik a birodalom legfőbb érdekeit, emlegeti s mindkettő évről évre fokozza követeléseit, közgazdasági viszonyaink, rendkívül rosz termésünk tekintetbevétele nélkül. Ide nőtte ki magát a közösügyes rendszer, a kettős államháztartás rendszere —k.— hasonlítjuk egy oly ország külképviseletének kiadásával, mely valóban dolgozik, mint például az amerikai Egyesült Államok követségei, úgy azt találjuk, hogy az egyes követek fizetéséből nagyon sokat meg lehetne gazdálkodni, s ez esetben egyik másik állomás nem lenne többé sine cura. De még egy más tekintetben is figyelmet kelt az Egyesült Államok kormányánál lévő osztrák követ fizetése. Amerika úgy a kereskedelem mint más tekintetben egyik legfontosabb követségi állomás, a íme, mily kedvező viszonyoknak kell ott lenni, hogy az ezen állomáson lévő osztrák követség dotatió mégis csak 22,300 frtra rúg, amit több sokkal kisebb és kevésbbé fontos országok követségek fizetései jóval túl haladnak ! Ezek oly anomáliák, melyeken végre valahára segíteni kell. A külképviseletet illetőleg, még sok mindent föllehetne hozni, de ezúttal még csak azt jegyezzük meg, hogy Magyarországra, mely pedig a külképviselet költségeinek fedezéséhez tetemes részben járul, semmi tekintet sincs. Ez egész ügyet az osztrákok dominálják. Arról Bécsben tudni sem akarnak, hogy egyes követségekre magyarok neveztessenek ki, de még arra sincs tekintet, hogy minden egyes követségnél kellő számú magyarok alkalmaztassanak, hogy a magyar embernek külföldön dolga van a követségnél, ne tekintessék anynyira idegennek, hogy néha ügyes, bajos dolgának nem tud végére járni. E bajokat persze a delegációnak kellene orvosolni, de vájjon fog-e valamit tenni e tekintetben? — A közös külügyminisztérium által közzé tett államháztartási előirányzatban számokban kimutatva látjuk, hogy a diplomatia mennyibe kerül. Nagykövetségek fizetése: A londoni (Beust).............................. 78,100 frt, a követségi személyzete........................• • 17,400 frt, A párisi (Apponyi gróf) .... 78,100 frt, a követségi személyzet .............................. 15.600 frt, A pétervári (Langenau tbk) . . 64 200 frt, a követségi személyzet .............................. 23.000 frt, A törökországi.......................... 60,900 frt, a követségi személyzet ... . . 19 545 frt, A berlini (Károlyi Alajos grt.) . . 53,100 frt, a követségi személyzet.................... 18,205 frt, Az olaszországi követ.............. 39,400 frt, a követségi személyzet.................... 14,480 frt, A római követ.......................... 36,900 frt, a követségi személyzet.................... 12,750 frt, A perzsiai követ.......................... 26,300 frt, a követségi személyzet ...... 4,600 frt, A észak-amerikai .............................. 16 300 frt, a követségi személyzet .............................. 6,000 frt, Spanyol követ .................................... 29,900 frt, a követségi személyzet..................... 4,000 frt, Kisebb követségek fizetése: A belgiumi követ fizetése .... 17,700 frt, a követségi személyzet.................... 3,600 frt, A svéd követ .................................... 17,400 frt, a követségi személyzet.................... 2,800 frt, A bajorországi követ............... 16,300 frt, a követségi személyzet ............................. 6,500 frt, A dán követ................................ 16.000 frt, a követségi személyzet.................................... 3 600 frt, A brazíliai követ .............................. 15,750 frt, Az athéni követ.......................... 15,075 frt, a követségi személyzet.................................... 4,450 frt, A hollandia követ.................... 17,400 frt, a követségi személyzet .............................. 4,000 frt, A svájczi követ.......................... 14,250 frt, a követségi személyzet..................... 4,240 frt, A portugalli követ........................7,000 frt, a követségi személyzet .............................. 3,000 frt, A miniszteri rangban levő képviselők fizetése: A szászországi képviselők . . . 8,400 frt, a személyzet............................................ 4,400 frt, A würtembergi képviselő .... 8,400 frt, a személyzet............................................ 3,920 frt, összesen.................................... 812,605 frt, Andrássy Gyula mint közös külügyminiszter fizetése.................................... 8,400 frt, s a szolgálati pótlék.......................................... 42,000 frt, A két miniszteri osztályfőnökök közül egynekegynek a fizetése 6300 frt s a szálláspénz 1,050 fr. E kimutatásból következtetést lehet vonni arra, hogy az egyes követségek, a külföldi kereskedelmi s más viszonyok követelményei szerint kellően vagy túlságosan vannak-e fizetve. Elsősorban is kifogás alá esik a római követség, hogy ez miért tartatik fenn, azt megállható okkal nem lehet indokolni, miután az olasz udvarnál lévő követ, azt a nagy összeg kiadását egészen fölöslegessé teszi. A római követség fentartására fizetett 49,650ért kidobott pénz, mely semmi hasznot nem hajt. Ha továbbá az osztrák diplomatia fizetését össze— jobboldali martyr. Egy, Pestmegye tisztikarát és bizottmányát pulya rágalmakkal illető röpirat registrálásával foglalkoznak mostanában igen sokat a kormánypárti lapok. Ezt a röpiratot Csatár Zigmond Örkényi jegyző írta, akit Pest megye többrendbeli türhetlen visszaélései miatt kénytelen volt hivatalából elmozdítani. Ecce homoime a martyr! — kiabálják a jobboldal közlönyei, bizonyosan nem tudván, ki az az egyén, a kit protectiójuk alá fogadnak. Ha ismernék, legfölebb csak helyeselhették volna Pest megye eljárását ez úriemberrel szemben, a ki Madas Károly titulája alatt paczkázhatni vélt az egész megyével, s ki ellen a hivatalos visszaélés panaszai sem akartak véget-hosszat érni. Talán ha jobboldali kollegáink megtudják, hogy ez egyéni zugprókátoroskodás, vagyis egy járatlan örökös megcsalása miatt 14 napi börtönre ítélte két törvényszék, mely ítéletet, nem tudni minő befolyás által sikerült a legfőbb törvényszéknél 30 frtnyi pénzbírságra változtatnia, s ha megismerkedni fognak Csatár Zs. úr több efféle strcklijeivel, nem elbocsáttatásán fognak sajnálkozni, hanem bámulni fogják azt a megbocsáthatlan türelmességet, melyet Pest megye ez emberrel szemben tanusitott, mindeddig meghagyván őt hivatalában. — Mire való a delegátió. A közös minisztérium költségvetését illetőleg a három minisztérium, u. m.: a közös, osztrák s magyar kormány, hir szerint, abban állapodott volna meg, hogy az esetben, ha a közös előirányzat változatlanul el nem fogadtatik, miniszterválságot csinálnak, azaz állomásaikról lemondanak. Ha e hír való, úgy mire való a költséges delegationális apparátus, hisz azt olcsóbban is el lehet végezni, egyszerűen kivetik, hogy ennyi kell, s azzal punctum. A forma más lenne ugyan, de az eredmény maradna. Az ily s más dolgok legjobban bizonyítják, hogy a delegátióra nincs szükség. — Új vasúti kölcsönök. Az újabb vasutak igazgatói, mint a „N. fr. Pr.“-nek írják, Pesten a múlt szerdán a közlekedési minisztériumnál értekezletet tartottak, melynek czélja lenne pénzt teremteni, hogy eme vasutak a csupán kezdetleges és már sem kielégítő felszerelést eszközölhessék. A közlekedési minisztérium egy törvényjavaslatot terjesztett elő, miszerint A kormány felhatalmaztatnék ezen vasúti társulatokkal új előlegeket adni. Az előlegek 30 év alatt lerovandók és pedig 7’/s százalékos kamatok kamatjaival stb. Ezt azonban a vasúti igazgatók elfogadhatlannak nyilvánították. Hosszas vitatkozás után a többség abban állapodott meg, hogy a biztosítéki öszszeg emelését kérjék, az engedély egész tartamára. Ezen alapon az új vasutak új értékpapírokat bocsátnának ki, melyért külön számadás mellett a kormánynak több mint 4% kamatot fizetnének. Már hogy elfogadhatja-e a törvényhozás a biztosítéki összeg emelését, vagy adhat-e a kormány ez új alapon p. o. az erdélyi és északnyugati pályának 4—4 milliót stb., azt majd csak a körülmények mutatják meg. Mindenesetre érdekkel várhatjuk , hogyan fog segíteni az erejükön túl vállalkozókon, a deficites kormány. A ferenczvárosi kisdedóvoda közgyűlése tegnap reggeli 11 órakor ment végbe az óvoda helyiségeiben. Elnökké megválasztatott Vidacs János. — E választás a ferenczvárosi viszonyokat ismerő előtt a ferenczvárosi ellenzék fölülkerekedését jelenti. Érdekes tudni, hogy a tegnapi választó közgyűlést az óvoda régi elnöke Tavaszi Endre hívta ugyan össze s pártjával azon meg is jelent és elnökölt is, de midőn pártjának kisebbségét látta, annak kijelentésével, hogy az óvodának újonnan beírt és illetékeiket lefizetett tagjai szavazni nincsenek jogosítva, ott hagyta a termet. Az ottmaradtak aztán számra mintegy 100-an Gyurmán alelnök vezetése mellett -zavartalanul is teljesen szabályszerűen végrehajtották a választást, és megalakították a bizottságot, mely az óvodát három évre vezetni fogja. MAGYAR ÚJSÁG 1872. SZEPTEMBER 23. — Udvarhelyszék központi bizottmánya méltón akarván befejezni megkezdett művét, szombaton gyűlést tartott, s mint táviratilag jelentik, október 24 ére új választást tűzött ki. A kisebbség természetesen óvást adott be, de hogy lesz-e sikere azok után, miket a képviselőházban tapasztaltunk — bajos hinni. Tóth Vilmos nem az az ember, ki nemesebb intenziót volna képes tulajdonitani az országgyűlési többség határozatának, mint a mivel az birt, s ez tudvalevőkép nem más, minthogy Udvarhelyszék minden áron jobboldali székekbe ültesse követeit. Helyszínelésünk érdekében. A közmunka és közlekedési minisztérium 1867. évben Tóth Ágoston honvéd ezredest, főmérnöknek nevezte ki, és azt a topographiai intézetek tanulmányozása végett délnémet, Schweicz, Franczia és Poroszországba küldötte. Később a geographiai intézet újjászervezése végett összehivott vegyes-bizottsági tanácskozásba 1868. évben Bécsben és 1871. évben Antwerpenban tartott nemzetközi geographiai és Bécsben tartott nemzetközi fokmércei közgyűlésbe, mint a magyar kormány képviselője küldetett. Tóth Ágoston a szerzett tapasztalatok alapján az országgyűlés által engedélyezett hitel erejéig a topographiai osztályt szervezte is. Hogy ezen intézet nemcsak hasznos, de ha az ország védelmi állapotát tekintjük, mulaszthatlanul szükséges, belátta ezt az országgyűlés is, midőn költségeit készségesen megszavazta, hogy tehát ezen intézet továbbfejlesztése kívánatos, önmagától értetődik, mert nagyon is szükséges, hogy az ország tökéletes helyszíni rajzának valahára birtokába legyünk, nem is említve azt, hogy vasutak építése, folyók szabályozása, országutak építése alkalmával a rögtön szükségelt helyszíni rajzaként Bécsbe, és megint csak Bécsbe kell fordulni, és az onnét nyerendő hiányos innakaként évenkint ezereket kell a közönségnek adózni, szükség leginkább azért, hogy ismerjük hazánkat, csak kissé intelligens gazdának is, midőn egy birtokot rendezés végett kezébe vesz első dolga, hogy tervet készítsen; no, hanem minisztériumunknak tervekre szüksége nincs, a minisztérium terv nélkül dolgozik. És ezért ezen intézet is négy évi kísérlet után a pénzügyminiszter greiszler gazdálkodása következtében az alig megkezdett helyszínrajzi osztály megszüntettetett, a hivatal főnöke, a sok költséggel megutaztatott, s a miniszteriális hivatalnokok között ez idő szerint egyetlen, ki az intézetet szakértelemmel tovább fejleszteni képes lenne, rendelkezési állapotba tétetett a személyzet pedig az államnyomdához tartozó térképezési osztályba beosztatott. Az államnyomda a pénzügyminisztérium ressortjába esik, tehát nem szakértők rendelkeznek a szakképzett, s oda beosztott személyzet felett, az eddig szerzett s az államnak 50—60 ezer forintjába került helyszínrajzi szaktapasztalat füstbe megy, a közönség pedig roszabb állapotba kerül mint volt ezelőtt, mert a bécsi helyszínrajzi osztály a magyar állam helyszínrajzával, mely már úgyis óriási változatokon ment keresztül, nem törődik semmit, az állam azután egy bekövetkezhető védelem esetén, helyszínrajzok vagy legalább is megbízható rajzok nélkül lesz, addig pedig ad majoremberkapoly glóriám, majd csak hozzuk Magyarország helyszini rajzait is — Bécsből. Elek igazoltattak. Rázsó Lipót választása megsemmisittetvén a tasnádi kerület új választásra fog fölszólittatni. Széll Kálmán beadja a pénzügyi bizottság jelentését, az általa eddig átvizsgált törvényjavaslatok tárgyában, ki fognak nyomatni és szétosztatni, tárgyalásuk holnap megkezdetik. Szőgyényi László a központi bizottság részéről terjeszt be hasonló jelentéseket. — Molnár Aladár a tanügyi bizottság jelentését a kolozsvári egyetem tárgyában. Következik a napirend, azaz : a hajóépítésre és felszerelésre szükséges tárgyak vámmentes behozataláról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Átalánosságban elfogadtatik. A részletes tárgyalásánál Várady Gábor indítványozza, hogy e törvényben speczialitet soroltassanak elő mindazon hajóépítési czikkek, amelyekre vámmentesség vonatkozik. Szlávy József miniszter az indítvány elvetését kéri, miután az a törvényjavaslat irányjártak gyökeres megváltoztatását intentionálná. De különben is czéltalan, eredményre nem vezető intézkedés lenne. Nincs ok rá, hogy itt a miniszter túlkapásától kelljen tartani. — Kéri a javaslat elfogadását . . . Ghyczy Kálmán úgy látja, hogy mégsem oly csekélységekről van szó, mint minőnek a miniszter a dolgot előadja. Tagadja a miniszterrel szemben, hogy a vámtarifta be nem volna czikkelyezve, ha nem is formailag, de mindenesetre lényegileg. Tagadja, hogy midőn a ház a vámtariffa megállapításán munkál, akár a miniszter iránt bizalmatlankodnék, akár a kormányzást nehezítené. Csupán kötelességét teljesíti, melyhez a nevetségesség szemrehányása egyátalán nem férhet. (Helyeslés.) Ajánlja Várady módosítását. Szavazásnál a szerkezet elfogadtatott. A napirend második tárgya a Portugalliával kötött kereskedelmi és hajózási szerződésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Báró Simonyi Lajos beszél tudósításunk bezártakor. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése szeptember 23 rikm. Délelőtt 10 órakor. Elnök: Bittó Istvánt; jegyző : Széll Kálmán és Mihályi Péter. Elnök Torda megye a XVI. szepesi város és Békés megye a virilis szavazatok eltörlését kérik. (Éljenzés.) A szabadkai törvényszék elnöke átiratilag értesíti az elnököt, hogy ifj. Tóth József skanizsai képviselő egy polgáron elkövetett sértés miatt vád alá helyeztetett. A mentelmi bizottsághoz adatik ki. Bakcsi Ferencz a belügyi és igazságügyi miniszterekhez intéz interpellatiót a volt székely huszárcsaládok tulajdonjoga feletti szabad rendelkezés érdekében. — Kérdi: megbízottja illetékesen igérte-e meg, hogy a volt székely huszárcsaládok tulajdonukat viszszakapják és szándékozik-e a lóbeszerzési alapra nézve a tulajdonjog mellett a szabad rendelkezési jogot is kieszközölni. Gr. Péchy a kolozsvári bányaigazgatóság kérvényét terjeszti be. Vidats János Kállay Zsigmond honvédfőhadnagy magánkérvényét nyújtja be. Degré Alajos a borsod-miskolczi kiházasító egyesület ügyében intéz interpellátiót a minisztériumhoz, erélyesen követelvén: feleljen arra, mivel igazolja mulasztásait, hajlandó-e az irományokat a ház elé terjeszteni, és minő intézkedést szándékozik tenni e tekintetben ? (Helyeslés.) Brennenberg Mór Kővárvidék érdekében ad be törvényjavaslatot. Sürgetvén, hogy a vidék törvényszéket nyerjen. Következik a bírálóbizottságok jelentése. Az I. bíráló bizottság megállapodása szerint a Taray Endre, Domahidy Ferencz, Elek Gábor és Jókay Mór ellen beadott kérvények elvettettek és az illetők végleg igazoltattak. Az V. biráló bizottság jelenése szerint Balogh János, Bogyó Sándor, Ernust Sándor, Szeniczey Ödön, Salamon Lajos s Vidats János véglegesen igazoltatnak. A VII. biráló bizottság jelentése értelmében Péchy Jenő, Lükő Géza, Kissuth István, Domahidy István véglegesen igazoltatnak. A IX. bizottság Szakáll Antal, Bobesk u KÜLFÖLD. Laboulaye Franciaország helyzetéről és a franczia pártokról. Laboulaye a második czikk-sorozatban — az elsőt a múltkor ismertettük — az uralomra törekvő különféle franczia pártokkal foglalkozik. Az 1870 diki háború mondja, ismét szerepet juttatott a legitimista pártnak. A legitimisták vitézül harczoltak a republikánus seregek sorai közt, a lakosság ezt elismerte, s ennek jutalmául a legitimisták közül sokakat beválasztott a nemzetgyűlésbe, úgy hogy azok e testületben aránylag sokkal nagyobb számmal vannak képviselve, mint magában az országban. A legitimisták azonban csalódásba ringatták magukat és azt hitték, hogy órájuk ismét ütött, s hogy az idősebb Bourbon-ág utolsó sarjadékának reménye van, miszerint elnyerheti Francziaország trónját. Chambord gróf azonban nemsokára meggyőződhetett, hogy ő egymagában áll, s ennek következtében visszavonult; valamennyi leveleiből és más egyéb irataiból is a lemondás szólt. A legitimista párt egyébiránt kevésbbé tud belenyugodni a sorsba, mint maga a „király,“ — ama pártnak az egyeduralom — vallás, és a legitimista elv — dogma. Chambord gróf visszatérése azonban a visszaesés forradalma lenne, s alig lehetne valami szomorúbb, mint a forradalom királyának neveztetni, azaz, az ellenforradalom királyának lenni. A parlamentáris királyság — folytatja Laboulaye — huszonöt év előtt megbukott és az Orleans herczegeket magával rántotta a mélységbe, amelyből alig fognak kivergődni. 1830-ban egészen természetes volt, hogy a franczia polgárság ama politikai szerepre utaltassák, melyet Angliában az arisztokratia elfoglalt. Ma alig lesz lehetséges, az átalános szavazatjogot e kormánynyal kiengesztelni. A parlamentáris monarchia csak fegyverszünet lenne két forradalom közt. Egyébiránt az épen oly kevéssé lenne képes, mint a legitimista monarchia, Francziaországnak megadni az annyira szükséges külbékét. Az ellenzék azt háborúra sarkalná, vagy, ha ellentállna, megbuktatná, mint Lajos Fülöppel is történt. A császárságról és a sedani férfiúról Laboulaye szigorú, de igazságos ítéletet mond; csak azt lehet sajnálni, hogy a tapasztalt politikus ama véleményt, melyet Napóleonra vonatkozólag táplált, midőn a szellemdús „Prince caniche“ satyrát irta, nem tartotta meg később is, hanem adacta tette, midőn a sorbonnei tanárságra áhítozott, s polgártársait a népszavazás alkalmából felszólitá, hogy a deczember 2. férfiára szavazzanak. Most, midőn Napóleon megbukott, Laboulaye ismét előszedi régi fegyvereit, miszerint óvakodásra intsen ama uralkodócsalád ellenében, mely Francziaország szerencsétlenségére ült a trónon. — Laboulaye végre néhány sort szentel a commune-pártnak is, „a tudatlanság, nyomor és az irigység eme nagy seregének“, s megjegyzi, hogy az elősorolt négy politikai párt közül a két elsőtől nem kell félni, mert azok csak akkor jutnának hatalomra, ha a nemzetgyűlés melettek nyilatkoznék, ami pedig sohasem fog megtörténni. Félni csak a bonapartistáktól és a forradalmároktól lehet. Ha — mondja — a nemzetgyűlés a legközelebbi ülésszak alatt nem állapít meg jogszerű kormányt, akkor Francziaország elveszti türelmét s a legközelebbi választások alkalmával vörös republikánusokból és imperialistákból álló kamrát küld Párisba, mely kamrának első ténye Thiers megbuktatása lenne. Erre polgárháború következnék, mely vagy azonnal, vagy a fejetlenség által kényuralomra vezetne. Hogy mindezen zűrzavarból kibontakozhassunk, arra nézve csak egy mód van: a conservativ köztársaság gyors megalapítása, vagyis a jelenlegi kormány megszilárdítása. Erre nézve elsősorban a balközép és a baloldal hivatvák, amely párt az utóbbi időben a mérséklet és lemondás csodálatraméltó bizonyítékait mutatta fel. Ma még lehetséges ugyanazon versaillesi palotában, amelyben kezdetét vette, a 80 éves forradalmi korszakot befejezni. De ha nem, akkor Francziaország még egyszer zsákmányául esik a pártok elvakultságának és önzésének. Anglia és az ő katholicismus. A lincolni püspöktől a „Times“ hasábjain egy rendkívül hosszú levél jelent meg, mely válaszul szolgál a hozzá intézett meghívásra, hogy jelenjék meg