Magyar Ujság, 1872. október (6. évfolyam, 224-250. szám)

1872-10-09 / 231. szám

a mi feliratunkat fogalmaztatni; merev eszme meneté­ben, rideg kifejezéseiben a pártállást oly térre vezeti, hol az alkotmányos kibontakozás majdnem lehetetlenné válik. (Tetszés jobbfelől.) Sietek kijelenteni, hogy e szemrehányást a Debreczen városa tisztelt képviselője által benyújtott válaszfelirati javaslat ellen tenni nem lehet; sőt ellenkezőleg, midőn mindjárt bevezetésében ama meggyőződést fejezi ki, hogy az ország alkotmá­nyos élete biztosítva van, és hogy e hit ő felsége alkot­mányos érzelmeiben vetett erős bizalmunkban és az ország népének az alkotmányos rendszerhez való ragasz­kodásában gyökerezik, e megnyugtató kijelentése által kizárja a merev negatíót, kizárja a pessimismusnak azon álláspontját, milyet én minden ellenzéknél sajnálok. Ha én, mind a mellett a t. képviselő úrnak válasz­felirati javaslatát el nem fogadhatom, ennek fő oka, több más okon kívü­l, melyeket később fogok­ elmondani, ál­láspontunk különbségében gyökeredzik. A t. képviselő úr — és ezt máskép várni és feltételezni sem lehetett — tisztán ellenzéki szempontból készítette javaslatát. Én pedig mostani politikai helyzetünkben jelen kormá­nyunkat támogatni kívánom. (Helyeslés a jobbon.) Nem — és ezt nyiltan kimondom — nem a személyek iránti tekintetből, — mind a mellett, hogy kormány­­férfiainkat egyenként és összeségükben őszintén tiszte­lem és köztük többeknek barátságával dicsekszem. Én támogatni fogom a kormányt ,azért, mert meggyőződé­sem, hogy nekünk nem személy változásra, de más rendszabályokra van szükségünk. (Élénk helyeslés,) hogy más rendszabályok nélkül, czélszerűbb eljárás, czélszerűbb idő­beosztás nélkül, (tetszés,) a­mi bizonyos tekintetben tőlünk is függ, sem ők, sem önök, sem bárki más jobban kormányozni képes nem lesz. (Helyeslés.) Senki sem sajnálja jobban, mint én, és legyenek a t. képviselő urak meggyőződve arról, senki sem kár­hoztatja oly mélyen ama sajnos tapasztalásokat, az el­járásnak azon nemeit, melyeket a választások alkalmá­val észleltünk. Nemzetem erkölcsi szempontjából óhaj­tanom kell, hogy társadalmi életünkből ezen beteg test kiküszöböltessék. (Élénk helyeslés,) de az igazság kí­vánja kimondanom, t. ház : „Iliacos intra muros pecca­­batur et extra.“ (Felkiáltások : Úgy van!) E téren egy­másnak nincs mit szemünkre vetnünk. (Élénk helyeslés.) De én e szomorú tapasztalásokból más következteté­sekre jutottam : nem arra, hogy szemrehányást tegyünk egymásnak, de hogy kezet fogjunk arra nézve, hogy minél előbb alkossunk egy jó választási törvényt.­­ (Élénk helyeslés.) Én a magam részéről kijelentem, hogy mindenkivel szívesen kezet fogok arra nézve, hogy az új választási törvényben a politikai hatalomnak befo­lyása, mely különben is hatálytalannak mutatkozik, mellőztessék. (Hosszas élénk helyeslés.) És bár egy törvény sem volt még képes ,­­zért tökéletesen elérni csupán erkölcsi eszközökkel lehet társadalmi téren a bajt orvosolni, kezet fogok azokkal is, kik legalább erkölcsi bélyeget fognak sütni a vesztegetések minden nemére. (Élénk helyeslés.) E téren, uraim, bár ez még nehezebb, igyekezni fogok egy módot találni, hogy választó né­pünk jóhiszeműsége, bizonyos vétkes lázítások csábjai ellenében is megóvassék. (Élénk helyeslés). T. hát! Épen mert az eljárások helytelensége csak egyes — fájdalom gyakori — de az összeséget nem érintő esetekre vonatkozik, officiálhatja ugyan az eljá­rás legalitását, semmiesetre azonban az eredmény tör­vényességét. (Élénk helyeslés.) Nekünk politikai szempontból nem szabad a választások törvényességét kétségbe vonatni engedni. (Élénk helyeslés.) • Én, te hát csak méltánylattal fogadom, ha egy párt létokát és létjogát egy erkölcsi magasabb öntu­datban keresi és találja, de legyeneket t. képviselő urak azon oldalról (a szélsőbalra mutatva) szívesek rólunk feltenni, hogy hasonló önérzettel bírunk, és ha csakugyan azon hitben és meggyőződésben élnénk, hogy e helyeknek törvénytelen biztatói vagyunk, nem önök intelmét, várok, hogy e meggyőződésnek érvényt szerezzünk. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Egy szokatlan, mondhatnám precedens nélküli utat választottak a t. képviselő urak : kimondatni a többség által, hogy törvényellenes, és saját feloszlatá­sát kérni a koronától. Ez már maga azt bizonyítja, hogy önök nem is számítottak arra, hogy feliratuk a korona színe elé jus­son; manifestumukkal nem is a koronához kívánták appellálni, hanem a nemzethez: ez önöknek alkotmá­nyos joga, melyet részünkről senki tagadásba nem ve­het, s a nemzet ítéletét mi elfogadni kötelesek vagyunk. De bevárhatjuk ezt teljes lelki nyugalo­mmal, mert igenis uraim, fennforognak oly viszonyok és lehetnek oly okok, melyek panaszra és elégületlenségre tám­pontot nyújtanak. Sokan pontosabb administratiót, gyorsabb, egyszerűbb igazságszolgáltatást kívánnak; vannak, kik az osztályok közti anyagi érdekeknek sza­badabb és mielőbbi kifejtését, kiegyezését kívánják.­­Vannak, kik a nemzetiségek és vallásfelekezetek­nek egymás közti és az állam iránti viszonyait szaba­dabban kívánják rendeztetni, és elismerem, az ország nagy része igen nehezen tűri az adónemeknek egyné­melyikét, melyekre nézve, hogy gyűlöltekké váljanak, sokat tett az elmúlt rendszernek helytelen eljárása, de mihez, uraim, valljuk meg igazán, mi mindnyájan is majdnem kivétel nélkül contribuáltunk. (Élénk tet­szés.) Abban az egyben azonban, hogy a kiegyezés műve, a­mely véget vetett a kényuralomnak és véget vetett a forradalom esélyeinek, mely a nemzetet a bi­zonytalanság veszélyétől megmentette, az alkotmányos működést lehetővé tette, legalább oly mérvben, mint a melyben azzal annak előtte nem birtunk soha. (Élénk helyeslés jobb felöl.) hogy — mondom — e kiegyezés s evvel hazánk sorsa újabb experimentatiók veszélyei­nek ki ne tétessék: abban meg vagyok győződve a hazának túlnyomó nagy többsége a közérzület fősúlya mivelünk van. (Élénk tetszés jobb felől.) T. hát! Nem szívesen teszem, de lehetetlen azokra nem reflectálnom, a­mik itt e házban a végrehajtás tisz­taságára nézve és a közönségben létező bizonyos nyug­talanságra nézve előhozattak. (Halljuk!) A mai nyilatkozatok után sem az általános esetek­nek bírálatába bocsátkozni, sem pedig a kormánynak védelmére fellépni nem kívánok , mert hiszen tapasz­taltuk, hogy a kormány minden concret esetben magát, még­pedig teljesen, védelmezni képes. Én inkább s talán viszhangzásául azoknak, miket ma a kormány­padokról hallottam, csak azon általános felfogást kívá­nom jelezni, melyet hogy a t. ház ily kérdések irányá­ban elfoglalna óhajtanám. A kezelés tisztasága, az államhatalom eljárásának szeplőtelensége, köztünk pártkérdés nem lehet.­­Álta­lános helyeslés.) És ha bekövetkeznék azon szomorú eset, a­mely­től Isten őrizze nemzetemet, hogy e házban az erköl­csi szigor és tisztaság kérdésessé válnék, akkor én, s meg vagyok győződve, velem együtt ez egész párt, nem tekintve politikai összeköttetést és rokonszenvet, azok­kal fognánk kezet, kik e kérdésben nem­­ ismernek kíméletet, nem ismernek tergiversatiót. (Élénk he­lyeslés.) De épen úgy nem lehet pártkérdés köztünk az igazság szempontja sem, és azon tekintet, hogy a ma­gyar állam hitele és becsülete alaptalan és kényelmű, — azt hiszem s második fajta épen oly veszélyes mint az első gyanúsítások és rágalmaknak hatása alatt ne szenvedjen, (Helyeslés.) különösen mai nap, t. urak, midőn fájdalom! — az anyagi nyerem­ny utáni hajhá­­szat oly tág körökben létez, hogy az ember szinte meg­­félemlik tőle. (Igaz!) S midőn a közönségben — meg­döbbenve látván az aránytalan vagyonosodás felmenő s leszálló esélyeit — a gyanúk iránt bizonyos receptibi­­litás mutatkozik, és észlelhető a könnyen hivőségnek azon neme, a mely nem keresi a kutforrást, hanem in­kább a hitnek pikánsságát, s ha mulattatónak találja, elfogadja s hirdeti a nélkül, hogy komolyan horderejét önmaga meg­fontolná.­­ (Igaz!) A társas életnek ily beteg jelenségeivel szemben, vigyáznunk kell, hogy a haszonlesés által felzaklatott szenvedélyek, és az irigység politikai czélokra fegyve­rekül ne használtassanak, ma holnap oda ne jussunk, hogy a becsületére tartó ember kénytelen legyen a közérdekek kezelésétől visszavonulni (Felkiáltások. Igaz!) nehogy az, mi legszentebb előtte: becsülete, melyet nem pótolhat sem uralom, sem dicsőség, sem fény: az ármány és haszonlesés védtelen martalékává váljék. (Zajos helyeslés.) Mondom, a társas életnek ezen beteg symptomái ellenében én az orvosságot csak azon utón látom, me­lyen a baj keletkezett; azon utón, hol a hangadó és sulylyal biró körök és különösen a törvényhozás fac­­torai épen oly szigorral és részrohatatlansággal fejezik ki rászólásukat, úgy a lehető visszaélések, mint a lehető, gyanúsítások iránt. (H­eyeslés.) És ezzel, te­hát­­ befejezhetném szerény előadáso­mat , megvallom azonban egész őszinteséggel, hogy még egy pár szóval kívántam volna reflectálni azokra, miket Komárom városa t. képviselője múltkor a had­sereg ügyének rendezésére nézve előadni méltóztatott. (Halljuk!) Azok után, miket az igen t. miniszterelnök úr erre nézve már is mondott, én annál rövidebb lehetek. (Halljuk!) Én csak egyre fogok szorítkozni, és ezt is főleg azért hozom fel, mert jelzi azon álláspontot, melyet én általában közjogi viszonyainkra nézve elfoglalok. (Halljuk!) Nagy érdekkel s hatással volt rám nézve a t. kép­viselő úrnak azon érvelése, hogy a mostani rendszer mellett lehet teljes katonai fegyelem, de nin­cs a lelke­sedésnek, a szellemi erőnek azon behatása, mely nagy tettekre és nagy áldozatok teljesítésére képesíti a ka­tonát. Én a t. képviselő úrral abban egyetértek, hogy a katonai hadképesség elérése tekintetéből mai nap a rideg fegyelem mellett még egy erkölcsi rugó is meg­­kívántatik, de attól tartok, hogy nem fognának meg­állapodhatni ezen érvelés mellett, és hogy azután könnyen oly térre jutnánk, hol a társországok közjogi igényeivel és a nemzetiségeknek lelkesedési aspirátiói­­val fognánk szemben állani. (Élénk tetszés jobbról.) Arra vagyok bátor figyelmeztetni az igen­t. kép­viselő urat, hogy mai nap a szabadelvű pártok előtt — pedig ma az eszmék hatalma kétségtelenül nálunk van, — a történelmi jog és a legitimitás elve már csak Ma­gyarországban fogadtatik el, másutt világszerte repu­­beáltatik. Az eszméknek ezen áramlata ellenében, és az államok tömörülése processusával szemben, az én véle­ményem szerint e kérdésben egy fő eszme culminál, és ez abban áll, hogy magyar államunk és nemzetünk lé­tét, függetlensége legfőbb garantiáját ama szövetség­ben találja, (Élénk helyeslés jobb felől,) melyet a pari­tás és az alkotmányosság elvének alapján a monarchia másik felével kötöttünk. (Élénk tetszés jobbfelől.) És hogy e szövetség ránk nézve kielégítő és hasznos is legyen, szükséges azt oly attribútumokkal felruházni melyek az állam képezetének, Európa áramainak csa­ládjában a nagy hatalmi állást biztosítsák (Élénk he­­lyeslés jobb felől.) ennek elérhetése végett nélkülözhet­­lennek tartom a hadsereg közösségét és közös adminis­­tratióját. (Élénk helyeslés jobb felől.) Az elmúlt centralisationális korszakban az akkor űzött helytelen politika mellett ezen összeköttetésnek és az ez által elért nagyhatalmi állásnak csk terhei és hátrányai nehezedtek az újabb generatióra, mely ennek következéseit észlelte tartományok veszteségében, szó­val mind abban, mik a magyart közjogilag és államilag ezen viszonytól elijesztették. Erős azonban meggyőződésem, hogy ha a kiegye­zés által létesített szövetségnek következtében, melyet a paritás elvén a mi befolyásunknak hatalma is mar­­kíroz, a viszonyok állandóságot fognak nyerni, — ha mint most, teljes kilátásunk van rá — egy helyes kül­politika alatt ezen nagyhatalmi állásnak nemcsak oltal­mát, de hasznát és előnyeit is fogjuk élvezni, ha tapasz­talni fogjuk, hogy ezen nagyhatalmi állásnak oltalma alatt saját magyar érdekeink ép úgy, mint kereskedelmi érdekeink a külföldön támogattatnak, a közvélemény­nek e részbeni idegenkedése át fogy változni és akko­ron a közös hadsereget nem mint saját érdekünkben elfogadott oltalmat fogjuk elismerni. (Zajos helyeslés jobb felől.) És ha a közös hadügy kezelői a kölcsönös fegye­lemnek és a közösség érzetének fejlesztése mellett arra is fogják irányozni törekvésöket, hogy a magyar kato­nában a hazafiság iránti érzés is ébren tartassék, a­mi iránt igen lassan bár, de mégis mutatkozik haladás, akkor én meg vagyok győződve, hogy a magyar katona nem fogja magát úgy érezni, mint egy idegen intéz­mény tagja, de úgy, mint a magyar hazafiságnak egyik képviselője, egy oly szövetségi intézményben, melyet a magyar nemzet saját oltalma és érdeke kedvéért alkot­mányos utón önállóan és öntudatosan elfogadott és fen­­tartatni kiván. (Hosszan tartó élénk éljenzés jobb felől). — Aradról Írják e hó-G-ikáról. A tizenhárom vértanú emlék­ünnepélye alkalmából a köz­épületeken, a templomtornyokon, a városházán,­­ a színházon, a Lloydon, a kaszinón s­at. gyász­lobogók lengenek. Dél­előtti 10 órakor a széhek, egyletek, a tűzoltók és más testületek e kivégzés helyére vonultak. A requiem a vasárnap miatt hétfőre, 7 dikére halasztatott. .. A közokt. minisztériumnál egy szepes­­ségi tanító folyamodást nyújtott be fizetésjobbításért. Az illető 173 gyermeket tanít, fizetése egy évre 40 (negyven) frt, sorsa pedig a kilenczhavi koplalás és alamizsnaszedés. A sugárút millióiból kel ráférne az ilyenekre néhány kegyelemgaras. c. A „H­ázi b­a­r­á­t“ 1-ső számát vettük. Kiállí­tása igen csinos; tartalma érdekes és változatos. Képei közöl egyik a kis­ sztapári Pannónia szobrot, másik a honvédmenház fölavatási ünnepélyét ábrázolja. Ajánla­tunkat ez egy szám is már örvendetesen igazolja. Az osztrák állam-vasút társulat igaz­gatóságnak figyelmébe ajánljuk, ha vonalain jónak látja gyerkőczeket alkalmazni, legyen szíves ezeket előbb a kellő nevelésben részesíttetni, hogy az utazó közönség az éretlen kor hetykélkedő durvaságaitól meglegyen ki­mérve. Múlt vasárnap a palotai állomáson még el sem hangzott a második csengetyű szó, midőn a pénztárnok jegyadásra jön fölszólítva, erre azonban az alig 15 nya­rat látott pénztárnok német ildomossággal igy felelt: der Teufel soll ihm holen. Az utas által figyelmeztetve, hogy a mivelt emberek az oly kifejezést még kivétele­sen sem használják, még neki állt fölebb s noha a vonat a sok utas beszállása miatt oly sokáig állt, hogy nagy kényelemmel lehetett volna jegyet adni, az uraságát fitogtató pénztárnok ezt még sem téve. Az igazgatóság annyi figyelemmel lehetne, hogy az utazó közönséget az oly gyerkőczek neveletlenségeivel ne boszantsa, s ha már alkalmaz ilyeneket, tétessen velük előbb szigor­latot az érettségből és ildomosságból. Ha az osztrák társulat a magyar ember pénzéből gazdagodni tud, már akkor megköveteljük, hogy magyarul beszélni tudó ud­varias hivatalnokokat tartson.­­ A Fürst-féle színházban ma szerdán október 9-én Miklóssy Gyula színtársulata által Offen­bach kedves zenéjű „Dunanan apó és fia utazása“ czímű operetteje kerül színre, mely előadás annyival is in­kább műélvet igér, miután Timpanont ezúttal Vízvári személyesítendi, kitől e szerepet a fővárosi közönség még nem látta. — Ugyanott pénteken a „Három csőrű kacsa“ ismételtetik. — A budai telkek drágulása. A budai rakpart kiépítése és a Margitsziget mellett megkezdett híd a budai ház- és telekbirtokosok építési kedvét, kü­lönösen e két hely közelében, nagy mérvben fölélesz­tette, valamint maga után vonta az ottani házak és tel­kek gyors áremelkedését. Ezen állítás bizonyításául felemlítjük, hogy jövő tavaszra a budai part hosszában nagyobb számú új építkezéseket fognak megkezdeni. Az óriási árszökkenés okául azt mondják, hogy a ház­­alkuszok szinte ostromolják az ottani birtokosokat, a vásárlani kívánnak megbízásából árverés-szerűleg ve­­vén fel a vételárt, így pár nap előtt egy, a piac­ köze­lében fekvő meglehetősen rozzant házért (illetőleg a telekért) 25,000 frtot ajánlottak. A birtokos azonban, ki azt két év előtt örömest odaadta volna 6000 frtért, jelenleg egy krajczárt sem akar engedni a 30,000 frtból. — A magyar tudományos akadémia t.cz. tagjait figyelmeztetem, hogy kibocsátott körlevelem ér­telmében az 1873-ik évi akadémiai Almanach számára való jegyzeteiket l­egfölebbekó végéig bekül­deni méltóztassanak. — Arany János, főtitkár. — Pinczés István urat (de Galantha), ki ne­hány évvel ezelőtt Bonyhádon (Tolnamegyében, Völgy­ség járásban) gyógyszerészi segéd és ugyanitt barátom volt, felszólítom, hogy netalán ellenem való jogos ke­reseteit vagy követeléseit, bármire is vonatkozzanak vagy bármi miatt is támasztassanak ezek által ellenem, e soraim e lapbani megjelenésének idejétől számítandó tizennégy nap alatt velem közölje vagy közöltesse. — Egyúttal értesítem őt, hogy Ráczkozár községben (T. Baranyavármegyében, Hegyhát járásban) lakom. Vár­alján, 1871. évi octóber 3-án. Vallandt Henrik, községi jegyző Ráczkozáron. — A­z orsz. m. iparegy­esület kezdeményezése folytán Pesten életbe léptetett belvárosi, terézvárosi, józsefvárosi, ferenczvárosi és lipótvárosi iparbanodák­­ban az 1872—3-iki tanfolyamra a beiratás kezdetét veszi f. évi október 8-án az illető igazgatóságokban vasárnap 2—4 óra közt d. u. hétfőn, szerda, és péntek pedig esti 7 — 8 óra közt. A beiratás a belvárosi ipar­tanodába történik t. ez. Ledényi Ferencz igazgató ur­nál, (kötőutczai elemi tanodában). A terézvárosi ipar­tanodába t. ez. Mészner József igazgató úrnál (teréz­városi elemi tanoda földszint.) A józsefvárosi iparta­nodába t.cz. Barczen János igazgató urnái (statio-utera 55. sz. a.) A ferenczvárosi ipartanodába t. cz. Tomaso­­vics Károly igazgató urnái (templom tér 1. sz. a.) A lipótvárosi ipartanodába t. ez. Haselmayer Pál igaz­gató urnái (templom tér 1. sz. a.) c. Ro­t­s­c­h­ild N­a­tha­n­i­e­­ báró, a világura­lomra vergődött család párisi üzletének feje — emlék­iratokat rendez sajtó alá, melyek a Rotschild-ház tör­ténetét fogják megismertetni a világgal, — 1806-tól III. Napóleon bukásáig. Lesz benne számos kiadatlan levél I. Napóleontól s más előkelő s történeti névvel ékeskedő egyéniségektől, a mi a mindenkép érdekes munkának históriai forrás becsét lesz hivatva kölcsö­nözni Szerző „meglehetősen biztos anyagi állással“ lévén megáldva a sorstól — valószinüleg olcsó árt szab művének s ez esetben különösen azok figyelmébe ajánl­juk, kik álmoskönyvek és csíziók rejtélyes numerusai közt keresik a milliókhoz vivő utat. Amennyire mi ér­tesültünk, Rotschild tanácsai e pár szóra fognak szo­rítkozni : „Kaparj kurta, neked is lesz“, a­mi francziául szebben hangzik talán, de minden nyelven egyformán igaz! . . . — Straszburgból a négy utolsó jezsuita csütörtökön távozott el, s már szombaton, tehát két nap múlva, az ájtatos atyák kolostorában i serházat nyi­tottak, míg a második emeletet a szab­adkőmives páholy bérelte ki. — „Rosch Haschanok!“ E czim alat a bécsi „Freie Blatt“ e hó 4­ ki számában ezeket olvassuk: Rosc­ Hasc­anoh van ma, azaz az év kezdete izraelita időszá­mítás szerint. Ma ötezer-hatszáz-harminc­három eszten­deje, hogy a világ teremtetett. Izrael, a prózai, az üzér­kedő, az igazgatótanácsosi és újságíró Izrael ünnepi díszben jár-kel. A börze férfiai közül, a­kik pedig más­kor nem szokták oly szigorúan venni, vájjon a rítusnak megfelelőleg leölt ludat, vagy füstölt sódart tesznek-e eléjök, — ma egy sem meri magát mutatni a keresztény éttermekben. A hangulat a legemelkedettebb, a legün­nepélyesebb , sem anglo, sem török, sem lombard, s habár ezek az árfolyam Jákob-létrájának legtetejére kúsznának is, nem vonnák magukra a figyelmet, mert Rosck Hasd­anok van. Hatalmasan felhangzik ma a kos­szarv hangja, s minden szív alázattal remeg az Úr előtt, a­ki ma ott­hőn trónol és borzasztó ítéletet tart. Ez égi törvénylátást ekkor képzeljük: Jehova, a seregek ura teljes díszben ül a világok trónján. Előtte felütve fek­szik „az emlékezet könyve.“ Néma csend uralkodik, és Jehova szelíd, szeraph­énekhez hasonló hangon meg­szólal: „Hol a gyermekek !“ és felhangzik a trombiták hatalmas harsogása. Erre a mennyei ajtónálló szentori hangon jelenti: „Ő eminentiája R­au­sc­h­er Othmar bibornok; ő főtisztelendősége, Schreiber M., po­zsonyi főrabbi“ s utánok egész sora a „jó gyermekek­nek.“ A pozsonyi rabbi és a bécsi bibornok-ércek a ri­tuális hallotti ingbe és az ablakos tógába vannak öl­tözve, s lecsüggesztett fővel állnak a legfőbb biró előtt. A seregek ura egy darabig lapozgat az „emlék köny­vében“ s felséges homloka sötét redőkbe vonul, haragvó tekintettel fenyegetve néznek a lángoló szemek, — ek­kor odalép Gábriel arkangyal és szól: „Könyörülj, Uram ők nem tudták mit cselekesznek!“ Jehova hóm- Éj loka kisimul, s mindent megbocsát a rabbinak és az ér-­e­seknek, a mit ez évben az ő és vallása nevében csele­­­­kedtek. — Azután a seregek ura a borzasztó csendben s zúgva kiáltja : „Hol a szolgák ?“ erre ismét hatalmas­­ trombita­tus, és az ajtónálló ismét kiált: ,,Ő excellen­ f­­iája Lónyay Menyhért gróf; ő nagysága Ofen-­­heim ur, Ponteuxin lovag“ s egész sora azoknak, a­­­kik nem „gyermekek.“ Lónyay gróf a trónhoz közele­­­dik, most mint nem miniszter, Ofenheim ur, a vörös —­­ pardon ! — fekete tengeri lovag, hasonlóan ! Mindkét­ vádlott tekintete bizalommal függ Jehován, — „miig ő­­­nekik megkegyelmez s mig napfény-világos-­­ s­á­g u Ítéletét“ kimondja .... Mint megbízható for­ f rásból értesülünk, mostanáig, midőn e sorok sajtó I alá kerülnek, sem az egyik, sem a másik nem történt­­ meg. Kegyelmet fognak-e kapni ezek is: kérdés, mert/ — ezekről még Gabriel angyal sem modhatja, hogy/ — „nem tudják, mit cselekszenek.“ MAGYAR ÚJSÁG 1872. OKTÓBER 9. Kivonat a hivatalos lapból. A közlekedési miniszter előterjeszt­ésére Marsovszky Gyula czimzetes osztálytanácsos és Csörgeő Gyula miniszteri titkár a nevezett minisztériumhoz valóságos osztálytanácsosokká, továbbá Tessedik Ferencz tiszteletbeli miniszteri titkár és Csatth Kál­mán miniszteri fogalmazó valóságos miniszteri titkárokká kine­veztettek.­­ Az igazságügyminiszter a szegedi kir. törvényszék mellé birósági végrehajtókká : Vöneky Jánost és Nagy Olajos Istvánt, a szamár­németi járásbirósághoz Fodor György tanítót és Láng József volt útibiztost nevezte ki. — A közoktatási mi­niszter a kecskeméti állami alreáltanodához Bóka Pétert rendes tanárrá, Deésy Károly műegyetemi tanársegédet, Bermüller Fe­rencz pécsi és Péter János kaposvári főgymn. rendes tanárokat a pécsi állami főreáltanodához rendes tanárokká nevezte ki. Dob­nai József államszámvevőszéki számtiszt „Keleti“-re változtató nevét. — A pécsi m. kir. pénzügyigazgatóság által Nagy Béla VI. osztályú adóhivatali tisztté, a rendelkezés alatt lévő adóhivatali két segédtiszt : Krämmer Benő és Freytag József VII. osztályú adótisztekké neveztettek ki. KRÓNIKA. Pest, október 8. — Irányi Dánielnek válaszfelirati beszéd­jét barátjai külön lenyomatban is leírni óhajtván, az a Magyar nyomdában megjelent, kapható: ezer példány 9 ft. száz példány 1 ftért. A megrendelések akár a M. nyomdához (Lipót­ utcza 11.) akár a ,,M. Újság“ szer­kesztőségéhez (Egyetem utcza 4.) intézendők. KÖZGAZDASÁG. — A keleti vaspálya igazgatósága emlék­iratot terjeszt a komány elé, melyben fejtegeti, hogy ezen vonalnak tönkre kell jutnia, ha még tovább is ki­­záratik a világkereskedelmi forgalomból. Ezen emlék­irat szerint a román nép oly alant fokan állana még a művelődésnek, hogy közepette a vasút sem képes fel­ébreszteni az ipart, s szorgalmat. A keleti pálya élet­képességét attól feltételezi ezen emlékirat, hogy az önálló nemzetközi pályává alakítassék Grátzból Pesten keresztül Romániáig. Ez nagy szó. — Pest városa csatornarendszere köztudomás szerint oly czélszerűtlen, hogy magas víz alkalmával feladatának meg nem felelhet, most már helyesebb rend­szer szerint teljesen kidolgozva, Beiwinkler úr által a városi építészeti bizottság elé lett terjesztve. Az egész azonban 6 millióba kerülne, melyből 3 régibb csatornák kiegészítésére fordittatnék. Vigasztalás lenne, hogy az egész két év alatt könnyen létesíthető ha t. i. a 6 millió kéznél lesz. — A kőbányai szállásokon a múlt héten a sertésvásár élénken folyt. Magyar és szerbországi 320 — 400 fontosai fontonkint 30—31% kr. életserté­­süek 29 — 30% kr; kiviteliek 32% kr. Létszám 53 190 db. Érkezett 10,220 db. Elhajtatott 12,170. Készlet 51,240 db. E közül 19,110 db. a szállásokon. — A pesti marhavásáron megfordult: 755 db ökör párja 145 — 300 írtig, 1136 darab tehén párja 140 — 275 ftig, 42 db borjastehén párja 230 — 424 frtig 96 drb bival párja 245 frt, 2812 drb birka 12—17 frtig 10970 drb sertés mázsája 301/2 — 32% frtig, mázsája a a marhahúsnak 27%—32% frt mázsánkint. Sertés 10,970 db élősúly 30'/1 —32'/, frt, zsiradék 38—40 frt, szalonna 36 — 38 frt mázsánkint. Ipai üzlet. Pest, okt. 8. A gabonacsarnokban jelentékeny adás-vevés nem fordult elő. Következő árak jegyez­tettek: Búza, tiszavidéki 86 fns 7 frt 15 kr; 85% fns 7 frt 5 kr; 95 fns 6 frt 95 kr; 84'/2 fns 6 frt 85; 82 fns 6 frt 60 kr. Bánsági 85 fns 6 frt 95 kr. mind 3 hóra v. m. Zab: 50 fns 1 frt 48—50 kr. Az értéktőzsdén: csekély forgalom mellett következő árak jegyeztettek: Magy. vasúti kölcsön 104.50, dissorsj. 104.50, magyar hitelbank 139, franco­­magyar bank 98, anglo-magyar bank 113, pesti népbank 108.50, pesti egyleti bank 85 írton adva, pesti körúti vaspálya 366.50-en fizetve, magyar gőzh. társaság 85 frton zárva, osztr. hitelrészv. 329.80. orsz. közp. taka­rékpénztár 119 írttal fizetve, takarék- és hitelegylet lanyha 113 frtig adva. Valuták változatlanok. Napo­­leonh­or 8.75, cs. arany 5.25, tallér 1.63 %. Bécsi börze, okt. 8. (Távirati tudósítás.) Hi­telrészvény 329 70. Északi vasút—. Államvasut 321.— Lombardok 207.70. 1860-ki 102.25. 1864-ki 142.25. — Magyar hitelsorsjegy 186. 50. Napoleondor 874.—. Magyar hitelrészvény 327.30. Galicziai 233.—. Angol Ausztriai 316.—. Franczia-magyar. —. —. Tramway 327. —. — Magyar földhitelintézet. —. Felelős szerkesztő : Helfy Ignácz. Főmunkatárs : Ál­der Imre. « Táviratok. Bukarest, okt. 8. Károly herczeg az orosz czár sajátkezű kéziratát vette a román határon számára készített fogadtatásért. Hivatalosan jel­zik a cholera Moldvábani megszűnését. Bukaresti kereskedő­házak „Bukarester Escomptebank“ czéggel egy pénzintézetet alapítottak. Kragujevátz, okt. 8. A fejedelem megnyitá a skupzsinát; trónbeszédében népének trónralép­­tekor tanúsított szeretetéért köszönetet mond, utal a történt előhaladásra, hangsúlyozza azonban számos megoldandó kérdések üdvös voltát, mi­nek: a honvédelem erősbítése, a kereskedelem s földművelés emelése, a népnevelés stb., felszólítja azért a skuptsm­át tevékenységre. Bécs, okt. 8. A közlekedési miniszter lem­­berg-czernowitz-jassy-i vasút osztrák vonalát zár alá helyezte. Párist, okt. 8. Gambettát tegnap estére ide várták. Az elfogadott kölcsönkötvényekből 1425 millió folyt be. Paris, okt. 8. Madridból a spanyol király ellen tegnapelőttről újabb merényletet jeleznek. (Megerősítést vár.) Prága, okt. 8. A buschtradi vonalon Schmi­­dhov állomásnál egy tehervonat kisiklott, 6 kocsi ■összezuzatott, 4 személy nehéz sebet kapott.

Next