Magyar Ujság, 1872. október (6. évfolyam, 224-250. szám)
1872-10-25 / 245. szám
Péntek. Szerkesztői iroda: Egyetem-utcza 4-ik szám, II. emelet. Ide intézendő*a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. 245. szám. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve: Egy évre . 16 frt. — kr. Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » -- » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyílttér: négy hasábos petitsor 80 kr. (GYORS-POSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. ■a—■ "■■"«■mi Figyelmeztetés MAGYAR ÚJSÁG czimű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. ez. olvasóinkat, kiknek előfizetésök október hó végével lejár, tisztelettel felkérjük, (hogy a lapok küldetésében felakadás ne történjék), szíveskedjenek az előfizetést mielőbb megújítani. Előfizetési feltételek novemb. 1-től kezdve: Nyolcz hóra (nov.—junius 1872—73) 10 frt 80 kr. Öt hóra (nov.—márczius 1872—73) 6 frt 80 kr. Három hóra (nov—január 1872 — 73) 4 frt — kr. Két hóra (nov.—deczember) . . . 2 frt 80 kr. Egy hóra ........................................1 frt 40 kr. Egyszersmind felkéretnek a „Magyar Újság“ mindazon. előfizetői, kik október hóra 1 frt 40 kr. helyett 1 frt 70 krt küldöttek be, hogy a számukra jóváírt 30 krt (november hóra) 1 frt 10 krral pótolni szíveskedjenek. A „Magyar Újság“-ra az előfizetési pénzek Heckenast Gusztáv hírlapkiadó-hivatalához, Pest, egyetem-ateza 4-dik szám intézendők. Az előfizetés legczélszerűbben posta-utalványnyal eszközölhető. Pest, október 24. Politikai szemle. A franczia lapokban két levél fekszik előttünk. Az egyiket Louis Blanc intézte Avignon város republikánus akosaihoz, kik fölkérték, hogy nov. 3-án náluk felolvasást tartson. L. Blanc okt. 14-én kelt levelében hivatkozva arra, hogy a belügyér már betilta egy felolvasását, melyet La Rochelleben akart tartani okt. 5-ikén, kijelenti, nem kívánná ezen eset ismétlődését. Egyúttal alkalmat vesz magának megjegyezni, hogy a kormány ezen eljárása, mely szerint elnyomja a gyülekezést és a közvélemény nyilvánulását, a köztársaságellenes. Említi azt is, hogy a royalisták nagy zajt csapván Gambetta utazásai és a republikánusok által roppant lelkesedéssel fogadott beszédei ellen, Thiers az állandó bizottságban tartott beszéde által nekik adott igazat, nem is vévén észre, hogy a royalisták izgatásai és nagy garral ütött lármái egyenesen ellene és a köztársaság ellen voltak intézve. A második levelet Chambord írta Rochette legitimista párti képviselőhöz. A franczia lapok komolyan nem is tartják érdemesnek e levélről szólni, mert aki azt írta, úgy látszik, hogy nem bír tudomással arról, ami az utóbbi 3 év alatt Francziaországban történt. A franczia lapok ismét fölvetették azon kérdést, hogy Thiers élethossziglan választassák meg elnöknek. Szóba hozatott az is, hogy Grévi alelnökké választása fog indítványoztatni a nemzetgyűlésben. A franczia bankkimutatás f. hó 17-től a következő : érczkészlet 787 millió , tárcza 2211 millió, előlegek aranyrudakra 60 millió, jegyforgalom 2524 millió, magánszámlák 222, és kincstári jegyek 427 millió. A „Bas. Nachr.“ 22-kén f. hó 23-ról Genfből jelenti, hogy 22-én estve az utcai sarkokon az államtanács egy proclamatiója függesztetett ki, melynek tartalma a következő : Miután a tanács kijelenti, hogy Mermillod püspök parancsai nem bírnak kötelező erővel, s a genfi plébános vonakodik a tilalmat szem előtt tartani s miután Morilley, a freiburgi püspök a plébánosi megürült állomásokra nem akar előterjesztést tenni, mert ezen jogokat Mermillodra ruházta át, az államtanács illetékesnek tartja magát a protestáló plébánost letenni. A tanács azonban nem akar a katholicismus ellen ellenséges hangulattal gyanúsíttatni, s csupán a törvénynek akar tiszteletet szerezni, azért a következő törvényjavaslatot terjeszti elő: 1) a pébánosok a községek által neveztetnek ki; 2) semmiféle méltóságviselőnek nem szabad plébánosnak lenni; 3) a plébánosok által leteendő eskü úgy szerkesztessék, hogy semmiféle kétértelműségnek ne lehessen helye ; 4) az illető plébánosok nyilatkozatához képest minden egyházközségben új választás rendelendő el. Rómából az „T. Zig“-nak írják, hogy Patrizi bibornok Róma városa papságához egy körlevelet intézett, mely nagy feltűnést okoz. Ezen irat nemcsak arra kényszeríti a papokat, hogy imádkozás végett nyolcz napra kolostorba vonuljanak, hanem negyven franknyi adófizetésre is a végből, hogy ily módon nem saját bűneiket, hanem azon uzurpátorok bűneit megengeszteljék, kik ez idő szerint Rómában uralkodnak. A dologban az érdemel figyelmet, hogy a körlevelet az élet lapok szóról-szóra közölték azon megjegyzéssel, hogy az komoly levél. A porosz képviselőházban a pénzügyminiszter előterjeszti az 1873-ks költségvetést, melyben a bevétel és kiadás közti egyensúly 206.608.642 tallérral van fentartva. A bevétel az 1872. évihez képest 19 millióval tesz többet, a rendes kiadás 183.180.970 tallérral, a rendkívüli szükséglet pedig 23,521,726 tallérral haladja túl a múlt évit. A kormány indítványában 7,760,000 tallért adósság törlesztésre 4 és fél milliót a vidéki bankok dotálására, egy milliót az új kerületi felosztásra, 2 és fél milliót a hivatalnokoknak lakbérpótlékul kér megszavaztatni, úgy szintén jelentékeny összegeket kér fordíttatni a népiskolákra, valamint a közoktatásügyi minisztériumnak és művészi czélokra is nagy összeget ajánl megadatni. A ház a kormány előterjesztését zajos tetszéssel fogadá. A new-yorki „Herald“ constatálja, miszerint a britt kormány ármányt használt, hogy a német császárnak a „San Juan“ kérdésben hozott ítélete megváltoztatását előidézze s azt véli, hogy egy idegen nemzetnek jelenléte területünkön a köztársaság megsértése és bennünket folyton politikai zavarokba bonyolít; azért jobb azonnal, a háború veszélyének daczára is, ennek véget vetni. A „World“ hírlap hasonló nézetet nyilvánít. Az államköltségvetés. VI. (Földmivelés, ipar és kereskedelem.) A földmivelés- ipar- és kereskedelmi minisztérium szükséglete 1873-ra 10.917,054 frt, s így 739 317 frttal több, mint a jelen évi; ezen szükségletből azonban 9.430,161 frtig saját bevételeiből fedezi a kiadásokat, s így csak 1.487,360 frtot igényel a közjövedelmekből. Tekintetbe véve, hogy ezen 1,2 milliónyi öszszegből a jövő évben 738,817 frttal többet kiván fordítani a nemzetgazdasági és forgalmi érdekek előmozdítására, mint fordított a jelen évben: a nevezett minisztérium költségvetése egészben méltányos, okszerű s takarékosnak látszik, annyival inkább, mert jövedelmi forrásait a múlt évben is gyarapította s a jövő évre 737,188 frttal fogja gyarapítani. A nevezett minisztérium indokolása e szerint nem is terjeszkedik ki a jövő évi költségvetés azon tételeire, melyek a jelen éviektől nem különböznek. Az eltérésnél kevesebb irártyoztatik elő ipari, kereskedelmi és külkereskedelmi czélokra 2000; vesztegintézetekre 29,919; távírdákra 43 ezer; posta és távirdai építkezésre 550,000 frttal, s a kevesbítés magából a dolog természetéből folyik. Viszont, több irányoztatik elő: a gazdaság különböző ágainak emelésére 13,700; gazdasági tanintézetekre 40,435; álladalmi lótenyészintézetekre 138,309; pesti állatgyógyintézetre 1945; postahivatalra 495,100; távírdára 61,410 forint rendes, ipari kereskedelmi czélokra 400,000; gazdasági tanintézetekre 138,944; álladalmi lótenyészintézetekre 12,010; vesztegintézetekre 10 ezer; pesti állatgyógyintézetre 163,818; távírdára 234,000; rév-s tengerparti egészségügyre 3150 frt rendkivüli kiadás. Az álladalmi lótenyész-intézetekre 2.701,717 frt rendes s 282,000 frt rendkivüli kiadás lévén előirányozva, ez a posta üzleten kívül legjelentékenyebb kiadás, annyival inkább, mert a postai üzlet bármily jelentékeny befektetéseket igényel (posta és távirdaház építés Pesten 250,000 frt) saját bevételeiből könynyen fedezheti kiadásait, holott az álladalmi lótenyész-intézet, majdnem 3 millióra menő kiadásai, több mint egy millióval haladják meg a bevételeket. Pedig az álladalmi lótenyészintézet fentartására nagyszerű uradalmak szolgálnak, melyekért milliókat kapna az állam, ha bérbe adná. Ez tehát jövedelmi szempontból nem jó gazdálkodás. A kisbéri, bábolnai, mezőhegyesi uradalmakhoz, most a pénzügyér kezelése alól a fogarasi uradalom is áttétetett 58.665 forint gazdasági bevétellel. Az illető minisztérium azonban teljes kárpótlását látja az uradalmakon elveszített jövedelmeknek abban, hogy szerinte a lótenyész-intézetek s ménesbirtokoknak a magyar kormány által történt átvétele óta az ország lótenyésztése nevezetes eredményt tüntet fel. Bár úgy legyen! Ezen eredménynek a minisztérium által állított méntelepeken Nagy-Körös, Székes-Fehérvár, Szepsi-Szentgyörgy és Debreczen vidékén okvetlenül kell némi nyomának lenni, s van is; de ez ideig kétségbe kell vonnunk, hogy a kormány által kezdeményezett buzdítások s áldozatok, kielégítő sikert hoztak volna országszerte, akár a földmivelés, akár az állattenyésztés, akár az ipar s kereskedelem terén. A földmiv. ipar s kereskedelmi kormánytól ugyan nem tagadhatjuk el azt, hogy ő mindenütt ott van buzdításaival, ott van filléreivel, hol bomlott viszonyú közgazdaságunk arányain javítni kellene. Az ipar szaknevelés terén Pest-Budán, csak 6 előkészítő iskolát sikerülvén állítnia, ajánlkozik, hogy 10 ily iskolához 10,000 írttal járul. Gazdasági kiállításokat, arató- szántó- eke-versenyeket rendez. Kitűnő szarvasmarhákat vásárol, s fedezi a költségek néhány százalékát, hogy az igyekező gazdák szép törzsnyájakat alakíthassanak. Jelentékeny mérvben emeli a magas gazdasági szakoktatást. Gazdasági tanfolyamokat rendez a néptanítók számára. Vándor tanítókat küldöz a lendohány-, bor- stb. termelés emelésére. Tanárjelölteket képeztet külföldön. Áldozatokat hoz a szakirodalom terjesztésére, a kereskedelmi növények termelésére, fatenyészésre, kertészetre, selymészet, méhészet, haltenyésztés stb. emelésére. Rendkívüli kiadásai közé pedig 400,000 frtot vezet be, hogy: „Magyarországnak, mint meghívott önálló államnak méltó képviseltetést elősegítse , közvetítse.“ Azonban, ez utóbbi tételen kívül, országos jelentősége az illető minisztérium szorgalmaskodásának, már csak azért sem lehet, mert oly részvétlenséggel, oly apathiával, oly pénzszegénységgel találkozik országszerte, minőre aligha számított — mert nem egyengette el útját a közoktatási minisztérium az által, hogy a népoktatásban, a nép saját anyagi érdekei ismertetésének s tanulmányzásának kellő helyet, kellő súlyt adott volna, mint ajánlja ezt most a franczia nemzetgyűlés, gazdasági egyesülete. Nem vívhat ki országos sikert a földmivelésiipar-s kereskedelmi minisztérium mindaddig, míg kellő tér nem nyittatik tevékenységének, elvei, tanai gyakorlati alkalmazásának országszerte. Hogyan feleljen meg hivatásának a földmivelési minisztérium, ha mivelési térül csupán a ménes-uradalmakat kapja, melyek alárendelt szerepet játszanak a lótenyésztés irányában, s csak a deficitek csinálásában mutathatnának nagyszerű, de nem követendő példákat. Az ország területének több mint 1/10 része a pénzügyér kezén van, kinek nem szakmája a földmivelés. A földmivelési minisztérium tehát üres kézzel, filléres segélyzésre van utalva ahelyi, hogy élő példával menne elő a földmivelés, növénytermelés és állattenyésztés, sőt a nyers termékeket első rendben értékesítő gazdasági iparüzlet, szesz- és czukorfőzés, olajgyártás s a szövetanyagok előkészítése terén. A földművelési minisztériumnak nincs módjában az, hogy az állam uradalmaiban honosítaná a szebb fajta, gazdasági állatokat, hanem csak a lótenyésztés emelése van kötelességévé téve, mint illik ama nagyhatalmi szerephez, mely miatt tönkre jut országunk gazdasága. Itt tehát hibás a hatáskörök beosztása, mit a törvényhozás felada volna helyre igazítani. Szerepcserélés az is, midőn a posta- és távirda-ügy nem a közlekedési minisztérium hatáskörébe soroztatik. Míg eme szerepcsere ki nem igazíttatik, míg az államjavak a földmivelési minisztérium köréből kizáratnak, addig ezen minisztérium: „lucus a non lucendo“ leend, s nem felelhet meg hivatásának. Ugyanezt mondhatjuk a kereskedelmi ügyre nézve. Mert hát mit tehet Magyarország kereskedelmi ügye emelésében egy oly minisztérium, melynek hatósága ki nem terjed a belforgalmat is irányító nemzetközi piacokra, az úgynevezett közös intézményekre, sőt a Magyarország által segélyzett hajózási társulatra sem, mely a közös czím alatt Fiume helyett Triesztbe teszi át az ország kereskedelmi súlypontját. Magyarország jelenlegi ferde közjogi viszonyai közt, tehát az illető minisztériumtól e téren nem várhatunk semmi lendületet; azt azonban mindemellett is elvárjuk, hogy a bécsi kiállításon ne engedje Magyarországot az osztrák urak által máskép mutatni be, mint ígértetik, t. i. mint „meghívott, önálló államot.“ A közös hadügyminiszter képviselője a magyar delegáczió tegnapi ülésében adott válaszában ,mint az tegnapi tudósításunkból látható, azt emelte ki, hogy a hadügyminisztérium az egy évi önkéntesi intézmény megváltoztatását fogja sürgetni. Midőn a véderőről szóló törvény tárgyalásakor az egyévi önkénytesek intézménye szóba hozatott, hangsúlyozva jön kiemelve, hogy az oly módon legyen életbeléptetve, hogy az egyetem hallgatói a katonáskodás mellett tanulmányaikat is folytathassák. A gyakorlat csakhamar megmutatta, hogy e két dolog mennyiben egyeztethető össze. Most újabb megszorításokat akarnak tenni, sőt a miniszter képviselője már kilátásba is helyezi, hogy mintegy kényszerítve lesznek az egy évi önkéntesek a tisztivizsga letételére. Tehát a régi szoldateskü eljárásával akarják a fiatalságot rászorítani, hogy „muszáj“ nekik a tisztibojtra szert tenni. Persze az a baj, hogy látják, hogy a magyar fiatalság nem lelkesül a minden ízében német közösügyes katonai intézmény iránt. Ha azt akarják, hogy a fiatalság a tiszti vizsgát több sikerrel letehesse, mindenekelőtt is a német nyelvet kell kiküszöbölni, hogy a fiatalság saját anyanyelvén tehesse le a vizsgát. Hisz hogyan kívánhatják, hogy mindegyik jól tegye le a vizsgát, midőn egy év alatt soknak a német nyelv megtanulásával kell küzködnie. Bármily módosításokat tegyenek azonban, addig a katonai pálya iránt Magyarországban az általános lelkesültség nem lesz meg, míg nem lesz önálló magyar hadsereg. Márpedig a katonánál a fő a lelkesültség. A közös ügy az ilyenre nem alkalmas. A bank ügyét illetőleg csak annyit tudni, hogy a tanácskozások folynak. A tanácskozásban szóba hozottakról nagyon kevés szivárog ki. Annyit már most is bizonyosnak mondanak, hogy önálló magyarbank nem lesz, sem magyar bankó, s hogy a nehézségek mindinkább eltávolíttatnak. Természetes, ha az osztrákok követelései elfogadtatnak, akkor nekik persze nem lesz semmi nehézségük. A pesti kereskedők nagyon elhallgattak az emlékirattal, melyet az osztrák banknak a pesti pénzpiacon viselt dolgai tárgyában akartak a kormányhoz intézni. Bizonyára tudtukra adatott, hogy az ily dolog nem lenne lejális, de meg aztán vegyék figyelembe, hogy lesznek entrepotok. — A két delegáczió a határőrvidéki túlkiadást illetőleg megakadt. A dolgot nem tudják megoldani. A magyar delegátusok e kérdést nem akarják függőben hagyni, az osztrákok pedig ragaszkodnak határozatukhoz, a közös szavazást pedig egyik sem akarja, mert a felteendő kérdés iránt sem tudnának megegyezni. Íme, ilyen az az annyit dicsért delegácziónális intézmény, amint a szavazógépnél más akar lenni, meg van a botrány, melyből nem tud kilábalni. Kell-e ennél hatalmasabb bizonyítvány, hogy az egész delegácziónális apparátus nem ér egy üzet taplót? Az eddigi jelek arra mutatnak, hogy ez ügy mégis el fog halasztatni. Az osztrák delegáczió tagjai közül már többen el is hagyták Pestet, mert semmi áron sem akarják a közös részt a 311,000 írtból, noha az még akkor lett elköltve, mikor a határőrvidék az osztrák uralom alatt volt. — Magyarországot a jezsuiták garázdálkodásaitól megkimélendő, Nagy-Szeben városa volt az első, mely e tárgyban a minisztériumot kérvényével megkereste. Ennek példáját követő Arad városa, s legutóbb Sopron városa határozta el okt. 22-én tartott közgyűlésében, hogy II.Szeben város kérvényét támogatni fogja s egyúttal kérvényt intéz az országgyűléshez, hogy a jezsuita zárdák Magyarországon megszüntessenek. Úgy tudjuk, hogy Szeben városa a jezsuiták kiűzetésére vonatkozó kérvényét mindegyik város s megye hatóságának megküldte, de úgy látszik, hogy még eddig csak néhányan tárgyalták. Az egyetem reformja, i. Nosco meliora, proboque, sequor autem deteriora! . . . Ismerem és elismerem a s jót; de a roszhoz szegődöm, azt cselekszem azért... így irta meg ez igéket bibliai őszinteséggel sz. Pál apostol az ön emlékirataiban , ha nem vallja is be hasonló nyíltsággal, utolsó betűig megtartja híven valamennyi miniszter honn és künn, úgy a császári, mint a királyi trónok körül. Trefort úr sem kíván kiválni közülök e részben... Az enquetehez intézett kérdései tanúskodnak, hogy ő exczja tudja: melyik átvisz Rómába, melyik Athénbe? de ő behunyja a szemét, s vakon átengedvén magát az előbbi irányban mozgó vezetőinek, a közvélemény harsány hangú figyelmeztetései, kérelmei és korholásaira épenséggel nem hederít. S miért nem? kérdik csodálkozva önök. Ezer és egy oknál fogva tisztelt olvasóim , melyek közöl én most csak egyet, a legnyomósabbat fogom előadni. Volt nekem egyszeregy szomszédom,ki soha sem fogadott kocsist, szolgálót s más cselédet, ha multjukat majdnem a bölcsőig visszamenő részletességgel documentaliter igazolni nem tudták ; egyszer aztán házasodni kerekedvén kedve oly nőnek adta oda nevét, kezét, függetlenségét, kiről ország-világ furcsa s meglehetősen compromittáló dolgokat rebesgetett, miket azonban ő maga sehogy sem akart tudomásul venni. A mi kormányunk is igy bánt körülbelül a história és a traditioval, mikor a közjogi alku megkötésén fáradozott, — belreformok fölmerülésénél ellenben mindig a — múlt iránti kegyelet és visszautasithatlan regardokkal takaródzik, valahányszor a klérus, a mágnások s más befolyásos osztályok vagy egyéniségekkel hozná collisióba a modern elvek gyakorlati alkalmazása. Egyetemünk mostoha helyzetén tervezett nagyobbszabású javítások szintén e gyáva vagy mi még roszabb, alattomos gyöngédségen szenvednek hajótörést . . . Históriai tény, hogy a magyar tanügynek elejétől szavakban ki nem fejezhető szerencsétlenségét képezte, hogy csaknem kizárólag a kath. klérus körmei közé jutott. Innen következett ugyanis: 1. Azon nemzetiségi roppant hátrány, miszerént a latin nyelv dominálván az iskolákban — lehetetlenné vált a magyar nyelv tudományos és politikai érvényesítése s általa az idegen népfajok lassú s akkor még akadálytalan beléolvasztása saját nemzetünkbe. Tiz-tizenkét millió magyar lehetne és lenne most hazánkban okvetés.