Magyar Ujság, 1872. november (6. évfolyam, 251-275. szám)
1872-11-19 / 265. szám
Szerkesztői iroda: Egyetem-utcza 4-ik szám, II. emelet. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok a levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, n. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.MAGYAR UJSA (GYORS-POSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1872. noveib. 19. Előfizetési ár: .Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve. Egy évre . 16 frt. -■ kr. Kél évre , S » .)■ » Negy.xl évre 4 » -—. * Egy hónapra 1 » io . Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyílttér: négy hasábos petitsor 80 kr. [ 1 mai ülés. — Pest, nov. 18. — A lap, melyre a mai ülés vitái lesznek följegyezve, szomorú tanúságot teend azon szellemről, mely jelenleg hazánkban uralkodik, s azon erkölcsi állapotról, melybe közéletünk sülyedett. A jelentint ilyet országgyűlési tudósitásunk híven tükröz vissza, egyike a legsajnosabbaknak,lei még sajnosabb az, hogy oly kormánynyal bírunk, mely hasonló vitákra alkalmat szolgáltat. Mert ne felejtsük el, hogy ami a mai jelenet tulajdonképi tárgyát képzi, noha nem oly éles modorban, már többször fordult elő a házban, s egyedül csak a szónokok mérsékletességének köszönhető, hogy ily alakban eddig még föl nem merült. Mi habozás nélkül bevalljuk, hogy mély sajnálattal voltunk szemtanúi eme jelenetnek_^_de»a . meggyőzödés, melyet belőle merítettünk az, hogy ha a Deák-párt csak némiképen szivén hordja országgyűlésünk tekintélyét, s a magyar hírnevét, s becsületét — elodázhatlan kötelessége minden erejéből oda működni, hogy a Lónyay-kabinet, melynek tekintélye immár végkép összeomlott, mentül előbb engedje át a tért oly férfiaknak, kik, ha egyebet nem, annyit legalább legyenek képesek kieszközölni, hogy elfajult tusánk a politikai harcz színvonalára emeltessék újból. A meddig a Lónyay-kabinet, ^flködj^ e r.rAh elérni teljTS i.élté t e 11 e n , sőt el lehetünk rá készülve, hogyhasonló jelenetek gyakrabban, s talán még élesebb modorban fognak ismétlődni. Ez azon meggyőződés, melyet a mai ülésből merítettünk, s merítettek bizonyára mindazok, kiknek a haza becsülete inkább fekszik szívükön, mint bizonyos balul magyarázott párttekintetek. - - A képviselőház V-ik osztálya f. hó 20-án, szerdán, délelőtti 10 órakor ülést tart. Tárgya : A telepítvényekre vonatkozó 71. számú törvényjavaslat. Elnöki megbízásból Molnár Antal, osztályjegyző, Kerkapolyi és Simonyi. Simonyi Ernő képviselő a következő sorokat intézé e lapok szerkesztőjéhez: Kedves barátom! A „Pester Lloyd“ múlt szombat esti kiadásában közölvén a pesi kereskedelmi kamarának a bankügyben Kerkapolyi pénzügyminiszterhez menesztett küldöttség fogadtatását, a többi közt azt mondta: Leitner küldöttségi tag megjegyezte, hogy a dotatió felemelésének kérdése már három év óta húzódik, halasztatik, évenként megújuló kalamitásokat eredményezvén. Goldstein tudor pedig kifejtette, miszerint a bank kérdésbeni átalános lehangoltság az által is fokozódott, hogy a „P. Lloyd“ felsorolván a jelen országgyűlés teendőit, azok közt a bankügy rendezése nem foglaltatik, ami azon gyanúra szolgáltatott alkalmat, hogy a kormánynak szándékában sincsen ezen életkérdést közelebbről a törvényhozás elé hozni. A „P. Lt.“ jelentése szerint a pénzügyminisztere a küldöttségnek adott válaszában a késedel- érfét mentegetni akarván, a többi között ezeket mondotta: „Az egész ügynek elhalasztását azon körülmény idézte elő, hogy Simonyi képviselő a bankbizottság jelentéséhez tett különvéleményt csak nagyon későn nyújtotta be.A hogy egy ily súlyos vád, mely a bankügy életkérdésének éveken át történt elhalasztásánál egyenesen engem tesz felelőssé, egy egész hétig ezáfulatlanul maradjon, nem várom be a „Szombati Lapok“ megjelenését, hanem vendégszerető hasábjaidat igénybe véve, kérlek, légy szíves ezen soroknak legközelebbi számodban tért engedni. Remélem, hogy mindazon lapok, melyek a ,,P. Lt.“ után a fentebbi, egy orsz. képviselő ellen emelt súlyos vádat felvették, e jelen czáfolatnak is helyt fognak adni. Lássuk a tényállást. A képviselőház 1869-ki nov. 9-én hozott s a főrendek háza által is elfogadott határozata által egy országos bizottságot küldött ki a jegybank ügyben. Ezen bizottság nov. 29-kén megválasztatván, azonnal alakult s nehány előleges magántanácskozás után 1870. febr. 2-án tartotta első nyilvános ülését s azokat február, márczius, április és május hónapokban szakadozva folytatta, ezen idő alatt számos szakférfiút kihallgatván. Az országgyűlésnek bekövetkezett nyári szünetelése után a bizottság ismét felvette üléseit és nov. 16-kán befejezvén a szakértők kihallgatását, több magántanácskozásokat tartott, melyekre a pénzügyminiszter is meghivatott. A bizottság 1870. év végével készen volt munkálataival s beadhatta volna jelentését, de a pénzügyminiszter egyenes kívánságára az akkoron folyt porosz-franczia háború által okozott pénzállapot bizonytalansága tekintetéből több hónapon át elhalasztotta. Végre 1871. május 15 -i ülésében a többség által kiküldött hármas albizottság beadta jelentését, ez elfogadtatott, én kijelentettem, hogy azt részemről el nem fogadhatván, különvéleményt fogok benyújtani. Másnap, május 16-án a pénzügyi bizottság többségének jelentése benyújtatott, én pedig, a pünkösdi s más ünnepek közbe esvén, s a ház május 18, 21, 22, 23, 24, 28, 29, 30-án és június 4-én üléseket nem tartván, június 5-én nyújtottam be különvéleményemet, melyre még ezen néhány napig is várakozni a képviselőház semmi által kötelezve nem volt. A jelentés, mely több mint 35 nyomtatott ívre terjedő mellékletekkel adatott be, melyek részben még kinyomatva sem lévén, a június 11-én bekövetkezett elnapolás előtt tárgyalható még azon esetre sem lett volna, ha én a bizottság többségével egyidejűleg, május 16-án adtam volna be különvéleményemet, s mert ily fontos ügyben a benyújtott terjedelmes okmánynak olvasására s tanulmányozására Csak kellett a képviselőház tagjainak egy pár heti időt engedni. Az elnapolt ház szept. 14-én újra összeült, és üléseit szept. 28-ig szakadatlanul folytatta.Kérdem, ha a kormány, ha a pénzügyminiszter díjküngösszek tartotta a bankkérdés elintézését, miért nem indítványozta annak tárgyalását szept. 14-ke után, amidőn már mindenkinek ideje volt a szünet alatt az ügyet kellőképen áttanulmányozni? A kormánynak azonban eszébe sem jutott a bankügy rendezése, csakis a 30 milliónyi kölcsön megszavazását sürgette, és amidőn azt elérte, az országgyűlést szept. 28-án újra egy hóra, okt. 28-ig eloszlatta. Sem annak, hogy az ügy múlt évi szeptember hóban nem tárgyaltatott, sem annak, hogy a ház egy hóra elnapoltatott, én oka nem voltam. . ./Ktoper 26-ait az ülések újra fölvétetvén, ámbár a költségvetés tárgyalása csak nov. 30-án kezdődött, a kormány ezen több mint egy havi idő alatt sem hozta elő a bank ügyét, mely csakis a költségvetés tárgyalásakor, az ellenzék több szónoka által történt sürgetés folytán, 1872. febr 16-án került napirendre, a költségvetési törvény már febr. 2-án lévén harmadik felolvasás után megszavazva. Ezen 14 napi mulasztásnak úgy mint a fentebbi 33 napinak sem én voltam az oka. A bankügy tárgyalása febr. 21-én Trefort úr ismeretes határozatának elfogadásával végződött, mely a kormánynak szabad kezet enged ezen ügyet saját belátása szerint akár az osztrák nemzeti bankkal, akár másokkal elintézhetni. Ez idő óta kilencz hónap múlt el, anélkül, hogy a kormány az ügyben valamit tett volna, és csak a legközelebb múlt válaszfelirati viták alkalmával az ellenzék részéről tett éles szemrehányások folytán, melyek a páratlan élő pénzválság által több mint igazoltak voltak, látott a kormány hozzá, hogy minden más kísérletet mellőzve, az osztrák nemzeti bankkal és a lajtántúli kormánynyal alkudozásba bocsátkozzék. Eredményt azonban még nov. 16-án, tehát az én különvéleményem benyújtása után 18, Trefort úr határozatának a képviselőház általi elfogadása után pedig 9 hónappal sem bírván felmutatni, midőn Kerkapoly pénzügyminiszter a végre valahára türelmét vesztett pesti kereskedelmi kamara küldöttsége által ezen több évi mulasztás végett interpelláltatott volna, nem tudott menthetetlen mulasztásának mentségére mást mondani azon szomorult ürügynél, hogy Simonyi képviselő nagyon későn adta be különvéleményét. Régi közmondás, hogy aki a vízben fuldoklik, a szalmaszálhoz s beretvához is kapkod, de hogy egy miniszter a kormány hat évi mulasztását az általam a különvélemény kidolgozására igénybe vett 10—12 napi késedelemmel igyekezzék igazolni, az, megvallom, mindent felülmúl, amit valaha hallottam vagy képzelhettem volna. Nem csodálkozhatnék senki, ha ily, minden alapot nélkülöző, nemtelen s tisztességes embertől, annál kevésbé egy minisztertől alig várható vádat a legélesebb kifakadásokkal utasítanám vissza. De én megelégszem azzal, hogy az egész ügy"történelmi lefolyását előadván, a nagy közönség ítéletére bízom annak meghatározását, hogy Kerkapoly úr ellenem emelt vádja menynyire volt helyes, alapos és illő, és saját s miniszter társaival hat évi mulasztása ezen mentséggel mennyire igazolható. Pest, nov. 17-én, 1872. Simonyi Ernő: Hitegetés a bankügyben. Tudni szeretnénk valahára, mi oka azon húzás-halasztásnak, miszerint a magyar kir. kormány, kormányzása hatodik évében sem tud, vagy inkább nem akar, semmi elhatározott lépést tenni a bankügyben. Sőt a pénzügyminiszter a helyt, hogy önálló tervvel lépne az országgyűlés elébe, mihez még eddig joga van, minduntalan mellékutakon keresi azon kérdések megoldását, melyek Magyarországot közvetlenül is alig illetik t. i. az osztrák nemzeti bank és osztrák kormány közötti viszonyok rendezése útján, s így erőnekerejével egy új közös ügyet akar létrehozni Magyarország és Ausztria közt, mely gyűlöletesebb leend minden eddigi közösügynél, mert Magyarország anyagi érdekeit, minden mozzanatában, minden családhoz behatólag sújtja. A pénzügyminiszter azon tétovázó nyilatkozataiból, melyeket a kereskedelmi küldöttségnek tett, úgy látszik, hogy szívesen segítne a jelenlegi pénznyomoron, de kezei meg vannak kötve, s többet nem tehet, mint az osztrák nemzeti bankot nógatja, 8 — 10% kamatos dotatióért, mely bank minden hitelét rég kiaknázta az osztrák kormány ingyen állampapírjaival. Az osztrák bank fiókjai már megkapták a 3 millió dotatiót s kérdjük: érezhető-e ennek hatása, nem országszerte, hanem legalább a bankfiókok közelében? Jobb és baloldali lapok egyaránt hirdetik hogy : nem ! Pedig a pénzforgalom akadozása kétszeresen sújtó most, mint volt a megelőzött években Most ugyanis a termés országszerte sokkal csekélyebb, mintsem az arról gyűjtött adatokat a kormány közétenni merészelné. Az egészségi viszonyok országszerte meg vannak zavarodva. Itt a kolera, az alvidéken a mocsárláz, máshol más betegség alakjában üti elő magát az ínség, a roszul táplálkozás s öltözködés, az egészségtelen lakás, rendetlen életmód, rendetlen fizetés, akadozó pénzforgalom következtében. x i------1-„ p o / ■ —............ hatjuk, hogy szigorú büntetés alatt meg fogja hagyni, miszerint: senki többé egészségtelen szobákban ne lakjék, rendetlen s egészségtelen táplálkozástól, tulfeszitett munkától mindenki óvakodjék és romlott viz helyett veres bort igyék stb. De viszont, az adóbehajtás nagyobb szigort ölt, mint minő volt máskor háborús időkben. A termelőtől elszedik terméyei javát, dobraütik veresborát , hízott sertését stb. És ha hitelviszonyaink mitt panaszkodunk, a pénzügyér az osztrák n. bankhoz, vagy most miután látja, hogy ott csak ellenszenvvel találkozik, az osztrák kormányhoz fordul, hogy csináljanak valami új közös ügyet Magyaroszág és Ausztria közt, de úgy, hogy az osztrák n. bankot meg ne sértsék, annak kiváltságait meg ne rövidítsék, sőt azt mint egy harmadik és pedig legtöbb önállással bíró tényezőt vonják bele a közösügyekbe. Ide megy ki azon állítólagos miniszteri tanácskozás eredménye, melyet egyik helybeli német lap tesz közé. E szerint egyrészről az osztrák, más részről a magyar pénzügyér egy-egy bizottságot nevezne ki, melyek alkudozásba lépnének az osztrák n. bankkal, még azon időpontra nézve is, midőn a bank kiváltsága lejár. Alkudozásaik rendületlen czélja pedig az lenne, hogy az érték egységes így Magyarország és Ausztria bankügyi öszszeolvasztása biztosíttassák. Ez a nagyhatalmi szempont, míg az osztrák n. bank rongyértékére nézve az lenne a fő czél, hogy Magyarországnak jobb pénze ne lehessen, mint mint Ausztriának, vagyis az ő osztrák bankjának, mit a miniszteri értekezlet, ildomosan igy fejez ki hogy: „minden kizárassék, mi által a „monarchiában“ forgó fizetési eszközök értéke közt egyenetlenséget idézhetne elő.“ Tehát egységes bankügy, egységes forgalmi eszköz, az egységes „monarchia“ keleti és nyugati területén: ez legujabb magyarázata az 1867. XII-nek és az abban ígért dualizmusnak s paritásnak. Joga lesz e szerint Magyarországnak is a bankügybe beleszólani, hanem annak gyakorlati berendezését az osztrák kormánynyal és osztrák bankkal mint egyenértékű tényezőkkel fogja eszközölni. S a pénzjegy kiadás joga ? Marad az osztrák n. banknál, a jelenlegi szabadalma lejárta után is. Ez nem azon út, nem oly eljárás, melyben Magyarország lakossága s törvényhozása megnyugodhatnék. Öt és fél évi hitegetés után beleesni, vagyis belevezettetni azon kárhozatos bajokba, melyeket kerülni akartunk: ez nem olyan eljárás, mit a magyar törvényhozás megengedhetne. Magyarországnak, mint említek önhitel,fggy önmagában kell feltalálnia biztosítéka forrásait s egy oly minisztériumnak, mely ezt kieszközölni nem tudja vagy nem akarja, s melyre nézve tehát mindinkább bebizonyul azon gyanú, hogy az 1867. XII. t. cz. létesítése alkalmával titkos kötelezettségekbe bonyolódott, nincs más útja, mint viszszalépni, mielőtt a jelenlegi pénzügyi bonyodalmak elérnék a válság azon fokát, mely az egész ország sértett érdekei és sértett közérzete folytán napról napra veszélyesebbé válik. VI. évfolyam. A hármas vármegyék alispánja a belügyi és a honvédelmi minisztériumokhoz a következő fölterjesztést intézte: 4 budapesti cs. és kir. vár- és térparancsnokság i. e. 5115. sz. a. kelt megkeresvényében tudatta velem, hogy a kolera-járvány terjedésének esetében a fővárosi helyőrségből két zászlóalj-törzset és kilencz századot a megyének több helységébe, nevezetesen: Szent-Endrére, Fótra, Premontorra és Rákos-Palotára szándékozik elhelyezni. Miután e törvényesen egyesült vármegyék lakosságának egészsége érdekében hivatalos és lelkiismeretes kötelességem mindent megakadályozni, ami az uralgó járvány terjedését előmozdíthatná, a miután az ily járványok köztudomásúlag mi általa nem terjesztetnek inkább, mint a katonaságnak a járványos helyekről más helyekre nagyobb mérvben történő áthelyezése által, ennélfogva a megye közegészsége iránti köteldeségemnek tartottam a budapesti es. és kir. vírr- és térparancsnokságnak azt válaszolni, hogy ezen elhelyezés ellen a törvényben ésszabályokban gyökerező jogom alapján tiltakozom, abba bele nem egyezem, , az ellen szükség esetén minden törvényadta hatalmammal fogok intézkedni. Mit is azon kéréssel van szerencsém jelenteni, hogy a megye lakossága s egészsége érdekében a jelen elhatározásomnak az illető helyen kellő érvényt szerezni kegyeskedjék, nehogy a katonai parancsnokságnak esetleges ellenszegülése kellemetlen összeütközésre szolgáltasson alkalmat. Pesten, november 17-én, 1872. Pest, Pilis és Solt t. e. megyék alispánja. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése november 18-án D. e. 10 órakor. Perczel Béla elnök megnyitván az ülést beterjeszti Kolozsvár vm-us» ......illi1 k.“á...u‘Sí 5L. felállításáért köszönetet nyilvánitván, az ottani egyetem részére 1600 frtnyi évenkint általa fizetendő alapítványt tesz. Továbbá Komárom szabad királyi város kérvényét, melyben a városokközigazgatási költségei egy részének fedezésére törvényhozás útján az állam részéről átalányt kér adatni. Debreczen szabad királyi város kérvényét, melyben Komárom város feliratát magáévá téve, a városok közigazgatási költségeinek egy részét az állam által kéri fedeztetni. Alsó-Fehérmegye feliratát, melylyel Zalatóa város és vidékének az abrudbányai járásbiróságtól elszakittatása és új járásbíróság kerületté alakítása iránti kérvényét pártolólag fölterjeszti. Torontálmegye feliratát, melyben a belügyminisztériumhoz terjesztett költségvetését jóváhagyatni kéri. Torontálmegye feliratát, melyben a kikinda-pancsovai vasútvonal kiépítésének mielőbbi megkezdését elrendeltetni kéri. Mindezen felterjesztések a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Jelenti továbbá, hogy a belügyminiszter meghívja a képviselőházat a királyné nevenapja alkalmából Budán tartandó istentiszteletre. Ivánka Imre és Kondorossy József a véglegesen igazoltak közé fölvétetnek. Erbanovszky Ernő Trencsénmegye Viszoka községének kérvényét nyújtja be, melyben az 1866-ik évben kapott segélypénzek elengedését kéri. Bakcsi Ferenc* beadja Felső- Fehérmegyébe kebelezett Mikóújfalunak, ugyszinte Bükszád közönségének kérvényét, melyben azok lakosai az úri szolgálatból még mindig fennálló viszonyokat véglegesen rendezni és magukat a Szolgálat alól felmentetni kérik. Wahrmanni Mór beadja a pesti népgyűlés kérvényét a főváros rendezését illető törvényjavaslatra nézve. — Beadja továbbá a magyar és erdélyországi postamesterek kérvényét anyagi helyzetük javítása iránt. — Végül bemutatja Deutsch testvérek folyamodványát a lefolyt országgyűlési időszak alatt kötelezettségükön kívül teljesített nyomdai munkák fejében járó kártalanitásáért. Szögvényi László beterjeszti Festetich Leo grófnak a szini tanoda igazgatójának kérvényét, mely szerint a ház mondja ki, hogy a színi tanoda a zene-akadémiától elkülönittessék. Szapáry Gyula gr. az állami úrmesterek kérvényét adja be fizetés fölemelés iránt. Molnár Antal a csongrádmegyei tápéi kerület választását illetőleg megtartott vizsgálatról adja be jelentését. — A 4-ik biráló bizottsághoz utasíttatik. Bujanovits Sándor a 15-ös bizottság nevében a honvédelmi miniszter által beadott több törvényjavaslatra nézve ad be jelentést. — Ki fog nyomatni. Steiger Gyula Nagy Miklós pesti lakos kérvényét mutatja be, melyben egy általa feltalált önmozdony-erőgép létesítésére államsegélyt kér. ’ Madarász József interpellácziót intéz az igazságügyérhez : Hajlandó-e a bérföldekről, úgy az udvarföldi birtokról, illetőleg ezekniek határozott esetekbeni megváltásáról törvényjavaslatokat, és oly időben terjeszteni a képviselőház elé, hogy azok még az országgyűlés folyama alatt törvényerőre emeltethessenek? Pauler Tivadar igazságügyminiszter. Ezen kérdésre tüstént azt felelhetem, hogy igenis ! (Felkiáltások : Tudomásul veszszük!) Madarász József: Igen helyes! Elvárom. Buda Sándor következőkép interpellálja a pénzügyminisztert : 1. Való-e, hogy az erdélyi rézvas- és kőszénbányák eladóvá tétették a Franko-Hungárián banknak, vagy más konsortiumnak 6 millió forintért ?