Magyar Ujság, 1873. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1873-01-14 / 10. szám
Ghycsy Kálmán röviden válaszol. A számvevőszék a zárszámadásoknak csak számtani bírálatára van utalva, amidőn most arról van szó, hogy a pénzügyi bizottság adjon jelentést a vizsgálatról, a bizottság vizsgálata sem lehet tehát más. Somsich Pál indítványozza, hogy előbb általánosságában döntessék a javaslat fölött. A ház erre általánosságában elfogadja Lónyay dr. határozati javaslatát. A részletes felolvasásnál a a többség szintén az eredeti javaslat szerkezete mellett nyilatkozik. Következik a napirend második tárgya: a kiszolgált altisztek alkalmazásáról szóló törvényjavaslat. Szlávy József miniszterelnök jelenti, hogy Szende Béla honvédelmi miniszter váratlanul megbetegedett. A javaslatra nézve netán kívánt felvilágosításokat ő fogja megadni. Pulszky Ágost a központi bizottsági előadó röviden ajánlja a törvényjavaslatot. Péchy Tamás ellenzi a törvényjavaslatot, nem azért, mintha a kiszolgált altiszteknek semminemű előnyt nem akarna nyújtani, de nézete szerint, ha egy osztálynak kizárólagosság adatik valamely állomásra, azon osztály legnagyobb része alkalmaztatása után kötelességét nem teljesíti oly szigorú szorgalommal, milyennel kellene. Azon tuda , hogy egy vagy más állomás kizárólagosan azon osztály számára tartatik fen, az azon osztályhoz tartozók részéről bizonyos hanyagságot fog szülni. Indítványozza tehát, hogy: „A kiszolgált altisztek alkalmazásáról szóló törvényjavaslat elvetésével utasítsam ház a minisztériumot, miszerint e törvényjavaslatot akként dolgozzák át, hogy a kiszolgált altiszteknek a 75. számú törvényjavaslat 4. és 5-ik §-ban elsorolt állomások betöltésénél előny adatnék más azokra pályázó honpolgárok felett a nélkül, hogy azok kizárólagosan lennének számukra fentartva, s az ekként átdolgozott törvényjavaslatot a képviselőháznak mielőbb terjessze be. (Éljenzés balfelől.) Hollán Ernő miután a régi altisztek fontosságát senki sem vonja kétségbe, csak arra szorítkozik, mit Péchy felhozott, t. i. az államnak nem szabad előjogot adni egy osztálynak. Szerinte itt nem egy osztályról van szó, mely előnyben részesíttessék, mert részesülhetni fog abban a polgárság legnagyobb része, miután az általános védkötelezettség mellett néhány év alatt nem sok ember lesz a 20 és 30 évesek között, ki vagy a hadsereghez vagy a honvédséghez nem tartozik. Tisza Kálmán valamint Péchi, nem járulhat ahoz, hogy az altisztek számára, kiket ő is kíván előnyben részesíteni, kizárólagos állások biztosíttassanak. Ha az állami védkötelezettség folytán a polgárság nagy része szolgál is 99—1000 része ezeknek az, mely altiszti ranggal szolgál. Pulszky Ágost előadó válaszol Tiszának és Péchynek és arra a körülményre utal, hogy a hadseregben aránylag igen csekély a magyar altisztek száma. A többség ezután szavazással elfogadta a törvényjavaslatot általánosságában. A részletes vita is lényegileg a központi bizottság szerkezetének elfogadásával végződött. Élénk vitát idézett elő a 6. §, melyhez többen szóltak és adtak be módosításokat. E szakasz, mely a hivatalok betöltésének nyilvántartásáról szól, Gorove módosítására végül eme szöveggel fogadtatott el: a jogos igénynyel bíró altisztek számára a fentebbiek értelmében kijelölt szolgai és hivatalnoki állomásokról külön kimutatás készítendő. Ez nyilván, tartandó és kihirdetése a honvédelmi miniszter rendeletére a hivatalos lapban eszközlendő. Nem kisebb vitát idézett elő a 7 §, mely az altisztek igazolványára vonatkozik, végül Szlávy indítványára második kikezdésben e szerkezettel fogadtatott el. A hadügyminisztérium, illetőleg a honvédelmi minisztérium igazolványt állít ki, melyben az illetők képességei részletesen előadandók. A törvényjavaslat ilykép elfogadtatván, a központi bizottság beterjeszti jelentését a telepítvényesekről szóló törvényjavaslat függőben maradt szakaszaira nézve s ezzel az ülés véget ért. Legközelebbi ülés holnap d. e. 10 órakor. KÜLFÖLD. Beast válasza Gramont levelére. Az „Independ.“ e hó 11-ik számában közli Beast válaszát Gramont levelére, mely 1873. jan. 4-én Bécsben kelt. — A levél igy hangzik: Herczeg ur! Levele, melyet múlt hó 20-áról kelt levelemre válaszul hozzám intézni kegyes volt, csak 31-én érkezett kezemhez, miután követségünk azt, biztos alkalom hiánya miatt, viszatartotta. Sietek önnek érte köszönetemet kifejezni. Én nem panaszkodom azon közlemények miatt, melyek közzétételét ön czélszerűnek tartotta. Igaz, hogy azok folytán szükségképen sajnos vitának kellett erednie, melyben részt venni, jelen állásomnál fogva, rám nézve fölötte bajos dolog volt; azért teljesen tartózkodtam a beavatkozástól. De minthogy meggyőződésem, hogy lelkiismeretesen teljesítettem kötelmeimet fejedelmem és hazám irányában és miután ön a lapok által közzétett levelei elsejében megelégedésemre kinyilatkoztatta, hogy Ausztria magatartási rokonszenves és loyális volt, bizonyos vagyok arról is, hogy az incidens sem hazámnak Németországhoz való jó viszonylatait meg nem zavarta, sem a rokonszenv és becsülés érzelmeit, melyeket Francziaországban számunkra megőrzött, nem fogja csökkenteni. És ez a lényeges a dologban. Nem akarom eltitkolni, hogy magam is meg voltam lepetve az ön levele által. Ugyanis nem tehetem, hogy vissza ne emlékezzem azon látogatásra, melyet ön nálam Londonban tett. Ez alkalommal sokat beszéltünk az 1870. év eseményeiről, és ön tartózkodás nélkül kijelente előttem, hogy értette akkori eljárásunkat, és ön e miatt a legkisebb szemrehányást sem tévé nekem. Bizonyos, hogy ön ma sem tesz, de be kell ismernie, hogy mégis szemrehányást ad, kétségen kívül nem akarva, azok szájába, kik önt beszélni hallják. És a szemrehányás meg van-e engedve ? Határozottan nem. Mindenekelőtt bátor vagyok önt figyelmeztetni, hogy ama szavak, melyeket ön első levelében aláhúzott és melyek a hadüzenet után írt leveleim egyikében szintén előfordulnak, nem képezhettek érvet az ellen, amire a köztársasági elnök úr úgy emlékezett, hogy Bécsben hallotta, mert nyilatkozatának ezen része igen világosan azon időre vonatkozik, amikor önt ottan, mint nagykövetet volt szerencsénk láthatni. Ez az oka annak, hogy én herczegségedhez azonnal kérdést intéztem azon okmány kelte iránt, melyre ön czérzott, mert lehetetlen volt, hogy az ön követsége idejéből való lett volna. Pedig az adatok felderítése nagy fontossággal bír, mert ha ön, mint bécsi nagykövet, jogosítva lett volna, mint mondja, kormánya előtt ugyanazon értelemben nyilatkozni, ebből az következnék, hogy mi biztattuk volna Francziaországot a háborúra, holott mi az ellenkezőt tettük. Egy második leveléből, melyet a lapok közzétettek látom, hogy ön az „ismételni" szót hangsúlyozza, mely MAGYAR ÚJSÁG 187& JANUÁR 14. azt bizonyítaná, hogy Metternich herczeg előzőleg hason értelemben nyilatkozott. Bocsánatot kérek, de vájjon ez nem annyi-e, mint némileg a szavakkal játszani ? Ellenvetésül felhozhatnám, hogy az „ismételni" szó nemcsak a tulajdonképeni ismétlés értelmében használtaik, hanem egyszersmind és főleg a diplomatiai nyelven oly jelentéssel, hogy felszóllítsunk valakit: egy harmadiknak elmondani azt, amit neki magának mondottunk. Továbbá, ha el is fogadjuk az ön magyarázatát, mi sem bizonyítaná, hogy ugyanaz a dolog a hadüzenetet előzőleg mondatott. De én nem szorulok semmi finom megkülönböztetésre. Miután ön mondja, hogy Metternich herczeg mindig utasításaihoz híven nyilatkozott, bátor vagyok ide mellékelve megküldeni önnek egy sürgöny másolatát, mely döntő pillanatban hozzá intéztetett, és én meg vagyok győződve, hogy nagykövetünk utasításaihoz híven nem mulasztotta el ahhoz alkalmazni nyilatkozatait. És most röviden menjünk végig azokon, mik a két kormány között történtek, ön egy 1869. és 1870. évbeli alkudozásra emlékeztet engem. Először is az, amit ön ért, — és ennek constatálása szintén fontossággal bir — nem az 1869. és 1870. évekre, hanem az 1868. és 1869. évekre vonatkozik. Továbbá nem hiszem, hogy arra az alkudozás szó alkalmazható lenne. Egy alkudozás a követségekre bízatott volna. Ha nem történtek eszme- és tervcserék, és ön emlékezni fog, hogy én saját kérelmére, felhatalmaztattam azokat önnel a minisztériumba lépése alkalmával közölni. E kizárólag magán jellegű levelezés 1869-ben befejeztetett, anélkül, hogy eredménye lett volna, aláírva semmi sem lett, hanem a levelezést, mint ön annak elolvasásából meggyőződhetett, három pont jellemző. A közös megállapodásnak védelmi jellege és békés célja volt, minden diplomatiai kérdésben közös politika volt követendő, s Ausztria fenntartotta magának a semlegességet az esetre, ha Francziaország kénytelen lenne háborút kezdeni. ön be fogja ismerni hogy mi a harmadik ponthoz alkalmaztuk magunkat, és a másik kettőtől is nem mi tértünk el. Da ismétlem, kötelezettség semmi iránt sem vállaltatott, amit talán sajnálni lehet, mert ha valami aláíratott volna, a diplomatiai actióba avatkozás kényszerűsége magunk részéről, mint hinni szeretem, bizonyosan megakadályozta volna a háborút. Az egyetlen kötelezettség, mely keletkezett, a nélkül azonban, hogy valaha szerződés alakját nyerte volna, azon kölcsönös ígéretből állott, hogy egy harmadik hatalommal egymás tudta nélkül, nem bocsátkozunk tárgyalásokba. A már említett 1870. júl. 11. keltét viselő mellékletből látni fogja ön, hogy mi megemlékeztünk e kötelezettségről, hogy más nem létezett, hanem, hogy mi jónak láttuk amazt tág értelemben magyarázni, midőn az önök diplomatiai actiójának támogatását ígértük. A kitétel tehát, melyet ön indézett, a „kötelezettségünkhöz való hűséget“ veszi tüzetes kiindulási pontul, és az ön által említett két levél tényleges horderejét e kötelezettségeknek az imént általam körülírt alakban szem előtt tartásával kell méltatnunk. Nem tudom, mire vonatkoznak az ön szavai, midőn végre egy Poroszország ellen intézett véd- és daczszövetségre vonatkozó alkudozásra emlékeztet, mely Francziaország és Ausztria között több hónapig folyt volna; én csak annyit tudok, hogy erre vonatkozó indítvány csak a hadüzenet után létetett nekünk, és hogy mi azt oly okokból, melyeket szükségtelen elősorolni, habozás nélkül és jóval az ellenségeskedések megkezdése előtt, visszautasítottuk. És mert a kényszerűség így tennünk parancsolta, azért igyekeztünk semlegességünket Francziaországra nézve elfogadhatóvá tenni, anélkül, hogy ebből következtethető lett volna, hogy mi fegyveres beavatkozásunkat ajánljuk föl neki. Világosan kiderül tehát, hogy mikor Francziaország a háborút megüzente, egy szó sem mondatott, sem nem íratott, mely feljogosította volna arra, hogy Ausztria hadi segélyére számítson, és mondja meg lelkére, herczeg úr, a háború megüzenése után, e július 21-ről kelt levelek komolyan azon gondolatot támasztok-e önben, hogy Ausztria fegyveres beavatkozását számításba veheti ? — Mialatt a háború eseményei egymást gyorsan követték, ön még több hétig maradt hivatalban, szíveskedjék tehát nekem egy táviratot vagy egy sürgönyt idézni, mely Bécsbe küldetett volna, hogy Ausztriát kötelezettségeire emlékeztesse és hadi műveleteit siettesse, ön akkor bizonyosan nem így gondolkodott, herczeg úr, és miként az ön utódja, herczeg de la Tour d’Auvergne, ki teljes tudomással bírt mindarról, ami mondatott és íratott, és ki Bécsben az első pillanatban teljesen megítélte a helyzetet, ő megismerte, hogy Ausztriától csak a semleges hatalmak melletti jóakaró actiót lehet várni, és ezen feladatnak mi meg is felültünk. Fogadja stb. stb.“ Továbbá felhozzák, hogy mikor a fővámház területét kimérték, a hídfő számára is szép nagy térséget jelöltek ki, most azonban az új híd a soroksári utcza végére jönne, alig néhány 100 öl távolságra a tervezett másik vasúti összekötő hídtól. Megfoghatlannak tartják a dologban azt is, hogy mindezen változott megállapodásokra nézve egy szóval sem kérdezték Pest városát, holott jelen esetben annak vitális érdekeiről lehet szó , s nem kérdezték meg a kereskedővilágot sem, szóval homlokegyenest ellentétbe helyezik magukat a főváros közvéleményével. „A pesti népoktatási kör" bizottmánya f. hó 14-kén este 5 és fél órakor az akadémia kis termében ülést tart. — Szeged város hatóságai a kormány. Szegeden tavaly három vállalkozó nyert előmunkálati engedélyt az építendő lóvonatú vaspályára: a Leopold-, Naszluhnicz- és Reinitz-féle társulatok. A hatóság odanyilatkozott, hogy azt a tervet fogja pártolni, amelyik a közönségnek legtöbb előnyt nyujtana. A minisztérium azonban, írja a „Sz. H.", — mielőtt a másik két tervezet a város részéről megismerve lett volna, mielőtt az csak közöltetett volna is, — a Leopold-féle tervezetet vizsgálatra leküldte s a bejárással Gyöngyössy miniszteri titkárt megbízta, ki evégből f. hó 7-én Szegeden meg is jelent. A hatóság tiltakozott a bejárás ellen, s kijelenté, hogy a L.-féle tervezet felől addig sem jót, sem roszat nem mondhat, mig a többi tervezetet is ismerni nem fogja. S miután részéről azon társulatnak óhajtja a kiépítési engedélyt megadatni, amelyik legtöbb előnyt fog a város részére nyújtani, mit pedig csak akkor tehet, ha a többi tervezetek is előtte lesznek, — ez okból a Leopold-féle terv fölött érdemlegesen nem is nyilatkozott. A két napon át szakértők közbejöttével folytatott tárgyalásnak tehát pozitív eredménye nem lett, daczára annak, hogy a hatóság az eljárási költségek megtérítésével is fenyegettetett. Mi azonban úgy véljük, hogy az eljárási költségek megtérítésében csak az leend elmarasztalható, akinek hibájából a bejárás elrendeltetetett, — az pedig nem a város volt. c. A váczi époly lelkes, mint hazafias nőegylet 1872-ik év január 19-én az „arany szarvas" vendéglő termében tánczvigalommal egybekötve tombolát rendez. Belépti dij egy személyre 1 frt 50 kr., s minden belépti jegyhez egy tombola-kártya ingyen adatik. Egy tombola-kártya külön ára 50 kr. Jegyek és kártyák előre válthatók : Trágor Ignácz, Hufnagel Imre és ifj. Steiner Samu uraknál s a tombola estéjén a pénztárnál. Kezdete esti 7 órakor pontban, mely időre annál is inkább kéretik a t. közönség megjelenni, minthogy csak a jelen lévő kártyák játszak. A nőegyletnek a tombola rendezésével szólja egy részt a t. közönségnek egy eladás estét, másrészt saját jótékony működéseinek előmozdítására némi anyagi hasznot biztosítani; ennél fogva igen szépen felkéretnek hölgyeink, hogy az estélyen — minden fényűzést mellőzve — egyszerű házias öltözékben szíveskedjenek megjelenni. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. A váczi nőegylet nevében: Gállik Sándorné, igazgató. Benkár Dénesné, elnök. — Csiszár Jánné,alelnök. Gyürky Károlyné, Koch Gusztávné, Krenedits Matild, Ulrich Károlyné, rendező-bizottmányi tagok. Kivonul a hivatalos lapból. Az igazságügyminiszter a nagykikindai törvényszékhez segédtelekkönyvvezetővé Kirrer Mihály ugyanottani írnokot, a telekkönyvi írnokká pedig Nikolics Sándor ottani dijnokot, továbbá Kis Antal kétegyházi lakost a békés gyulai, és Bérczy István segédtelekkönyvvezetőt a békéscsabai járásbíróság mellé bírósági végrehajtókká nevezte ki. A vallás és közoktatási miniszter Beniczky Kálmán vizsgált tanárjelöltet a losonczi államgymnasiumhoz rendes tanárrá nevezte ki. A pénzügyminiszter Kovács Nándort második könyvvivőnek, Értei Antalt kiadónak és Wass Alajost papirtárnoknak, a m. k. államnyomdához ideiglenes minőségben, Lengyel János adóhivatali ellenőrt adószedővé, és Jeney József adóhivatali tisztet ellenőrré nevezte ki. A kassai pénzügy igazgatóság Mikula István VII. oszt. adótisztet Tornallján VI. osztályú tisztté nevezte ki a tornai adóhivatalhoz. A kolozsvári pénzügyigazgatóság Bartha Józsefet és Oberzil Gyulát VI. oszt. Csibi Józsefet, Rusz Istvánt, Zöld Ferenczet és Németh Andrást VII. oszt. adótisztekké, továbbá Csató Istvánt vámszedővé és Trincs Andrást vámellenőrré nevezte ki. Múlt évi decz. hó végével a bástyaházai állam távirdai állomás véglegesen megszüntettetett, ennélfogva a nevezett helyről kiinduló és oda irányzott sürgönyök ezentúl az ottani vasut-üzleti távirda-állomás által fognak kezeltetni. A palota-ilvai postahivatal folyó évi január 16-ától kezdve véglegesen felhagyatik és Palota-Ilva község a dédai postahivatal kézbesítési kerületébe osztatik be. ÚJDONSÁGOK: Buda-Pest, január 18. — A dunai alsó híd helyét a közmunkatanács meg akarja változtatni. E híd — az eddigi terv szerint — a Mészáros utczából indult volna ki, míg most a közmunkatanács azt több száz ölnyivel szebb, az úgynevezett Boráros térről akarja vezetni. Ez újabb tervet a fővárosi ügyek iránt érdeklődő polgárság a városi közgyűlésen interpelláció tárgyává kívánja tenni. A régi terv mellett szóló indokok a következők: A Mészáros utcza körülbelül legfőbb érintkezési pontja három városrésznek, a négy millió költségen épült fővám ide fogja vonni a kereskedelmi világot; az új tervvel Pest 3 városrészének érdekei feláldoztatnak a lágymányosi telkekre tervezett „Kelenföld“ városrésznek. — Madár Imre úr egy hozzánk intézett levélben kijelentetni kéri, hogy a lapunk múlt évi 297. számában Csík-Szeredából közlött levélben a rá vonatkozó állítások alaptalanok. A magyar tudományos akadémia ülése. — Január 18-án. — A mai ülés két részre oszlik, egyik részét a 11-ik osztály tárgyai tölték be, a másikat az akadémia összes tagjai foglalták le, melyben, a külföld számára tervezett „Akadémiai Értesítő" ügye tárgyaltatott. A 11-ik osztály ülésének első tárgya : dr. Weszelovszky Károly vendégnek értekezése volt, a következő czim alatt: „Statisztikai tanulmányok hazánk közegészségi állapota fölött." Egészségi állapotunk a lehető legkedvezőtlenebb, igy szól értekező — s hogy azon segíthessünk, szükséges annak okait tüzetes tanulmányozás alá venni. E végből figyelemmel kisérte a külföldi halálozásokat összehasonlító hazánk népeinek halandóságával. Az összehasonlítás nagyon lesújtó eredményeket tüntet elő. Még csak a hottentottoknál is kisebb a halálozás, mint nálunk. Tíz év alatt 866 ezerrel több halt meg nálunk, mint a külföld azon államában, mely leginkább ki volt téve a halandóságnak. Hazánkban 2 év és négy hónappal rövidebb az ember élete, mint más államokban, s a lakosság fele 15 év előtt elhal. A halálozásra nagy befolyással van az ország anyagi állása. Ötven forint esik egy inproduktiv emberre évenkint, a produktív emberek keresményéből, s így a nemzet egészségügyi viszonyai nyomasztók, szegényesen táplálkoznak és ruhászkodnak, s ebből a betegeskedések, korai halálok származnak. Sőt igy lévén a dolog, az általános nyomortól csak a gyakori járvány s a nagy mérvű halandóság menti meg az országot. Itt a bajon csak az segíthet, ha minden tőkét felhasználunk, minden productiv erőt érvényesítünk s a produktiv és inproduktivok közti különbséget mindjobban csökkenteni iparkodunk. Ezután a folyó ügyek tárgyalására kerülvén a sor, a beérkezett pályaművek adattak ki bírálat végett, mégpedig a Sztrokai alapítvány pályázatára beérkezett pályaművek dr. Wenczel és Tóth Lőrincznek, az anthropológiai pályázatra bejött munkák Molnár Aladár és Haberer Jonathánnak, végre a logika-pályázat pályaművei Horváth Czirilnek és Domanovszkinak. Hunfalvy János indítványozta, hogy az akadémia adjon ki egy magyar történelmi atlast, mely az osztály által elfogadtatott s pártolólag fog az összes ülés elé terjesztetni. zek után az összes ülés következett, melynek tárgya, mint fentebb említők, a külföld számára tervezett akadémiai értesítő. A bizottság javaslata szerint német nyelven jelennék ez meg „Berichte über die Verhandlungen der ung. Akademie der Wissenschaften“ czim alatt, mely az akadémiai értekezések kivonatát, a titkári jelentéseket, — az elhalt tagok feletti neurologokat stb. tartalmaznák. — Az értesitő évenkint 30—32 ivet fog kitenni. Ez ügyet azonban az akadémia zárt ülésben határozta tárgyalni. Az ülés bezárása előtt még a világkiállítási bizottság átirata olvastatott fel, melyben az akadémia megkeresésére tudomásra juttatja, hogy egy akadémia sem jelentkezett külön kiállítás végett. Ennélfogva a mienk sem fog. Végül Pesti Frigyes kéri az akadémiát, hogy szólítsa fel a Révay-családot az iránt, hogy a levéltárában levő Bodrog és Salgó várakra vonatkozó irományokat kölcsönözze ki neki. Az akadémia fel fogja kérni. Ezután a zárt ülés vette kezdetét. KÖZGAZDASÁG. — A drágaság Bécsben s Pesten hallatlan mérveket kezd ölteni. Az épitésdüh Bécsben annyira fokozta az építési árakat, hogy némely bécsi épületet már külföldön kell elkészítni. Az angolok egy pavilont akartak a világtárlati palota mellett építni, de a költségvetés oly méregdrága volt, hogy előbb felhagytak e szándékukkal, azután akkér gondoskodtak a felépítésről, hogy az épületfát megvették az éjszaki tenger partján , átszállították Angliában; itt elkészítették az egész pavilont, aztán darabonként elcsomagolták a csatornatengeren átszállították a kontinensre, a parttól pedig vasúton Bécsbe, ahol felállítják, így aztán 45°/0-kal, tehát csaknem félannyival, kevesebbe kerül az épület, mint amennyit a bécsiek kértek. Carré lovardatulajdonos szintén, alkudozott bécsiácsokkal egy circus felállítása iránt. 90000 frtot kértek érte. Carré erre Münchenbe fordult. Itt aztán elkészítették az egész circust, szétszedték, Bécsbe szállították itt összeszerkesztették és került 45.000 ftba. Ez valamivel mérsékeltebben Pesten is igy van. S igy van némely élelmi és ipar czikkre nézve is, mely már olcsóbb Amerikából hozva, mint itt helyben termelve vagy gyártva. A bécsieknek azonban azon előnyük van, hogy ők bőven kárpótolni fogják magukat a világtárlat látogatóitól, holott nekünk ezentúl is nagyon kevés jövedelemre lehet számítnunk. Mai fizet Pest jan. 13. A gabonaüzletben némi lendület mutatkozott. Ma és tegnap m. e. 20.000 v. mázsa búza adatott el következő hitelesen jegyzet árakon : Búza, tiszavidáki 85 fns 7 frt 40 kr; 84 fns 7 frt 30 kr; 83% fns 7 frt 17% kr; 82 fns 6 frt 95 kr; 81% fns 6 frt 90 kr; Veszprémmegyei 84 fns 7 frt 20 kr; Székesfehérmegyei 83 fns 7 frt 12% kr mind 3 hóra v. m. Rozs: 79—80 fns 4 frt 15 kr; 78—80 fnt 4 frt 70 V* kr ! 3 hóra. Az értéktőzsdén: Dissors. 100.50, magyar hitelb. 176.50, frankó-magyar 98, anglo-magyar első kibocs. 96, második kibocs. 86, fizetve, osztr. hitelintézet 323.60, lipótvárosi takarékpénztár 66 50 — 97, első magyar sörfőzde 480 zárva, takarék és hitelegy. 123.75 pesti nébank 109, pesti egyleti bank 87 véve, magyar gőzh. társaság 76 adva Valuták változatlanok, napoleon Ador 8.66, cs. arany 5.181, tallér 1.62. Bécsi börze, jan. 13. (Távirati tudósítás.) Hitelrészvény 324.—. Északi vasút—. Államvasut 330.00 Lombardok 186. —. 1860-diki 101.75. 1864-diki 142.—. Magyar hitelsorsjegy 180.—. Napoleondor 868.—. Magyar hitelrészvény —. —. Galicziai 227.—. Angol Ausztriai 284.—. Franczia-magyar —.—. Tramway 359.—. — Magyar földhitelintézet. —. — Felelős szerkesztő: Irányi Dániel. .—-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Főmunkatárs: Áldor Imre.p * Táviratok. Bécs, jan. 13. A „Vaterland“-ot tudósítják Laibachból, hogy a nemzeti klubb a reichsrathi képviselet ellen nyilatkozik. Bécs, jan. 13. A „N. Fr. Presse“-nek sürgönyzik Prágából, hogy a nassaui herczeg lublini birtokát 700,000 frtért Przibran gyártulajdonosnak eladta. BéCS, jan. 13. Az „Abendpost“ jelenti, hogy de Pretis pénzügyér megnyerte a császár beleegyezését a hirdetésadó megszüntetéséről törvényjavaslatot előterjeszteni. Bécs, jan. 13. A „N. Fr. Presse“ egy rustschuki sürgönye arról értesít, hogy a nagyvezér egy rendelete következtében a görög templom ismét megnyittatott, az esti ájtatosságra ide gyűlt görögöket azonban megtámadták a bolgárok, ajtót, ablakokat bevertek, egyet megöltek s többeket megsebesítettek; átalános izgatottság uralt, a katonaság talpon van. Páris, jan. 12. (Éjjel.) Az „Agence Hav.“ biztos kútfőből értesül, hogy Thiers a jobboldali képviselőkkel tartott mai értekezletén igyekezett bebizonyítani, hogy Olaszországgal szemben követett politikáját nem változtatta. A „Le Soir“ ez értekezletre megjegyzi, hogy azon Thiers magasan lobogtatá a köztársaság zászlaját, s megadta a szentszéket illető tiszteletet, úgy azonban, hogy az Olaszországgali jó viszonyt sem sérté. Páris, jan. 12. (Este.) A bonapartista közlönyök írják, hogy minden tényleges szolgálatban álló tiszteki Napoleon temetésén megjelenni szándékozott, kérelmével elutasíttatott, csakis a magas rangú s tényleg nem szolgáló tisztek nyerhetnek erre engedélyt. Madrid, jan. 12. Az Abolitionisták ma egy tüntetést rendeztek, 20 zászlóval s három zenekarral járták be a várost. Páris, jan. 13. Az „Ag. Hav.“ írja, hogy Beleatel fentartja interpellátióját, a jobboldal tagjai azonban még nem jöttek vélemény-egységre. Az interpellatió tárgyalásának napja ma határoztatik meg. Lemberg, jan. 13. Sangusco herczeg volhiniai birtokát Zeslana várával együtt a czári családnak 200,000 rubelért eladta. A krakói egyetem képviseltetni fogja magát a Copernicus- ünnepélyen. London, jan. 13. A rendőrséget értesítették, hogy Napoleon temetésére a republikánusok nagy számban fognak érkezni s zavargást akart előidézni. A császári herczeg gyámjává a császárné, Bonaparte bibornok és Roucher neveztettek. Brüssel, jan. 13. Az „Indep.“ úgy hallja, hogy a kormány megtagadta a luxenburgi vasút engedményét. Pétervár, jan. 13. Az 1873. évi költségvetésben a bevétel többletet mutat a kiadások felett. ( ___________