Magyar Ujság, 1873. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1873-01-22 / 17. szám
Szerda. Szerkesztői iroda: Egyetem-utóza 4-ik szám, II. emelet. I de intézendő a lap szellemi részét illeti minden közlemény. Kéziratok a levelek viasza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-Hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. a. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. 17. számu. VII. évfolyam. 1873. január 22. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve. Egy évre . 16 frt. — kr. Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. (GYORS-POSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Hirdetési dij: sara■ kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyílttér: négy hasábos petitsor 80 kr. Pest. Január S1. Politikai szemle. A franczia nemzetgyűlésben tegnap Johnston megrovást indítványozott kifejezni a közoktatásügyi miniszter ellen, a közoktatást megváltoztató köriratának törvénytelensége miatt; a közoktatási miniszter visszautasítja e vádakat, és kijelenti, hogy köriratát a legfőbb közoktatási tanács elé fogja terjeszteni. A Christehle által indítványozott és a kormány által elfogadott napirend iránt, miszerint a miniszter nyilatkozata egyszerűen tudomásul vétessék, szavazás rendeltetett el, de eredménytelen maradt, mert a jobboldal nem szavazott.A szavazás holnap ismételtetni fog. A „N. Fr. Pr.“-nek sürgönyzik Páriából, hogy a franczia kormány hivatalosan tudatta a görög kormánynyal, miszerint Ausztria javaslatait elfogadta s a Laurion-ügy békés megoldásába egyezik. Az engedményesek az eléjük terjesztett feltételeket elfogadták. Athénéban azonban attól tartanak, hogy a kormány az indítványok elfogadására nem fogja megszerezhetni a kamarában a szükséges többséget. Az olasz kamara a Portugáliával kötött kereskedelmi szerződést, a postaegyezményt Oroszországgal és az argentinai köztársasággal kötött szerződést elfogadta. Pissini kívánja, hogy a kormány akadályozza meg azon csalásokat, melyek bizonyos társaságok részéről olasz kivándorlók ellen elkövettetnek. A külügyminiszter Visconti Venlosta biztosít, hogy a kormány e sajnos tényeket már figyelembe vette. Egy milánói sürgöny jelenti, hogy ott tegnap a római vallási testületek megszüntetése érdekében meeting tartatott, mely a legnagyobb rendben lefolyt. Olaszország és Anglia között tárgyalások indíttattak meg a kereskedelmi tengerészetnél szolgáló matrózok hazatérésére vonatkozólag. Az angol lapok majdnem kivétel nélkül első helyen a középázsiai ügygyel foglalkoznak s azon aggálynak adnak kifejezést, hogy az oroszok mindinkább közelednek az indiai határhoz. A „Morning Post“ az oroszok előre nyomulása ellen heves hangon kikel. Majdnem megfoghatatlan, hogy az angolok csak most értesültek arról, hogy Perzsia titkos szerződésben még két év előtt Oroszországnak az Ettrek-völgyet átengedte. Az említett lap e körülményt magában véve még nem tartja valami fontosnak, de nagyjelentőségű előtte anynyiból, hogy az Ettrek-völgyből az itt az előrenyomuló oroszokat Mushed városába s onnan Herosba vezeti, mely Indiának nyugati kulcsa. A „Spen Ztg.“ a Gramont és Beust közti levelezések alkalmából érdekes közleményt hoz. Az említett lap elismeri, hogy Francziaországnak akkor, midőn a háborút megszente, voltak szövetségesei. Beust gróf már előbb biztos szövetségi ígéreteket, ton a tuilleriák cabinetének. De a gróf nem akarta, hogy a viselendő háborúnak oka a német kérdés bármely mozzanata legyen ; ő tudta, hogy a német kérdés miatt a magyarok sehogy sem fognak háborúba keveredni Poroszországgal. Ez okból tagadta meg Gramont herczeg a „nem német ügyet“ a spanyol trónkérdést. Beust gróf figyelmezteté a párisi kabinetet, hogy az a kérdés sem lehetett háború oka, de Páriában nem halgattak reá, hamm megüzenték a háborút. Mihelyt az megtörtént, Bécsben is a hadi párt jutott túlsúlyra: készülődni kezdtek s Beust gróf Witzthum urat szerződéssel előbb Florenczbe, azután Párisba küldötte. Itt megegyeztek, hogy a semleges hatalmak azonnal actióba lépjenek, mihelyt hadikészülődéseiket befejezték, mi körülbelül szept. elején történt volna. Francziaországnak tehát kétségkívül voltak szövetségesei, s a franczia politika csak akkor követte el a hibát, midőn megüzente a háborút, mielőtt szövetségesei csatakészek lettek volna. Ez volt a franczia politika végzete. Boutwell amerikai pénzügyminiszternek két, londoni és new-yorki házakból álló syndicatus ajánlatokat tett egy 300 millió dollárnyi kölcsön tárgyában. Boutwell fentartotta magának az elhatározást a budgetbizottság összegyűléséig, amikor a kölcsön kérdése el lesz döntve. Alaposan hiszik, hogy Boutwell a Tayloske syndicatusnak ad elsőbbséget, mely hir szerint, a Rothschild házat képviselné, mint az „Ellenőr“ vezérezikk irója mondja a sok „tekintve ezt s tekintve amazt“ mindig oda lyukad ki a hova it, mig a balközép szavazása mindig máshová lyukad ki mint ahova a beszédek után kellene. — És még megróvnak minket azért, hogy tetteink megfelelnek szavainknak! Ami pedig azt a szerény kérdést illeti, vájjon hajlandók lennénk-e megszavazni az indemnitást (olvasd felhatalmazást) akármely más kabinetnek, mint a mely b. Baldácsy Antal képviselő úr auspiciuma alatt alakulna, arra az a feleletünk — a mint azt egyébiránt már a fentebbiekben is megtalálhatja a vezérczikkező — hogy mi annak, a ki a mi elveinket vallja s a király által a kormány élére akárki auspiciuma alatt vagy a nélkül állíttatik, készek vagyunk megszavazni az indemnitást, másnak pedig senkinek akár hogy hívják is azt. Jelesül nem annak, a ki a közös ügyeket is meg a delegátiót is bizonyos mértékben elismeri, vagy a ki a jobboldaltól várja, hogy megmondhassa mi hát még a programmja s mit kész abból engedni, de legkevésbé annak, a ki a közösügyes alapon is hajlandó lenne kormányt vállalni s nem helyesli azok eljárását, akik ezen hajlamot még ma sem érzik magukban. A 48-as párt s ennek közege a „M. Újság“ soha sem kereste a balközéppel a vitatkozást, sőt inkább többször az egyesülésre hívta fel azt, de ha az „Ellenőr”nek oly igen nagy kedve van a harczhoz, mi nem fogjuk azt kerülni. A közönség ítélni fog úgy arról, kinek van igaza, mint pedig arról, ha váljon helyes és igazolt volt-e a kihívás. Pest, január 21. Az „Ellenőr“ ismét jónak látta mai főczikkében a 48-as pártba belekötni, ezúttal is ép oly alaptalanul mint máskor, hozzá ma még ügyetlenebből mint más alkalommal. Azt veti ugyanis szemére a 48-as pártnak, hogy az változatlanul minden évben megtagadja a költségvetést, s azt kérdi, hogy ugyan mi történnék akkor, ha indítványunk netalán többségre vergődnék.. Százszor mondtuk ugyan már meg úgy e helyen, mint az országházban s tudja is azt minden emberalkotmányos országban, miután azonban az „Ellenőr“ vezérczikkírója úgy látszik nem tudja még, tehát százegyszer is megmondjuk az ő épülésére, hogy akkor sem több sem kevesebb nem történnék mint az, hogy a mostani kormány visszalépne s ő felsége egy másikat nevezne ki, amelynek — ha elveinket vallja — felhívására szívesen megszavaznánk felhatalmazást, hogy ideje legyen jobb költségvetést terjeszteni elő. A 48-as párt tehát igenis 5 év óta változatlanul megtagadja a közös ügyes kormánynak a költségvetést, nem lévén abban bizodalma , valamint a balközép, mindamellett hogy ő is azt vitatja, hogy nincs bizodalma a kormányban, a költségvetést változatlanul megszavazza neki. Vagyis a 48-as párt határozati javaslata Az országházi hót. A költségvetési vita folytattatván , Schvarcz Gyula, aki első szólott, a többi között a kormány megszilárdítását tartja szükségesnek, roszalván azok eljárását, akik annak megbuktatására törnek s igy hitelünk és pénzügyeinknek ártanak. De azért Schwarcz Gyula úr azt állítja, hogy ő ellenzéki. Pulszky Ferencz, ki utána következett, abderita nézetnek nyilvánitja azt, hogy megálljunk vagy csak igen-igen lassan haladjunk is s idegen tőkékhez ne folyamodjunk. Ő, szükségesnek tartván a további haladást, miután azt saját erőnkkel nem eszközölhetjük, elkerülhetlennek állítja: 1-er, hogy új kölcsönöket kössünk; 2-er, hogy az adót fölemeljük. Egyszersmind azonban elodázhatlannak hiszi, hogy egy hosszabb időre szóló finansz-terv készítessék, hogy tudhassuk a legközelebbi 4-5 év alatt mire s mennyi pénz fog kelleni. Teljes figyelemmel hallgatta azután a ház Csávószky Lajos jeles beszédét, melyben az a pénzügyi kormány hibáit élesen s helylyel-közzel ékesen bírálgatta. Jelesül kiemelte, hogy a kormány nem vette fel a költségvetésbe a közalapok jövedelmét és hováfordítását, ámbár őt erre a ház egy határozata kötelezi, valamint, hogy a közös activákról sem adott kimutatást. Roszalta továbbá az önkényes átruházásokat (virement) melyeket maguknak a miniszterek megengednek. A roszgazdálkodás bebizonyítására pedig a többi között azt említvén meg, hogy 239 millió erejéig költötte el a kormány az államvagyont, azt kérdezte: hol van az ezen költségnek megfelelő befektetés ? A vasutakban? De ezekre, úgymond, külön 176 milliót vettünk fel. Gorovénak felelve pedig azt mondta Csávolszky, hogy nem igen mutat vagyonosodásra az, hogy az egyenes adók egy harmadát csak végrehajtások útján lehetett behajtani 1871-ben. Az ifjú szónokot, ki azon kívül hogy a meggyőződés melegével szólott, a költségvetés tanulmányozásának is adta beszédében tanúságát, barátjai zajosan megéljenezték. Különben arra nézve, elfogadja-e a költségvetést a vita alapjául vagy sem, nem nyilatkozott. Ezután Kautz Gyula tartott egy hosszú, s gondosan kidolgozott beszédet, de noha azt vetette az ellenzéknek szemére, hogy semmi gyakorlati tervvel nem áll elő a helyzet javítására, az amit szónoklata végén ő részben maga mondott, nem volt egyéb általános elméleti phrasisoknál. Mert azt kívánni, hogy a pénzügyér adjon elő egy pénzügyi tervet, mely jelen bajainkon segítsen s jövőre is kihasson, s még csak nem is sejtetni, hogy milyen legyen az, olyan mondat, a melyhez bizony nem sok pénzügytani ismeret kívántatik. Egyébiránt Kantz Gyula ur meglehetősen kihivólag polemizált a baloldallal s hangosan dicsőitette a Deákpártot, mely természetesen meg is tapsolta érte. — Csak aztán az ország is tapsolna, vagy is inkább tapsolhatna. — Az osztrák kormány a hirdetésbélyeget megszüntetni szándékozik s az erre vonatkozó törv.javaslat már előterjesztetett a reichsrath képv. házában, s a követiő meg hangzik: 1) Az időszaki folyóiratokban közlött hirdetések s mindennemű beigtatások utáni illetékek megszüntettetnek. 2) Hirdetési lapok és folyóiratok csak akkor esnek a hirlapbélyeg alá, ha hetenként legalább egyszer, (havonként négyszer, évenként ötvenkétezer) jelennek meg. 3) E törvény 1873. júli 1-én lép életbe. — A törvényhez mellékelt indokolás hivatkozik a „Concordia“ journalista- s írói egyletnek ismételve benyújtott kérvényére, valamint a reichsrath képr. házának múlt évi határozatára, melyben a kormány felszólíttatik, hogy a hirdetési bélyegadót „észszerűen“ szabályozza. A kormány kifejti, hogy lehetetlen az adót igazságosan felosztani. — Türr István egy „Államadósság és pénzőrizis“ czímű röpiven megnyitotta 1869. novemberében tett indítványát, mely szerint a magánvagyonra alapított hitel életbe hívása által, kis értékeket képviselő közvagyon-jegyek bocsáttatnának ki, mely jegyeknek legkisebbje 10 forintot érne és évenkint 30 krt kamatozna az átvivőnek. Az egész ügy kezelése egy bankszerű intézetre lenne bizva. Indítványozó — elfogadás esetén, hajlandó e dolog iránt táplált eszméit tüzetesebben is kifejteni. A Deák-kör tegnap esti értekezletén Lónyay M. gr. módosított hat. javaslata volt napirenden. Lónyay M. gr. ennek indokolásában legelőször is hangsúlyozza az egyetértés s egymást megértés szükségét szemben ama nagy feladatokkal, melyek a pártra várakoznak. Nem kell tehát az intenziókat gyanúsítani. Szóló javaslata nem a költségvetéssel, hanem a p. v. bizottság erre vonatkozó jelentésével áll szemben. Szemben áll pedig az áthelyezések s az adóemelés kérdésében; kívánja, hogy az államadóssági törlesztések hátralékai, a miniszteri előterjesztés értelmében, az extraordináriumba helyeztessenek vissza és hogy az adó nagyobb emelése nélkül fedeztessenek a kiadások. Ez a lényeges különbség az és a pénzügyi bizottmány javaslata között. Ő 30 évig foglalkozott az ország pénzügyi dolgaival, úgy látja, hogy aggodalmai az adó direkt emelése ellen igen alaposak. Ő a költségvetést illetőleg a nettó budget barátja. Ha a törvényhozásteljes tudatában lett volna annak, hogy mit költ és mennyi költeni valója van, meg van győződve, hogy megszorította volna a kiadásokat. Ha a jelenlegi költségvetést tekinti, azt találja, hogy mi mintegy 6 milliót a direkt adó emelésével akarunk fedezni, s ez megfelel a földadó 10"/0-os emelésének. Ezt élesen kárhoztatja. Nálunk a direkt adók 50"/o- ez aránynak nincs párja az európai államok háztartásában. Rámutat ezután azon ágakra, hol megtakarításokat lehetne tenni ilyenek a közlekedésügy, a pénzügyi kezelés, méntelepek, posta- s távirda ügy. A dohány- és sójövedék pedig emelhető volna. A vasutakat illetőleg a következő három elv követését ajánlja: 1. hogy a nemzetközi jelentőséggel bíró vasútvonalakat építsük; 2. hogy a garantia nélküli vasutak építtesének , egy compensatio életbeléptetése a déli vasúti csatlakozásnál miáltal az ország a Fiuméra fordított terhek nagy részétől megszabadulhatna. Ajánlja továbbá, hogy a tariffa és üzleti költségek a vasutaknál időnként szabályoztasanak, s a kormány e czélra általános felhatalmazást nyerjen. A vasutak állami kezelése a legdrágább s ajánlaná, hogy az államvasutak üzleti kezelése bérbe adassák. A vasutak subventiójára alapul az állam által kirt 8 millió értékű tiszai részvényeket ajánlja. Végül pedig kijelenti, hogy ha a párt nem kívánja, nem fogja a házban beadni határozati javaslatát. Warmann Mór elkésettnek tartja Lónyay dr. javaslatát, s most már csak a részletes tárgyalásnál lehet időszerű az abban foglaltakat felhozni. Pártolja az adófelemelést, mer az által az újabb kiadások indítványozásának útja nehezítve lesz. Ami a törlesztési összegnek a rendes költségvetésbe áttételét illeti, a pénzügyi bizottság nem akart theoretizálni akkor, mikor ezt s több hasonlót áttett, nem akarta magát s másokat ámítani, hanem azonkívül még az lel ésett szeme előtt,hogy külföldön önző szemmel kísérnek, a netaláni pénzműveletek, kölcsönök esetén más szemmel nézik a kölcsönzők az állam pénzviszonyait, hivatkozik az utóbbi kölcsön megkötésére Londonban, hol megköttetett, a költségvetést akarták látni, vajon befektetésre fordíttatik-e, s még a törvényben akarták kimondani, hogy mire fordíttatik, minő beruházásra. Kerkapoly K. pénzügyminiszter. A rendes szükséglet fedezésére adóemelés szükséges. A megtakarításokat illetőleg már elismerte, hogy még lehetséges volna, de ez által a befektetések rövidíttetnek meg. Részletekben nem vállal el megtakarítási kötelezettséget, virementtal lehetne, de erre meg a ház nem hajlandó. Igazolja ezután a pénzügyi kezelésnél mutatkozó nagyobb költségeket. Deák Ferencz: A határozati javaslatot úgy tekinti, mint azon pontok kijelölését, melyekre nézve a helyzet javítható törlések és jövedelememelés által. Nem hiszi azonban, hogy e felett most határozhatnánk. Most az a kérdés, hogy a költségvetést átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadjuk-e, vagy nem ? Úgy hiszi, hogy elfogadjuk. A részletes vita alkalmával lesz módunk a határozati javaslat pontjai felett egyenként értekezni. (Helyeslés). . Ezzel az értekezlet véget ért. (Ellenőr) Az oroszok Ázsiában. Csak nemrégiben említve volt, hogy Suvaloff, az orosz cár hadsegéde, s Granville, az angol külügyminiszter, értekeztek azon eljárás fölött, amely szerint Anglia Oroszországnak Közép-Ázsia több országának leigázását, vagyis meghódítását célzó hadjárat ellen nem tesz kifogást. A külföldi lapok jelentették azt is, hogy a két kormányférfi közt a közép-ázsiai dolgokat illetőleg egyetértés jött létre. Hogy mily határig nyer Oroszország szabad kezet, hogy Anglia féltékenysége a foglalások nagy terjedelme miatt föl ne keltessék, az még eddig a két kormány titka. Úgy látszik, hogy Anglia beleegyezését Oroszországnak érdekében volt megnyerni, mert Közép-Ázsiában az oroszok fegyverének a hadiszeren- cse eddig nem kedvezett s most az egyetértés alapján fog csak nagyobb katonai mozgósításokat tehetni. Európa többbi hatalmaira nézve azonban szintén nem közömbös, hogy a konezon csupán Anglia és Oroszország osztozzék. E tekintetben, a kiszivárgó hírek szerint, az európai diplomatia köreiben némi mozgalom mutatkozik, mely mindenesetre figyelmet érdemel, mert bármily távolesőnek látszassák is a szóban forgó ügy, az mégis könnyen európai békét is megzavarhatja. A dolgok ily helyzetében röviden elmondjuk a középázsiai ügy mibenlétét. A közép-ázsiai kérdés legelőször 1864. nov. 21-én került az európai diplomatia elé. E napról keltezve küldött Gorcsakofff egy jegyzéket a kormányokhoz, melyben tudata, hogy Oroszország a Sir-Darja folyó mellett fekvő Taskendet elfoglaló. Igyekezett bebizonyítani, hogy Oroszországnak érdekében van Turkesztán délkeleti részén rendezett viszonyokat teremteni s a sivatag nomád lakói folytonos megtámadásai ellenében biztos nyugpontot nyerni s Khina mongol határánál a cserekereskedést fenyegető bajokat megszüntetni. Gorcsakofif jegyzékében hangsúlyozá azon biztosítást, hogy Oroszországnak egyáltalában nincs szándékában foglalásokat tenni, sőt inkább békében hagyja az egyes országokat, ha azok a karaván-kereskedést nem háborgatják. Közép-Ázsia belsejében történtekről nemcsak hogy hű tudósításokat nem, de egy általában nagyon ritkán s többnyire elferdített tudósításokat kapunk s igy az ottani viszonyokról keveset lehet tudni. A kereskedelem véghetetlen sokat nyerne, ha Ázsián keresztül háborítatlanul folytatható volna. Oroszország azt állítja, hogy csakis a kereskedelem biztosítása czéljából hatol mindinkább Ázsia belsejébe. Sok körülmény azonban a mellett szól, hogy Oroszországnak nem ez, hanem egyúttal foglalás is a czélja. Ez iránt a diplomatia annak idejében sok mindent összevissza irt, mígnem az egész ügyet feledékenységbe hagyták menni. Oroszország eljárása ellen a humanismus és népjogi tekintetben sok fölszólalás történt. Oroszország foglalását azzal indokolá, hogy a sivatag lakói az orosz kereskedőket kifosztják, s a már meghódított törzsekkel rabló portyázást folytatnak, ennek folytán mintegy kényszerítve volt egyik terüleletet a másik után elfoglalni, így azután nem egészen két év alatt Csokánd éjszaki része az oroszok kezébe jutott. Anglia ekkor kezdett tiltakozni a nagy mérvű foglalás ellen. Gladstone ez ügyben Pétervárott értekezletet tartatott. De Oroszország ismételten is csak azt bizonyítgatá, hogy ama néptörzsekkel más után és módon nem lehet boldogulni. A barátságos értekezletek alatt ismét két év múlt el. Ez alatt az oroszok meghódították Samarkandot. Ez által Csokand Oroszország vazalussává lett s Bokhara a szövetséget nem utasíthatá vissza, miáltal az uralkodó állása az orosz parancsnok kegyétől tétetett függővé. Midőn az oroszok már ennyire előre hatoltak, ekkor igyekeztek a szomszédos országokat is megnyerni, így lett azután Jarkund Oroszország szövetségesévé. Az orosz haderő ily módon ékalakban nyúlt be Ázsia közepébe. Csupán még Kiva tudta függetlenségét megtartani. Az oroszok hódítási czéljukul ezt tűzték ki. Még eddig azonban kevés sikerrel, mert a már meghódított tartományok föllázadtak és fajrokonaikat segítik. Az újabb ellenségeskedésre 300 orosz kereskedő elfogatása adott okot, kik jelenleg Kiva városában fogva tartatnak. Kiva mintegy 1000 lakossal biró város, amely azonban ablak és ajtó nélküli rozzant agyag házaival Európában még falunak sem illenek be. Az elfogott orosz kereskedőket a khán mint rabszolgákat a törzsek főnökeinek eladta. Csak a múlt nyáron sikerült az elfogott kereskedők közül néhánynak sok sanyarúságos kóborlás utáni övéikhez elszökni. Az orosz kormány ekkor — akbánt a foglyok kibocsájtására szóbta föl. — A válasz tagadó volt. Oroszország a hadjáratot Klrina ellen még a múlt őszön meg akará indítani, de az akkori folyton tartó esőzések miatt, a múlt hónapig elhalasztó. Az eddigi hírek szerint Oroszország sokkal hatalmasabb ellenre talált, mintsem azt csak úgy könynyű szerrel legyőzhetné. — Most tehát egy tekintélyes hadsereg szervezteti Kiva elfoglalására, mely kétségkívül sikerülni fog, de az a kérdés, hogy Oroszország képes lesz-e a meghódított országot megtartani. Hogy tehát a rend és személy biztonság ama országokban helyreállíthassék , még nagy erőfeszítéseket kell tenni. Már most csak az a kérdés, hogy mindehhez Anglia mit fog mondani. Mint egy angol lap írja, Suvaloff Angliából távozott a nélkül, hogy az angol kormánynak a Közép-Ázsiára vonatkozó magatartását sikerült volna megváltoztatni. Vájjon a közép-ázsiai ügy nem fog e végre is a két kormány közt viszályt támasztani ? (Arek. 1.) ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése január 21-én. D. e. 10 órakor. Bittó István elnök megnyitván az ülést, Deák Ferencz nevében beterjeszti az egyetem hadköteles tanárjelöltjeinek kérvényét, melyben a néptanítóknak adott kedvezményt rájuk is kiterjesztetni kívánják. Kiss János bemutatja a szathmárnémeti 48-as kör kérvényét, melyben a magyar nemzeti bank felállítását és annak bankjegyei forgalomba hozatalát törvény által megállapítatni kéri, továbbá ugyancsak ezen 48-as kör kérvényét, melyben kérik, hogy a múlt ülésekben Iványi Dániel által beterjesztett a vallásszabadságról szóló törvényjavaslat minél előbb tárgyalás alá vétessék és törvény erejére emeltessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A kérvények a kérvényi bizottságnak fognak kiadatni. Remete Géza előrebocsátva, hogy a letenyei járásbíróságnál daczára, hogy ötezer forinttal többe kerül mint 9 felőtt, az igazságszolgáltatás oly botrányos.