Magyar Ujság, 1873. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1873-02-14 / 37. szám
s ezt hadsereg-válság fogja követni, melyet a polgárháború fog betetőzni. Spanyolországban a dolgok mostani állása mellett egy kormány sem lehet állandó. Az elfonsisták, carlisták s ultramonánok önzése gondoskodik a szenvedélyek szításáról, hogy a rendes viszonyok bekövetkezése lehetetlenné váljék. A trónkövetelők egész serege fogja fölütni fejét, hogy nem válogatva az eszközökben, az üresen álló trónra ülhessenek. S ha az erőszak folytán sikerült is majd a trónnak ismét gazdát szerezni, ez csak ideig óráig fog a nyakába vett királyi palást csillogásába gyönyörködhetni, mert a következő pillanatban már lerántják róla. Hogy ez így leend, ezt nem is lehet csodálni, mert Spanyolországban parlamenti értelemben vett pártok nem léteznek. A cortes többsége, mint a múltban volt, a jövőben is csak az egyes pártok érdekeinek összetalálkozása folytán fog létre jöhetni, amint az megszűnt, a többség is eltűnik s ez leend továbbra is a ki nem apadható miniszterválságok forrása. Ily körülmények közt a kormánynak sem anyagi sem szellemi alapja nem lehet. A pártok demoralizáltak, a népszázadok óta a papi hatalom befolyása alatt állva, nem bír azon képességgel, hogy erejével az országot pusztító tusáknak egy csapással véget vessen. Spanyolország, mely egykoron két világrészben uralkodott, ma már alig számba vehető ország. Az európai civilisatió és műveltség fejlesztésében már hosszú idő óta nem működik közre, a haladó kor nyomtalanul halad el fölötte, a humanizmus jótevő vívmányai szelíd éghajlata alatt nem honosulhatnak meg s a magasabb czélú politikai törekvések földéről száműzvek. A fejlődésének alapjait biztosító erő el van fojtva s végtére is egészen ki lesz irtva. A zilált ország egyelőre ismét a köztársaságot fogja választani, de nagyon tévednének a köztársaság hívei, ha azon hitben ringatnák magukat, hogy végre is ez leend a mentőszer, mely a zavaroknak véget vetend. Bármily nagyban nyilvánuljon is a szabadelvűek azon óhajtása, hogy az ibériai félszigeten a köztársaság legyen az uralkodó, erről egyelőre le kell mondaniok. Minden köztársaság alapja a tiszta erkölcs, hol ez nincs, ott nem is lehet köztársaság. Lehet, hogy idővel a dolgok végre is oda fognak fejlődni , de most egyelőre Spanyolországnak egy oly hatalmas kézre van szüksége, mely anélkül, hogy a szabadságot elnyomná , rendet csináljon, véget vessen a nagyravágyók és önzők által keltett viszályoknak; ha ez megtörténik, akkor Spanyolország vissza lesz adva önmagának, haladhat a békés fejlődés utján s a népek által elérni kívánt czélhoz vezető út nem lesz elzárva előtte sem. De mig ez bekövetkezik, egy polgárháború minden irtózatosságait kellene átélnie, s még azután is kérdés, ha a trónhajhászokban lesz-e annyi belátás, hogy egy jobb sorsra méltó nép agyon zaklatásával fölhagyjanak. Azt lehet mondani, hogy a múlt századok minden bűne, mely a népek ellen elkövettetett, összetorlódva kísért és pusztít a jelenben a spanyol földön. Ha valaki azt kérdezné, hogy ki és mi okozta azt, hogy míg Európa többi államaiban a modern eszméknek, habár lassan is, de mégis sikerült gyökeret verni, addig Spanyolország a középkori fanatismus keltette cselszövényes dúlásokból nem tud kibontakozni? A felelet nagyon egyszerű. Az ultramontanismus sehol sem érvényesítheti hatalmát annyira a nép elbutítására, mint épen Spanyolországban. Ez az egyik ok. A másik, hogy az udvari légkörből kikerült nemesség csak a vész magvait hinté el lépten nyomon. E két elem megtevő munkáját, melynek nyomását a spanyolok még ma is oly sujtóan érzik. (Reh. I.) Napról-napra. — Február 13-án. — — de— Dalmatiában fogyatékán vannak a — szamarak és hallatlan megsértése a dualismus szentségének : a zárai tanács nem is Ausztriából, nem is Magyarországból, hanem Olaszországból hozatott füleseket a pusztulásnak indult faj felvirágoztatására. A szamarak fogadtatása rendkívüli ünnepélyes volt. Az egész város talpon várta a fellobogózott hajót, melynek fedélzetén pompázott a polgárosítandó negyven állat. Diszlakomát is terveztek. Szóval, ilyen szamarak soha hasonló ünnepélyességgel nem fogadtattak. A közös hadügyminiszter költségvetésében egy új tételhez lesz szerencsénk. Az előirányzatnak e födözést igénylő összegét még nem ismerjük, de igenis a czimét, mely így szól: szemüvegekre. A katonák ezentúl az állam költségén kapnak szemüveget. No most aztán hisszük, hogy keresztül fognak látni a ködön. Svájcz szabad földjén nagyon meg vannak akadva egy pár nő miatt, akik valóságos nemzetközi összeütközést idéztek elő a kis köztársaság és a minden oroszok kormánya között. A zürichi egyetemre járó nőtanulók ugyanis nagyrészt Oroszországból kerülnek ki. Ez még nem baj, de igenis baj az, hogy a muszka hölgyek miden tudományuk daczára csak az esetben nyerhtnek doktori okmányt, ha az orosz hatóság erkölcsi bizonyítványt ad előbbi magokviseletükről. Történt pedig, hogy az orosz hatóság e bizonyítványt ezyik másik doktorjelöltnőtől megtagadta, ami aztán a Svájcz részéről nemcsak a tudóslevél megtagadását eredményezte, hanem azt is, hogy az emanázipált hölgyeket bazájokba akarja utasítani, aminek meg valószínűleg Oroszország álland ellen. A bonyodalom magva, mint látható, megvan. Egy pár kisassonynak sikerült az orosz kormány figyelmét elvonni Középázsiától. MAGYAR ÚJSÁG 1878. FEBRUÁR 14. Eredeti levelek. Ó-Orsova, febr. 10-én. (Nemzetközi értekezlet.) Az al-dunai el-elalvó ügyben minden kis lépéske is haladásként üdvözölhető, így üdvözölhető e folyó 7-ke is, mivel e napon egy nemzetközi értekezlet vala megtartandó Ó-Orsován az Al-Duna szoros, a világhírű Vaskapu szabályozására vonatkozó West cs. kir. osztály tanácsos terve ellen emelt némely nehézségek eloszlatása végett. Az illető kormányok szakközegei megjelentek, jelesül: Bécsből egy osztálytanácsos, Pestről egy főmérnök, de épen a panaszos fél, a török kormány közegei kimaradván, az értekezlet nem vola megtartható. Lehet, az alkalmas idő váratik be, midőn a viz alant áll, mintegy az orvosi vizmércte szerint a 0. pt. fölött 3' 4"0" mely idő rendesen nyár közepe, vagy őszszel okt. hó szokott lenni. A vádpont, nevezett osztály tanácsos úr terve ellen, mely a Duna jobb partján, tehát a szerb oldalra vinné a csatorna sziklába vésését, és pedig a 0. pt. alatt 6 — 7 láb mélységben, az volna a török kormány részéről fölállítva, hogy a csatorna létrejöttével Viddin, áradás alkalmával jobban elözönöltetnék, mint eddig történt az. Az osztrák-magyar szakférfiak tagadják és a volt volna bebizonyítandó is, de a t. konstantinályi szakférfiak nem jelenhettek meg. A magyar kormány részéről volna egy megjegyzés, mely méltó volna az elhunyt jeles mérnökünk Vásárhelyi emlékéhez, hogy a csatorna se a jobb-, se a balpartnak ne tartana, de menne a közepén a Dunának, hol jelenlegi ura a gőzöseknek ma is. Úgy de ekkor a Wix tanácsos úr terve elejtetvén, a Vásárhelyi-Mihálik tér? volna életbe léptetendő. Nagy baj az, hogy a tervelő urak terveiket dugdossák, titkot csinálnak belőle, s így felmerülő kérdések megoldása alkalmával a tájékozódás csak tapogatás, és nem szabias eljárás lehet. Azért az illető tervező érdektársulatok érdeke hozná magával, mozogni és napfényre hozni azon terveket, melyek az al-dunai nyolcz kőpadra vonatkoznak. Ilyen terv volna tudtommal Alpin amerikai mérnök, és Mihálik miniszt, tanácsos uraké. A közügy, keleti kereskedelem felébresztése, a civilisatió terjsztése, követelik tehát érlelni az ügyet, tervekkel föllépni, hadd „győzőn a jobb“ és valahára tétessék már egy komoly lépés ezen égető ügyben. Nagy Soma. D. f. m. Helfy Ignáci beszéde. — A képviselőház február 12-diki üléséből. — (Vége.) Egy minapi alkalommal, úgy hiszem nov. 23-án, Simonyi Ernő t. barátom előadta ezen társulatnak botrányos történetét. Nem fogom azt ismételni, de lehetetlen, hogy néhány momentumot ne emeljek ki belőle, már azért is, hogy a t. ház kellőleg tájékozva beirthassa, miszerint a dolgot tovább halasztani lehet itten, hogy e bajon segíteni kell. 1868 év vége felé nov. 4-én, nem tudjuk ki, nem tudjuk melyik miniszter, hanem mindenesetre az akkori kormánynak egyik tagja,szerződésre lépett egy bizonyos Waringgal, hogy ő építsen egy keleti vasutat. (Halljuk !) Az egész szerződés tulajdonképen csak két pontból állott: te fogsz építeni egy vasutat, amelynek neve lesz „magyar keleti vasút“ és mi kamatbiztosítást adunk neked 17 ezer forintot mértföldenként, a többi a te dolgod. Ugyancsak november havában, a kormány egy törvényjavaslatot terjesztett a ház elé, amelyben felszólítja a törvényhozást, szavazza meg ezen új vasútvonalnak kiépítését. Akkor Simonyi barátom felszólalt, kérvén a tervezetet és a költségvetést, mert hiszen lehetetlen, hogy a ház csak úgy vaktában szavazzon meg ily fontos vállalatot,noha mindegyikünk óhajtotta, hogy Erdélyország minél előbb kapjon vasutat. Erre az akkori államtitkár Hollán Ernő képviselő úr azt felelte, hogy ez egészen felesleges volna, mert nincsenek itt a házban szakemberek, mi nem értünk hozzá, tehát csak szavazzuk meg úgy,amint a kormány kívánja. A többség engedelmeskedett. Aki olvassa azon szerződést, amely rövid idővel később, deczember 16-án a Waring testvérek és az osztrák angol bank között köttetett,első perczre belátja , hogy egyenesen csalásra volt számítva. Ehhez nem kell szakképzettség, ha van valami, ami a törvényhozást menti, ami némiképen enyhíti a hibát, melyet elkövetetett, épen az,hogy senki sem látta ama szerződést, senki sem látott sem tervet, sem költségvetést. De semmikép sem tudom felmenteni a kormány azon tagjait, akik ezen vasútvonalnak engedélyezését sordírozták, daczára annak, hogy olvasták azon szerződést és az úgynevezett bordereau-regulateur-t. Csak egyet emelek ki, a ez az, hogy Waring, mihelyt az engedélyt kikapta, — természetesen, mint ország világszerte ismert csalónak, nem lévén pénze, nem is volt soha, — átadta ez engedélyt az osztrák-anglo banknak, mely ez ügyben bizonyos Karl Mayer által volt képviselve. A szerződésben ki volt kötve, hogy az építkezési vállalat kizárólag a Waring testvéreket illeti, a részvényesek és az alakulandó igazgatótanács tartozni fognak a szerződésnek ezen alausulását, valamint a többi pontozatokat is elfogadni. Erre megindult a munka. Méltóztatnak tudni, hogy 75 millióból állott az egész tőke, mely fel volt osztva 30 milliónyi részvény és 45 milliónyi elsőbbségi kötvényekre. Elkezdték a munkát, mely összesen 4 szakaszra volt felosztva. A Waring testvérek, most már nem mint engedélyesek, hanem csak mint építkezési vállalkozók szerepeltek a mit csináltak? Akrént intézték a dolgot, hogy az összes tőke a 4 szakasz viszonylagos hosszúságához képest lett felosztva, számba nem véve a helyi és építkezési nehézségeket. S így történt, hogy ők a legelső, legkönyebb vonalrészt kiépítették, annál könnyebben, miután az már a kormány által meg volt kezdve, s miután ezen első nagyvárad-kolozsvári vonalat átadták a forgalomnak 1870. novemberben kezdték lassan-lassan beszüntetni a munkát, míg végre a reá következő év elején végkép beszüntették, memorandumot nyújtván be az igazgatótanácsnak, melyben kijelenték, hogy részint mert a kormány oly későn küldte vissza a helyeselt részletterveket, részint mert Erdélyben oly rész a kisajátítási törvény sat, sat, ők mintegy 8 milliónyi követelést emelnek a kormány ellen, s mindaddig, mig a kormány azt meg nem adja és az igazgatótanács az útban levő akadályokat el nem hárítja, addig ők a munkát nem folytatják. S mindenek felett kértek rögtön másfél milliót. Az igazgatótanács sok alkudozás után végre, és időközben érintkezvén a kormánynyal, végre egységre lépett a t. Waring urakkal, melynek folytán ezek visszaléptek a szerződéstől, ott hagyták az egész építést, nemcsak de azon felül még 800000 frtot kaptak Utazási költségre, azaz, hogy Londonba megszökhessenek. Mikor az örökösök a számadásokat megtekintették, mit találtak, azt, hogy a tényleg befolyt 44 millió olusz forintból maradt 51/1 millió készpénzben, 8 millió hátralék a részvényekből,1.000.000 cautio czimén, a többi mind el lett költve arra az első, legkönynyebb szakaszra. Ily körülmények közt, az igazgatótanács,mint múlt év június 3-áról kelt jelentésében mondja, a kormányhoz fordult, hogy segítsen a bajon, különben az országgyűléshez fordulni lenne kénytelen és kérni egy bizottság kiküldését, mely az egész vasúti ügyet vizsgálat alá vegye. Ha a kormány tehát a vizsgálatot ki akarja kerülni, akkor segítsen e bajon, adjon pénzt. A kormány siett 1.5000.000 frtot adni, de minel, milló ez? Ebben benn foglaltatik a cautió, és ezen kívül 500000 frtot adott a contó, így van kiírva, azon kártérítések fejében, melyeket a társulat tett. Tehát itt két súlyos hibát követett el a kormány, melyre följogosítva a törvényhozás felhatalmazása nélkül nem lehetett. Kiadta a cautiót kezéből, az állam biztosítékát és az 500.000 előleg által mintegy előre is elismerte ezen követelések jogosultságát. De itt még nincs vége a dolognak. Az igazgatótanács, aki most már építkezési vállalkozó is volt, saját szakállára folytatta a munkáitokat és mert néhány hónap múlva már pénz nélkül maradt, végre eszébe jutott, hogy hiszen nekünk részvényeseink is vannak, hívjuk össze — amit eddig sohasem tettek, hadd adjanak pénzt, összefutó tehát egy közgyűlést, annak előadta a szomorú történetet, melynek vége az volt, hogy kell 15.200.000 frt a vonal kiépítésére,azon remény mellett,hogy ez nem lesz elegendő. Felhívja tehát az igazgatótanács a közgyűlést, hogy hatalmazza fel őt arra, hogy egy 15 milliós pénzügyi operatiót vigyen véghez és e czélból kinéveztetett egy 3 tagú bizottság, amelylyel egyetértőleg az igazgatótanács fel lett hatalmazva egy 15 milliónyi külcsön kötését 20 millió prioritási kötvény elzálagosítása mellett létrehozni. Nagyon jellemző ebben, hogy a közgyűlés végén az igazgatótanács kieszközölte azt, hogy egy határozati javaslat lett elfogadva, melynek alapján ezen 3 kiküldött bátor férfiú vizsgálat alá fogja venni az egész ügyvitelt és ha azt helyesnek fogja találni, akkor absolutiót fog adni az igazgatótanácsnak, ha pedig nem, akkor jelentést fog tenni a közgyűlésnek. Ha meggondoljuk tehát, hogy a keleti vasút-társulat részvényei csaknem mind a külföldön vannak elhelyezve, ha meggondoljuk, hogy itt úgyszólván az egész országban a kormány szeme láttára milliók és milliók lettek — nem tudom micsoda kifejezéss éljek — elidegenítve, jogtalanul elsajátítva, ha meggondoljuk, hogy mint a jelentésben is látjuk, a kormány lépésről lépésre értesítve volt-e a társulat hanyatlásáról, lehetetlen nem csodálkoznunk azon, hogy mi okozta rá a kormányt az ily hosszas hallgatásra, miért nem ismertette meg a dolog ily állását a törvényhozással már hónapok előtt, már másfél év előtt ? Megengedem, hogy hiába lenne kérdés, ki a hibás ? Hibás mindenki; hibás legelőször az, ki ily szerencsétlen ajándékot adott az országnak, mint a Waring testvérek; hibás a kormány, midőn engedélyt erőszakolt oly vasútvonalra, mely még akkor trachroza sem volt, mert az első 600,000 frtot azon czimnen kapták a Waring testvérek, hogy tanulmányozzák a vonalat, hogy aztán a trackrozást lehessen eszközölni; hibás a törvényhozás, a törvényhozásnak azon része, mely amúgy vaktában megszavazta ezen engedélyt; hibás az igazgatótanács, mely tekintetbe nem véve sem a törvényt, sem a méltányosságot, oly könnyedén játszott a részvényesek érdekeivel és elmulasztotta a közgyűlést kellő időben összehívni, mely ezen bajokat megakadályozhatta volna, hibás tehát mindenki. De hibás főképen a kormány azért, mert nemcsak az átalános törvényszerű felügyeleti joggal bír, hanem mert maguk ezen társulatok alapszabályai kezébe adták a fegyvert, melylyel a visszaéléseket megakadályozhatta volna. Ott van mindjárt az 54. §., melynek értelmében az igazgatótanács a kormány jóváhagyásával állíttatott össze; ott van a 72.§, mely szerint a számvizsgáló bizottság választása megerősítés végett a kormány elé terjesztendő ; ott van végre a 79. §, mely legfontosabb s mely azt mondja: joga lesz nevezetesen a kormánynak a részéről kiküldött biztos által az ügyvitelt megvizsgáltatni; az általa kiküldött biztosnak jogában áll továbbá az igazgatótanácsülésekben, valamint a közgyűlésekben részt venni, nem különben az állam, vagy a közérdekekre nézve netalán káros intézkedéseket felfüggeszteni, s arról a minisztériumnak további intézkedés végett jelentést tenni. A midőn tehát a kormánynak annyi hatalom volt kezében, midőn az igazgatótanácsban a kormány részéről 2 tag volt, és látta mindezen visszaéléseket, látta, hogy ezen szerződés csalásra volt számítva, mert lehetetlen volt ezt észre nem vennie ; — látta, hogy a pályának harmadrésze sem volt befejezve, s a tőke már legnagyobb részben föl volt emésztve; látta, hogy történt oly valami, hogy míg a részvénytőke ezüstben lett befizetve, a befolyt pénz osztrák papírokban lett számítva; hová lett a különbözet, mely az árfolyamból származott? Senki sem tudja. Én úgy érszem, hogy már ezen alapon is keresetet lehetne indítani az osztro-angol bank ellen. És akár így van, akár amúgy, mindenesetre a kormánynak kötelessége lett volna felügyelni, hogy Magyarország hitele ennyire meg ne vontassák (Igazi Úgy van ! balfelől.). Én t. ház mindezek alapján óhajtottam volna azt indítványozni, hogy a t. ház méltóztassék egy külön bizottságot küldeni, mely ezen ügyet elejétől végig szigorúan megvizsgálván, s átnézvén az okmányokat, midőn mindezeket valamint jogi ügyszaki tekintetben összeállította, ezek alapján tegyen jelentést, hogy lássuk már egyszer, kik a bűnösök, s ha feltaláltattak, legyenek megbüntetve, úgyszintén adjon véleményt, hogy jövőre miként lehetne e vasutat kiépíteni, mely mindenesetre egyike a legszükségesebbeknek, mert a kelettel kötné össze Magyarországot. De azon tapasztalások után, melyeket csak a múlt napokban tettem, úgy látom divattá vált a kormánynál minden bizottság kiküldésében bizalmatlansági szavazatot látni, még oly csekély dologban is, mint a tegnapi volt; mikor ugyanis a színházról volt szó, a miniszterelnök úr úgy tiltakozott a bizottság kiküldése ellen, mintha ezáltal meg kellene bukni a kabinetnek. Nehogy tehát kitegyem ezen ügyet annak, hogy ez tisztán kanapé-kérdés miatt megbukjék, én egy oly módot találtam, melyet úgy hiszem úgy a jobboldal, valamint maga a kormány is elfogadhat. (Halljuk.) Különösen reményem, hogy elfogadja Paczolay képviselő úr is, mert mint látni fogja, ezen határozati javaslat által alkalom lesz neki adva, bebizonyítani azt, amit tegnap mondott, hogy a túloldalon ülők is hű őrei a közvagyon és a közhitelnek. Határozati javaslatomra szól: (Halljuk!) „Utasítsa a ház a vasúti bizottságot, hogy vegye haladéktalanul vizsgálat alá a keleti vasút ügyét, szolgáltasson ki magának miden erre vonatkozó okmányt, hallgasson ki amennyiben szükségesnek mutatkozandó szak- férfiakat és tanukat, terjessze ki figyelmét eme társulat eredetére, első megalakulására, a vállalkozók s az igazgató tanács, úgyszintén kormánybiztosok által követett eljárásra, tegyen minderről még a jelen ülésszak alatt részletes fekadatolt jelentést a háznak, hogy ennek folytán a törvényhozás a netaláni szükséges intézkedéseket megtehesse.“ T. házi Midőn ezen határozati javaslatot elvbarátom és a magam nevében a t. háznak ajánlanám, azt hiszem, senki sem fogja azt pártkérdésnek tekinteni, nem fogják azt nézni, hogy a ház melyik oldaláról jön a határozati javaslat, tény , hogy mint mondom, a keleti vasút ügye többet ártott Magyarország hitelének, mint száz más részvállalat. Ezen segíteni kell s úgy hiszem senki sincs a hazában, kinek érdekében állana, hogy ily dolgok ismétlődjenek Magyarországon és hogy a törvényhozás semmit se tegyen, hanem hallgatag nézze, mintha semmit sem gondolna az ország hitelével, sem a polgárok vagyonával, legyenek azok belvagy külföldi polgárok. (Helyeslés balfelöl.) Kivonat a hivatalos lapból. A vallás- és közoktatásügyi magyar miniszter előterjesztésére Hamar Pál közalapítványi Ügyigazgatónak, a miniszteri tanácsosi czim és jelleg díjmentesen adományoztatott Calics Henrik chinai és japáni miniszter-residens és főconsulnak a 2-ad oszt. vaskoronarend, és b. Konradsheim Vilmos osztálytanácsosnak a közös külügyminisztérium elnöki osztályában, 3-ad oszt. vaskoronarend díjmentesen adományoztatott. A m. kir. igazságügyra intézte'' a szakolczai járásbíróság mellé bírósági végrehajtóvá flodossy Kálmán nyitramegyei volt esküdtet nevezte ki. Kohn Barnát, kaposvári illetőségű bécsi lakos vezetéknevének „Kaposi“-ra kért átváltoztatása I. évi 4549. számú belügyminiszteriurai rendelettel megengedtetett. A pécsi m. kir pénzügyigazgatóság által Véber Sándor II. oszt irodatisztté, Christóf Gyula irodai segédtisztté, Tóth Lajos adóhivatali VI. oszt, Molnár Vincze pedig VII. oszt. adóhivatali tisztté neveztetett ki. F. évi február hó 15-én pestmegyei Kóka helységben postahivatal fog életbe lépni, mely a levél és kocsipostai szolgálattal foglalkozni és gyalogposta útján az isaszegi postahivatallal közlekedni fog E postahivatal körét következő helyiségek és puszták képezik: Kóka, Tápió-Szecső, Tó-Almás, Tápió Süly, Zsámbok, T.-Sáp, Dány. Legfelsőbb rendelet folytán néhány Karolina Auguszta császárné és királyné ő felségéért a vigiliak legfelsőbb rendeletre pénteken, február 14-én délutáni 5 órakor, a három engesztelő mise pedig szombaton, febr. d. e. 10 órakor, hétfőn,február 17-én és kedden, február 18-án és pedig mindenkor délelőtti 11 órakor fognak az udvari plébániatemplomban megtartatni. A cs. kir. udvari személyzet mind a vigilián, mind a három engesztelő misén kíséretül a fennálló udvari gyászban jelenik meg Az „Oesterreichische Corr.“ jelenti: „Néhai Karolina Auguszta császárné ő felségének végrendeleti intézkedései, mint értesülünk, egy 10 év előtt szerkesztett terjedelmes s számos codicillusokban vannak letéve, s azok felolvasása f. hó 10-én fél 12 órától fogva több órát vett igénybe.“ ÚJDONSÁGOK. Buda-Pest, február 1I. — Xántus János, azon, a „Hon“ szerént őt oly szépen jellemző nemes gondolatra jött, miszerint a köztelken kiállított nagybecsű gyűjteménye megszemléléséért semmi dijt nem szed, hanem egy perselyt tett ki a „népszínház“ javára. — Mindjárt az első nap 20 frt gyűlt be. — Az első magyar átalános tisztviselő egylet e hó 16-án, tehát vasárnap, közgyűlést fog tartani, s többen, az egylet tagjai közül felhívják tagtársaikat, hogy holnap csütörtökön délután hat órakor a kapuczinusok épületében tartandó előleges értekezletre megjelenjenek. A főv. közmunkatanács tanulmány tárgyává tette a kerepesi-út rendezési tervét s a szabályozást minden részleteiben megállapitá. A kererepesi-ut 3 részre fog eloszlani, az országúttól a nagy körútig, onnan a szövetség-utczig és innen a vámig. Az országuttal határos részben a közúti vaspálya egy vágányban a kerepesi-ut közepén fog egyesülni és igy vonul el a nemzeti szinház előtt, mig azon túl két része oszlik és csaknem a nagy körútig két vágány vonul el. Az egész kerepesi-ut közepén gránit, oldtraphyt, a járdákon addig asphalt coub val és burkoltaim. Az ut két oldalán fasor lesz, aem 11-tt lesznek a lámpatartók. A Rókus kórház és a K .Szulek-féle ház el fognak távolíttatni. A közmunkatársács felhívja a várost, hogy a kerepesi út szabályozására nézve itt elsorolt elveket tanulmányozza, és ha azokat helyeseknek találva elfogadná, utasítsa mérnöki hivatalát, hogy azok alapján a részletes terveket készítse el . A siklótársulat azon okból, hogy dividenciája még soha nem volt s hogy tömérdek kamatveszteséggel jár, továbbá hogy papírjainak a börzén árfolyamuk sincsen, végre hogy a múlt évi kiadás a 24 ezer frtot meghaladta , a tanácshoz árfelemelésért folyamodott. A tanács, tekintetbe véve a fenti körülményeket s azon ténykörülményt, hogy a sikló valóban csak luxusdolog, a menetdíj fölemelését megengedte, mégpedig az első hely díját 6-ról 10 krra, a második helyét pedig 4-ről 6 krra , köteleztetvén egyszersmind a társulat a második mentőkötelet fölállítani. — A tanítók nyugdíjazását a Deákpárt értekezlete elfogadta s igy vervénylhető, miszerint e fontos ügy még ezen ülésszak alatt törvénynyé fog válni. — A nagymező-utczában lakó Eisler építészeti asztalos tegnap éjfél tájban lakására térvén, amint a szobába benyitott, ott nagy meglepetésére két egyént talált, kik őt meglátva, fokosokkal akartak rárohanni, de Eisler bírt annyi lélekjelenléttel, hogy az ajtót hamar bezárta s lármát ütött. Nemsokára egy rendbiztos jött a helyszínére, ki a tolvajokat letartóztató. A tettesek egyike a 20 éves Karsay Alajos lakatoslegény volt, ki előbb Eislernél volt munkában , társa pedig egy Szele nevű csizmadialegény, Karsay barátja. A tettesek egy nagy csomag ruhaneműt szedtek össze, s már a pénztárt kezdték feszegetni. Karsaynál elrejtve egy erős kétélű tőr, Szelnél pedig egy nagy kés találtatott. Mindketten fogva vannak. A zöld mutczai játékbank tulajdonosainak ügyét a kir. fenyitő törvényszék, amint tudva van, a városi kapitánysághoz utasította vissza, mivel semmi „tényálladék“ nem létezik a bűnügyi eljárás megindítására. A városi tanács most egy feliratban, melyet az igazságügyi miniszterhez intézett, kifejti, hogy elég tényálladék az, hogy a tilos játék constatálva van, s hogy egy törvény 1790 ből világosan kimondja, hogy a tilos kártyajáték ügye a városi törvényszék elé tartozik. A várbeli nagy dohánytőzs helyiségei félmondatván, a tanács a kis városházban elhelyezett adókezelési hivatal helyiségeit adta át 1. évi augusztus 1-től kezdve három egymásután következő évre. Az adókezelési hivatal azon helyiségbe tétetik át, hol jelenleg a királyi ügyészség létezik, mely onnan a Fortunához költözik rövid időn.