Magyar Ujság, 1873. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1873-02-26 / 47. szám
Pest, február 25. Politikai szemle. Egy pétervári lap szerint újabban három császár találkozása van kilátásba helyezve. Ugyanis az orosz cár születésnapjára, ápril 17-re a berlini és osztrák császár az orosz fővárosba váratnak. A világkiállítás alatt a három császár találkozása Bécsben ismétlődnék. A félhivatalosok jelentése szerint a spanyol köztársaságot Ausztria a notifikálás után ismeri el. Később pedig azt jelentették, hogy a köztársaságot nem ismeri el addig, míg a dolgok rendes kerékvágásba nem jönnek, csak hivatalos összeköttetésbe lép a spanyol kormánynyal. Most ismét azt jelentik, hogy Ausztria a köztársaságot akkor ismeri el, amint ez iránt a kellő határozat Berlinben meghozatik; Berlinben és Pétervárott pedig a madridi dolgokat ideiglenes dolgoknak tekintik, melyek semmi tartósságot sem ígérnek. A franczia nemzetgyűlésben Broglierg előadó a múlt pénteken terjeszte elő a harmincas bizottság működéséről szóló jelentést. A nagy terjedelmű munkálat két fő részből áll; az egyik a közhatalmak egymáshoz való viszonyával és a miniszteri felelősség kérdésével foglalkozik. A bevezetés kifejti, hogy a bizottság a reáruházott mandátumot úgy értelmezte, hogy nemcsak a meglevő államhatalmak javítását, hanem ha szükségesnek látná, új intézmények behozatalát is javasolhatja. Mindazonáltal a bizottság nem tekinthette magát formális alkotmánybizottságnak, melynek hivatása lett volna Francziaországnak egy definitív kormányformát javasolni. Ily mandátumot nem nyert a bizottság és nem is akart magának ilyet vindikálni. Az első szakasz a közhatalmak kölcsönös viszonyairól és a miniszteri felelősségről szól.A törvényjavaslat 1—3 czikke.) A jelentés emlékeztet azon számos konfliktusra, mely két év alatt a nemzetgyűlés és a végrehajtó hatalom feje között felmerült. „A köztársaság elnöke sokkal méltóbban képviseli Európa szemeiben a szerencsétlen Francziaországot , hogy semmi nyugtalanság nélkül képesek lennénk őt hallgatni, midőn arról beszél, hogy a tőlünk nyert mandátumot le akarja,tenni; de a nemzetgyűlésnek is van mandátuma, a nemzettől kapta s szintén nem teheti le. A második szakasz a felsőházról, választási reformról, a közhatalmak szervezetéről és átruházásáról szól. E szakasz elején előadja a jelentés, hogy Thiers megjelent a bizottságban s kifejti egy második kamara felállításának szükségességét. E javaslat a bizottság előtt váratlan volt, de ép annyira hangos tiltakozást képez az „a szám kizárólagos couverainitásának brutális és demagóg elve ellen.“ „Már csak azon kívánság kifejezésével ír — így folytatja Broglie — hogy meg akarnak honosítni egy oly intézményt, mely a világ minden államában arra van hivatva, hogy védje a conservativ érdekeket, kijelentendik azt, hogy mily sürgős szükség az önök szemeiben mindenütt védelmezőket keresni a fenyegetett társadalom számára — az őrült nyítások ragadó árja ellen. E kérdéses intézményt nevező a köztársaság elnöke oly jellemzőleg ,,az ellenállás kamarájának.“ Mihelyt szükséges egy második kamara felállítása, — az 1849-ki választási törvényt is, mely csak egy kamarára volt számítva, revideálni kellene. „A kormány, oly határozottan, mint mi, hogy az átalány a szavazatjogot, mely minden államintézményeink alapját képezi, épségben fentartsa, önmaga jelenti ki nekünk, hogy az átalános szavazatjog őszintesége biztosításának érzi szükségességét, melyet a polgár azonosságának, polgári képességének és lakhelyének szoros megállapításával vél elérni.“ A ház többsége a jelentést egészben kedvezően fogadta. A jelentés tárgyalása holnap fog megkezdetni! Goutout-Biron franczia nagykövet jelenté Berlinben, hogy a negyedik milliárdnak március végével lefizetése után meg fognak kezdetni a tárgyalások a német csapatok által még elfoglalva tartott terület kiürítése iránt. Berlinben erre kellő biztosítékok esetére hajlandóság mutatkozik, a főpontot Belfort megszállása képezné, és a kiürítés július folyamában kezdetét vehetné. Hír szerint Wagener több berlini és vidéki lap ellen becsületsértési és rágalmazási pert szándékozik indítani. Egy lissaboni távirat szerint az ottani lyczeumi tanulók az utczákon átvonulva a köztársaságot éltették. Grant elnök proklamatiója márczius 4-kére hívja össze a senatust. A cubai kölcsönökre való aláírások majdnem egészen megszűntek. Arecivo városban Porto- Ricco szigetén fölkelés ütött ki Spanyolország ellen ; a fölkelők kiálták : „Le Spanyolországgal !“ A fölkelés elfojtatott, három zendülő megöletett. Sanct-Gallen püspöki egyházmegyében szintén conflictus ütött ki az államhatóság és a papság között. Gneith püspök egy böjti rendeletet bocsátott ki, melytől a kormány megvonta a megerősítést, minthogy a csalatkozhatlansági dogmát hirdeti ki. A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZÁJA. — Pest, 1873. február 25. — Fracasse kapitány. Regény a XVII-ik Századból, melyben a nagy forradalom óta egészen eltűnt franczia világ megismertetik. Irta Gautier Théophile. Franciából fordította G. T. Antc. (21. Folytatás.) Chirriquirri úr, czintányért és poharat rakott a marquis elébe. A szobaleány Hebe kellemével tölte azt azonnal megcsordultig. A marquis egyszerre ürite ki az egészet; az első perczek a vadász éhség lecsillapítására lőnek szánva, mely az éhségek legdühösebbje, azután a marquis körül nézett és megpillanta Sigognac-ot, kit látásból ismert és kivel a vadászat alkalmával találkozott, ahogy az ökörszekér mellett elvágtatott. Izabella épen a bárónak mosolygott és halkan beszélt hozzá, azon mosolylyal, mely inkább rokonszenv mint vigság kifejezése. E mosolyt rögtön felismerik azok, kik az asszonyokat csak legkevésbé is ismerik és ezen ismeret nem hiányzott a marquisnál. Többé nem csudálkozik Sigognac-nak e szini társaság közt való jelenlétén, és a megvetés, melyet a szegény báró nyomorúságos öltözete benne keltett, egyezerre csökkent. E vállalat, kedvesét Thespis szekerén követni, ezer kalandos eseménynek kitéve, elhatározott észre és szerelmes képzelőtehetségre mutatott. Jelt adott tehát Sigognacnak, hogy tudtára adja, hogy megismerte és kitalálta szándékát; de valóságos udvari finom ember módjára tiszteli Sigognacnak azon kívánságát, hogy ismeretlen maradjon. Ezután csak a szobaleánynyal látszék elfoglalva, kit a legszebb melléknevekkel halmozott el, félig tréfásan, félig igaz szívből, melyeket ez épen úgy fogadott, nagy nevetéssel, miközben gyönyörű fogait mutathatta. A marquis tovább kívánván folytatni egy ily szépen elkezdett kalandot, jónak látta magát egyszerre nagy színház és színdarab kedvelőnek, valamint jó ítésznek kijelenteni. Panaszkodik, hogy falun meg van fosztva ezen élvezettől, mely az észt fejleszti, a nyelvet finomítja és az erkölcsöt tökéletesíti, s a Zsarnokhoz fordulva, ki a társaság vezérének látszott, kérdezte tőle, nincs-e valami szerződése, mely akadályozná társaságát, hogy a bruyères-i kastélyában néhány előadást adjon legjobb darabjaiból, könnyű lévén ott színházat állítani, vagy a nagy teremben, vagy a virágházban. A Zsarnok szelíden mosolyg a nagy szakállával és felelé, hogy semmi sem volna annál könnyebb, s hogy szinicsapatja, mely e vidék egyik legjobb társasága, ő méltósága szolgálatára van, a királytól kezdve a szobaleányig, téve hozzá szintett ártatlansággal. — Ez pompás — felelé a marquis — ami a föltételeket illeti, abban semmi nehézség nem lesz, ön fogja az összeget meghatározni; nem lehet Thaliával alkudni, mert ezen múzsa Apollo pártfogoltja és ép oly szívesen fogadják el az udvarnál, mint városok és falukon, ahol nem oly együgyüek az emberek, mint ahogy azt Párisban hinni akarják. Ezen szavak után, a marquis felkelt az asztaltól, kalapját szemöldökig fejére tévő, a társaságot kezével köszöntő és kutyái ugatása közt kiment, előre indult, hogy kastélyánál mindent elkészítsen a színészek elfogadására. Késő volt, és másnap igen korán kellett elindulni, mert a buyéres-i kastély elég távol esett onnét, és ha tüzes ló könnyen megtehet a rövidebb keresztül vágó utak segítségével három-négy mértföldet, nehéz szekérnek, fáradt ökröktől húzva, homokos uton sokkal tovább tart. A nők valami padlásszoba felébe vonultak, hova számukra készített szalmára feküdtek le, a férfiak a teremben maradtak, magukat minél jobban helyezvén el a padok és székeken. IV. A zsiványok a madarak ellen. Térjünk most vissza a kis leányhoz, kit a padon aludva hagytunk, igen mély álomba merülve, semhogy az szintett ne lett volna. Magatartása méltán gyanúsnak tetszhetik nekünk, és azon kegyetlen, vágyódó szemek, melyekkel Izabella nyaklánczát nézte, arra késztetnek, hogy minden lépéseit kisérjük. Csakugyan, amint becsukódott az ajtó a színészek háta mögött, lassan felnyitó szemeit, a szoba minden szegleteit vizsgálván aggódó szemekkel. Midőn meg volt győződve arról, hogy már senki sem volt a Trefort beszéde. (E.) A széles látkörű s a pillanat kicsiségein fölülemelkedett szellemek faja nem igen szapora. Az Atlasok pedig, melyek egy eszmevilágot felkarolni képesek és milliók gyarlóságai fölött a magasban elbirnak, minél ritkábbak. Ha e köztapasztalást mentségül szabad felhoznunk egy-egy elmaradt nemzet szellemi haladásának lassúságával szemben. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási minisztert bízvást fölmenthetjük mindama következmények vádja alól, melyek legfőbb kulturális érdekeink ez idő szerinti vezetéséből háromolhatnak. Meghallgattuk tegnap Trefort ur beszédét s a mit a szónok gyönge hangja nem értetett meg velünk az irói karzat távolságában, azt meg olvastuk ma a lapokból. A végeredmény: Trefort ur debütje sokat rontott a kedvező véleményen, melylyel hajlandó volt miniszterkedésére tekinteni egyik-másik azok közül is, kik mint politikai elvellenes más kezekben óhajtották volna látni az általa vezetett fontos tárczát. Részünkről sohasem osztoztunk a vérmes reményekben, melyeket sokan tolmácsoltak, midőn Trefort urvallás- és közoktatásügyünk élére állt. Buzgalmától s erélyétől, — mihelyt fölismertük, vártunk annyi jót, a mennyit e tényezők nyújthatnak. Képességének — a múltból nem ismertük tanúságát. Ennek igazolását, ennek egyedül kiható eredményeit a jövő volt megtermendő. E jövő egy része—közel félév — ma már a múlté. Nyoma? Alig több mint az a beszéd, melylyel Trefort a vallás és közoktatási költségvetés tárgyalását a képviselőházban tegnap megnyitá s a mely csak negativ hatásában lehet üdvös, — a fölkapott reménykedés lohasztása által. Trefort úr teljességgel mellőzte beszédében tárczájának vallásügyi részét, egy szóval sem emlékezett meg kuszáti egyházi kérdéseinkről, melyeknek megoldása további huzavonát nem tűr. Ez nagy hiba volt. Akár önszántán kívül követte el, akár szándékosan kerülte a kényes tárgyat, a hiba egyaránt nagy. Az első esetben azt tanúsíta, hogy nem bír érzékkel a hatáskörébe vágó ügyek egyik legfontosabb része iránt, a másikban azt, hogy nincs bátorsága szembeszállni a kérdésekkel. A miniszter hibája mindkét esetben egyforma nagy. Mint egyént a felelősség nagyobb mérve illeti, ha feladatát ismerve, tér ki amaz áramlat elől, melyet a közvélemény egyházi kérdéseinkben évek előtt megindított s azóta folytonos hullámzásban tart. Száz jó szónál mi is jobb szeretünk egy helyes tettet. Vannak azonban körülmények, midőn a szónak is van érdeme s midőn a hallgatás a hibánál is többet: bűnt jelez. Mint vallásügyér tehát Trefort úr nem létezik az országra nézve. Ellenben mint közoktatási miniszter szerepet követel magának. — Lássuk mennyiben jogosult rá. Beszédének egyetlen eszméje sem volt, mely elődeitől eltért volna. — Még az sem, a melyben a tanerők fölényét hangsúlyozd a rendszerrel szemben. Ez egyoldalú nézetet, melynek kifejezése különösen a mi tanügyi rendszerünk silánysága mellett, szinte könnyelműnek mondható, volt közoktatási minisztereink nem hangoztatták ugyan, de czélba vették ők is. Még alkalmazásában sem tér el tőlük Trefort úr. A külföldi tanárok behívása Eötvösnek volt egyik kedvencz eszméje. Ő pendítette meg, hogy a kellő számú tudományos készültségű tanárok hiányán külföldi tudósok meghívása által kellene segíteni. A közvélemény méltán idegenkedett a tervtől, mert tudatában volt annak, hogy a nemzet kulturális törekvése csak nemzeti czéljaival futhat párhuzamosan. S midőn ma, a germanisatió terjedésének láttára tesz a miniszter hasonló indítványt, valószínűleg nem veszi tekintetbe azt a csalódást, melyet az 1867 óta uralkodó politika a nemzet részére készített, midőn a nemzeti iránytól napról-napra távolabb kereste czélját intézményeinek biztosítására. Nagyobb elismeréssel szólhatunk egy másik örökségről, melyet Trefort úr másodetődétől átvett és fejleszteni ígért: a tanítónők minél gyakoribb alkalmazásáról. De itt elsősorban nem az elemi oktatás, hanem az óvoda úgy volna szem előtt tartandó, mint amely a pesti Fröbel intézet kivételével jelenleg nagyobbára férfi erőkre van utalva. A tanítóhiányon különben bármily általános legyen is a baj Európában, viszonyaink között a tanítónők minél gyakoribb alkalmazása csak futólag sem fog segíteni és a tanítói nyugdíjintézet kérdésen felül a kormányszobában, a pad széléről lassan földre ereszkedett, felegyenesedett, haját hátravetette nála szokásos mozdulattal, és az ajtó felé közeledők, oly csendesen, mintha árnyék lett volna, azt kinyitá és betevé minden zaj nélkül, ügyelvén, hogy a kilincs ne pattanjon vissza hirtelen, azután lassan a sövény végéig csúszva, ott befordult. Bizonyos lévén ekkor, hogy a házból többé nem láthatják, futásnak eredt, átszökve a posványos árkokat, átlépve a ledöntött fenyőfákon és ugrálva az erika közt, mint vadászkutyáktól üldözött őzike. Hosszú hajfürtjei csapdosták arczát, mint megannyi fekete kígyók, néha szemébe jöttek, azokat eltakarván, akkor meg sem állva, kezével füle megé visszataszita azokat, gyermekies türelmetlen mozdulattal; gyors lábai úgy látszottak már az utat ismerni, hogy szemekre nem is volt szüksége. A hely, amennyire a nagy felhő által félig eltakart sápadt hold világánál ki lehete venni, különösen kopár volt és borzasztó. Elszéledt fenyőfák, a gyanta gyűjtésére tett nagy bevágásaik miatt, meggyilkolt fák kisérteteinek látszottak, mutatták vereses sebeiket a homokos út szélén, melynek még az éjszaka sem vette el ragyogó fehérségét. Azon túl két felől, sötét violaszinű erika-tenger terjedt el, melyek felett szürkés köd emelkedett, a hold világánál egymás mellett haladó kisértet csoportok alakját vévén fel. Babonás ember, ki e magányos hely tüneményeihez szokva nem volt, borzadott volna ezeknek láttára. De a gyermek, ki a pusztának e játékait alkalmasint jól ismerte, nem is figyelt rájuk és folytatta futását. Végre kis domb aljához ért, melyen húsz vagy harmincz fenyőfa állott fel, erdőcskét képezve. Bámulatos gyorsasággal, mely semmi fáradtságra nem mutatott, repült fel a meredélyes után, és azonnal elérte a tetőt. Ott szemeit darab ideig minden irányba forgatta, mintha a sötétség őt nem gátolta volna a látásban, és meggyőződvén arról, hogy semmi sem háborgatja e mély magányt, két ujját szájába téve és háromszor füttyentett; olyan fütyölés volt ez, melyet éjjel az erdőkön keresztülmenő utas soha sem hall titkos aggodalom nélkül, ámbár azt a félénk baglyok vagy más ártatlan éjjeli állatok kiáltásának gondolja. Minden sípolás után kis szünet következett, különben csakugyan össze lehetett volna azt vegyíteni a halászsas kiáltásával, oly remekül utánozta hangját. Nemsokára valami szárazlevél halom mozogni koznak nem szabad továbbra is elzárkóznia a tanítók jobb fizetése és hadmentesítésétől. Trefort úr még röviden érinté beszédében az évek előtt tervezett kölcsön ügyét is, amely közoktatási czélokra lenne fordítandó. Ha ismerni és helyeselni fogjuk a tervet, melynek keresztülvitelére a hitelt igénybe kellene vennünk, szószólói leszünk a javaslatnak, mert a közmivelődési czélokra szánt okszerű áldozatoknak hasznát látjuk s gyümölcsét várjuk mindenkor. Ha mindazonáltal Trefort úr ezélzása az uj kölcsönre nem találkozott oly általános helyesléssel, mint a közoktatásügy iránt általánosan észlelhető érdekeltség mellett várt, tulajdonítsa ezt annak, hogy sem a képviselőház, sem a sajtó nem ismerte föl tegnapi beszédében a vezérszerepre hivatott egyént, akit egy ország kétely és aggódás nélkül követhet. V 47. szám. Szerda. Szerkesztői iroda: Egyetem-utcza 4-ik Mán, II. emelet. Ide Intitendíj a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok • levelek tímz. nem adatnak. — Bérmentetlen levelek enakiáméról kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyeten-utoza 4 ikvám, földszint. Ida Intézendő a tan anyagi részét illető minden közlemény, a. a. az eláltetési pénz, a kiadás kirt. psnsssok és a hirdetmények. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1873. február 26. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely -ben házhoz küldve: Egy évre . 16 frr. — kr. Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyilttér: négy hasábos petitsor 30 kr. Az országházból. Folytattatván a vallás- és közokt. minisztérium költségvetésének tárgyalása, legelőször Kondorosy emelt szót a szerb egyház szervezése érdekében, melyet Trefort úr, mint általában az egész egyházi ügyet, tegnapi beszédében meg sem érintett. Azután szólott Schwarcz Gyula, kéréseivé a közoktatásra szánt összegeket s birálva a 68-ai népoktatási törvényt, melyet revideáltatni óhajt. Beszédében a kormánynak mondott bókokat a szemrehányások s ezeket megint bókok váltván fel, a ház hangulata nem egyszer derültségben nyilatkozott. A pénzügyi bizottság ellen a törlések miatt Schwarcz Gyula által intézett megrovásokat az előadó Kautz Gyula iparkodott megcáfolni. Erre felállt Molnár Aladár és ép oly nagy szakavatottsággal, mint kellemes modorban taglalta külösen a népnevelés akadályait, csak néhány észrevételt téve a közép-, főleg pedig a szaktanodákra. A ház osztatlan figyelemmel kísérte a rokonszenves szónokot. Következett Irányi Dániel, kinek beszédét olvasóink országgyűlési rovatunkban találják. Végre szólott Csengery Antal ő is leginkább az elemi oktatás ügyét tárgyalván, s állításait sok tanulságos külföldi adattal támogatván. A házszabályok átvizsgálására kiküldött bizottság tegnap este tartotta harmadik ülését. Az elsőnek megállapodásait annak idején közlöttük; a második nem határozott semmi érdemleges dolgot; a harmadik vagyis a tegnapi következőkben állapodott meg: Jelesül az elnökre nézve, Hogy szabályellenes felszólamlás vagy a napirendtől való eltérés esetében az elnök egyszerűen figyelmezteti a szónokot s ha a figyelmeztetés ismétlése után is folytattatnék a a rendtőli eltérés, az elnök rendre utasíthatja a szólót, s ha ez sem használna, az elnök el is vonhatja tőle a szót; inparliamentáris kifejezések miatt pedig az elnök egy ízben egyszerűen rendreutasítván a szónokot, ha oly kifejezés ismételtetnék, az elnök által megvonható a szó. A jegyzőkönyvi megrovást, a bizottság egészen mellőzte, de megállapította azt, hogy akár figyelmeztetés, akár rendreutasítás ellen felszólalni vagy azt viszeti, megrázta magát, mint valamely állat, melyet felköltenek, s emberi alak egyenesedék fel lassan a leányka előtt. — Te vagy az, Chiquita — mondá a férfi. — Mi hír ? Már nem is vártalak és elaludtam. Az ember, kit Chiquita sípolása felköltött, huszonöt-harmincz éves erős szál legény lehetett, közép nagyságú, sovány, ideges, minden rész csínyre alkalmasnak látszó volt; lehetett vadtolvaj, csempész, rabló, vagy zsivány, megannyi becsületes mesterségek, melyeket egymás után űzött, vagy mind egyszerre, az alkalom szerint. Gyenge holdsugár, mely a felhők közt épen reá sütött, a sötét fenyők hátterén világosan kiemelte egész alakját, ha valaki ott leendett, kényére vizsgálhatta volna arczulatát és öltözetét, melyek igen eredetiek voltak. Napbarnított rézvörös képe, vademberéhez volt hasonló, és tündöklővé tette ragadozó madár szemeit és ragyogó fehér fogait, melyek épen olyanok valának, mint az ifjú farkas fogai. Színes zsebkendő volt homloka körül tekerve, mintha sebet takart volna el, és kemény kondor haját összeszoritotta, mely feje tetején borzosan felállott; hosszas használat folytán szinét vesztett kék bársony mellény, kis darabokból álló és fém szárhoz forrasztott gombokkal ékítve, képezte felső öltözetét; bő vászon gatyaféle vette körül száraz, kemény, szarvaslábhoz hasonló lábait, melyeken az alpargatas, spanyol lábbeli szalagjai voltak keresztbe kötve. Még igen széles veres öv, mely derekát egynéhányszor körülvette, egészítette ki ezen öltözetet. A gyomor táján kiállott kissé az öv, duezot képezve és mutatta a zsivány eleség és kincses raktárát; ha megfordul, látszott volna hátán, övéből kiálló nagy valence-i na vaja nevű kése, mely hal alakú volt és melynek vasára annyi vörös vágást szoktak tenni, a hány embert ölt meg vele vitéz birtokosa. Nem tudjuk, hogy Ágoston navajáján hány ily véres rovat volt, de arczáról ítélve azt számosnak lehetett gondolni. Ilyen volt az egyén, kivel Chiquita titkos érintkezésben volt. — Tehát Chiquita — mondá Ágoston, durva kezével barátságosan megsimitván a gyermek fejét — mit vettél észre Chirriquirri úr fogadójában ? (Folytatása köv.)